|
{543.} Tágfalva.
Nevének változatai: 1610-ben*
Larga és Szeocz Larga valachalis.
1890-ben* Tágfalva.
Lárga*
a lárg oláh szóból ered, mely bő, szélesnek, tágnak felel meg, innen kapta újabban a nevét. Oláhul 1830-ban* Lérzseny volt a neve.
Tágfalva magas hegyek által körülvett szűk völgykatlanban fekszik, keresztül foly rajta a
Lárga patak, a mely nyugati irányba sietve, a Tőkés felől jövő Szőcs patakával egyesül balról. Deéstől
56 kilométernyire van a magyarláposi járásban.
Egykori neve azt gyanittatja, hogy Alsó-Szőcsnek volt egyik telepe*
s már 1593-ban Szamosújvárhoz tartozott.
1610-ben*
Lárga birtokosa Makray Bertalan és Bethlen Erzsébet fia Péter, de mivel a széki merényletben részes volt, összes birtokait
a fejedelem sógorának mányiki Dobay Tamásnak, Makray Ilona férjének adományozta oda, ki viszont azokról Makray javára lemondván,
magának Lárgát megtartotta.
1614-ben* ugyanazt ismétlik.
1618-ban*
Lárga ekkori birtokosa Dobay Tamás özvegye. (Posga, Rozga jobbágycsaládok.)
1620-ban*
Makray Borbála e birtokot testvérének Péternek hagyja, hogy évenként az egy forintos adót érette fizesse, ebben őt a
fejedelem 1623 tájt*
Zalai Anna nejével együtt mindkét nemre örökölhetőleg zálogjogon megerősitette.
{544.} 1628-ban* Makray Péter óvást tesz az ellen, hogy e birtokát a fejedelem Szamosújvárához csatoltatta.
1630-ban*
a fiskus által Makray Péternek a Szamosújvárhoz foglalt e birtokát Brandenburgi Katalin neki és Szalai Anna nejének visszaadja.
1642-ben*
Rákóczy György Makray Péter fiúsitott leányait Erzsébetet Valkay Lászlónét, Anna, Borbála, Zsófia s Ilona hajadonokat e birtokban
megerősiti.*
1658-ban*
Makray Péter özvegyének itt 5 adózó jobbágya volt.
1694-ben* birtokosa a Makray család.
1703 körül* Lárga elpusztultnak mondatik.
1735-ben jun. 2-án*
Makrai Ferencz leányainak Zsuzsának Salánki Józsefnének, Klárinak Alsó Mihálynénak és Katának adta felét zálogba úgy, hogy
fia Péter tőlük kiválthassa; Alsó Mihály a Zsuzsa részét is megszerezte.
1750-ben*
egyik birtokosa Alsó Mihály.
1786-ban* birtokosai: Makrai Józsefnek van 11 jobbágya, 1 zsellére, 4 szegénye, Belényesi Sámuelnek 9 jobbágya, 1 zsellére,
4 szegénye, Galambos Józsefnek 6 jobbágya, 1 szegénye, Alsó István, Ágnes és Katának anyjuk Makrai jussán 3 jobbágya.
1787-ben*
Alsó Kata Galambos Józsefné itteni részét Makrai Péter és László per utján gr. Teleki Lászlótól váltották ki, kire apja Teleki
József s anyja Királyfalvi Róth Johannáról szállott; ugyszintén Belényesi Nyika Sándortól 1800-ban és végre Alsó Istvánné
Kovács Mari és Alsó Rakhel Mezei Jánosnétól.
Lárga másik felét, mely egy telekkel nagyobb volt, Makrai István zálogba adta Dévai Aczél Tamásnak,
ennek fia Gábortól kiváltotta Alsó Mihály, ki birta az egészet, de tőle felerészt az István fia Makrai Zsigmond váltotta
magához 1766-ban, ki Makrai Eleknek és Csikos Julinak adta át, egy telket pedig magának tartott meg.
1820-ban*
birtokosai: Makrai Lászlónak van 18, Makrai Zsigmondnak 14 telke.
