Domokos.

Nevének változatai: 1325-ben*Gróf Erdődy ltár. Zuchtu. 1393-ban*Dl. 7898. Damunkusfalva. 1488-ban*Km. prot. l. 106. és Erd. Muz. Domokosfalwa. 1506-ban*Dl. 30911. Damokosfalwa. 1767-ben*E. F. L. III. 182. D. Damokos-falwa, másként Tolvaj-Damokos.

Nevét ilynevü alapitójától vette.

Először emlittetik 1393-ban*Dl. 7898. Damunkusfalva néven.

{353.} Szűk téren fekszik, a Lápos- és Szőcs-vize összefolyásánál. Deés-től 42.6 kilométerre a magyar-láposi járásban.

Első birtokosai a Lápos-vidék urai, a losonczi Bánffyak voltak. Bánffy Dénes fiai közti osztály szerint 1325-ben*Gr. Bánffy ltár Galgóczon. Domokos (akkor Szőcstő) falu Bánffy Istvánnak jutott. Ettől fiára Dénes mesterre szállhatott, mert ennek magvaszakadván, utánna 1393-ban*Dl. 7898. a Bánffyak közti osztály szerint Domokos, néh. Dénes bán fiainak: Péter, György és Lászlónak és néhai István fiainak: László és Istvánnak jutott.

1488-ban*Km. prot. l. 106. és Erd. Muz. Györgyfalvi László fiai*Budán laktak. Salatiel és Miklós e birtokot Libaton, Rogoz és Dragosfalva helységekkel együtt, melyet még atyjuknak Losonczy Albert zálogosított el, 200 arany frtba Harinnay Farkas Tamásnak vetik zálogba.

1502-ben*Km. prot. Michael 94. Farkas Tamás fia János, magvaszakadása esetére, e birtokra nézve sógorát Bikli Jánost teszi örökösévé.

1505 és 1506-ban*Km. prot. O. 65. és Dl. 30911. néh. Harinnay Farkas Tamás Domokost végrendeletileg sógorának Bikli Jánosnak és nejének a néh. Farkas Tamás leányának Margitnak adományozván, abba most fia Farkas János is beleegyezett.

1506-ban*Földváry ltár. e birtok két részét már előbb Bánffy László, a harmadik részét most Harinnay Farkas Tamás leányai: Katalin apácza és Margit Bikli Jánosné Bogdán moldvai vajdának eladják.

1553-ban*8. Trans. fasc. 9. nr. 69. Csicsóvár tartozéka a Lápos-vidékén. Birája Fellex Pál.

1584-ben*I. L. Reg. Sig. Báthory 251. Báthory Kristóf utóbb Zsigmond lakóit szűk s terméketlen területük miatt a 30-ad alól fölmenti.

1590-ben*Kolosmonost. conv. L. Reg. Anni 1591. 20. nemes a Domokosfalvi Csirjék család.

1590-ben*Km. Lib. Reg. Sig. Báthory 20. a szamosujvári várnak itt 4 puskása volt: Nagy Mihály és Antal, Balogh Balázs, Hegedűs Péter.*Erd. főkormsz. ltár. 11804. 122.

1598-ban*Km. Szolnok Int. B. 15. birtokosai Almásy Albert, Sebestyén János biró, Máté és Demeter családok.

1602-ben*Orsz. ltár. Huszár Péter birja.

Az 1603-iki*Urb. et. conscr. fasc. 65. nr. 187. összeírás szerint e falu ekkor Stenczel Kracker-nek adományoztatott.

1607-ben*Torma cs. ltár. e falu a fejedelem Rákóczy Zsigmond birtokának iratik. Biró: Gergely György. Tóth és György nevű családok emlittetnek.

{354.} 1608-ban*Km. Szolnok int. D. 8. 12. K. 11. Báthory Gábor e birtokot, mely Szamosujvárhoz tartozott, Mátyás osztrák herczeg és Magyarország gubernátorának tanácsosa, Deregnyői Daróczy Ferencznek adományozta oda, de Varga, máskép Josipláposi Gáspár Mihály e helységbeli gyalogpuskások és szabadosok nevében az igtatásnak ellentmondott.

1612-ben*Erd. kancz. 1700. 147. sz. Szamosujvárhoz tartozó itt lakó gyalogpuskások, szabadosok: deési Deési István, Gergely György, Damokosfalvi Horváth Miklós (1590-ben is), Tóth Miklós, Mikolai Ferencz biró, Vincze Mihály esküdt és Pál Gergely szabadosok. Ugyanez évben*U. o. 147. sz. idevaló Horváth Mihály, Hegedűs Péter, Antal János és István, Lőrincz Tamás, Hajdú Miklós, Benedek István, Katona János a nemes gyalogpuskások, kik Szamosujvárhoz tartoznak; ezeken kivül kiskorúak: Pál Mihály, Balog Bálint (már 1590-ben is Szeben, nov. 15-én újból megnemesitve) Szamosujvárhoz tartozó darabontok voltak.

