Keywords: – Szolnok-DobokaSzolnok-Dobokamegye. Kádár Józseftől

Szolnok-Dobokamegye a korábbi Belső-Szolnok és Doboka megyékből, valamint a volt Kővár-vidéke nagy részéből 1876-ban alakúlt. Terűlete 5149.82 négyszögkilométer. A megye egészen hegyes-völgyes, de olyan alakúlással, hogy éjszaki része a Lápos völgyéig a havasi vidékekhez számítható; a Láposon alúli vidékeit közép- és alacsony hegyek ágazzák be, míg délkeleti dombos-halmos része mintegy a Kis- és Nagy-Szamostól kezdve már a Mezőséghez tartozik. A megyének az éjszakkeleti sarkán, a hol Besztercze-Naszód és Máramaros megyékkel szögellik össze, emelkedik az 1842 méter magas Czibles hegytömeg, melyből éjszaknyugatra és délnyugatra két nagy ágazat indúl ki. Egyik a bükk- és fenyűerdőkkel borított láposi hegység, mely a megye éjszaki részén gerinczével a megye határát jelöli. Kárpáti homokkő e hegység magva, de ormai trachitból valók. E hegység legmagasbb csúcsai a Priszlop (1836 méter) a megye legéjszakibb szélén, azután alább az ennél valamivel alacsonyabb Magura és a Sátor. A másik ág az ilosvai hegység, melynek fő lánczolata a Cziblestől délnyugati irányban halad a Lápos és a Szamos folyók között s dél felé hosszú és szövevényes hátakat bocsát ki magából, melyek közeit bő vízű patakok öntözik. E hegysor szelídebb jellegű, mint a láposi. Csúcsai ritka helyütt haladják meg a 800 métert. Tulajdonképen véve nem is önálló hegység, mert a Lápos és a Czibles aljáig terjedő erdélyi medenczének hegyes-halmos vidékéhez tartozik. Legmagasabb emelkedése a Gyálu Zsinyi Tordavilma község határában, a megye nyugati részén. Mészkövekben e hegység igen gazdag, különösen az a része, a mely a Lápos mentén a volt Kővár-vidékét ágazza be. A megyének a Szamostól délre eső része alacsonyabb hegyekkel és dombokkal borított erdős vidék, melynek uralkodó kőzete az agyagpala és homokkő. Kiválóbb hegyei Alparét közelében a sátor alakú Bábolna hegy, továbbá a semesnyei határban a Ripa és a gyékényesiben a Maguricza. A Sajó s a Nagy-Szamos bal- és a Kis-Szamos jobb partján fekvő vidék földje agyagos, palás és általában könnyen szétmálló kőzetekből áll.

A megye egész vízrendszere a Szamoshoz tartozik. Az itt délről éjszak felé folyó Kis-Szamos Kolozsmegyéből Kis-Iklódnál lép át a megye terűletére és annak székhelyénél, Deésnél egyesűl az éjszakkeleti irányból futó Nagy-Szamossal. Az egyesűlt folyó Deéstől éjszaknyugati irányban halad egészen Resztolczig, a hol délnyugatra kanyarodik és Szurdoknál elhagyja a megye terűletét. Hosszú kanyargó völgyében, melyet egy vasútvonal is élénkít, igen kiesen váltakoznak tágasabb lapályok és meredek hegyoldalak közé ékelődött szorúlatok és elég sűrűn sorakoznak a többnyire apró, de szép fekvésű községek. A Nagy-Szamosnak az egyesűlés előtt legnagyobb mellékfolyója balról a Sajó, jobbról pedig a vadregényes völgyű Ilosva, míg a Kis-Szamos vizét a Lóna és a Füzes patak gyarapítja. Az egyesűlt Szamosba még több patak ömlik; ezek közt kiválóbbak a Deberke, Csobánka és Gorbó. A megye éjszaki részének fő folyója a kies völgyek ölén nyugatra futó Lápos, melynek legnagyobb mellékvize a határszéli havasokból eredő Szőcs patak. A mezőségi résznek katlanszerű mély völgyeiben több kisebb-nagyobb tó van; ezek között legnevezetesebb a Czegei vagy Hódos tó, mely több apró patakot fogad magába, s a déli végén lefolyása is van.

A megye éjszaki részében gazdag vasércztelepek vannak, sőt nemes érczek is találhatók (pl. Oláh-Láposbányán); nyugati része mészkövekben, a mezőségi rész pedig sóban bővölködik. A nyugati és éjszaki részben nagyon sok ásványvízforrás van, melyek azonban inkább csak helyi használatra szolgálnak. A megye terűletének egy harmadát erdőség borítja. Az éjszaki és nyugati részek gazdagok tölgy-, de különösen bükkerdőségekben, melyeknek fáját több helyen jól berendezett fűrésztelepek dolgozzák föl épűlet-, bútor- és eszközfáknak. Fényűerdő aránylag kevés van. A termesztett növények között az első helyet a kukoricza foglalja el. Szőlő csak a délkeleti részeken terem s ott is szórványosan, de értékes termést ad. Az éghajlat, különösen az éjszaki részeken meglehetős zordon; a délibb vidékeken jóval enyhébb; bár különben a hőmérséklet évi átlaga még Deésen is csak 8.7 Celsius-fok.

A megye folyóhálózatához alkalmazkodnak az útak is. Vaspályái legnagyobb részt a három Szamos összeszögellő völgyein haladnak, de egyik ág a Sajó völgyén is végig fut. Állami, törvényhatósági és községi útjainak fő vonalai szintén a Szamos mentén húzódnak, vagy onnan indúlnak ki s behálózzák az egész megye terűletét.

A lakosság többségének (60%) foglalkozása, leszámítva a városokat s egy pár bányászhelységet, a baromtenyésztés és a földmívelés. A nép szokásaiban, öltözetében az erdélyi részek más vidékein lakó néptől csak igen kevéssé különbözik. A kis birtokú magyar köznemesség ruházata szürke darócz posztó; a magyar és oláh jobbágyok utódai fehér darócz posztó harisnyát (nadrágot) és fekete felső ruhát, czondrát vagy szokmányt viselnek; a kővárvidékiek pedig felső ruháúl hidegebb időben fehér vagy szürke gubát. A magyarság s a teljesen elmagyarosodott örménység, valamint a magyar és részben német nyelvű zsidóság, mely 1848 óta folyton szaporodik, főleg a városokban és a forgalom útjába eső községekben lakik, míg az oláhság csekély számú oroszszal egyetemben inkább a félre eső apró falukban él. Szászok csak abban a nehány Sajó-menti községben laknak, a melyek 1876 előtt a hajdani Besztercze-vidékhez tartoztak. A szám szerint 26 magyar többségű község a megyében elszórva fekszik s műveltség és jó mód tekintetében a többséget alkotó román községekkel szemben egyaránt kiválik.

A megye hajdankoráról igen hézagos ismereteink vannak. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy honfoglaló őseink itt szláv lakosokat találtak, s itt nemcsak megállapodtak, hanem meg is telepedtek. A királyság idejében e vidékeken már királyi birtokok alakúltak. E királyi birtokok egy része Belső-Szolnok, másik része pedig Közép- és Külső-Szolnok nevet viselt, melyet alkalmasint a sót, sós helyet jelentő szláv szolnik szóból alkottak a magyarok saját nyelvük hangtörvénye szerint. A XIII. század dereka óta a megye főispánja mindig az erdélyi vajda volt. Dobokamegye, mely szalag módjára majdnem az egész Erdélyen áthúzódott, a besenyő és kun becsapások ellenében katonai és védelmi szempontból alakúlt. Kővár-vidéke az Árpád-ház alatt Kékös nevű lakatlan őserdő volt, melyet Róbert Károly király 1329-ben erdőirtás és telepítés czéljából Nagy-Bánya városának adományozott.

Árpád-házi királyaink korában a belső-szolnoki részben jobbára nagy-, a dobokaiban pedig mind kisbirtokok keletkeztek. A népesség a terűlet sajátságai szerint oszlott meg. A magyar elem a déli lapályosabb vidékeken állapodott meg. Ez okozza, hogy a XII. és XIII. században oklevélileg csak a megye délkeleti részén mutathatók ki községek, melyek mind magyar, vagy megmagyarosodott szláv nevűek. Az egész éjszaki részben egyedűl Lápos községet említik az okíratok. E rész különben csak a XV. században népesült be. A szász bevándorlás útja szintén a Szamos folyó mente volt s a bevándorlók ennek vonalán oszlottak szét. A megye déli részeit előbb a magyarság és azután a szász jövevények szállván meg, a szláv elem éjszakra vonúlt a magasabb hegyek közé, hová a későbbi bevándorlók is telepűltek.

A magyar és szász elem megtelepedése után a megye mai terűletének további benépesítése erdőirtások útján történt. A belső-szolnoki részben keletkezett nagy uradalmak tulajdonosai váraikat védelmi szempontból félreeső helyekre építették. Hogy a várak szükségletei elláthatók legyenek, erdőket kellett irtani. Ez erdőirtásokat bevándorlók végezték, a kiknek főnökeit kenézeknek nevezték. A kenézek szolgálataik jutalmáúl kiváltságokat kaptak s az irtás helyén alakúlt községek bíráivá lettek. Ez erdőirtást a megye hajdani terűletén jobbára rutén és bolgár-oláh eredetű nép teljesítette, legalább erre vall a XIV. századig keletkezett mintegy 40 község neve.

A megye jelenlegi lakosságának nagy többsége román. E népelemnek a megye terűletén való megjelenése a XIII. század közepe előtti időkből nem mutatható ki. A pásztorkodó nomád oláh nép csak az 1241-ki tatárpusztítás után szivárgott be. Ezt igazolja az is, hogy a régebbi rutén községek között csak három oláhos helynév állapítható meg, de ezek is a XIV. századból erednek: Dánpataka 1331-ből, Drágosfalva 1393-ból és Mikola 1369-ből. A XIV. század végén tehát a megye jelenlegi terűletén a román elem még alig tett számot.

A magyarok és a szászság között nagy pusztítást okozott az 1241-ki tatárjárás, mely a megye terűletére a radnai szoroson át nyomúlt. Nagyon apasztotta még a magyarságot az 1437-ki alparéti paraszt-lázadás is, mely majdnem kizárólag ezen a terűleten folyt le. Mindezeknél azonban erősebb s mondhatni, végső csapást mértek a magyarságra Básta császári vezér és Mihály vajda pusztításai, a melyeket a későbbi török dúlások tetőztek be. Hogy mekkora volt e pusztúlás, világosan bizonyítja az, hogy az erdélyi részekben sehol annyi „desolata et deserta reformata ecclesia” nincs, mint épen Szolnok-Dobokamegyében. A hol a magyarság és a szászság elpusztúlt, vagy pusztúlásnak indúlt, mindenütt románság tódúlt a helyére. A románság azonban a megmaradt magyar elemből vagy épen semmit, vagy csak nagyon keveset olvasztott magába. Ez kitetszik abból is, hogy a magyarság ott, a hol olyan félreeső helyeken élt, hová a pusztító ellenséges csapatok nem juthattak el, mint példáúl Magyar-Décsében, még maig is épen és érintetlenűl megvan s határneveit, melyek már a XIII. századbeli oklevelekben előfordúlnak, maig is használja. Annál többet olvasztott magába a románság a rutén elemből, a melylyel vallási és egyházi közösségben élt. A szász elem, mely szenvedett veszteségeit sehonnan sem tudta pótolni, részint a magyarságba, részint a románságba olvadt. Ezt igazolják az 1300-ban már meglevő Szászárma, Középfalva, Szász-Bréte, Szász-Zsombor, Szász-Nyires, Kerlés, Girolt, Szász-Encs és Szász-Máté, stb. szász községek, melyeknek mái lakossága legnagyobb részt román, kis részben magyar és csak legkisebb részben szász.

A megye székhelye Deés rendezett tanácsú város 9670 lakossal. A Kis- és Nagy-Szamos egybefolyásánál, szelíd emelkedésű hegyektől környezett katlanszerű völgyben épűlt. Utczái, bár a város fekvése miatt nem lehetnek szabályosak, az új építkezésék folytán mindinkább szélesebb és rendezettebb alakot öltenek. Alig van az ország e részében város, mely Deésnél szembetűnőbben fejlődött és szépűlt volna, a mit egyre élénkűlő forgalma és kereskedelme segített elő. A város külseje, bármelyik oldalról tekintve, igen tetszetős. Deés régi bányaváros; sóbányáit már II. Endre király kezdette műveltetni, ki a sóbányák élére kamaragrófot állított s egyúttal Deést is a szabad városok sorába emelte; e kiváltsága azonban később teljesen feledésbe ment. A sót Deésről részint tengelyen szállították az országba szerteszét, részint pedig a Szamoson a Tiszáig s a Tiszán tovább egészen Szolnokig. A sóbányászatot azonban 1717 körűl megszűntették s a bányahivatalt 1747-ben a szomszédos Deés-Aknára helyezték át.

Lakosai eredetileg szászok voltak, a kik azonban a Hunyadiak korában teljesen elmagyarosodtak. A várost többször érte pusztúlás. Básta a lakossága nagy részét legyilkoltatta. Később, Nagy-Várad elpusztúlása után új telepűlőket nyert és Apaffy Mihály fejedelem 1665-ben a nemes városok sorába emelte s a véghelylyé lett várost Kolozs és Doboka megyék segítségével palánkkal vétette körűl. 1703-ban és 1706-ban a labanczok égették föl; 1717-ben pedig a krimi tatárok rabolták ki és rombolták le.

Deés nevéhez legrégibb históriás énekünk, a Pannoniáról szóló ének (a fehér ló regéje) szerint az a hagyomány fűződik, hogy a honfoglaló magyarok, midőn a Kárpátokon áthatolva e helyig jutottak s itt megállapodtak.

Istent ők ott imádának, Háromszor Deust kiáltának; Arról nevezték ott az várost Szamos mentében az nemes Dézsnek.

E régi ének naiv szómagyarázata idővel helyi hagymánynyá lett, mert a város melletti Óvár nevű dombon ma is áll egy avúlt torony, melynek 1578-ból származó fölirata szintén így szól a város nevének keletkezéséről.

Deés épűletei közűl nevezetesebbek: a főtéren a XV. században épűlt csúcsíves református templom, melyet hajdan erős kőfal vett körűl. E templomtól éjszakra van szintén e téren a Báthory s később a Rákóczy fejedelmek szállásáúl szolgált épűlet, melyet Mária Terézia gróf Haller Pálnak adományozott; ma a város tulajdona s a polgári fiúiskola van benne elhelyezve. Előtte van a megyei szinház, melyet 1886-ban nyitottak meg. Ugyancsak a főtéren emelkedik a csinos városháza, a megyeháza és a honfoglalás emlékére emelt oszlop, melynek tetején a mondai turul-madár lebeg kiterjesztett szárnyakkal s keletre néző helyzetben. A város déli részén levő Honvéd-téren van az 1848 november 24-ki ütközetben elesettek emlékét megörökítő oszlop. A város többi épűletei közűl említendők: a Ferencz-rendi barátok bérháza, melynek egyik részében a „Hungária” szálló van, a másikban pedig a kaszinó, mely társas kör keletkezésére nézve második e hazarészben; továbbá az összes igazságszolgáltatási hivatalokat magában foglaló Törvényház, mely a városnak egyik legszebb középülete, aztán a Szamosvölgyi-vasút igazgatóságának palotája, a pénzügyigazgatóság, a posta- és távíró-hivatal épűlete, a szép parkban álló „Rudolf” közkórház, a gymnasium új kétemeletes épűlete és a honvédkaszárnya. A város számos jótékony és közművelődési egyesűletein kivűl különösebb említést érdemel az 1898-ban alakúlt megyei történelmi, szépirodalmi és néprajzi egyesűlet, melynek múzeumában már is több értékes dolog van összegyűjtve.

Deéssel majdnem össze van épűlve Deés-Akna 2300 lakosú község, melynek sóbányáit már a rómaiak is mívelték. A vízzel telt régi bányák üregeinek sós vizét ma fürdői czélokra használják.

A megye egyes vidékeinek részletes áttekintésére legalkalmasabb Deésről indúlnunk ki, mint a honnan kelet, dél és nyugat felé egy-egy fő völgy, éjszakra pedig élénk forgalmú országút vonúl. E Nagybánya felé vivő országút, mely kies völgyeken és erdős magaslatokon halad át, sok tájképi szépséget tár föl az útazó előtt. Ez útvonalon első említést érdemlő község az 1300 lakosú Alsó-Kosály. Itt hajdan a rómaiaknak erődített táborhelyök volt, melynek nyomai ma is láthatók. Alsó-Kosályról az éjszaki irányban fölfelé menő völgyben Felső-Kosály és Pecsétszeg községeken át Hollómezőre jutunk, hol gyönyörű kilátás kinálkozik a falutól éjszakra fekvő, 681 méter magas vízválasztóról. A kígyódzó vonalú országúton fölkapaszkodva a hegy tetejére, a déli és nyugati vidék apró zeg-zugos völgyeit körűlfogó hegyek eltörpűlnek alattunk és éjszakkeleti irányban egyszerre föltűnik a Czibles hármas csúcsa, tovább éjszak-nyugati irányban pedig a Sátorhegy és a Rotunda. Köröskörűl, a meddig a szem ellát, mindenfelé tölgy-, bükk- és fenyű-borította zöld hegyek láthatók, szemben pedig a kiszélesedő Lápos völgye, melyen ezüst szalagként kanyarog végig a Lápos vize.

Alsó-Kosálytól nyugatra csakhamar Kapjon községbe érünk, hol a megye egyik legszebb kastélyát találjuk, mely egykor Bocskay István tulajdona volt, s később a gróf Haller család birtokába jutott. E kastély udvarában fedezte föl Torma Károly régészünk azt a római fölírásos követ, mely őt a római határtöltésnek, a Limes Dacicusnak tanúlmányozására indította. Kapjonon túl van a Szamos szűkebb völgyének kezdetén Kápolna kis oláh falu. Hajdan város volt. 1437 szeptember havában a föllázadt parasztok ellen indúló magyar nemesség itt kötött szövetséget a székely és szász nemzettel. Odább éjszakkeletre, a Szamos mellett fekszik Galgó, melytől ugyancsak éjszakkeletre Blenkemező község felé egy szűk völgy nyílik. Blenkemezőnél e völgybe éjszaknyugati irányból a Bába patak mentén egy másik szűkebb völgy, a Bába patak völgye torkollik. Itt fekszik Bába községe, melynek közelében van a megye egyik legérdekesebb természeti szépsége, a festői bábai szoros mészkő-szikláival és egymás után sorakozó mészégetőkemenczéivel. Galgó előtt a vaspályát és az országútat egyaránt meredek homokkőfalhoz szorítja a kanyargó Szamos, mely Galgón túl délnyugatra mindinkább jobbra hagyja az országútat. A vasút ezentúl a Szamos kanyargását követve halad, majd a Szamos szélesebb árterében, majd egészen a hegyek lábához szorúlva, míg több kisebb-nagyobb falut elhagyva, a járás székhelyére, Nagy-Ilonda 990 lakosú községbe ér, mely az Ilonda pataknak a Szamosra nyíló keskeny völgyében fekszik. Nagy-Ilonda szomszédságában van egy bérczektől körülvett kies völgyben a büdöpataki fürdő alkalikus vasas, kénes jódforrásokkal. Büdös-patak hajdan önálló község volt, ma a szomszédos Rév-Körtvélyes községéhez tartozó puszta.

