Home | CUVINT INAINTE | SCUZE | NOU PE SITE | GENESSIS | GENESSIS II | FRATII MARAMURESENI | COMITATUL SZOLNOK DOBOKA | CONTINUARE I | CONTINUARE II | TARA LAPUSULUI 1876 HARTA | MUSATINII SI MARAMURESUL | 1914 | Blank page | TIRGU LAPUS | TIRGU LAPUS II | TIRGU LAPUS III | FILE DIN ISTORIA LAPUSULUI | ISTORIE A SCOLII LAPUSENE | TARA LAPUSULUI | TARA LAPUSULUI II | TARA LAPUSULUI III | TARA LAPUSULUI IV | MUNTII LAPUSULUI | Tara Chioarului | Blank page | TARA CHIOARULUI II | ISTORIA RELIGIILOR TARII LAPUSULUI | TURISM IN TARA LAPUSULUI ?! | TRASEE TURISTICE IN TARA LAPUSULUI | Blank page | BISERICILE DE LEMN | BISERICI DE LEMN II | PE VREMEA LUI PINTEA | PANORAMA LAPUSULUI | PANORAMA LAPUSULUI II | PANORAMA LAPUSULUI III | FOLCLOR LAPUSAN | TRADITII | BABA | BAIUT | BERINTA | POIANA BLENCHI | POIANA BOTIZII | BOIERENI | BORCUT | DOBRIC | DUMBRAVA | BREBENI | UNGURENI | CERNESTI | CIOCOTIS- | FINATE- | IZVOARELE -BLOAJA | MAGURENI | TRESTIE- | VALENI | POIANA PORCULUI-FINTINELE | DEALUL CORBULUI | INAU | DAMACUSENI | DEALUL MARE | VIMA MICA | DRAGHIA | FAURESTI | GOSTILA | GROSI | GROAPE | JUGATRENI | ASPRA | LASCHIA | LAPUSUL ROMANESC | LIBOTIN | LARGA | MAGOAJA | COPALNIC MANASTIUR | VIMA MARE | COPALNIC | COROIENI | CUFOAIA | COSTENI | CUPSENI | CARPINIS | CURTISIU MIC | ? CIMPIA SASULUI | STRIMBU BAIUT | PRELUCA NOUA | PRELUCA | PETERITEA | CONTINUARE PRELUCA | PLOPIS | RAZOARE | ROGOZ | ROHIA-PAMINTUL CREDINTEI | ROMANESTI | RUSOR | SUCIU DE JOS | SUCIU DE SUS | STOICENI | SALNITA | SURDESTI | SATRA | VAD | FAMILIA CULCER-MEMORII | BLESTEMUL PAMÎNTULUI | BISERICA UNITARA -MARTIRI | MARTIRII TARII LAPUSULUI | INTOARCEREA ACASA | BISERICA BAPTISTA LAPUSANA | PENTICOSTALISMUL IN TARA LAPUSULUI | PASTRATORII TRADITIEI | POVESTE | Melania Dan | CONTINUITATE | DIN BOGATIILE LAPUSULUI | SENZATIONAL | RADACINI | " Halal de mine sunt bunic " | Pentru Boguta | Emotii | Dupa 25 de ani | LAPUSENI UNITIVA !!! | REINTOARCERE IN TRECUT I | REINTOARCERE IN TRECUT II | REINTOARCERE IN TRECUT III | Ultima ceremonie | EROI | Rohia 2 | MUNTELE GAINA | PROFESORI | " PEDAGOGI DE SCOALA VECHE " | CAMPIONAT PE MAIDAN | VIOLENTA | Blank page | " LA PESCUIT , IARNA " | Istoria unui parculet | LIBOTIN | VECHIUL LICEU | MENTORI | La gradinita | FOTOGRAFII CLASELE I-IV | CLASA VIII | CLASA X | CLASA XII "A" | MENTORI II | SASCUT | SASCUT II | Blank page | povestiri | povestiri II | povestiri III | povestiri IV | povestiri V | povestiri VI | Dr. SOLOMON CORNELIU | CULTURA | CULTURA II | CULTURA III | LAPUSENI | Lapuseni II | TOAMNA SE NUMARA ....... | COPILARIA MEA ,SPITALUL | STRADA DOINEI | Lapusul si evreii | Lapusul si evreii II | LAPUSUL si evreii II continuare | Lapusul si evreii III | Lapusul si evreii IV | Lapusul si evreii V | LAPUSUL SI EVREII (ENGLEZA) | URME | PRIN CIMITIRUL EVREIESC DIN TIRGUL LAPUS | CASA RABINICA DE LAPUS | Traditii evreiesti | HOLOCAUSTUL LAPUSAN | YAD VASHEM | HOLOCAUSTUL LAPUSAN (ANTISEMITISM) | DOCTORI | FARA LEGATURA | ALEGERI | Blank page | Blank page 2 | Blank page 3 | Contact Me | About Me | Favorite Links

AMINTIRI DIN TIRGU LAPUS / SASCUT

TIRGU LAPUS

Lápos (Magyar-).

Nevének változatai: 1291-ben*Hazai Okmtár VI. 361. Dl. 30132. Lapus. 1325-ben*Erdődy ltár Galgóczon. és 1500-ban*Km. prot. Michael 17. és Neoreg. D. 4. Yosyplapos. 1506-ban*Dl. 30911. Lapos. 1553-ban*Transilv. fasc. 9. nr. 69. Magyarlapos. 1584-ben*Lib. Reg. I. Sigism. Báthory 251. Lapos. 1598-ban*Km. Szolnok int. B. 15. Magyar-Lapos (oppidum). 1602-ben*Orsz. ltár. Unger-Lapos. 1607-ben*Torma cs. ltára. Joseph-Lapos. 1608-ban*5. Lib. Reg. 72. Josip-Lapos (oppidum). 1612-ben*Torma cs. ltára. Magiar-Lapos. 1612-ben*Erd. kanczell. 1700. 147. sz. Josip-Lápos. 1615-ben*Km. Szolnok int. D. 11. Josziplápos (oppidum). 1659-ben*27. L. Reg. 78. és 86. Magyar-Jósip-Lápos. 1721-ben*E. F. L. XII 1/2. Magyar-Jósip-Lápos. 1750-ben*Erd. főkormsz. ltár. Magyar-Lápos. Oláhul Lapusu. 1857-ben*Orsz. ism. tábla 22. lap. Magyar-Lápos mezőváros.

Magyar-Lápos előnevét magyar lakosaitól, utónevét Lápos vize után kapta. 1727-ben*Megyei ltár. Jószip, Josep neve a és szép összetételéből alakult.

Sík téren, az oldalokra is kiterjedőleg fekszik, keresztül foly rajta a Lápos folyó. Deéstől 42.1 kilométernyire a magyarláposi járásban.

A hagyomány szerint egy Jószip nevü oláh lakta volna e községet, kinek sok kecskéje volt. A mai Budafalván (előbb Ungurfalva) pedig magyar ember lakott, kinek vagyona lovakból állott. A kecskének hegyes, erdős hely, a lónak térség, lapály kellett; ez okból Joszip az ungurfalvi magyarral cserélt, ezen egy magyar család lett volna alapitója Magyar-Lápos nagyközségnek. Ezt a mesét úgy látszik, azért költötték, hogy Jószip- és Josep-Lápos nevét kimagyarázhassák, holott ez alatt, mint láttuk, jó és szép értendő.

Magyar-Lápos 1291-ig Szolnokvárához tartozó föld volt, azon évben azonban III. Endre király, mivel vele Albert osztrák herczeg ellen viselt {6.} hadjárataiban részt vett,*Hazai Okmtár VI. 361. Dl. 30132. azt a Losonczi Bánffyak ősének Dénes nádor fia: Dénes ispánnak adományozta Ezen Dénes fiaitól Lápost a XIV. század elején uralkodó zavaros időben a hatalmas László erdélyi vajda jogtalanul elfoglalta, kik birtokukat újra csakis 1315-ben*Dl. 29995. és Bánffy ltár. Fejér Cod. Dipl. Tom. VIII. vol. 1. 556. Róbert Károly parancsára nyerték vissza.

A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben*Gr. Erdődy ltár Galgóczon. megejtett osztály szerint Lápos Bánffy Tamásnak jutott, később ott vám is emeltetett.*Gr. Bánffy ltár S. 13.

1381-ben*Dl. 28357, 28585. a Régeni Bánffy István fiai közti osztály szerint Lápos felerésze László, István, György és Albert közt négy részre osztatott.

1500-ban*Km. prot. Michael. 17. és Neoreg. D. 4. Bánffy János fia János, Bánffy Mihály fiai: Imre, Péter, András és Mihály a birtokukban lévő Magyar-Lápos egyik felét Bánffy László s fiai Miklós és Ferencz, Bánffy György fiai Ferencz, István és Zsigmond, ezen Ferencznek fiai Kristóf s azon Istvánnak fia László pedig a birtokukban lévő másik felerészt Csicsó urának, István moldvai vajdának és fiának Bogdánnak eladják.

1553-ban*Transilv. fasc. 9. nr. 69. Csicsóvár tartozéka a Lápos vidékén, az ottani vámmal és két kövü malommal. Birái: Biró Osvát és Fekete Imre.

1566-ban Lápos egy része Kővárhoz is tartozott, melynek itt egy két kövü malma van,*Urb. et conscr. fasc. 101. nr. 45. de a melynek nem tudják biztosan a jövedelmét.*Ebből az látszik, hogy nem régen csatoltatott Kővárához.

1584-ben*I. L. Reg. Sig. Báthory. 251. Báthory Kristóf, utóbb Zsigmond fejedelem lakóit szűk s terméketlen területük miatt a 30-ad fizetése alól felmenti.

1590-ben*Erd. főkormsz. 1804; 122. nemes a láposi Horváth család.

1590-ben*Km. Lib. Reg. Sig. Báthory 20. itt a szamosujvári várnak 10 puskása volt. Névleg: Horváth Ferencz, Balázs és Miklós, Nagy Bálint, Láposi Boldizsár, Barla Balázs, Hegedüs Bálint, Kozma Péter, Láposi Tamás, Pap János.*Erd. főkormányszék 1804:122.

1594-ben*Km. Arm. Diversae. Magyar-Láposi Boér István és Deési Margjus Péter Magyar-Lápos és hozzátartozó községek tiszttartója emlittetik.

1598-ban*Km. Szolnok int. B. 15. Báthory Zsigmond e mezővárost Bellő, másként Balássi György fejedelmi tárnokmesternek és nejének Bagdi Margitnak adományozta oda Kis-Debreczen és Tordavilmával együtt, de az igtatásnál az itteni Szamosujvárhoz tartozó gyalogpuskások nevében Olajos Bálint (providus) ellentmondott.

1598-ban*4. Lib. Reg. 102–105. Boér István emlittetik.

{7.} 1602-ben*Orsz. ltár. Beli György birja.

Egy 1603-ik évi*Urb. et conscr. fasc. 65. nr. 87. B. feljegyzés szerint e falu Básta Györgynek adományoztatott.

1606 nov. 2-án*Torma cs. ltára. Rákóczy Zsigmond Joszipláposi Gáspár Mihály szolgabirót újolag megnemesiti, itteni házát, a Kozma Márton darabont és az országút között, minden közteher alól kiveszi.

1607-ben*Torma gyüjt. Rákóczy Zsigmond fejedelem birtoka. Ekkori birája Balázs Márton, ezen kivül Bartha és Ilyés családok emlittetnek.

1608-ban*Km. Szolnok int. D. 8, 12. k. 11. Báthory Gábor e birtokot, mely eddig Szamosujvárhoz tartozott és Domokost 15 ezer frtért Deregnyői Daróczy Ferencznek adományozta oda, de az igtatásnak Varga, máskép Joszipláposi Gáspár Mihály az itteni gyalogpuskások és szabadosok nevében ellene mondott.

1612-ben*Torma cs. ltára. birtokosai Szilágyi János, Putnoky János, (kinek itteni tisztje nemes Farkas György), Jancsó Pál, Bálint, Csik és Gál családok emlittetnek.

1612-ben*Erd. kanczellária 1700: 147. sz. a szamosujvári várnak itt a következő hat nemes puskása van: Kozma Márton, Hegedüs Mihály, Imre János, Abrugyi János, Biró Tamás és Fábián István. Kiskoruak: Horváth Ferencz, Balog Bálint és Boldizsár, Horváth Dénes és Dienes Balázs.

Hegedüs Bálint Mihály és Sánta Borbála örökösei Bálint Zsuzsa, Szász Varga Józsefné Bálint György, Tamás Mária József, Szél Éva Bálint Kriska, Nt. Pávai Józsefné. Bálint Samu, Gáspár Zuszsa Bálint Borbála, Leó Mártonné József, Szász Borbála Julianna, Bányai Mihályné

Hegedüs Bálint Mihály és Sánta Borbála örökösei Bálint Zsuzsa, Szász Varga Józsefné Bálint György, Tamás Mária József, Szél Éva Bálint Kriska, Nt. Pávai Józsefné. Bálint Samu, Gáspár Zuszsa Bálint Borbála, Leó Mártonné József, Szász Borbála Julianna, Bányai Mihályné*Torma gy.

1613-ban*Km. prot. E. 158. Jancsó Pál Magyar-Lápos felét, melyet a fejedelemtől kapott adományban, Putnoki Jánosnak eladja.

1615-ben*Km. Szolnok int. D. 11. Joszipláposi Gáspár, máskép Varga Mihály itteni nems.

1616-ban*Km. prot. K. 13. és Szolnok Med. D. 31. Bethlen Gábor fejedelem ezen birtokát Daróczy Ferencz császári tanácsos, szepesi kamara-praefektus és Beregvármegye főispánjának adja hűséges szolgálataiért, de Daróczy ezen adományozott birtokot a fejedelemmel elcseréli.

{8.} 1618-ban*Rettegi S. gyüjt. a fejedelemnek Szamosujvárhoz tartozó itteni része után a mustrára két-két kapu után Ferencz Tamás és Antal Márton*Czímerét lásd Siebm. Wb. IV. B. 15. Abth. Taf. 10. gyalogpuskásokat állitották ki.

1620-ban*Gáspár és ltára. Torm. Gyüjt. Varga Andrást a fejedelem szabadossá tevén, itteni házát megnemesiti s 1622-ben*U. o. itteni nemes telkébe ellenmondás nélkül beigtatják.

1648-ban*Torma gyüjt. Rákóczy György fejedelem szigoruan megparancsolja annak megvizsgálását, hogy az itteni nemesek, szabadosok és darabontok, kiktől és mely jogon kapták most élvezett jogaikat.

1650-ben*Erd. főkormsz. ltár. nemes puskás darabont a magyar-joszipláposi Bálint család, melyet II. Rákóczy György fejedelem emelt armalis nemességre itteni lakóházával együtt.

Joszipláposi Csonka család czímere.

Joszipláposi Csonka család czímere.*Siebm. Wb. IV. B. 15. Abth. 90. Taf.

1653. és 1658-ban*Torma cs. ltára. a szamosujvári uradalomnak itt 40 adózó jobbágya van.

1658-ban*Km. Conv. Arm. V. 20. magyar-joszipláposi Csonka András, Imre András, Antal Miklós*U. o. B. 17. Szamosujvárhoz tartozó zöld vagy tessenyi puskásokat II. Rákóczy György fejedelem megnemesiti itteni telkeikkel együtt.*Kihirdetve 1703 márcz. 2-án a bethleni megyei gyülésen. Megyei jkv.

1659-ben*27. Lib. Reg. 78. febr. 19-én Deésen kelt adománylevele szerint Barcsai Ákos fejedelem e birtokot Csicsókereszturi Torma Istvánnak és nejének Czeczeliczki Szilvássy Juditnak adja zálogba 1500 tallérba, kivéve az itteni gyalogpuskások telkeit s ezért zálogositja el, hogy a porta követelésének eleget tehessen. Még ugyanez évben Deésen, február 22-én,*27. Lib. Reg. 86. Cs. ltár. az itteni hidvámot 300 frtba Torma Kristófnak, az István fiának, adja zálogba, midőn ez fiát Kristófot megkereszteltette.

1660-ban*27. Lib. Reg. 292. okt. 3-án a radnóthi táborból Barcsay Ákos fejedelem e birtokot uzoni Pünkösti Györgynek adja zálogba.