1616-ban*Km. prot. K. 13. és Szolnok med. D. 31. Daróczy Ferencz e birtokát a fejedelemmel elcseréli.

1618-ban*Rettegi S. gyüjt. birtokosa Huszár István 1611 óta,*Kocsis. Bak cs. ki ez évbeli lustrára itteni birtoka után 2 gyalogpuskást Pál Gergelyt és Német Bálintot állitja ki.

1628-ban*Km. prot. L. 77. Gyf. prot. Bojty 25. Huszár István özvegye Bánffy Borbála s gyermekei: Mátyás, Péter és Krisztina óvást tesznek az ellen, hogy e vett birtokukat a fejedelem Szamosujvárhoz csatoltatta.

1630-ban*Gyf. prot. Bojty 51. Huszár Mátyás óvást tesz az ellen, hogy e birtokát neki a fejedelem még most sem adatta vissza. Ugyanezen évben*16. Lib. Reg. 106. Brandenburgi Katalin fejedelem berenhidi Huszár Péternek és Mátyásnak 500 frtban elzálogosította.

1633 április 16-án Szamosujvárról kelt*Torma gyüjt. idézve Tom. 2. fol. 159. adománylevélben Rákóczy György fejedelem Domokosfalvi Molnár Jánost, Szamosujvárhoz tartozó darabontot, s itteni Sebestyén Benedek jobbágy és Benedek István szabados házai között levő telkét adómentessé teszi.

1653 és 1658-ban*Torma cs. ltár. a szamosujvári uradalomnak itt 30 adózó jobbágya volt. 1659-ben*27. L. Reg. 47. Barcsay Ákos e birtokot Haller Gábornak adja zálogba, kivévén azonban a Péter András, Nagy Balázs, Rozsnyai István, Dévai Máté, Tóth János, Varga Márton, Czimbalmos Mihály, Benedek István és Antal Gergely valószinüleg darabant családoknak 10 telkét.

1659-ben*Km. Conv. Prot. Q. 151. Nemeslevele Deés 1659. ápril 24-én kihirdetve. Domokosfalvi Molnár János nemes.

{355.} 1664-ben*Km. Szolnok Int. M. 3. Oláh Mihály itteni egyik nemes.

1669-ben*Torma gyüjt. Hallerkői Haller János Tordamegye főispánját a fejedelem e fiscusi birtokban, mely előbb a Kemény Jánosé volt, továbbra is meghagyja.

1678-ban*Gyf. Div. Cott. II. fasc. 4. nr. 33. és prot. Deum Time 5. a hűtlenségbe esett Haller János e birtokát Kuduval együtt s több más részbirtokait a fejedelemnek engedi örökösen, ha életének megkegyelmez, s ennek folytán a fiscus elfoglalta s még ez évben Szeghalmi Andrásnak és neje Pánkotai Krisztinának adta.

1679-ben*E. F. L. III. 204. H. birtokosai Szeghalmi András és Fráter András Apaffy Mihály adományából, kik mindenből a magyar-láposi ev. ref. papnak fizettek dézmát. Szeghalmi András*Erd. főkormsz. ltár. fiai János és Tamás e birtok felét, 1691-ben pedig*U. o. Fráter István a másik felét Korlátovics Györgynek eladták.

1694-ben*Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35, 56. birtokosa Korlátovics György.

1702-ben*Erd. főkormsz. ltár. egy telkes nemes a Molnár család.

1712-ben*Km. Neor. D. 28. itteni nemes darabontok a Horváth, Hegedűs, Antal, Lőrincz, Hajdú, Benedek és Katona családok.

1713-ban*Erd. főkormsz. ltár. Nemes. Prod. I. 1. egy telkes nemes a Molnár család, ketten laknak 2 házban vagy 1 telken és 7 darabont telken hárman, s 2 házban lakik Antal János.

1721-ben*E. F. L. Kollatovich György birta felét, másik felét pedig a fiscustól kapta cserébe katonásitott birtokaiért.

1738-ban*Torma gyüjt. Kollatovich Kata iktári Bethlen Györgyné egyik részbirtokosa.

1766-ban*E. F. L. III. 182. B. birják: gr. Bethlen György, László, Kata iktári gr. Bethlen Domokosné, br. Kemény Károlin br. Bánffy Sándorné, br. Kemény Teréz gr. Nemes Lászlóné.

1771-ben*U. o. XII 1/2. 25. D. a fiscus Rétyi Csiszár Istvánnak 4 jobbágyot, 2 zsellért, Sövényfalvi Ecsedi Farkas s fia Józsefnek, özv. Gyárfás Ádámné borsai Nagy Krisztinának és Naláczi Istvánnak 1-1 jobbágyot adott bonifikáczióba.

