Lápos-Debrek.

Nevének változatai: 1548-ban*Km. Met. O. 8. Debrek. 1553-ban*Transilv. fasc. 9. nr. 69. Debregh. 1615-ben*Km. Szolnok Int. D. 11. Debrek. 1627-ben*14. L. Reg. 63. Oláh-Debrik. 1679-ben*Km. Szolnok Int. K. 20. Dobrik. 1750-ben*Erd. főkormsz. ltár. Lápos-Debrek. 1829-ben*U. o. Nagy, máskép Lápos-Debrek. 1831-ben*Cons. stat. topogr. 104. l. oláh neve Dobrikul.

Előneve a Lápos vize után; Debrek neve szláv szó,*Miklosich 48. l. dobru erdő, dubreknek pedig kiserdő a jelentése.

Magyar-Lápostól északra a községről nevezett kis patak hegyes-völgyes partján fekszik, mely a falun alól több kis patakkal egyesülve, Deberke-patak néven M.-Láposon alól szakad a Lápos-folyóba. Deéstől 57.8 kilométernyire fekszik a magyarláposi járásban.

Debrek Csicsóvár tartozéka volt a Lápos vidéken, de mint ilyen, először csak 1548-ban*Km. Met. O. 8. van megnevezve. 1553-ban*Transilv. fasc. 9. nr. 69. is mint ilyen {560.} fordul elő. Vajdája ennek, Libaton és Szászmezőnek Eleczke György. 1584-ben*I. Lib. Reg. Sig. Báthory 251. Báthory Zsigmond a Láposhoz tartozó község lakóit szűk és terméketlen területük miatt a 30-ad alól felmenti.

1598-ban*Km. Szolnok int. B. 15. birtokosa Sövényfalvi Dániel deák. Kenéze Lázár Mihály.

1598-ban*4. Lib. Reg. 102–105. birtokosa Siménfalvi Dániel. Jobbágycsaládok Buzás, Gyindes.

1600-ban*Km. prot. B. 42. Sövényfalvi Nagy Dániel e birtokát Wass György özvegyének Erdélyi Katalinnak eladja. 1602-beli zavarok alatt Kamuthy Farkas birja.

1608-ban*Km. Szolnok int. K. 11. birtokosa Czegei Wass János.

1609-ben*Gr. Wass ltár. Wass Ferencz özvegye Bogáthy Druzsánna György fia számára e birtokból sógorától Wass Jánostól részt követel.

1612-ben*Torma gyüjt. kaczkói Mocsonyi Gergely egyik birtokos.

1615-ben*Km. Szolnok int. D. 11. Wass János és Wass Ferencz árvák birják 1620-ban is.*Torma Km. gyüjt.

1627-ben*14. L. Reg. 63. Bethlen Gábor Wass Jánost és Györgyöt e birtokukban megerősiti.

1637-ben*Torma gyüjtemény. Bogáthy Druzsi a Márk vajda özvegye, később czegei Wass Ferenczné és Judit kapják a fejedelemtől zálogba Ünőmezővel, Kupsa- és Ungurfalvának felével.

1647 és 48-ban*22. L. Reg. 14, 66, 75. Gyf. prot. Deum. Time 129. és Div. Cott. II. fasc. 1. nr. 49. Rákóczy György e birtok felét Bogáthi Druzsánnának 1) Barcsay András, 2) Wass Ferencz, 3) Márk vajda özvegyének s lányának Wass Juditnak, kihalásuk után pedig néh. Wass György fiainak Lászlónak és Jánosnak adja zálogba.

1656-ban*26. L. Reg. 637. II. Rákóczy György e birtokot Keresztesi Ferencznek s nejének Béldy Katalinnak adja zálogba. Keresztessy Ferencz*Torma gyüjt. bélyeg alá esvén, a fiskus minden birtokát perelte, örökösei kegyelmet nem nyerhetvén, örökös birtokaira nézve a fiskussal a többek közt egyezségre léptek 1729-ben s a láposvidéki részre: Kupsafalva, Ungurfalva, Ünőmező 6300 frt esett s fizették Jósika Zsuzsa és Judit, Szilvási, Kálnoki, Váradi és Nádudvari ág. A Nádudvari részről ezek: Nádudvari András, Bánffy Sándorné és Mara Gergelyné, Inczédi Samu a Nádudvari Judit, Mária, Zsuzsánna és Anna részeért.