1663-ban*Torma gyüjt. Simon Andrást, Imre Andrást, Molnár Andrást és Mihályt Apaffy fejedelem itteni telkeikkel együtt megnemesiti.

1667-ben*E. F. L. III. 204. C. tanuk vallják, hogy Torma István Magyar-Láposba beigtattatta magát.

{9.} 1667 ápr. 4-én Ebesfalván kelt adománylevelénél fogva*Torma gyüjt. Apaffy fejedelem Váradi Horváth Andrásnak, deési és máramarosi harminczadosának és neje Csoma Erzsébetnek adja (Gál Márton kertje és Szombati Miklós puszta telke közt) Joszipláposi Boér István magvaszakadtával ennek itt levő katonai egy telkét.*Fisc. ltár nr. 577. 1829. év.

1668-ban*Torma gyüjt. Szász Andrást itteni nemesi telkébe beigtatják.

1671-ben*U. o. márcz. 13-án kelt adománylevelénél fogva Apaffy fejedelem a magvaszakadt Boér István nemesi udvarházának egy részét Láposi Bessenyei Györgynek adja zálogba.

1675-ben*Torma cs. ltára. egyik birtokos Joszipláposi Kis Ferencz deák és Csicsó-Kereszturi Torma István, ennek itt több Mihály és kupás nevü jobbágyai vannak.

1676-ban*U. o. Varga, Szász, Szabó György és Molnár családbeli nemesek emlittetnek.

1677-ben*Benkő cs. ltára. a fejedelem Boér István magvaszakadtával itt levő birtokának egy részét Horváth András és neje Kozma Erzsébetnek adta, kiket a következő évben beigtattak.

1679 decz. 28-án*Torma gyüjt. kelt fejedelmi parancs folytán Apaffy Mihály fejedelemné kihirdettette Váraljai István szolgabiró által, hogy minden idevaló nems, puskás-darabont birtokához való jogát és kiváltságát igazolja. Ugyanezen évben készült urbárium szerint itt ekkor 5 nemesi telek volt, u. m. Gáspár, máskép Varga Gáspáré és Mihályé, ifj. Gáspár Mihályé, Szász Andrásé, Kis Ferenczé és Szász Györgyé.

1679-beli*Erd. főkormsz. ltár. urbárium szerint a Gáspár családnak itt két nemesi telke van.

1679-ben*E. F. L. III. 264. G. J. 205. L. Apaffy Mihály e birtokot vámjával együtt nejének Bornemisza Annának adja zálogba, ki azt Torma István árváitól 689 drb aranyon (4 frt 35 denárjával) 1680 május 22-én kelt nyugtatvány szerint kiváltván, Deési Gáspár fejérvári requisitortól Joszip-Lápos zálogösszegébe Jósika Gábor az árvák gyámja vette fel.*Torma cs. ltára. Ezen idő után a fejedelmné itteni jobbágyai Katonába (Kolozsmegye) tettek szolgálatot.

1694-ben*Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35–56. birtokosa ifj. Apaffy Mihály.

1700-ban*Erdélyi kanczellária 1700: 147. sz. első Leopold király Hegedüs Bálint, Marczi Mihály, Antal, máskép Domokos Mihály itteni gyalogpuskás darabontokat jogaikban megerősiti.

{10.} 1702-ben*Erd. főkormsz. ltár. birtokosa ifj. Apaffy Mihály, Kolozsvári János, egy telkes nemesek a Varga, Bányai és Szász családok.

1712-ben*Km. Neor D. 28. itteni nemes darabontok a Hegedüs, Marczi és Domokos családok.

1713-ban*Erd. főkormsz. ltár. Nemes Prod. J. 1. nemes a Varga és Szász család, ötön laknak öt házban vagy két örökségen.

1714-ben*E. F. L. IV. 256. g. a magbanszakadt II. Apaffy Mihály itteni részét a fiskus elfoglalta.

1721-ben*E. F. L. XII 1/3 44. C. egy telkes nemes Kolozsvári János és Bessenyei Judit.

1751-ben*Megyei ltár. nemes az itteni Szász, Varga, Hegedüs, Csonka, Sánta, Szél, Gáspár, Bányai, Toma, Balázs és Szalai, puskások Balázs és Csonka családbeliek, fizetéses tisztviselők a viceprovisor vagy algondviselő és a mercenarius.

1754-ben*Benkő cs. ltára. Boér-Horváth-féle rész Fántya Demeter és Jánosra szállott, kik ez évben Vizi Dávidnak adják el, a mely telket Muszka vagy Fántya Demeter Vizi Andrással kétfelé osztott.

1756-ban*Torma gyüjt. id. Gáspár András, István és János, Bányai Mihály és István, Csonka Miklós, Hegedüs György, Mihály, ifj. György és István, Balázs János, Sallai Mihály, ifj. Szász István és Borbála Csonka Jánosné, Szász Klára Balázs Jánosné, Szász Zsuzsa Sánta Ferenczné, Molnár Erzsébet Sánta Mihályné közösen fizetik a fiskus által ellenök idevaló birtokaikért folytatott perbeli költségeket.

1759-ben*Torma cs. ltára. az itteni fiskusi részt vétel folytán Barcsay Gergelyné Naláczi Sára birja.

1762-ben*Erd. L. Reg. XI. 118. Mária Terézia királynő e birtok felét, vagyis az Apaffy fejedelem féle részt gr. Bethlen Gábor és Mihálynak adományozta cserébe Katonáért.*E. F. L. XII 1/2.

1763-ban Id. Szász István örökösei János, def., Mária, def. 1791 István Sámuel András Szász Kata Rettegi Litt. Farkasné Szász Ilona Sánta Józsefné Szász Sára Sánta József Mária, Miskolczi Józsefné

1763-ban Id. Szász István örökösei János, def., Mária, def. 1791 István Sámuel András Szász Kata Rettegi Litt. Farkasné Szász Ilona Sánta Józsefné Szász Sára Sánta József Mária, Miskolczi Józsefné*Torma gyüjt.

{11.} 1769-ben*E. F. L. III. 215. H. G. gr. Bethlen Gábor itteni részét Naláczi Sárának Barcsay György özvegyének átengedte, kitől Barcsay Ágnesre Bánffy Dénesnére szállott, kinek leánya gr. Bánffy Ágnes gr. Eszterházy Jánosné volt.

1770–73-ban*Erd. főkormsz. ltár. összeírt birtokosok Micskei Cseh János apai-anyai jogon, M.-Láposi Csonka Sámuel apai, Martonosi Gyujtó Miklós anyai adomány jogon. (Kolozsvári Kolosvári Mihály itteni kir. harminczados).

1744-ben*Erd. főkormsz. ltár. Hegedüs András gyermekei: Mihály, András, Judit Varga Mihályné és Anna Szász Mártonné. Egyik birtokosa Balázs András, fia Miklós, fiai András és Miklós 1775-ben.*U. o.

Varga Ilona 1-ör Sallai Mihályné Sallai Mihály János István András 1775. 2-or Szász Samuné örökösei

Varga Ilona 1-ör Sallai Mihályné Sallai Mihály János István András 1775. 2-or Szász Samuné örökösei*Torma gyüjt. Szász István Klára, Balázs Jánosné Sára, Sánta Ferenczné Sánta János, Ferencz, András, Mihály György, István Gáspár (Varga) Mihály *Erd. főkormsz. ltár. Gáspár Gáspár Gáspár V. Dorottya Borkuti Bessenyei Györgyné 1671 Bessenyei Erzsébet Hegedüs Mihályné Hegedüs Mihály Borbála micskei Cseh Andrásné M. Cseh Mihály 7176.

1786-ban*U. o. birtokosai : gr. Eszterházy Jánosnak van 37 jobbágya, 5 zsellére, 4 szegénye, Szamosujvár városának 11 zsellére.

1812-ben*Megyei ltár. Szász András és Mihály testvérek s ez utóbbinak gyermekei: Ágnes Hegedüs Bálint Andrásné s fiok h. Bálint Sándor egyik birtokos.

1820-ban*Erd. kanczellária ltára. birtokosai: gr. Eszterházy Jánosnak van 40 telke, Szamosujvár városának 12 telke. Több szabad és adózó nemes telkesek, puskások és darabontok.

Zöld puskás Balázs András és neje Csonka Katától 2 telek örököse Dorottya Leo Mihályné Puskás Balázs András Leo Ilona Szász Mihályné János 1820. Szász Mária Csonka Istvánné Szász Borbála Molnár Györgyné Szász János Csonka Borbála Szász Mihályné 1820 Molnár György János

Zöld puskás Balázs András és neje Csonka Katától 2 telek örököse Dorottya Leo Mihályné Puskás Balázs András Leo Ilona Szász Mihályné János 1820. Szász Mária Csonka Istvánné Szász Borbála Molnár Györgyné Szász János Csonka Borbála Szász Mihályné 1820 Molnár György János

1824-ben*Benkő cs. ltára. a Boér és Horváth-féle telkek tulajdonosai: Benkő József, Balázs János, Muszka László nemesek. Benkő József gyermekei: Juliánna Kerekes Samuné, Márta Mester Károlyné, Anna Kádár Ferenczné és Sándor.

{12.} 1824-ben*Erd. főkormsz. ltár. Gáspár, máskép Varga Mihály, István, János, Miklós, Salai János és Mihály nemesek.

1824-ben*Megyei ltár. Szász Zsigmond fiai János és Ferencz, az István fia Samu, a Mihály fia András, a Miklós fia Miklós és Mihály fia György nemesek.

1829-ben*Ev. ref. egyh. ltára. az ev. ref. egyháznak van 3 telke, melyet Hegedüs István gondnok cserélt a fiskustól. Darabontok: Gáspár, Varga, Iszlai, Hegedüs, Balázs családok és Sallai László, Bányai Mihály, Szász István és Balázs, Mihály András.

A Szász, Csonka, Sánta családnak és Molnár Lőrincznek együtt van 8 telke, a Szász, Csonka, Sánta, Lőrincz, Szél, Pap családnak újra 8 telke. Vizi Dávidnak, Muszka Demeternek 3 telke.*Erd. főkormsz. ltár.

1829-ben*E. F. L. XII 1/2. a Bethlen-féle részt a Bánffy Dénes utódai birják.

1838-ban*Megyei ltár. van 43 nem adózó, 156 adózó nemes lakosa, írni, olvasni tud 22, magyar ajku 186, oláh 13.

1843-ban*U. o. 164 magyar, 19 oláh ajku nemes lakosa van.

1863-ban*Urb. Wes. 93. és 173. l. úrbéri kárpótlásban részesült innen gr. Eszterházy István és Szamosujvár város.

1866-ban*Erd. főkormsz. ltár. nemesi jogú birtokosai: gr. Eszterházy István s az Albisi, Bak, Balás, Bálint, Balla, Baló, Bányai, Barta, Becsi, Benkő,*Árkosi Benkő János és Ádám nemeslevelét 1803-ban hirdették ki (Megyei ltár selejt. 333. sz.) Beregszászi, Bernárdi, Bese, Biró, Bogya, Breuer, Csató, Cseh, Csonka, Deési, Dragomir, Erdélyi, Fejér, Fejérvári, Gáspár, Gergely, Göcze, Gyermán, Haragos, Hegedüs, Horváthi, Imreh, Joó, Kádár, Kapolnicsán, Kalacsi, Katona, Kerekes, Kis, Kohán, Koncz, Kovács, Lémon, Lőcsei, Lőrincz, Megyaszai, Miskolczi, Molnár, Nagy, Olosz, Onicza, Opris, Pál, Pap, Pásztor, Pávai, Rácz, Rohián, Sánta, Sallai, Sebők, Séra, Sram, Szász, Szabó, Szénási, Székely, Szél, Szepesi, Szilágyi, Tamás, Toma, Trif, Técsi családok, összesen 271 fővel.

Técsői Técsy család czímere.

Técsői Técsy család czímere.

A Técsői Técsi család őseit, Istvánt testvéreivel Györgygyel (1671) és Annával 1649 február 4-én III. Ferdinánd nemességre emeli s ezt {13.} Szathmárvármegyében Batizon 1652 jul. 9-én kihirdetik Laknak Nagy-Bányán, hová Istvánt papnak választották meg, de nem fogadta el.*Szathmárvármegye ltára. Igt. Sz. 2766. köt. 44. Oromány 28. sz. Ez Istvántól származik le a család (1649–1675), kinek fia Samu (1695–21722), ennek Samu (1722–1760), ennek fia Samu (1752–1802), neje Poroszlói Tóth Julia (A Tóth család utódai Kolozsvártt laktak a Magyar-utczában, nemeslevele Técsy Kálmánnal Deés),*E családnak 1606 aug. 29-én Bocskay Istvántól nyert eredeti armális levele a főegyházi Szabó, máskép Técsi család 1672. jun. 9-én Apaffy Mihálytól szerzett eredeti armálisával együtt, valamint az I. Lipót által 1688. okt. 25-én nemességre emelt (técsői) Kató család armálisának hiteles másolata Técsy Kálmán birtokában van Deésen. fiok Sámuel (1790–1862. Ez telepedett M.-Láposra), szolgabiró, neje Bernádi Károlina, gyermekeik: 1. Sámuel (1830), neje Sántha Mária, leányuk Róza, 2. Kálmán (1834–1890), neje Sorger Amália, fiok az élő Kálmán, kinek Schilling Erzsébettől 2 leánya és egy fia van, 3. Károlina, férje Léczfalvi Gyárfás Ferencz szolgabiró s fiok Gerő.

Jelenlegi birtokosai (1898-ban): gr. Eszterházy István: 2116 h. Lőrinczrévei Bárdy Károly és neje öröklés és vásár. Kádár János 115 h. Técsy Kálmán 184 h. Magyar-Lápos községe 841 h. Ev. ref. egyház. Vásárolt birtokok: Hirsch Ignácz örökösei 376 h. Topán József 107 h. Szász Dániel és József öröklés és vásár, Kupás Samu öröklés és vásár.

Tartománya: 1500-ban*Km.prot.Michael 17. Alsó-Szőcs, Borkút, Macskamező, Dánpataka és Rohi.

1553-ban*Transilv. fasc. 9. nr. 69. Magyar-Lápos, Domokos, L.-Debrek, Libaton, Szászmező, Macskamező, Disznópataka, Dánpataka, Borkút, Drágyia, Rogoz, Alsó-Szőcs, Rohi.

Lőrinczrévi Bárdy cs. czímere.

Lőrinczrévi Bárdy cs. czímere.*Első ismert őse Bárdi Péter fia István, a tanuló, kit Apaffy Mihály fejedelem, miután Lőrinczével Koncz Gábor és neje Jósika Judit s fiok József, Ferencz és Éva felszabaditottak – czímeres nemességre emelt Fogarason 1682-ben, nemeslevele kihirdetve a fogarasi országgyülésen 1684 márczius hó 21-én, Zabolai Mikes Kelemen protonotar aláirása alatt.

1584-ben*I. Lib. Reg. Sigism. Báthory 251. M.-Lápos, Domokos, Rogoz, Alsó-Szőcs, Oláh-Lápos, Libaton,*Eladományoztatott 1598-ban (4. Lib. Reg. 102–105.) Székely Mózesnek, a későbbi fejedelemnek. L.-Debrek, Borkút, Macskamező, Karulyfalva, Bojérfalva, Kohpataka, Dánpataka, Disznópataka, Rohi, Ungurfalva, Kupsafalva, Debreczen, Boérpataka, Ünőmező, Rohmező.

1603-ban*Urb. et conscr. fasc. 65. nr. 87. 22 falu tartozik hozzá: M.-Lápos, Rogoz, Libaton, Ungurfalva, Kupsafalva, (Lápos)-Debrek, Sztojkafalva, Debreczen, Borkút, Kohpatak, Macskamező, Dánpatak, Karulyfalva, Disznópatak, Alsó-Szőcs, {14.} (Torda)-Vilma, Rohi, Ünőmező, Boérfalva, Drágya, Petyeritye, Kosztafalva. Domokos és Oláh-Lápos eladományoztattak.

Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban*Transilv. fasc. 9. nr. 69. Szent-Mártonnapon évente jobbágyaik egyik fele 16, másika 8 denárt fizetett.