{356.} 1772-ben*Torma gyüjt. Ecsedi József neje Csikszentiváni Kálmán Ágnes jogán szintén kapott katonásitott birtokaiért részt, melyet Benkő Józsefnek adtak zálogba. Ecsedi Anna gyermekei az ők, valamint Ecsedi Farkastól reájuk nézendő s a Benkőnek eladott részt is 20 évre zálogcsere alatt Kozma Ferencznek adták el ennek oláh-kocsárdi stb. részeért 1801-ben. Ecsedi Farkas és fia József az itt bonifikáczióba kapott Ecsedi-rész harmadát Benkő József szolgabirónak még ez évben elzálogosították, de tőle Ecsedi József kiváltván, szintén Kozma Józsefnek adák el 1806-ban, de ehez Kozma hozzá sem juthatott, mert Ujfalvi Samu mint atyafi mind ezt, mind a Rétyi-féle Csiszár-részt magához váltotta 1812 ápr. 20-án.

1773-ban*Erd. főkormsz. ltár. Bikfalvi (Benkő?) Józsefnek itt 4 zsellére van.

1777-ben*Torma gyüjt. Benkő Sámuel ev. ref. pap és neje Foglár Erzsébet leánya Benkő Ágnes egyik birtokos.

1786-ban*Erd. főkormsz. levéltár. birtokosai: br. Naláczy Józsefnek van 13 jobbágya, 2 zsellére; gr. Bethlen Farkasnak 11 jobbágya, gr. Korda Györgynek 4, Katona Mihálynak 5, Szamosujvár városának 10, özv. Rettegi Istvánnénak 5, özv. Gyárfás Ádámnénak 2, Ecsedi Farkasnak 1; Benkő Józsefnek 1 zsellére, 1 szegénye.

1807-ben*Torma gyüjt. Misztótfalusi Miklós egyik birtokos.

1820-ban*Erd. kanczellária ltára. birtokosai: Ujfalvi Sámuelnek van 28 telke, gr. Toldi Zsigmondnak 16, Szamosujvár városának 12, Katona Zsigmondnak 3, Weér Lászlónénak 3, Járai Mózesnek 2.

1829-ben*Erd. fisc. ltár. birják: Horváth Mózes, br. Korda György, Rétyi István, Ecsedi Farkas, br. Naláczi István, Gyárfás Ádárn, Weér Mihály*Monor, Gleden, K.-Sajó stb. katonásitott birtokaikért kapták itteni részeiket a feljegyzés szerint 1772-ben.

1838-ban*Megyei ltár. van 7 immunis vagy nem adózó, 31 adózó magyar nemes, közülök írástudatlan 31.

1863-ban*Urb. Wes. 84–178. l. gróf Toldalaginé, szül. Katona, gróf Bethlen Borbála gr. Traunné, Tarsoly Eszter Pápai Lajosné, Weér Kata, Járay Mózes, Ujfalvi Sámuel, Szamosujvár város közönsége, Brencsán Albert, Erzsébet és Mária úrbéri kárpótlást kaptak.

1866-ban*Erd. főkormsz. ltár. nemesi jogú birtokosai: az Albisi, Balla, Besenczky, Beregszászy, Csonka, Gáspár, Elekes, Fábián, Járay, Joó, Kohán, Kozma, Molnár, Orosz, Szász, Székely, Szíjgyártó, Tóth, Tótfalusi családok, összesen 78 fővel.

{357.} Jelenlegi birtokosa ifj. Molnár Sándor; 287 h. Gr. Mikes és Toldalagi birtok. Molnár Tóth József, öröklés; Német Sándor a Mihályé öröklés és vásár folytán.

Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban*Transilv. f. 9. nr. 69. a jobbágyok évente Szent-Mártonnapon egyik fele 16, másik fele 8 frtot fizetett.*Bővebben Csicsóváránál.

1552-ben Temesvári Mihály a Bank Pál tisztje törvénytelenül, erőszakosan felvett rajtok 34 köböl zabot, 11 frt 57 denár értékben, 6 bárányt 1 frt, négy fejős tehenet 6 frt 40 denár, 24 csirkét 66 denár, 6 libát 25 denár, 2 tömlő túrót 2 frt, 5 pint vajat 1 frt 25 denár értékben. Bank emberei számára fizettek 40 denárt, ezeken kivül sok szolgálatot tettek Apahidánál, hová több szekérrel vittek épületfákat.

