|
Articol preluat dintr-un portal studentesc , nu are numele autorului
Tara Lapusului, situate in extremitatea nordica a teritoriului in care s-a infaptuit sinteza
geto-daco-romana si au dat nastere poporului roman, descinde in istorie cu aceasi fizionomie spiritual ca mai toate tinuturile
ce poarta amprenta unei etnicitati viguroase, marcata de constinta propriei valori.
Viata spirituala a locuitaorii Tarii
Lapusului este indisolubil legata de aparitia si patrunderea crestinismului care s-a dezvoltat ca de astfel pe intreg teritoriul
romanesc, in forma rasariteana ortodoxa.
Bisericile si manastririle au fist un focar de raspnadire a religiei crestine
ortodoxe si in acelasi timp de culturalizare, desfasurand si activitati scolare pentru nevoile bisericii.
Crestinii orotodoxi
din aceste parti au apartinut din punct de vedere religios la inceput de Manastirea si Biserica Arhanghelii Mihail si Gavril
din Peri Maramures, infintata de urmasii lui Dragos in 1939, care au cerut patriahului din Constantinopol s-o primeasca sub
protectia sa.
In timpul stapanirii Moldovei asupra cetatii si Domeniului Ciceului, laspusenii apartineau religios de Manastirea
si Episcopia vadului, ce dateaza din 1479. Intrand sub jurisdictia acestei
episcopii, Tara Lapusului a cunoscut o intesificare a relatiilor economic-culturale cu Moldova. Stefan cel Mare stia bine
ca asezamintele spiritual ale Ciceului sunt mai trainice decat stapanirea politica. In fruntea manastirii se afla un episcope
care depindea de Mitropolia din Suceava.
Legaturile cu Moldova au fost mentinute, iar popoulatia a putut rezista ademenirilor
care tindeau la desfiintarea natioanala.
Situatia demografica a populatiei Domeniului Ciceului, unul dintre cele mai romanesti
tinuturi din Transilvania, explica si faptul ca Stefan a aratat viu interes fata de biserica de pe Valea Somesului, Episcopia ,, fiind un adapost pentru rerligia ortodoxa, prigonita de biserica oficiala a Transilvaniei
“.
Lacasuri de cult s-au infiintat, desigur, odata cu intemeierea asezarilor,dar perisabilitatea materialului din
care au fost contruite nu au permis ca aceasta sa ajunga pana la noi.
Contruirea de biserici a cunoscut o perioda de avant
in cursul veacului al XVII-lea, in special in timpul domniei celor doi rpincipi Gheorghe Rakoczi, cand evenimentele politice,
luptele pentru putere, luptele cu turcii au determinat pe principia Transilvaniei sa acorde o seri de insleniri romanilor.
Acestei periaode ii apartin, se pare, cele mai vechi biserici monument pastarate pana in zilele noastre : Biserica Adormirea
Maicii Domnului din Lapus, Sfintii Arhangheli Mihail si Gavrila din Rogoz, Sfantul Ilie din Cupseni, bisericile din Lobotin,
Ungureni.
Bisericile in jurul carora s-a desfasurat o activiate scolara au fost mai multe, in fiecare sat lapusan, dar
peste veacuri au rezistat doar cateva dintre ele.
Arhitectura bisericilor din zona prezinta stranse inrudiri cu cea din
Maramures si Somes. Sistemul constructive si planimetria sunt asemenea tuturor mnumentelor de lemn romanesti. Au un plan simplu
alcatuit di 3 incaperi consecutive de la veste la este:pronaos, naos si absida altarului. Elementele variabile sunt doare
forma absidei (dreptunghiulara sau poligonala), prezenta pridvorului si plasarea usii la intrare (pe fatada vestica sau cea
sudica).
Acoperisul e inalt, cu treasina lunga, iar deasupra pronaosului-turn clopotnita, dezvoltat considerabil pe inaltime
si incununat de un coif sageata.
In zona Lapusului un numar mare de monumente au turnurile orante cu 4 turnulete la baza
coifului, particularitate intalnita si in alte zone din nordul Transilvaniei.
In Tara Lapusului activeaza pictorul Radu
Munteanu din Ungureni, primele lucrari din 1967 gasindu-se in satul sau si in biserica Din Lapus.
