Szelnicze.
Nevének változatai: 1566-ban* Szalnapatak. 1567-ben* Zanicza és Zalnicza pataka vagy új Szalna. 1583-ban* Zelnicze. 1650-ban* Szernicze. 1669-ben*
Szelnyitze. 1830-ban* Szelnyitze, oláhul Szelnyitzá.
E község neve szláv, jelentése: szállás, telepités.
E község a Lápos folyó balpartján két részből áll. Egy része egy hegyen, a más alább a patak
mentén fekszik szétszórtan, a vármegye székhelye Deéstől 48.9 kilométernyire a nagyilondai járásban.
Alsó-Szelnicze vagy Kis-Szálnapatak és Nagy-Szelnicze vagy Felső-Uj-Szálna egymástól különálló
községek Kővárhoz tartoztak. Mindkettő 1566 előtt* egy pár évvel épült, tehát 1553–54 körül, előbb Szalna-Pataka s azután Nagy- vagy Felső-Szelnicze.
Az ekkori összeírás szerint új lakosai még adót nem fizetnek. Vajdájuk Kis-Bunon lakó Marián, ki azt állitja, hogy Nagy-Szalnát
Báthori Annától Drágfi Gáspár özvegyétől és fiától Györgytől kapta s telepitette 1566 előtt alig nehány évvel.* Zalniczapatakát 1567-ben* II. János király, mint Kővár tartozékát Beregszói Hagymás Kristófnak Biharvármegye és Nagyvárad
vára kapitányának adományozta.
1583-ban* Báthory Zsigmond fejedelem ezüstbányászat czéljából előbb két évre, majd 1585-ben*
12 évre báró Herberstein Felicziánnak adta haszonbérbe.
1603-ban* a drágavilmai járáshoz tartozott.
1620-ban* a fejedelem 16 jtelket a naplóíró és konstantinápolyi követének, marosvásárhelyi Borsos Tamásnak
inscribál.
1650-ben* Kővárhoz tartozó fiskalis birtok.
1651-ben*
birtokosa Pekry Ferencz, nemes a Bab család.
{308.} 1662–63-ban* Teleki Mihály birja.
1668-ban* Apaffy Mihály e birtokot Teleki Mihálynak adta zálogba.
1669-ben* összeírt puskások a Bogye és pótlólag* a Bálint családok. Szabados a Bab család.
1699-ben* gr. Teleki Mihályné Weér Judit birja.
1702-ben* birtokosa
Teleki László. Oláh nemesek a Bogye és Bab családok.
1749-ben* birtokosai: gr. Teleki Sándor, János és Ádám.
1786-ban* birtokosai: gr. Teleki Sámuelnek van 24 jobbágya, 1 zsellére, 6 szegénye, gr. Teleki Lajosnak 4 jobbágya, gr.
Teleki Ádámnak 3 jobbágya, gr. Teleki Tamásnak 1 jobbágya.
1809-ben* birtokosai:
gr. Teleki Sámuelnek van 20, gr. Teleki Károlynak 3, gr. Teleki Lászlónak 2 jtelke, telekrészük van gr. Teleki Tamásnénak
s gr. Bethlen Lászlónak. Egy telkesek: 18 Bogye, 3 Bob, Babb vagy Pap, 1 Soltucz család.
1820-ban* birtokosai: gr. Teleki Samu és László, gr. Teleki Tamás özvegye és Ujfalvy Samu.
1863-ban* gr. Teleki Samu örökösei, gr. Teleki Ödön, Ujfalvi Sándor részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Jelenlegi birtokosa (1898): községi erk. testület; 645 h. 605 öl.
A gör. keletiek Drágavilmával együtt tartanak tanitót s iskolát 1870 óta. A gör. katholikusok az
újabb időben Frinkfalva és Románfalvával tartanak fenn iskolát, a tanitást több izben a papok vállalták magukra.