1863-ban* Mártonffi Rebeka Gajzágóné, Makrai László részére urbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* az itt összeirt 60 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
{545.} Lakosai kezdettől fogva románok. Ugy a nők,
mint a férfiak magas szálas emberek, s legtöbbnyire sápadtak, soványak. Földmiveléssel foglalkoznak. Nem perlekedők,
a legnagyobb pert is békés uton a községi biró előtt elintézik. Ha egy uri ember megy a faluba, az egész község ünnepi
ruhát ölt tiszteletére, s mindenüve szivesen látják, mivel vendégszeretők.
Táplálékuk málékenyér, s juhturó. Öltözetük széles karimájú kalap, fehér harisnya, szokmány és
bocskor. Bőrtáska nélkül a házból nem mozdulnak ki, mindig van benne egy darab kemény puliszka.
Épületeik rakófa oldaluak, szalmafedéllel, lakóházuk egy szoba s pitvar, többnyire tapasz nélkül
valók.
Gör. kath. egyháza a tőkési filiája. Fából épült temploma a Szent Demeter tiszteletére 1816-ban
szenteltetett fel. Anyakönyve 1850 óta.
Éghajlata havasias, nagyon egészséges, jégverés azonban gyakori.
1750-ben* határának két része közepes termésü, trágyázást kiván, a többi rész terméketlen, még legelőnek is gyenge.
Keresete a barom, melyet messze vidékre visznek eladásra, gabonájuk kevés. Két fordulós határa
nagyon hegyes, 6 ökörrel szántható, de szekeres trágyával nem javitható. Őszi búzát itt nem szoktak vetni a föld terméketlen
volta miatt, tavaszi búza köble 6 kalangyát, szemül másfél vékát ereszt kalangyánként, mig a zab kalangyája két vékát ad.
Tűzre való fás erdeje bőven, legelője szűk, kaszálója fordulónként. Van 77
1/4 köb. vetésre való szántója, elvetettek 3 köb. őszi, 63 köb. tavaszi gabonát, tengeri termése 2 1/4 köböl, kaszálója
75 szekérnyi. Van 34 jármas ökre, lova, 51 tehén, 2 tulok, 115 juh, kecske, 19 disznó és 39 méhköpü.
1822-ben*
határa II-od osztályú, adó alatt van: 140 3/4 köb. szántó, 278 szekérnyi kaszáló, 19 ökör, ló, 17 tehén, 3 borju, 32 juh,
4 disznó.
1898-ban határa meglehetős termő, erdélyi fajta szarvasmarhát tenyésztenek, gyümölcse
kevés szilva, itatója a községen át folyó patak.
Határhelyek: 1864-ben*
Valea Barni, Ursoitza (medvés), Valeá Glodisoruluj.
1898-ban Vale jepuri, sok nyúl szokott itt lenni, Vale Fogyiki.
1900-ban területe 1512 k. hold.
Lakossága: 1630-ban*
fiaikkal együtt 12 jobbágy lakosa van, házaknak száma 6, el van pusztulva 4 ház.
{546.} 1703 körül* az egész község teljesen elpusztult, egy ház s ember sem maradt meg benne.
1713-ban* két
jobbágy s két szegény lakosa van, összesen 4 házban laknak, kettő elpusztult.
1750-ben* lakik
itt 16 jobbágy 13 telken, 14 házban, 1 szegény zsellér 1 telken és házban, két kóborló, együtt 14 telken 15 házban. El van
pusztulva 6 telek, melyből kihaltak, részben más helyre költöztek, három telket Alsó Mihály földesúr bir, a többiért
a községi lakosok adóznak.
1830-ban* 165 lakossal.
1857-ben* 327 gör. kath. lakossal, házak száma 57.
1886-ban 459 lakosból 452 gör. kath., 7 zsidó.
1891-ben 451 lakossal, melyből 439 gör. kath., 5 gör. kel, 7 izr.
Biserica de lemn „Sf.Dumitru” din Larga, județul Maramureș
1771
|