In toate satele lapusene,
primele centre de cultura au fost bisericile, fiind inaltate de membrii comunitatii. La inceput s-au construit biserici mici
din lemn, apoi incepand cu secolul al XVIII-lea s-au construit biserici mari din piatra si caramida.
Tot biserica a fost
cea care cea care a asigurat pastrarea si circulatia cartilor vechi romanesti, cu toate vicisitudinle care au trecut peste
locuitorii Vaii Lapusului. Circulatia cartii romanesti de invatatura in spatial Tarii Lapusului ner dovedeste intereseul de
care aceasta s-a bucurat in lumea satului, precum si eforturile pe care preotii si credinciosi le depuneau pentr achizitioanarea
si pastrearea acestei carti, care a slujit de-a lungul vremii ca focar de cultura, contribuind la unitatea de limba si credinta
a tuturor romanilor . Pe langa biserici s-au intocmit cele din intai register de stare civila a credinciosilor.
ARHITECTURA
BISERICILOR
Prin arhitectura bisericilor si picture murala taraneasca, Lapusul este una dintre cele mai remarcabile zone
ale tarii.
Aceste impresionantre realizari arhitecturale reprezinta, prin insusi tehnica de constructive, prelungirea in
timp a unorconstructii anterioare, pe care le-au inlocuit treptat, respectandu-le planul si silueta, fiind sinteza unor elemente
de origine diferita.
Unele elemente de constructive, nava recangulara, cu peretii din barne de lemn, cu acoperisul inalt,
cu pante repezi, crestaturile si ciopliturile in lemn deriva din casa taraneasca si din arta popular. In schimb, altarulpoligonal,
acoperisul cu turle zvelte reprezinta rezulatul unor contaminari cu arhitectura gotica.
Bisericile din lemn din zona Lapusului
au un plan dreptunghiular cu absida decrosata, poligonala, acoperisul inalt, cu o singura poala, cu streasina larga. Ceea
ce le defineste etse turnul clopotnita, reidicat spre pronaos, cu galerii arcate si coif inalt pyramidal. Aceste monumente
arhitecturale reprezinta, in inteles etno- istoric, semen ale unor situatii din trecut, cu semnificatii bogate in viata cultural
a a zonei.
In zona Lapusului, ca de altfel in toata Transilvania, se obisnueste mutarea bisericilor si aa altor constructii
de lemn dintr-o parte in alta, mutarile fiind legate de fenomene demografice, de schimbari sociale sau de trecera la o noua
etapa cultural.
Radu Munteanu a creat o adevarata scoala de picture in zona, farmecul picturii lui constand in sinceritatea
ei spontana. Un element interesant in picture murala din Lapus l-a constituit aparitia elementelor laice si a portretelor.
Pictura murala din zona Lapus arata si legatura cu pictorii din scoala moldoveneasca si, prin intermediul lor, cu scoala biantina
rusa. Dar ceea ce ramane characteristic acestor picture este apropiera de viata satului, de realitate.
ȚaraLăpușului pe vremuri
Magyar-láposi járás
Székhely:
Magyar-Lápos
Berence, Blózsa, Boérfalva, Borkút, Brébfalva, Csernefalva, Csokote, Dánpataka, Kis-Debrecen, Lápos-Debrek,
Disznópataka, Domokos, Fonác, Garbonác, Groppa, Gyertyános, Kovás-Kápolnok, Monostor-Kápolnok, Szurdok-Kápolnok, Kohpataka,
Kosztafalva, Kis-Körtvélyes, Kötelesmező, Kupsafalva, Lackonya, Oláh-Lápos, Oláh-Láposbánya, Largó, Libaton, Macskamező,
Magura, Petyeritye, Ploppis, Batiz-Polyán, Preluka, Rogoz, Rohi, Rusor, Alsó-Szőcs, Felső-Szőcs, Sztojkafalva, Sztrimboly,
Tőkés, Ungurfalva, Ünőmező, Vád
|
|
TERRA LAPUS- așa cum a fost cunoscută
ȚARA LĂPUSULUI pe vremuri , din perioada antica , a fost acea parte din nordul Daciei ce era in jurul rîului LĂPUS
.
Din anumite considerente și eu cred ECONOMICE , această
”ȚARĂ” a fost păstrata de Regii Ungariei pentru a plătii vaslilor lor pentru ajutoarele
primite , s-au pentru a strînge legaturile acestor vasali cu Casa Regală .