Az országút Rév-Körtvélyesnél elválik a vasúttól és éjszaknyugati irányban Nagybánya felé haladva, csakhamar a 800 lakosú Kis-Nyiresre ér, melytől délre van a Runku sziklahegy cseppkőbarlangjával s az abban eltűnő búvó-patakkal. A barlang 25–30 méter magas üregének boltozatáról 1–2 méter hosszú csepegőkövek csüngenek alá. A barlangban elbúvó kis patak délre, mintegy három kilométernyi távolságra, a vasút mentén fekvő Hosszúrév falunál bukkan ismét fölszínre.

Hosszúrévtől kezdve útunkat ismét a Szamos-völgyében folytathatjuk. Lemény és Letka vidékén hatalmas mészkő-sziklák verik vissza vonatunk dübörgését, s Kucsuláton alúl a szoros oly keskeny, hogy a Szamos és a vasút csak nehezen törtet át rajta az 1020 lakosú Aranymezőnél kiszélesedő völgybe. Folytonosan délnyugati irányban haladva, elérjük a megyének e részen végső községét, Szurdukot, báró Jósika Miklós kedvelt lakóhelyét, ki itteni udvar házában írta „Abafi” czímű, regényét, melylyel írói pályáját megkezdette. Közelében a hegyek sziklafalaiban. több barlangnyílás látható, melyeknek némelyikéhez érdekes regéket fűz a nép.

Szurdukról átmehetünk a Gorbó patak völgyébe. A völgyet szegélyező sziklás hegyeket hatalmas tölgyerdőség borítja egészen a járás székhelyéig, Csáki-Gorbóig, mely hajdan egész vidékével együtt a kolozsmegyei Almás várhoz tartozott. Dombon levő kastélya egy régi római vár helyén épűlt. E kastély ma báró Jósika Sámuel tulajdona. Benne van elhelyezve a járásbíróság, az elemi iskola, a Jósika család könyvtára és a kaszinó. Az 1300 lakosú Csáki-Gorbótól szűk völgyön délkeleti irányban Cserneken át jókora magasságú hegy élére jutunk. Alattunk éjszakra fekvő mély völgyekben Veczk, Aszód és Bezdéd községeket pillantjuk meg. Jobbra a Kecskehát hegy zárja el dél felé a kilátást, de annál szebb tárúl föl keletre, hol a Deberke patak mentén Alparétot találjuk. Ez 1200 lakosú községtől délre, körűlbelűl egy óra járásnyira emelkedik a Bábolna hegy. Itt gyűltek össze 1437 tavaszán a nemesség ellen föllázadt parasztok. A sánczok, melyekkel a hegy lankás oldalát megerősítették, még most is láthatók. Alparéttól egy pár kisebb-nagyobb községen át erdős hegyek aljában visz tovább az út, míg a Deberke patak torkolatánál a Czicz hegy mellett visszaérkezünk Deésre. Deésről a Kis-Szamos balpartján déli irányban Dengelegen át a 623 lakosú Nagy-Iklódra érünk. Ősi várkastélyának ma nyomai sem látszanak. Nagy-Iklódon alúl a Lóna patak völgyében először is a vasút mellett fekvő s 1200 lakosú Kendi-Lóna községbe érkezünk, a hol a gróf Telekiek szép kastélya és minta-gazdasága érdemli meg figyelmünket.

Nem messze van innen Doboka 1140 lakosú község, a volt Dobokamegyének egykori székhelye. Régi várának nyomai még láthatók. Valaha a mesés Miczbántól származott, de már régen kihalt Dobokai család birtoka volt, melyet még V. Istvántól kaptak. Innen szép völgyön visz föl az út a 940 lakosú Magyar-Derzsére, melynek faragott kövekből épűlt temploma erődítve volt. Közelében két völgy összetalálkozásánál fekszik az 1370 lakosú Pánczél-Cseh, élénk forgalmú helység, melynek régi csúcsíves református temploma szintén kőfallal volt körűlvéve. Említést érdemelnek még e vidéken az 1020 lakosú Vajdaháza, az 1437-ki parasztlázadás egyik vezérének, Vajdaházi Nagy Pálnak szülőhelye; továbbá föntebb éjszakra Récze-Keresztúr, mely a Keresztúri nemzetség ősi birtoka volt.

Deéstől ugyancsak délre, de a Kis-Szamos jobb partján, a vasút mellett fekszik a megye második városa, a 6202 lakosú Szamos-Újvár. Régi várkastélyát Martinuzzi 1540-ben építtette. 1603-ban 74 falu tartozott hozzá. E várnak Erdély történelmében a fejedelmek idejében meglehetősen nagy szerepe volt. Itt fojttatta meg Báthory Zsigmond fejedelem a törökpárti politikát pártoló Báthory Boldizsárt és Kovacsóczy kanczellárt. A vár börtönében a XVII. században a szombatos felekezet alapítója, Pécsi Simon, és Béldi Pál neje hosszabb ideig sínylődtek. II. Rákóczy György 1655-ben kibővíttette a várat. 1786 óta tartományi fogház, később pedig országos fegyintézet lett, Szamos-Újvár nagy részt örmény lakossága igen élénk kereskedést folytat, mit pénzintézetein kivűl vasúti forgalma is előmozdít. Népes vásárai vannak, melyeken nagy vidék lakossága szerzi be szükségleteit.

A megyének a Mezőséghez tartozó délnyugati részén legnépesebbek a Kolozsmegye felől déli irányból éjszaknyugatra húzódó széki és czegei völgyek, melyek egymással Szamos-Újvárhoz közel egyesűlnek. A czegei völgyben van az erdélyi részek legnagyobb álló vize, a czegei vagy Hódos tó, mely félóra járásnyira hosszú, de legnagyobb szélessége sem igen haladja meg a 300 métert. E tó partján fekszik Czege község, a gróf Wass család ősi birtoka a család díszes kastélyával. Czegétől délre van Szent-Gothárd, melyet Árpád-házi királyainktól több szomszédos községgel együtt szintén a Wass család kapott hazafias érdemeiért adományúl. Czegétől éjszaknyugati irányban a jó bortermő Császárin, továbbá Vasas-Szent-Iványon, hol a Kendyeknek egykor erődített kastélyuk és családi temetkező helyük volt, áthaladva, a Szamos-Ujvár közelében fekvő Mikola községbe érünk, mely híres és sűrűn látogatott búcsújáróhelye a görög-katholikusoknak. A község lakosai vászonra és üvegre festett szent képekkel és szentelt gyertyákkal kereskednek s azokkal Romániát is bejárják. Mikolától délre a széki völgynek legnevezetesebb helye Szék, hajdan úgy nevezett taksás város, mely külön képviselőt küld az országgyűlésre. Szék ma csak nagyközség, csinos házsorokkal s 3400 főnyi, nagyobb részt magyar lakossággal. Sóbányája 1795 óta be van tömve. A reformáczió előtt épűlt nagy temploma hármas hajójú. Falain újabb időkben régi falfestmények kerűltek elé a lehúllott mészréteg alól, de újra bevakolták. Ferencz-rendi kolostorát és templomát 1752-ben Mária Terézia alapította.

Mikolától Deés felé haladva, Szamos-Újváron és Szamosújvár-Németin át Szent-Benedekre érünk, hol hajdan a Benedek-rendi szerzeteseknek kolostoruk volt, melyet később, miután világi kézre jutott, várkastélylyá alakítottak át s ma a gróf Korniss család tulajdona. Ettől délkeletre van Bálványos-Váralja, a megye mezőségi részének egyik népesebb (1700 lakosú) és tiszta magyar községe. Fölötte egy hegyormon egykori várának már csak alapfalai látszanak. A hagyomány szerint ebben a várban tartotta fogva Apor vajda Ottó királyt: Bálványos-Váraljától éjszakkeletre a Melles patakának a Nagy-Szamosba ömlésénél fekszik Bethlen, a járás székhelye és a bethleni Bethlen grófi család ősi fészke, három nagyobb szabású udvarházzal s 2700 lakossal. Vára, melynek Erdély történetében nevezetes szerep jutott, 1338 körűl kezdett épűlni. Víz vette körűl s négy bástyája volt II. Rákóczy Ferencz idejében még fönnállott. 1589-ben 36 község tartozott hozzá. Básta császári vezér 1602-ben a várat föladó székely őrséget hűtlenűl levágatta. Itt fejezték le 1674-ben Bánffy Dénest. Utóbb a vár elpusztúlt.

Bethlentől délre a Melles patak mentén a két Oroszfalut elhagyva, egy alacsony hegyek közt levő tágasabb völgyben a 900 lakosú Apanagyfalu, az Apaffyak ősi fészke tűnik föl. Szent Gellért tiszteletére épűlt régi temploma ma a reformátusoké. Mellette van báró Bánffy Dezső volt miniszterelnök udvarháza. Apanagyfalutól keletre egy hegymagaslaton van Szász-Fellak. Régi kettős földvárának ma helye is alig látszik. Innen délnyugatra Vicze község, a Kapi és Mindszenti családok törzsfészke van, melynek kastélyában Apaffy és később II. Rákóczy Ferencz fejedelem is többször megfordúlt. 1000 főnyi lakossága nagyobb részt magyar. Viczével szomszédos a 730 lakosú Magyar-Borzás, a hol II. Rákóczy Ferencz idejében híres salétromfőző volt. Alább, a túlsó völgyben Dellő-Apátit érjük, mely hajdan apátsági székhely volt. 1437 okt. 6-án az alparéti paraszt-lázadás fejei itt léptek egyezségre a nemesekkel s ugyanitt szervezkedett 1514-ben a Dózsa-féle pórhad egy része is. Apátin fölül következik Veresegyháza, a hol régen a „veres barátok”-nak volt kolostoruk. A szomszéd község a 920 lakosú Kékes, mely járási székhely. A Wesselényiek itteni udvarházában a volt Dobokamegye gyakran tartotta közgyűléseit. A község nyugati felén át útunk magas hegytetőre visz, honnan a völgyekben elszórt falvakat igen jól láthatni. Déli irányban véve útunkat, s egy hegyhátra följutva, jobbra egy völgykatlanban Noszoly község tűnik szemünkbe. A falu mellett egy kis tó van, mely fölött egy toronyalakú hegycsúcs emelkedik; ezt a nép „Angyalok várá”-nak nevezi. Nem messzire van innen Búza község, hol az erdélyi fejedelmek korában a Csákyaknak várkastélyuk volt.

A megye legkeletibb sarkában, a Sajó partján fekszik Kerlés 1100 lakossal, a gróf Bethlen család kastélyával és szép parkjával. E falu mellett emelkedik a történelmi nevezetességű Cserhalom nevű domb, hol Salamon király 1068-ban megverte Ozul kun vagy besenyő vezért. Ebben a csatában szabadított meg Szent László egy elrablott magyar leányt egy kun vitéz kezéből. Ezt a jelenetet nemcsak a volt Dobokamegye választotta czímeréűl (1748-ban), hanem régi festőink is többször megörökítették a templomok falain. Vörösmarty Mihály is megénekelte „Cserhalom” czímű eposzában. Kerléstől keletre, a megye utolsó községe, Árokalja van 900 lakossal. Ennek határában találták 1793-ban a dák-korszakból azt a két bronz kereket, mely a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának egyik ékessége.

Deéstől éjszak-keleti irányban, a Nagy-Szamos jobb partján első község az 1660 lakosú Kozárvár, melynek régi vára a község nyugati részén emelkedő dombon állott. Kozárvártól keletre Csicsó-Mihályfalva következik, melytől éjszakra a Csicsó patak völgyében fekszik az 1846-ban ide telepített tót lakosságú Lábfalva község; e fölött emelkedett hajdan a hazánk történetében annyira emlékezetes Csicsóvára. Már csak egyetlen torony maradványa áll még, melynek tetejéről fölséges kilátás nyílik a környékre. E vár 1304-ben László erdélyi vajda kezén volt, Wass Miklós azonban 1321-ben Róbert Károly király hatalmába juttatta. Zsigmond király Csicsóvárát a hozzá tartozó uradalommal együtt a Bánffyaknak adta, kiktől Mátyás királyhűtlenség czímén elvette és István moldovai vajdának adta hűbérűl. Ez idő óta a moldovai vajdák bírták 1540-ig. Ekkor János király nejének, Izabellának, adta nászajándékúl. 1544-ben elhatározták lerombolását. Uradalmához, mely 1563-ban Számos-Újvárhoz kapcsoltatott, 60 falu tartozott. A lerombolt vár helyén ma a hegy likacsos kvarcz-trachitjából keresett malomköveket készítenek.

Csicsó-Mihályfalván túl Bacza község fekszik, 840 lakossal. Szép kastélya hajdan Bocskay István fejedelemé, utóbb Mikes Kelemené, a „Törökországi Levelek” halhatatlan írójáé volt. Baczával szomszédos a vasút mellett fensíkon fekvő Retteg, egykor város, ma 2300-nál több s nagyobbára magyar lakosságú község. Rettegtől keletre a második község Csicsó-Keresztúr, a Torma család ősi fészke. E községgel szomszédos Kudu, melynek a Szamos felől való részén nevezetes földvára volt. Az itt történt ásatásokból sok kő és bronz régiség kerűlt a hazai múzeumokba. Kuduról két irányban mehetünk tovább. A Naszád felé vezető éjszak-keleti úton Szeszárma községhez érünk, mely hajdan város volt. Erődített kastélyát a hozzá tartozó 16–20 faluval együtt a Harinai Farkas család tagjai bírták, de Báthory István fejedelem 1576-ban hűtlenség czímén elvette tőlök. Egykori várának s hatalmas templomának alapfalai még látszanak. Kudutól egyenesen keletre a Nagy-Szamoson és a Sajón átmenve, Somkerékre jutunk, a hol a vajdák és fejedelmek korában országgyűlést is tartották. E községnek 1130, nagyobbára magyar lakosa van. Közel fekszik ide Sajó-Szent-András, hol nem régiben néhai Fehérváry Károly nagybirtokos és volt országgyűlési képviselő saját költségén díszes református templomot építtetett. Alább van Kentelke, melynek határában kunhalmok láthatók. E halmokról a hagyomány azt tartja, hogy a kerlési vagy cserhalmi csatában elesett kunok csontjait takarják.

Ha az Ilosva pataka mellett fekvő Csicsó-Keresztúrról éjszaki irányban az Ilosva patak völgyébe teszünk egy kirándúlást, az első község, melybe érkezünk, a 700 lakosú Alsó-Ilosva, melynek határában Caracalla Severus Alexander idejében az „ala I. Tungrorum Frontoniana” táborhelye volt.

Torma Károly e táborhelyen számos fölirásos téglát ásatott ki, melyek most az Erdélyi Múzeumot gazdagítják. De a vidék udvarházaiban, főleg Alsó-Ilosván a Hye Adrien udvarában sokat láthatni az innen kikerűlt faragványos, fölíratos kövekből és szobrokból. A mindinkább szűkűlő, sűrű erdőkkel szegélyezett Ilosva völgyében Ispánmező 1340 lakosú és Felső-Ilosva 1100 lakosú községeket elhagyva, az 1640 lakosú Felső-Puszta-Egrestől nyugatra egy 697 méter magas hágón túl a Lápos folyóba szakadó Szőcs patak völgyébe érünk, mely a Cziblesből ered. E patak mentén két község, Alsó- és Felső-Szőcs, fekszik 1100, illetőleg 1666 lakossal. Odább éjszakra, a Czibles közelében van Tőkés, melynek lakói a környező erdőségekben szénégetéssel foglalkoznak. Az itt égetett szenet Vajda-Hunyadon használják föl. Tőkésről kiindúlva szokták a turisták a Cziblest megmászni. Egykor e vidék nagy vadászatoknak volt színhelye; báró Wesselényi és Újfalvy Sándor vadászatait ma is emlegetik vadász körökben.

A Szőcs patakának a Láposba való szakadásánál a 850 magyar lakosú Domokos községet találjuk. Itt kétfelé ágazik az út. Éjszaki irányban a Lápos völgyén fölfelé haladva a 2794 lakosú Oláh-Lápos nagy és csinos községbe érkezünk, mely a XVIII. század közepétől az újabb időkig a kincstár birtoka volt. Most csak egy vasöntője van s az is magános kézre jutott. E vasöntőben gazdasági eszközöket készítenek. Oláh-Lápostól éjszaki irányban tovább menve, csakhamar Rojahida falut pillantjuk meg hatalmas vasolvasztóival. 1850-ben kezdte itt az állami kincstár az érczolvasztást, de a 80-as évek végén már megszűntette. A völgy, melyen régebbi időben a Huszt felé vezető országút ment végig, fölebb folyton szűkűl; a hegyek magasodnak, s a bükkösök között már fenyű is kezd előtünedezni. E tájon jobbról egy sebes futású patak szakad a Láposba. E patak mentén Rákosfalva fekszik, melynek határában még ki nem kutatott, de őskori állatok csontjaiban gazdag barlang és egy vastartalmú szénsavas forrás van, a „Borkút”. Innen nem messzire a 600 lakosú Horgospataka községbe érünk. Érczolvasztó kohójának fojtó füstjét, mely széndioxid tartalmú, már messziről megérezzük. Még följebb, a hatalmas Priszlop hegy alatti szűk völgyben Oláh-Láposbánya, a megye legéjszakibb községe és legnagyobb érczbányatelepe fekszik 1235, nagyobb részt magyar lakossal. Városias színezetű község; körűle fenyves erdőség terjed; a völgyben érczzúzók dörömbölése vonja magára figyelmünket. A község felső részében levő szénsavas „Borkút” vizét az ugyanott folyó Tocsila patakkal együtt zúzók hajtására használják.

Domokos községtől nyugati irányban haladva, csakhamar a Lápos mindkét partján elterűlő Magyar-Lápos községébe érkezünk. E 2432 főnyi s legnagyobbrészt magyar lakosságú nagyközség egyúttal a járás székhelye is. Egykor Csicsó várához, ennek lerombolása után pedig a szamos-újvári uradalomhoz tartozott. Országos vásárai híresek. Magyar-Lápostól nyugatra, a Debrek patak jobb partján van Borkút falu, melynek ásványos vizét csak a község lakói használják. Föntebb éjszakra van Sztojkafalva, melynek csinos és jól berendezett fürdőjét gyomor-, máj- és lépbajosok látogatják. Kellemes ízű, sós savanyú vize palaczkozva nagy keletnek örvend. Közelében emelkedik a bazalt kőzetből álló nagy és szép alakú Sátorhegy, melynek tetejéről a szelídebb Kapnik völgyébe ereszkedünk alá. A Sátorhegytől délre fekszik Nagyhegy község, melynek ásványos vizét hűléses bajokban a környék lakói sikerrel használják. A szomszédos Csernefalván át az egykori Kővár-vidék legnépesebb községébe, Kápolnok-Monostorra érünk. Innen kezdve útunk Szurduk-Kápolnokig a legváltozatosabb tájakon halad, míg éjszaki irányban a megye legéjszakkeletibb községébe, Füredre jutunk, melynek kénes-sós vizét fürdésre használják.