1552-ben*U. o. adtak három ökröt, öt tehenet, 16 bárányt, csirkéket, libákat, tojást, vajat, sajtot és még többfélét, melyeknek se szerit, se számát nem tudják, mindazonáltal értéke 25 frt és 31 denár, a törvényes kellékeken kivül Rettegre a tisztnek 72 köböl zabot adtak, a mi 24 frt és 34 denárt ért meg, a falunak felét erőszakkal Apahidára hajtották szolgálattételre s ott kaszáltak, csépeltek, arattak s az erdőkből épületfákat, gerendákat vittek a Bank malma számára. Fekete Imre idevaló birótól 2 farkasbőrt a tiszt részére erővel elvittek, a mi megért 2 frtot.*Bővebben Csicsóváránál. Ezeket a Bank Pál emberei vették fel rajtuk.

Harminczadosok: 1593-ban*Torma gyüjt. Deési Margius Péter udvarbiró. 1713-ban*Torma gyüjt. Turkulecz Miklós. 1756-ban*Torma gyüjt. Csomortányi Vizi Dávid. 1770-ben*Torma gyüjt. Kolozsvári Mihály. 1782-ben*Torma gyüjt. Hoffer Ferdinánd.

Magyar-Lápos nagyközség a vidék központja. Szabályos utczái, kereskedései s főleg újabb épületei által kellemes benyomást tesz az utazóra. Lakossága jobbára magyar. Az oláhok a múlt század második felében kezdenek megtelepedni, midőn a község fele a fiskus birtokába került s ugyanekkor jelennek meg örmény lakosai is; az izraeliták a jelen század 3-ik évtizedében huzódnak meg. Jobbára földmiveléssel, baromtenyésztéssel foglalkoznak, de köztük több kereskedő és iparos is van.

Épületei fából, kőből és téglából valók zsendelytető alatt, legtöbb a két szoba és konyhából álló lakás. Gazdasági épületei a lakóháztól távol vannak épitve.

A láposi magyar népviseletben a férfiaké tünik ki. Világoskék spenczert hordanak apró gombokkal, fekete zsinórzattal, vörös kihajtókkal. Nyáron az idősebbek is bő gyolcslábravalót viselnek.

A községtől északra lankás oldalon az ebből kiemelkedő ormon látható egykori várának helye, melynek egyik dombját „Vártetőnek” nevezik. Ettől keletre a „Vigyáztető” az előbbihez hasonlóan kiemelkedő ormon, melyről az egész vidék látható. Itt ügyelt rendesen vezetőnk szerint, a tatárjáráskor az őrség, hogy ébren van, kezében zászlót kellett tartani. Erre figyelt a vidék népe, ha a zászlót nem látta, sietett menekülni.

Többször érte e községet pusztulás. 1070-ben*Thuróczi. Cronica Hung. Bud. II. rész 127. és Erd. Muz. Évk. Kovács István. 92. l. 1860. évf. a Nagyváradig pusztitó rabló kunok N.-Bánya felől e vidéken keltek át s huzódtak a {15.} közelgő magyar sereg elől Kerlés felé. A legnagyobb pusztulás 1602–1603. év között*1603 Urb. et conscr. 65–67. a Básta idejében érte.

Brandenburgi Kata Bethlen Gábor fejedelemné itt járt.*Rumi Hist.

1643 ápr. 28-án*Deés város ltára. erre volt egyik főút Huszt vára felé.

1646-ban deczember és 1647 január havában itt és a vidékén a pestis nagyban dühöngött.*K. Papp Miklós. Történeti Lapok III. k. 663. l.

1657 junius havában II. Rákóczy György szomoru kimenetelü lengyelországi hadjárata alatt a lengyelek országunkba beütvén, Szinyérváraljáig, Nagybányáig kegyetlenül égetni, pusztitani, rabolni kezdék, Barcsay Ákos helytartó nehány ezerből álló csapatot küldött, Szalárdi szerint*Siralmas Magyar Kronika. Nemzeti könyvtár 314. l. Jozsef-Láposáig, nehány zászlót küldtek a lengyel hirnek tudására. Enyedi István Rákóczy György veszedelméről*Rákóczy György veszedelméről. Erd. Tört. Ad. Segesvári B. Naplója. IV. k. 237. l. azt írja, hogy Barcsay rákháton küldé hadát a lengyelek ellen, „de az sietség miatt egy hétig is három vagy négy mérföldnél többet nem jönnek vala el; sokára Jozip-Láposára és Domokos vidékire érkezvén, a lengyelek helyett ott tartottak vala erős harczot, mint gunyosan irja, a disznodi, tyukodi és ludaméri ellenséggel, ugy annyira, hogy ott a táján csak éjfél s hajnal jelentő kakas is elvétve találtatnék”.

1661-ben*Katona T. 33. p. 252–3. l. a Kemény Jánost üldöző tatár sereg pusztitotta.

Magyar-Lápos nagyközség.

Magyar-Lápos nagyközség.

{16.} 1803-ban*Megyei ltár selejt. 104. sz. a „Ptyetris”–nagybányai út itt veszélyes lévén, őrök állittattak fel.

1848-ban*Kádár. Belső-Szolnok-Dobokam. Tört. 1848–49-ben. 49. l. 160 főből álló nemzetőrsége volt. Tisztjei: Técsi Samu százados, Bak Ferencz fő-, Misz Lajos, Csonka Samu alhadnagyok, Séra György és Voich Jakab őrmesterek, Gáspár József zászlótartón kivül 13 tizedes, 13 altizedes, egy dobos.

Ez év szeptemberében az idevaló tanuló-ifjuság honvédnek csapott föl, köztük volt a szabadságharczban vitézségi érdemrenddel kitüntetett Benkő József és a nagylaki s főleg a szeghegyi csata hőse és társaiért magát feláldozni akaró historiai alak: Szász Dániel.*U. o. 225–226. l. Magyar Polgár Nagy naptára. 1873. év.

1848 november elején Dimbul fenyegette e községet oláhjaival, melynek dühétől a Katona Miklós-féle sereg egy erre huzódó csapata mentette meg, de Sziebert János sebészt, Moldován Ferenczet, Sánta Józsit s még többeket a Dimbul vezette lándzsás oláhság elfogta s F.-Szőcsön kegyetlenül lemészárolta.*K. J. Dob. Tört. 121.

Katona Miklós hadseregének, a deési szerencsétlen csatája következtében, az itt elhelyezett őrségre visszavonulván, Mihalás mintegy 600 határőrrel s 10000-re tehető oláh lándzsás csapattal, mely számos elfogott, halálra kinzott magyart hurczolt magával, Rohiból felszólitotta Lápost a fegyver letevésére, 2000 frt hadi sarcz lefizetésére, különben az egész községet hamuvá égeti. Kezesekül Técsi Samu szolgabirót, Bak Ferenczet, Kádár Ferenczet és Lajost letartóztatván, a Bartabikk dombon az akasztófa alatt hálatta, kivánságának a község eleget tévén, miután Técsy is lefizette az 1200 tallér fejváltságot, a rablástól, gyilkolástól megkimélte. Az oláhság megjelenése a lakosságot oly rémületbe ejtette, hogy papjukat, Albisit kérték, lássa el őket úrvacsorával, mielőtt mindnyájukat legyilkolnák.*U. o. 144. lap.

Técsy szolgabirót azonban 1849 év végén újra elfogták, a szamosujvári börtönbe vetették s ez alatt a szabadságharczban szolgált fiát Kálmánt besorozták, a honnan herczeg Schwarzenberg szabaditota ki, a ki egy a Cziblesen történt szerencsés medvevadászat rendezéséért Técsyt megkedvelte, ezen felül egy aranyozott ezüst serleggel is megajándékozá.

Peres ügyeit az 1679-beli*Torma gyüjt. urbarium szerint a következőképen intézték el: „Mikor a jobbágy embernek a darabont emberrel van peri, olykor az ő tizedesek alatt perlettek ugy mindazonáltal, hogy mind a két részről {17.} hütös emberek voltak a törvénytevők, ha pedig a darabont embernek volt dolga a jobbágy ellen, olykor a f. birótól kért törvényt és a darabont emberek közül is szoktak jelen lenni a törvényen; az puskások is azelőtt az f. birótól kértenek törvényt és onnan is hallgattatnak, de már két esztendőtől fogvást azon forumon nem akarnak törvényt állani és velek egyetérteni, noha a határt együtt birják, hanem az ő magok kapitányukra, hadnagyukra adnak.

A vérbirság 12 frt, mely a földesúré. A paraszt emberek 20 frtig, sőt ezen felül is perelhetnek egymás közt. Mind a nemes, mind a darabont a törvényt apellálhatják más fogadott emberek elé, onnan ismét az udvarbiró elé. A halált érdemlő bünöst itt maguk itélték el, esketést pedig ezelőtt a szolgabiró szokta végezni.

Mivel itt vám van és sokadalmak, vásárok szoktak esni, innen a nyomot ki nem adják, hanem a nyomkereső vagy káros mellé két hütöst adjanak, kikkel együtt az egész faluban és határán szabad keresni a lopott vagy elveszett marhát. Ezelőtt, mikor bármit hoztak az itt való bányáról, sem a mikor oda vitték innen, harminczadot nem fizettek, de most megveszik ugy a majorság mint a marhákért is.”

1759 előtt*A régi urbariumból kiírta Torma J. az alsófokú biróság tagjai voltak: a biró, esküdtek és a vének, kik a parasztok dologi ügyében 3 magyar forintig, személyt illető ügyekben pedig egy rhénes frtig birságolhattak. A nemesek ügyeit a hadnagy és az assessorok igazitották. Birságuk 1 frt. Vegyes ügyekben az Appr. Cons. Par. 3. Tit. 47. art. 2. szerint; az ezen felül lévő ügyek a provisor és assessorok hatáskörébe tartozott, kik „jus gladii” vagy élet-halál felett is itélhettek.

Már 1291-ben volt róm. kath. parochiája,*Erd. róm. kath. Schem. 1882. midőn III. Endre király Lápos községét Dénes ispánnak ajándékozá.*Fejér. Cod. Dipl. VII. 2. 167.

1752-ben Mária Terézia M.-Láposon alkalmazandó káplánnak évi 200 frtot rendelt.

1768-ban*Megyei ltár selejt. 56. Belső-Szolnokvármegyének a kormányhoz intézett válasza az egyház részére kiszakitandó telket gr. Bánffy Dénesné bizonyos jobbágyának szántóföldjében jelölte ki, melynek megvételére a kormányzóság a praepost kezeibe 250 frtot fizetett ki a vallásalapból s a vételt 1777-ben megsürgette.*N. Epp. 1060, 1784. n. 424, 874, 1787. A dolog sokáig huzódván, Novák Tódor, gróf Eszterházy János javainak gondozója, a teleknek rövid időn való megszerezhetése reményében, 1783-ban egy szent Ferencz-rendü atyát vitt Magyar-Láposra, ki előbb a megyei katonai számvevő és harminczad {18.} hivatal házában tartott isteni tiszteletet, később az épület más czélra fordittatván, 1787-ben a püspökhöz intézett panaszok után, egy kis ház rendeztetett be isteni tisztelet tartására. A hivek számának növekedésével a káplánság administraturára, majd valóságos plébániaságra emeltetett. Az egyházat 1813-ban épitette fából a főtéren Novák Márton özvegy Novák Kristófné Balta Juliával, a gr. Eszterházy J. javainak igazgatója. A templom ez év advent első vasárnapján a Nept. Szent János tiszteletére felszenteltetett s ugyan ők szerelték fel s ellátták orgonával.*Kovács Hillár pap Hist. Domusából.

Magyar-láposi népviselet.

Magyar-láposi népviselet.

A főtér nyugati felében, az ev. ref. templommal szemben levő mai díszes kőtornyos templomának alapját a gr. Eszterházy János által adott területen 1831. év julius 14-én tették le. 1836 jul. 18-án az itt bérmáló Kovács Miklós püspök 300 frt adománya s Voith Simon algondnok buzgalma folytán 1839-ben vakolatlan ugyan, de fedél alá került. Ekkor bontották el az ev. ref. hivek a reformácziót megelőző időben épült, de rombadült templomukat s kérésükre, míg felépithetnék, az egyház megengedte, hogy itt tartsák isteni tiszteletüket. 1841 november 28-án szentelték fel, tornyát 1846-ban épitették s erre V. Ferdinánd {19.} király 755 frtot adott. Mostani nagy oltára Voith Jakab kezdeményezésére és gyüjtése folytán 1863-ban készült, oltárképe a kereszten függő Jézust ábrázolja. Voith Jakab készittette a Paduai Szent Antal oltárát, a Mária oltár a lurdi szoborral 1888. év folyamán épült Voith Irma, Gajzágó Vilmos, Breuer Zsigmond, Besenczki János, Antal és Miklós Albert lelkész buzgóságából.

Magyar-láposi népviselet.

Magyar-láposi népviselet.

Ereklyéi közül legbecsesebb egy a Krisztus keresztfájából való rész, melyet 1858-ban gr. Eszterházy István Rómából szerezve, az egyháznak ajándékozta.

1860-ban gr. Eszterházy Antal a misemondó ruhákon kivül több adománynyal járult az egyház oltárára s őt követte ekkor Kodorban lakó Voith Jakab.

1865-ben Voith József és János vállalkozók a templomot megújitották s a megmaradt összegből 500 frtot az egyháznak ajándékozták, hogy „Voith-alap” czímen kezelve, az egyház szükségeire forditsák kamatját, ha az ezer frtot eléri.

1896-ban épitették sugár tornyát bádog tető alá, Karácsonyi Endre kir. épitő mérnök terve szerint, melyre gróf Eszterházy István 540, Fogarassy Mihály püspök még 1868-ban 1000 frtot adott.

{20.} 1884-ben a Felség jóváhagyásával a Benkő-féle fiskalis házastelekből egy részt a pénzügyminiszterium Lönhárd püspök közbenjárására az egyháznak adományozta papi lakásul.

Három harangja van, feliratai. „Ex industria sp. D. Martini Novák qua administratoris dominii. Prima junii Ao. MDCCCXVIII. M.-Lápos et senat. L. R. CIV. Szamosujvár fusa.” Ezt Szt-Márton tiszteletére 1819 julius 2-án Rudnai Sándor püspök, később herczegprimás szentelte fel. A második 50 fontos, oláh-fodorházi Eperjessy János és Károly adta zálogba Novák Mártonnak 100 frtért, ki ezt az egyháznak ajándékozta, felirata: „Ao. 1793 fudit. Joh. Andraschowszky Claudiopoli O.-Fodorházy F. Z. H. A. Eperjesi jos. Ur és élete párja Te. Kászoni Ther. ön. I. S. DITS.” A kisebb csengő 1897. évből való, Szt-István tiszteletére szentelve.

Lelkészek fizetése. Kezdetben a Lusitania-alapból vették, 1786 óta 150 frt 1836-ig, s ekkor az erdélyi róm. kath. vallás-alapból. 1834. évtől gr. Eszterházy János évenként 150 frttal járult a papi fizetéshez, de utódai 1855-ben elvonták, valamint az általa adott tűzifa adást is megszüntették. Tamási Péter 1883-ban a Voith József-féle itt lévő fekvőségeit misealapitványra ajánlotta fel. Mai fizetése 631 frt 92 kr.

Lelkek száma 1841-ben: helyben 73 fi, 52 nő, a belsőszolnoki filiákban 9 férfi, 14 nő, külső hatóságokban 3 férfi, 8 nő, együtt 85 fi, 74 nő. Ebből magyar 35 fi, 39 nő, örmény 46 fi, 31 nő, német 2, sváb 1, lengyel 1, oláh 5.*Kovács lelkész értesitése Tormához.

Az egyházközség és templom vagyona 1898-ban: mise-alap 1655 frt 25 kr. Templom-alap 1099 frt 39 kr. Templomi kegyes alapitvány 150 frt. (Gáspár János, Deák József, Kozma Teréz 50-50 frtja.) Borkuti regáléváltság 388 frt 72 kr. Voith-alap 1000 frt. Kántor és iskolaépitési alap 3617 frt 1 kr. Fogarassy és Dr. Torma Miklós-alap 1000 és 700 = 1700 frt.

Iskolája 1821-ben keletkezett a Voith-család áldozatkészségéből, a telket gr. Eszterházy Antal adta. Tanitói a papok voltak 1856-ig, saját lakásukban tanitottak. 1873-ban az állami iskola felállitásával szünt meg.*Kádár. Nev. Okt. Tört. 357. l.