Domokos tiszta magyar község. A hagyomány eredetét eképen adja elő. Midőn Kővár még fennállott, ennek börtönéből különböző időben két rab szökött meg, egyik Ungur a mostani Domokos helyén húzódott meg, melynek határán rengeteg erdőség volt, kunyhót épített. A másik Domokos a láposi erdők rengetegeibe húzódott azon helyre, a hol most Ungurfalva fekszik. A szökevények lopásból, vadászatból, kecske és juhtenyésztésből éltek. Barangolásaik közben összetalálkoztak s meghívták kölcsönösen egymást menhelyeik meglátogatására. Domokosnak oláh társa települő helye megtetszvén, felszólitá a cserére. Erre Ungur vizsgálta meg társának helyét, mely szédítő magasban egy hegyoldalon állott s vadászatra és különösen kecskelegeltetésre igen alkalmas volt. A csere megtörtént. Domokos toldásul egy kecskét adott gödölyéstül. Mindkettő átköltözvén s idővel benépesedett s így kapta volna e falu Tolvaj-Domokos, a más Ungurfalva (most Budafalva) nevét.*Almási Sámuel. A dézsi ev. ref. egyházmegye történeti s statistikai leírása. Kézirat 403, 404. l. az egyházmegye ltárában.

E hagyomány, mint látjuk, helymagyarázattal függ össze. Valóság benne az lehet, hogy e községbe, mint Szamosujvárhoz tartozó kincstári birtokba, Kővárból telepedhettek meg egynéhányan, miután a várat a múlt század első felében lerontották s ezek annak őrzését teljesíthették, zsoldot nem kapva, tolvajlásból éltek. A hagyományt azért költhettek, hogy falunk Tolvaj előnevét kimagyarázhassák, a mi valószínű, mert a múlt században e környéken rablók tanyáztak s tartották rettegésben a vidéket s ebben részük lehetett a domokosiaknak is.

1657 nyarán, míg II. Rákóczy Lengyelországban táborozik, a lengyelek beütnek s Lápos vidékét elpusztítják, kirablák valószinüleg Domokost is, de a helytartó Barcsai Ákos ezek kiűzésére egy hadosztályt {358.} küld, azonban a lengyelek a rablott javakkal az országból sietve kimenekültek.*Uj Nemz. Könyvtár. Szalárdi: Sir. M. Kron. 314. l.

1661-ben jul. 30-án Kemény János fejedelem seregével Négerfalva és Emberfő felől itt húzódik keresztül. Ali basa török-tatár seregével mindenütt nyomában, Keményt kiűzi s nagy pusztítást vitt véghez; az embereket lánczokra fűzte, házaikat felgyújtotta.*Kővári. Erd. Tört. 5. k. 112. l.

1662-ben*Torma József jegyz. január 23-án Kemény János fejedelem Nagy-Szőlősnél elesvén, erre menekülő német katonái a Lápos vidékén, de itt is, leginkább marháikat megszabadítani kívánó falusiakon iszonyú kegyetlenséget vittek végbe.

1848-ban nemzetőrséget szervezett, melynek parancsnoka százados Kádár Ferencz, főhadnagya Járai Sándor, alhadnagyok Szász Dani és András, őrmesterek Fábián András és Jó András, hadbiró Kádár Lajos, tizedes 9, dobos 1, közember 110.*Kádár József. Szolnok-Dobokavármegye története 1848–49-ben. 49. l.

1848 nov. 26-án F.-Szőcsről Dimbul II. oláh ezred főhadnagya, több ezer oláhból álló tábor vezetője, felszólítja a községet fegyverének letevésére; de ezek a szomszédos M.-Lápossal szövetkezve, nem hogy letették volna kemény fenyegetésére a fegyvert, hanem szembeszállásra készületeket tettek s így a hős vezér Kővár felé tartó útjában őket kikerülte.*U. o. 104. l. November 2-án Katalinfalvánál Katona Miklós megvervén, seregével erre menekül; nov. 8-án az oláhság a falut megrohanja, a nemzetőrség gyenge fegyverzete s kevés száma miatt velök szembeszállani nem mervén, M.-Láposra a Sármás oldalon levő nemzetőrök és lakosokhoz menekült. Az oláhság a falut felgyújtván, kirabolta, boszujoknak három ember esett áldozatul. A falu s összes gazdasági épülete, takarmánya elégett, a templom s környékén 15 ház kivételével.

Az oláhok azt hitték, hogy a templom kerítésében fegyveres nemzetőrök vannak s oda közelíteni nem mertek. Midőn e falu lángban állott s a lakosok Láposra menekültek, azon pillanatban érkezett meg Katona Miklós táborának balszárnya s az oláhságnak M.-Lápos megtámadásáról értesülvén, Domokos felé az ellenség megrohanására siettek, követve a nemzetőröktől s miután a falut a rogoziak gyújtották fel, kik a magyarság jövetelét észrevevén, nyakra-főre a hegyekre menekültek, mieink Rogozt égették fel s egyszerre két község állott lángokban. Utjokban a rablás miatt elmaradozott oláhokat lelőtték.*U. o. 112. l. és Almási. F. kézirat Egyh. tört. 412. l.