Szamos-Újvár és az örmények. Molnár Antaltól

Szolnok-Dobokamegyének történeti és néprajzi szempontbál egyaránt nevezetes helye Szamos-Újvár szabad királyi város, melyet a hazai örmények metropolisuknak tekintenek.

Történeti okíratok tanúsítása szerint már az Árpád-házbeli királyok alatt laktak örmények Magyarországon. Telepeik közt az esztergomi volt a legrégibb, melynek a tatárjárás idejében elpusztúlt kiváltságlevelét IV. Béla 1243-ban megújította. Egyes községeknek régi „Örményes” elnevezése is arra mutat, hogy az ország különböző vidékein már a királyság első századaiban is voltak örmény telepek.

Az országban jelenleg élő örmények, kiknek száma az újabb statisztikai adatok szerint meghaladja a 12.000-et, Aniból származnak, az egykori Bagratida örmény királyi ház székvárosából. A seldsukok által földúlt s nagy földrengéstől elpusztított fejedelmi városból a XIV. század legelején mintegy 30.000 örmény elbújdosott és a krimi félszigeten telepedett meg, a hol még jelenleg is vannak örmény telepek. Majd a tatár pusztítások elől Moldvában kerestek menedéket, a hol hét várost alapítottak s oly tekintélyes helyzetbe jutottak, hogy egy ízben közűlök választották az ország vajdáját is. Moldvából 1654-ben Azbej testvérek és Kándra Márton vezetésével egy csapat örmény Erdélybe költözött, hol Gyergyó-Szent-Miklóson telepedtek le nagyobb számmal. A háborús idők azonban legnagyobb részüket arra indították, hogy ismét visszatérjenek Moldvába. Csak nehány család maradt tovább is Erdélyben, nevezetesen Erzsébetvároson, a hol fából épített templomban tartották saját szertartásuk szerint az isteni tiszteletet.

A XVII. század közepén Moldvában kitört kegyetlen vallásüldözések új haza keresésére kényszerítették az örményeket. Püspöküknek, Zilifdar Oglu Minasnak (Zilifdar Oglu perzsáúl „katonának a fia”) és világi főnöküknek, Tánelnek (Dániel) vezetése alatt 1672-ben több mint háromezer örmény család Erdélybe jött Apaffy Mihály fejedelem meghívására, a kit erre az a szándék indított, hogy a török háborúk alatt teljes pangásnak indúlt ipart és kereskedést az örmények segítségével új életre keltse. Kiváltságlevélben biztosította részükre az ipar és kereskedelem szabad gyakorlását.

A beköltözött schismatikus (eutychianus) örmények, kik keleti tipusukat maiglan megőrizték, Erzsébetvároson, Beszterczén, Gyergyó-Szent-Miklóson, Görgény-Szent-Imrén, Felfaluban, Petelén és Szépvízen telepedtek meg és engedélyt nyertek arra, hogy mindezeken a helyeken saját vallási szertartásaik szerint élhessenek. A katholikus egyház kebelébe Verzereskul Auxentius apostoli helynök és örmény katholikus püspök vezérelte őket. Ez a lánglelkű férfiú, Szamos-Újvár megalapítója, a kinek emlékezetét nem sokára szobor fogja hirdetni a város fő terén, Moldvában született s Rómában nyerte kiképeztetését, a honnan mint fölszentelt pap 1684-ben avval a szándékkal tért vissza örmény vérei közé, hogy meg fogja őket nyerni a katholikus egyháznak. Minas püspök mindent elkövetett hittérítői fáradozásainak meghiúsítására s az örmények sem voltak hajlandók régi vallási szertartásaikat a „Rómából hozottakkal” fölcserélni. Békebontónak, vallásháborítónak nevezték el Verzereskult s egy alkalommal Beszterczén majdnem megkövezték. Két évi fáradhatatlan buzgólkodását azonban oly nagy siker koronázta, hogy 1686-ban maga Minas püspök is katholikussá lett s példáját csakhamar követték az összes örmény családok. Minas halála után Hunanian Vartán lembergi örmény érsek az új püspök kinevezéseig Verzereskult általános helynökké s az erdélyi örmény egyház administratorává tette. Életének második föladatáúl tűzte ki Verzereskul az örménységnek egy létesítendő új városban való egyesítését. Eleinte Görgényt szemelte ki erre a czélra s ott birtokot is szerzett; utóbb azonban alkalmasabbnak találta az egykori Gerla faluhelyét a Martinuzzi-féle várnak tövében. I. Lipóttól engedélyt is nyert, hogy ezen a helyen megvesse alapját Szamos-Újvár városának. Ő építtetett magának először házat, a melyet halála után templommá alakítottak át, s összes híveit fölhívta az odatelepedésre. Az 1700-ik évben megkezdték a város építését. Még ugyanazon évben Verzereskul kezdeményezésére megalakúlt Szamos-Újvárt a tímár-czéh, mely a beköltözött örménységnek akkori fő foglalkozását a maga kötelékében egyesítette. I. Lipót kiváltságlevele alapján 25.000 forintért jutott az örmények birtokába a szamosújvári kincstári uradalomnak a vártól délre elterűlő ama része, melyen Verzereskul az új örmény várost megalapította. Másfél évtized múlva már 111 házas telket és 130 férfi lakost írtak össze az új városban. Majdnem valamennyien a tímár mesterséget űzték.

Verzereskul 1712-ben Bécsbe ment, hogy rendezze örmény híveinek kereskedelmi s egyéb ügyeit s kieszközölje sérelmeiknek orvoslását. Ott érte utól a halál hatvan éves korában. Nemcsak hívei szerették, de nagy kegyben állott Rómában és a bécsi udvarnál is. I. Lipót neje, Eleonora királyné, sajátkezűleg hímzett püspöki misemondó ruhával ajándékozta meg, a melyet ma is nagy kegyelettel őríznek a szamosújvári örmény katholikus fő templomban. Van ennek az örmény templomnak egy másik féltett kincse is. Ez Krisztus keresztről való levételét ábrázoló kép, melyet Rubens festményének tartanak. Ezt a képet I. Ferencz ajándékozta a templomnak oltárképűl, elismerésűl azokért a nagy anyagi áldozatokért, melyekkel az örménység hozzájárúlt a franczia háborúk terheinek viseléséhez.

A XVIII. század folyamán hazánk keleti részeiben az örmények voltak a kereskedelmi forgalomnak legkiválóbb tényezői. Magukkal hozták Keletről a kordován és szattyán kikészítése módjának gondosan őrzött titkát s Apaffy Mihály kiváltságlevelének oltalma alatt csakhamar élénk kereskedést űztek ezekkel a czikkekkel, melyek a külföldi piaczokra is útat találtak. Még nagyobb fejlődésnek indúlt szarvasmarhákkal való kereskedésük. A XVIII. század közepe táján csak az újonnan alapított örmény városban, Szamos-Ujvárt harminczhat „önállóan vállalkozó polgár” űzte a kereskedésnek ezt az ágát negyvenhárom segéddel. Az ország különböző vidékein nagy pusztákat béreltek; melyekre különösen Törökországból hajtották az Ausztriába szállítandó állatokat. Megjelentek egyébként a szarvasmarhákkal Augsburgban, Nürnbergben, sőt egy ideig Buccarin át a velenczei tartományokban is. Egykori följegyzések tanúsága szerint az erdélyi örmények a XVIII. század folyamán évenként átlag 40.000 darab szarvasmarhát szállítattak a külföldi piaczokra s kereskedésöknek csak ez az egy ága mintegy ötödfél millió forintot – az akkori időben óriási összeget – hozott be az országba. Ez az üzletág az ország legvagyonosabbjainak sorába emelt egyes örmény kereskedő családokat, a Karátsonyiakat, Gorovékat, Dánielekét, stb., kik a déli vidékeken a török uralom alól visszakerűlt, parlagon heverő földterűletek egy részét marhatenyésztési czélokra kibérelték, majd fölötte olcsó áron tulajdonokúl is megszerezték. A nagy kiviteli kereskedéssel kapcsolatban a beköltözött örmények közvetítették a behozatalt is, főleg Boroszlóból, Varsóból, Lipcséből s más külföldi piaczokról. Az erdélyi főurak, elkezdve a gubernátoron és a püspökön, az örmény kereskedőkkel vásároltattak be külföldön egyes czikkeket, s egyéb pénzbeli ügyeiknek a rendezésére is az ő közbenjárásukat használták föl.

A külföldön járó örmény kereskedőket különös oltalmában részesítette a bécsi kormány. 1768-ban példáúl az akkori konstantinápolyi császári követ a szultántól fermánt eszközölt ki, melynek értelmében Vártán János erdélyi örmény kereskedő, miután Konstantinápolyban vásárolt portékái után már megfizette a rendes vámot, szárazon és vizen egyaránt bántatlanúl útazhatik haza s tőle bármi néven nevezendő vám követelése a szultáni rendelet ellenére történnék. Nagyobb akadályokat gördítettek kereskedelmi tevékenységük útjába benn az országban egyes hatósági intézkedések s a más nemzetiségű czéhek természetszerű versenyzése. Sérelmeik orvoslásáért több ízben voltak kénytelenek a kormányszékhez, sőt magához az országgyűléshez is folyamodni. A kormányszék és az országgyűlés orvosolták is minden egyes esetben az örmények jogos panaszait. Panaszos felterjesztéseiket úgy a kormányszékhez, mint az országgyűléshez mindenkor „A hazában levő örmény communitas” intézte. A bevándorolt örményeknek ezen a néven, hosszú ideig széleskörű autonomiájú közös szervezetük volt. Az „örmény compania” képviselete minden harmadik évben összegyűlt a négy örmény telep (Szamos-Újvár, Erzsébetváros, Gyergyó-Szent-Miklós, Csík-Szépvíz) egyikében s ott elintézte az örménység közös egyházi és világi ügyeit. Fölosztotta az évi adót, gondoskodott a püspök dotatiójáról, a küldöttségek költségeiről, és a szükséghez képest az egész erdélyi örménységre kötelező erejű szabályzatokat dolgozott ki.

Az örménység azonban azt az autonomiát, melyet Apaffy és I. Lipót kiváltságlevelei biztosítottak számára, nem igyekezett arra fölhasználni, hogy nemzetiségileg külön szervezkedjék: Ellenkezőleg, rajta volt, hogy teljesen egygyé legyen a magyar nemzettel, nyelvben, érzületben, jogban és szabadságban is.

A két erdélyi örmény város, Szamos-Ujvár és Erzsébetváros, 1791-ben együttes kérvénynyel járúlt az országgyűléshez, – mint a fölterjesztésben mondják, a „Tekintetes Nemes Hazá”-hoz – a végett, hogy a magyar nemzethez kapcsoltassanak, a polgári szabadsággal megajándékoztassanak s az országgyűlésre meghívást kapjanak. Kérésük támogatására fölsorolják egy részét az országban való megtelepedésük rövid ideje alatt a trón és a haza érdekében önként hozott áldozataiknak. Nevezetesen, hogy 1703-ban hadügyi czélokra ötezer forintot, 1737-ben gabonát adtak, 1742-ben lovas és gyalog katonaságot állítottak ki, 1746-ban hadi czélokra kétezerötszáz, 1753-ban háromezernyolcz, 1761-ben Mária Terézia királynénak négyezer aranyat ajánlottak föl, stb. Méltán sorolhatták ezek mellé azt a hazafias áldozatot is, a melylyel 1769-ben egy magyar nyelvművelő társaságnak létesítését kezdeményezték, fölajánlván annak alapjára akkori időkben tekintélyes összeget, 3440 forintot, melynek öt százalékos kamatját azonnal, a következő évben pedig az egész összeget be is fizették a kincstárba.

A két örmény város kérésének teljesítését melegen ajánlotta a Rendeknek az országgyűléshez intézett királyi leírat s az 1791. évi LXI. törvényczikk föl is ruházta Szamos-Újvárt és Erzsébetvárost a magyar szabad királyi városok jellegével. A katonatartás és előfogatok kiszolgáltatása ügyében fölmerűlt nehézségek azonban elhúzták az idézett törvény végrehajtását 1839-ig, a mikor az örmények két városa élvezetébe lépett a szabad királyi városokat megillető jogoknak s követei, utóbb képviselői által megjelent az országgyűléseken.

Szamos-Újvár az országnak majdnem egész éjszakkeleti részét felölelő görög katholikus püspökségnek a székhelye.

Szabályos tiszta útczái, csinos házsorai, szép sétatere, fiú- és leányárvaházai és egyéb köz- és jótékony intézetei ez országrész legrendezettebb kis városainak a sorába emelik. Középűletei közűl a nagy örmény katholikus székesegyházon kivűl megemlítést érdemel, mint becses építészeti emlék is, az úgy nevezett Salamon-templom, melyet a megtelepedésnek első évtizedeiben emeltek a város alapítói; továbbá az országos fegyintézet, mely egy évszázaddal ezelőtt keletkezett az erdélyi fejedelemség korszakában sokat emlegetett Martinuzzi-várkastélynak a helyén, részben a kastélyfalak és bástyák felhasználásával. A városnak legújabb monumentális jellegű épűletei: az állami főgymnasiumnak görög stylben épült palotája és a nagy kiterjedésű honvédhuszársági laktanya.

Szamos-Ujvár szabad királyi város czímere kétfejű sas, a két fej közül kiemelkedő kereszttel. Emlékjele ez a czimer az örmények keleti őshazájának. Keleti szöveteken és érmeken már a hatodik és hetedik században találkozunk a kétfejű sassal. A kelet-római birodalomban használták először czimereiken a Byzancz trónjára jutott örmény császárok, annak jeléűl, hogy Kelet és Nyugat fölött uralkodnak. Krimbe s onnan Oláhországba is magukkal hozták az Ani városából kivándorolt örmények ezt a nemzeti czímert. Oláhországban, Ardses városában épített templomukon s e városnak a bukaresti levéltárban őrzött két régi pecsétjén ma is látható a kétfejű sas, melybe a kereszténység fölvétele után illesztették be a hajdani örmény uralkodók a keresztet.

Néprajzi szempontból különös figyelmet érdemelnek azok a szabályzatok, melyeket a XVIII. század folyamán az örmény compania képviselői a gyűléseiken hoztak s a melyeknek némelyike nagyon érdekes világot vet az örmények régebbi szokásaira és erkölcseire is. A szabályzatok legtöbbje a vasárnapok és ünnepek megtartásáról gondoskodik és szigorú intézkedésekkel igyekszik véget vetni az egyre jobban terjedő fényűzésnek. A legrégibb szabályzatok egyike példáúl elrendeli, hogy a hatóság és a választott képviselet vasárnapokon és ünnepeken testületileg köteles a templomba menni s a templom padjaiban részükre föntartott helyeket senki más nem foglalhatja el. Továbbá hogy vasárnap és ünnepnapon a boltokat be kell zárni. Ugyane napokon megtilt minden zajos munkát, s esti harangszó után a korcsmákban való időzést és bormérést. A XVIII. század legelső éveiből való másik statutum a lakodalmi szokásokat szabályozza. Jövőre – úgymond – ne legyen a lakodalmakon több nyolcz keszkenőnél, a melyekből hármat a násznagynak, egyet a vőlegénynek s négyet a vőlegény apjának vagy testvérének adjanak; ne legyen több tizennyolcz párnál, a kik közűl hatot a násznagy, hatot a vőlegény s hatot a menyasszony hívhat meg; továbbá a nászlakomákon ezentúl ne használjanak kupát, hanem poharakat. Későbbi szabályzatok megtiltják a lakodalmi ünnepélyek alkalmával drága öltözetek viselését. Aranylánczot, fehér gyöngyöt, drága melltűt, boglárt, szóval semmiféle drága ékszert, annál kevésbbé álhajat ne merjen viselni se nő, se férfiú. Tilos aranyszövetű ruhát hordani úgy a városban, mint a városon kivűl; tilos az arany fonattal, sújtással kivarrt mente, csipkés szoknyaöv vagy kötény viselése; aranyos és ezüstös czipők és selyemharisnyák viselése mindenkinek meg van tiltva; a vőlegény inge se legyen selyemmel, vagy arany-, ezüst-szállal kivarrva, a mit a menyasszony ajándékozott vőlegényének, hogy abban lépjen az oltár elé; a női hozományt sem szabad föltenni az asztalra, hogy az idegenek lássák.

Nem kevésbbé érdekes és jellemző az erdélyi örmények egyházi és világi képviseletének Szamos-Újvárt, 1727-ben alkotott statutuma, a melyben egyhangú határozattal kimondták egyebek között, hogy a ki vasárnapokon és ünnepeken templomba nem megy, fizessen az egyháznak két font viaszgyertyát, a biráknak három magyar forintot; hogy a ki boszorkányságot vagy egyéb bűbájosságot űz, vagy másnak erre tanácsot ad, büntetésűl fizessen az egyháznak huszonnégy magyar forintot, melynek egy harmada a tisztviselőségé; hogy csak annak a leánynak jegygyűrűje áldassék meg, a ki betöltötte a tizenkettedik évet; a mely pap pedig fiatalabb leány jegygyűrűjét áldaná meg, vagy pedig oly leányt esketne meg, a ki még nem lépett a tizenharmadik évbe, az egy évig függesztessék föl; hogy három év múlva nem lesz szabad ékszert és drágagyöngyöt viselni, s a ki mégis viselne, attól vegyék el a templom javára, hogy a kinek legalább ötszáz magyar arany vagyona nincs, ne viseljen vékony posztóruhát, felesége pedig damaszt és selyem köntöst vagy szoknyát és ezüst-övet, s a ki mégis készíttetne ily ruhát, fizessen büntetésűl az egyháznak tizenkét magyar forintot, a bíráknak pedig egy aranyat.

Az új és változott életkörűlmények közepette lassanként elmosódott legnagyobb része ezeknek a szokásoknak s általában mindazoknak az intézményeknek, melyeket az örmények keletről hoztak magukkal. Életmódjuk most már jóformán teljesen megegyezik magyar polgártársaikéval.

Annál szívósabban ragaszkodik az erdélyi örménység a vallási élet külső formáihoz, a keleti őshazából magával hozott egyházi szertartásokhoz, Az örményeket jellemző mély vallásos érzűleten kivűl megmagyarázza ezt az a körűlmény, hogy a mióta Örményország elvesztette a XI. században állami függetlenségének utolsó maradványait is, az egyház volt a nemzet szellemi életének menedéke, az a kötelék, mely az egész világon szerteszórt örménységet összetartotta. A legrégibb keresztény egyházi liturgiák egyike az örmény. Már a IV. század elején nyerte mai alakját. Szent Vazul és Szent Athanáz liturgiáinak mintájára alakúlt az örmény irodalom aranykorában. Fönséges eszmék s a nyelvnek klasszikus szépsége jellemzik az e liturgiához tartozó örmény egyházi énekeket. Az így nevezett keleti szent mise, melyet sátoros ünnepeken szoktak az örmény templomokban tartani, sokat megőrzött az első keresztény századok istentiszteletének szertartásaiból. Védszentjének s az örmény nemzet hittérítőjének, Világosító Szent Gergelynek emlékezetét nagy ünnepélyességgel üli meg az örmény egyház a húsvét szombatját követő tizenegyedik szombaton. A négy erdélyi örmény hitközségben ma is az örmény az istentisztelet nyelve.

