Komlós-Ujfalu.
Nevének változatai: 1336-ban* Kumlusteluk. 1576-ban*
Ujfalu, más néven Komlós.
1700-ban*
Komlos-Ujfalu. 1831-ben* oláh neve Tréstye.
Nevét egykori komlótermeléséről vette, jelenlegi Trstyn oláh neve a szláv „trst”-ből
származik, mely sást jelent. Jelenleg a szilágymegyei Kendermező egyik határrészének, mely e községig nyulik, ma is „Komlós”
a neve, valószinü, hogy községünk is innen kölcsönözte Ujfaluhoz előnevét.
Három oldalról nagy hegyek által övedzett völgykatlanban fekszik, melyen keresztül a róla nevezett
patak foly, mely az Almás vizébe szakad. Délről Pojeny, északról Dumbráva, kelet felől Bilkoje hegyek emelkednek
a község körül. A vármegye székhelye, Deéstől 53.4 kilométernyire a csáki-gorbói járásban.
Komlós-Ujfalu első birtokosai a Sombor nemzetség tagjai voltak. Ezek névszerint Sombor fiai
Gyula és Pető, azon Gyula fia János és Pál fia András k.-Ujfalut, mivel szegénységök s másrészt a falu elhagyatottsága
miatt nem élvezhették, 1336-ban*
Pogány Istvánnak adták cserébe.
A fentebb emlitett Komlóstelek valószinüleg teljesen elpusztult, s mint ilyen a Drágiak kezére
került, ezek aztán a XVI-ik században egy új falut alapitottak annak helyén, a melyet Ujfalunak másként Komlósnak neveztek.
Ez azonban csak 1576-ban*
fordul elő először, midőn azt a fejedelem, mint a hűtlenségbe esett Károlyi László birtokát,*
Drággal együtt Kamuthy Balázsnak adományozta oda, de az igtatásnak 1577-ben* Sombory Lajos, Péter, Márton és István, valamint Pesti Ferenczné Károlyi Katalin, Becski György,
Pesti Zsigmond, özv. Pósay Bálintné Kenderessy Anna, Bethlen Györgyné Károlyi Klára, valamint azon Károlyi László és gyermekei
János, Zsófia és Anna ellentmondtak, de a pört elvesztvén, abba Kamuthy újra ellentmondás nélkül beigtattatott.
1592-ben* Károlyi Klára Keresdi Bethlen György özvegye tiltakozik itteni részének elfoglalása iránt.
1599-ben*
birtokosai Kamuthy Balázs özvegyére Szentgyörgyi Erzsébet s fiai Farkas és Kristóf.
{399.} 1609-ben* Kamuthy Balázs e birtokát nejére Zeller Anglétának veti zálogba.
1651-ben* II. Rákóczy György e birtokot, Urtelek és Mikó pusztákkal, azon esetre, ha
mostani birtokosa Kamuthy László és Farkas fiágon kihalnának, Görcsöni Serédy Istvánnak s nejének Kamuthy Katalinnak igéri
adományozni.
1675-ben*
Apaffy Mihály birtok tizedét Serédy István fiának Benedeknek adományozza.
1701-ben* I. Lipót császár Nagyfalvi Serédy Pétert a Szentlászlói Kamuthy Farkas és László magvaszakadása után itteni részében
megerősiti.*
1723-ban* VI. Károly császár e birtokot br. Serédy magvaszakadtával br. Wesselényi Istvánnak adományozta.
1801-ben*
birtokosa br. Wesselényi Farkas, kinek itt 34 telke van.
1809-ben* birtokosa br. Wesselényi Farkas; van 20 telke.
1820-ban*
birtokosa br. Wesselényi István.
1837-ban* br. Wesselényi Farkas birja e falut drági uradalmához.
1863-ban*
ifj. br. Wesselényi Ferencz részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* az itt összeírt 46 füst közül egy nemesi füst sem volt. Censusjogú birtokosa csak egy volt, Luka János.
Jelenlegi birtokosa (1898): gróf Bethlen Ödönné br. Wesselényi Sarolta, 441 h., öröklés br. Wesselényi
Ferencz után.
E község magyar neve azt gyanittatja, hogy hajdan lakosai magyarok voltak, jelenleg oláhok. Kizárólag
földmiveléssel foglalkoznak, bőbeszédüek, könnyen hivők, babonások. Minden év május elsejétől julius végéig
csütörtökön nem dolgoznak, azon hitben, hogy ez által határukat a jégtől megoltalmazzák, alig mutatkozik egy kis felleg,
már kongatják a harangokat. Nagy ünnepek előestéjén kapuikra csipebokrot aggatnak, hogy a gonosz tehenük tejét el ne
vihesse. Táplálékuk a málé, tej-félék és zöldség, húst ritkán esznek. Öltözetük házi vászon fejérnemü, bocskor, szalmakalap,
fekete czondra, télen fehér harisnya és ily szinü czondra, mellrevaló, sapka, a tehetősebbek kozsokot is viselnek. A
nők nagykendőket, fekete czondrát, mellrevalót, piros csizmát, szőr ruhát hordanak. Házaikat (egy szoba, pitvar)
fából készitik, zsindely, deszka {400.} és szalmafedéllel. Házaikat a telek belső, gazdasági épületeiket pedig az utcza felől szokták épiteni,
jelenleg épen megforditva épitkeznek.
Görög kath. egyházközség. 1837 után tértek az unióra, egy rész azonban az egyesült hitet vallotta,
de temploma nem volt.*
Fatemploma az őrangyalok tiszteletére 1806-ban újra festve. Harangjai 1765. évből valók
szláv felirattal. Iskolája 1852 körül keletkezett.
Éghajlata mérsékelt, széltől mentes, jég ritkán bántja, a váltóláz s a vérhas időnként
előfordul.