1670-ben*U. o. nagymegyeri Keresztessy Ferencz özvegye Béldi Katalin birja.

{561.} 1673 decz. 10-én*Torma gyüjt. Keresztessi Pál és Samu kapják a fejedelemtől több faluval együtt újólag zálogba.

1675-ben*U. o. nagymegyeri Keresztessi Sámuel és neje Kassai Borbála birja, ki 1697-ben Mindszenti Krisztina özv. gróf Csáky Istvánnénak adta volt zálogba, most tőle kiváltván, gyulatelki Daczó Ferencz és neje Kun Sárának és Ebeni Judit Kálnoki Mihály özvegyének zálogositja el.

1679-ben*U. o. birtokosa Csáky István, ki itteni birtoka után mindenből a m.-láposi papnak fizetett dézmát.

1694-ben*Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35, 56. birtokosa Keresztesi Sámuel.

1717-ben*Torma cs. ltára. néh. Keresztesi Pál és neje Nemes Dorottya leányai Zsuzsánna id. Jósika Gáborné és Judit Borbátvizi Mátyásnétól leszármazó utódai t. i. Jósika Imre, Dániel, Mária Folty Bálintné, Zsuzsánna Naláczy Györgyné s ennek fiai: Naláczy László, István és György, Judit Inczédy Józsefné és Zejk Mózes egy, másfelől pedig azon Keresztesy Pál fiától Ferencztől s nejétől Béldy Katalintól leszármazó Szilvási János, Nádudvari András, Nemes Elek, Várady András, Balogh Zsigmond s fiai József, Ádám és Dániel e birtokon megosztoznak.

1721-ben*Erd. fisc ltár. gr. Mikes Mihály birja Kohlpataka, Dánpataka és csobánkai részekkel együtt zálogba.

1726-ban*Gyf. Div. Cott. I. fasc. 1. nr. 23. egyfelől Koncz Éva Száva Mihályné, másfelől Koncz József gyermekei: György, József és Ágnes Gyulay Jánosné, atyjuk Koncz Gábornak itteni részét maguk közt két részre osztották.

1729-ben*E. F. L. XII 1/2 fasc. 22. e. a Keresztesi család magvaszakadtával annak leányági birtokosait: Toroczkay Ágnest, gróf Bánffy Györgynét, Balogh Zsigmondot, báró Jósika Zsigmondot, Istvánt és Mózest, Buda Gáspárt, Naláczy Lászlót és Józsefet, Inczédy Józsefnét, Csóka Györgyöt, Daniel Eleket, Nádudvary Andrást, Barcsay Ferenczet, Lukács Sárát és Zejk Miklóst a fiskus bizonyos összegért e birtokban meghagyja.

1739-ben*E. F. L. III. 198. B. birtokosai: br. Jósika Dániel, József és Mózes, gr. Bánffy Dénes, Barcsay Ferencz, Inczédi József (neje Jósika lány után) és Samu, Koncz Gábor fia György és Olasz Ferencz.

1749-ben*U. o. 193. A. birtokosai: gr. Bánffy Dénes, gr. Bethlen Samu, báró Jósika Mózes és József, Inczédi József és Samu, Barcsai Ferencz, Horváth Ádám, Rácz György, Gyulai János, Salánki József és Vizy Dávid láposi harminczados.

{562.} 1754-ben*E. F. L. III. 193. E. Dániel Tódor szamosujvári polgár e birtokát Boér Józsefnek, ez pedig 1762-ben gr. Bethlen Pálnak adta el, kitől a fiscus váltotta magához 1771-ben.*U. o. H. I. K.

1780-ban*Erd. L. Reg. XII. 124. II. József császár a szamosujvári uradalom itteni részét 50 évre, tehát 1830-ig gr. Teleki Ádámnak adja zálogba.

1786-ban*Erd. főkormsz. ltár. birtokosa gr. Teleki Ádám; van 85 jobbágya.

1820-ban*Erd. kanczellária ltára. birtokosai: gr. Dégenfeld Maximiliánné gr. Teleki Annának van 52, gr. Teleki Lászlónak 26 telke.

1863-ban*Urb. Wesen 72–78. l. gr. Dégenfeld Alajos, gr. Teleki Samu örökösei úrbéri kárpótlásban részesültek.

1866-ban*Erd. főkormsz. ltár. nemesi jogú birtokosai: gr. Teleki Domokos, gr. Dégenfeld Ottó és Csonka Imre.