SZOLNOK-DOBOKA VÁRMEGYE MONOGRAPHIÁJA - Lápos

Lápos (Magyar-) Forrás:
Nevének változatai: 1291-ben* Lapus. 1325-ben*
és 1500-ban*
Yosyplapos. 1506-ban*
Lapos. 1553-ban*
Magyarlapos. 1584-ben*
Lapos. 1598-ban*
Magyar-Lapos (oppidum).
1602-ben* Unger-Lapos. 1607-ben*
Joseph-Lapos. 1608-ban*
Josip-Lapos (oppidum). 1612-ben*
Magiar-Lapos. 1612-ben*
Josip-Lápos. 1615-ben*
Josziplápos (oppidum).
1659-ben* Magyar-Jósip-Lápos. 1721-ben*
Magyar-Jósip-Lápos. 1750-ben*
Magyar-Lápos. Oláhul Lapusu. 1857-ben*
Magyar-Lápos mezőváros.

Magyar-Lápos előnevét magyar lakosaitól, utónevét Lápos vize után kapta. 1727-ben* Jószip, Josep neve a jó és szép összetételéből alakult.

Sík téren, az oldalokra is kiterjedőleg fekszik, keresztül foly rajta a Lápos folyó. Deéstől 42.1 kilométernyire a magyarláposi járásban.

A hagyomány szerint egy Jószip nevü oláh lakta volna e községet, kinek sok kecskéje volt. A mai Budafalván (előbb Ungurfalva) pedig magyar ember lakott, kinek vagyona lovakból állott. A kecskének hegyes, erdős hely, a lónak térség, lapály kellett; ez okból Joszip az ungurfalvi magyarral cserélt, ezen egy magyar család lett volna alapitója Magyar-Lápos nagyközségnek. Ezt a mesét úgy látszik, azért költötték, hogy Jószip- és Josep-Lápos nevét kimagyarázhassák, holott ez alatt, mint láttuk, jó és szép értendő.

Magyar-Lápos 1291-ig Szolnokvárához tartozó föld volt, azon évben azonban III. Endre király, mivel vele Albert osztrák herczeg ellen viselt {6.} hadjárataiban részt vett,* azt a Losonczi
Bánffyak ősének Dénes nádor fia: Dénes ispánnak adományozta Ezen Dénes fiaitól Lápost a XIV. század elején uralkodó zavaros időben a hatalmas László erdélyi vajda jogtalanul elfoglalta, kik birtokukat újra csakis 1315-ben* Róbert Károly parancsára nyerték vissza.

A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben* megejtett osztály szerint Lápos Bánffy Tamásnak jutott, később ott vám is emeltetett.*


1381-ben* a Régeni Bánffy István fiai közti osztály szerint Lápos felerésze László, István, György és Albert közt négy részre osztatott.

1500-ban* Bánffy János fia János, Bánffy Mihály fiai: Imre, Péter, András és Mihály a birtokukban lévő Magyar-Lápos egyik felét Bánffy László s fiai Miklós és Ferencz, Bánffy György
fiai Ferencz, István és Zsigmond, ezen Ferencznek fiai Kristóf s azon Istvánnak fia László pedig a birtokukban lévő másik felerészt Csicsó urának, István moldvai vajdának és fiának Bogdánnak eladják.

1553-ban* Csicsóvár tartozéka a Lápos vidékén, az ottani vámmal és két kövü malommal. Birái: Biró Osvát és Fekete Imre.

1566-ban Lápos egy része Kővárhoz is tartozott, melynek itt egy két kövü malma van,* de a melynek nem tudják biztosan a jövedelmét.*


1584-ben* Báthory Kristóf, utóbb Zsigmond fejedelem lakóit szűk s terméketlen területük miatt a 30-ad fizetése alól felmenti.

1590-ben* nemes a láposi Horváth család.

1590-ben* itt a szamosujvári várnak 10 puskása volt. Névleg: Horváth Ferencz, Balázs és Miklós, Nagy Bálint, Láposi Boldizsár, Barla Balázs, Hegedüs Bálint, Kozma Péter, Láposi
Tamás, Pap János.*

1594-ben* Magyar-Láposi Boér István és Deési Margjus Péter Magyar-Lápos és hozzátartozó községek tiszttartója emlittetik.

1598-ban* Báthory Zsigmond e mezővárost Bellő, másként Balássi György fejedelmi tárnokmesternek és nejének Bagdi Margitnak adományozta oda Kis-Debreczen és Tordavilmával
együtt, de az igtatásnál az itteni Szamosujvárhoz tartozó gyalogpuskások nevében Olajos Bálint (providus) ellentmondott.

1598-ban* Boér István emlittetik.

{7.} 1602-ben* Beli György birja.

Egy 1603-ik évi* feljegyzés szerint e falu Básta Györgynek adományoztatott.

1606 nov. 2-án* Rákóczy Zsigmond Joszipláposi Gáspár Mihály szolgabirót újolag megnemesiti, itteni házát, a Kozma Márton darabont és az országút között, minden közteher alól kiveszi.

1607-ben* Rákóczy Zsigmond fejedelem birtoka. Ekkori birája Balázs Márton, ezen kivül Bartha és Ilyés családok emlittetnek.

1608-ban* Báthory Gábor e birtokot, mely eddig Szamosujvárhoz tartozott és Domokost 15 ezer frtért Deregnyői Daróczy Ferencznek adományozta oda, de az igtatásnak Varga, máskép
Joszipláposi Gáspár Mihály az itteni gyalogpuskások és szabadosok nevében ellene mondott.

1612-ben* birtokosai Szilágyi János, Putnoky János, (kinek itteni tisztje nemes Farkas György), Jancsó Pál, Bálint, Csik és Gál családok emlittetnek.

1612-ben* a szamosujvári várnak itt a következő hat nemes puskása van: Kozma Márton, Hegedüs Mihály, Imre János, Abrugyi János, Biró Tamás és Fábián István. Kiskoruak: Horváth
Ferencz, Balog Bálint és Boldizsár, Horváth Dénes és Dienes Balázs.


Hegedüs Bálint Mihály és Sánta Borbála örökösei Bálint Zsuzsa, Szász Varga Józsefné Bálint György, Tamás Mária József, Szél Éva Bálint Kriska, Nt. Pávai Józsefné. Bálint Samu, Gáspár Zuszsa Bálint Borbála, Leó Mártonné József, Szász Borbála Julianna, Bányai Mihályné*


1613-ban* Jancsó Pál Magyar-Lápos felét, melyet a fejedelemtől kapott adományban, Putnoki Jánosnak eladja.

1615-ben* Joszipláposi Gáspár, máskép Varga Mihály itteni nems.

1616-ban* Bethlen Gábor fejedelem ezen birtokát Daróczy Ferencz császári tanácsos, szepesi kamara-praefektus és Beregvármegye főispánjának adja hűséges szolgálataiért, de Daróczy
ezen adományozott birtokot a fejedelemmel elcseréli.

{8.} 1618-ban* a fejedelemnek Szamosujvárhoz tartozó itteni része után a mustrára két-két kapu után Ferencz Tamás és Antal Márton*
gyalogpuskásokat állitották ki.

1620-ban* Varga Andrást a fejedelem szabadossá tevén, itteni házát megnemesiti s 1622-ben*
itteni nemes telkébe ellenmondás nélkül beigtatják.

1648-ban* Rákóczy György fejedelem szigoruan megparancsolja annak megvizsgálását, hogy az itteni nemesek, szabadosok és darabontok, kiktől és mely jogon kapták most élvezett
jogaikat.

1650-ben* nemes puskás darabont a magyar-joszipláposi Bálint család, melyet II. Rákóczy György fejedelem emelt armalis nemességre itteni lakóházával együtt.

1653. és 1658-ban* a szamosujvári uradalomnak itt 40 adózó jobbágya van.

1658-ban* magyar-joszipláposi Csonka András, Imre András, Antal Miklós*
Szamosujvárhoz tartozó zöld vagy tessenyi puskásokat II. Rákóczy György fejedelem megnemesiti itteni
telkeikkel együtt.*

1659-ben* febr. 19-én Deésen kelt adománylevele szerint Barcsai Ákos fejedelem e birtokot Csicsókereszturi Torma Istvánnak és nejének Czeczeliczki Szilvássy Juditnak adja zálogba
1500 tallérba, kivéve az itteni gyalogpuskások telkeit s ezért zálogositja el, hogy a porta követelésének eleget tehessen. Még ugyanez évben Deésen, február 22-én,* az itteni hidvámot 300
frtba Torma Kristófnak, az István fiának, adja zálogba, midőn ez fiát Kristófot megkereszteltette.

1660-ban* okt. 3-án a radnóthi táborból Barcsay Ákos fejedelem e birtokot uzoni Pünkösti Györgynek adja zálogba.

1663-ban* Simon Andrást, Imre Andrást, Molnár Andrást és Mihályt Apaffy fejedelem itteni telkeikkel együtt megnemesiti.

1667-ben* tanuk vallják, hogy Torma István Magyar-Láposba beigtattatta magát.

{9.} 1667 ápr. 4-én Ebesfalván kelt adománylevelénél fogva* Apaffy fejedelem Váradi Horváth Andrásnak, deési és máramarosi harminczadosának és neje Csoma Erzsébetnek adja (Gál
Márton kertje és Szombati Miklós puszta telke közt) Joszipláposi Boér István magvaszakadtával ennek itt levő katonai egy telkét.*

1668-ban* Szász Andrást itteni nemesi telkébe beigtatják.

1671-ben* márcz. 13-án kelt adománylevelénél fogva Apaffy fejedelem a magvaszakadt Boér István nemesi udvarházának egy részét Láposi Bessenyei Györgynek adja zálogba.

1675-ben* egyik birtokos Joszipláposi Kis Ferencz deák és Csicsó-Kereszturi Torma István, ennek itt több Mihály és kupás nevü jobbágyai vannak.

1676-ban* Varga, Szász, Szabó György és Molnár családbeli nemesek emlittetnek.

1677-ben* a fejedelem Boér István magvaszakadtával itt levő birtokának egy részét Horváth András és neje Kozma Erzsébetnek adta, kiket a következő évben beigtattak.

1679 dec. 28-án* kelt fejedelmi parancs folytán Apaffy Mihály fejedelemné kihirdettette Váraljai István szolgabiró által, hogy minden idevaló nems, puskás-darabont birtokához való jogát
és kiváltságát igazolja. Ugyanezen évben készült urbárium szerint itt ekkor 5 nemesi telek volt, u. m. Gáspár, máskép Varga Gáspáré és Mihályé, ifj. Gáspár Mihályé, Szász Andrásé, Kis Ferenczé és Szász Györgyé.

1679-beli* urbárium szerint a Gáspár családnak itt két nemesi telke van.

1679-ben* Apaffy Mihály e birtokot vámjával együtt nejének Bornemisza Annának adja zálogba, ki azt Torma István árváitól 689 drb aranyon (4 frt 35 denárjával) 1680 május 22-én kelt
nyugtatvány szerint kiváltván, Deési Gáspár fejérvári requisitortól Joszip-Lápos zálogösszegébe Jósika Gábor az árvák gyámja vette fel.* Ezen idő után a fejedelmné itteni jobbágyai
Katonába (Kolozsmegye) tettek szolgálatot.

1694-ben* birtokosa ifj. Apaffy Mihály.

1700-ban* első Leopold király Hegedüs Bálint, Marczi Mihály, Antal, máskép Domokos Mihály itteni gyalogpuskás darabontokat jogaikban megerősiti.

{10.} 1702-ben* birtokosa ifj. Apaffy Mihály, Kolozsvári János, egy telkes nemesek a Varga, Bányai és Szász családok.

1712-ben* itteni nemes darabontok a Hegedüs, Marczi és Domokos családok.

1713-ban* nemes a Varga és Szász család, ötön laknak öt házban vagy két örökségen.

1714-ben* a magbanszakadt II. Apaffy Mihály itteni részét a fiskus elfoglalta.

1721-ben* egy telkes nemes Kolozsvári János és Bessenyei Judit.

1751-ben* nemes az itteni Szász, Varga, Hegedüs, Csonka, Sánta, Szél, Gáspár, Bányai, Toma, Balázs és Szalai, puskások Balázs és Csonka családbeliek, fizetéses tisztviselők a
viceprovisor vagy algondviselő és a mercenarius.

1754-ben* Boér-Horváth-féle rész Fántya Demeter és Jánosra szállott, kik ez évben Vizi Dávidnak adják el, a mely telket Muszka vagy Fántya Demeter Vizi Andrással kétfelé osztott.

1756-ban* id. Gáspár András, István és János, Bányai Mihály és István, Csonka Miklós, Hegedüs György, Mihály, ifj. György és István, Balázs János, Sallai Mihály, ifj. Szász István és
Borbála Csonka Jánosné, Szász Klára Balázs Jánosné, Szász Zsuzsa Sánta Ferenczné, Molnár Erzsébet Sánta Mihályné közösen fizetik a fiskus által ellenök idevaló birtokaikért folytatott perbeli költségeket.

1759-ben* az itteni fiskusi részt vétel folytán Barcsay Gergelyné Naláczi Sára birja.

1762-ben* Mária Terézia királynő e birtok felét, vagyis az Apaffy fejedelem féle részt gr. Bethlen Gábor és Mihálynak adományozta cserébe Katonáért.*


1763-ban id. Szász István örökösei János, def., Mária, def. 1791 István Sámuel András Szász Kata Rettegi Litt. Farkasné Szász Ilona Sánta Józsefné Szász Sára Sánta József Mária, Miskolczi Józsefné*


{11.} 1769-ben* gr. Bethlen Gábor itteni részét Naláczi Sárának Barcsay György özvegyének átengedte, kitől Barcsay Ágnesre Bánffy Dénesnére szállott, kinek leánya gr. Bánffy Ágnes gr.
Eszterházy Jánosné volt.

1770–73-ban* összeírt birtokosok Micskei Cseh János apai-anyai jogon, M.-Láposi Csonka Sámuel apai, Martonosi Gyujtó Miklós anyai adomány jogon. (Kolozsvári Kolosvári Mihály
itteni kir. harminczados).

1744-ben* Hegedüs András gyermekei: Mihály, András, Judit Varga Mihályné és Anna Szász Mártonné. Egyik birtokosa Balázs András, fia Miklós, fiai András és Miklós 1775-ben.*

Varga Ilona 1-ör Sallai Mihályné Sallai Mihály János István András 1775. 2-or Szász Samuné örökösei* Szász István Klára, Balázs Jánosné Sára, Sánta Ferenczné Sánta János, Ferencz, András,
Mihály György, István Gáspár (Varga) Mihály * Gáspár Gáspár Gáspár V. Dorottya Borkuti Bessenyei Györgyné 1671 Bessenyei Erzsébet Hegedüs Mihályné Hegedüs Mihály Borbála micskei Cseh
Andrásné M. Cseh Mihály 7176.

1786-ban* birtokosai : gr. Eszterházy Jánosnak van 37 jobbágya, 5 zsellére, 4 szegénye, Szamosujvár városának 11 zsellére.

1812-ben* Szász András és Mihály testvérek s ez utóbbinak gyermekei: Ágnes Hegedüs Bálint Andrásné s fiok h. Bálint Sándor egyik birtokos.

1820-ban* birtokosai: gr. Eszterházy Jánosnak van 40 telke, Szamosujvár városának 12 telke. Több szabad és adózó nemes telkesek, puskások és darabontok.


Zöld puskás Balázs András és neje Csonka Katától 2 telek örököse Dorottya Leo Mihályné Puskás Balázs András Leo Ilona Szász Mihályné János 1820. Szász Mária Csonka Istvánné Szász Borbála Molnár Györgyné Szász János Csonka Borbála Szász Mihályné 1820 Molnár György János


1824-ben* a Boér és Horváth-féle telkek tulajdonosai: Benkő József, Balázs János, Muszka László nemesek. Benkő József gyermekei: Juliánna Kerekes Samuné, Márta Mester Károlyné,
Anna Kádár Ferenczné és Sándor.

{12.} 1824-ben* Gáspár, máskép Varga Mihály, István, János, Miklós, Salai János és Mihály nemesek.

1824-ben* Szász Zsigmond fiai János és Ferencz, az István fia Samu, a Mihály fia András, a Miklós fia Miklós és Mihály fia György nemesek.

1829-ben* az ev. ref. egyháznak van 3 telke, melyet Hegedüs István gondnok cserélt a fiskustól. Darabontok: Gáspár, Varga, Iszlai, Hegedüs, Balázs családok és Sallai László, Bányai
Mihály, Szász István és Balázs, Mihály András.

A Szász, Csonka, Sánta családnak és Molnár Lőrincznek együtt van 8 telke, a Szász, Csonka, Sánta, Lőrincz, Szél, Pap családnak újra 8 telke. Vizi Dávidnak, Muszka Demeternek 3 telke.*

1829-ben* a Bethlen-féle részt a Bánffy Dénes utódai birják.

1838-ban* van 43 nem adózó, 156 adózó nemes lakosa, írni, olvasni tud 22, magyar ajku 186, oláh 13.

1843-ban* 164 magyar, 19 oláh ajku nemes lakosa van.

1863-ban* úrbéri kárpótlásban részesült innen gr. Eszterházy István és Szamosujvár város.

1866-ban* nemesi jogú birtokosai: gr. Eszterházy István s az Albisi, Bak, Balás, Bálint, Balla, Baló, Bányai, Barta, Becsi, Benkő,*
Beregszászi, Bernárdi, Bese, Biró, Bogya, Breuer,
Csató, Cseh, Csonka, Deési, Dragomir, Erdélyi, Fejér, Fejérvári, Gáspár, Gergely, Göcze, Gyermán, Haragos, Hegedüs, Horváthi, Imreh, Joó, Kádár, Kapolnicsán, Kalacsi, Katona, Kerekes, Kis, Kohán, Koncz, Kovács, Lémon, Lőcsei, Lőrincz, Megyaszai, Miskolczi, Molnár, Nagy, Olosz, Onicza, Opris, Pál, Pap, Pásztor, Pávai, Rácz, Rohián, Sánta, Sallai, Sebők, Séra, Sram, Szász, Szabó, Szénási, Székely, Szél, Szepesi, Szilágyi, Tamás, Toma, Trif, Técsi családok, összesen 271 fővel.