{359.} 1849 tavaszán az itt levő nemzetőrség előbbi parancsnoka alatt vadász zászlóaljban teljesité hazafias kötelességét s parancsnoka Kádár Ferencz a szebeni csatában esett el. Mint ilyen hazafias községhez intézi valószinüleg 1849 ápril utolsó napjaiban Kornis Elek első alispán ezen felszólítását:

„A domokosi birtokosságnak. A Habsburg-Lotharingi ház azon három század alatt, mióta szinte Szt-István idejétől elkezdett ördögi befolyása s a legfeketébb kebellel szőtt cselvesztései őtet Magyarország trónjára segítek, miként nem volt ezen hosszú idő alatt az erkölcsi sülyedésnek és aljasságnak egy nemtelensége is, mit kárhozott elszántsággal fel ne használt volna, hogy az emberi szeretet, testvériség, igazság és a jog egyedüli boldogságot adható szentsége: durván kitöröltessenek; miként nem volt undokság, nem égre kiáltó bűn, mit fel ne használt volna, hogy körülötte az Istentelenség képe elég irtóztatos feketére legyen árnyékolva, miként nem maradt a keserűségnek és kinos szenvedésnek egy égő fájdalma is, mit ezen idő alatt ki ne szenvedtünk volna:

Oly édes legyen az öröm ihletése azon pillanat ünnepénél, melyben az Isten jóltevő keze megadta érnünk, hogy a magyar nemzet elvégre kiküzdött ennyi hálátlanság és Istentelenség hináraiból s oly kitörő s olthatlan legyen a lelkesedés, mikor a hűtlen és eszküszegő királyi család örökre száműzetett édes hazánkból.

Folyó hó 13-án a megyében minden faluban, templomban fog kihirdetődni s megmagyaráztatódni a nemzet képviselőinek ápril 14-én hozott azon határozata, mely szerint a királyi család örökre száműzetett.

Felhívom önöket: akkor személyesen a templomba elmenni, kevés italt ajándékozni a falusiaknak. Szóval, egyetértve mindent tegyenek, a mi az örömünnepet nagyobbszerüvé fogja tenni.

Továbbá a haza olthatlan szeretetére hívom fel önöket, ezen örömünnep emlékére kiki abból, mit neki a sorsa adott, a csatában sebesültek számára vagy ujonczok felszerelésére adjon pénzt, ékszert, kelmét vagy terméket, mert inkább adjuk most a hazának vagyonunk harmad részét is, mintsem szűklelkü fukarság miatt oda jussunk, hogy az ellenség életünket, mindenünket elrabolja. Kornis Elek s. k. első alispán.”*E levelet Wohlmann József, jelenleg felvinczi telekkönyvvezető másolta le a község levéltárában volt eredetiről s bocsátotta rendelkezésemre.

Lakói szorgalmasok, földmivelés és bararomtenyésztéssel foglalkoznak. {360.} Termesztenek különböző kerti veteményeket, melyeket a szomszédos Láposon árusítanak. Főtáplálékuk a törökbúza, de búza- és rozskenyeret is esznek. A férfiak öltözete házilag készült gyapjúszövet, szürke, fekete szokmány, fehér harisnya. A nők bolti kelmét viselnek az általuk szőtt fehérneműn kivül.

A házak a község közepén keresztül vonuló út két szélén, fából meglehetős szabályosan vannak építve, nagy zsendely- (dranyicza) fedéllel, de vannak szalmafedelüek is, szintúgy építik házaikon belől gazdasági épületeiket.

Református egyháza 1643-ig M.-Láposnak volt filiája. Ekkor Péter Gyergely főbirótól egy házastelket vásárolt, Sebestyén Mihály és Németh István között, 20 frton, – kertje a Szőcs vizére nyúlik, – a pap számára lakásul.*A szerződés 1643 január 7-én kelt; aláírva: Hodászi Miklós, nagybányai predikátor és esperes, Gönczi János, alsómisztótfalusi predikátor, Tothfalusi István tótfalusi, Mogyoroi Mihály m.-kékesi, szentmártonio György Joszip láposi és Csehi József Domokosi predikátgor egyházi renden; Láposi András tiszttartó maga, Péter Gergely főbiró; hites személyek: Gergely György, Benedek István, Sebestyén Mihály, Domokos Gáspár, Nagy Balázs, Péter János, Antal és Pál Gergely, Ambrus András hites személyek és hites darabontok előtt.

1661-ben midőn a török s tatárság Kemény Jánost üldözte, a templom is hamuvá égett a helységgel együtt. A hagyomány szerint Jokus lelkésze megtudván az ellenség közeledését, felszólította híveit a menekülésre. Becsesebb vagyonával, harangja és úrasztali készleteivel egy sűrű erdős bérczre vonultak, hol a harangot egy kétágú fára tették fel s huzamos időn át e fa alatt imádkoztak.

A reformácziót megelőző időben épült temploma több újításon ment keresztül. Megújittatott 1730-ban.*Nagybányai egyházmegyei jkönyv. A kar 1771-ben épült s a templomot kivül, belül megújították 1777-ben.