Birtokosai (1892): Sántha Ágoston és társai, 228 h., vétel. Község mint testület, 373 h.

Lakosai kezdet óta oláhok. Földmiveléssel s kiválólag pedig szarvasmarhatenyésztéssel foglalkoznak. Pünkösdkor lakóházaikat s gazdasági épületeiket hársfalombokkal azért díszitek fel, hogy ez által a rossz szellemek káros befolyását megakadályozzák s e czélra kizárólag szerintök a hársfa alkalmas.

Táplálékuk a málé s tejnemü, húst ritkán fogyasztanak. Öltözetüket gyajúból, kenderből házilag készitik s a férfiak öltözete harisnya és czondra, nyáron kendervászon fehérnemü; a nők télen-nyáron fehér vászon alsószoknyát és kettős gyapjukötőt (katrincza) viselnek s mindnyájan bocskorban járnak, csak ezt vásárolják, a többit mind házilag állitják elő.

Házaik s gazdasági épületeik erdei rakófa, szalma- és dranyiczafedél alatt, kivül-belül tapaszos. Lakóházuk egy szoba s ennek negyedrészét a nagy tüzelő foglalja el, melynek belső része a családi ágyat pótolja; ágyuk, asztaluk csak a tehetősebbeknek van s a falak körül vastag bükkfapad húzódik.

Gör. kath. egyháza 1780 tájt*Megyei ltár selejt. 1782. évi 50. és 190. sz. alakult, midőn a gör. keletiektől a templomot is átvették, hogy ezután minő változáson ment át az egyház, nem tudjuk. Fatemploma állitólag 1800 körül épült s Nagy-Boldogasszony tiszteletére szenteltetett fel. Anyakönyvet 1820 óta vezet.

Harangját 1857-ben Kolozsvárt öntötték. Papjai szakadatlan a Juga családból került ki; jelenleg beszolgáló papja Nodis János.

{563.} A gör. keleti egyház fatemplomát 1701-ben épitette s az archangyalok tiszteletére van szentelve. 1782-ben*Megyei ltár selejt. 50, 190. sz. midőn templomot akart épiteni, a főkormányszék épitését megtagadta. Papjai a Perhajcza családbeliek voltak s a jelenlegi is Perhajcza Jánost.

Harangját Kolozsvárt öntötték, felirata magyar.

Iskoláját a szomszédos községekkel együtt 1868 után létesitette,*Kádár. Nevelés- és Okt. tört. 335. l. bérházban. 1858-ban*U. o. 359. l. évenként 25 frttal járult a magyar-láposvidéki gör. egyesült főelemi iskolához.

Éghajlata hideg, de egészséges, széltől védett, jég ritkán fordul elő.

1750-ben*Erd. főkormsz. ltár. határának egyharmada mondható némileg termékenynek, a többi terméketlen s inkább zabvetésre való.

Alig terem meg a fentartásukra szükséges gabona s ezt jobbára tyuk, liba, tojás, vaj és viasz elárusitásával szerzik be, melyeket Felső-Bányán árusitanak el. Barmaikat az ország különböző vásáraira hajtják.

Határa kétfordulós, háromnegyede hegyes s negyede némileg lapályos, de ez a rész mocsaras, nedves volta miatt nem eléggé termő, 4–6 ökörrel szántható, de megtrágyázni ezt nem képesek. Egy köböl őszi vetés 7 kalangyát, szemül másfél vékával fizet, a tavaszi búzavetés nincs szokásban, a zab köble öt kalangyát s kalangyánként 2 véka szemet ereszt. Erdeje nincs, a fát a szomszédos Kosztafalva, Sztojkafalváról vásárolják. Legelője szűk, kaszálója is fordulónként. Szántója 496 köb. vetésre való, elvetettek 101 köb. őszi búzát, 248 tavaszgabonát, törökbúzája egy köböl vetésből 22 véka lett, rétje 234 1/4 szekér szénára való. Van 152 jármas ökre, lova, 142 tehén, 20 tulok, 128 juh, kecske, 75 disznó, 156 méhköpűje. Pálinkafőző üstök jövedelme 12 frt.

1822-ben*Cziráki urb. oszt. határa első osztályú. Szántója 543 1/2 köböl férőű, rétje 655 1/4 szekérnyi, adó alatt van 49 ökör, ló, 46 tehén, 13 bornyu, 6 juh, 17 disznó.

