Ünőmező.
Nevének változatai: 1584-ben* Ewneömezeő. 1589-ben* Wneőpataka. 1615-ben*
Ünőmezeő. 1830-ban* Unömező, oláhul Jino.
Ünők, tehenek legelőhelye után vette nevét.
A Sátorhegy aljában szétszórtan fekszik, a hegyek oldalaira is kiterjedőleg, keresztül foly
rajta a Valea Teiu patak, mely Borkúton át a Deberke vizébe s ezzel együtt balról M.-Láposon alól a Láposba szakad. Deéstől
50.7 kilométernyire fekszik a magyarláposi járásban.
Magyar-Lápos tartozéka volt, de mint ilyen még 1553-ban* a tartozékok közt elő nem fordul, csakis 1584-ben emlittetik először, tehát 1553–1584 közt
keletkezett.
1584-ben* Báthory Kristóf utóbb Zsigmond lakosait a 30-ad fizetése alól szegénységük és szűk, terméketlen területük
miatt felmenti.
1589-ben* birája Román Tamás, esküdtei Kende Lukács és Simon.
1600-ban*
Sövényfalvi Nagy Dániel e birtokot Wass György özvegyének Erdélyi Katalinnak eladja.
1602-ben*
birtokosa Kamuthy Farkas.
1609-ben*
Wass Ferencz özvegye Bogáthi Druzsána e birtokból sógorától Wass Jánostól részt követel.
{49.} 1615-ben* Wass Ferencz árvái és Wass János birják, kiknek itteni emberük Horváth Illés.
1627-ben*
Bethlen Gábor Wass János és Györgyöt e birtokukban megerősiti.
1647-ben és 1648-ban* Rákóczy György e birtok felét Bogáthi Druzsánának
1. Barcsay András, 2. Czegei Wass Ferencz, 3. Cserczel Márk vajda özvegyének s leányának Wass Juditnak, kihalásuk után pedig
néh. Wass György fiainak Lászlónak és Jánosnak adja zálogba.
1656-ban*
II. Rákóczy György e Szamosujvárhoz tartozó birtokot Nagymegyeri Keresztesi Ferencznek s nejének Béldy Katalinnak adja zálogba.
1675-ben*
birtokosa Nagymegyeri Keresztesi Sámuel.
1679-ben* Keresztesi Sámuel és neje Kassai Borbála e falut gr. Mindszenti Krisztina, id. gr. Csáki István özvegyének vetette
volt zálogba, a kitől most kiváltván, Gyulatelki Daczó Ferencznek és neje Kún Sárának és Ébeni Judit özv. Kálnoki Mihálynénak
adja zálogba.
1679-ben*
Csáky Istvánné e birtokából a fejedelmi dézmát mindenből a magyarláposi ev. ref. pap számára fizette.
1694-ben* birtokosa Keresztesi Sámuel.
1717-ben*
néh. Keresztesi Pál s neje Nemes Dorottya leányai Zsuzsánna id. Jósika Gáborné és Judit Borbátvizi Mátyásnétól leszármazó
utódai t. i. Jósika Imre, Dániel, Mária Folty Bálintné, Zsuzsánna Naláczy Györgyné s ennek fiai Naláczy László, István és
György; Judit Inczédy Józsefné és Zejk Mózes egy-, másrészről pedig azon Keresztesi Pál fiától Ferencztől s nejétől
Béldy Katalintól leszármazó Szilvási János, Nádudvary András, Nemes Elek, Várady András, Balogh Zsigmond s fiai József, Ádám
és Dániel e birtokon megosztoznak.
1721-ben*
Keresztessy Sámuel kapta a fiskális részt bonifikáczióba.
1725-ben* egyfelől Koncz Éva Száva Mihályné, másfelől Koncz József gyermekei György, József, Ágnes
Gyulay Jánosné, atyjuk Koncz Gábornak itteni részét maguk közt két részre osztották.
1729-ben* a Keresztesi család magvaszakadtával, annak leányági birtokosait Toroczkay Ágnest Bánffy Györgynét, Balogh
Zsigmondot, báró Jósika Zsigmondot, Istvánt és Mózest, Buda Gáspárt, Naláczy Lászlót és Józsefet, Inczédy Józsefnét, Csóka
Györgyöt, Daniel Eleket, {50.} Nádudvary Andrást, Barcsay Ferenczet, Lukács Sárát és Zejk Miklóst a fiskus bizonyos összegért e birtokban meghagyja.