Megnagyitották a templomot s építették a kőtornyot 1793-ban. Bekeritették 1804-ben, Kádár Ferencz papsága idején és buzgalmából. Újból meghosszabbították a templomot 1830-ban s orgonát szereztek bele 1838-ban.

Az alsó karzaton Aggeus pr. I. 7. 8. verse után ezen felirat olvasható: A domokosi ref. sz. ecclesia költségével épült ezen kar T. Benkő Sámuel prédikátor és Molnár János curatori hivataluk idejében 1771 szept. 8.

A menyezeten: Mikó Kata asszony birája Kovásznai Boldizsár újittatta a menyegzetel, renováltatta a falon kivül és belől 1722.

A szószéken: Szászczegői Balog György és hitvese Szacsvay Éva csináltatták 1784.

{361.} A papilakon kivül van 1867-ben 19 házas- és egy pusztatelke. Külsősége 43 h. 900 � öl. Kepézők száma 142, a lelkeké 810.

Lelkészi fizetés 1643-ban a len és kenderen kivül, minden gabonának dézmája. A kik nem adhattak dézmát, fizettek 125 denárt, az özvegy asszonyok 19 denárt, minden házas ember egy szekér fát. Méhdézma, ha 10-re ki nem telt, 12 krajczárt. Később a múlt század végén a törökbúzatermesztéssel ebből is kapott dézmát a len és kenderrel együtt. A nemes nem adott dézmát, hanem két kal. búzát és 2 kal. zabot, ha pedig paraszt földet vetett, dézmaadással köteles volt.

1769-ben a fiscus az egyházat a dézmáért perbe fogta, de úgy látszik nem nyerte meg.*Torma gyüjt.

Anyakönyve 1765-ben kezdődik.

Urasztali eszközöket adtak: magas, talpas vert aranyozott ezüst poharat felirata szerint: Alsó Michal és Makray Klára oblulit Eccl. Dom. 1745.

Kisebb aranyozott ezüst kehely: M. Gr. Kollatovich Kata a Domokosi Eccl. 1752.

Nagy fedeles ónkanna felirata: In usum sacrum ref. Ecclesiae T. Domokosianae curavit Stephanus Kis et Éva Wass in Anno 1763.

Kis fedeles ónkanna: Mihály mester, Pál mester, Miklós mester 1649. felirattal.

Egy óntál: Ad Gloriam Dei omnipotentis orthodoxa eccla Domokosiana Curavit 1711. felirattal. Egy ily régi tányéron a 12 apostol képe látható.

Az úrnak asztalára való abrosz, melyet ajándékozott Miklós István uram Bartha Katával kedves élete párjával 1752.

E. Bányai Kun János és Bartha Éva ajándékozta a Domokosi ekklának 1746. arany fonallal hímzett úrasztali terítő.

Veres selyemmel hímzett keszkenő Sz. J. K. A. D. E. felirattal.

Csonka Márton 1842-ben egy keszkenőt ajándékozott. Van ezen kivül egy veres selyem lobogója.

Harangjainak felirata: Isién dicsőségére csináltatta a Domokosi ref. Eccla. 1766. A másikon: Tekintetes Mezőkövesdi Ujfalvi Sámuel úr fökurátor és T. Kádár Ferencz papsága, i. Molnár Márton vi. kur. j. m. idejében öntette a domokosi ref. sz. ekl. 1818.

Az egyházközség 1822-ben*Esp. ltár. kapcsoltatott az erdélyrészi püspökség alá. Papjai: Csehi József 1643. Hiripi Miklós 1645. Nyiredházi István 1687. Kovásznál István 1693. Szekeres Sámuel 1695. Kézdivásárhelyi {362.} Samu 1708. Kecskeméti István 1712. T. Bányai Jokus Pál 1728. Kovásznai Boldizsár 1731. Benkő Sámuel 1765. Szász Sámuel 1770. Kádár Ferencz 1776.*Fiátfalvai Kádár Györgyöt többedmagával gyalog puskás nemességre és pretorianussá emelte Szeben 1611 junius 2-án Báthory Gábor. Marosvásárhelyt 1821-ben megerősitve. Ennek egyik utóda Kádár Ferencz domokosi pap, fiai: I. János, II. Ferencz és III. Lajos. I. Jánosnak fiai: Ferencz százados és Sámuel, III. Lajosnak fia János M.-Láposon él s gyermekei: Ferencz, János, Lajos és Árpád. Kádár Ferencz 1818. Kelemen Sándor 1829. Szabó János 1830–. Bartha László 1833. Horváth Zsigmond 1836. Elekes Kálmán 1862. Szentkirályi Sándor 1866.*Almási S. u. o. Az utóbbi időben Koncz István, Kőpataki Gyula 1889-ben és a jelenlegi Kovács Gyula.

Iskolája 1804–8 körül keletkezett, iskolaházat 1847-ben építettek. 1857-ben szerelték fel újólag, miután előbb már leégett. Kezdet óta két kántor vagy iskolatanitója volt.

