Lozna (Kő.)
Nevének változatai: 1554-ben* Loznakew. 1591-ben* Lonkafalva, másként Loznakeő. 1658-ban*
Loznakeo. 1831-ben* Kőlozna, oláhul Prelutz.
Neve a szláv eredetü losa-ból származott, melynek jelentése füzfa. Előnevét a felette emelkedő
nagy kősziklától, melyet oláhul Ptyátrá Prelucsilor-nak hivnak, kapta.
Először emlittetik 1338-ban* Loznapatak, mint patak.
Kő-Lozna a Szamos balpartja közelében részben síkon, részben lejtős oldalon fekszik,
délről a Gyalu Ptyetri, keleten a Gyalu Maguri hegyek aljában, északról Nagy-Loznával határos, keresztül foly rajta a
Valea Loznei és Loznyisoru patak. Deéstől 55.5 kilométernyire van, a csákigorbói járáshoz tartozik.
{70.} Kezdettől fogva a kolozsmegyei Almásvárához
tartozott. 1654-ben* Somi Anna Balassa Imre özvegye e birtok negyedrészét férjének Patócsi Boldizsárnak hagyományozza.
1560-ban* II. János király e birtok felét néh. Bebek Ferencztől elkobozván, azt Báthory
Kristófnak adományozta. A birtok másik fele Balassa Zsófiáé.
1564-ben* II. János király néh. Somi Annától a gyermekeire Balassa András és Katalinra Matuznay Péternére szállott itteni
részt hűtlenségük miatt elkobozván, Némethi Ferencz tokaji várnagynak s nejének Balassa Zsófiának s testvérének Balassa
Margit hajadonnak adományozta oda.
1572-ben*
Miksa császár Balassa Andrást, Somi Borbálát, Balassa Zsófiát és Margitot ennek birtokában megerősiti.
1574-ben* Balassa
András, Somi Borbála lindvai Bánffy Lászlóné, Balassa Zsófi Csáky Lászlóné, és Margit özv. Bornemisza Benedekné most Kendy
Gáborné az almási és buzai uradalomban s így e birtokba is beigtattatnak.
1577-ben* egy része a fejedelemre szállott, másik részében pedig Csáky László Balassa Zsófia férje*
birt; első férje Némethy Ferencz.
1585-ben*
Balassa Zsófia Csáky László özvegye magát első férjétől Némethy Ferencztől való fiának néh. Zsigmondnak itteni
részébe beigtatja, de ugyanekkor Némethi Ilona özv. Csáky Dénesné és fia Csáky Mihály annak ellentmondanak.
1586-ban*
néh. Csáky László fia István viszont Némethi Ilonát tiltja ki.
1590-ben* néh. Balassa Margitnak első férjétől néh. Bornemisza Benedektől való gyermekei Zsigmond és Zsófia
Saffarith Györgyné, másfelől pedig második férje Kendy Gábor s attól való fiai Kendy István és Gábor itteni részüket
maguk közt felosztották és őket 1591-ben* Báthory Zsigmond abban meg is erősitette.
A Kendyek közti 1590. évi* osztály szerint Kendy Istvánnak 1, ifj. Kendy Gábornak pedig 2 itteni jobbágy jutott.
1593-ban* Bornemisza Benedek leánya Zsófia özvegy Saffarith Györgyné itteni részét Kendy Gábornak veti zálogba.
1600-ban* Mihály vajda a hűtlenségbe esett Bocskay Istvánnak itteni részét Csáky Istvánnak adományozta.
{71.} 1607-ben* Rákóczy Zsigmond Haller Gábornak Bocskay Ilonától való fiait Györgyöt és Zsigmondot, úgy néh.
Bánffy Kristófnak Bocskay Judittól való fiát Lászlót Bocskay István végrendelete alapján, annak itteni részében megerősiti,
de az igtatásnak Gyulaffi László özvegye Széchy Katalin ellentmondott.
1627-ben*
a fejedelem Haller Györgyöt, Zsigmondot és Bánffy Lászlót itteni részeikben megerősiti. Ugyanakkor* Csáky László itteni részét Wesselényi Boldizsárnak veti zálogba.
1658-ban*
Kornis Ferencznek itt 2, Pokol Istvánnak 2 adófizető jobbágya volt.
1659-ben*
Kornis Ferencz a tatár rabságból kiszabadulása alkalmával, több más birtokával együtt itteni részét is zálogba vetette id.
Bánffy Györgynek.