Lelkészei. 1782 előtt a katonai harminczad hivatalfőnöke Hoffer Ferdinánd hozatott ide nagyobb ünnepek alkalmával papokat. 1782 után a szent Ferencz-rendü szerzetesek lelkészkedtek, kevés kivétellel, napjainkig, időközben plébánosai is voltak: Gyepesi Didacus 1782–. {21.} Oláh-Láposról ide helyezett pap. Gál Absolon 1786–. Dániel Lukács világi pap 1788–. Tamási Kelemen 1789–. Salamon Marczel 1792–. Domokos Leó 1795–. Ferenczi Dániel 1798–99., utánna két évig az oláh-áposi róm. kath. és a helybeli gör. kath. plébános teljesitette a lelkészi teendőket. Helblink József világi pap 1801–. Fülöp Márton világi pap 1808. és 1811. között Dániel József oláh-láposi plébános és Bogya Menyhért idevaló gör. kath. pap szolgáltak. Végh József világi pap 1812–. Dániel József oláh-láposi plébános 1816. Magner Ignácz világi 1817–. Kovács Hillarius 1818–1847-ig,*Általam is használt adatokat az egyházközség alakulásáról ő írta meg 1841-ben Torma Józsefnek az egyházának megalapitója. Zoltán Sándor 1847. Nagy Lukács 1847–81. Sas Konstantin 1881–86. Miklós Albert plébános 1886 óta. Született Tusnádon 1859-ben. Kovás Miklós püspök rokona, kinek alapitványán tanult Gyulafehérvártt, egyházának buzgó lelkésze, egyházi irodalom terén hirlapokban számos czikke jelent meg, megírta egyházának s leányegyházközségeinek történetét nagy szakértelemmel s ide vonatkozó adataimat nagy részt az ő buzgolkodásának köszönhetem.

A XVI. század második felében unitárius egyházközség a nagybányai unitár. esperességhez tartozott.*Ker. Magy. 1888. évf. 229. s 232. l. Uzoni. Hist. Eccl. unitár. II. 235, 237. 1622-ben a lakosok egy része még unitárius volt.*U. o. 233. l. és Uzoni II. 251, 252. l. Valószinüleg e tájt és a deési complanatio alkalmával, I. Rákóczy György fejedelemsége alatt, térhettek az ev. ref. egyház kebelébe.

Almási Sámuel*Deési ev. ref. esp. ker. egyh. története statistikai leírás. Kézirat az esp. lt. Deés, 385 s köv. l. 1639-ben virágzó ev. ref. egyházközségnek írja, mely „A ref. valláson levő Barcsaiak birtoka lévén, akkor az egyház is ezeknek pártfogása alatt szépen virágzott és a lelkésznek a lenen és kenderen kivül mindenből dézmája járt”.*Hogy honnan vette Almási erre vonatkozó adatait, nem tudjuk. A Barcsayak M.-Lápos birtokosai nem voltak. Ez Szamosujvárhoz tartozó fiskusi birtok volt s Barcsay Ákos fejedelem eladományozta. Teleki ez állitása tévedésen alapul. Apaffy fejedelemsége idejét tévesztette össze a Barcsayéval; a dézmát, mint látni fogjuk annak idejében, élvezte ref. papja.

1822-ig*Deési esp. ltár. a nagybányai esperességhez s ezzel együtt a debreczeni ev. ref. püspökség alá tartozott, ekkor az erdélyi püspök hatósága alá csatoltatott.*1823. évi generalis visitatió jkv. 1643-ig ez egyházhoz tartozott Domokos, mint leányegyház.*L. Domokosnál.

Csúcsíves régi kőtemploma a főtér keleti részén, romladozásnak indulván. 1784-ben*Megyei ltár selejt. 96. sz. a templomépitésre engedélyt kérnek s kapnak, úgy látszik azonban, hogy csak javitották, mert 1838-ban alapjából újat {22.} kezde épiteni s gyüjtögetés és rovatal folytán 1860-ban készült el, de felszerelve nem volt. Ekkor Biró Sándor főgondnok „minden erőket összpontositott, minden forrásokat megnyitott, minden kedélyt fellángolt e czélra s így bevégezhette izlésesen templomát s ellátta székekkel, kipadoztatta faragott kövekkel, emelték a díszes szószéket, szerezték az orgonát s 1863-ban nagy ünnepélyeséggel felszentelték”.*Almási u. o. 1898 nyarán díszes kőkeritéssel vették körül.

Urasztali készleteket adományoztak: egy aranyozott ezüst poharat és egy ily tányért, mindkettő feliratos, Szászczegői Balog György és neje Szacsvai Éva 1777-ben; ez utóbbira van vésve az adományozók nevén kivül: I. kor. 11. r. 23, 24. verse. Egy más fedeles ónkancsót ugyancsak ők készittettek s adtak 1773-ban. 1780-ban egy óntányért, reá vésve az adakozók neve s Máté ev. 18. r. 26. verse. Ugyancsak ők adtak egy lángszin aranycsipkés abroszt nevük feliratával 1772-ben.

Egy aranyozott nagy ezüst tányért fenekén levő felirat szerint 1779-ben T. N. s Nztes K. S. készittette az ekklézsia számára: „Ély keresztény ember alkalmatos időben erről azon lelkieledellel, melyről szól idvezitő Urunk Szent Mark evang. 14 r. 22. vers. Lukács ev. 22 r. 19 versében”.

Egy óntányér felirata: „Szász Miklós egyházfiságában csináltatott ez óntányér a Jószipláposi eccla költségével 1712.”

Egy nagy fedeles ónkanna ily körirattal: „Dedit in honorem domini Aedis Stephanus Radnothi 1667”.

Étfalvi Rákosi László, K. Bodosi Judht ajándéka 1761-ben egy himzett abrosz.

Egy zöld selyem keszkenőn kihimezve: „Maria Marianna” olvasható.

Van egy régi és egy újabb pecsétnyomója. Három harangja felirat nélkül valók, az egyiket 1764-ben, a másikat 1797-ben öntették újra, a harmadikat ns. Muszka Demeter s neje Onicza Vanka ajándékozták 1777-ben decz. 7-én.*Egyh. ltár.

Anyakönyve 1749. év óta vezettetik, jegyzőkönyve 1759. évvel kezdődik.

1679-beli*Torma gyüjt. urbárium szerint Magyar-Lápossal szomszédos falvak, mint: Macskamező, Dánpataka, Disznópataka, Rohi, Boérfalva, Sztojkafalva, Kis-Debreczen, melyek Magyar-Lápos határában vannak, továbbá a szomszédos falvak: Ünőmező, Borkút, Kohpataka és Magura minden dézmájukat az idevaló predikátornak tartoztak fizetni.

{23.} A dézmát békességesen birta papja 1769-ig, ekkor a fiskus perbe fogta s hosszú per folyama alatt a produtionale forum okmányait bekérvén, oda vesztek*Torma gyüjtemény és Almási Sámuel. Tört. Munkája 389. lap. s dézmája is megszünt.

A pap fizetése: mindenféle gabonának tizede, a ki dézmát nem adhatott, fizetett 25 denárt, az özvegyek 9 denárt, minden házas ember 1 szekér fát s infradecimában 2 denárt, kapta a szombati vámot, de ebből 40 kal. búza, 7 kal zab a rektoré. Továbbá a rozs, köles, árpa, méh, fa s a szombati vámtized harmada a rektort illete. Miután a fiskus perbe fogta s perét az egyház elvesztette, a papi fizetés változáson ment át. 1867-ben*Almási Sámuel Tört. Munkája. a kepézők száma 255. Birtoka: szántó, kaszáló, kertek, erdők, terméketlen, együtt 66 h. 134 öl. Pap, iskolamesteri lakáson kivül van 5 zsellértelke és 2 ház nélkül való lehetősége, temetője.

Lelkészei: Szentmártoni György 1643. Bogáthi Gergely 1645. Szakácsi Mihály 1646. Vásárhelyi Mihály 1694. Küküllővári Mihály 1702. Tarpai András 1705. Kézdivásárhelyi Mihály 1712. Bethleni Érsek János 1733. Benkő Sámuel 1745. Dobai Ferencz 1762. Ajtai Szép Mihály 1765. Csengeri István 1794. Elekes István 1796. Verestói József 1799. Técsi Dániel 1801. Pásztor Dániel 1829. Csobádi Nagy Sándor, Dohi János 1816. Albisi Sámuel 1835. Mátyás Zsigmond 1874–1890 jun. Jeles szónok, beszédei az olvasó és gondolkozó férfit jellemzik. Több lapnak s köztük a „Szolnok-Doboká”-nak levelezője volt s társadalmi irányu czikkeket közölt az „Ellenzék”-be. Munkája: Egyházi beszédek, kiadva Deés, 1879. Az első rész templomi, a második rész temetési s alkalmi beszédeket tartalmaz. Jövedelmét az egyház épitkezés czéljaira ajánlotta. Jelenlegi papja Barabás Samu 1890-től. Társadalmi irányu czikkeket ír és írt az „Ellenzék”-be, „Szolnok-Doboká”-ba.

Felekezeti iskolája egyike a legrégibbeknek, melyet Biró Sándor buzgólkodása folytán 1863-ban hozott jobb karba s külön leányiskola és tanitói állomás szerveztetett. Jóltevői Fóris Ferencz, egykor esperes 1800 előtt 100, 1863-ban gr. Teleki György 1000, gr. Teleki Miksáné Szoók Gemina 50 frtot adtak alapitványul a tanitók fizetésére, iskolája az állami iskola felállitásával szünt meg.

Tanitói közül Zalányi Séra György 1837. év óta, az állami iskolában is tanitott, 1833-ban 46 éves tanitóskodás emlékére a megyei tanitótestület díszes ezüst serleggel tüntette ki.

{24.} Albisi Ferencz leánytanitó 1862–67-ig tanitott. Irásban kiadott Földrajzát több iskolában használták.*Kádár J. Szolnok-Dobokavárm. Nevelés- és Okt. tört. 354–357. l.

Gör. kath. román egyház lakossága 1798-ban lépett az unióra, de 16 család még ezután 1830-as években*Megyei ltár. is megtartotta keleti vallását. Két temploma volt a román ajkuaknak, az egyik 1798-ban épült fából. A jelenlegi görög. kath. templom szintén fából épült a község északi részén, a római kath. temetőben 1848-ban, 1850-ben szentelték föl Mihály és Gábor archangyalok tiszteletére. Anyakönyveit 1832 óta vezeti. Három harangja közül az egyiken: „1779. Lapus-unguresc,” a más 1798, a harmadikon „1895” évszám olvasható.

Papjai: Bogya Melentye, Nucz, Pap Nucz, Kába Varna, Codeszku, Moldován Juon, Zsorzs János után a jelenlegi Muszte László.

Magyar-Láposvidéki gör. egyesült elemi főtanoda czímen iskoláját az itt levő járási hivatalfőnök kezdeményezése folytán létesitette. 1857 április havában a községek előljáróit maga elé rendelte s meghagyta, hogy minden község járuljon felállitásához és fenntartásához.

Kijelentette, hogy a tanitás nyelve az alsó két osztályban magyar-román, a felső két osztályban pedig német lesz. S így birta reá a községeket, de munkálkodott felállitásán Hajnald Lajos róm. kath. püspök is.

A láposi és kápolnokmonostori járás községei járultak évenként fenntartásához, e szerint: Batiz-Polyán 20, Boérfalva 45, Dalmár 36, Dragia 35, F.-Szőcs 65, Horgospataka 50, Kohpataka 30, Lárga 40, O.-Lápos 110, Oláh-Láposbánya 40, Strimbuj 30, Tőkés 35, Magyar-Lápos 100, A.-Szőcs 24, Disznópataka 10, Karulyfalva 13, Kupsafalva 57, Lápos-Debrek 25, Libaton 10, Macskamező 15, Pecsétszeg 25, Rohi 22, Ungurfalva 15, Brébfalva 25, Csernefalva és Bolosa (Blozsa) 40, Zsugásztra 4, Frinkfalva 10, Groppa 2, Ilondapataka 8, Kápolnok-Monostor 25, Karula 24, Kis-Borszó 5, Kovács 40, Kőfrinkfalva 5, Magura 26, Mályán 1, Preluka 50, Románfalva 8, Rusor 25, Sásza 10, Vaád 20, Berencze 15, Drága-Vilma 6, Szelnicze 12, Szurduk-Kápolnok 26, Tordavilma 18 forinttal.

Miután az aláírás folytán 1224 frt összeget biztositották, a hivatalfőnök: „Katholikus német kerületi főiskola” czímet adott s tantervéül az 1855 márcz. 20-án kiadott tantervet fogadtatta el, az iskola felügyeletét a szamosujvári gör. kath. püspökség és iskolatanács alá rendelte.

Három tanitóval szervezte az iskolát, fizetés és lakáspénze tett 1090 frtot, 134 frt tűzifa és vegyes kiadások szükségletére irányoztatott {25.} elő. Azon községek gyermekei, melyek fenntartásához nem járultak, tandíjba 2 frt 10 és 4 frt 20 krt kötelesek fizetni.

A községek azonban a hozzájárulást megtudták s Alexi szamosujvári püspök 1858 julius havában a szomszédos községeket bejárva, sikerült hiveit az iskola ügyének megnyerni és lecsendesiteni.

Julius 25-én szentelte fel alapkövét a püspök. A községek munkaerejével épült fel a község főterén a ma is meglévő iskola.

Oláhláposi gör. kath. templom.

Oláhláposi gör. kath. templom.

A tanitás 1856-ban vette kezdetét egy e végre bérelt házban s 1859-ben költözött mai állandó helyére s 3 tanitó kezdette meg benne a tanitást. Egyik igazgatója Várna Demeter, ki 1877-ben bocsátotta közre: „Geografia tieriolu de sub Corona Unguriei” czimü tankönyvét. Jelenlegi tanitója Gergely Teofil.*Lásd az iskolára vonatkozó adatokat Kádár. J. Nev. és Okt. tört. 358–363. l.

Az izraelita vallás hivei imaházukat 1848-ban épitették fából; a {26.} mostani nagy kőtemploma 1893–94 közt épült fel a Macskamező felé vezető utczában.

Állami iskolája 1873-ban nyilt meg 4 tanitóval az ev. ref. egyház iskolahelyiségeiben. 1886-ban a kir. kincstár egy házastelket adott az iskola czéljaira.

Alapitványok: Sipos Anna özvegy Séra Györgyné férjének szóbeli végrendelete alapján jutalmazásokra 1883-ban száz forint alapitványt tett.

Sántha Mária elhunyt leánya „Técsi Róza emlékére” 1844-ben jutalmakra kétszáz forintot tett le alapitványul.

1889-ben gyakorló orvos „Dr. Smied Adolf emlékére” Varga György és neje Ercsey Julia ötven forint alapitványt tettek.

1889-ben Besenczky János, Breuer Zsiga és Gajzágó Vilmos „A magyar-láposi fiatalság” nevében segélyezésekre száznyolcz forint kilenczvenhárom krajczárt tevő összeget tesznek le alapitványul.

1891-ben Gáspár Gyuri János ötven forintos alapitványával örökitette meg emlékét.

Igazgatója kezdet óta Lebedy János. Tanitók 1898-ban Szeremley Eszter, Magyarosi János, Kerekes Dániel.

Állami kisdedóvó 1893-ban nyilt meg a község által adományozott és épitett házastelken,*Vallás és közokt. 24180. sz. r. Vass Imre szolgabiró, Szász Dániel jegyző buzgolkodtak létrehozásán, óvónő Erdődi Ilona.*Kádár József. Szolnok-Dob. Nevelés és Okt. Tört. 363–368. l.