A Técsői Técsi család őseit, Istvánt testvéreivel Györgygyel (1671) és Annával 1649 február 4-én III. Ferdinánd nemességre emeli s ezt {13.} Szathmárvármegyében Batizon 1652 jul. 9-én kihirdetik Laknak Nagy-Bányán, hová Istvánt papnak választották meg, de nem fogadta el.* Ez Istvántól származik le a család (1649–1675), kinek fia Samu (1695–21722), ennek Samu
(1722–1760), ennek fia Samu (1752–1802), neje Poroszlói Tóth Julia (A Tóth család utódai Kolozsvártt laktak a Magyar-utczában, nemeslevele Técsy Kálmánnal Deés),* fiok Sámuel
(1790–1862. Ez telepedett M.-Láposra), szolgabiró, neje Bernádi Károlina, gyermekeik: 1. Sámuel (1830), neje Sántha Mária, leányuk Róza, 2. Kálmán (1834–1890), neje Sorger Amália, fiok az élő Kálmán, kinek Schilling Erzsébettől 2 leánya és egy fia van, 3. Károlina, férje Léczfalvi Gyárfás Ferencz szolgabiró s fiok Gerő.

Jelenlegi birtokosai (1898-ban): gr. Eszterházy István: 2116 h. Lőrinczrévei Bárdy Károly és neje öröklés és vásár. Kádár János 115 h. Técsy Kálmán 184 h. Magyar-Lápos községe 841 h. Ev. ref. egyház. Vásárolt birtokok: Hirsch Ignácz örökösei 376 h. Topán József 107 h. Szász Dániel és József öröklés és vásár, Kupás Samu öröklés és vásár.

Tartománya: 1500-ban* Alsó-Szőcs, Borkút, Macskamező, Dánpataka és Rohi.

1553-ban* Magyar-Lápos, Domokos, L.-Debrek, Libaton, Szászmező, Macskamező, Disznópataka, Dánpataka, Borkút, Drágyia, Rogoz, Alsó-Szőcs, Rohi.


1584-ben* M.-Lápos, Domokos, Rogoz, Alsó-Szőcs, Oláh-Lápos, Libaton,*
L.-Debrek, Borkút, Macskamező, Karulyfalva, Bojérfalva, Kohpataka, Dánpataka, Disznópataka, Rohi,
Ungurfalva, Kupsafalva, Debreczen, Boérpataka, Ünőmező, Rohmező.

1603-ban* 22 falu tartozik hozzá: M.-Lápos, Rogoz, Libaton, Ungurfalva, Kupsafalva, (Lápos)-Debrek, Sztojkafalva, Debreczen, Borkút, Kohpatak, Macskamező, Dánpatak,
Karulyfalva, Disznópatak, Alsó-Szőcs, {14.} (Torda)-Vilma, Rohi, Ünőmező, Boérfalva, Drágya, Petyeritye, Kosztafalva. Domokos és Oláh-Lápos eladományoztattak.

Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* Szent-Mártonnapon évente jobbágyaik egyik fele 16, másika 8 denárt fizetett.

1552-ben* adtak három ökröt, öt tehenet, 16 bárányt, csirkéket, libákat, tojást, vajat, sajtot és még többfélét, melyeknek se szerit, se számát nem tudják, mindazonáltal értéke 25 frt és 31
denár, a törvényes kellékeken kivül Rettegre a tisztnek 72 köböl zabot adtak, a mi 24 frt és 34 denárt ért meg, a falunak felét erőszakkal Apahidára hajtották szolgálattételre s ott kaszáltak, csépeltek, arattak s az erdőkből épületfákat, gerendákat vittek a Bank malma számára. Fekete Imre idevaló birótól 2 farkasbőrt a tiszt részére erővel elvittek, a mi megért 2 frtot.* Ezeket a Bank Pál emberei vették fel rajtuk.

Harminczadosok: 1593-ban* Deési Margius Péter udvarbiró. 1713-ban*
Turkulecz Miklós. 1756-ban*
Csomortányi Vizi Dávid. 1770-ben*
Kolozsvári Mihály. 1782-ben*
Hoffer
Ferdinánd.

Magyar-Lápos nagyközség a vidék központja. Szabályos utczái, kereskedései s főleg újabb épületei által kellemes benyomást tesz az utazóra. Lakossága jobbára magyar. Az oláhok a múlt század második felében kezdenek megtelepedni, midőn a község fele a fiskus birtokába került s ugyanekkor jelennek meg örmény lakosai is; az izraeliták a jelen század 3-ik évtizedében huzódnak meg. Jobbára földmiveléssel, baromtenyésztéssel foglalkoznak, de köztük több kereskedő és iparos is van.

Épületei fából, kőből és téglából valók zsendelytető alatt, legtöbb a két szoba és konyhából álló lakás. Gazdasági épületei a lakóháztól távol vannak épitve.

A láposi magyar népviseletben a férfiaké tünik ki. Világoskék spenczert hordanak apró gombokkal, fekete zsinórzattal, vörös kihajtókkal. Nyáron az idősebbek is bő gyolcslábravalót viselnek.

A községtől északra lankás oldalon az ebből kiemelkedő ormon látható egykori várának helye, melynek egyik dombját „Vártetőnek” nevezik. Ettől keletre a „Vigyáztető” az előbbihez hasonlóan kiemelkedő ormon, melyről az egész vidék látható. Itt ügyelt rendesen vezetőnk szerint, a tatárjáráskor az őrség, hogy ébren van, kezében zászlót kellett tartani. Erre figyelt a vidék népe, ha a zászlót nem látta, sietett menekülni.

Többször érte e községet pusztulás. 1070-ben* a Nagyváradig pusztitó rabló kunok N.-Bánya felől e vidéken keltek át s huzódtak a {15.} közelgő magyar sereg elől Kerlés felé. A
legnagyobb pusztulás 1602–1603. év között* a Básta idejében érte.

Brandenburgi Kata Bethlen Gábor fejedelemné itt járt.*

1643 ápr. 28-án* erre volt egyik főút Huszt vára felé.

1646-ban deczember és 1647 január havában itt és a vidékén a pestis nagyban dühöngött.*

1657 junius havában II. Rákóczy György szomoru kimenetelü lengyelországi hadjárata alatt a lengyelek országunkba beütvén, Szinyérváraljáig, Nagybányáig kegyetlenül égetni, pusztitani, rabolni kezdék, Barcsay Ákos helytartó nehány ezerből álló csapatot küldött, Szalárdi szerint* Jozsef-Láposáig, nehány zászlót küldtek a lengyel hirnek tudására. Enyedi István Rákóczy
György veszedelméről* azt írja, hogy Barcsay rákháton küldé hadát a lengyelek ellen, „de az sietség miatt egy hétig is három vagy négy mérföldnél többet nem jönnek vala el; sokára Jozip-
Láposára és Domokos vidékire érkezvén, a lengyelek helyett ott tartottak vala erős harczot, mint gunyosan irja, a disznodi, tyukodi és ludaméri ellenséggel, ugy annyira, hogy ott a táján csak éjfél s hajnal jelentő kakas is elvétve találtatnék”.

1661-ben* a Kemény Jánost üldöző tatár sereg pusztitotta.


{16.} 1803-ban* a „Ptyetris”–nagybányai út itt veszélyes lévén, őrök állittattak fel.

1848-ban* 160 főből álló nemzetőrsége volt. Tisztjei: Técsi Samu százados, Bak Ferencz fő-, Misz Lajos, Csonka Samu alhadnagyok, Séra György és Voich Jakab őrmesterek, Gáspár
József zászlótartón kivül 13 tizedes, 13 altizedes, egy dobos.

Ez év szeptemberében az idevaló tanuló-ifjuság honvédnek csapott föl, köztük volt a szabadságharczban vitézségi érdemrenddel kitüntetett Benkő József és a nagylaki s főleg a szeghegyi csata hőse és társaiért magát feláldozni akaró historiai alak: Szász Dániel.*

1848 november elején Dimbul fenyegette e községet oláhjaival, melynek dühétől a Katona Miklós-féle sereg egy erre huzódó csapata mentette meg, de Sziebert János sebészt, Moldován Ferenczet, Sánta Józsit s még többeket a Dimbul vezette lándzsás oláhság elfogta s F.-Szőcsön kegyetlenül lemészárolta.*

Katona Miklós hadseregének, a deési szerencsétlen csatája következtében, az itt elhelyezett őrségre visszavonulván, Mihalás mintegy 600 határőrrel s 10000-re tehető oláh lándzsás csapattal, mely számos elfogott, halálra kinzott magyart hurczolt magával, Rohiból felszólitotta Lápost a fegyver letevésére, 2000 frt hadi sarcz lefizetésére, különben az egész községet hamuvá égeti. Kezesekül Técsi Samu szolgabirót, Bak Ferenczet, Kádár Ferenczet és Lajost letartóztatván, a Bartabikk dombon az akasztófa alatt hálatta, kivánságának a község eleget tévén, miután Técsy is lefizette az 1200 tallér fejváltságot, a rablástól, gyilkolástól megkimélte. Az oláhság megjelenése a lakosságot oly rémületbe ejtette, hogy papjukat, Albisit kérték, lássa el őket úrvacsorával, mielőtt mindnyájukat legyilkolnák.*

Técsy szolgabirót azonban 1849 év végén újra elfogták, a szamosujvári börtönbe vetették s ez alatt a szabadságharczban szolgált fiát Kálmánt besorozták, a honnan herczeg Schwarzenberg szabaditota ki, a ki egy a Cziblesen történt szerencsés medvevadászat rendezéséért Técsyt megkedvelte, ezen felül egy aranyozott ezüst serleggel is megajándékozá.

Peres ügyeit az 1679-beli* urbarium szerint a következőképen intézték el: „Mikor a jobbágy embernek a darabont emberrel van peri, olykor az ő tizedesek alatt perlettek ugy
mindazonáltal, hogy mind a két részről {17.} hütös emberek voltak a törvénytevők, ha pedig a darabont embernek volt dolga a jobbágy ellen, olykor a f. birótól kért törvényt és a darabont emberek közül is szoktak jelen lenni a törvényen; az puskások is azelőtt az f. birótól kértenek törvényt és onnan is hallgattatnak, de már két esztendőtől fogvást azon forumon nem akarnak törvényt állani és velek egyetérteni, noha a határt együtt birják, hanem az ő magok kapitányukra, hadnagyukra adnak.

A vérbirság 12 frt, mely a földesúré. A paraszt emberek 20 frtig, sőt ezen felül is perelhetnek egymás közt. Mind a nemes, mind a darabont a törvényt apellálhatják más fogadott emberek elé, onnan ismét az udvarbiró elé. A halált érdemlő bünöst itt maguk itélték el, esketést pedig ezelőtt a szolgabiró szokta végezni.

Mivel itt vám van és sokadalmak, vásárok szoktak esni, innen a nyomot ki nem adják, hanem a nyomkereső vagy káros mellé két hütöst adjanak, kikkel együtt az egész faluban és határán szabad keresni a lopott vagy elveszett marhát. Ezelőtt, mikor bármit hoztak az itt való bányáról, sem a mikor oda vitték innen, harminczadot nem fizettek, de most megveszik ugy a majorság mint a marhákért is.”

1759 előtt* az alsófokú biróság tagjai voltak: a biró, esküdtek és a vének, kik a parasztok dologi ügyében 3 magyar forintig, személyt illető ügyekben pedig egy rhénes frtig birságolhattak.
A nemesek ügyeit a hadnagy és az assessorok igazitották. Birságuk 1 frt. Vegyes ügyekben az Appr. Cons. Par. 3. Tit. 47. art. 2. szerint; az ezen felül lévő ügyek a provisor és assessorok hatáskörébe tartozott, kik „jus gladii” vagy élet-halál felett is itélhettek.

Már 1291-ben volt róm. kath. parochiája,* midőn III. Endre király Lápos községét Dénes ispánnak ajándékozá.*


1752-ben Mária Terézia M.-Láposon alkalmazandó káplánnak évi 200 frtot rendelt.

1768-ban* Belső-Szolnokvármegyének a kormányhoz intézett válasza az egyház részére kiszakitandó telket gr. Bánffy Dénesné bizonyos jobbágyának szántóföldjében jelölte ki, melynek
megvételére a kormányzóság a praepost kezeibe 250 frtot fizetett ki a vallásalapból s a vételt 1777-ben megsürgette.* A dolog sokáig huzódván, Novák Tódor, gróf Eszterházy János
javainak gondozója, a teleknek rövid időn való megszerezhetése reményében, 1783-ban egy szent Ferencz-rendü atyát vitt Magyar-Láposra, ki előbb a megyei katonai számvevő és harminczad {18.} hivatal házában tartott isteni tiszteletet, később az épület más czélra fordittatván, 1787-ben a püspökhöz intézett panaszok után, egy kis ház rendeztetett be isteni tisztelet tartására. A hivek számának növekedésével a káplánság administraturára, majd valóságos plébániaságra emeltetett. Az egyházat 1813-ban épitette fából a főtéren Novák Márton özvegy Novák Kristófné Balta Juliával, a gr. Eszterházy J. javainak igazgatója. A templom ez év advent első vasárnapján a Nept. Szent János tiszteletére felszenteltetett s ugyan ők szerelték fel s ellátták orgonával.*

A főtér nyugati felében, az ev. ref. templommal szemben levő mai díszes kőtornyos templomának alapját a gr. Eszterházy János által adott területen 1831. év julius 14-én tették le. 1836 jul. 18-án az itt bérmáló Kovács Miklós püspök 300 frt adománya s Voith Simon algondnok buzgalma folytán 1839-ben vakolatlan ugyan, de fedél alá került. Ekkor bontották el az ev. ref. hivek a reformácziót megelőző időben épült, de rombadült templomukat s kérésükre, míg felépithetnék, az egyház megengedte, hogy itt tartsák isteni tiszteletüket. 1841 november 28-án szentelték fel, tornyát 1846-ban épitették s erre V. Ferdinánd {19.} király 755 frtot adott. Mostani nagy oltára Voith Jakab kezdeményezésére és gyüjtése folytán 1863-ban készült, oltárképe a kereszten függő Jézust ábrázolja. Voith Jakab készittette a Paduai Szent Antal oltárát, a Mária oltár a lurdi szoborral 1888. év folyamán épült Voith Irma, Gajzágó Vilmos, Breuer Zsigmond, Besenczki János, Antal és Miklós Albert lelkész buzgóságából.

Ereklyéi közül legbecsesebb egy a Krisztus keresztfájából való rész, melyet 1858-ban gr. Eszterházy István Rómából szerezve, az egyháznak ajándékozta.

1860-ban gr. Eszterházy Antal a misemondó ruhákon kivül több adománynyal járult az egyház oltárára s őt követte ekkor Kodorban lakó Voith Jakab.

1865-ben Voith József és János vállalkozók a templomot megújitották s a megmaradt összegből 500 frtot az egyháznak ajándékozták, hogy „Voith-alap” czímen kezelve, az egyház szükségeire forditsák kamatját, ha az ezer frtot eléri.

1896-ban épitették sugár tornyát bádog tető alá, Karácsonyi Endre kir. épitő mérnök terve szerint, melyre gróf Eszterházy István 540, Fogarassy Mihály püspök még 1868-ban 1000 frtot adott.

{20.} 1884-ben a Felség jóváhagyásával a Benkő-féle fiskalis házastelekből egy részt a pénzügyminiszterium Lönhárd püspök közbenjárására az egyháznak adományozta papi lakásul.

Három harangja van, feliratai. „Ex industria sp. D. Martini Novák qua administratoris dominii. Prima junii Ao. MDCCCXVIII. M.-Lápos et senat. L. R. CIV. Szamosujvár fusa.” Ezt Szt-Márton tiszteletére 1819 julius 2-án Rudnai Sándor püspök, később herczegprimás szentelte fel. A második 50 fontos, oláh-fodorházi Eperjessy János és Károly adta zálogba Novák Mártonnak 100 frtért, ki ezt az egyháznak ajándékozta, felirata: „Ao. 1793 fudit. Joh. Andraschowszky Claudiopoli O.-Fodorházy F. Z. H. A. Eperjesi jos. Ur és élete párja Te. Kászoni Ther. ön. I. S. DITS.” A kisebb csengő 1897. évből való, Szt-István tiszteletére szentelve.

Lelkészek fizetése. Kezdetben a Lusitania-alapból vették, 1786 óta 150 frt 1836-ig, s ekkor az erdélyi róm. kath. vallás-alapból. 1834. évtől gr. Eszterházy János évenként 150 frttal járult a papi fizetéshez, de utódai 1855-ben elvonták, valamint az általa adott tűzifa adást is megszüntették. Tamási Péter 1883-ban a Voith József-féle itt lévő fekvőségeit misealapitványra ajánlotta fel. Mai fizetése 631 frt 92 kr.

Lelkek száma 1841-ben: helyben 73 fi, 52 nő, a belsőszolnoki filiákban 9 férfi, 14 nő, külső hatóságokban 3 férfi, 8 nő, együtt 85 fi, 74 nő. Ebből magyar 35 fi, 39 nő, örmény 46 fi, 31 nő, német 2, sváb 1, lengyel 1, oláh 5.*

Az egyházközség és templom vagyona 1898-ban: mise-alap 1655 frt 25 kr. Templom-alap 1099 frt 39 kr. Templomi kegyes alapitvány 150 frt. (Gáspár János, Deák József, Kozma Teréz 50-50 frtja.) Borkuti regáléváltság 388 frt 72 kr. Voith-alap 1000 frt. Kántor és iskolaépitési alap 3617 frt 1 kr. Fogarassy és Dr. Torma Miklós-alap 1000 és 700 = 1700 frt.

Iskolája 1821-ben keletkezett a Voith-család áldozatkészségéből, a telket gr. Eszterházy Antal adta. Tanitói a papok voltak 1856-ig, saját lakásukban tanitottak. 1873-ban az állami iskola felállitásával szünt meg.*

Lelkészei. 1782 előtt a katonai harminczad hivatalfőnöke Hoffer Ferdinánd hozatott ide nagyobb ünnepek alkalmával papokat. 1782 után a szent Ferencz-rendü szerzetesek lelkészkedtek, kevés kivétellel, napjainkig, időközben plébánosai is voltak: Gyepesi Didacus 1782–. {21.} Oláh-Láposról ide helyezett pap. Gál Absolon 1786–. Dániel Lukács világi pap 1788–. Tamási Kelemen 1789–. Salamon Marczel 1792–. Domokos Leó 1795–. Ferenczi Dániel 1798–99., utánna két évig az oláh-áposi róm. kath. és a helybeli gör. kath. plébános teljesitette a lelkészi teendőket. Helblink József világi pap 1801–. Fülöp Márton világi pap 1808. és 1811. között Dániel József oláh-láposi plébános és Bogya Menyhért idevaló gör. kath. pap szolgáltak. Végh József világi pap 1812–. Dániel József oláh-láposi plébános 1816. Magner Ignácz világi 1817–. Kovács Hillarius 1818–1847-ig,* az egyházának megalapitója. Zoltán Sándor 1847. Nagy
Lukács 1847–81. Sas Konstantin 1881–86. Miklós Albert plébános 1886 óta. Született Tusnádon 1859-ben. Kovás Miklós püspök rokona, kinek alapitványán tanult Gyulafehérvártt, egyházának buzgó lelkésze, egyházi irodalom terén hirlapokban számos czikke jelent meg, megírta egyházának s leányegyházközségeinek történetét nagy szakértelemmel s ide vonatkozó adataimat nagy részt az ő buzgolkodásának köszönhetem.

