Kohpataka.
Nevének változatai: 1584-ben* Kohpataka. 1630-ban*
Cohpatak. 1650-ben*
Kópataka. 1703-ban* Koppataka. 1721-ben és 1751-ben* Kőpataka. 1857-ben* Kőpataka. Oláhul Kufoi.
Nevét valószinüleg az egykor itt állhatott érczolvasztó kohójáról vette. Kőpataka nevét maga
magyarázza.
Magyar-Lápostól északnyugatra a Köves és Kecskés hegyek aljában szűk völgyben szétszórtan
fekszik. Keresztül foly rajta a Vale kufoi patak, mely a Láposba ömlik. Deéstől 46.2 kilométernyire a magyar-láposi járásban.
Magyar-Lápos tartozéka volt, de mint ilyen még 1553-ban* a tartozékok közt elő nem fordul, csakis 1584-ben emlitik először, tehát 1553–1584 közt keletkezhetett.
1584-ben* Báthory Kristóf, utóbb Zsigmond lakosait a 30-ad fizetése alól szegénységük és szűk, terméketlen
területük miatt felmenti.allai János, kenéze Látis Kosztán. 1602-ben emlittetik a Mán jobbágycsalád.
1603-ik évi* összeírás szerint a falu teljesen leégett, benne sem ember sem baron nem maradt.
1608-ban*
Indali János e vett birtokát nejére Horváth Katalinra és testvére Indali Benedekre hagyja.
1630-ban*
Brandenburgi Kata a fejedelem e birtokát Puskás János kapitánysága alatt levő s régi idő óta Szamosujvárhoz tartozó
Kohpatakát Mézes Andrásnak inscribálta.
1631-ben*
Rákóczy György e birtokot Mézes Andrásnak adja zálogba.
{395.} 1640-ben*
a fejedelem Kohpatakát néh. Mézes András fiaitól magához váltani rendelte.
1650-ben*
II. Rákóczy György e kővárvidéki Közép-Szolnokmegyéhez tartozó birtokot Váradi Balogh László marosszéki főbiró és
a gyalog pretorialis hadak főkapitányának és neje Borsos Annának adja zálogba.
1652-ben* II. Rákóczy György e birtokot Váradi Balogh László pretorianus főkapitány és Marosszék birájának és neje Borsos
Annának újolag zálogba adja.
1658-ban*
Balogh Lászlónak itt 3 adózó jobbágya volt.
1675-ben*
V. Balog Rebeka Pávai Samuné birja.
1679-ben* birtokosai Pávai Sámuel, Kovács István, Veres László, kik a fejedelmi dézmát a m.-láposi ev. ref. papnak fizették.
1694-ben* birtokosa Nagy Zsigmond, kinek anyja* Balogh Mária Balogh László fiának Zsigmondnak leánya volt.
1702-ben*
birtokosa Balogh Mária Kovácsné.
1721-ben*
gr. Mikes Mihály birja egy részét, a mást Kovács Judit.
1749-ben*
birtokosa Veres Zsigmond.
1767-ben* birtokosai: gr. Teleki Sándor és Samu, Thordai László, Rácz János, Somkereki Perger László, Bán Judith és
Medve Mihály neje Veress Kata néhai Váradi Veress Ferencz leánya után. Jármai György, kiktől 1768-ban a fiskus e birtokot
magához váltotta.
1780-ban* II. József császár a szamosujvári uradalomnak itteni részét 50 évre, tehát 1830-ig, gr. Teleki Ádámnak adja zálogba.
1786-ban* birtokosa gr. Teleki Ádám; van 33 jobbágya, 1 zsellére.
1820-ban* birtokosa gr. Teleki László; van 35 telke.
1863-ban*
gróf Teleki Samu örökösei részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* az itt összeírt 70 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Lakosai románok, földmivelők. Karácsony és újévkor a szegények és gyermekek kántálni járnak;
búzakenyeret kapnak érte. A húsvéti páskaszentelés és a szentgyörgynapi öntözés szokásos. – Temetés után halotti tort
csapnak. Táplálékuk a málé és tejnemüek, zöldségfélék, húst ritkán esznek. Böjtös napokon maguk készitette tökmagolajjal {396.} fogyasztják ételeiket; bocskort hordanak. A nők kettős szőrkötényt és csak ünnepnapokon viselnek
csizmát.
Házaikat, épületeiket kőalapon fából épitik, többnyire szalmával fedik. Lakóházuk elszórtan,
egy szoba s pitvarból áll, benne tűzhely, sütőkemenczével, egy asztal, hosszú lócza, rikitós szinü szentkép s nehány
edény dísziti a falakat s helyenként egy-két ruhatartó láda.