1739-ben* birtokosai: Jósika Dániel és Mózes, Bánffy Dénes, Szilvási Boldizsár, Koncz Gábor fia György, Lészay István, neje
Keczeli Dóra, özv. Thoroczkai Péterné Keczeli Borbála, Olosz Ferencz és Barcsay Ferencz.
1749-ben* birtokosai gr. Bethlen Samu, gr. Bánffy Dénes, báró Jósika Mózes, Gyulai János, Bethlen Zsuzsánna Szilvási Boldizsár
özvegye, Barcsai Ferencz, Inczédi Samu, Thoroczkai Péter örökösei és Salánki József.
Ez évben a fiskus a Keresztesi leány utódaitól kiváltotta s Magyar-Láposhoz csatolta, de 1762-ben* e birtokot gr. Bethlen Gábor kapta adományba, ki azt Naláczi Sárának Barcsay György özvegyének adta át, kitől
Barcsay Ágnesre gr. Bánffy Dénesnére, majd ennek leányára Ágnesre szállott.
1786-ban* birtokosa özv. gr. Eszterházy Jánosné gr. Bánffy Ágnes, van 93 jobbágya, 2 zsellére, 3 szegénye.
1820-ban*
birtokosa gr. Eszterházy János, van 70 telke.
1863-ban*
gr. Eszterházy István részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* az itt összeírt 85 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Jelenlegi birtokosai (1898) gr. Eszterházy István, 121 h.; volt úrbéres közönség, 112 és 129 hold.
Lakosai románok, jobbára állattenyésztéssel foglalkoznak. Táplálékuk málé, tejnemüek s vetemény-félék,
öltözetüket maguk állitják elő, úgy a férfiak, mint a nők, kik kettős kötényt hordanak, pénzt a nyári szalmakalapért
és bocskorért adnak ki. Épületeik mind rakófából épültek, szalma- és dranyiczával fedettek.
A ház lakószoba és pitvarból áll, ez a nyári konyha; amaz a téli lakás, melyben van a nagy kemencze,
melynek teteje a család ágyát pótolja; néhol vastag bükkfa-padok, ágyak is vannak a falak körül, s kevés helyt asztal.
Gör. kel. egyházközség. Temploma fából épült a község nyugati részén, 1804 körül hozták ide a Nagybánya
mellett levő Rusz községből s a Szent archangyalok, Mihály és Gábor tiszteletére szentelték föl 1820 körül, ezidőből
valók román feliratu harangjai is. Papjai Horváth Péter, Filep István, Porfir, László s 1888 óta Vajda Péter.
{51.} Tanitót Borkúttal közösen tartanak.
Éghajlata, mint havason fekvő községnek, hideg, széltől védve, jég ritkán bántja határát,
levegője kiválólag egészséges.
1750-ben* határának csak kis része lapályos, a többi hegyes és nagyon terméketlen, alig terem meg rajta a zab. Keresetforrása
a Deés-Aknáról való sóhordás Szilágy-Somlyóra. Nem terem meg az évi szükségletük, azért a kenyeret vajjal, tojással, tyukokkal,
daróczposztóval szerzik be a felsőbányai vásáron; barmaikat pedig a közelebbi helységek és városok piaczain árúsitják,
hogy adóikat kifizethessék. Határa két fordulós és hegyes, csak 6-8 ökörrel szántható, szekeres trágyával nem javitják azért,
mert a záporok lemossák. A tavaszi vetés van szokásban, egy köböl vetésből 5 kalangya, szemül kalangyánként 1 1/2 vékát
ad; a zab 6 kalangyát, 2-2 véka szemet ereszt. Tüzelésre való erdeje bővön, legelője barmaihoz mérten igen szűk,
kaszálója fordulónként.
Szántója 210 köböl férőü, elvetettek 33 köb. ősz-, 108 1/2 köböl tavaszbúzát, zabot,
tengerije lett 8 1/2 köböl szemes, kaszálója 155 szekérnyi, malmok jövedelme 4 frt. Van itt 138 jármas ökör, ló, 105 tehén,
25 tulok, 243 juh, kecske, 68 disznó, 120 méhköpü, pálinkafőző üstök jövedelme 2 frt; iparosa egy szekrénycsináló
ács.