1873. évben községi iskola megnyerésére tesznek lépéseket, a tárgyalás 1876-ig tartott a tanfelügyelő és a község közt, míg végre ez év őszén a ref. felekezeti iskola egyik mellékhelyiségében megnyílt. A tanitói lakás rossz volta s az iskolahelyiség miatt tanitója az újabb ideig gyakran változott. Jelenleg Farkas Lajos tanit az államivá lett iskolában.

1895 november havában Fábián Póli Hanschild Györgyné néhai atyja Fábián Elek ref. kántor-tanitó emlékére 50 frt alapítványt tett.*Szolnok-Dobokam. Nevelés- és okt. tört. cz. munkám 265. l.

Éghajlata mérsékelt, nyugatról keletre a Czibles felé vonuló szél gyakori, északi szél ritkán fordul elő, szintúgy jégverés. Járvány ritkán szokott fellépni.

1750-ben*Erd. főkormányszéki ltár. határának negyedrésze közepes, a többi kevésbbé termékeny s jobbára zabot terem. A lakosok földjük termékéből s napszámból élnek. A szomszédos M.-Lápos és Retteg, Deés, Szamosujvár vásáraira hajtják barmaikat. Két fordulóra osztott határának fele síkon, más része hegyen. A téren 4, a hegyes részén 6–8 ökörrel szoktak szántani, mely részt trágyázni nem lehet, részint mert szekérrel oda jutni bajos, másfelől a zápor mossa le, a sík terét a víz szokta elönteni. Egy köböl őszi vetésből lesz középterrnéskor 6 kalangya s ad kalangyája másfél vékát; a tavaszi vetés ritkán fizet. Szőlője nincs. Erdeje a szükséges mennyiségben. Legeltetni a szántókon fordulónként szoktak, de ezen kivül van egy kis szűk legelő. Kaszálója fordulónként. Adó alatt van 319 1/2 köböl búzavetésre való szántója. Elvetettek 84 köböl őszi búzát; törökbúzán és kölesen kivül van 135 köböl tavaszi vetésük. Törökbúza, köles, lencse, borsó 17 köböl lett, rétje {363.} 195 szekérnyi. Adó alatt van: 85 jármas ökör, ló, 118 tehén, 20 borjú, csikó, 179 juh, 51 disznó, 40 méhköpű. Üstök jövedelme 16 forint 20 krajczár.

Adója 1749-ben 257 frt 57 1/2 kr. 1822-ben*Erd. főkormsz. ltár. szántója 356 1/2 köbölnyi, rétje 734 1/2 szekérnyi, van 71 ökör, ló, 55 tehén, 10 borjú, 57 juh, 5 kecske, 20 disznó s egy méhköpű adó alatt.

Jelenleg a község határának földje az éghajlathoz mérten termékeny, a téren leginkább törökbúzát termesztenek, a búzát, rozsot kis mértékben, oldalos helyen zabot. Az erdélyi szarvasmarhát s juhot tenyésztik.

Vize jó, itatója a Lápos és Szőcs vize. 1800-ban*Megyei ltár selejt. a nagybányai bányahivatal felszólítja a megyét az itteni hídnak megcsináltatására.

„Domokos és vidéke” czímen 1893-ban hitelszövetkezetet alakított. „A hazai szövetkezetek központi hitelszövetkezete, mint szövetkezet,” elnöke Kovács Gyula volt, jelenleg Székely Sándor.

A körjegyzőség szervezése óta körjegyzői székhely.

Iparosai 1750-ben egy czigánykovács s egy fazekas; jelenleg a nők len, kender és gyapjúfonással és szövéssel foglalkoznak. Van 3 malma két-két kővel, kettő a Molnár Sándor és társaié, a harmadik Fendling Lázárnéé.

Épületnek való köve bőven.

Gyümölcse: a beszterczei szilva, alma-félék és körtve, melyek az éghajlatot kibirják.

Határhelyek: (magyar) 1767-ben*E. F. L. III. 182. D. Nagymező, Alsó ága, Gaál Szerben, Farkas pataka, Szakadás, Sereg Almafa, Két víz közt, Balás pataka, Cserepataka, Nagy mocsár, Ozormán, Nagy Aszalmány, Utcza-torok, Alsó kerekmező, Pál aszalványa, Venikés alatt, Csukástó, Csonka torony, Falu vége, Benedek, Középső ága.