A mint láttuk, e község többször el volt pusztulva. 1848 őszén, midőn Katona Miklós táborának
egy része a Dimbul vezette oláh csordát üldözőbe vette s ezek menekülve, Domokost felgyujtották, nemzetőreink Kohpatakára
rohantak, melynek lakói az oláh felkelő seregben részt vevén, ezért is és másfelől Domokos égetését megboszulandók,
szintén felgyujtották.*
Gör. kath. egyházközség a magyarláposi filiája. Fatemploma 1850-ben épült. 1852-ben szentelték
föl az őrangyalok tiszteletére. Harangjai 1867. évből valók, Kolozsvárt épitették.
Iskoláját 1869-ben létesitették. 1857. év óta a magyarláposi gör. kath. iskola számára adózott
évenként 30 frttal.*
Éghajlata hideg, és egészséges, a szél gyakori, jég ritkán bántja.
1750-ben* határának kis téri része közepes termésü s ezen részt évenként trágyázni szokták, a többi része terméketlen.
Nem terem meg a szükséges gabonájuk, azért évenként Deés-Aknáról Szilágy-Somlyóra szoktak sót szállitani, barmaikat F.-Bányán
árúsitják. Élelmük megkeresése végett messze földre eljárnak. Határa két fordulós, de kis terjedelmü és köves, terméketlen;
4–6 ökörrel is alig szántható. Őszi búzavetés nincs szokásban, egy köböl tavaszi búza 4 kalangyát s kalangyája
egy véka szemet ad; de a zab 6 kalangyát s kalangyánként két vékát ereszt. Erdeje van elég, de legelője szűk s ezért
bérelni szoktak a szomszédos községektől. Rétje kevés s ezt is fordulónként kaszálják. Összes szántója 78 köböl férőű,
elvetettek egy fél köböl és 9 kupa őszbúzát, 3 1/2 köböl rozsot, 43 köb. tavaszgabonát, zabvetése 3 véka, szénarétje
47 1/2 szekérre való. Van 32 jármas ökre, lova, 39 tehén, 6 tulok, 82 juh, 44 disznó, 56 méhköpű. Főző üst
jövedelme 6 frt. Iparosa 3 kerekes.
1822-ban* határa 3-ad osztályú. Szántója 270 köb. vetés férőű, rétje 394 1/2 szekérre való. Van 21 ökör, ló,
33 tehén, 5 bornyu, 4 juh, 5 kecske, 6 disznó, 4 méhköpű adó alatt.
{397.} Határa jelenleg is terméketlen s csak jól megtrágyázva
terem. Főbb terménye a tengeri, búza, rozs, árpa, zab, babfélék és pityóka, zöldséget keveset termelnek. Szép magyar
fajta ökröket nevelnek, hazai sertést, juhot s kis hegyi lovakat tartanak. A gyümölcsfatenyésztést most kezdik.
Itatóját: Valecse Mare, Vale Kufoi, Fontala zelemezdi, Ponor, Fontana Vlasin, Talharoja, Szvoru
lui Filimon forrásai, csorgói és patakjai szolgáltatják.
Iparosa egy kovács, egy asztalos és három ács.
Malma van négy, mind felülcsapó, egy kerekű és kövű, Latis Lajos, János, Bell Endre és
János tulajdona.
Határhelyek: 1780-ban* Valye kufoji, patak; Kis Kesül, erdő, Koserele, erdő; Telheroje, erdő.
1864-ben*
Pojana Bogyi, Seszu la podu, Prelucile, Cararia Lepusuluj, Colnicu Orbului, Paduria máre, Cosierile, Intre Cufoj, Talharosa,
Petrisiu, Ponorulu, földrészek; Virvu Szakatulirol.
Lakossága: az 1603. évi*
összeírás szerint az egész faluban egy ember sem maradt.
1703 körül* 10 jobbágy, 2 zsellér lakosa van, kik 12 házban laknak, el van pusztulva 3 ház.
1750-ben* 19 jobbágy
családfő 14 telken 18 házban. Van egy elpusztult ház, melyből 1740-ben szökött el egy család.
1831-ben* 178 lélek lakik benne.
1857-ben* 361 gör. kath. lakossal; házak száma 71.
1886-ban 408 gör. kath. és 4 zsidó lakossal.
1891-ben 357 lakosból 334 gör. kath., 16 gör. keleti, egy ev. ref. és 6 izraelita.
Adója: 1703 körül* a nemesek és zsellérek évi adója 27 frt, 8 köb. búza s ugyanennyi zab, 2 1/2 szekér széna és egy vágómarha.
1748-ban* 70 frt.
1749-ben* 101
frt. 1755-ben 88 frt 49 kr. 1775-ben 259 frt 23 kr. 1782-ben 172 frt 6 kr. 1898-ban 783 frt 87 kr.
