Gyertyános.
Nevének változatai: 1405-ben* Karpenys. 1424-ben*
Kerpenies, máskép Gerthyanos.
1566-ban* G˙erthyanos vagy Gyercsyanos. 1567-ben* {571.} Gyertanyos. 1583-ban* Giorthianos. 1591-ben* Gyortyanos. 1609-ben*
Giortianosfalva. 1620-ban* Giertyanos. 1650-ben* Gyertyános. 1831-ben* oláhul: Kerpenischu.
Nevét az oláh*
Karpa szótól vette, mely nyelvünkön gyertyánfát, gyertyánost jelent.
„In Gyál” nevű hegy aljában s annak oldalain terül el, keresztül foly rajta a
községről elnevezett patak, mely Szurduk-Kápolnokon alól egyesül a kápolnok-monostori patakkal, melylyel együtt jobbról
a Láposba szakad.
Deéstől 71.4 kilométernyire fekszik a magyar-láposi járásban.
Kővár tartozéka és oláh falu volt, s mint ilyen már 1405-ben* előfordul, midőn Zsigmond király Kővárt Balk fiainak Demeter és Sandrinnak s Drág fiainak György
és Sandrinnak adományozta.
Az 1424-iki*
osztály szerint az a Balkfi Sandrin fiainak János és Lászlónak jutott.
1470-ben*
Mátyás király Bélteky Sandrin fiától Mihálytól, mert feleségét megölte s így főbenjáró vétségben elmarasztaltatott, összes
javait, így Gyertyánost is elkobozván, azt Drágfi Miklós fiának Bertalannak adományozta.
1474-ben* Mátyás király Kodori Pál panaszára rendeli Bélteki Sándorfi Mihálynak, hogy mivel ő Gyertyánost
néh. Angelló szathmári kamarásnak, a panaszos testvérének zálogosította el s annak halála után azt minden kárpótlás nélkül
egyszerűen elfoglalta, azon Kodori Pálnak a zálogösszeget lefizesse.
1475-ben* Bélteki Mihály lefizetvén a zálogösszeget, Gyertyánost azon Kodori Pápa fia Pál visszaereszti.
Az 1475 körüli középszolnoki adóösszeírás szerint* mint teljesen elpusztult község emlittetik.
1543-ban*
Drágffy Gáspáré, 1546–52-ben már özvegyéé.
1553–54-ben* Drágffy
György a birtokosa.
1556-ban* Izabella királyné a magban szakadt Drágffy György e birtokát Báthory Györgynek, nejének Báthory Annának s fióknak
Istvánnak adományozta.
{572.} 1565-ben*Báthory
György Miksa császár ellen föllázadván s leveretvén, feje váltságául Kővárt s azzal e tartozékot a császárnak engedte
át.
1567-ben* II. János király visszafoglalván Kővárát Miksa császártól, azt s összes tartozékait, tehát e tartozékot
is, beregszói Hagymás Kristófnak adományozta.
1583-ban* Báthory Zsigmond e birtokot a kapniki ezüstbányászat czéljából két évre, majd 1585-ben*
12 évre br. Herberstein Feliciánnak adta haszonbérbe.
1591-ben* a fejedelem Herberstein Felicián halálával a haszonbért örököseivel további 6 évre megújítja.
1603-ban * a berenczei járáshoz tartozott.
1609-ben*
Báthory Gábor e Kővárhoz tartozott birtokot Beszterczei Koch Ferencznek adományozza.
1617-ben*
Bethlen Gábor azt Kochtól elfoglalta.
1620-ban*
a fejedelem e birtokot Komlósi Bosó Istvánnak inscribálja.
1627-ben*Bethlen
Gábor e birtokot halasi Fekete Péter hajdúkapitánynak inscribálja, ki azt néh. Bős Istvántól megvette.
1639-ben*
Gyertyános a kapniki bányához tartozik.
1650-ben* mint tiszta fiscalis birtok, Kővárhoz tartozik.
1651-ben*
e falu Kapnikbányához csatoltatott.
1659-ben*
Barcsay Ákos a kapniki bányát e birtokkal együtt Hartman Jánosnak adja bérbe.
1669-ben* összeírt puskások a Koncz, Csókás és pótlólag* a Moldován családok. Szabados a Koncz család.
1690-ig* e falu Kapnikbányához tartozott, de felhagyván a bányászattal, újra Kővárhoz csatoltatott.
1702-ben* a fiscusé. Oláh nemesek: a Mihályk és Csókás családok.
1719-ben*a fiscus e birtokot a Teleki családnak adta át.
1769-ben*
birtokosa gr. Teleki Ádám.
1809-ben* birtokosai: gr. Teleki Ádámnak van 6 jtelke; egy telkesek: 3 Koncz, 4 Csokaj, Bota és 3 Pap család.
1820-ban*
birtokosa gr. Teleki Ádám.