Jelenleg határának földje sovány, csak bő trágyázás után termi meg a kapás és sarlós gabonát. Állatai: erdélyi fajta szarvasmarha, ló, juh és kecske. Gyümölcse korán érő nyári alma és szilvafélék. Vize számos forrásaiban és csorgóiban elegendő.

Lápos-Debrek felső részén a „Mormintur” nevü helyen egykor nehány lakóház állott, melynek lakói a mint a hagyomány tartja, Kosztafalvára {564.} telepedtek. Hogy e telepet hogy hivták s mikor pusztult el, nem tudják. Kérdés, vajjon nem az egykori Szászmező volt-e?

Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban*Transilv. f. 9. nr. 69. évente Szt-Márton napon jobbágyaik fele 16, másika 8 denárt fizet, Szent-György napon juhaikból 50-det adnak.*Bővebben Csicsóváránál.

1552-ben*Transilv. f. 9. nr. 69. Libaton és szászmezőbeliekkel együttesen adtak a rettegi tisztnek 25 köböl zabot, másfél köböl gabonát, 20 csirkét, 3 fejős tehenet, 2 pint vajat, 4 bárányt, összesen 18 frt 25 denár értéküt.

Határhelyek: 1769-ben*E. F. L. 198. Magura, Gyalu krisi és riszák, erdők.

1864-ben*Pesty Frigyes gyüjt. Dosz, rét; Pojény szupt gyál; Valea entre Keresé; Dobricsel; Valea Stojcsenilor.

1898-ban Dosz, rét; Dosz Ilentyi, Valea Sztojcsenilor, Fundetura, Valea intre kerer, Boszgyeszkutza, Valea pucsászke, Mormintur, egykor község helye, Valea daruluj, Fácza, Priszáka.

Lakossága: 1553-ban*Transylv. F. 9. nr. 69. van benne 8 szegény, 2 kapu és 2 puszta ház. 1603-ban*Urb. conscr. f. 65–87. összesen 11 lélek lakik benne.

1703-ban*Erd. főkormsz. ltár. 10 jobbágy, 24 zsellér lakik benne, van összesen 34 ház, el van pusztulva 7.

1706-ban*E. F. L. 242. B. fiaikkal együtt 86 jobbágy lakosa van; házak száma 33, el van pusztulva 3.

1750-ben*Erd. főkormsz. ltár. lakik itt 59 jobbágy 49 telken 57 házban, 3 ily özvegy 3 telken és házban, 1 zsellér 1 telken és házbn és 4 kóborló. Együtt 53 telken 61 házban. El van pusztulva 13 telek, melyből részben kihaltak s részben más helyre költöztették át.

1822-ben*Megyei ltár. 24 gör. kel. családfő lakossal.

1831-ben*Cons. stat. top. 104. l. 367 gör. kath. és gör. kel. lakossal. 1857-ben*Orsz. ism. tábla 22. l. 449 lakosból 202 gör. kath., 241 gör. kel., 6 zsidó. Házak száma 97.

1886-ban 698 lakosból 392 gör. kath., 298 gör. kel., zsidó 5.

1891-ben 555 lakosból 7 róm. kath., 207 gör. kath., 327 gör. keleti, 2 ev. ref. és 12 izraelita.

Adója: 1703 körül*Erd. főkormsz. ltár. a jobbágyok és zsellérek fizettek évenként 45 frt 50 krt, 12 köb. búzát s ugyanennyi zabot, 4 1/2 szekér szénát s egy vágómarhát. 1748-ban*U. o. 200 frt 48 kr. 1749-ben*U. o. 236 frt 41 kr. 1775-ben O.-Láposbányával együtt fizetett 677 frt 28 krt, 1822-ben*Megyei ltár. maga Lápos-Debrek 380 frt 45 krt. 1898-ban 1592 frt 58 kr.

 

 

    Dobric , sau Dobricul Lăpușului este o așezare menționată din 1548 , dar în aceste locuri au locuit încă din preistorie . Pe teritoriul satului s-a gasit o așezare omenească preisorică , ce este menționată în arhivele arheologiei românesti . N-am găsit date , n-am găsit fotografi ale marturiilor  găsite .

Rezonanța numelui : DOBRIC , pare de origine slavă , și poate ca pe aceste meleaguri au locuit slavi în perioada migrației popoarelor , rămînînd pe aceste meleaguri , și asimilîndu-se cu populația DACĂ  ( costoboci ) ce populau aceste meleaguri .