Itt született Kisbaczoni Benkő Ferencz ev. ref. lelkész és tanár 1745-ben. Iskoláit N.-Enyeden végezte. 1776-ban Jenában, Göttingában a természterajzi tudományokat tanulmányozta. Haza jövén, n.-szebeni ev. ref. lelkész, 1790-ben természetrajz, földrajz, német nyelv tanára N.-Enyeden. Meghalt 1816. decz. 16. Müveiért a jenai természetvizsgáló társaság tagjává választotta. Ő létesitette a n.-enyedi természettudományi múzeumot. Több munkát írt: A köveknek és érczeknek külső megismertető jegyeikről. Ford. Werner Ábrahám német munkája után. Göttinga 1782. és Kolozsvár 1784. Magyar mineralogia. Kv. 1786. Keresztény szeretetnek eml. oszlopja, templ. Szent beszéd. Kolozsv. 1787. Esztendőnként kiadott parnassusi időtöltés. N.-Szeben (1793–1800). Magyar geografia. Kolozsv. 1801–2. Számos műve maradt kéziratban.*Tud. gyüjt. 1817. XII. Ferenczi és Danielik. M. Irók I. Kiss. Uj magyar Athenas. Torma. Repertorium 178. l. Szinyei. M. Irók I. 859. l. stb.

Kovács Dezső kolozsvári ref. főgymn. tanár. K. János s. szolgabiró és Bárdy Zsuzsánna fia 1866 decz. 29-én itt született. Tanulását Kolozsvárt folytatta és végezte. Oklevelét 1896-ban szerezte. 1897-ben {27.} r. tanár. Kolozsvártt megjelenő lapok mindenikébe írt czikkeket. Munkái: Trifolium. 1891 Kolozsv. Dráma és regény határai. U. o. 1894. Szerkeszti 1899-ben a Kolozsvári Lapokat.

Éghajlata hüvös, éles. A tavasz és nyár szép, tele zord, szélnek ki van téve. Jég ritkán bántja.

1730-ban*Erd. főkormsz. ltár. Szaszár (tán Szászmező) határa felett per folytatván, ekkor különitették el s állapitották meg erről felől határát.

1750-ben*U. o. határának téren lévő része termékeny, a hegyi rész terméketlen. Keresetforrásuk Deésaknáról a 20 mföldre fekvő Sz.-Somlyóra való sóhordás és földjük terméke, melyet Felső-Bánya s más városok vásárain árusitanak el. Két fordulós határa csak hat ökörrel szántható, évenként trágyázást kiván, de nem trágyázzák, mert a záporok lemossák a hegyekről. A téren egy köb. őszi gabona 6 kalangyát s szemül egy vékát, a hegyi rész 5 kalangyát s másfél véka szemet ad. Legelője elegendő, kaszálója fordulónként; birnak azonban Dragia határán is. Van ekkor 1091 köb. vetésre való szántója s elvetettek 394 3/4 köböl őszi, 412 köböl tavaszi gabonát, tengerije termett 33 1/4 köböl, rétje 713 1/2 szekérre való; malmok jövedelme 10 frt. Van 437 jármas ökre, lova, 241 tehén, 46 tulok, 407 juh, kecske, 307 disznó, 255 méhköpű. Főző üstök jövedelme 40 frt. Iparosai: 1. kádár, 12 fazekas, 1 mészáros, 2 molnár, 2 szekrénykészitő, 1 kovács és 1 csizmadia.

1759 előtt*Régi urbariumból kiírta Torma. a korcsmákon karácsonytól Szt-Mihály napig az uradalom árultatott. Határát*U. o. ez időben állapitották meg Domokos, Rohi, Disznópatak, Dánpatak, Macskamező, Kőpatak, Lápos-Debrek és Kupsafalva községekkel, melyekkel szomszédos volt s ekkor határa soványnak iratik.

Harminczadának zsarolásaért 1736-ban az akkori főispán panaszolt.*Erd. főrkormsz. ltár.

1822-ben*Cziráky urb. oszt. határa 2-od osztályú; adó alatt van 1077 1/2 köb. szántó, 1951 1/2 szekérnyi kaszáló, 157 ökör, ló, 116 tehén, 10 bornyu, 21 disznó és 4 méhköpű.

Jelenelg határa eléggé termő, terményei: búza, tengeri, rozs, zab; állatai: magyar fajta szarvasmarha, ló, juh, kecske és sertés. Talaja a gyümölcstermelésre állitólag nem alkalmas, szórványosan itt-ott van nemesitett alma-, körtve- és szilvafája. Van jó épületköve és márványa. Itatója a Lápos vize, Debrek-, Koh-, Retteg-, Nyires- és Kerekmezei patak, a Nagy- és Kis-csorgó.

{28.} Egyletei 1898-ban: takarékpénztára 1888-ban alakult, elnöke Csizér Mihály. Gazdasági hitelszövetkezete 1894-ben keletkezett, elnöke Létay László. Önsegélyző egylet 1884-ben alakult, elnöke s igazgatója Moldován Tivadar, Lebedi János. Temetkezési ipartársulat 1893-ban, elnöke Szilvási Pál. Talmud thora 1866-ban keletkezett, elnöke Zeith Herman, Olvasó-egylet 1830-ban, 1848-ban s újabban 1883-ban alakult, elnök Létay László. Fuvó zenekara, gyógyszertára 1854-ben állittatott fel a „Szarvashoz” czím alatt, a sztojkai fürdőben idényfiókkal.

Van 1871 óta körjegyzősége, 1850 óta postája, mely 1887-ben*Megyei ltár. táviróval bővittetett ki. Csendőrsége 1854 óta s ekkor Deés törvényhatóságnak 22 ide tartozó helységével együtt M.-Lápos volt egyik kerületének székhelye. Járásbirósága 1868-ban állittatott fel, melyet 1885-ben a telekkönvyi osztálylyal bővitettek ki. Adóhivatala 1862, pénzügyőrsége pedig 1854. óta. 1895 óta egy csendőrszakasz állomáshelye. Szolgabirósága már a XVII-ik század első felében emlittetik. 1860-ban állittatott fel újra.

1759 előtt*Urb. conscript. a régi naptár szerint négy országos vására van, az egyik jan. 6-ika körül, Filep Jakab napján, Nat. B. Joannis bapt. és szept. 14-én, jövedelmét a fiskus huzza, úgy a Debrek folyón lévő hidvámját. Négy országos vására ma is meg van, 1885-ben szabályoztatott, hetivására csütörtökön.

Országos vásárai híresek. Nyáron az ide vezető utakon nagy mozgással, messze húzódó porfellegekkel, szekérsorokkal, ökör, sertés, juhcsoportokkal, dézsákkal megterhelt lovakkal, mindenféle gyalognép, mintha népvándorlás lenne, siet Lápos felé. A Lápos hidjától szerteszét egész csordákat, nyájakat, csürhéket láthat a szemlélő. Vevők, eladók Bukovinából, Galicziából, Magyarországból járnak ide.

Párnahajak Magyar-Láposon.

Párnahajak Magyar-Láposon.

Itt láthatjuk a morva gyolcsosokat, megyénkbeli minden iparosait készitményeikkel, a magyar és oláh nép házi iparának sokféle termékét. Egy utczasarkon béna koldus csodálatos énekével hivja fel magára a figyelmet, egy másik a földön kuporogva, csengetyüt ráz balkezével, jobbját alamizsnára nagy rimánkodással nyujtja. Jellemző koldusalakok, kiknél a koldulás életczél, betanult mesterség, vásárról-vásárra vándorolnak. {29.} Egy kis korcsma kecskelábu asztalánál falusi atyafiak ülnek, köztük a pópa is, előtte egy hosszunyaku pálinkás flaskó. Megismerkedünk vele, megtudjuk tőle, hogy a görög keleti papok e vidéken milyen viszonyok közt élnek. A legkisebb jövedelmü gör. kel. pópa fizetése 60, a nagyobbaké 120 frtra megy fel. Bemutat egy libatoni kis oláh menyecskét, még csak 13 éves s már egy év óta van férjnél.

A vásár magyar szintársulatot is hozott Láposra. Az iskolaterem szinházzá alakitva. Lápos és vidéke magyarsága szorongásig megtölti a termet. A szegényes társaság nagy buzgalommal játszik; 12–13 személyü darabot 6–7 tag adja elő kihagyásokkal, gyors átöltözködésekkel, a kulisszák mellől való beleszólásokkal, már a hogy tudnak magukon segiteni. A közönség lelkesen tapsol. Magyar szó magyar szinpadon a megye északi központján, a magyarság végvárában.

Van jelenleg 6 malma, három a nemeseké. Iparosai: asztalos, kovács, kötélverő, szijgyártó, fazekas, bádogos, könyvkötő, timár, kalapos, órás-ékszerész, fodrász, kerékgyártó, csizmadia, szücs, üveges, kőmives, mészáros, czukrász, pogácsás és pék.

1802-ben*Megyei ltár selejt 370. sz. fogtak itt a Láposon való hid épitéséhez, melyre a vasat az oláhláposi bányahivatal szolgáltatta.

1812-ben*Megyei ltár selejt. itt állandóan katonaság tartózkodott s volt magasabb rangú tiszti szállás.

Határhelyek: 1679-ben*E. F. L. III. 204. H. Csikostohát, Debrekmező feneke, szántóföldek; Kommező, Sátoralja, Kecskés, Szűzbegj? (Zuzbegy), Nyirespataka, erdők.

1759-ben*Régi urbariumból kiírta Torma. erdők: Sátoralja, Kecskés, Kis- és Nagy-Zuzbegy, Liget.

1769-ben*E. F. L. 205. G. Sármás oldal, Szilvás, Perestető, Somahidja, Csatornapatak, Porond, Bokormező pataka, Nyirespataka, Nagy-Berek, Debrekmező, Debrektó, Rohiszeg, Kecskés, Zuzbegy, Kis Lunka, Rettegh pataka, Mészáros mezeji, Mezővég, Kis Debrek, Kis Debrekpataka, Kecskés Konmező, Rekettyés, Kis Zuzbegy, Nagy Zuzbegy, Ligeth Lápos, erdők; Közbérzc, Kisebb Ága, Leó mezeje, Gáspár mezeje, Sárospataka, Somosbércz, Erős teteje, Rohi pataka, oldala.

1828-ban*U. o. XII 1/2 44. D. Méhpatak, Bokormező Boronás, Köves Rüh, Zugó pataka, Szilak, Holt berek feneke, Málnás mezeje, Feketepatak, Pólya pataka, Porcsostere, Gális pataka, Barlang, Zuzbegy, Fövény, Alsó mart, Malom rüh, Kis Debrek nevü hely, Poczdomb útja, Bokor mezeje {30.} lágyasa, Nyirespataka, Tábor helye, Kanda irtoványa, Sármás oldal, Perestető, Tóbükke, Erős fele, Kétágú, Erős, Egeres, Sárospatak, Cziripataka, Borzbércz, Kopatakahely, Kohpataka felől.

1864-ben*Pesty Frigyes gyüjt. a Lágyas részei: Temetőpataka, Boronás, Dellő oldal. A Sátor részei: Kisdebrek pataka, Sátorhegye, Borzbércze, Sárospatak, Fehérút. A Szakadás részei: Mezővég, Mélypatak, Lápospatak. Zugó patak, részei: Debrekbércze, Antokpataka, Szakadásorma, Perestető, Varga András branyistyaja (kertje), Szász Miklós pataka, Rogozi út, Hidegkút. Csere Sármas, részei: Laczka hágó, Bálintak pataka, Vártető, Kendertó, Kőkereszt, Biró dombja, Csere oldal, Vigyázó, Fodor gödre, Berek, Sós, Szilvás, Sarmás, Határpatak. Domokosi határszéltől a Nászta pusztáig terjedő határrészen: Somahidja, Kerekmező, Lamota pataka, Egeres, Cserepataka, Nyáras bércze, Déllő, Szederbokor, Hányásárka, Akasztófa helye, Ványolánál, Porond. Nyirespataka, részei: Ördögök temploma, Vargák gödre, Nagy csorgó, Gyalogút elé, Imrék gödre, Barták mezeje, Bálintnak mezeje, Marcziak mezeje, Borzlyuk, Mészáros mezeje, Nagy liget, Gabris árka, Sánták árka, Bába pataka, Kupás nyirese, Sári juka, Rogozsán mezeje, Közbércz orma. Kisebbága, részei: Kisebbága pataka, Csukarás mezeje, Papmezeje, Sárospataka, Fundetura, Restás gödre, Rettegpataka, Bartabükke, Diófa, Somosbércze, Szánpataka. Alsó forduló részei: A nagy martok, malomrév. Rohipataka, részei: Marcziak mezeje, Kőszikla, Imrék árka, az erős oldal. Zuzbegy, részei: az erős teteje, a nagy mező, Hosszumező, Kis Zúzbegy, a házak (egykor erdészházak helye). Csukástó, részei: a berek, Veresmart, Csepegős, Kétágú, Rohiszeg, Téglaszin, Nászta pusztája. A kecskés és borkuti hidig terjedő területen, részek: Kecskés, Koópatak, Kongólyuk, Nyerges, Határkő, Porcsostere, Veres fűzfa, Fekete patak, Táborhelye, Reketyés.*A Tálas kútban, a mint a községbeliek mondják, Szász János, marti, arany ekét, ökröt, arany lánczot, Molnár Sándor a sztojkai út mellett rézdarabokat, kalapácsokat, Florián László a Kecskés aljában egy harangba rejtett pénzt talált, de elkallódtak. Az ev. ref. templom alapjának ásásakor malomzsilipre s nagy embercsontokra akadtak.

Jelenleg 1898-ban: Boronás, Lágyas, Sátor, Szakadás, Csere oldal, Ligeth, Fundetura, Rettegpataka, Diófánál, Nagymart, Rohipataka, Zuzbegy, Csukástó, Kecskés, Mészáros mezeje, Vargamező, Somosbércze, dülők, határrészek.

Lakossága: 1553-ban*Transilv. fasc. 9. nr. 69. van benne 32 kapu, 20 szegény lakossal és 3 puszta ház.

1603-ban*Urb. et conscr. 65–87. összesen 34 lélek lakik benne.

{31.} 1630-ban*Km. Lymbus. fiaikkal együtt 195 jobbágy, 10 szabados nemes lakosa van, házainak összes száma 83.

1679-ben*U. o. fiaikkal együtt 55 jobbágy, 6 szegény, 21 szabados lakosa van, összes ház 47, el van pusztulva 70.

1685-ben*E. F. L. IV. 255. T. fiaikkal együtt 56 jobbágy, 5 szegény, 19 szabados nemes lakik benne 46 házban, el van pusztulva 48 ház.

1692-ben*U. o. X. b. 24. B. van 40 lakó, 50 elpusztult ház; fiaikkal együtt 39 jobbágy, 25 nemes lakik benne.

1703*Erd. főkormányszéki ltár. körül 15 jobbágy, 7 szegény, 23 szabados nemes lakója van, összes lakóház 38, elpusztult ház 36.

1750-ben*U. o. 58 egy telkes nemes lakik 25 telken 55 házban, 6 szabados 4 telken 6 házban, 18 jobbágy 15 telkesházban, 19 telkes zsellér 18 telken és házban, külsőség nélkül való zsellér 28 lakik 23 telken 26 házban s ezeken kivül 8 kóborló, egy ily özvegy, 2 czigány családfő lakosa van, együtt 85 telken 120 házban. El van pusztulva 30 házastelek, melynek lakói ezelőtt 50 évvel kihaltak s ezeket a fiskus foglalta el.

1831-ben*Cons. statist. topogr. 109. l. 1158 lakossal.

1857-ben*Orsz. ism. tábl. 22. l. házak száma 400, a lakosoké 1638, melyből 248 róm. kath., 327 gör. kath., 11 gör. keleti, 5 evang. luth., 909 evang. helvét, 138 zsidó.

1886-ban 2070 lakossal, ebből 149 róm. kath., 295 gör. kath. 1086 helv. hitv., 540 zsidó.

1891-ben 2014 lakosból 293 róm. kath., 452 gör. kath., 15 gör. kel., 816 ev. ref., 10 lutheranus, 3 unitárius, 425 izraelita.

Adója: 1703 körül*E. F. K. ltár. az adózó nemesek fizettek adóba 40 frt 50 kr., 10 1/2 köb. búzát s ugyanennyi zabot, három szekér szénát s az egész község gyalogpuskásokkal együtt egy vágómarhát. A darabontok 43 frt 10 krt, 13 köb. búzát s ugyanennyi zabot, 3 1/2 szekér szénát, a slopetariusok vagy paizsosok 31 frt 75 krt, 8 köb. zabot s ugyanennyi búzát, 2 1/2 szekér szénát. 1748-ban*U. o.. 533 frt 28 1/4 kr., 1749-ben*U. o. 557 frt 10 1/2 kr. 1755-ben*U. o. 624 frt 37 kr. 1775-ben*U. o. 1310 frt 33 kr. 1822-ben*Megyei ltár. 1136 frt 32 kr. és 1898-ban 12 frt házalási adóval együtt 10553 frt 57 kr.