A XVI. század második felében unitárius egyházközség a nagybányai unitár. esperességhez tartozott.* 1622-ben a lakosok egy része még unitárius volt.*
Valószinüleg e tájt és a deési
complanatio alkalmával, I. Rákóczy György fejedelemsége alatt, térhettek az ev. ref. egyház kebelébe.

Almási Sámuel* 1639-ben virágzó ev. ref. egyházközségnek írja, mely „A ref. valláson levő Barcsaiak birtoka lévén, akkor az egyház is ezeknek pártfogása alatt szépen virágzott és a
lelkésznek a lenen és kenderen kivül mindenből dézmája járt”.*

1822-ig* a nagybányai esperességhez s ezzel együtt a debreczeni ev. ref. püspökség alá tartozott, ekkor az erdélyi püspök hatósága alá csatoltatott.*
1643-ig ez egyházhoz tartozott
Domokos, mint leányegyház.*

Csúcsíves régi kőtemploma a főtér keleti részén, romladozásnak indulván. 1784-ben* a templomépitésre engedélyt kérnek s kapnak, úgy látszik azonban, hogy csak javitották, mert 1838-
ban alapjából újat {22.} kezde épiteni s gyüjtögetés és rovatal folytán 1860-ban készült el, de felszerelve nem volt. Ekkor Biró Sándor főgondnok „minden erőket összpontositott, minden forrásokat megnyitott, minden kedélyt fellángolt e czélra s így bevégezhette izlésesen templomát s ellátta székekkel, kipadoztatta faragott kövekkel, emelték a díszes szószéket, szerezték az orgonát s 1863-ban nagy ünnepélyeséggel felszentelték”.* 1898 nyarán díszes kőkeritéssel vették körül.

Urasztali készleteket adományoztak: egy aranyozott ezüst poharat és egy ily tányért, mindkettő feliratos, Szászczegői Balog György és neje Szacsvai Éva 1777-ben; ez utóbbira van vésve az adományozók nevén kivül: I. kor. 11. r. 23, 24. verse. Egy más fedeles ónkancsót ugyancsak ők készittettek s adtak 1773-ban. 1780-ban egy óntányért, reá vésve az adakozók neve s Máté ev. 18. r. 26. verse. Ugyancsak ők adtak egy lángszin aranycsipkés abroszt nevük feliratával 1772-ben.

Egy aranyozott nagy ezüst tányért fenekén levő felirat szerint 1779-ben T. N. s Nztes K. S. készittette az ekklézsia számára: „Ély keresztény ember alkalmatos időben erről azon lelkieledellel, melyről szól idvezitő Urunk Szent Mark evang. 14 r. 22. vers. Lukács ev. 22 r. 19 versében”.

Egy óntányér felirata: „Szász Miklós egyházfiságában csináltatott ez óntányér a Jószipláposi eccla költségével 1712.”

Egy nagy fedeles ónkanna ily körirattal: „Dedit in honorem domini Aedis Stephanus Radnothi 1667”.

Étfalvi Rákosi László, K. Bodosi Judht ajándéka 1761-ben egy himzett abrosz.

Egy zöld selyem keszkenőn kihimezve: „Maria Marianna” olvasható.

Van egy régi és egy újabb pecsétnyomója. Három harangja felirat nélkül valók, az egyiket 1764-ben, a másikat 1797-ben öntették újra, a harmadikat ns. Muszka Demeter s neje Onicza Vanka ajándékozták 1777-ben decz. 7-én.*

Anyakönyve 1749. év óta vezettetik, jegyzőkönyve 1759. évvel kezdődik.

1679-beli* urbárium szerint Magyar-Lápossal szomszédos falvak, mint: Macskamező, Dánpataka, Disznópataka, Rohi, Boérfalva, Sztojkafalva, Kis-Debreczen, melyek Magyar-Lápos
határában vannak, továbbá a szomszédos falvak: Ünőmező, Borkút, Kohpataka és Magura minden dézmájukat az idevaló predikátornak tartoztak fizetni.

{23.} A dézmát békességesen birta papja 1769-ig, ekkor a fiskus perbe fogta s hosszú per folyama alatt a produtionale forum okmányait bekérvén, oda vesztek* s dézmája is megszünt.

A pap fizetése: mindenféle gabonának tizede, a ki dézmát nem adhatott, fizetett 25 denárt, az özvegyek 9 denárt, minden házas ember 1 szekér fát s infradecimában 2 denárt, kapta a szombati vámot, de ebből 40 kal. búza, 7 kal zab a rektoré. Továbbá a rozs, köles, árpa, méh, fa s a szombati vámtized harmada a rektort illete. Miután a fiskus perbe fogta s perét az egyház elvesztette, a papi fizetés változáson ment át. 1867-ben* a kepézők száma 255. Birtoka: szántó, kaszáló, kertek, erdők, terméketlen, együtt 66 h. 134 öl. Pap, iskolamesteri lakáson
kivül van 5 zsellértelke és 2 ház nélkül való lehetősége, temetője.

Lelkészei: Szentmártoni György 1643. Bogáthi Gergely 1645. Szakácsi Mihály 1646. Vásárhelyi Mihály 1694. Küküllővári Mihály 1702. Tarpai András 1705. Kézdivásárhelyi Mihály 1712. Bethleni Érsek János 1733. Benkő Sámuel 1745. Dobai Ferencz 1762. Ajtai Szép Mihály 1765. Csengeri István 1794. Elekes István 1796. Verestói József 1799. Técsi Dániel 1801. Pásztor Dániel 1829. Csobádi Nagy Sándor, Dohi János 1816. Albisi Sámuel 1835. Mátyás Zsigmond 1874–1890 jun. Jeles szónok, beszédei az olvasó és gondolkozó férfit jellemzik. Több lapnak s köztük a „Szolnok-Doboká”-nak levelezője volt s társadalmi irányu czikkeket közölt az „Ellenzék”-be. Munkája: Egyházi beszédek, kiadva Deés, 1879. Az első rész templomi, a második rész temetési s alkalmi beszédeket tartalmaz. Jövedelmét az egyház épitkezés czéljaira ajánlotta. Jelenlegi papja Barabás Samu 1890-től. Társadalmi irányu czikkeket ír és írt az „Ellenzék”-be, „Szolnok-Doboká”-ba.

Felekezeti iskolája egyike a legrégibbeknek, melyet Biró Sándor buzgólkodása folytán 1863-ban hozott jobb karba s külön leányiskola és tanitói állomás szerveztetett. Jóltevői Fóris Ferencz, egykor esperes 1800 előtt 100, 1863-ban gr. Teleki György 1000, gr. Teleki Miksáné Szoók Gemina 50 frtot adtak alapitványul a tanitók fizetésére, iskolája az állami iskola felállitásával szünt meg.

Tanitói közül Zalányi Séra György 1837. év óta, az állami iskolában is tanitott, 1833-ban 46 éves tanitóskodás emlékére a megyei tanitótestület díszes ezüst serleggel tüntette ki.

{24.} Albisi Ferencz leánytanitó 1862–67-ig tanitott. Irásban kiadott Földrajzát több iskolában használták.*

Gör. kath. román egyház lakossága 1798-ban lépett az unióra, de 16 család még ezután 1830-as években* is megtartotta keleti vallását. Két temploma volt a román ajkuaknak, az egyik
1798-ban épült fából. A jelenlegi görög. kath. templom szintén fából épült a község északi részén, a római kath. temetőben 1848-ban, 1850-ben szentelték föl Mihály és Gábor archangyalok tiszteletére. Anyakönyveit 1832 óta vezeti. Három harangja közül az egyiken: „1779. Lapus-unguresc,” a más 1798, a harmadikon „1895” évszám olvasható.

Papjai: Bogya Melentye, Nucz, Pap Nucz, Kába Varna, Codeszku, Moldován Juon, Zsorzs János után a jelenlegi Muszte László.

Magyar-Láposvidéki gör. egyesült elemi főtanoda czímen iskoláját az itt levő járási hivatalfőnök kezdeményezése folytán létesitette. 1857 április havában a községek előljáróit maga elé rendelte s meghagyta, hogy minden község járuljon felállitásához és fenntartásához.

Kijelentette, hogy a tanitás nyelve az alsó két osztályban magyar-román, a felső két osztályban pedig német lesz. S így birta reá a községeket, de munkálkodott felállitásán Hajnald Lajos róm. kath. püspök is.

A láposi és kápolnokmonostori járás községei járultak évenként fenntartásához, e szerint: Batiz-Polyán 20, Boérfalva 45, Dalmár 36, Dragia 35, F.-Szőcs 65, Horgospataka 50, Kohpataka 30, Lárga 40, O.-Lápos 110, Oláh-Láposbánya 40, Strimbuj 30, Tőkés 35, Magyar-Lápos 100, A.-Szőcs 24, Disznópataka 10, Karulyfalva 13, Kupsafalva 57, Lápos-Debrek 25, Libaton 10, Macskamező 15, Pecsétszeg 25, Rohi 22, Ungurfalva 15, Brébfalva 25, Csernefalva és Bolosa (Blozsa) 40, Zsugásztra 4, Frinkfalva 10, Groppa 2, Ilondapataka 8, Kápolnok-Monostor 25, Karula 24, Kis-Borszó 5, Kovács 40, Kőfrinkfalva 5, Magura 26, Mályán 1, Preluka 50, Románfalva 8, Rusor 25, Sásza 10, Vaád 20, Berencze 15, Drága-Vilma 6, Szelnicze 12, Szurduk-Kápolnok 26, Tordavilma 18 forinttal.

Miután az aláírás folytán 1224 frt összeget biztositották, a hivatalfőnök: „Katholikus német kerületi főiskola” czímet adott s tantervéül az 1855 márcz. 20-án kiadott tantervet fogadtatta el, az iskola felügyeletét a szamosujvári gör. kath. püspökség és iskolatanács alá rendelte.

Három tanitóval szervezte az iskolát, fizetés és lakáspénze tett 1090 frtot, 134 frt tűzifa és vegyes kiadások szükségletére irányoztatott {25.} elő. Azon községek gyermekei, melyek fenntartásához nem járultak, tandíjba 2 frt 10 és 4 frt 20 krt kötelesek fizetni.

A községek azonban a hozzájárulást megtudták s Alexi szamosujvári püspök 1858 julius havában a szomszédos községeket bejárva, sikerült hiveit az iskola ügyének megnyerni és lecsendesiteni.

Julius 25-én szentelte fel alapkövét a püspök. A községek munkaerejével épült fel a község főterén a ma is meglévő iskola.

A tanitás 1856-ban vette kezdetét egy e végre bérelt házban s 1859-ben költözött mai állandó helyére s 3 tanitó kezdette meg benne a tanitást. Egyik igazgatója Várna Demeter, ki 1877-ben bocsátotta közre: „Geografia tieriolu de sub Corona Unguriei” czimü tankönyvét. Jelenlegi tanitója Gergely Teofil.*

Az izraelita vallás hivei imaházukat 1848-ban épitették fából; a {26.} mostani nagy kőtemploma 1893–94 közt épült fel a Macskamező felé vezető utczában.

Állami iskolája 1873-ban nyilt meg 4 tanitóval az ev. ref. egyház iskolahelyiségeiben. 1886-ban a kir. kincstár egy házastelket adott az iskola czéljaira.

Alapitványok: Sipos Anna özvegy Séra Györgyné férjének szóbeli végrendelete alapján jutalmazásokra 1883-ban száz forint alapitványt tett.

Sántha Mária elhunyt leánya „Técsi Róza emlékére” 1844-ben jutalmakra kétszáz forintot tett le alapitványul.

1889-ben gyakorló orvos „Dr. Smied Adolf emlékére” Varga György és neje Ercsey Julia ötven forint alapitványt tettek.

1889-ben Besenczky János, Breuer Zsiga és Gajzágó Vilmos „A magyar-láposi fiatalság” nevében segélyezésekre száznyolcz forint kilenczvenhárom krajczárt tevő összeget tesznek le alapitványul.

1891-ben Gáspár Gyuri János ötven forintos alapitványával örökitette meg emlékét.

Igazgatója kezdet óta Lebedy János. Tanitók 1898-ban Szeremley Eszter, Magyarosi János, Kerekes Dániel.

Állami kisdedóvó 1893-ban nyilt meg a község által adományozott és épitett házastelken,* Vass Imre szolgabiró, Szász Dániel jegyző buzgolkodtak létrehozásán, óvónő Erdődi Ilona.*

Itt született Kisbaczoni Benkő Ferencz ev. ref. lelkész és tanár 1745-ben. Iskoláit N.-Enyeden végezte. 1776-ban Jenában, Göttingában a természterajzi tudományokat tanulmányozta. Haza jövén, n.-szebeni ev. ref. lelkész, 1790-ben természetrajz, földrajz, német nyelv tanára N.-Enyeden. Meghalt 1816. decz. 16. Müveiért a jenai természetvizsgáló társaság tagjává választotta. Ő létesitette a n.-enyedi természettudományi múzeumot. Több munkát írt: A köveknek és érczeknek külső megismertető jegyeikről. Ford. Werner Ábrahám német munkája után. Göttinga 1782. és Kolozsvár 1784. Magyar mineralogia. Kv. 1786. Keresztény szeretetnek eml. oszlopja, templ. Szent beszéd. Kolozsv. 1787. Esztendőnként kiadott parnassusi időtöltés. N.-Szeben (1793–1800). Magyar geografia. Kolozsv. 1801–2. Számos műve maradt kéziratban.*

Kovács Dezső kolozsvári ref. főgymn. tanár. K. János s. szolgabiró és Bárdy Zsuzsánna fia 1866 decz. 29-én itt született. Tanulását Kolozsvárt folytatta és végezte. Oklevelét 1896-ban szerezte. 1897-ben {27.} r. tanár. Kolozsvártt megjelenő lapok mindenikébe írt czikkeket. Munkái: Trifolium. 1891 Kolozsv. Dráma és regény határai. U. o. 1894. Szerkeszti 1899-ben a Kolozsvári Lapokat.

Éghajlata hüvös, éles. A tavasz és nyár szép, tele zord, szélnek ki van téve. Jég ritkán bántja.

1730-ban* Szaszár (tán Szászmező) határa felett per folytatván, ekkor különitették el s állapitották meg erről felől határát.

1750-ben* határának téren lévő része termékeny, a hegyi rész terméketlen. Keresetforrásuk Deésaknáról a 20 mföldre fekvő Sz.-Somlyóra való sóhordás és földjük terméke, melyet
Felső-Bánya s más városok vásárain árusitanak el. Két fordulós határa csak hat ökörrel szántható, évenként trágyázást kiván, de nem trágyázzák, mert a záporok lemossák a hegyekről. A téren egy köb. őszi gabona 6 kalangyát s szemül egy vékát, a hegyi rész 5 kalangyát s másfél véka szemet ad. Legelője elegendő, kaszálója fordulónként; birnak azonban Dragia határán is. Van ekkor 1091 köb. vetésre való szántója s elvetettek 394 3/4 köböl őszi, 412 köböl tavaszi gabonát, tengerije termett 33 1/4 köböl, rétje 713 1/2 szekérre való; malmok jövedelme 10 frt. Van 437 jármas ökre, lova, 241 tehén, 46 tulok, 407 juh, kecske, 307 disznó, 255 méhköpű. Főző üstök jövedelme 40 frt. Iparosai: 1. kádár, 12 fazekas, 1 mészáros, 2 molnár, 2 szekrénykészitő, 1 kovács és 1 csizmadia.

1759 előtt* a korcsmákon karácsonytól Szt-Mihály napig az uradalom árultatott. Határát*
ez időben állapitották meg Domokos, Rohi, Disznópatak, Dánpatak, Macskamező, Kőpatak,
Lápos-Debrek és Kupsafalva községekkel, melyekkel szomszédos volt s ekkor határa soványnak iratik.

Harminczadának zsarolásaért 1736-ban az akkori főispán panaszolt.*

1822-ben* határa 2-od osztályú; adó alatt van 1077 1/2 köb. szántó, 1951 1/2 szekérnyi kaszáló, 157 ökör, ló, 116 tehén, 10 bornyu, 21 disznó és 4 méhköpű.

Jelenelg határa eléggé termő, terményei: búza, tengeri, rozs, zab; állatai: magyar fajta szarvasmarha, ló, juh, kecske és sertés. Talaja a gyümölcstermelésre állitólag nem alkalmas, szórványosan itt-ott van nemesitett alma-, körtve- és szilvafája. Van jó épületköve és márványa. Itatója a Lápos vize, Debrek-, Koh-, Retteg-, Nyires- és Kerekmezei patak, a Nagy- és Kis-csorgó.

{28.} Egyletei 1898-ban: takarékpénztára 1888-ban alakult, elnöke Csizér Mihály. Gazdasági hitelszövetkezete 1894-ben keletkezett, elnöke Létay László. Önsegélyző egylet 1884-ben alakult, elnöke s igazgatója Moldován Tivadar, Lebedi János. Temetkezési ipartársulat 1893-ban, elnöke Szilvási Pál. Talmud thora 1866-ban keletkezett, elnöke Zeith Herman, Olvasó-egylet 1830-ban, 1848-ban s újabban 1883-ban alakult, elnök Létay László. Fuvó zenekara, gyógyszertára 1854-ben állittatott fel a „Szarvashoz” czím alatt, a sztojkai fürdőben idényfiókkal.

Van 1871 óta körjegyzősége, 1850 óta postája, mely 1887-ben* táviróval bővittetett ki. Csendőrsége 1854 óta s ekkor Deés törvényhatóságnak 22 ide tartozó helységével együtt M.-
Lápos volt egyik kerületének székhelye. Járásbirósága 1868-ban állittatott fel, melyet 1885-ben a telekkönvyi osztálylyal bővitettek ki. Adóhivatala 1862, pénzügyőrsége pedig 1854. óta. 1895 óta egy csendőrszakasz állomáshelye. Szolgabirósága már a XVII-ik század első felében emlittetik. 1860-ban állittatott fel újra.

1759 előtt* a régi naptár szerint négy országos vására van, az egyik jan. 6-ika körül, Filep Jakab napján, Nat. B. Joannis bapt. és szept. 14-én, jövedelmét a fiskus huzza, úgy a Debrek
folyón lévő hidvámját. Négy országos vására ma is meg van, 1885-ben szabályoztatott, hetivására csütörtökön.

Országos vásárai híresek. Nyáron az ide vezető utakon nagy mozgással, messze húzódó porfellegekkel, szekérsorokkal, ökör, sertés, juhcsoportokkal, dézsákkal megterhelt lovakkal, mindenféle gyalognép, mintha népvándorlás lenne, siet Lápos felé. A Lápos hidjától szerteszét egész csordákat, nyájakat, csürhéket láthat a szemlélő. Vevők, eladók Bukovinából, Galicziából, Magyarországból járnak ide.


