Nevének változatai: 1584-ben*I. Lib. Reg. Sig. Báthory 251. Debreczen (1615-ben is). 1598-ban*Km. Szolnok Int. B. 15. Kis-Debreczen. 1631-ben*16. L. Reg 197. Oláh-Debreczen. Oláhul: Dobroczinas. 1831-ben*Consc. Stat. topogr. 87. l. Dabrocsél.

Neve a szláv: dobni, dubrava szóból, mely tölgyfát, tölgyfás erdőt jelent, alakult.*Mikl. 48.

Először emlittetik 1584-ben*I. Lib. Reg. Sig. Báthory 251. Debreczen néven.

Magyar-Lápostól északra, a Sátorhegy aljában azon patak partján fekszik, mely a községen alul egyesül a Debrek vizével s ezzel együtt szakad a Lápos folyóba. Deéstől 56.8 kilométerre, a láposi járásban.

Magyar-Lápos tartozéka volt, de mint ilyen, még 1553-ban*Transilv. fasc. 9. nr. 69. a tartozékok közt elő nem fordul, csakis 1584-ben emlittetik először, tehát 1553–1584 közt keletkezett.

1584-ben*I. Lib. Reg. Sig. Báthory 251. Báthory Kristóf, utóbb Zsigmond a 30-ad fizetés alól szegénységük és szűk területük miatt a lakosokat felmenti.

1598-ban*Km. Szolnok int. B. 15. Báthory Zsigmond e birtokot Bellő, másként Balassi Györgynek s nejének Bagdi Margitnak adományozta oda.

1602-ben*Erd. főkormsz. ltár. e falut Huszár Péter birja.

Egy 1603-iki*Urb. et consc. fasc. 65. nr. 87. B. feljegyzés szerint e falu Básta Györgynek adomá-nyoztatott.

1615-ben*Km. Szolnok int. D. 11. Bethlen Gábor, ezen Magyar-Lápos határában fekvő pusztát, Szamosújvár tartozékát, Deregnyöi Daróczi Ferencznek, Bereg-vármegye {529.} főispánja, szepesi kamaragróf és cs. kir. és fejedelmi tanácsosnak adja, szokatlan módon feldicsért iránta és a haza iránt kifejtett hűségeért adományozta.

1616-ban*Km. prot. K. 13. és Szolnok med. D. 31. Daróczy Ferencz e birtokát a fejedelemmel elcseréli.

1631-ben*16. L. Reg. 197. Rákóczy György e birtokot Torma Györgynek adja zálogba azon szolgálataiért, melyeket előde Bethlen Gábor s úgy a haza, s különösen a szent római birodalomban Faragó András kapitánysága és alvezérsége idején kifejtett.

1649-ben*S.-berkeszi Katona Elek cs. ltár. Balázsházy Péter egyik birtokosa.

1653. és 1658-ban*Torma cs. ltár. a szamosújvári uradalomnak itt 3 adófizető jobbágya volt.

1659-ben*27. L. Reg. 183. Barcsay Ákos e birtokot pávai Pávay Dávidnak adja zálogba 150 aranyért, hogy a töröknek az adót kifizethesse.

Szamosujvárt szeptember 21-én kelt levele szerint 1675-ben*Gyf. Cent. A.. 35, 37. Apaffy Mihály e birtokban deési Pávay Dávid fiait Sámuelt és Dávidot megerősíti s ők birják 1697-ben*Torma gyüjt. is, kik itteni birtokuk minden dézmáját a magyar-láposi ev. ref. papnak fizették.

1679-ben*E. F. L. III. 204. K. tanúk vallják, hogy „a régi veszedelemben” 3 magyar-láposi ember szállott ide s a falut megtelepitette, de külön határa Magyar-Lápostól nem volt.

1694-ben*Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35, 56. birtokosa Pávay Dávidné.

1702-ben*Erd. főkormsz. ltár. Rácz Mária, előbb Pávay Dávidné más helyt Istvánné, most Patay Istvánné e birtokot Petki Nagy Pálnak eladta, 1721-ben is ő birja.

1735-ben*E. F. L. III. 164. B. itteni birtokos Nagy Krisztina Földváry Ferenczné.

1747-ben*E. F. L. III. 195. A. birtokosa kisbethleni Bethleni István, kinek a szamosújváriak átengedték, ki előbb kincstári, azután hadi első fogalmazó, oláh nyelv fordító s végül Provinciális comissarius volt.

1751-ben*Erd. L. Reg. X. 127. Mária Terézia királynő e birtokot Bethleni Istvánnak adományozza.

1786-ban*Erd. főkormsz. ltár. birtokosa: Bethlen István özvegyének Henter Borbálának van 28 jobbágya.

1820-ban*Erd. kanczellária ltára. birtokosa: ikafalvi Balogh Zsigmond; van 27 telke.

1863-ban*Urb. Wesen 79–176. l. Horváth Póli özv. Péchyné, Rácz Ádám, Técsi Samu, {530.} Farkasné Hodor Mária, Sikó Miklós, Lajos és Anna, Ilyés János és Elek, Ilyés Krisztina, Cseh Ferencz úrbéri kárpótlást kaptak.

1866-ban*Erd. főkormsz. ltár. nemesi jogú birtokosa: técsői Técsi Sámuel.

Jelenlegi birtokosai (1898): gr. Eszterházy István, 585 hold és lőrinczrévei Bárdi Károly.