Cred că rindurile de mai jos au legătură cu TARA LAPUSULUI . Dacă
nu rog istorici ce citesc aceste rînduri să mă informeze .
Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis, Volume 8, Issue
1By György Fejér
A. Ch. 1315. Carolus R. H. Thomae , ас Stephano, Comiti Siculorum,
fliis Dionysii, terram Lapus , a Ladislao Vaiuoda occupatam, restiluit. Dat. in
Temesvár in festo Beati regís Ladislai.
Nos Carolus, Dei gratia, Hex Hungarie, Dalmacie , Croacie etc.
Princeps Sallernitanus et Honoris ac montis Sancti Angeli Dominus, signifcamus quibus expedit, tenore presencium, viuersis:
quod accedentes ad nostram presenciam Magister Thomas, et Stephanus Comes Siculorum nostrorum, filii Dionysii, sua nobis protestacione
studuerunt declarare, quod terra Lapus vocata in Comitatu de Zonuk existens cum auri fodina et
omnibus ad eam pertinentibus, videlicet terra Munusturszaeg Kozarivár, item Wrbu, item Bogath
et Mana, cum aliis ipsorum esset et fuisset hereditaria. Sed per Ladislaum quondam Woyvodam Transyluanum vsque modo potencialiter
occupata extitisset et detenta, petens a nobis cum instantia, vt ipsos in suo iure conseruare et predictam terram Lapus
vocatam cum ad ipsam pertinentibus ipsi de regia nostra benignitate reddere at restituere dignaremur. Vnde nos, qui
ex officio suscepti regiminis vnum quemque in suo iure conseruare debemus, attendentes ecďam fidelia seruicia eorumdem Thome
et Stephani Magistrorüm, quibus multipliciter se nobis studuerunt exhibere generosos (gratiosos) volentes eos in suo iure
restituere, et conseruare, et seruiciis ipsorum occurrere regio cum fauore; prenominatam possessionem , seu terram Lapus
vocatam , cum omnibus vtilitatibus et pertinenciis suis et terris prenotatis, ad eam pertinentibus vniuersis, eidem
Thome et Stéphano, filiis Dionysii, eodem iure reddidimus et restituimus, quo vtpote ipsorum. hereditaria prius per ipsos
babita fuit et possessa, et vti ipsam antea possederuut, sic possideant pacifice et quičte. Et volumus, quod vniuersi, quibus
présentes ostendentur, eosdem filios Dionysii racione eiusdem terre seu possessionis in nullo modo molestare audeant vel praesumant.
Datum in Temesvŕr in festo Baati Regis Ladislai. Anno Domini MCCC. quinto décimo."
Eruit ex origiuali Dan. Coroides. Tora. X. p. 21.
#
Widdin 1365 Juni 29 Dionysius, Woiwode von Siebenbürgen, beauftragt seinen Vizewoiwoden Peter mit der
Entscheidung in der Streitsache zwischen Johann, Sohn Gegus' von Malmkrog, und den Sachsen von Grosskopisch und Waldhütten,
betreffend den Landstrich Lapus.
Orig. Pap. Ungar. Landesarchiv Budapest. Siegel, rund, Durchmesser 2.5 Centimeter,
war in weisses Wachs auf der Rückseite zum Verschluss aufgedrückt.
Dyonisius vaivoda Transiluanus et comes de Zonuk dilecto sibi Petro vicevaivodae
suo dicti vaivodatus dilectionis plenitudinem cum salute. Noveritis quod nobis in regno Bulgariae prope civitatem Bodinyensem
in praesenti regio exercitu existentibus magister Johannes filius Gegus de Almakerek nostram in praesentiam veniendo exhibuit
nobis quasdam literas patentes domini nostri regis in praedicto exercitu proxime transactis in quindenis festi sanctae trinitatis1) emanatas, per quarum tenores inter cetera idem dominus noster rex exauditis querimoniis praedicti magistri Johannis
quandam terram Lapus vocatam eiusdem magistri Johannis cum silvis, vineis, arboribusque et terris arabilibus et quibusvis
utilitatibus ut dicitur per Saxones praedicti domini regis de villis Walthyd et Kapus indebite occupatam eidem magistro Johanni
scita prius omnimoda veritate perpetuo statui facere praecipiebat. Quibus quidem literis regalibus sic exhibitis praescripti
Saxones duarum villarum hic existentes et per nos in praesentiam nostram legitime vocati comparentes se super facto praescriptae
terrae Lapus efficacia instrumenta ac munimenta habere retulerunt ex adverso. Quibus sic perceptis commisimus eo modo, quod
praedictae utraeque partes instrumenta eorum super facto dictae terrae Lapus, si quae habent confecta, contra sese in octavis
festi beati Jacobi apostoli nunc venturi2) coram vobis in villa Zentemeryh exhibere teneantur, vosque praedictis partibus praesentibus exhibitis etiam instrumentis
earum si quae habent super dicta terra Lapus confecta iuxta earundem tenores et praedictarum literarum regalium simi- [S.
