|
{12.} Haragos.
Nevének változatai: 1603-ban* Prelukafalva. 1650-ben* Praeluka. 1890-ben* Haragos. Neve preluca*
oláh szóból ered, melynek nyelvünkön tisztás, berek jelentése van.
A Lápos jobbpartján terül el. Megyénk legszétszórtabban fekvő községe. Vale Arinuluj, Picsoru
Máski, Aria, Szakatura, Krohos, Ulmesel, Opcsina, Zepode, Fontanele, Vale Rea és Piczigáje 600–700 méter magas hegyekre
kiterjedőleg fekszik, melyek egymástól 3–4, sőt több kilométernyire vannak. Több patak foly rajta keresztül.
Kerülete oly nagy, hogy egy jó lovas egy nap nem tudná körüljárni. Hagyomány szerint a Nekita és Flórián nemes családok alapitották,
kik testvérek voltak s ezek utódai lakják ma is. Ezek védték az erre járt békés lakosokat a tolvajoktól s kapták nemességüket.
Deéstől 72.8 kilométernyire fekszik a m.-láposi járásban.
Preluka 1603-ban* emlittetik először, mint a kővári uradalom kisbunyi járásába tartozó falu. Minthogy az emlitett
urbarium szerint új falu volt, s mint ilyennek szabadalmai ki nem tettek, s minthogy az új falvak rendesen 14 évi szabadalomban
részesültek, Preluka a XVI-ik század utolsó évtizedének valamelyik évében keletkezett.
1604-ben* e
falu jövedelmét Básta Kisbuni Vajda Jánosnak adja.
1624-ben* idevaló nemes a Niki család.
1624-ben* Bethlen Gábor Prelukai Nikit Jakabot megnemesiti.
1650-ben* mint tiszta fiskális birtok, Kővárhoz tartozik.
1651-ben*
nemesek a Nikit, Miklós és Krisztián családok.
1658–59-ben* itteni nemes Prelukai Flora család.
1658–59-ben* Prelukai György itteni nemes család.
1669-ben* összeírt nemesek a Flóre, Jakab és pótlólag* a Nekita, másként Jakab család. Puskások: a Flóra és György családok 19 taggal.
1702-ben* birtokosai a Jakab, Flóre, Vojvod, György és Jakab családok.
{13.} 1719-ben* a fiscus itteni részét, t. i. egy puszta telket,*
a gróf Teleki családnak általengedte.
1782-ben* Flóra Gábor nemes.
1809-ben* birtokosai: Floreán Jánk és Vaszilikánk van 1 1/2–1 1/2 jtelke; egy telkesek: a gr. Teleki család, 26 Nyekita,
13 Kozmucza, 5 Nyikore, 47 Floreán, 16 Florián, 7 György, 2 Flóre, 1 Pap, 1 Balortin, 6 Rusz, 1 Szulye 1 Dunka család.
1820-ban*
birtokosai gr. Teleki Samu és a helybeli nemesek.
1898-ban nemes jogú nagyobb birtokosai Flórián István, Demeter, János, György Farkas birtokaikat
vásár és öröklés folytán szerezték.
Lakosai románok kezdet óta. Erőteljes nép. Szorgalmas földmivelők és baromtenyésztők.
A szegényebb osztály karácsony és husvétkor kántálni jár. Kapnak e végre készitett búza- vagy árpakenyeret, almát, diót s
füstölt sertéshúst; husvétkor piros tojást, pászkát, sonkát szenteltetnek s az ünnep első napján a templom mellett hosszú
e végre készitett fedél alatt a szegényeket megvendégelik étellel, itallal.
Szent-Györgynapi öntözés szokásos. Temetések alkalmával a halottak lelkiüdveért alamizsnát osztogatnak.
Főtáplálékuk málé-, árpakenyér, tejnemü, húst ritkán esznek, a böjtöket szigorúan megtartják,
böjtidő karácsonykor 6, húsvét előtt 7, Szent-Péter- s Pálnapi 2–4 s Nagy-Boldogasszonynapi 2 hétig tart.
Ezen kivül minden héten hétfőn, szerdán és pénteken böjtölnek. A hetfői napot azért, hogy a marhákat betegség ne
érje.
Öltözetük házilag készült kendervászon és gyapju harisnya, guba, bocskor. Egyedül a nemez-kalapot
veszik vásáron, s hogy tovább tartson, juhvajjal erősen bekenik. A nők öltözete vászon alsó- és felsőing s
szintén házilag készült első szőrkötény, fejüket fehér kendővel kötik be, télen gyapjuszoknya, bocskor. Csizmát
csak újabban kezdik viselni a tehetősebbek.