 

{277.} Brassenfalva.

Nevének változatai: 1393-ban*Dl. 7898. Brassenfalva válachorum.

Először emlittetik 1393-ban*U. o. Brassenfalva néven,

Magyar-Lápos körül feküdt s valószinüleg ennek határába olvadt.

Ez több láposvidéki falvak társaságában fordul elő a Bánffyak közt 1393-ban*U. o. megejtett osztályról szóló oklevélben, mely szerint az (Mánya, Domokos, Drágyia s Orbóval együtt) Bánffy István fiainak: László és Istvánnak és néh. Dénes bán fiainak: Péter, György és Lászlónak jutott s ekkor oláh lakosai voltak.

 

További sorsa adatainkból nem tudható

       O altă monografie a Lăpuşului . Ce păcat că nu e pe româneste .

O parte din această monografie este o copiere acelei de mai sus , cu adaose si este "proaspătă " publicată pe internet în octombrie 2009 . 

 

 
 

SZOLNOK-DOBOKAVÁRMEGYE MONOGRAPHIÁJA- Lápos      
Írta: Administrator   
2009. október 30. péntek, 12:49
Lápos (Magyar-) Forrás: MEK

Nevének változatai: 1291-ben* Lapus. 1325-ben*
és 1500-ban*
Yosyplapos. 1506-ban*
Lapos. 1553-ban*
Magyarlapos. 1584-ben*
Lapos. 1598-ban*
Magyar-Lapos (oppidum). 
1602-ben* Unger-Lapos. 1607-ben*
Joseph-Lapos. 1608-ban*
Josip-Lapos (oppidum). 1612-ben*
Magiar-Lapos. 1612-ben*
Josip-Lápos. 1615-ben*
Josziplápos (oppidum). 
1659-ben* Magyar-Jósip-Lápos. 1721-ben*
Magyar-Jósip-Lápos. 1750-ben*
Magyar-Lápos. Oláhul Lapusu. 1857-ben*
Magyar-Lápos mezőváros.

Magyar-Lápos előnevét magyar lakosaitól, utónevét Lápos vize után kapta. 1727-ben* Jószip, Josep neve a jó és szép összetételéből alakult.

Sík téren, az oldalokra is kiterjedőleg fekszik, keresztül foly rajta a Lápos folyó. Deéstől 42.1 kilométernyire a magyarláposi járásban.

A hagyomány szerint egy Jószip nevü oláh lakta volna e községet, kinek sok kecskéje volt. A mai Budafalván (előbb Ungurfalva) pedig magyar ember lakott, kinek vagyona lovakból állott. A kecskének hegyes, erdős hely, a lónak térség, lapály kellett; ez okból Joszip az ungurfalvi magyarral cserélt, ezen egy magyar család lett volna alapitója Magyar-Lápos nagyközségnek. Ezt a mesét úgy látszik, azért költötték, hogy Jószip- és Josep-Lápos nevét kimagyarázhassák, holott ez alatt, mint láttuk, jó és szép értendő.

Magyar-Lápos 1291-ig Szolnokvárához tartozó föld volt, azon évben azonban III. Endre király, mivel vele Albert osztrák herczeg ellen viselt {6.} hadjárataiban részt vett,* azt a Losonczi 
Bánffyak ősének Dénes nádor fia: Dénes ispánnak adományozta Ezen Dénes fiaitól Lápost a XIV. század elején uralkodó zavaros időben a hatalmas László erdélyi vajda jogtalanul elfoglalta, kik birtokukat újra csakis 1315-ben* Róbert Károly parancsára nyerték vissza.

A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben* megejtett osztály szerint Lápos Bánffy Tamásnak jutott, később ott vám is emeltetett.*


1381-ben* a Régeni Bánffy István fiai közti osztály szerint Lápos felerésze László, István, György és Albert közt négy részre osztatott.

1500-ban* Bánffy János fia János, Bánffy Mihály fiai: Imre, Péter, András és Mihály a birtokukban lévő Magyar-Lápos egyik felét Bánffy László s fiai Miklós és Ferencz, Bánffy György 
fiai Ferencz, István és Zsigmond, ezen Ferencznek fiai Kristóf s azon Istvánnak fia László pedig a birtokukban lévő másik felerészt Csicsó urának, István moldvai vajdának és fiának Bogdánnak eladják.

1553-ban* Csicsóvár tartozéka a Lápos vidékén, az ottani vámmal és két kövü malommal. Birái: Biró Osvát és Fekete Imre.

1566-ban Lápos egy része Kővárhoz is tartozott, melynek itt egy két kövü malma van,* de a melynek nem tudják biztosan a jövedelmét.*


1584-ben* Báthory Kristóf, utóbb Zsigmond fejedelem lakóit szűk s terméketlen területük miatt a 30-ad fizetése alól felmenti.

1590-ben* nemes a láposi Horváth család.

1590-ben* itt a szamosujvári várnak 10 puskása volt. Névleg: Horváth Ferencz, Balázs és Miklós, Nagy Bálint, Láposi Boldizsár, Barla Balázs, Hegedüs Bálint, Kozma Péter, Láposi 
Tamás, Pap János.*

1594-ben* Magyar-Láposi Boér István és Deési Margjus Péter Magyar-Lápos és hozzátartozó községek tiszttartója emlittetik.

1598-ban* Báthory Zsigmond e mezővárost Bellő, másként Balássi György fejedelmi tárnokmesternek és nejének Bagdi Margitnak adományozta oda Kis-Debreczen és Tordavilmával 
együtt, de az igtatásnál az itteni Szamosujvárhoz tartozó gyalogpuskások nevében Olajos Bálint (providus) ellentmondott.

1598-ban* Boér István emlittetik.

{7.} 1602-ben* Beli György birja.

Egy 1603-ik évi* feljegyzés szerint e falu Básta Györgynek adományoztatott.

1606 nov. 2-án* Rákóczy Zsigmond Joszipláposi Gáspár Mihály szolgabirót újolag megnemesiti, itteni házát, a Kozma Márton darabont és az országút között, minden közteher alól kiveszi.

1607-ben* Rákóczy Zsigmond fejedelem birtoka. Ekkori birája Balázs Márton, ezen kivül Bartha és Ilyés családok emlittetnek.

1608-ban* Báthory Gábor e birtokot, mely eddig Szamosujvárhoz tartozott és Domokost 15 ezer frtért Deregnyői Daróczy Ferencznek adományozta oda, de az igtatásnak Varga, máskép 
Joszipláposi Gáspár Mihály az itteni gyalogpuskások és szabadosok nevében ellene mondott.

1612-ben* birtokosai Szilágyi János, Putnoky János, (kinek itteni tisztje nemes Farkas György), Jancsó Pál, Bálint, Csik és Gál családok emlittetnek.

1612-ben* a szamosujvári várnak itt a következő hat nemes puskása van: Kozma Márton, Hegedüs Mihály, Imre János, Abrugyi János, Biró Tamás és Fábián István. Kiskoruak: Horváth 
Ferencz, Balog Bálint és Boldizsár, Horváth Dénes és Dienes Balázs.


Hegedüs Bálint Mihály és Sánta Borbála örökösei Bálint Zsuzsa, Szász Varga Józsefné Bálint György, Tamás Mária József, Szél Éva Bálint Kriska, Nt. Pávai Józsefné. Bálint Samu, Gáspár Zuszsa Bálint Borbála, Leó Mártonné József, Szász Borbála Julianna, Bányai Mihályné*


1613-ban* Jancsó Pál Magyar-Lápos felét, melyet a fejedelemtől kapott adományban, Putnoki Jánosnak eladja.

1615-ben* Joszipláposi Gáspár, máskép Varga Mihály itteni nems.

1616-ban* Bethlen Gábor fejedelem ezen birtokát Daróczy Ferencz császári tanácsos, szepesi kamara-praefektus és Beregvármegye főispánjának adja hűséges szolgálataiért, de Daróczy 
ezen adományozott birtokot a fejedelemmel elcseréli.

{8.} 1618-ban* a fejedelemnek Szamosujvárhoz tartozó itteni része után a mustrára két-két kapu után Ferencz Tamás és Antal Márton*
gyalogpuskásokat állitották ki.

1620-ban* Varga Andrást a fejedelem szabadossá tevén, itteni házát megnemesiti s 1622-ben*
itteni nemes telkébe ellenmondás nélkül beigtatják.

1648-ban* Rákóczy György fejedelem szigoruan megparancsolja annak megvizsgálását, hogy az itteni nemesek, szabadosok és darabontok, kiktől és mely jogon kapták most élvezett 
jogaikat.

1650-ben* nemes puskás darabont a magyar-joszipláposi Bálint család, melyet II. Rákóczy György fejedelem emelt armalis nemességre itteni lakóházával együtt.

1653. és 1658-ban* a szamosujvári uradalomnak itt 40 adózó jobbágya van.

1658-ban* magyar-joszipláposi Csonka András, Imre András, Antal Miklós*
Szamosujvárhoz tartozó zöld vagy tessenyi puskásokat II. Rákóczy György fejedelem megnemesiti itteni 
telkeikkel együtt.*

1659-ben* febr. 19-én Deésen kelt adománylevele szerint Barcsai Ákos fejedelem e birtokot Csicsókereszturi Torma Istvánnak és nejének Czeczeliczki Szilvássy Juditnak adja zálogba 
1500 tallérba, kivéve az itteni gyalogpuskások telkeit s ezért zálogositja el, hogy a porta követelésének eleget tehessen. Még ugyanez évben Deésen, február 22-én,* az itteni hidvámot 300 
frtba Torma Kristófnak, az István fiának, adja zálogba, midőn ez fiát Kristófot megkereszteltette.

1660-ban* okt. 3-án a radnóthi táborból Barcsay Ákos fejedelem e birtokot uzoni Pünkösti Györgynek adja zálogba.

1663-ban* Simon Andrást, Imre Andrást, Molnár Andrást és Mihályt Apaffy fejedelem itteni telkeikkel együtt megnemesiti.

1667-ben* tanuk vallják, hogy Torma István Magyar-Láposba beigtattatta magát.

{9.} 1667 ápr. 4-én Ebesfalván kelt adománylevelénél fogva* Apaffy fejedelem Váradi Horváth Andrásnak, deési és máramarosi harminczadosának és neje Csoma Erzsébetnek adja (Gál 
Márton kertje és Szombati Miklós puszta telke közt) Joszipláposi Boér István magvaszakadtával ennek itt levő katonai egy telkét.*

1668-ban* Szász Andrást itteni nemesi telkébe beigtatják.

1671-ben* márcz. 13-án kelt adománylevelénél fogva Apaffy fejedelem a magvaszakadt Boér István nemesi udvarházának egy részét Láposi Bessenyei Györgynek adja zálogba.

1675-ben* egyik birtokos Joszipláposi Kis Ferencz deák és Csicsó-Kereszturi Torma István, ennek itt több Mihály és kupás nevü jobbágyai vannak.

1676-ban* Varga, Szász, Szabó György és Molnár családbeli nemesek emlittetnek.

1677-ben* a fejedelem Boér István magvaszakadtával itt levő birtokának egy részét Horváth András és neje Kozma Erzsébetnek adta, kiket a következő évben beigtattak.

1679 decz. 28-án* kelt fejedelmi parancs folytán Apaffy Mihály fejedelemné kihirdettette Váraljai István szolgabiró által, hogy minden idevaló nems, puskás-darabont birtokához való jogát 
és kiváltságát igazolja. Ugyanezen évben készült urbárium szerint itt ekkor 5 nemesi telek volt, u. m. Gáspár, máskép Varga Gáspáré és Mihályé, ifj. Gáspár Mihályé, Szász Andrásé, Kis Ferenczé és Szász Györgyé.

1679-beli* urbárium szerint a Gáspár családnak itt két nemesi telke van.

1679-ben* Apaffy Mihály e birtokot vámjával együtt nejének Bornemisza Annának adja zálogba, ki azt Torma István árváitól 689 drb aranyon (4 frt 35 denárjával) 1680 május 22-én kelt 
nyugtatvány szerint kiváltván, Deési Gáspár fejérvári requisitortól Joszip-Lápos zálogösszegébe Jósika Gábor az árvák gyámja vette fel.* Ezen idő után a fejedelmné itteni jobbágyai 
Katonába (Kolozsmegye) tettek szolgálatot.

1694-ben* birtokosa ifj. Apaffy Mihály.

1700-ban* első Leopold király Hegedüs Bálint, Marczi Mihály, Antal, máskép Domokos Mihály itteni gyalogpuskás darabontokat jogaikban megerősiti.

{10.} 1702-ben* birtokosa ifj. Apaffy Mihály, Kolozsvári János, egy telkes nemesek a Varga, Bányai és Szász családok.

1712-ben* itteni nemes darabontok a Hegedüs, Marczi és Domokos családok.

1713-ban* nemes a Varga és Szász család, ötön laknak öt házban vagy két örökségen.

1714-ben* a magbanszakadt II. Apaffy Mihály itteni részét a fiskus elfoglalta.

1721-ben* egy telkes nemes Kolozsvári János és Bessenyei Judit.

1751-ben* nemes az itteni Szász, Varga, Hegedüs, Csonka, Sánta, Szél, Gáspár, Bányai, Toma, Balázs és Szalai, puskások Balázs és Csonka családbeliek, fizetéses tisztviselők a 
viceprovisor vagy algondviselő és a mercenarius.

1754-ben* Boér-Horváth-féle rész Fántya Demeter és Jánosra szállott, kik ez évben Vizi Dávidnak adják el, a mely telket Muszka vagy Fántya Demeter Vizi Andrással kétfelé osztott.

1756-ban* id. Gáspár András, István és János, Bányai Mihály és István, Csonka Miklós, Hegedüs György, Mihály, ifj. György és István, Balázs János, Sallai Mihály, ifj. Szász István és 
Borbála Csonka Jánosné, Szász Klára Balázs Jánosné, Szász Zsuzsa Sánta Ferenczné, Molnár Erzsébet Sánta Mihályné közösen fizetik a fiskus által ellenök idevaló birtokaikért folytatott perbeli költségeket.

1759-ben* az itteni fiskusi részt vétel folytán Barcsay Gergelyné Naláczi Sára birja.

1762-ben* Mária Terézia királynő e birtok felét, vagyis az Apaffy fejedelem féle részt gr. Bethlen Gábor és Mihálynak adományozta cserébe Katonáért.*


1763-ban Id. Szász István örökösei János, def., Mária, def. 1791 István Sámuel András Szász Kata Rettegi Litt. Farkasné Szász Ilona Sánta Józsefné Szász Sára Sánta József Mária, Miskolczi Józsefné*


{11.} 1769-ben* gr. Bethlen Gábor itteni részét Naláczi Sárának Barcsay György özvegyének átengedte, kitől Barcsay Ágnesre Bánffy Dénesnére szállott, kinek leánya gr. Bánffy Ágnes gr. 
Eszterházy Jánosné volt.

1770–73-ban* összeírt birtokosok Micskei Cseh János apai-anyai jogon, M.-Láposi Csonka Sámuel apai, Martonosi Gyujtó Miklós anyai adomány jogon. (Kolozsvári Kolosvári Mihály 
itteni kir. harminczados).

1744-ben* Hegedüs András gyermekei: Mihály, András, Judit Varga Mihályné és Anna Szász Mártonné. Egyik birtokosa Balázs András, fia Miklós, fiai András és Miklós 1775-ben.*

Varga Ilona 1-ör Sallai Mihályné Sallai Mihály János István András 1775. 2-or Szász Samuné örökösei* Szász István Klára, Balázs Jánosné Sára, Sánta Ferenczné Sánta János, Ferencz, András, 
Mihály György, István Gáspár (Varga) Mihály * Gáspár Gáspár Gáspár V. Dorottya Borkuti Bessenyei Györgyné 1671 Bessenyei Erzsébet Hegedüs Mihályné Hegedüs Mihály Borbála micskei Cseh 
Andrásné M. Cseh Mihály 7176.

1786-ban* birtokosai : gr. Eszterházy Jánosnak van 37 jobbágya, 5 zsellére, 4 szegénye, Szamosujvár városának 11 zsellére.