1832-ben* gr.
Teleki Ádám itteni részét Zibay Samunak zálogosítja el.
{573.} 1845-ben* Zibay
Samu átiratja gróf Teleki Ádámtól zálogosított részét.
1863-ban*
Sibay Sándor részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Jelenlegi birtokosa 1898-ban: gr. Teleki György után gr. Teleki Árpád; 365 h. Csókás Onucz és Mihálka
János öröklés és vásár útján.
Jobbágy családnevek: 1566-ban* vajdájuk a Szurduk-Kápolnokon lakó Kápolnoki György, birájuk Gabra volt. Jobbágyok: Élös, Botiz,
Fanta, Barla, Zer.
Jobbágyszolgálmányok: 1566-ban* adó:
Szent-György és Szent-Mihálynapon 5-5 frt, de annak leszállitását kérték a török pusztítás miatt. Ajándékok: 5 quart vaj,
5 sajt, egy meddő tehén, minden nyáj után egy juh, karácsonykor 5 szekér fa. Birság: minden vérontásért 1 frt, verésért
60 denár, az idézésre meg nem jelenésért 1 frt, nőszöktetésért 2 frt, erőszaktételért 12 frt, a feleség elhagyásáért
7 frt.
A biró köteles a várnak egy karvalyt vagy 25 denár karvalypénzt adni, karácsonykor pedig egy őzet,
vagy annak fejében 32 denárt.
Tizedet adtak: kövér sertésből, legelőre járó disznókból, ha 100 és ha 10 van is, egy
darabot, kinek ennél kevesebbje van, minden darabért 2 magyar pénzt s így fizettek tizedet a méhből is, melyekből
való pénz a tisztet illette, őt illette még „karvalypénz” czímen minden szabados által fizetett 57 denár.
A pap egy ágypokróczot vagy 1 frt 23 denárt, minden nyáj, vagy stronga után egy juh, de kinek tíznél kevesebbje van, semmit
sem fizet. A kisebb falu egy 3 éves ünőt, a nagyobb egy nagy, tejelésre alkalmas tehenet. Azon családok, kiknek tehenök
s juhok van, egy sajtot s egy negyed mérték vajat.
Az 1603-ik évi* urbárium szerint adó: Szent-Györgynapi 1 frt 50 denár; Szent-Mihálynapi ugyanannyi. Ajándékok: 3
drb sajt ŕ 12 denár, 3 budai justa vaj ŕ 12 denár, 1 harmadfű tehén, 1/2 nagybányai mérő borsó, köles, lenmag. Tized:
minden disznócsorda után 1 disznó, vagy megváltva darabját 4 denárral, a malaczot 2 denárral. Minden juhnyáj után 1 juh és
1 bárány, a kinek kevesebbje van, 1 báránybőr vagy helyette 25 denár. Méhektől szintén tizedet adnak, vagy minden
méhkas után 2 denárt. Disznóadó gyanánt kosárpénzül 4 denárt adnak. Robot: a vár számára évente 2 hold vagy faczia földet
szántanak búza s ugyanannyit zab alá, a termésből pedig 2 nagybányai mérő búzát adnak. Minden kaszáló után 1 boglya
szénát.
{574.} A birák és szabadosok karvaly vagy őzpénz
fejében 60 denárt fizetnek fejenként.
Szorgalmas, földmiveléssel foglalkozó lakói vannak. A szegényebb osztálya karácsony és húsvét alkalmával
üdvözlő versekkel járja be a község lakosságát. Élelmük: búza, rozs, de többnyire törökbúzakenyér és tejnemü. Öltözetüket
kenderből, gyapjúból házilag készítik. Fehér harisnya, szürke rövid kabát és guba (fehér és szürke) az öltözetük télen,
nyáron meg lábravaló, bocskor, szalmakalap.
Házaikat, gazdasági épületeiket kőalapra rakófából egy s több beosztással építik zsendely
s többnyire szalmafedél alá.
Berendezése: sütőkemencze, tűzhely, asztal, egy-két ágy, a falak mellett elhelyezett
lóczák, székek, ruhatartó, virágos-láda, edénytartó, a falakat rikító színű szent képek, cserép-, porczellántányérok
díszítik, melyek mellől házilag készített színes törülközőkendők, a gerendákról színes kancsók csüngenek.
Gör. keleti egyházközség temploma fából épült 1757-ben a falu északnyugati részén. Ugyanez évben
szentelték föl „Boldog-Asszony” tiszteletére. Harangjai 1847. évből valók, Kolozsvárt készültek, az egyik
felirata: „Öntettetett a gyertyánosi görög ekklezsia számára kővárvidéki esperes Csókás Gergely közbenjárása által.”
Papjai: Pap Tódor, Csókás Vazul, Sovre János s a jelenlegi Csókás János. Gör. kath. egyház hívei
a berenczei egyházhoz tartoznak.
