Körtvélyes (Kis-)
Nevének változatai: 1405-ben* Kwrthveles. 1460 körül* Kerthweles. 1566-ban* Keorthwelyes. 1651-ben* Kis-Körtvélyes. 1831-ben* oláh neve Kurtujusel, ma Curtilisu mic.
Nevét egykor nagy mértékben itt termő gyümölcsöse után vette.
Vármegyénk északnyugati határszélében szétszórtan, a Muncsel és Kornyet hegyek oldalain, Valea
Borkuluj (Haruluj) patak mentén fekszik, mely a szatmárvármegyei Károlya községen felül szakad a Lápos-folyóba. Deéstől
69.6 kilométernyire a magyarláposi járásban.
Kővár tartozéka s oláh falu volt s mint ilyen, már 1405-ben* előfordul, midőn Zsigmond király Kővárt Balk fiainak Demeter és Sandrinnak s Drág fiainak György
és Sandrinnak adományozta.
A 1424-iki*
osztály szerint az a Balkfi Sandrin fiainak János és Lászlónak jutott.
1470-ben*
Mátyás király Bélteki Sandrin fiától Mihálytól, mert feleségét megölte s így főbenjáró vétségben elmarasztaltatott, összes
birtokát, ezek közt Körtvélyest is elkobozván, azt Drágfi Miklós fiainak Bertalannak adományozta.
1475 körül* Drágffy birja, ki innen 3.04 porta után 1 frt 2 denárt fizet.
{494.} 1543-ban*
Drágffy Gáspáré, 1546–52-ben pedig özvegyéé.
1553–54-ben* Drágffy
György birja.
1564-ben* Somlyai Báthory Anna Ecsedi Báthory György neje Kis-Körtvélyes örökös vajdaságát Tivadar Lukácsnak adományozza.
1556-ban* Izabella királyné a magbanszakadt Drágffy György e birtokát Báthory Györgynek, nejének Báthory Annának, fioknak
Istvánnak adományozta.
1565-ben*
Báthory György Miksa császár ellen föllázadván s leveretvén, feje váltságául Kővárát s azzel e tartozékot e császárnak
engedte át.
1567-ban* II. János király visszafoglalván Kővárt Miksa császártól, az összes tartozékaival, tehát e tartozékot
is beregszói Hagymási Kristófnak adományozta.
1591-ben* néh. Báthory Kristóf e birtokot Remetei
Kiss Tivadar Lukácsnak, mint a ki e falut előbb vajdai tiszte után, utóbb Báthory Kristóf adományából is birta, adományozta
oda, de az igtatásnál a kővári kapitány ellentmondott.
1603-ban* e falu Remetei Kiss Tivadar Lukács birtoka.
1630-ban*
Brandenburgi Katalin Kővárához tartozó Körtveliest Toldalagi Jánosnak adományozza 2000 frtért.
1650-ben*
mint tisztán fiskális birtok, Kővárhoz tartozik.
1652-ben*
II. Rákóczy György e birtokot homokszentiváni Keresztes Andrásnak inscribálja; ettől azt Bánffy Zsigmond* magához váltván, II. Rákóczy Györgytől zálogba nyerte. 1669-ben* puskás a Kozma család.
1702-ben* birtokosa Bánffy Péter, 1734–39-ben*
is.
1766-ban* birtokosa br. Bánffy Péter özvegye gr. Teleki Mária, kitől azt a fiskus hiába próbálta visszaváltani, úgyszintén
1794-ben örököseitől Kendeffy Rákheltől gr. Bethlen Gergelynek és Bethlen Krisztinától gr. Kendeffy Eleknek özvegyétől
is.
1809-ben* birtokosai: gr. Teleki Domokosnak van 25 jtelke, egy telkes Zugye Ursz.
1820-ban* birtokosa gr. Teleki Imre.
1863-ban*
a kir. kincstár részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
{495.} Jelenlegi birtokosa (1898): m. kir. kincstár, 521
h. Páska György, Tamás János öröklés és vásár útján.
Jobbágyszolgálmányok: 1566-ban* adó: Szent-György napján 3 frtot, Szent-Mihály napján 3 frtot fizetnek.
Ajándékok: 6 quartalia vajat, 6 sajtot, 1 tehenet, minden nyáj után 1 juh, s karácsonykor 6 szekér
fát adnak.
Birság: minden vérontás után 1 frt, verésért 60 denár, az idézésre meg nem jelenésért 1 frt, nőszöktetésért
2 frt, erőszaktételért 12 frt, a feleség elhagyásaért 7 frt.
A biró köteles a várnak egy karvalyt vagy 25 denár karvalypénzt adni, karácsonykor pedig egy őzet,
vagy annak fejében 32 denárt.
Tizedet fizettek: makkon hízott sertés után és legelőre járó disznóktól ha 100 vagy 10 volt
is egyet, ezeknél kevesebbért minden darab után 2 magyar pénzt s így fizettek méhekből, de a pénzbeli fizetés a tisztet
illete s őt illette még karvalypénz-adó czimen minden szabados által fizetendő 75 denár. A pap egy ágypokróczot
vagy 1 frt 23 denárt. Egy akol vagy stronga nyájától egy juhot, kinek 10-nél kevesebbje volt, nem tartozott érte fizetni.