Házaikat egy szoba, pitvar, gazdasági épületeiket kőalapra rakófából épitik szalmafedél alá.
Felszerelése az úgynevezett előszoba vagy pitvar, egészen üres, a lakószobában legnagyobb helyt foglal el a tüzelő,
{14.} ez a konyha, ágy is egyúttal, de ezen kivül van külön ágy is, rajta egy pár vánkos és teritője pokrócz,
asztal, közönséges faragású lócza, a falakon szent képek s színes kendők, edények, egy rúdon himzett vászon- és gyapju-ágyteritők,
pokróczok, egy nagy és egy kisebb láda ruhatartása.
Gör. kath. egyházközség. 1768-ban* tér át egy része az unióra, midőn a kormányszék rendeletére a görög keletiektől a templomot azok
részére foglalták. Temploma kettő, egyik fából épült. Az egyik a község déli részén a Picsoru meski közelében, a másik
az Ulmezei dombon. Az első 1792-ben, a másik 1858-ban kőből épült. Amaz Szent-Miklós tiszteletére van szentelve;
ezt 1860-ban szentelték föl a Szentháromság tiszteletére. Anyakönyve 1826 óta. Harangjai 1818, 1868. és 1868. évből valók,
mint feliratuk mondja.
Papjai: Rusz János, Mezei Pál, Kozmucza Péter, Onyicze László, Simon Gábor, Kozmucza András, Flórián
Elek, Kozmucza Tivadar, Medán Zachar, Lengyel Zsigmond s a jelenlegi Medán János és Petrovai György.
Iskolát az 1870-es évek óta tart, az ötvenes években a m.-láposi gör. kath. iskolához adózott.*
Éghajlata egészséges, a tél korán, a tavasz későn köszönt be, szél gyakori, de jégverés ritkán
fordul elő.
Határa 1720-beli* összeirás szerint a hegyeken kevés szemes gabonát termő, rétje közepes, legelője, tűzre és épületre
való fája elegendő.
Jelenleg határa terméketlen; terményei tavaszbúza, rozs, árpa, zab; tengerit csak ott termeszthetnek,
a hol juhokkal jól megtrágyázhatják. Trágyás földbe vetik a pityokát s ez bőven terem. Kevés magyar fajta barma van,
jobbára riska tehenet tartanak s kis hegyi lovakat tenyésztenek. Gyümölcse nemesitett alma, körte, dió, cseresznye és meggy.
Forrásokban, csorgókban és patakokban gazdag.
Iparosa 10 kovács. Van több felülcsapó egy kerekü és kövü malma, Nekita György, Flórián, Kozmucza
család birtokában.
Határhelyek: 1715-ben* Pojnicza, Gredini, Vervul Patinuluj, Haragos.
1770-ben*
Vállya Re, patak, Bucsum, Piczigej.
1898-ban: I. Magura, Gura opcsin, Apa fontane, Valé arinuluj, Kosztu luj Czigány, Raulasiel. II.
Virvu paltyinulujban: Picsor Maski, Virvuluj posni, La sztinzseu, Dimbu mori. III. Pe opcsinaban: Szakatura, {15.} La retyiczele, Dimbu Rusilor, Dimbu la Demeter. IV. Opcsina luj Kracsinu bulgati, Piczigaje, Bucsumu Bothe, Ulmasei,
Gulgat, Virvu fauntanelor, Krohocz, határrészek, dülők.
Lakossága: 1651-ben*
fiaikkal együtt 24 jobbágy, 17 szabados vagy nemes lakosa van s az egész községben 12 lakóház.
1720-ban* 3 jobbágy, egy zsellér, 30 szabados vagy nemes lakosa van fiaikkal együtt s az egész faluban 14 lakóház.
1770-ben*
egy jobbágy fiastól és 51 nemes vagy szabados lakosa van, az egész községben 52 lakóház.
1831-ben* 732 lakossal.
1886-ban 709 gör. kath. lakossal.
1891-ben 1132 lakosból 2 róm. kath., 1111 gör. kath., 13 gör. keleti, 6 izraelita.
Adója 1898-ban 2025 frt 21 kr.
După mai bine de 60 de ani în parohia Preluca Nouă renaşte Reuniunea Mariană
Eparhia de Maramureş
Vineri, 25 martie 2011, cu ocazia sărbătorii Buneivestiri în parohia
greco-catolică Preluca Nouă, protopopiatul Mănăştur, Eparhia de Maramureş, a fost reînfiinţată
Reuniunea Mariană. A fost, aşadar, un moment de sărbătoare pentru întreaga comunitate greco-catolică
din localitate. Printre cele zece persoane care au ales să facă parte din Societatea Mariei se numără
şi părintele administrator parohial Vasile Trifoi.