În cadrul satului Dobric peste ani și ani , s-au așezat citeva familii de evrei . Dintre ei cunosc doar familia Fridman , a cărui fiu Fridman Izu și sora lui Ana căsătorită Moskovici , a locuit după al doilea război mondial în Lăpuș , si apoi în Baia Mare . A fost căsătorit de două ori , prima soție de origine din Dej , a murit lăsînd pe lume un băiat , Mircea .

Izu a murit in Israel în anul 2009 . După cîte stiu parintii , s-au cel puțin mama lui , a avut crîșmă? in sat .

Din Dobric a fost LELE MĂRIE  , care m-a crescut pînă la vreo 7 ani .  Lele Mărie , văduva lui IUGA , avea casa ei , puținul pămint de lîngă casă pe care l-a primit de la ”colectivă ”. De lucru nu se speria , era o femeie puternică care trecuse multe prin viață . Școală n-a apucat să facă , ca pămintul din Dobric nu era făcut pentru agricultură . Trebuia să asuzi de zeci de ori mai mult decît cei din cîmpie cu pămînturi mănoase .

Săracia din sat era mare , cine avea o văcuță spunea : ” BODA PROSTE ” că avea puțin lapte , puțina brinză , și mai putea face un ban la tîrg .

Să-și facă un bănuț , să-și ajute fiul GHIORGHE   , să ajute nepotul , a venit la Lăpuș la noi ca femeie în casă . Eu și fratele meu n-am văzut-o ca servitoare ci ca o bunică , deșii îl prefera pe fratele meu care era mai mic . Pentru noi era  în stare de a muta munții .

În Dobric am petrecut cîteva zile de vără în casa ei ,unde mă luase la dorința mea .

Un alt dobrican a cărui nume de famile nu-l știu , era Zorovavel , om cu stare ce ” umbla cu tîrcula ”, și a cărui muiere Lele Vîrvară ? știa să facă plăcinete bune , să puna pe masă o mămăligă cu brînză de oi făcută-n casă de la oile lor ce-s sus cu baciu .

Pe aceste oi le-am cunoscut personal cînd am fost la măsuriș . Cine n-a fost o dată-n viață la măsuriș la noi în Maramureș , înseamnă că n-a văzut nimic în viață .

A fost în sat o ” bătrînă ” vecina cu Lele Marie , ce avea părul negru , și la care la vîrstă înaintată a început să-i crească dinții , așa că la o sută de ani avea toți dinții in gură . O fi adevarat , sau nu ...? Nu știu . Dar aceasta este una din poveștile pe care  ni le povestise Lele Mărie .

De la Lele Marie , cunosc datinile , și în special gustul pîini de la pomană mortuli . Am vrut și eu ; colac cu ștergar așa cum era pe brațele celor ce duceau crucea sau praporii , dar n-am căpătat niciodată , cu toate că n-am scăpat nici o înmormîntare cu ea in acele timpuri ăn lapuă.

De la ea știu gustul ”mălaiului” de la Dobric , pe care Ghiorge îl aducea-n ștergar , cu o bucată de slană . Stăteam toți patru , ea Ghiorghe , eu și fratele meu , și ne înfruptam cu poftă din aceste bunătăți , deși în camara familiei slănina nu lipsea .

Nimeni care n-a călatorit iarna cu sania trasă de doi cai ,( pe un frig ” de înghiață pietrele ” , ascuns sub o pănură groasă care începe încetul cu încetul să se ” apreteze ” ; acultînd clincletul clopoțeilor , și ” fumînd ” aburii cînd pe nas cînd pe gură )  , ăla n-a călătorit .

Toate aceste de sus m-au facut să fiu apropiat de Dobric , mai mult decăt alte sate .