225] liter per dictum magistrum Johannem tunc coram vobis reexhibendarum, scita etiam et perscrutata veritate propositionum
ipsarum partium praenotatarum1) omnino mandatis domini nostri regis nobis impositis obtemperantes ipsam terram Lapus, si praedictis Saxonibus convenire
ipsam agnoveritis, ex tunc iuxta praedictum regium mandatum a iure regali ipsam non separetis, sin autem eandem terram Lapus
ipsius magistri Johannis fore verosimiliter cognoveritis, tunc ipsum magistrum Johannem in eandem terrae particulam Lapus
vocatam legitime statuentes pacifice conservetis. Datum octavo die quindenarum praedictarum, in loco praenotato, anno domini
Mmo CCCmo LXmob) quinto.
Auf der Rückseite Adresse: Dilecto sibi Petro vicevaivodae suo
Transiluano pro magistro Johanne filio Gegus de Almakerek praeceptoria in octavis festi beati Jacobi2) coram vobis exhibenda.
Unter dem Siegel: Relatio Petri vicevaivodae
#
===============================================================================
Umrisse und kritische Studien zur Geschichte TOD SIEBENBÜRGEN Mit besonderer
Berücksichtigung der Geschichto der deutlichen Colonlaten im Lande Von JK Scliullev Professor am evang Gymnasium in Hermannstadt
correspondiren dem Mitglied der kaiserlichen Academie der Wissenschaften und Ehrenmitglied der Berliner Gesellschaft für deutsche
Sprache ZWEITES HEFT Hermannstadt 1851 Martin Edlen v Hochmeister sche Buchhandlung THKODOIl TEIWBAVasEN
=50 Megjegyzés 1: nagyon
ritka eset megérdemli az elnökség
a király az utalás ilyen Woiwodalgerichte
z B, ahol I. Lajos 1366-ban
per una cum Martyris Maxim
PFB et Georgii praelatis Baronibus hostris Wetssenburg a folyamatok, beleértve a híres eset úgy döntött,
a terra Lápos
=Zu 50 Anm 1 Als äusserst seltener Fall verdient der Vorsitz des Königs bei dem Woiwodalgerichte
Erwähnung wie z B 1366 wo Ludwig I pro xime pfb Georgii Martyris una cum praelatis et Baronibus hostris in Wetssenburg Processe
darunter auch einen berühmten Rechtsstreit über die terra Lapus entschied
=50 Note 1 as
very rare case deserves the presidency of the king at the mention of such Woiwodalgerichte
z B where Ludwig I in
1366 per una cum Martyris
maxim pfb Georgii et praelatis
Baronibus hostris in Wetssenburg
processes including a famous case
decided on the terra Lapus
=50 Nota 1,
caz foarte rar merită preşedinţia a regelui de la
menţionarea unei astfel de Woiwodalgerichte z B, în cazul în care Ludwig I în 1366 pe UNA ejaculare Martyris
Maxim pfb Georgii et praelatis
hostris Baronibus în procesele de Wetssenburg,
inclusiv un caz celebru a decis pe
Terra Lapus
===============================================================================
Urkunde Nr. 845 aus Band II
- Seite im UB:
- 238-239
- Heute in:
- Budapest, Ungarisches Landesarchiv [Magyar Országos Levéltár]
- Druckvorlage:
- Druck nach Original o. ä.
- Abdruck als:
- Volltext
- Sprache:
- Latein
845
1366 Mai 5 Das Weissenburger
Kapitel schaltet die Urkunde des Königs Ludwig I. von 1366 Nr. ť843 ein und berichtet dem Könige, dass die Eigentümer des Landstrichs Lapus nicht festgestellt werden konnten, und dass die Grösse
dieses strittigen Gebietes achtzig Mansionen beträgt.