1694-ben* birtokosai Pokol János, Gábor és Gergely.
1696-ban* Kő-Lozna török hódoltsági falu.
1771-ben* Csolti Irimus Todor nemes egyik birtokosa.
1810-ben* birtokosai:
gr. Lázár Jánosnénak van 10, Hosszu Simonnak 1, Matyej Vonucznak és Zakariának 2, Pap Szimionnak 1, a Rád családnak 3, Reinhárd
Vonucznak 1, Szilnik Juonnak 1, Szima Iliának 2 jobbágytelke.
1820-ban* birtokosa: gr. Lázár Józsefné gr. Kornis Annának és gyermekei: István, József és Annának gr. Batthyáninénak
van 10 telke; többit a Pokol család birja, köztük több szabad és adózó nemes telek.
1831 deczember 16-án* Pokol Gergely fia György, ennek fiai: Lukács, Silimon, Tamás s neje Pajku Tekla, ennek leánya Pokol Anna Pap
Jánosné s ezek 2 gyermeke utódai pereltek a következő családfa alapján:
1. Pap Szászka Márton Lázárné Márton Togyer Márton Atyim def. Márton Logyina Marosán Györgyné
Márton Ivána Togyikáné Márton Petka Avrám Lupné Márton János Marosán Gligor Rád Avrám Grigorás Rád Mária Bebenás Urszné Marosán
Lupusz Marosán Vána Rusz Vonuczné Marosán Mária Reinhárd Vonuczné Bebenás Maftyej Marosán Mariska Pap Péterné Reinhárd Donicza
Irimus Gavrilláné felperesek{72.}
2. Pap Illyés Herus Jována György Tyekár Mária György def Mária Gligor Péter
def. Simonka Gávrilla Gligorás Dumitru N. N. Durusné Alexa Mariska Mária Vonucz Irimia Vaszilika Tódor Vonucz Vonucza Császkai
Vonuczné Mihály Vonucz Pap Irimnya Tagyer Mariska Irimus Krecsné Durus István Durus Mihály Násztászia Pokol Vilané Tódor Flóra,
Paul Tódorné Vonika. Pokol Viláné Gasia, Pap Vaszilikáné Nászta, Irimus Ananiané Ravéka Pokol Jánosné Jakab Grigor Vonuk alperesek
1838-ban*
van 38 nem adózó, 4 adózó nemes oláh ajku lakosa, közülük kettő írástudó.
1863-ban* özv. Mezeiné Geréb Krisztina, gr. Lázár György, Lázár László, Sámuel Salamon, Molnár György, Hatfaludi Pál úrbéri
kárpótlásban részesültek.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: 23 Pap vagy Pop, 21 Pokol, 7 Durus, 7 Záh, 3 Irimus, 3 Popán, 3 Páska, 3 Rád, 3 Császkai,
3 Máté, 2 Nyikora, 2 Bálint, 2 Nemes, 2 Péter, 1 Koruly, 1 Timár, 1 Gecze, 1 Paul.
Jelenlegi birtokosok (1898): nagy- és kőloznai nemesek, 1400 h., vásárlás a volt úrbéresektől
és öröklés Pokol Gergely után. Fejér Salamon, Pokol István, Dániel, János, Bálint, Demeter, Gyimán Simon és Mátyás.
A község eredetéről azt tartja a hagyomány, hogy Hunyadi Mátyás király előtt mintegy
7 orosz család telepedett volna le s mint pásztornép lakott itt. Mátyás király a nagyloznai Pokol családnak adta a községgel
együtt s ezek utódai, idővel nemzetiségeket elhagyván, oláhokká {73.} lettek. Jelenlegi lakosai szorgalmas földmivelők, baromtenyésztők. A karácsonyi kántálás, az újévi
zab-pattogtatás, szentgyörgynapi öntözés szokásos úgy itt, mint Nagy-Loznán. Húst ritkán esznek, jobbára növényi eledelekkel
táplálkoznak.
Öltözetük fehér vagy szürke harisnya, darócz vagy juhbőr bunda, báránybőr sapka, bocskor,
nyáron kendervászon bő lábravaló, ing, fekete vagy kék rövid mellény, csárdás kalap, némelyek gubát is hordanak.