Itt láthatjuk a morva gyolcsosokat, megyénkbeli minden iparosait készitményeikkel, a magyar és oláh nép házi iparának sokféle termékét. Egy utczasarkon béna koldus csodálatos énekével hivja fel magára a figyelmet, egy másik a földön kuporogva, csengetyüt ráz balkezével, jobbját alamizsnára nagy rimánkodással nyujtja. Jellemző koldusalakok, kiknél a koldulás életczél, betanult mesterség, vásárról-vásárra vándorolnak. {29.} Egy kis korcsma kecskelábu asztalánál falusi atyafiak ülnek, köztük a pópa is, előtte egy hosszunyaku pálinkás flaskó. Megismerkedünk vele, megtudjuk tőle, hogy a görög keleti papok e vidéken milyen viszonyok közt élnek. A legkisebb jövedelmü gör. kel. pópa fizetése 60, a nagyobbaké 120 frtra megy fel. Bemutat egy libatoni kis oláh menyecskét, még csak 13 éves s már egy év óta van férjnél.

A vásár magyar szintársulatot is hozott Láposra. Az iskolaterem szinházzá alakitva. Lápos és vidéke magyarsága szorongásig megtölti a termet. A szegényes társaság nagy buzgalommal játszik; 12–13 személyü darabot 6–7 tag adja elő kihagyásokkal, gyors átöltözködésekkel, a kulisszák mellől való beleszólásokkal, már a hogy tudnak magukon segiteni. A közönség lelkesen tapsol. Magyar szó magyar szinpadon a megye északi központján, a magyarság végvárában.

Van jelenleg 6 malma, három a nemeseké. Iparosai: asztalos, kovács, kötélverő, szijgyártó, fazekas, bádogos, könyvkötő, timár, kalapos, órás-ékszerész, fodrász, kerékgyártó, csizmadia, szücs, üveges, kőmives, mészáros, czukrász, pogácsás és pék.

1802-ben* fogtak itt a Láposon való hid épitéséhez, melyre a vasat az oláhláposi bányahivatal szolgáltatta.

1812-ben* itt állandóan katonaság tartózkodott s volt magasabb rangú tiszti szállás.

Határhelyek: 1679-ben* Csikostohát, Debrekmező feneke, szántóföldek; Kommező, Sátoralja, Kecskés, Szűzbegj? (Zuzbegy), Nyirespataka, erdők.

1759-ben* erdők: Sátoralja, Kecskés, Kis- és Nagy-Zuzbegy, Liget.

1769-ben* Sármás oldal, Szilvás, Perestető, Somahidja, Csatornapatak, Porond, Bokormező pataka, Nyirespataka, Nagy-Berek, Debrekmező, Debrektó, Rohiszeg, Kecskés, Zuzbegy,
Kis Lunka, Rettegh pataka, Mészáros mezeji, Mezővég, Kis Debrek, Kis Debrekpataka, Kecskés Konmező, Rekettyés, Kis Zuzbegy, Nagy Zuzbegy, Ligeth Lápos, erdők; Közbérzc, Kisebb Ága, Leó mezeje, Gáspár mezeje, Sárospataka, Somosbércz, Erős teteje, Rohi pataka, oldala.

1828-ban* Méhpatak, Bokormező Boronás, Köves Rüh, Zugó pataka, Szilak, Holt berek feneke, Málnás mezeje, Feketepatak, Pólya pataka, Porcsostere, Gális pataka, Barlang,
Zuzbegy, Fövény, Alsó mart, Malom rüh, Kis Debrek nevü hely, Poczdomb útja, Bokor mezeje {30.} lágyasa, Nyirespataka, Tábor helye, Kanda irtoványa, Sármás oldal, Perestető, Tóbükke, Erős fele, Kétágú, Erős, Egeres, Sárospatak, Cziripataka, Borzbércz, Kopatakahely, Kohpataka felől.

1864-ben* a Lágyas részei: Temetőpataka, Boronás, Dellő oldal. A Sátor részei: Kisdebrek pataka, Sátorhegye, Borzbércze, Sárospatak, Fehérút. A Szakadás részei: Mezővég,
Mélypatak, Lápospatak. Zugó patak, részei: Debrekbércze, Antokpataka, Szakadásorma, Perestető, Varga András branyistyaja (kertje), Szász Miklós pataka, Rogozi út, Hidegkút. Csere Sármas, részei: Laczka hágó, Bálintak pataka, Vártető, Kendertó, Kőkereszt, Biró dombja, Csere oldal, Vigyázó, Fodor gödre, Berek, Sós, Szilvás, Sarmás, Határpatak. Domokosi határszéltől a Nászta pusztáig terjedő határrészen: Somahidja, Kerekmező, Lamota pataka, Egeres, Cserepataka, Nyáras bércze, Déllő, Szederbokor, Hányásárka, Akasztófa helye, Ványolánál, Porond. Nyirespataka, részei: Ördögök temploma, Vargák gödre, Nagy csorgó, Gyalogút elé, Imrék gödre, Barták mezeje, Bálintnak mezeje, Marcziak mezeje, Borzlyuk, Mészáros mezeje, Nagy liget, Gabris árka, Sánták árka, Bába pataka, Kupás nyirese, Sári juka, Rogozsán mezeje, Közbércz orma. Kisebbága, részei: Kisebbága pataka, Csukarás mezeje, Papmezeje, Sárospataka, Fundetura, Restás gödre, Rettegpataka, Bartabükke, Diófa, Somosbércze, Szánpataka. Alsó forduló részei: A nagy martok, malomrév. Rohipataka, részei: Marcziak mezeje, Kőszikla, Imrék árka, az erős oldal. Zuzbegy, részei: az erős teteje, a nagy mező, Hosszumező, Kis Zúzbegy, a házak (egykor erdészházak helye). Csukástó, részei: a berek, Veresmart, Csepegős, Kétágú, Rohiszeg, Téglaszin, Nászta pusztája. A kecskés és borkuti hidig terjedő területen, részek: Kecskés, Koópatak, Kongólyuk, Nyerges, Határkő, Porcsostere, Veres fűzfa, Fekete patak, Táborhelye, Reketyés.*

Jelenleg 1898-ban: Boronás, Lágyas, Sátor, Szakadás, Csere oldal, Ligeth, Fundetura, Rettegpataka, Diófánál, Nagymart, Rohipataka, Zuzbegy, Csukástó, Kecskés, Mészáros mezeje, Vargamező, Somosbércze, dülők, határrészek.

Lakossága: 1553-ban* van benne 32 kapu, 20 szegény lakossal és 3 puszta ház.

1603-ban* összesen 34 lélek lakik benne.

{31.} 1630-ban* fiaikkal együtt 195 jobbágy, 10 szabados nemes lakosa van, házainak összes száma 83.

1679-ben* fiaikkal együtt 55 jobbágy, 6 szegény, 21 szabados lakosa van, összes ház 47, el van pusztulva 70.

1685-ben* fiaikkal együtt 56 jobbágy, 5 szegény, 19 szabados nemes lakik benne 46 házban, el van pusztulva 48 ház.

1692-ben* van 40 lakó, 50 elpusztult ház; fiaikkal együtt 39 jobbágy, 25 nemes lakik benne.

1703* körül 15 jobbágy, 7 szegény, 23 szabados nemes lakója van, összes lakóház 38, elpusztult ház 36.

1750-ben* 58 egy telkes nemes lakik 25 telken 55 házban, 6 szabados 4 telken 6 házban, 18 jobbágy 15 telkesházban, 19 telkes zsellér 18 telken és házban, külsőség nélkül való zsellér
28 lakik 23 telken 26 házban s ezeken kivül 8 kóborló, egy ily özvegy, 2 czigány családfő lakosa van, együtt 85 telken 120 házban. El van pusztulva 30 házastelek, melynek lakói ezelőtt 50 évvel kihaltak s ezeket a fiskus foglalta el.

1831-ben* 1158 lakossal.

1857-ben* házak száma 400, a lakosoké 1638, melyből 248 róm. kath., 327 gör. kath., 11 gör. keleti, 5 evang. luth., 909 evang. helvét, 138 zsidó.

1886-ban 2070 lakossal, ebből 149 róm. kath., 295 gör. kath. 1086 helv. hitv., 540 zsidó.

1891-ben 2014 lakosból 293 róm. kath., 452 gör. kath., 15 gör. kel., 816 ev. ref., 10 lutheranus, 3 unitárius, 425 izraelita.

Adója: 1703 körül* az adózó nemesek fizettek adóba 40 frt 50 kr., 10 1/2 köb. búzát s ugyanennyi zabot, három szekér szénát s az egész község gyalogpuskásokkal együtt egy
vágómarhát. A darabontok 43 frt 10 krt, 13 köb. búzát s ugyanennyi zabot, 3 1/2 szekér szénát, a slopetariusok vagy paizsosok 31 frt 75 krt, 8 köb. zabot s ugyanennyi búzát, 2 1/2 szekér szénát. 1748-ban* 533 frt 28 1/4 kr., 1749-ben*
557 frt 10 1/2 kr. 1755-ben*
624 frt 37 kr. 1775-ben*
1310 frt 33 kr. 1822-ben*
1136 frt 32 kr. és 1898-ban 12 frt házalási
adóval együtt 10553 frt 57 kr.

                                      #

Magyarláposi járás
Lásd még átfogóbban	Szolnok-Doboka vármegye
Lásd még részletesebben	Alsószőcs
	Bába (Szolnok-Doboka)
	Balázsszeg
	Boérfalva
	Borkút
	Dánpataka
	Domokos
	Drágavilma
	Drágosfalva
	Dűlőfalva
	Erzsébetbánya
	Felsőszőcs
	Haragosalja
	Jávoros
	Karulyfalva
	Kisdebrecen
	Kohópatak
	Kohóvölgy
	Kosztafalva
	Kupsafalva
	Láposdebrek
	Lápospataka
	Libaton
	Macskamező
	Magyarlápos
	Nemesbudafalva
	Oláhlápos
	Petőrét
	Rákosfalva
	Rogoz
	Rohi
	Sztojkafalva
	Tágfalva
	Tordavilma
	Tőkés (Szolnok-Doboka)
	Ünőmező

 

Láposi járás.

Magyar-lápos. Nemesek 1-1 lovassal: Novák Márton, Benkő József, Balázs Miklós, Csonka József, Szilágyi Ferencz, Daroczi M. László, Szél Dániel, Csonka Mihály, Márton és Márton Junior Con., Bányai Mihály és Sámuel Con., összesen 12.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Deési Sámuel Con., Gáspár József Con., Gáspár Gáspár Junior, János, Márton, András Senior és András Junior, Gáspár Med., István, János Senior és Gáspár Katona Gáspár, Szász {408.} András Senior, András ifj., Sándor, György a Miklósé, Mihály a Miklósé, András a Miklósé, Mihály a Jánosé, Antal, József, György a Györgyé, György Junior, György András, Péter, Szász Kádár János, Szász Kádár András, Szász Kovács József, Szász Kovács Márton, Szász Kovács Mihály; Szász András a Mihályé, József a Mihályé, Mihály a Mihályé, Sámuel, Péter a Ferenczé, László, Sámuel az Istváné, József a Ferenczé, János a Jánosé, János a Mártoné, András a Mártoné, Mihály a Mártoné, András a Jánosé, István a Jánosé, János a Jánosé, Urszuj, Alexa, István a Józsefé, Mihály a Gávrisé, Mihály a Miklósé, és Mihály a Györgyé; Sánta András, József a Ferenczé, Mihály a Mártoné, András a Mártoné, János a Jánosé, Mihály Condráté, József a Condráté, András a Condráté, Mihály a Mihályé, András a Ferenczé, Ferencz, József, József Senior; Molnár István, Sánta Vila János, Sánta Marczi Balogé; Csonka István, Mihály a Jánosé és Mihály az Istváné, Molnár János, Gyurka és András; Balázs János Sen., Mihály, András, és János Sen., Salai János, András ifj. és András Senior, Imre Péter, András Sen., András Junior, Mihály a Mártoné, Mihály a Péteré, Miklós a Mártoné és József, Szél Mihály és István, Szénási József, Bányai Márton és György, Lőrincz András, Mihály, József és Márton, Toma Tanászia, Vlád Kohán Toma és Vonuj, Hegedüs Bálint Mihály Libt., János Junior, Mihály és Márton, Kardos Marczi, összesen 103.

Domokos. Nemesek 1-1 lovassal: Bodon József és Ádám im., összesen 2.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Totfalusi János im., Molnár György, János, József, Márton Sen., Márton Jun., Mihály, Péter és György e., Szigyártó Mihály és István Lib., Szigyártó Istvánné András Lib., Szigyártó Andrási József, összesen 13.

Rogoz. Nemes 1 lovassal: Novák János im., összesen 1.

N. B. Innen elmaradt a Cont. nemesség, kifelejtetvén a szolgabiró laistromából.

Petyeritye. Nemes 1 lovassal: Rácz István im., összesen 1.

F.-Szőcs. Nemesek 1-1 gyalogossal: Burzó Giraszin, Mihál l. Mihály, Juon l. Kosztán, Szávin, Nyekita, Andre l. Mihály, Pável l. Kosztán, Györgyi l. Györgyicza, Danyila, Mihály a Muri, Juon l. Lár Juon, Vaszilia l. Irimia, Juon l. Jákob, Doroftyé l. Kozma, Juon l. Togyer, Togyer, Miron, Alexucza, Juonyel, Jovuly, Juon l. Györgyitza, Tanászia, Juon Alexi, Doroftye Urszuluj, Vaszilika, Jákób l. Dorftye, Partyenia, Alexa l. Mihály, Togyer a Györgyicza, Irimia, Györgyika l. Mihály, Pántyilika, Makove, Gavrilla, Juon a Sztánki, Pável l. Doroftye és Todor {409.} l. Doroftye; Bizo Juon l. Geraszin, Geraszin, Logyin, Pavél, Ilontyia, Tirnován Vaszilia, Grigoria és Juon l. Grigorie; Roppán Stefán, Tyimok, Alexa, Urszuj, Nyisztor, Juon l. Szimion, Vaszilika l. Nyisztor, Vaszilika l. Popi, Tanászia, Vaszilika Lupi, Juon l. Ilontye, Mihok, Kosztán, Flora, Lup és Grigorás; Buda Lár Juon, Juon l. Kosztán, Juon a Márii, Mihály l. Kosztán és Doroftyé; György Logyin, Opris Togyes, Oliszim, és Nyikulaj, Bud Ursz, Doroftye és Juon; Pap Juon Kucsánu és Juon l. Vonyika, Pop Todor a Gretyimi, Pintye, Juon Rohianu, Pintye a Lupuluj, Girászin, Antonia l. Pável, Pahonie, Alexa Gavrilészi, Danyila, Petra Sziridon, pável, Logyin l. Sziridon és Jákob; Demián Juon és Grigoria, Bartis Vaszilia, Szima Maftye, Mán Grigorás, Petrucz Todor, Marosán Petre, Vaszilika, Makové, Urszuj, Juon és Ilontyia Lib. Molduván Miron Lib., Moldován Juon Lib., Mihály, Györgyi és Pahonia, összesen 105.

N. B. Kihagyta innen a Méltóságos udvart.

Tőkés. Nemesek 1-1 gyalogossal: Bud Maftye, Togyer, Juon a Alexi, Petre l. Ravasz, Vaszilika l. Dávid, Lupuj l. Kosztán, Togyer l. Dávid, Virtolomej l. Dávid, Petre, Vonuku Pintyi, Vaszilika Pintyi, Alexa l. Dávid, Tyirilla, Virtolomej és Juon l. Nyikuláj; Pop Saxon, Pável, Sziminyak, Silip, Kosztantyim, Lup, Pamfilimon, Grigorás, Gavrilla, Petre, Pártyemia, Maftye, Györgyi, Maftye Irinyi, Grigovia, Stefán, Juon, Maftye, Juon l. Grigori, Juon Petrán, Nyikuláj Petrán, Szima Petrán, Vaszilika l. Juon és Vaszi; Marosán Grigorás, Pop Juon Deaku és Grigoria, Zsurs Virtolomej és Togyer, Márkis Györgyi és Silip, összesen 46.

N. B. Itt is kimaradt az udvar.

O.-Lápos. Nemes 1 lovassal: Miskolczi Sámuel im., összesen 1.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Páska Juon, Togyer, Vonucz a Nyezti, Vaszi Huszár, Vonucz l. Grigori, Szimion, Györgyi és Pintye im., Györgyi Vaszi im., Páska Gyurka, Gábor, Ursz, Togyer és Dumitru im., Pop András, Szimion, Lajos és Vonucz a Popi im., Pap Todor a Petri im., Benedek Lajos im., Pap Praekup c., Buda Gavrilla c., Pop Pável, Grigoria, Grigoria a Petri, Dumitru Togyika, Juon l. Vaszi, Dumitru Brindung, Juon a Irinyi, Todor, Tyira és Vaszilika Brindusán, György Gábor, Dumitru és Petre, Borogyi Vaszilia, Pop Györgyi, Ilie Luka, Pop Gavrilla l. Tyimok, Opris Kosztán, Juon és Isztratyia, Mánn Andre és Buda Juon c., Páska Szimion a Bumbi, Havril Juon, Mann Pável, összesen 47.

A kir. fiskus kimaradt.

{410.} Ungurfalva. Nemesek 1-1 gyalogossal: Buda Györgyi, Mihály, Jovul, Jakob, Andre, Kosztán, Prekup, Tyimok, Györgyi, Juon l. Dumitrú, Ursz Akszinyi, Iszáj, Vaszilia Virtol, Gligoria l. Andre, Szimion, Vaszilia l. Todor, Von a Birtokuluj, Stefán a Popi, Vaszilika l. Stefán, Togyer l. Jákob, Juon l. Andre, Gavrilla l. Szindon, Szimion l. Kosztán, Togyer a Bizuluj, Vonucz l. Jákob, Tyimok l. Gavrilla, Györgyi a Petri, Maftye a Urszuluj, Grigori l. Juon, Vaszilika l. Andre, Andre l. Vaszi, Stefán l. Tyimok, Juon a Nyikiti, Vaszi l. Andre, Vonucz Gavrila, Grigori l. Juon, Vaszij l. Joszip, Vonucz l. Dávid, Vaszi a Anyi, Mihály, Vonucz l. Stefán, Lázár, Ursz l. Gregoria, Dányila, Gavrila l. Andre, Markuj, Vaszilia l. Andre, Danyila Anyiszi, Kozma, Grigoria a Urszuluj, Kosztán, Alexa Nyikiti, Kosztán l. Gyermán, Todor l. Grigoria, Vaszij l. Juon, Maftye l. Lupsás, Mojszin, Petra a Fetuluj, Györgyi a Petri, Györgyi l. Stefan, Doroftye l. Jákob, Gavrilla és Ilia a Urszuluj con.; Buda Majsze, Nyisztor, Pántyilimon, Nyikita, Togyer l. Dumitru, Silip, Ursz a Alexi, Gavrilla, Maftye l. Prekup, Vaszilia a Todori, Jakob a Todori, Vonucz, Zaharia, Togyer l. Maftye, Szimion, Ursz l. Maftye, Pável a Kozmi, Togyer l. Kosztán, Andre a Szavuly, Andre l. Juon, Ilia, Ilontyia, Petre, Grigoras, Jakob l. Juon, Todor, Lupuj l. Virtol, Grigor a Alexa, Doroftye a Alexa, Grigori l. Gereszin, Mojszin, Tanászia, Stefan, Nyikita l. Vaszilia, Vonucz l. Togyer, Togyer l. Makszin, Juon l. Makszin és Nyikita; Buta Ursz, Buda Vonucz l. Andre, Togyer l. Karuly, Ursz l. Karuly, Andre l. Vaszil, Borodi Ilia, Györgyi és Juon, Buda Ursz a Kozmi, Pop Juon, Flora, Silip, Tyirilla, Stefan Rogozanu és Gligoria, Zsursze Vonucz, Gradovits Márton, Mán Togyer és Pintye, Csicsó Kozma és Maris Kosztán Lib., összesen 123.