Orig. Pap. Ungar. Landesarchiv Budapest. Siegel,
rund, Durchmesser 4 Centimeter, in weisses Wachs auf der Rückseite zum Verschluss aufgedrückt.
Bruchstück: Archiv
(ť) Neue Folge XXI, 240.
Excellentissimo principi
domino Lodowico dei gratia illustri regi Vngariae capitulum ecclesiae Transsiluanae orationum suffragia devotarum cum perpetua
fidelitate. Literas vestras honore quo decuit recepimus in haec verba. (Folgt die Urkunde des Königs Ludwig I. von 1366
Nr. ť843.) Nos enim mandatis vestris obtemperare cupientes ut tenemur una cum eisdem hominibus vestris scilicet honorabili
viro domino Petro praeposito ecclesiae omnium [S. 239] sanctorum de Wesprimio ac magistro Johanne filio Zoard nostros homines
videlicet magistros Georgium et Ladislaum socios et concanonicos nostros ad praemissa exequenda duximus transmittendos. Qui
demum ad nos reversi nobis concorditer retulerunt, quod ipsi in die festi inventionis sanctae crucis1) ad faciem ipsius terrae litigiosae Lapus vocatae accessissent et magister Johannes filius Gegus prius unam metam terream
ex parte possessionis Walthyd habitam ostendisset, quam metam ambae partes veram commisissent, deinde per magnum et longum
berch eundo versus meridiem unam metam prout eis apparebat ostendisset, quam iidem Saxones non veram metam esse affirmabant,
ulterius eundo usque ad finem eiusdem berch plura loca metarum demonstrasset, quas per eosdem Saxones destruxisse fatebatur,
sed ibi nullo modo metae apparebant, postea in fine eiusdem berch unam magnam metam demonstrasset, quam ambae partes veram
et separantem inter possessiones Kaps, Byrtholm et Almakerek esse affirmabant, et plures metas idem magister Johannes ulterius
non demonstrasset, demum praedicti Saxones ad unum aliud berch eosdem adduxissent, in quo descendendo plures metas apparentes
et existentes ostendissent, quas erexisse tempore quondam Ladislai vaivodae fatebantur, sed praedictus magister Johannes ipsas
metas potentialiter erectas esse affirmabat. Et quia partes praedictae super ipsa terra litigiosa concordes esse non poterant,
una cum nobilibus et comitibus de sede Medyes vicinis et commetaneis ibidem existentibus, prout ingenio considerare et intueri
valebant, praefatam terram taliter existimassent, ut in ipsa terra octuaginta mansiones seu curiae residere ac in terris arabilibus,
silvis, aquis et vineis victualia et fructus habere possunt commode et utiliter in eisdem. Datum tertia feria proxima post
festum eiusdem festi inventionis sanctae crucis, anno praenotato.
Auf der Rückseite Adresse: Domino
regi pro magistro Johanne filio Gegus contra hospites de Kops et Walthug super terra Lapus vocata relatoriae.
#
ARANYOS VÁRA.
(Aranyas 1351. Aranias 1383.)
Hol volt ez az Aranyos nevű vár? Oklevél, írott emlékezet hallgat róla. Helyéről csak ezek a biztos
adatok, hogy a Szilágyban, Szolnok-, majd később Közép-Szolnok vármegyében feküdt. Szerencse, hogy egytől-egyig
ismerjük a hozzátartozó falvakat s a birtoklásáról is eléggé tiszta a kép.
Csánki jeles tudósunk azt mondja:* fekvésére nézve irányadók egy 1246-dik évi oklevél* ama szavai: Ť…iuxta Lapus terra … cum uno loco castri eidem castro adiacensť. E vár alatt, mint írja,
valószínűleg Aranyos értendő. Még ennyit ír aztán róla: Különben úgy látszik, Kővár mellett hamar elhanyatlott
s már 1405-ben sem volt meg, mert Kővár ez évi nagy iktatólevelében hallgatnak róla, csak a két Aranyos nevű helységet
említik.
Mindössze ennyi ez, a mi Aranyos váráról s annak fekvéséről tudva van.
Vegyük szemügyre mindenekelőtt a Csánki idézte 1246-iki oklevelet.