1864-ben*Pesty Fr. gyüjt. Felső ága, Középső ága, Alsó ága, Vártető, Tatár útja, Egyház földje, Nagy Aszalvány, Vinczéék, Ölyvös bércze, Csonka orom, Illyések, Benedekek, Birta Ferenczék, Gergely Györgyék, Csóva, Pál Mátyás, Csontoskő, Kőcsorgó, Jaakó gödrei határhelyek; Borsos hegy, Nyikvártető, Kőbércze, Csorgó oldal, Nemesek gödre, Forgó, Égettorom, Kis orom, Nyires, Csonkás, Ökörfő bércze, Tölgyfásorom, Őzgyepesorom, Szénégető, Tamás mező, Zsófibércze, Borzjukak, Nyárosbércze, Cserepataka, Csikostó, Sármás, Tótirtványa, Bagjos, Nagy- és Kis-peres, Feneketlentó, Mocsárdomb, Muncsoj, Bencze, Gátszer, Orbánszakadás, {364.} Csorgó alatt, Nagy mocsár, Csomópadja, Lápos- és Szőcsvizek, melyek a Bura havas és Czibles lánczolataiból erednek s Domokos alatt egyesülnek.

1898-ban dűlők: Alsó és Felső kerekmező, Csontoskő, Alsó Ága, Nagy aszalvány, Peres, Sármás.

1553-ban*Transyl. f. 9. nr. 69. van 11 kapu jobbágy és 8 szegény lakosa.

1637-ben*Km. Lymbus. fiaikkal együtt 101 jobbágy lakik benne, házak száma összesen 42.

1703 körül*Erd. főkormsz. ltár. véghezvitt hivatalos összeírás szerint 5 jobbágy, 2 nemes lakosa van, kik 7 házban laknak, el van pusztulva 5 ház. A jobbágyok és zsellérek egy évi adója: 28 frt 50 kr., 3 1/3 köb. búza és ugyanennyi zab s egy szekér széna, a nemesekkel együtt egy vágó marha; a nemesek 2 frt 25 kr., 3 köb. búza s ugyanennyi zabot fizetnek.

1750-ben*U. o. van 5 egy telkes nemes és egy ily özvegy egy-egy lakóházban, 9 szabados 6 telken 7 házban és két ily özvegy, 19 jobbágy s egy ily özvegy 20 házastelken, 5 külsőséggel biró zsellér 5 házban, a nélkül való 2 zsellér 2 házban és 8 kóborló, kiknek nincs házuk és 6 birtokos. El van pusztulva 22 házastelek, melyekből ezelőtt 50 évvel kihaltak, ezeket a többi falusiak mivelik s adóznak utánna.

1857-ben 776 lakosból 10 róm. kath., 20 gör. kath., 11 gör. kel., 677 ev. helvét., 58 zsidó. Házak száma 169.

Lakossága 1886-ban: róm. kath. 3, helv. hitv. 792, zsidó 31. Együtt 826.

1891-ben 863 összes lakosból: 8 róm. kath., 46 gör. kath., 13 gör. kel., 739 ev. ref., 6 lutheránus, egy unitárius és 50 izraelita.

Adója 1755-ben*E. F. ltár. 205 frt 50 kr. 1775-ben*U. o. 402 frt 31 kr. 1822-ben 388 frt 40 kr. 1898-ban*M.-láposi adóhiv. 2065 frt 17 kr.

 

1393-ban említik először az oklevelek Damunkusfalva néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1488-ban Damokosfalva, 1637-ben Domokosfalva, 1767-ben Damokosfalva, alio nomine Tolvak-Domokos (C. Suciu: i.m.; Kádár: Szolnok-Doboka vm. III. 352.) formában fordul elő.

A középkori templom építéséről pontos adatok nincsenek. Az bizonyos, hogy a XV. században már állott. Szabó T. Attila: (Szolnok-Doboka vm. 192.) a templom építészeti elemei alapján építési idejét az Árpád-kor végére teszi.

Eredeti román kori alapjain később gótikus stílusban átépítik. (Kádár: i.m. III. 360.) Festett kazettás mennyezete 1643-ban készült. A második világháború végén, 1943-ban repülőgépről dobott gyújtólap áldozata lett. Részletét csak egy régi fénykép őrzi. (Kelemen: Művészett. I. 58.) 1661-ben Ali basa átvonulásakor tűzvész pusztítja. 1793-ban a templom hajóját nagyobbítják és építik hozzá kőtornyát, majd 1830-ban további hosszabbítással bővítik. (Kádár: i.m. III. 358, 360.) Időközben a szentélyt is bővítik. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 229.)

A középkorban tiszta katolikus falu a reformáció után tiszta református lesz. 1643-ig Magyarlápos filiája, majd református anyaegyház (Kádár: i.m. III. 360), és azóta is az.

A helynevek egykori lakóiról vallanak: 1767-ből Nagymező, Alsó ága, Gaál, Szerben, Farkas pataka, Szakadás, Sereg, Almafa, Kéti vitéz közt, Balázs pataka, Csere pataka, Nagy mocsár, Ozormán, Nagy aszalvány, Utcatorok, Alsó kerekmező, Pál aszalványa, Venigés alatt, Csukástó, Csonka torony, Falu vége, Benedek, Középső ága stb. (Kádár: i.m. III. 363–364.)