Macskamező. Nemesek 1-1 gyalogossal: Pap Vaszilia, Györgyi, Maftye és Grigoria, Vasuz Gavrilla, Mann Pintye, Florián Nyikuluj, Pap Vonucz, Demián és Logyin, Pop Togyer Grigorás és Alexa, Pap Tyirilla, Danyila és Todor Görgészi, Pop Dumitru és Tanaszia, Pap Grigoria l. Vaszi és Partyemie, Nyikora Pintye, Vonucz és Juon és Szusze Juon con., Marosán Nyekita, Karujan Grigoria Lib., összesen 25.

Disznópatak. Nemesek 1-1 lovassal: Krizbai Sámuel, Deési Gábor im., Haragos Maftye con., összesen 3.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Mann Juonuluj, Mánn Juon l. Grigorie, Györgyi Andreka, Grigor, Von l. Vaszilia con. és Ursz. l. Vaszilia, Mán Danyila, Vonucz l. Kosztán, Petre, Pálonia, Nyikita, Tanászia, Vaszi, Dumitru, Juon a Szavalinyi, Togyer Alexi, Togyer Andreki, {411.} Alexa, Vaszilia l. Pável, Avrám, Pántya, Ilia a Petri, Vaszilia Zahuluj, Dumitru l. Zaharia, Petre, Logyin, Toma, Györgyi a Kozmi, Togyer a Zahuluj, Lup, Tyira, Vaszilia a Urszuluj, Mihály, Kosztán, Ignát és Vaszilia l. Dumitru, Mánn Urszú l. Szimion, Mán Ursz l. Togyer és Jakob, Pop Maftye Magozsán, Haragos Vaszilia, Grigor, Onucz, Mihály, Alexa, Stefán l. Juon, Dumitru, Luka, Stefán l. Szalevesztr, Stefán, Doroftye, Juon l. Ignat, Ursz, Lup, Vaszilika a Todor, Gyorgye, Jákob, Von, Vonucz, Szaler szbiró, Gavrila és Todor, Kina Vonucz l. Nyikulaj, Márk, Jákob, György l. Jakob, Stefán, Togyer l. Virtol, György l. Silip, Dávid, Von, Juon a Irinyi, Togyer l. Juon, Nyikita, Ilia, Togyer Junior, Vaszij és Gavrilla; Zaharia Szimion és Lup, Bogye Juon Junior, Logyin, Urszuj, Juon Junior, Györgyi, Vaszij és Ursz l. Zahar, Farkas Irimia és Bumb, Páska Kosztán és Onucz Lib., Tamás Lup és Juon Lib., Lung Szimion és Mik Juon Lib., összesen 96.

Rohi. Nemesek 1-1 lovassal: Karuly György és Páska Györgyi im., Pap Jovuj, Slen Vonuj és Pap Maftye con., összesen 5.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Páska György és Mihály c., Gyerman Gavrilla, Gavrilla a Popi, Patyika, Maftye c., Szimion l. Andre, Irimia c., Irimia l. Vaszi, Juon, Gavrilla l. Jakab, Ilia Senior, Györgyi l. Nyk, Juon l. Gavrilla c., Von l. Andre, Tanászia, Silip c., Ilia a Prentyeszi, Márk, Ilia l. Dumitru és Voncsuluj; Haragos Nyikuláj, Dumitru, Demián, Kozma és Maftye; Mán Juon l. Maftye, Mánn Kozma, Mán Kifor, Györgyi Rogozán, Ilontyia, Györgyi l. Szávin, Györgyi l. Togyer, Alexa és Grigoria és Butuza Györgyi c., Kupsa Kosztán, Vasutz Tyifor, Sarte Petre, Kupsa Flora, Buda Gligoria, Florián Pásk, Pap Luka és Vonucz c., Pap Jákob l. Akszima, Pop Kosztán l. Vaszilia, Grigoria l. Vaszilia, Dumitru l. Togyer, Akszintye, Juon l. Togyer, Toma, Togyer a Monyi, Ilia l. Togyer, Nyisztor, Györgyi l. Kosztán, Bumb, Ilia l. Silip, Krecsun l. Silip, Simion a Sofronyi, Ariton; Petrucz Grigoria c.; Csicsó Stefán, Bordás Von, Rusz Nyisztor és Szávin, Pop Nyikuláj, Sztocsán Páhonia, Lák Nyikuláj, Rusz Tanászia, Marosán Petre, Blenke Páskuj, Gligoria és Makszin Lib., összesen 74.

{412.} Boérfalva. Nemesek 1-1 lovassal: Kindris Mihály és Pap Vonuk a Popi im., összesen 2.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Pap Danyila és Juon l. Jakab c., Pop Mihály, Vaszilika, Nyikulaj, Vaszilia l. Jákob, Nukutza, Von l. Krecsun, Ilontya, Von l. Grigoria, Joszif, Trefin, Petre a Negyi, Von Tanászia, Alexa, Todor, Maftye, Toma, Kosztán, Grigoria Vaszilik, Juon l. Dumitru, Nyikita és Márkuj; Pap Nyikuláj l. Juon. Von a Sofronyi, Pasztuk, Vonuk, Sándor, Ilia, Jákob, Györgyi, Stefan és Vonuk a Tanaszia, Buda Stefán és Nyisztor c.; Mán Pétre, Román Alexa; Perucz Von és Juon, Román Togyer és Bogdán Todor c.; Bud Ursz, Todor, Nyisztor és Pável; Bud Gavrilla és Nyikita c.; Bud Juon, Ilia, Juon l. Gligor, Juon l. Pável, Paskuj, Szávin, Alexa c. és Logyin; Bud Virtolomej, Grigoria, Von és Danyila; Bud Giraszin és Vonuk; Bud Stefán c.; Bud Jakob és Juon Ungurenos; Boér Vaszilia és Györgyi c.; Atyimi, Vaszilia l. Demián, Mihalia, Stefán és Zaharia; Szártó Ilia és Mán Petre c., Mán Von a Petki, Márk, Vonuk, Silip, Kosztán, Jákob, Jószip, Györgyi, Nyekita és Nuczuj; Todorán Luka, Nyisztor, Vaszij, Ursz és Kosztán c., Opris Alexa, Pahonia és Lázár c., Vosucz Von, Vasutz Lázár, Mán Toma, Tyifor és Vonuk; Rusz Szimion és Györgyi, Székely Juon, Csupej Alexa c., összesen 107.

BOÉRFALVA Község pecsétje

BORKÚT Község pecsétje

DÉS Rendezett Tanácsú Város pecsétje

DÉSAKNA Község pecsétje

DOBOKA Község pecsétje

DOMOKOS Község pecsétje

KÁPOLNOKMONOSTOR Község pecsétje

KISDEBRECEN Község pecsétje

KISKÖRTVÉLYES Község pecsétje

LÁPOSDEBREK Község pecsétje

LÁPOSPATAKA Község pecsétje

LIBATON Község pecsétje

MAGYARLÁPOS Község pecsétje

OLÁHLÁPOS Község pecsétje

ROGOZ Község pecsétje

ROHI Község pecsétje

SZAMOSÚJVÁR Szabad Királyi Város pecsétje

SZÉK Község pecsétje

SZTOLYKAFALVA Község pecsétje

SZURDOKKÁPOLNOK Község pecsétje

 

171490	Magyarláposi	-	nagyközség	Magyarlápos	Târgu Lăpuş	Romania
171500	Magyarláposi	-	nagyközség	Oláhlápos	Lăpuş	Romania
171530	Magyarláposi	Domokosi	község	Domokos	Dămăcuşeni	Romania
171540	Magyarláposi	Domokosi	község	Libaton	Libotin	Romania
171550	Magyarláposi	Domokosi	község	Rogoz	Rogoz	Romania
171570	Magyarláposi	Drágavilmai	község	Drágavilma	Vima Mică	Romania
171580	Magyarláposi	Drágavilmai	község	Jávoros	Jugăstreni	Romania
171590	Magyarláposi	Drágavilmai	község	Tordavilma	Vima Mare	Romania
171610	Magyarláposi	Felsőszőcsi	község	Alsószőcs	Suciu de Jos	Romania
171620	Magyarláposi	Felsőszőcsi	község	Felsőszőcs	Suciu de Sus	Romania
171630	Magyarláposi	Felsőszőcsi	község	Tágfalva	Larga	Romania
171640	Magyarláposi	Felsőszőcsi	község	Tőkés	Groşii Ţibleşului	Romania
171660	Magyarláposi	Karulyfalvai	község	Bába	Baba	Romania
171670	Magyarláposi	Karulyfalvai	község	Drágosfalva	Drăghia	Romania
171680	Magyarláposi	Karulyfalvai	község	Dűlőfalva	Dealu Mare	Romania
171690	Magyarláposi	Karulyfalvai	község	Karulyfalva	Coroieni	Romania
171710	Magyarláposi	Kisdebreczeni	község	Borkút	Borcut	Romania
171720	Magyarláposi	Kisdebreczeni	község	Kisdebreczen	Dumbrava	Romania
171730	Magyarláposi	Kisdebreczeni	község	Láposdebrek	Dobricu Lăpuşului	Romania
171740	Magyarláposi	Kisdebreczeni	község	Sztojkafalva	Stoiceni	Romania
171750	Magyarláposi	Kisdebreczeni	község	Ünőmező	Inău	Romania
171770	Magyarláposi	Kohóvölgyi	község	Erzsébetbánya	Băiuţ	Romania
171780	Magyarláposi	Kohóvölgyi	község	Kohóvölgy	Strâmbu-Băiuţ	Romania
171790	Magyarláposi	Kohóvölgyi	község	Rákosfalva	Poiana Botizii	Romania
171810	Magyarláposi	Kupsafalvai	község	Kosztafalva	Costeni	Romania
171820	Magyarláposi	Kupsafalvai	község	Kupsafalva	Cupşeni	Romania
171830	Magyarláposi	Kupsafalvai	község	Nemesbudafalva	Ungureni	Romania
171850	Magyarláposi	Macskamezői	község	Dánpataka	Vălenii Lăpuşului	Romania
171860	Magyarláposi	Macskamezői	község	Haragosalja	Groape	Romania
171870	Magyarláposi	Macskamezői	község	Kohópatak	Cufoaia	Romania
171880	Magyarláposi	Macskamezői	község	Macskamező	Răzoare	Romania
171890	Magyarláposi	Macskamezői	község	Petőrét	Peteritea	Romania
171910	Magyarláposi	Bohii	község	Boérfalva	Boiereni	Romania
171920	Magyarláposi	Bohii	község	Lápospataka	Fântânele	Romania
171930	Magyarláposi	Bohii	község	Rohi	Rohia	Romania

170710	Kápolnokmonostori	Csernefalvai	község	Balázsszeg	Izvoarele	Romania
170720	Kápolnokmonostori	Csernefalvai	község	Csernefalva	Cerneşti	Romania
170730	Kápolnokmonostori	Csernefalvai	község	Csókás	Ciocotiş	Romania
170740	Kápolnokmonostori	Csernefalvai	község	Kővárfonácz	Fânaţe	Romania
170760	Kápolnokmonostori	Kápolnokmonostori	község	Kápolnokmonostor	Copalnic-Mănăştur	Romania
170770	Kápolnokmonostori	Kápolnokmonostori	község	Rózsapatak	Ruşor	Romania
170780	Kápolnokmonostori	Kápolnokmonostori	község	Szurdukkápolnok	Copalnic	Romania
170800	Kápolnokmonostori	Kováskápolnoki	község	Kováskápolnok	Făureşti	Romania
170810	Kápolnokmonostori	Kováskápolnoki	község	Kötelesmező	Trestia	Romania
170820	Kápolnokmonostori	Kováskápolnoki	község	Laczház	Lăschia	Romania
170830	Kápolnokmonostori	Kováskápolnoki	község	Nyárfás	Plopiş	Romania
170840	Kápolnokmonostori	Kováskápolnoki	község	Révkápolnok	Vad	Romania
170860	Kápolnokmonostori	Kővárberenczei	község	Kiskörtvélyes	Curtuiuşu Mic	Romania
170870	Kápolnokmonostori	Kővárberenczei	község	Kővárberencze	Berinţa	Romania
170880	Kápolnokmonostori	Kővárberenczei	község	Kővárfüred	Cărbunari	Romania
170890	Kápolnokmonostori	Kővárberenczei	község	Kővárgyertyános	Cărpiniş	Romania
170910	Kápolnokmonostori	Nagyhegyi	község	Brébfalva	Brebeni	Romania
170920	Kápolnokmonostori	Nagyhegyi	község	Haragos	Preluca Nouă	Romania
170930	Kápolnokmonostori	Nagyhegyi	község	Nagyhegy	Măgureni	Romania

 

SOCEC Romania directory from the early 1920s

pag 692

1. BABA

Comună rurală . Plasa Lăpușul-Unguresc .Secr. cercual Coroieni . Locuitori 587 . 10 km gara Gâlgău .

Primar : Demian Grigore . Notar : Muste Ioan . Învățător : Iros Mihai .Preot Paroh : Săvan Izidor . Băcani : Bercovits Maier , Demian Ioan . Cîrciumari : Demian Ioan , Meteseu Andrei .

                           

2. BAIUȚ

Comună rueală. Plasa Lăpușul-Unguresc . Secr. Strîmbu Băiuț . Locuitori 130 . 34 km de gara Băiuș .

Primar: Moldovan Stefan . Notar : Turje Petre . Învățători : Humug Gheza , Gergely Aurel . Învățătoare : Scande Maria . Preot Paroh : Muste Vasile . Cîrciumari : Bimbuch Ioachim , Frătar Cristofor văd. Cismari : Egri Alexandru , Klain Isac . Fierării : Babula Ludovic .

pag 694

3. BERINȚA

Comună rurală . Plasa Copalnic-Mănăstur . Resedință secr. cercual Berința . Locuitori 949 . 20 km de gara Baia Mare .

Primar : Mihalea Ioan . Notar : Petrovan Vasile . Preot Paroh Ș Ghețe Gheorghe . Băcani : Isac Maria , Mozes Lasar . Birtași : Cîrlig Gheorhe , Herman Isac , Ionaș Isac văd. Cismari : Carmași Alexandru . Măcelari : Isac Ilie . Tîmplari : Cîrlig Gheorghe .

4. BLOAJA

Comună rulală . Plasa Copalnic-Mămăștur . Secr. cercural Cernești . Locuitori 82 .26 km de gara Baia Mare .

Primar : Dancos Ioan . Notar Ș Bărbos Carol .

5. BOERENI

Comuna rurală . Plasa Lăpușul-Unguresc . Secr. cercural Rohia . Locuitori 715 . 32 km de gara din Dej .

Primar : Buda Atanasie . Notar : Cosma Ioan . Preot Paroh Budu Corneliu gr. cat. Învățător : Manu Vasile . Cîrciumari : Boer Andrei cîrciuma comunală . 

6. BORCUT

Comună rurală . Plasa Lăpușul-Unguresc . Cecr. cercural Dobritinaș . Locuitori 528 . 32 km de gara Gîlgău .

Primar : Leșe Ilie . Notar : Weinberger Avraham . Preot Paroh :  Man Zaharie . Cîrciumari : Goldstein Solomon , Marcovici Iosef .

7. Brebeni

Comună rurală . Plasa Copalnic Mănăștur . Secr. cercual Măgureni . Locuitori 322 . 36 km de gara Baia Mare .

Primar : Bota Ștefan . Notar : Bărbos Andrei . Preot Paroh : Medan Ioan . Băcan : Marcus Iosef . Cîrciumar : Marcus Iosef .

pag.696 

7.Cărpiniș

Comună rurală . Plasa Copalnic Mănăștur . Secr. cercular Berința . Locuitori 359 . 18 km nh gara Baia Mare .

Primar : Teteșan Ioan . Notar : Petrovan Vasile . Preot Paroh : Șandor Octavian . Birtași : Walerștain Mandel .

8. Cernesti

Comună rurală . Plasa Copalnic Mănăștur . Secr. cercual Cernești . Locuitori 882 . 32 km de gara Baia Mare .

Primar : Cosmuța Ioan . Notar : Bărbos Carol . Învățător : Batu Teodor . Preot Paroh : Mihalea Alexandru gr. cat. Băcani : Iosef Solomon , Mendel Solomon . Cîrciumari : Solomon Abraham , Herșcovici Geza . Cismari : Preisler Iacov . Tîmplari : Măguțiu Ioan , Remetean Gavriș . 

pag. 698

9. Ciocotiș

Comună rurală . Plasa Copalnic-Mănăștur . Cerc. cercural Cernești . Locuitori 933 . 38 km de gara Baia Mare .

Primar : Alexa Ion . Notar : Bărbos Carol . Învățător : Bărbos Grigore . Preot Paroh : Bărbos Alexananru .gr. cat. Circiumari : Mare Lazăr , Preisleir Mihai . Tîmplari : Gherghel Filip . 

pag. 699

10. Copalnic

Comună rurală . Plasa Copalnic-Mămăștur . Cerc. Cercural Copalnic-Mănăștur . Locuitori 1005 . 23 km de gara Baia Mare ,

Primar : Tartia Ștefan . Notar : Petrovan Ioan . Preoți Parohi : Miele Ștefan gr. ort. , Simon Alexandru dr. cat . Circiumari : Grunfeld Mauriciu văd , Marcus Mare , Mosuciu Gavrilă .

11. Copalnic-Mănăștur

Comună rurală . Reședința plasei Copalnic-Mămăștur . Reședința cerc. cercural Copalnic-Mănăștur . Judecătorie cercurală . Locuitori 1230 . 26 km de gara Baia Mare .

Primar : Pop Vasile . Notar : Petrovan Ioan . Învățătoare : Priguană Valeria . Preot Paroh : Avram Nicolae gr. cat. Argasitori : Dragomir Alexandru , Fechete Augustin . Băcani : Bobb Teoader , Dudaș Ioan văd. , Elcovitz Iacov , Grunfeld Eduard , Grunfeld Ester , Hirsch Maier , Ida Solomon , Iuga Livius , Mihai Ludwig vad. , Moldovan Solomon Inda . Banci : Râureanu - casă de credit și economie , Copalnic Mănăștur , capital 200000 lei , președinte - Petrovan George . Birturi : Bobb Teoader , Hirsch Maier , Iuga Livius . Cîrciumari : Bernard David , Zeigher Roza . Cismari : Grunfeld Iacob , Isac Lazăr . Croitori : Mendel Avraham , Simon Ignat . Măcelari : Bernard Israel , Grunfeld Ignat , Marcovtz Viliam . Postăvari ( magazin de ) Mendel Francisc , Singer Ignat . Tîmplari : Berl Israel , Pop Spiridon .