Házuk s gazdasági épületeik, szerte szét, fából épültek s többnyire szalmafedelüek, újabb idő
óta kezdenek utczasorba épitkezni.A gör. kath. egyházközség régi temploma fából épült s 1708-ban Szent Paraskeva tiszteletére
szenteltetett föl, de ezen temploma helyett 1888-ban a község közepén épitett újat, melynek felépitéséhez koronás királyunk
150 frttal járult s még ez évben felszenteltetett Szűz Mária tiszteletére. Anyakönyve 1824 óta vezettetik. Két harangja
közül az egyik 1889-ik évből való, kolozsvári öntés.
Lelkészei: Pap családból György, János, Domokos után Illyés János s a jelenlegi Florián Sándor.
Felekezeti iskolája Nagy-Loznával közös, oda járnak 1860-as évek óta tanulásra.
Éghajlata mérsékelt, jégverés, járvány ritkán fordul elő.
1750-ben Kő-Lozha határa* meglehetős termékeny, két fordulóra van osztva, 3 évenként trágyázást kiván, de nincs szokásban, 6 ökörrel
szántható, egy köböl őszi gabona 6, a tavaszi 4 kalangyát s kalangyánként az másfél, ez 3 véka szemmel fizet. Erdeje
sok és jó. Évenként kaszálható rétje 16 szekérre való. Kaszálója különben fordulónként. Legelője igen szűk. Szántója
66 köböl vetésnyi, elvetettek 35 3/4 köböl őszi, 30 1/4 köb. tavaszgabonát. Szénarétje 88 szekérre való. Van 42 ökör,
ló 48 tehén, 31 tulok, 76 juh, kecske, 54 disznó és 6 méhköpűje.
1822-ben*
határa 4-ed osztályu. Adó alatt van 84 köböl szántó, 94 szekérnyi rétje, 7 ökör, 11 tehén, 6 borju, 2 disznó.
Jelenleg határa agyagos és homokos, kevésbbé kötött s eléggé termő. Terményei: tengeri, őszi,
tavaszi búza, rozs, paszuly, pityóka, erdélyi fajta szarvasmarhát, bivalyt, apró hegyi lovakat, juhot, kecskét, sertést s
majorságféléket tenyésztenek.
Itatója a már emlitett patakokon kivül Pereu luj Peti forrás.
Házi ipara szövés, fonás és nádszék készités.
{74.} Van négy egy-egy kerekü és kövü patakmalma, melyeket
Bálint Demeter, Pap Tivadar, Császkai Farkas és Irimus János birnak.
Megemlitendők barlangjai, mint: Pestyera Kábi, Pestyera Korbuluj és Pestyera haita. Az első
oly nagy, hogy 6–7 szénával rakott szekér könnyen elfér benne, a másik a viszhangot tisztán adja vissza, az utóbbi pedig
összeomlott, maga alá temetett egy egész juhnyájat pásztorostól együtt.
Határhelyek: 1596-ban*
emlittetik Loznapatak, mint rét, Kőlozna vidékén.
1864-ben*
Prelukucza, szántóföld, Ritu botyeszk, szántóföld, Loznyizara, folyó, Gyálu maguri, magas hegyláncz, Valea Lungului, folyó,
Leurgyis, erdős hegy, Pogoru, hegyláncz, Gyalu Popi, hegyláncz; Valea lui Ispán patak; Magura Tyeului, hegyláncz; Valea
Csungului, patak; Gyálu ptyetru, erdős és kősziklás hegy; Valea Loznyi, patak; Valea Szinzseris, Dupa Beszerika,
Gura vaji Loznei.
Lakossága: 1713-ban* 8 jobbágy, 2 zsellér lakosa 10 házban lakik, el van pusztulva 3 ház.
1750-ben* 3 szabados
3 telken és házban, 10 jobbágy 9 házastelken, 2 telkes zsellér 2 házban, együtt 25 telken és házban laknak s van 4 vándorló
is, kiknek nincs semmijük. 4 zsellér és jobbágy az előző két évben Magyarországba ment.
1831-ben* 292 lakossal.
1857-ben* 490 gör. kath. és 29 zsidó, együtt 519 lakossal, házak száma 114.
1886-ban 480 lakosból 1 róm. kath., 465 gör. kath., 2 helv. h., 12 zsidó.
1891-ben 667 lakossal, melyből 648 gör. kath., 1 ev. ref. és 18 izraelita.
Adója 1748-ban* 110 frt 1 1/2 kr., 1749-ben* 99 frt
51 1/2 kr. 1755-ben* 85 frt
34 kr. 1775-ben* 155
frt 45 kr. 1822-ben*
85 frt és 1898-ban 1837 frt 20 kr.