Nu există documente scrise care să ateste cu exactitate dată înfiinţării
Societăţii Reuniunii Mariane în localitatea Preluca Nouă. Totuşi, după spusele primului curator,
Ioan Florian, în această parohie Reuniunea Mariană a fost înfiinţată în anul 1947 şi desfiinţată
în 1948, odată cu venirea comunismului. La eveniment, alături de părintele care păstoreşte comunitatea
din Preluca Noua, Vasile Trifoi, a participat şi părintele protopop de Mănăştur, Gheorghe Mihnea.
În cuvântul rostit la Sfânta Liturghie, părintele protopop Mihnea a subliniat importanţa Fecioarei Maria în creştinism,
felicitându-i totodată pe toţi aceia care au ales să devină membri ai Reuniunii Mariane.
#
#
Preluca Nouă, satul cu 100 de case şi 15 cimitire!
Data publicarii: 08.04.2011 17:26:00
O zi de primavara, nu prea rece, dar cu o ploaie marunta, mocaneasca. Drumul pana la Copalnic
a inceput sa fie carpit, insa de la Copalnic spre Preluca Noua, drumul pare proaspat asfaltat. Intram in padure si ne asteptam
ca, potrivit indicatorului, dupa opt kilometri sa ajungem in sat. Numai ca am parcurs deja distanta, insa abia am iesit din
padure. O imagine feerica se deschide in fata ochilor imediat ce urcam dealul si ne trezim, brusc, dupa ce am iesit din padure,
in fata unui peisaj de basm. Nu mai e zapada, iar frunzele copacilor inca sunt in stadiul de muguri.
Linistea apasatoare ne face sa credem ca e o pana de curent. De fapt am ajuns in Preluca
Noua, localitate situata la o altitudine de peste 400 de metri. Intrarea in sat e marcata de o imagine absolut incredibila.
Langa placuta inscriptionata cu numele satului, o casa traditionala ne informeaza ca am ajuns exact unde trebuie. Aici, relieful
a creat o situatie mai putin obisnuita in privinta unor obiceiuri crestinesti, si anume inhumarea mortilor. Pentru ca nu s-a
putut gasi o suprafata de teren plana pentru amenajarea unui cimitir, Preluca Noua, sat cu aproximativ 100 de case, are peste
10 cimitire, unele amenajate la marginea gradinii de catre apartinatori. Si cum viata si moartea nu tin de cultul religios,
oameni de diferite religii isi ingroapa mortii pe unde pot. “Bunicii mei au fost martorii lui Iehova. Bunica, strabunica
sunt ingropate in cimitirul din spatele curtii”, ne spune Ioan Ciugulin, un barbat de 41 de ani din sat. Barbatul ne
conduce apoi la marginea gradinii, unde ne dezvaluie niste mormane de pamant. Nu sunt cruci, lucru care ne contrariaza, iar
dupa ce ne explica faptul ca tocmai privim mormintele bunicii si ale strabunicii sale, barbatul vine cu explicatiile suplimentare.
“Acuma sunt cam neingrijite, dar la religia noastra nu se foloseste crucea la morminte”,
ne spune el. De altfel, barbatul ne mai arata o fasie de pamant ce margineste gradina lui si ne mai spune ca acolo a fost
un cimitir vechi, insa la suprafata nimic nu tradeaza acest lucru. “Acum nu se mai vede nimic, pentru ca nu mai are
nimeni grija, dar acolo a fost cimitirul vechi”, mai spune el.
Dupa inca unu sau doi kilometri, pe partea dreapta
vedem primul mic cimitir amenajat. Nu sunt mai mult de 10 morminte, iar la cativa metri mai departe, un altul, pe cealalta
parte de drum.
“Aici sunt mai multe cimitire. Cred ca sunt vreo 15 de toate”, ne explica Dragomir Pop. “Nu
se poate face unul intr-un singur loc pentru ca nu permite spatiul”, mai justifica el, apoi incepe sa enumere< “E
unul la biserica, mai e unul mai incolo… cred ca sunt vreo 15 in total”, concluzioneaza el.
Oamenii insa ne
mai povestesc ca aceasta practica dureaza dintotdeauna in localitatea lor, avand si avantajul de a-i avea aproape pe cei dragi,
trecuti la cele vesnice.