Lakosai románok, földmivelés- és baromtenyésztéssel foglalkoznak. A szalmabábtevés új év éjjelén
a legények és leányok lakásai elé szokásos. Öltözetüket gyapjuból és kenderből házilag állitják elő, díszesen himzett
inget, bő lábravalót és gubát hordanak.
Épületeik kőalapon faoldaluak, szalmafedelüek. 1830-ban* gör. kath. és gör. kel. egyházközség. Mindkettőnek temploma fa.
Jelenleg 1898-ban is két felekezet van a községben; van négy templomuk. A gör. kel. régi templom
állitólag 300 éves, a község nyugati részén, az újabb kisebb, a vizen túl épült 1876-ban. A gör. kath. egyik templom 1846.
évbeli, a nagybunyiaktól kapták ajándékba, az újabb 1880-ban épült s a szent archangyalok tiszteletére szentelték föl. Anyakönyve
1850 óta vezettetik. Harangjai újabb időbeli, kolozsvári {309.} öntésüek. Lelkészek: Pap István, Sima János, jelenleg Petrisor Péter és Román János.
Éghajlata egészséges, a szél, zivatar itt gyakori.
1720-ban* határa terméketlen, épületnek való fás erdeje nincs, legelője, rétje, úgyszintén tüzelésre való fás erdeje
kevés.
Határának földje részben fekete, agyagos és köves; nagy része erdős, terméketlen, jobbára
juh és hazai fajta szarvasmarhatenyésztéssel foglalkoznak. Gyümölcse: beszterczei és gömbölyü kis fekete szemü szilva, alma
és körtve.
Itatója a Lápos vize és több apró forrása. Malmai: a gr. Teleki-féle 3 kövü, a nemeseké 2 kövü
a Lápos-folyón, ezen kivül 6 egykövü felülcsapó kisebb patakmalom. Fehér és szürkés márványköve kihasználatlanul hever. Két
barlangja meglehetős terjedelmü, a nép ezeket is Pintye rablófőnökkel hozza összeköttetésbe; azt állitják, hogy
egyik kőfallal volt megerősitve s innen a határrész neve, Cseteczele vagy váracska.
Jobbágyszolgálmánya ugyanaz 1603-ban, mint Szakaturának s a többi Kővárhoz tartozott falvaké.
Határhelyek: 1864-ben*
Aspra, nagy kőszikla, Hirtopu, gödrös hely, Dealu inaltu, magas hegy, Opcina, nagy erdő, Dealu cseteczi, hegy, egykor
vár, Dealu lakuluj, hegy, Zapogye, völgy, Plopis, egykor nagy nyárfaerdő, most legelő, Valea gladuluj, patak.
1898-ban dülők, határrészek: Ruptur, Pe poduri, Pe podur Koszte Poduluj, Dumbrecse, Pesteriu,
la Áspru, la Virtoptyi, dealu Mestecsinyuluj, Gyalu malt, Csetecze, Cseteczele dealu maltu, Vale Satuluj, Plopis, Fácza mare,
Fácza gloduluj, Szeketura mare.
Területe 1900-ban 3849 k. hold.
Lakossága: az 1603-ik évi* összeírás szerint 13 jobbágy lakosa van s az egész községben 13 lakó- és 21 puszta ház.
1700-ban* fiaikkal együtt 37 jobbágy, 16 zsellér lakossal, van benne 21 lakóház.
1720-ban* fiaikkal együtt 83 jobbágy, 14 nemes lakossal, 23 lakóház.
1830-ban* 413 lakossal.
1886-ban 604 gör. kath., 2 zsidó, együtt 606 lakóval.
1891-ben 872 lakóból: 4452 gör. kath., 418 gör. kel., 2 izraelita.
{310.} 1900-ban 877 lakossal, ebből 440 férfi, magyar
8, 869 oláh, magyarul beszél 8, róm. kath. 1, gör. kath. 391, gör. keleti 473, izraelita 12. Ir és olvas 64. Házak száma 213.
Adója: 1898-ban 1480 frt 36 kr.