A nyitrai káptalan 1246-ban bizonyítja, ő előtte a Gutkeled nemzetségéből származott Pál, a Miklós
fia, megjelenvén, ellenmond, mintha négy öröklött faluját és a Lápos mellett egy földet rokoni szeretetből a szintén
Gutkeled nemzetségből származó István nyitrai főispánnak, a Dragun fiának, {21.} adományozott volna. Az egyik a Szamos mellett elterülő Széplak nevű föld. A második egy patak mellett
fekszik, a hol az Alus nevű falú volt, a harmadik, a hol Mikófalú van, a negyedik pedig Ugruch nevű a Szilágy vize
mellett. Ezenfölül a Lápos mellet harmincz ekényi föld egy várhelylyel, a mely az ő (Pál) vára mellett van. Az az út
is, a mely Széplak faluról abba a várba vezet.*
E szerint a várhely, a vár a Lápos mellett van; Aranyos várát a Lápos közelében kereshetjük. Talán ott, a hol
a Lápos a Szamosba ömlik, a mely tájt ma Mező-Aranyos, Erdő-Aranyos (a nagysomkuti, illetve a nagybányai járásban)
községeket találjuk. Aranyos-Medgyesre nem gondolhatunk, mert ez egészen más irányban fekszik, Szinér-Váraljától északnyugotra.
Ám ezek a helynevek egyebek híján még semmit sem mondanak; de nem is Aranyost kell keresnünk az említett kitételben a Lápos
mellett, az kétségkivül Kővárra vonatkozik. Ebből az oklevélből egyszersmind azt az érdekes dolgot is megtudjuk,
hogy Kővár a Drágfiak előtt kiknek a kezén volt. Az itt előforduló Dragun a Gútkeled nemzetség Sárvár monostori
főágának Ráskay-nevű alágához tartozó személy, nagyatyja azon hirhedt Joachimnak, a ki V. István király halálának
előidézője lőn. Kővár tehát először 1375-ig a Gútkeledeké. Pesty szerint romjai ma is megvannak a
Szerny hegy oldalán a Lápos bal partján, egy órányira Butyásza falutól, említi Csánki.* A hol a Lápos a Szamosba ömlik, Aranyos községe
táján egyébként sem várrom nincs, sem ilyesmiről a nép nem tud. A régi térképek ott mutatják Aranyos községét; de az
mindig villa volt, Aranyos vára tartozéka. Itt csak az okoz nehézséget, hogy a Lápos mellett egy várhely s egy vár van említve.
Erre nézve eligazít Bél Mátyás, a ki azt mondja a XVIII. század közepén Kővárról, hogy, mint a történetírók elbeszélik,
kettős volt e vár, az {22.} egyik magasabb, másként fennebb fekvő, a mely – mint a romok mutatják – nagy palotákkal volt
beépítve; a másikat, az alsót, védőfallal erősítették s ez az őrsereg tartózkodó helyéül épűlt. Mindakettő
a Rákóczi-féle fölkelésben sok harcz viszontagságát állotta ki, de a császár parancsára a földig lerontották.*
Igaz itt duplex, kettős várról van szó, a mi lényegi különbséget nem tesz. Az igen fontos dolog, hogy Bél Mátyás köődi
váráról is szól. Köődről, mint várról a következőket írja 1753-ban* s 1779-ben: Köd igen magas hegyen köröskörül van véve
a legsűrűbb erdőkkel. A romjaiból Kővárát építették fel.* Az nem bír valószinűséggel, hogy a Köőd melletti
bárminő várból építették Kővárát, egyfelől a távolságnál fogva, másfelől mert Kővár vidékén is van
építési kőanyag bőséggel. Egyébként mindez jelentéktelen körülmény. Bél Mátyás a köődi vár alatt nem mást érthetett,
mint azokat a romokat Köőd mellett, melyekben Bunyitay a meszesi apátságot látja. Ime Bél Köődöt, mint Közép-Szolnok
egyik elpusztult várát emliti a z.-csehi s a hadadi mellett. Ő sem tud semmit apátságról, kolostorról, csupán csak várromról
beszél, a minthogy a nép is csetátyénak nevezi azt a helyet is, a hol a romok állnak. Magam bejártam a romok hegyoldalát.
A vársánczok nyomai még ma is kivehetők. És az említett falvak, Aranyos vára tartozékai nem mind e tájt feküsznek? Nem
a köődi romokat környékezik-e?