A kisebb község egy 3 éves üszőt, nagyobb egy nagy fejős tehenet s minden család, melynek tehene volt, egy negyed
mérték vajat, juhosok egy sajtot.
Mint az 1566-beli* összeírásból
látszik, lakosai kezdet óta románok. Ekkor emlittetik az Alexa biró család, Kozma Pintye, Simon, Iva, Gergely és Ilye jobbágycsalád.
Vajdájuk a Remetén lakó Remetei Lukács.
Földmiveléssel foglalkozó lakosai közt a karácsonyi, húsvéti kántálás, üdvözlés szokásos. Táplálékuk
búza, rozs s főképen a málékenyér, melyet zöldség- és tejnemüekkel fogyasztanak. Házilag készitik öltözetüket, nyáron
vászoninget és lábravalót, télen fehér gyapjuharisnyát, szürke rövid kabátot, fehér és szürke gubát hordanak.
Épületeiket, házaikat kőalapon fából egy s több beosztással szalma- és zsendelyfedél alá épitik.
Berendezésük: sütőkemencze és tűzhely, asztal, egy vagy két ágy, ülőhelyül szolgáló lócza a falak mellett,
székek, virágosra festett ruhatartó láda, edénytartó tálas, rikitó szinü szent képek a falakon s felettük fogas, cserép- és
porczellántányérokkal, melyek közt színes szövetü törülközőkendők, a gerendákon díszes kancsók csüngenek alá.
Gör. keleti egyházközség, temploma fából épült 1868-ban a község {496.} közepén, 1871-ben Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére szentelték föl. Három harangja felirata szerint
1862, 1872 és 1898. évből valók, Kolozsvárt öntötték.
Papjai: Joncse Nikita, Kivlig Gábor, Tengya Prikop s jelenleg Páska György.
Felekezeti iskolája az ötvenes években szerveztetett.
Éghajlata mérsékelt, egészséges, szélnek nincs kitéve, jég ritkán bántja határát.
1720-ban* rétje közepes jóságú, erdeje elegendő, szántója terméketlen és nehezen mivelhető.
Jelenleg határa termékeny, főbb terménye a törökbúza, rozs, zab, lóher, bükköny, paszuly,
pityóka s más kerti vetemények. Erdélyi szarvasmarhát, apró hegyi lovakat, bivalt, sertést, juhot, kecskét, libát, tyukot
és ruczát tenyésztenek. Gyümölcse nemes faju körtve, alma, szilva, cseresznye és dió.
Itatója a La sztányi, Valea Borkuluj, Kornyi patakok s ezek forrásai.
Határhelyek: 1770-ben*
Dimbu Vaszioji, Kuresze, Szeketura, Oszoju, Dimbreiora, Fácza Plesuluj és Steserje, erdők. Válye Plesi, Vállye Grásduluj
és Sztenyiga, erdők. Válye Napilor, Treisztye, Fesécze, Pirlose, Izvor, Válye Porculuj.
1898-ban Dumbráva, Kwisze, Virvu Szerbuluj, Zepode, Valea Gainaruluj, Fazsestye, Sztaniga, Kornese,
Valea keruje, Ulmesze, Muncsel, dülők.
Lakossága: e faluban 1543-tól fogva 1566-ig*
az összeírók egy-egy kaput jegyeznek fel évenként, ekkor van 6 jobbágy, 3 zsellér, 1 szegény lakosa s az egész községben 9
lakó- és 2 puszta ház.
1603-ban*1
lakóház van benne 1 nemes lakossal.
1700-ban* fiaikkal együtt 18 jobbágy, 6 zsellér lakik benne s van ekkor 9 lakóháza.
1770-ben* 2 nemes és 87 jobbágy lakosa van fiaikkal együtt s van benne 28 lakó és 2 puszta ház.
1831-ben* 304 gör. kel. lakossal.
1886-ban 358 lakosa van.
1891-ben 388 lakosból 16 gör. kath., 367 gör. kel. és 5 izraelita.
Adója 1898-ban 899 frt 68 kr.
Magyar-láposi járás
Székhely: Magyar-Lápos
Berence, Blózsa,
Boérfalva, Borkút, Brébfalva, Csernefalva, Csokote, Dánpataka, Kis-Debrecen, Lápos-Debrek, Disznópataka, Domokos, Fonác, Garbonác,
Groppa, Gyertyános, Kovás-Kápolnok, Monostor-Kápolnok, Szurdok-Kápolnok, Kohpataka, Kosztafalva, Kis-Körtvélyes,
Kötelesmező, Kupsafalva, Lackonya, Oláh-Lápos, Oláh-Láposbánya, Largó, Libaton, Macskamező, Magura, Petyeritye, Ploppis,
Batiz-Polyán, Preluka, Rogoz, Rohi, Rusor, Alsó-Szőcs, Felső-Szőcs, Sztojkafalva, Sztrimboly, Tőkés, Ungurfalva, Ünőmező,
Vád