1812-ben* Szász András és Mihály testvérek s ez utóbbinak gyermekei: Ágnes Hegedüs Bálint Andrásné s fiok h. Bálint Sándor egyik birtokos.

1820-ban* birtokosai: gr. Eszterházy Jánosnak van 40 telke, Szamosujvár városának 12 telke. Több szabad és adózó nemes telkesek, puskások és darabontok.


Zöld puskás Balázs András és neje Csonka Katától 2 telek örököse Dorottya Leo Mihályné Puskás Balázs András Leo Ilona Szász Mihályné János 1820. Szász Mária Csonka Istvánné Szász Borbála Molnár Györgyné Szász János Csonka Borbála Szász Mihályné 1820 Molnár György János


1824-ben* a Boér és Horváth-féle telkek tulajdonosai: Benkő József, Balázs János, Muszka László nemesek. Benkő József gyermekei: Juliánna Kerekes Samuné, Márta Mester Károlyné, 
Anna Kádár Ferenczné és Sándor.

{12.} 1824-ben* Gáspár, máskép Varga Mihály, István, János, Miklós, Salai János és Mihály nemesek.

1824-ben* Szász Zsigmond fiai János és Ferencz, az István fia Samu, a Mihály fia András, a Miklós fia Miklós és Mihály fia György nemesek.

1829-ben* az ev. ref. egyháznak van 3 telke, melyet Hegedüs István gondnok cserélt a fiskustól. Darabontok: Gáspár, Varga, Iszlai, Hegedüs, Balázs családok és Sallai László, Bányai 
Mihály, Szász István és Balázs, Mihály András.

A Szász, Csonka, Sánta családnak és Molnár Lőrincznek együtt van 8 telke, a Szász, Csonka, Sánta, Lőrincz, Szél, Pap családnak újra 8 telke. Vizi Dávidnak, Muszka Demeternek 3 telke.*

1829-ben* a Bethlen-féle részt a Bánffy Dénes utódai birják.

1838-ban* van 43 nem adózó, 156 adózó nemes lakosa, írni, olvasni tud 22, magyar ajku 186, oláh 13.

1843-ban* 164 magyar, 19 oláh ajku nemes lakosa van.

1863-ban* úrbéri kárpótlásban részesült innen gr. Eszterházy István és Szamosujvár város.

1866-ban* nemesi jogú birtokosai: gr. Eszterházy István s az Albisi, Bak, Balás, Bálint, Balla, Baló, Bányai, Barta, Becsi, Benkő,*
Beregszászi, Bernárdi, Bese, Biró, Bogya, Breuer, 
Csató, Cseh, Csonka, Deési, Dragomir, Erdélyi, Fejér, Fejérvári, Gáspár, Gergely, Göcze, Gyermán, Haragos, Hegedüs, Horváthi, Imreh, Joó, Kádár, Kapolnicsán, Kalacsi, Katona, Kerekes, Kis, Kohán, Koncz, Kovács, Lémon, Lőcsei, Lőrincz, Megyaszai, Miskolczi, Molnár, Nagy, Olosz, Onicza, Opris, Pál, Pap, Pásztor, Pávai, Rácz, Rohián, Sánta, Sallai, Sebők, Séra, Sram, Szász, Szabó, Szénási, Székely, Szél, Szepesi, Szilágyi, Tamás, Toma, Trif, Técsi családok, összesen 271 fővel.

A Técsői Técsi család őseit, Istvánt testvéreivel Györgygyel (1671) és Annával 1649 február 4-én III. Ferdinánd nemességre emeli s ezt {13.} Szathmárvármegyében Batizon 1652 jul. 9-én kihirdetik Laknak Nagy-Bányán, hová Istvánt papnak választották meg, de nem fogadta el.* Ez Istvántól származik le a család (1649–1675), kinek fia Samu (1695–21722), ennek Samu 
(1722–1760), ennek fia Samu (1752–1802), neje Poroszlói Tóth Julia (A Tóth család utódai Kolozsvártt laktak a Magyar-utczában, nemeslevele Técsy Kálmánnal Deés),* fiok Sámuel 
(1790–1862. Ez telepedett M.-Láposra), szolgabiró, neje Bernádi Károlina, gyermekeik: 1. Sámuel (1830), neje Sántha Mária, leányuk Róza, 2. Kálmán (1834–1890), neje Sorger Amália, fiok az élő Kálmán, kinek Schilling Erzsébettől 2 leánya és egy fia van, 3. Károlina, férje Léczfalvi Gyárfás Ferencz szolgabiró s fiok Gerő.

Jelenlegi birtokosai (1898-ban): gr. Eszterházy István: 2116 h. Lőrinczrévei Bárdy Károly és neje öröklés és vásár. Kádár János 115 h. Técsy Kálmán 184 h. Magyar-Lápos községe 841 h. Ev. ref. egyház. Vásárolt birtokok: Hirsch Ignácz örökösei 376 h. Topán József 107 h. Szász Dániel és József öröklés és vásár, Kupás Samu öröklés és vásár.

Tartománya: 1500-ban* Alsó-Szőcs, Borkút, Macskamező, Dánpataka és Rohi.

1553-ban* Magyar-Lápos, Domokos, L.-Debrek, Libaton, Szászmező, Macskamező, Disznópataka, Dánpataka, Borkút, Drágyia, Rogoz, Alsó-Szőcs, Rohi.


1584-ben* M.-Lápos, Domokos, Rogoz, Alsó-Szőcs, Oláh-Lápos, Libaton,*
L.-Debrek, Borkút, Macskamező, Karulyfalva, Bojérfalva, Kohpataka, Dánpataka, Disznópataka, Rohi, 
Ungurfalva, Kupsafalva, Debreczen, Boérpataka, Ünőmező, Rohmező.

1603-ban* 22 falu tartozik hozzá: M.-Lápos, Rogoz, Libaton, Ungurfalva, Kupsafalva, (Lápos)-Debrek, Sztojkafalva, Debreczen, Borkút, Kohpatak, Macskamező, Dánpatak, 
Karulyfalva, Disznópatak, Alsó-Szőcs, {14.} (Torda)-Vilma, Rohi, Ünőmező, Boérfalva, Drágya, Petyeritye, Kosztafalva. Domokos és Oláh-Lápos eladományoztattak.

Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* Szent-Mártonnapon évente jobbágyaik egyik fele 16, másika 8 denárt fizetett.

1552-ben* adtak három ökröt, öt tehenet, 16 bárányt, csirkéket, libákat, tojást, vajat, sajtot és még többfélét, melyeknek se szerit, se számát nem tudják, mindazonáltal értéke 25 frt és 31 
denár, a törvényes kellékeken kivül Rettegre a tisztnek 72 köböl zabot adtak, a mi 24 frt és 34 denárt ért meg, a falunak felét erőszakkal Apahidára hajtották szolgálattételre s ott kaszáltak, csépeltek, arattak s az erdőkből épületfákat, gerendákat vittek a Bank malma számára. Fekete Imre idevaló birótól 2 farkasbőrt a tiszt részére erővel elvittek, a mi megért 2 frtot.* Ezeket a Bank Pál emberei vették fel rajtuk.

Harminczadosok: 1593-ban* Deési Margius Péter udvarbiró. 1713-ban*
Turkulecz Miklós. 1756-ban*
Csomortányi Vizi Dávid. 1770-ben*
Kolozsvári Mihály. 1782-ben*
Hoffer 
Ferdinánd.

Magyar-Lápos nagyközség a vidék központja. Szabályos utczái, kereskedései s főleg újabb épületei által kellemes benyomást tesz az utazóra. Lakossága jobbára magyar. Az oláhok a múlt század második felében kezdenek megtelepedni, midőn a község fele a fiskus birtokába került s ugyanekkor jelennek meg örmény lakosai is; az izraeliták a jelen század 3-ik évtizedében huzódnak meg. Jobbára földmiveléssel, baromtenyésztéssel foglalkoznak, de köztük több kereskedő és iparos is van.

Épületei fából, kőből és téglából valók zsendelytető alatt, legtöbb a két szoba és konyhából álló lakás. Gazdasági épületei a lakóháztól távol vannak épitve.

A láposi magyar népviseletben a férfiaké tünik ki. Világoskék spenczert hordanak apró gombokkal, fekete zsinórzattal, vörös kihajtókkal. Nyáron az idősebbek is bő gyolcslábravalót viselnek.

A községtől északra lankás oldalon az ebből kiemelkedő ormon látható egykori várának helye, melynek egyik dombját „Vártetőnek” nevezik. Ettől keletre a „Vigyáztető” az előbbihez hasonlóan kiemelkedő ormon, melyről az egész vidék látható. Itt ügyelt rendesen vezetőnk szerint, a tatárjáráskor az őrség, hogy ébren van, kezében zászlót kellett tartani. Erre figyelt a vidék népe, ha a zászlót nem látta, sietett menekülni.

Többször érte e községet pusztulás. 1070-ben* a Nagyváradig pusztitó rabló kunok N.-Bánya felől e vidéken keltek át s huzódtak a {15.} közelgő magyar sereg elől Kerlés felé. A 
legnagyobb pusztulás 1602–1603. év között* a Básta idejében érte.

Brandenburgi Kata Bethlen Gábor fejedelemné itt járt.*

1643 ápr. 28-án* erre volt egyik főút Huszt vára felé.

1646-ban deczember és 1647 január havában itt és a vidékén a pestis nagyban dühöngött.*

1657 junius havában II. Rákóczy György szomoru kimenetelü lengyelországi hadjárata alatt a lengyelek országunkba beütvén, Szinyérváraljáig, Nagybányáig kegyetlenül égetni, pusztitani, rabolni kezdék, Barcsay Ákos helytartó nehány ezerből álló csapatot küldött, Szalárdi szerint* Jozsef-Láposáig, nehány zászlót küldtek a lengyel hirnek tudására. Enyedi István Rákóczy 
György veszedelméről* azt írja, hogy Barcsay rákháton küldé hadát a lengyelek ellen, „de az sietség miatt egy hétig is három vagy négy mérföldnél többet nem jönnek vala el; sokára Jozip-
Láposára és Domokos vidékire érkezvén, a lengyelek helyett ott tartottak vala erős harczot, mint gunyosan irja, a disznodi, tyukodi és ludaméri ellenséggel, ugy annyira, hogy ott a táján csak éjfél s hajnal jelentő kakas is elvétve találtatnék”.

1661-ben* a Kemény Jánost üldöző tatár sereg pusztitotta.


{16.} 1803-ban* a „Ptyetris”–nagybányai út itt veszélyes lévén, őrök állittattak fel.

1848-ban* 160 főből álló nemzetőrsége volt. Tisztjei: Técsi Samu százados, Bak Ferencz fő-, Misz Lajos, Csonka Samu alhadnagyok, Séra György és Voich Jakab őrmesterek, Gáspár 
József zászlótartón kivül 13 tizedes, 13 altizedes, egy dobos.

Ez év szeptemberében az idevaló tanuló-ifjuság honvédnek csapott föl, köztük volt a szabadságharczban vitézségi érdemrenddel kitüntetett Benkő József és a nagylaki s főleg a szeghegyi csata hőse és társaiért magát feláldozni akaró historiai alak: Szász Dániel.*

1848 november elején Dimbul fenyegette e községet oláhjaival, melynek dühétől a Katona Miklós-féle sereg egy erre huzódó csapata mentette meg, de Sziebert János sebészt, Moldován Ferenczet, Sánta Józsit s még többeket a Dimbul vezette lándzsás oláhság elfogta s F.-Szőcsön kegyetlenül lemészárolta.*

Katona Miklós hadseregének, a deési szerencsétlen csatája következtében, az itt elhelyezett őrségre visszavonulván, Mihalás mintegy 600 határőrrel s 10000-re tehető oláh lándzsás csapattal, mely számos elfogott, halálra kinzott magyart hurczolt magával, Rohiból felszólitotta Lápost a fegyver letevésére, 2000 frt hadi sarcz lefizetésére, különben az egész községet hamuvá égeti. Kezesekül Técsi Samu szolgabirót, Bak Ferenczet, Kádár Ferenczet és Lajost letartóztatván, a Bartabikk dombon az akasztófa alatt hálatta, kivánságának a község eleget tévén, miután Técsy is lefizette az 1200 tallér fejváltságot, a rablástól, gyilkolástól megkimélte. Az oláhság megjelenése a lakosságot oly rémületbe ejtette, hogy papjukat, Albisit kérték, lássa el őket úrvacsorával, mielőtt mindnyájukat legyilkolnák.*

Técsy szolgabirót azonban 1849 év végén újra elfogták, a szamosujvári börtönbe vetették s ez alatt a szabadságharczban szolgált fiát Kálmánt besorozták, a honnan herczeg Schwarzenberg szabaditota ki, a ki egy a Cziblesen történt szerencsés medvevadászat rendezéséért Técsyt megkedvelte, ezen felül egy aranyozott ezüst serleggel is megajándékozá.

Peres ügyeit az 1679-beli* urbarium szerint a következőképen intézték el: „Mikor a jobbágy embernek a darabont emberrel van peri, olykor az ő tizedesek alatt perlettek ugy 
mindazonáltal, hogy mind a két részről {17.} hütös emberek voltak a törvénytevők, ha pedig a darabont embernek volt dolga a jobbágy ellen, olykor a f. birótól kért törvényt és a darabont emberek közül is szoktak jelen lenni a törvényen; az puskások is azelőtt az f. birótól kértenek törvényt és onnan is hallgattatnak, de már két esztendőtől fogvást azon forumon nem akarnak törvényt állani és velek egyetérteni, noha a határt együtt birják, hanem az ő magok kapitányukra, hadnagyukra adnak.

A vérbirság 12 frt, mely a földesúré. A paraszt emberek 20 frtig, sőt ezen felül is perelhetnek egymás közt. Mind a nemes, mind a darabont a törvényt apellálhatják más fogadott emberek elé, onnan ismét az udvarbiró elé. A halált érdemlő bünöst itt maguk itélték el, esketést pedig ezelőtt a szolgabiró szokta végezni.

Mivel itt vám van és sokadalmak, vásárok szoktak esni, innen a nyomot ki nem adják, hanem a nyomkereső vagy káros mellé két hütöst adjanak, kikkel együtt az egész faluban és határán szabad keresni a lopott vagy elveszett marhát. Ezelőtt, mikor bármit hoztak az itt való bányáról, sem a mikor oda vitték innen, harminczadot nem fizettek, de most megveszik ugy a majorság mint a marhákért is.”

1759 előtt* az alsófokú biróság tagjai voltak: a biró, esküdtek és a vének, kik a parasztok dologi ügyében 3 magyar forintig, személyt illető ügyekben pedig egy rhénes frtig birságolhattak. 
A nemesek ügyeit a hadnagy és az assessorok igazitották. Birságuk 1 frt. Vegyes ügyekben az Appr. Cons. Par. 3. Tit. 47. art. 2. szerint; az ezen felül lévő ügyek a provisor és assessorok hatáskörébe tartozott, kik „jus gladii” vagy élet-halál felett is itélhettek.

Már 1291-ben volt róm. kath. parochiája,* midőn III. Endre király Lápos községét Dénes ispánnak ajándékozá.*


1752-ben Mária Terézia M.-Láposon alkalmazandó káplánnak évi 200 frtot rendelt.