Hagyomány szerint a ma is életben lévő Mikó és Fábián eloláhosodott magyar családok ősei Debreczen városából származtak ide s ezek előbbi helyéről kapta volna a község mai nevét. Annyi tény, hogy hajdani lakói tisztán magyarok voltak, kiket az 1603-diki*Urb. et Conscr. fasc. 65. nr. 87. feljegyzés szerint Básta hajdúi az előző évben pusztítottak el teljesen s a falut is leégették, hogy egyetlen egy lélek sem maradt benne. Az ezután betelepült magyarság közé máramarosmegyei Petrova községből a Petrehus család őse húzódott meg s a folyton szaporodó oláhság magába olvasztotta a kisebb számban ott levő magyarságot.

Földmiveléssel s baromtenyésztéssel foglalkozó lakói házaikat (egy szoba s pitvar) s gazdasági épületeiket kivétel nélkül fából, szalmafedél alá építik, kivül-belül megtapasztva. Az egy szobás lakás negyedrészét tűzhely foglalja el, melynek felső részét a család ágyhelyül használja, a falak körül vastag bükkfa-padokkal, a módosabbak házában asztal s egy pár szék is látható. A nők s férfiak öltözete házilag készül kenderből és gyapjúból. Kivétel nélkül bocskorban járnak; a nők kettős köténye (katrincza) rikitós színben gyapjúból készül. Táplálékuk a málé, melyet tejneműekkel s túróval fogyasztanak, húst igen ritkán esznek.

Pünkösdkor összes lakó- és gazdasági épületeiket kivül-belül hársfalombokkal körül aggatják s ezzel minden rossztól magukat megoltalmaztatni hiszik s erre egyedül a hárs lombja alkalmas.

A gör. keleti felekezet fából 1860-ban épült templomát Mihály és Gábor őrangyalok nevére 1862-ben szentelték föl. Az építésben volt földesurok Técsy Sámuel segélyezte. Harangjai román és magyar felirattal, 1852-ben öntötték Kolozsvárt. Papjai: Hodor Athanáz s a jelenlegi Bogya János.

A felekezet 1870-ben létesítette iskoláját, a szomszédos községekkel együttesen fizeti a vándortanitót.

Éghajlata fekvésénél fogva hideg, de egészséges, széltől s jégtől mentes határának földje sovány, csakis bő trágyázás után termi meg kapás és kevés sarlós, főleg zab gabonáját. Az erdélyi fajta szarvasmarhákon kivül lovat, juhot és kecskét tartanak s ez képezi keresetforrásukat. {531.} Gyümölcse: közönséges nyári alma és vaczkor-féléken kivül a szilva.

1750-ben*Erd. főkormsz. ltár. határának nagy része terméketlen s zabnak való; sót szoktak Deésaknáról Szilágy-Somlyóra szállitani, melytől 20 mért-földnyire fekszik. Terményeit Nagybányán árusítja, de a föld nem ad elegendő termést fentartásukra, barmaival messze fekvő városok vásáraira is eljárnak. Egy köböl őszi vetés 6 kalangyát, kalangyája másfél véka szemet ad; szintúgy a tavaszi vagy zabvetés. Trágyázni nem szoktak, mert a zápor lemossa. Erdejében tűzre való fája van, legelője kevés, kaszálni fordulónkint szoktak.

Adó alatt van 168 köb. vetésre való szántó, 109 szekér széna, 24 köb. búza, 116 köb. zab, 3 köb. törökbúza, borsó, lencse; jármas ökre, lova 76, tehene 59, 11 tulok, csikó, 187 juh, kecske, 49 disznó, 118 méhköpű.

1822-ben*U. o. minden gyengesége mellett határa az első osztályba tartozott, adó alatt volt: 152 1/4 köböl szántó, 355 1/4 szekér szénára való rétje, 5 ökör, 11 tehén, 4 bornyú. Épület- és mészköve bőven. Szintúgy gazdag bővizű forrásokban, csorgókban, melyek közül nevezetes a Sátorhegy aljában a „Pintye forrás,” az egykor itt tanyázott híres rablóvezérről elnevezve. Van egykövű és kerekű felülcsapó malma, gr. Esz-terházy István tulajdonában.

1873 óta körjegyzői székhely.

Határhelyek: 1769-ben*E. F. L. III. 195. F. Búza Tárnyicza; Szeketure luj Csokány; Magura Csori; Válye Inászti; Válye Illyés; Válye Re; Lunkapatak; Válye Linczi; Padure csel Unguraszke, magyarok birtoka; Sub Satre, erdő.

1864-ben*Pesti Frigyes gyüjt. Valea Dobricului, Izvor Lazuluj, fontina recze, Izvor buculuj, Valeare, Kapu gyaluluj, Szocs, Restolcs.

1703 körül*Erd. főkormsz. ltár. történt összeírás szerint 8 jobbágy lakosa van. kik ugyanennyi házban laknak, el van pusztulva 6 ház. A jobbágyok és zsellérek egy évi adója: 18 frt, 4 és 3/4 köb. búza s ugyanennyi zab, másfél szekér széna s egy vágómarha.

Lakossága 1750-ben*U. o. 24 jobbágy, egy ily özvegy, 2 zsellér, 2 kóborló családfő, kik az utolsó kivételével, 24 telkesházban laknak.

1822-ben*Megyei ltár. 22 gör. nem egyesült családfő lakta.

1831-ben*Cons. Stat. topogr. 87. lakosok száma 162.

{532.} 1857-ben házak száma 47, a lelkeké 211, ebből 203 gör. kel., 4 ev. ref. és 4 zsidó.

1891-ben 285 lakossal, melyből 217 gör. keleti, 6 ev. ref. és 12 izraelita. Házak száma 52, határa 1587 k. hold.

Adója 1749-ben*Erd. főkormsz. ltár. 127 frt 3 kr. 1755-ben*U. o. 131 frt 15 kr. 1775-ben*U. o. 380 frt 24 kr. 1822-ben 111 frt 44 kr. 1898-ban 679 frt 67 kr.

Debreczen (Kis-).