“Aici nime’ nu-i pa salar”
O alta femeie pe care am gasit-o imediat dupa intrarea in localitate se simte intimidata de
aparatul de fotografiat, dar, in timp ce intinde rufe la uscat, ne povesteste< “Aici, la noi, e tare greu cu lucrul,
ca nimeni nu-i pa salar. Nu-i de lucru numa’ la camp, iar un drum la oras ne costa, ca motorina numa’ s-o tot
scumpit”, povesteste femeia, fara sa se opreasca din lucru. “Mergem la oras o data pe luna, sa ne aprovizionam,
dar avem si aici un magazin in sat. Mai luam si de aici ce ne trebuie”, mai spune ea. Femeia renunta apoi pentru un
minut la treaba ei si se apropie de noi. “Acum inca e bine, ca avem masini. Alta data oamenii mergeau pe jos, pana la
oras”, spune ea. Apoi, revenind parca in timpul real, isi aduce aminte ca are multa treaba. “Asa e cand se apropie
sarbatorile, facem curatenie mare”, ne explica ea, apoi se indeparteaza din nou si isi continua treaba.
“Inainte nu puteam iesi de aici numa’ cu tractorul”
Si Dragomir Pop e de acord ca nu e usor sa traiesti in satul rasfirat pe dealurile din Preluca.
Barbatul insa si-a incropit o mica ferma si se descurca asa cum poate. “Avem cateva vaci si oi, iar din lapte facem
branza si ducem la oras sa vindem. Acuma, ca ne-o mai facut drumul asta, mai mergem cu masina, dar inainte nu puteam iesi
de aici numai cu tractorul. Mai erau in sat vreo patru sau cinci oameni care aveau ARO sau IMS. Acuma toti au masini”,
completeaza el. Fiul lui ne face apoi o demonstratie si pleaca cu tractorul pe un drum care, in mod normal, nu poate fi considerat
practicabil, sau poate fi la nivelul unui drum forestier, in cel mai bun caz. “Sa-l vedeti cand se ridica tractorul
de fata, ca o capra”, spune Dragomir Pop, privindu-si baiatul plecat la treaba.
“E mult de lucru si suntem
putini oameni. Ca de cand cu criza asta, motorina s-a tot scumpit, din pret o trebuit sa tot lasam, acuma unde sa mai lasam,
ca muncim pe nimic. La oras n-are sens sa muncim pe sase-sapte milioane, ca pe cand faci socoteala, cu banii aia nu-ti platesti
nici naveta”, se plange el.
Parabolica, insemnul bunastarii
Contrastele tehnologiei au ajuns si la satele izolate precum Preluca Noua. Desi satul e
izolat si cu case rasfirate, unde ai crede ca tehnologia nu a patruns inca, surpriza ni se arata imediat, in curtea omului.
O antena parabolica atarnata la coltul casei inscriptionata cu marca producatoare ne atrage atentia, iar Dragomir Pop vine
cu explicatiile. “Ne mai uitam si noi la televizor, da’ sant in sat si care au internet. Aiestea mai tineri, care
au si calculatoare”, spune el.
Altii insa nu sunt la fel de “dotati” tehnologic. In curtea lui Ioan Ciugulin,
o antena ciudata, inalta, ce aminteste de vechile antene de pe timpuri de mult apuse, cu un receptor in forma de disc, troneaza
curtea si gradina gospodarului. “Prind cateva posturi< Pro TV, Maramures TV, numa cateva care ma intereseaza”,
ne explica omul. Diferenta de bunastare este vizibila. Daca primul are mai multe animale si din laptele colectat produce lactate
pe care le vinde la oras, primul are doar o vaca din a carei productivitate abia acopera nevoile familiei. “Am mai vandut
si noi lapte, mai demult, dar nu ni se merita, ca laptele nu-i platit. E mai convenabil asa, doar pentru cat consumam noi”,
ne explica Ciugulin.
Obiceiuri religioase
Din acest an, in satul Preluca Noua s-a reinfiintat Reuniunea Mariana, un obicei intrerupt
timp de mai bine de 60 de ani. Astfel, de Buna Vestire, in sat a fost sarbatoare. Reuniunea Mariana este o asociatie religioasa
pusa sub conducerea autoritatilor bisericesti si se ocupa cu educatia sufleteasca a membrilor ei, cu formarea unei elite in
randul credinciosilor.
“Reuniunea Mariana are un intreit scop< de a cinsti pe Maica Domnului, de a urma exemplul
vietii ei si de a raspandi ca apostolat laic Evanghelia lui Iisus Cristos”, se arata pe site-urile bisericii greco-catolice.
De
altfel, multe dintre vechile obiceiuri au fost uitate. Oamenii insa incearca acum sa reinvie o parte din ele. “Si-au
facut costume populare si au spus tinerii mei (fiul si nora, n.r.) ca se imbraca si merg, de Rusalii, imbracati in costume
la biserica”, ne-a mai spus Dragomir Pop.
Sursa: Informatia zilei
Autor: Angela Sabau
|