1721-ben* határa két fordulós, északnak és délnek fekszik a hegyek tövében, földje feketés, sárga agyagos, köves, közepes
termésü, inkább soványnak mondható. 4–6 ökörrel kétszer szokták szántani. Gabonát tisztán termi. Tűzi és épületnek
való fája bőven, termelnek erdei szénát; hadi úton dolgozni szoktak, a szomszéd községben őrölnek, piacza a két
mérföldre fekvő Zilah és 3 mértföldre levő Kolozsvár. Sót fuvaroztatnak. Állandó mivelés alatt levő szántója
40 köböl férőű, elvetettek ez évben 11 köb. őszi, 5 köb. tavaszi gabonát s termett 120 kal. búza, 32 kal. zab,
árpa, 11 kal. kender s 21 szekér széna. Adóssága 8 frt. Van 18 ökre, 11 tehene, 1 bornyu, 3 lova, 20 juha, 3 méhköpűje,
28 sertése, 1837-ben* földje jó és jól mivelt, irtásos legelője kevés.
Jelenleg határa hegyes, kopár, oldalos, régen erdőség boritotta s irtás folytán jó szántó
lett belőle, ma vízmosásos, nagy része terméketlenné lett, téres földje alig van. Terményei: búza, rozs, tengeri, zab,
tavaszbúza, burgonya, bab, napraforgó, takarmánynövények, kender. Állatai: hazai fajták, tehén, ökör, bivaly, juh, kecske
s fehér szőrü sertés és majorság-félék. Gyümölcse: sóvári, vaj- és jegesalma, szilvafélék, sok baraczk s kevés nyári
körtve. Itatója a községen átvonuló kis „Válye szpinuluj” patakocska.
Házi iparként készitenek bikkfa-ládákat, hambárokat, szövőszéket s más gazdasági eszközöket,
de csak házi szükségletre.
Határrészek, dülők: Bilikoje, Pojeny, Togyer, Ples, Proszkoj, Mireare, Purkerecz, Hejilor,
Pojana szpinuluj, Gyalu krucsi, Gropa, Kalibi, Grope parului és Maju.
Lakossága: 1706-ban* 2 jobbágy lakosa van s az egész községben 2 ház.
1709-ben* fiaikkal együtt 16 jobbágy és 3 zsellér lakosa van s az egész községben 8 ház.
{401.} 1721-ben* 6 jobbágy, 1 zsellér és 2 kóborló lakosa van, kik 7 házastelken laknak.
1750-ben* 16 jobbágy
12 házastelken s egy ily özvegy fél telken s 1 házban lakik s van 2 kóborló lakosa.
1831-ben* 106 gör. keleti lakossal.
1837-ben* 198 lélekkel, házuk száma 31.
1857-ben* e hidalmási kerülethez tartozó község lakossága 274, ebből 268 gör. kath. és 6 zsidó; házak száma 48.
1891-ben lakossága 358 gör. katholikus.
Adója 1721-ben* 125 frt 30 kr, 1898-ban 791 frt 47 kr.
Selecţie din „Cronica Maramureşului”,
Vol. 1-5. Lucrare întocmită de Valentin Băinţan, Zamfir Dragomir, Laura Temian, Lazăr Temian. Baia Mare,
1989.
Trestia
1603 pagus Kötelesmezeö
1609 Koeteles Meszzeo
1733 Trestie
1760-1762 Kötély
Mező
c. 1800 Köteles-Mező, Trestia
1854 Kötelesmezeő, Trestiea
1603 – Se întocmeşte
un nou urbariu al Cetăţii de Piatră, care avea următoarea organizare: Oficiolatul Cerneşti –
voievod Petru Bota: Ruşor, Măgureni, Cerneşti, Fânaţe, Ciocotiş, Trestia [...].
Este consemnată
în documente aşezarea Trestia (pagus Kötelesmezeö).
1760-1762 – În urma conscripţiei ortodocşilor
şi greco-catolicilor, întreprinsă de generalul Buccow, situaţia se prezintă astfel: ...la Trestia existau
1 preot neunit, 38 familii neunite, o biserică neunită.
1786 – În urma recensământului din acest
an, situaţia se prezintă astfel: ...la Trestia: 57 de case, 59 de familii, populaţia totală: 367 (191
bărbaţi, 176 femei).
1900 – După recensământul din acest an, populaţia localităţilor
se prezintă astfel: ...Trestia – 541 (din care 505 români).
1913 – Protopopul presbiter al tractului
Lăpuş, Andrei Ludu, ţine un cuvânt de deschidere la Conferinţa învăţătorilor români din
districtul protopopesc Lăpuş [...]. În anexa cuvântării se află „Lista inteligenţei române
din jur şi Chioar”, pe localităţi, după cum urmează: [...] Trestia: Ştefan Danciu, preot,
G. Danciu.
1914 – extrase din datele statistice despre localităţile, locuitorii şi situaţia
învăţământului confesional greco-catolic pentru parohiile aparţinătoare diecezei de Gherla: ...Trestia
(Kötelesmezö) - filie a Cerneştiului. Populaţia, după religie: 10 greco-catolici, 550 ortodocşi, 16 izraeliţi.
1920,
dec. 1 – Populaţia localităţilor era: ...Trestia: 589
1930, dec. 29 – După recensământul
din acest an, populaţia localitatii Trestia se prezintă astfel: 692 locuitori (353 bărbaţi, 339 femei).
După naţionalitate: 672 români, 13 evrei şi 7 ţigani. După religie: 618 ortodocşi, 50 greco-catolici,
13 mozaici, 1 altă religie (sectă). Ştiutori de carte: 176 (31%).
Biserica Sfinții Arhangheli din Trestia, Maramureș-a fost construită în anul 1868