Iskolailag jelenleg Berenczével egyesültek. Tanitót közösen tartanak. 1857-ben* a m.-láposi iskolának adóztak.
Éghajlata egészséges, széltől mentes, járvány, jégverés ritkán fordul elő.
Határa termékeny. Terményei: törökbúza, őszi búza, rozs, zab, lóher, bükköny, paszuly, pityóka
s több zöldség-félék. Állatai: magyar fajta szarvasmarha, hegyi ló, bival, sertés, juh, kecske, liba, tyúk, récze. Többféle
nemes fajú alma, körtve, szilva, cseresznye és diófákat termesztenek.
Ivóvizét a Csokosaneszk és Valea karpinuluj, amaz csorgó, ez patak, szolgáltatja, de ezeken kivül
minden háznál gémeskút.
Határhelyek: 1715-ben* Padura beszeritsi, erdő; Berloi.
1769-ben*Facza kornyilor, La Rudsi, Valye Brostyi, Dumbrava, erdő; Kálye Cseteczenyilor,* Imbre Valtsel.
{575.} 1898-ban: Valea Negoi, Korint, Lutu de ale, Zavoj,
Valea brastyi, Karpineta, Zapode, Dumbrava, dűlők.
Lakossága: 1566-ban*
3 jobbágy, egy nemes lakossal, kik 4 házban laknak, puszta ház 4 van benne.
1603-ban*
9 jobbágy lakosa ugyanennyi házban lakik, puszta háza 4.
1634-ben*
van benne 11 ház, melyben 35 jobbágy lakik fiaikkal együtt.
1639-ben*
fiaikkal együtt 46 jobbágy lakosa van, összesen 14 lakó s 3 új ház van benne.
1651-ben* fiaikkal
együtt 24 jobbágy lakosának 11 háza van s puszta ház egy van benne.
1680-ban*14 jobbágy lakosa van fiaikkal együtt, lakóház 7, puszta ház 8 van benne.
1684-ben* 17 jobbágy
lakik benne 7 házban s puszta ház pedig szintén 7.
1700-ban* egy jobbágy, 4 zsellér, 4 szegény lakik benne fiaikkal együtt, az egész faluban van 3 ház.
1715-ben* fiaikkal együtt 22 jobbágy, 5 zsellér, 11 nemes lakossal, van benne 10 lakó s 2 puszta ház.
1720-beli* hivatalos összeírás szerint a község el van pusztulva.
1769-ben* 8 jobbágy, 16 zsellér, 45 nemes lakosa van fiaikkal együtt, az egész községben 26 lakó s 5 puszta ház van.
1831-ben* 180 lakossal.
1886-ban 248 lakosból g. kath. 16, g. keleti román 227 és zsidó 5.
1891-ben 308 lakosból egy róm. kath., 33 gör. kath., 265 görög keleti, egy ev. ref. és 8 izraelita
Adója 1898-ban 611 frt 95 kr.
Biserica de lemn din Cărpiniş, comuna Copalnic-Mănăştur, judeţul Maramureş datează din anul 1757[1]. Are hramul „Adormirea Maicii Domnului”. Biserica figurează pe lista monumentelor
istorice, cod MM-II-m-A-04541.
A fost construită ca biserică ortodoxă, potrivit tradiţiei, în a doua jumătate
a sec. al XVI-lea, surse documentare vorbesc însă de anul 1757. S-a aflat iniţial pe locul numit ”Cărpinişul
Vechi”-vatra veche a satului, de unde a fost mutată, odată cu satul, în ”Dumbravă”, adică
cu 4 km mai spre sud. Reconstruirea bisericii aici s-a făcut pe cheltuiala a 7 familii, contribuţia cea mai importantă
revenind însă familiei Conţ Ioan, potrivit inscripţiei de pe una din icoane : ”Făcutu-s-a această
sfântă biserică şi icoana hramului Adormirea Maicii Domnului, de către mine io boier Conţ Ioan.”
Şi inscripţia de pe icoana ”Sf.Nicolae” menţionează acelaşi donator şi binefăcător
al bisericii: ”Făcutu-s-a această sfântă icoană pe seama bisericii ortodoxă română, de
către mine, io boier Conţ Ioan, spre slava lui Dumnezeu şi iertarea păcatelor noastre.” A doua strămutare
a bisericii, pe locul actual, s-a făcut, probabil, în anul 1812, construcţia suferind şi unele modificări
planimetrice. S-a adăugat pridvorul pe latura de vest, mutându-se aici intrarea. S-au adăugat, de asemenea, laturile
de sud şi nord ale absidei altarului, mărindu-i asfel suprafaţa. Prin această ultimă modificare,
planul bisericii devine unul atipic, absida nemaifiind decroşată, are laturile adăugate în prelungirea laturilor
respective ale naosului