De cînd mă ocup cu căutările mele pe internet și publicarea lor , am primit
o cerere de a publica articole și pe engleză pentru ne stiitori de limbă româna .
|
|
 |
|
|
The region lies in the North-Eastern part of the Romanian ethnical teritory and belongs to the
District of Maramures, together with the other 4 regions mentioned above. The Country of Lapus, seems to be supported by three
glorious stone copings the Tibles Mountains: Arcer-1830m, Tibles-1839m & Brad-1840m, making up a summit directioned | |
|
|
|
North-West and South-East.
The nowadays habitations look like a row of beads strung on the
thread of the Lapus River and is streams. The Country of Lapus overlaps as a physical & geographical unit with the hydrographical
field of the streams of Lapus River. The Country of Lapus was created by the splitting and diving of an ancient crystal massif
that used to bound Apuseni Mountains and Rodna Mountains. The mineral cover is made up of red clay, limestone, conglomerated
glifstone.The volcanic matter forms the borders of this region. The most important hills are: The Hill of the Raven and The
Big Hill. Step by step one reaches The Lapus Meadow. |
|
|
|
Within the Volcanic Mountains, which make up a kind of ceiling, the country of Lapus holds a
temperate-continental climate, recording temperatures on a scale from -38 centigrade(1928) to +35 centigrade(1993). The brown
soils of the hills are used as ground for cereal culture, pastures, hay fields and tree culture. The mountains soils allow
basically these the beech forests, oak, fir-tree forests. The animals living in these | |
|
|
|
|
woods are: wolves, birds, deer, wild pigs, hares, martens and a great variety of birds. As for
the ethymological origin of the term 'Lapus', there are to be taken into account several possibilities; it may come from the
Latin adjective lapos, with the meaning of smooth, flat, or lepus-rabbit or lapis-stone or the old Romanian term for weed-Lapus.
The
oldest documentary certification goes back to 1070 and refers to the Lapus River and the next one with the same reference
dates on 1231. In 1315 the region is registered under the name of Terra Lapus.(The Country of Lapus)
The archaeological
research taking place in this region shows that the Country of Lapus has been inhabited since the old times, reaching at a
certain moment a quite high level of civilisation. Related to the Bronze Era, there has been discovered evidence of 2 culture
groups: The Lapus group & the Upper Luciu group that bring information about the funeral ritual, about the main occupation
of the native people, viz. animal breeding and also that they knew how to obtain the necessary tools needed for the survival,
out of raw material.
In the middle of the Country of Lapus, lies a small town-Targu Lapus- from where four large roads
head for the four points of the compass..
The traditional jobs of the inhabitants are: farming, animal breeding, the work
in the woods, bee-keeping, hunting, pottery, timber-making, egg-painting.
The holidays calendar is the Christian one(Orthodox)
but also the 'old women's ' one. The holidays flow in a circular rhythm, defining the two-planned peasant-like spirituality,
directed to transcendence and transience. The days hold certain meanings and the nights bring along interdictions. The peasants
know signs or the zodiac, thinking about their children's fate. The girls got to the so-called 'social' and call their lads
by magic crafts for destiny. The individual life here is a link from the chain of the cosmically existence.
The people
living in the Country of Lapus like to dance and sing. When celebrating a Christian Holiday they wear their traditional clothing
amazing in its variety of colours and especially the women's popular dressing remains a true lesson of aesthetics. There are
a lot of churches and monasteries some older, some newer, as a proof of the strong faith of the people. |
Lectie de istorie :
Răscoala condusă de Gheoghe Doja din 1514. Documentele vremii spun că trupele
de răsculaţi din Maramureş şi Lăpuş s-au organizat la Odoreu înainte de a intra în cetatea Sătmarului,
în ziua de 10 mai 1514, conduşi de un călugăr, Grigorie Darvado.
#
SPIRITUALITATEA - cunoaste o transformare continua,
exprimata prin ARTA PREISTORICA care arata dezvoltarea simtului estetic, este reprezentat astfel:
v Cultul FECUNDITATII (reprezentari masculine si
feminine);
v Cultul SOARELUI - sanctuarele circulare.
v Cultul MORTII - Kurganele specifice indo-europenilor.
Ex. Reprezentari apar in picturile rupestre de la LAPUS (Maramures),
Cam așa îmi aduc aminte de ” bătînele ” din ȚARA LĂPUȘULUI
pe vremuri , cînd veneu în LĂPUȘ .
BOTIZA
Costeni
Din TARA LAPUSULUI
Preluca noua
|
)
)
)
)