1770 körül* határos
Magyar-Lápos, Borkút, Csokotes, Fonácz, Brébfalva községekkel. Van itt 39 ló, 144 ökör, 131 tehén, 75 bornyu, 364 juh és kecske,
19 méhköpü, 87 sertés. Két fordulóra osztott határa sovány, 162 1/2 köböl férőü szántója, 179 szekér szénára való rét.
Van 4 más helyre tett és 15 szökött jobbágy; szolgálatjuk pénzül megváltva 301 frt 30 kr.
Elfoglalt hely 3; két zsellér 4 fiuval 1/2 telken laknak; van 10 ökör, 7 tehén, 1 bornyak; 4 hurubás;
a zselléreknek nincs semmi külsőségük, dézma jövedelem ezektől 30 frt 44 kr. A census és taxa egész jövedelme 459
frt 51 kr.
1822-ben*
határa adózás tekintetében III-ad osztályú. Adó alatt 633 1/2 köb. szántó, 1091 szekérnyi kaszáló, 42 ökör, ló, 57 tehén,
4 bornyu, 14 juh, 2 kecske, 18 disznó.
Jelenleg határa szerfölött gyenge, csak bő trágyázás után termi meg a kapás és sarlós gabonát.
Állatai: erdélyi fajta szarvasmarha, ló, juh, sertés és kecske. Gyümölcse: korán érő alma, körtve és szilva. Itatója
forrásai és patakjaiban bővön. Van épületnek való és márványköve.
{52.} Van két 1-1 kerekü és kövü malma, többek tulajdona.
Határhelyek: 1758-ban* Virvu Meguricsi, Virvu Bilboncsi; La Brenyicsare, Sátorhegy.
1864-ben*
Dialul Borkutului, Petriselelu, Valea Fantani, Teu, Dupa Dialu, Dialulu Maneseu, Zepodia, Secui, Grueczile, Runtasiu, Intre
Loza, Prihodul, Tornicsora, Pojenile, Kosierile, Priszecsile, Facza Magurici, Valia cie Marie (?) Fundu Luna, Picioru Tresti,
Szeketura Cierbului, Valia cie Marie (?) Picsoru lui Stefan, Calia, Zelogiagulu, Mikulaiasza, Obcsina, Lunka lui Patrasui,
In Lupoi, Picsoru, Csernestyaua, Calia Brebeniloru, Dialulu Fraszinului, Tyeiulu.
Erdők: La Pojana lui Simon; In Tyeiu.
Források, kútak: In Calia Borkutuluj, La Teu, Csernestiana, In Priszaka.
1900-ban területe 2909 khold.
Lakossága 1603-ban* összesen 3 lélekből álló lakosa van.
1703 körül* 25 jobbágy, 6 zsellér lakossal, van benne 31 lakó, 4 pusztaház.
1706-ban* fiaikkal együtt 40 jobbágy lakossal, kik 17 házban laknak.
1750-ben* 59 jobbágy 46 telken, 55 házban s három ily özvegy 3 telkesházban és 2 kóborló lakik itt, 49 telken 58 házban.
1770 körül* lakik
itt 70 jobbágy 114 fiuval, van 54 népes s egy pusztaház.
1822-ben* 73 gör.
keleti családfő lakossal.
1830-ban* 368 lélekkel.
1857-ben* 535 gör. kel. lakossal; házak száma 118.
1886-ban 572 lakosból 4 zsidó, a többi gör. kel. román.
1891-ben van 560 lakosa, ebből 546 gör. kel román, 14 izraelita.
1900-ban 601 lakossal, melyből férfi 299; magyar 4, oláh 597; magyarul beszélni tud 13; 9
izraelita kivételével gör. kel. vallásuak; ír és olvas 34; házszám 139.
Adója 1749-ben* 211 frt 30 kr. 1755-ben* 199
frt 32 kr. 1775-ben* 542
frt 48 kr. 1822-ben*
378 frt 44 kr. 1898-ban 1277 frt 46 kr.