 

 

 

 

Biserica de lemn Intrarea în Biserică din Dobricul Lăpuşului

Biserica de lemn „Intrarea în Biserică”, sat Dobricu Lăpuşului, judeţul Maramureş datează din anul 1701. Biserica se află pe noua listă a monumentelor istorice sub codul:MM-II-m-B-04567^[1]

Este o biserică de mici dimensiuni, având o lăţime de 5 m şi o lungime de 11,4 m. Ca şi Biserica „Sfinţii Arhangheli” are planul format din naos, pronaos şi altar, care are formă poligonală, iar intrarea se face pe latura sudică. Decorul exterior se rezumă la ancadramentul portalului, ornamentat cu diverse crestături geometrice şi cu o cruce sculptată în partea superioară. Decorul pictural al interiorului s-a păstrat destul de bine, exceptând altarul, care este repictat într-o manieră grosolană, lipsită de valoare artistică. Pictura trebuie atribuită lui Radu Munteanu din Ungureni. Inscripţiile nu specifică numele zugravului, dar comparându-se pictura cu cea a Bisericii „Sfinţii Arhangheli” din Rogoz, care este semnată de Radu Munteanu, există asemănări evidente, atât de iconografie, cât şi de cromatică. Pictura de pe boltă este împărţită în benzi ornamentale, într-un număr egal de scene pe fiecare faţă şi înfăţişează Patimile şi capitole din Geneză. Pe pereţi sunt înfăţişate diferite scene din Vechiul Testament şi din Vieţile Sfinţilor: Jertfa şi Filoxenia lui Avraam, David plânge moartea lui Absalom, Sf.Cristofor, Sf.Simion Stâlpnicul, Sf.Dimitrie şi lupta lui Nestor cu Lie, Sf.Marina martelând diavolul, moartea bogatului nemilostiv. Întâlnim scene şi din Noul Testament, precum pilda Samariteanului milostiv. În pronaos întâlnim câteva scene ale judecăţii de pe urmă: Isus înconjurat de apostoli, ceata evreilor, a tătarilor, a călugărilor, a cuvioşilor, păstrate în partea superioară a pereţilor, executate de acelaşi Radu Munteanu. Restul pronaosului a fost acoperit într-o perioadă mai recentă, cu un strat de pictură de mai proastă calitate, înfăţişând prooroci, muceniţe şi cuvioşi. După tradiţie, această biserică ar fi fost adusă din satul Dumbrăviţa, de către ortodocşii care au refuzat să se convertească şi au rămas fără biserică.

În anul 1701 Biserica din lemn din Dumbrăviţa  este cumpărată de preoteasa din Libotin şi transportată în Dobricul Lăpuşului, unde se găseşte şi azi ca monument istoric.

              

               

Portalul exterior

                                    

                                    

 Imagini din exterior  Imagini din interior                                       

  

         

   

   

 

 

Biserica de lemn Sf. Arhangheli din Dobricul Lăpuşului

Biserica de lemn „Sfinţii Arhangheli”, sat Dobricu Lăpuşului, judeţul Maramureş, foto: iunie 2009

Pictura din pronaos

Biserica de lemn „Sfinţii Arhangheli”, sat Dobricu Lăpuşului, judeţul Maramureş datează din anul 1740. Biserica se află pe noua listă a monumentelor istorice sub codul:MM-II-m-A-04568^[1]

 

 

 

imagini din exterior

The following 15 files are in this category, out of 15 total.

Biserica de lemn Sf.... 2,158,442 bytes	Biserica de lemn Sf.... 2,409,711 bytes	Biserica de lemn Sf.... 1,125,406 bytes	Biserica de lemn Sf.... 2,267,970 bytes	Biserica de lemn Sf.... 2,538,242 bytes	Biserica de lemn Sf.... 1,456,031 bytes
Biserica de lemn Sf.... 1,275,611 bytes	Biserica de lemn Sf.... 2,442,887 bytes	Biserica de lemn Sf.... 2,649,841 bytes	Biserica de lemn Sf.... 2,577,086 bytes	Biserica de lemn Sf.... 2,479,642 bytes	Biserica de lemn Sf.... 2,833,272 bytes
Biserica de lemn Sf.... 2,739,583 bytes	Biserica de lemn Sf.... 2,007,714 bytes	Biserica de lemn Sf.... 2,095,899 bytes

Imagini din interior

Dobricul Lapusului Vale The church of "Entrance into the Church of Virgin Mary" was built in 1701 in Dumbravita, from where it was brought at the end of XVIIIth century and moved to its current position. Modest in size and decoration, it is remarkable because of its small wooden icons carved by Radu Munteanu in 1798 and 1800 who probably also did murals in the nave. The altar was repainted later.

  

MARTIRUL SFINTULUI PETRU

 

CHINURILE IADULUI

LOT SI FIICELE SALE

DAVID SI ABSALOM

JUDECATA DE APOI

CINA CEA DE TAINA