1768-ban* Belső-Szolnokvármegyének a kormányhoz intézett válasza az egyház részére kiszakitandó telket gr. Bánffy Dénesné bizonyos jobbágyának szántóföldjében jelölte ki, melynek 
megvételére a kormányzóság a praepost kezeibe 250 frtot fizetett ki a vallásalapból s a vételt 1777-ben megsürgette.* A dolog sokáig huzódván, Novák Tódor, gróf Eszterházy János 
javainak gondozója, a teleknek rövid időn való megszerezhetése reményében, 1783-ban egy szent Ferencz-rendü atyát vitt Magyar-Láposra, ki előbb a megyei katonai számvevő és harminczad {18.} hivatal házában tartott isteni tiszteletet, később az épület más czélra fordittatván, 1787-ben a püspökhöz intézett panaszok után, egy kis ház rendeztetett be isteni tisztelet tartására. A hivek számának növekedésével a káplánság administraturára, majd valóságos plébániaságra emeltetett. Az egyházat 1813-ban épitette fából a főtéren Novák Márton özvegy Novák Kristófné Balta Juliával, a gr. Eszterházy J. javainak igazgatója. A templom ez év advent első vasárnapján a Nept. Szent János tiszteletére felszenteltetett s ugyan ők szerelték fel s ellátták orgonával.*

A főtér nyugati felében, az ev. ref. templommal szemben levő mai díszes kőtornyos templomának alapját a gr. Eszterházy János által adott területen 1831. év julius 14-én tették le. 1836 jul. 18-án az itt bérmáló Kovács Miklós püspök 300 frt adománya s Voith Simon algondnok buzgalma folytán 1839-ben vakolatlan ugyan, de fedél alá került. Ekkor bontották el az ev. ref. hivek a reformácziót megelőző időben épült, de rombadült templomukat s kérésükre, míg felépithetnék, az egyház megengedte, hogy itt tartsák isteni tiszteletüket. 1841 november 28-án szentelték fel, tornyát 1846-ban épitették s erre V. Ferdinánd {19.} király 755 frtot adott. Mostani nagy oltára Voith Jakab kezdeményezésére és gyüjtése folytán 1863-ban készült, oltárképe a kereszten függő Jézust ábrázolja. Voith Jakab készittette a Paduai Szent Antal oltárát, a Mária oltár a lurdi szoborral 1888. év folyamán épült Voith Irma, Gajzágó Vilmos, Breuer Zsigmond, Besenczki János, Antal és Miklós Albert lelkész buzgóságából.

Ereklyéi közül legbecsesebb egy a Krisztus keresztfájából való rész, melyet 1858-ban gr. Eszterházy István Rómából szerezve, az egyháznak ajándékozta.

1860-ban gr. Eszterházy Antal a misemondó ruhákon kivül több adománynyal járult az egyház oltárára s őt követte ekkor Kodorban lakó Voith Jakab.

1865-ben Voith József és János vállalkozók a templomot megújitották s a megmaradt összegből 500 frtot az egyháznak ajándékozták, hogy „Voith-alap” czímen kezelve, az egyház szükségeire forditsák kamatját, ha az ezer frtot eléri.

1896-ban épitették sugár tornyát bádog tető alá, Karácsonyi Endre kir. épitő mérnök terve szerint, melyre gróf Eszterházy István 540, Fogarassy Mihály püspök még 1868-ban 1000 frtot adott.

{20.} 1884-ben a Felség jóváhagyásával a Benkő-féle fiskalis házastelekből egy részt a pénzügyminiszterium Lönhárd püspök közbenjárására az egyháznak adományozta papi lakásul.

Három harangja van, feliratai. „Ex industria sp. D. Martini Novák qua administratoris dominii. Prima junii Ao. MDCCCXVIII. M.-Lápos et senat. L. R. CIV. Szamosujvár fusa.” Ezt Szt-Márton tiszteletére 1819 julius 2-án Rudnai Sándor püspök, később herczegprimás szentelte fel. A második 50 fontos, oláh-fodorházi Eperjessy János és Károly adta zálogba Novák Mártonnak 100 frtért, ki ezt az egyháznak ajándékozta, felirata: „Ao. 1793 fudit. Joh. Andraschowszky Claudiopoli O.-Fodorházy F. Z. H. A. Eperjesi jos. Ur és élete párja Te. Kászoni Ther. ön. I. S. DITS.” A kisebb csengő 1897. évből való, Szt-István tiszteletére szentelve.

Lelkészek fizetése. Kezdetben a Lusitania-alapból vették, 1786 óta 150 frt 1836-ig, s ekkor az erdélyi róm. kath. vallás-alapból. 1834. évtől gr. Eszterházy János évenként 150 frttal járult a papi fizetéshez, de utódai 1855-ben elvonták, valamint az általa adott tűzifa adást is megszüntették. Tamási Péter 1883-ban a Voith József-féle itt lévő fekvőségeit misealapitványra ajánlotta fel. Mai fizetése 631 frt 92 kr.

Lelkek száma 1841-ben: helyben 73 fi, 52 nő, a belsőszolnoki filiákban 9 férfi, 14 nő, külső hatóságokban 3 férfi, 8 nő, együtt 85 fi, 74 nő. Ebből magyar 35 fi, 39 nő, örmény 46 fi, 31 nő, német 2, sváb 1, lengyel 1, oláh 5.*

Az egyházközség és templom vagyona 1898-ban: mise-alap 1655 frt 25 kr. Templom-alap 1099 frt 39 kr. Templomi kegyes alapitvány 150 frt. (Gáspár János, Deák József, Kozma Teréz 50-50 frtja.) Borkuti regáléváltság 388 frt 72 kr. Voith-alap 1000 frt. Kántor és iskolaépitési alap 3617 frt 1 kr. Fogarassy és Dr. Torma Miklós-alap 1000 és 700 = 1700 frt.

Iskolája 1821-ben keletkezett a Voith-család áldozatkészségéből, a telket gr. Eszterházy Antal adta. Tanitói a papok voltak 1856-ig, saját lakásukban tanitottak. 1873-ban az állami iskola felállitásával szünt meg.*

Lelkészei. 1782 előtt a katonai harminczad hivatalfőnöke Hoffer Ferdinánd hozatott ide nagyobb ünnepek alkalmával papokat. 1782 után a szent Ferencz-rendü szerzetesek lelkészkedtek, kevés kivétellel, napjainkig, időközben plébánosai is voltak: Gyepesi Didacus 1782–. {21.} Oláh-Láposról ide helyezett pap. Gál Absolon 1786–. Dániel Lukács világi pap 1788–. Tamási Kelemen 1789–. Salamon Marczel 1792–. Domokos Leó 1795–. Ferenczi Dániel 1798–99., utánna két évig az oláh-áposi róm. kath. és a helybeli gör. kath. plébános teljesitette a lelkészi teendőket. Helblink József világi pap 1801–. Fülöp Márton világi pap 1808. és 1811. között Dániel József oláh-láposi plébános és Bogya Menyhért idevaló gör. kath. pap szolgáltak. Végh József világi pap 1812–. Dániel József oláh-láposi plébános 1816. Magner Ignácz világi 1817–. Kovács Hillarius 1818–1847-ig,* az egyházának megalapitója. Zoltán Sándor 1847. Nagy 
Lukács 1847–81. Sas Konstantin 1881–86. Miklós Albert plébános 1886 óta. Született Tusnádon 1859-ben. Kovás Miklós püspök rokona, kinek alapitványán tanult Gyulafehérvártt, egyházának buzgó lelkésze, egyházi irodalom terén hirlapokban számos czikke jelent meg, megírta egyházának s leányegyházközségeinek történetét nagy szakértelemmel s ide vonatkozó adataimat nagy részt az ő buzgolkodásának köszönhetem.

A XVI. század második felében unitárius egyházközség a nagybányai unitár. esperességhez tartozott.* 1622-ben a lakosok egy része még unitárius volt.*
Valószinüleg e tájt és a deési 
complanatio alkalmával, I. Rákóczy György fejedelemsége alatt, térhettek az ev. ref. egyház kebelébe.

Almási Sámuel* 1639-ben virágzó ev. ref. egyházközségnek írja, mely „A ref. valláson levő Barcsaiak birtoka lévén, akkor az egyház is ezeknek pártfogása alatt szépen virágzott és a 
lelkésznek a lenen és kenderen kivül mindenből dézmája járt”.*

1822-ig* a nagybányai esperességhez s ezzel együtt a debreczeni ev. ref. püspökség alá tartozott, ekkor az erdélyi püspök hatósága alá csatoltatott.*
1643-ig ez egyházhoz tartozott 
Domokos, mint leányegyház.*

Csúcsíves régi kőtemploma a főtér keleti részén, romladozásnak indulván. 1784-ben* a templomépitésre engedélyt kérnek s kapnak, úgy látszik azonban, hogy csak javitották, mert 1838-
ban alapjából újat {22.} kezde épiteni s gyüjtögetés és rovatal folytán 1860-ban készült el, de felszerelve nem volt. Ekkor Biró Sándor főgondnok „minden erőket összpontositott, minden forrásokat megnyitott, minden kedélyt fellángolt e czélra s így bevégezhette izlésesen templomát s ellátta székekkel, kipadoztatta faragott kövekkel, emelték a díszes szószéket, szerezték az orgonát s 1863-ban nagy ünnepélyeséggel felszentelték”.* 1898 nyarán díszes kőkeritéssel vették körül.

Urasztali készleteket adományoztak: egy aranyozott ezüst poharat és egy ily tányért, mindkettő feliratos, Szászczegői Balog György és neje Szacsvai Éva 1777-ben; ez utóbbira van vésve az adományozók nevén kivül: I. kor. 11. r. 23, 24. verse. Egy más fedeles ónkancsót ugyancsak ők készittettek s adtak 1773-ban. 1780-ban egy óntányért, reá vésve az adakozók neve s Máté ev. 18. r. 26. verse. Ugyancsak ők adtak egy lángszin aranycsipkés abroszt nevük feliratával 1772-ben.

Egy aranyozott nagy ezüst tányért fenekén levő felirat szerint 1779-ben T. N. s Nztes K. S. készittette az ekklézsia számára: „Ély keresztény ember alkalmatos időben erről azon lelkieledellel, melyről szól idvezitő Urunk Szent Mark evang. 14 r. 22. vers. Lukács ev. 22 r. 19 versében”.

Egy óntányér felirata: „Szász Miklós egyházfiságában csináltatott ez óntányér a Jószipláposi eccla költségével 1712.”

Egy nagy fedeles ónkanna ily körirattal: „Dedit in honorem domini Aedis Stephanus Radnothi 1667”.

Étfalvi Rákosi László, K. Bodosi Judht ajándéka 1761-ben egy himzett abrosz.

Egy zöld selyem keszkenőn kihimezve: „Maria Marianna” olvasható.

Van egy régi és egy újabb pecsétnyomója. Három harangja felirat nélkül valók, az egyiket 1764-ben, a másikat 1797-ben öntették újra, a harmadikat ns. Muszka Demeter s neje Onicza Vanka ajándékozták 1777-ben decz. 7-én.*

Anyakönyve 1749. év óta vezettetik, jegyzőkönyve 1759. évvel kezdődik.

1679-beli* urbárium szerint Magyar-Lápossal szomszédos falvak, mint: Macskamező, Dánpataka, Disznópataka, Rohi, Boérfalva, Sztojkafalva, Kis-Debreczen, melyek Magyar-Lápos 
határában vannak, továbbá a szomszédos falvak: Ünőmező, Borkút, Kohpataka és Magura minden dézmájukat az idevaló predikátornak tartoztak fizetni.

{23.} A dézmát békességesen birta papja 1769-ig, ekkor a fiskus perbe fogta s hosszú per folyama alatt a produtionale forum okmányait bekérvén, oda vesztek* s dézmája is megszünt.

A pap fizetése: mindenféle gabonának tizede, a ki dézmát nem adhatott, fizetett 25 denárt, az özvegyek 9 denárt, minden házas ember 1 szekér fát s infradecimában 2 denárt, kapta a szombati vámot, de ebből 40 kal. búza, 7 kal zab a rektoré. Továbbá a rozs, köles, árpa, méh, fa s a szombati vámtized harmada a rektort illete. Miután a fiskus perbe fogta s perét az egyház elvesztette, a papi fizetés változáson ment át. 1867-ben* a kepézők száma 255. Birtoka: szántó, kaszáló, kertek, erdők, terméketlen, együtt 66 h. 134 öl. Pap, iskolamesteri lakáson 
kivül van 5 zsellértelke és 2 ház nélkül való lehetősége, temetője.

Lelkészei: Szentmártoni György 1643. Bogáthi Gergely 1645. Szakácsi Mihály 1646. Vásárhelyi Mihály 1694. Küküllővári Mihály 1702. Tarpai András 1705. Kézdivásárhelyi Mihály 1712. Bethleni Érsek János 1733. Benkő Sámuel 1745. Dobai Ferencz 1762. Ajtai Szép Mihály 1765. Csengeri István 1794. Elekes István 1796. Verestói József 1799. Técsi Dániel 1801. Pásztor Dániel 1829. Csobádi Nagy Sándor, Dohi János 1816. Albisi Sámuel 1835. Mátyás Zsigmond 1874–1890 jun. Jeles szónok, beszédei az olvasó és gondolkozó férfit jellemzik. Több lapnak s köztük a „Szolnok-Doboká”-nak levelezője volt s társadalmi irányu czikkeket közölt az „Ellenzék”-be. Munkája: Egyházi beszédek, kiadva Deés, 1879. Az első rész templomi, a második rész temetési s alkalmi beszédeket tartalmaz. Jövedelmét az egyház épitkezés czéljaira ajánlotta. Jelenlegi papja Barabás Samu 1890-től. Társadalmi irányu czikkeket ír és írt az „Ellenzék”-be, „Szolnok-Doboká”-ba.

Felekezeti iskolája egyike a legrégibbeknek, melyet Biró Sándor buzgólkodása folytán 1863-ban hozott jobb karba s külön leányiskola és tanitói állomás szerveztetett. Jóltevői Fóris Ferencz, egykor esperes 1800 előtt 100, 1863-ban gr. Teleki György 1000, gr. Teleki Miksáné Szoók Gemina 50 frtot adtak alapitványul a tanitók fizetésére, iskolája az állami iskola felállitásával szünt meg.

Tanitói közül Zalányi Séra György 1837. év óta, az állami iskolában is tanitott, 1833-ban 46 éves tanitóskodás emlékére a megyei tanitótestület díszes ezüst serleggel tüntette ki.

{24.} Albisi Ferencz leánytanitó 1862–67-ig tanitott. Irásban kiadott Földrajzát több iskolában használták.*

Gör. kath. román egyház lakossága 1798-ban lépett az unióra, de 16 család még ezután 1830-as években* is megtartotta keleti vallását. Két temploma volt a román ajkuaknak, az egyik 
1798-ban épült fából. A jelenlegi görög. kath. templom szintén fából épült a község északi részén, a római kath. temetőben 1848-ban, 1850-ben szentelték föl Mihály és Gábor archangyalok tiszteletére. Anyakönyveit 1832 óta vezeti. Három harangja közül az egyiken: „1779. Lapus-unguresc,” a más 1798, a harmadikon „1895” évszám olvasható.

Papjai: Bogya Melentye, Nucz, Pap Nucz, Kába Varna, Codeszku, Moldován Juon, Zsorzs János után a jelenlegi Muszte László.

Magyar-Láposvidéki gör. egyesült elemi főtanoda czímen iskoláját az itt levő járási hivatalfőnök kezdeményezése folytán létesitette. 1857 április havában a községek előljáróit maga elé rendelte s meghagyta, hogy minden község járuljon felállitásához és fenntartásához.

Kijelentette, hogy a tanitás nyelve az alsó két osztályban magyar-román, a felső két osztályban pedig német lesz. S így birta reá a községeket, de munkálkodott felállitásán Hajnald Lajos róm. kath. püspök is.

A láposi és kápolnokmonostori járás községei járultak évenként fenntartásához, e szerint: Batiz-Polyán 20, Boérfalva 45, Dalmár 36, Dragia 35, F.-Szőcs 65, Horgospataka 50, Kohpataka 30, Lárga 40, O.-Lápos 110, Oláh-Láposbánya 40, Strimbuj 30, Tőkés 35, Magyar-Lápos 100, A.-Szőcs 24, Disznópataka 10, Karulyfalva 13, Kupsafalva 57, Lápos-Debrek 25, Libaton 10, Macskamező 15, Pecsétszeg 25, Rohi 22, Ungurfalva 15, Brébfalva 25, Csernefalva és Bolosa (Blozsa) 40, Zsugásztra 4, Frinkfalva 10, Groppa 2, Ilondapataka 8, Kápolnok-Monostor 25, Karula 24, Kis-Borszó 5, Kovács 40, Kőfrinkfalva 5, Magura 26, Mályán 1, Preluka 50, Románfalva 8, Rusor 25, Sásza 10, Vaád 20, Berencze 15, Drága-Vilma 6, Szelnicze 12, Szurduk-Kápolnok 26, Tordavilma 18 forinttal.

Miután az aláírás folytán 1224 frt összeget biztositották, a hivatalfőnök: „Katholikus német kerületi főiskola” czímet adott s tantervéül az 1855 márcz. 20-án kiadott tantervet fogadtatta el, az iskola felügyeletét a szamosujvári gör. kath. püspökség és iskolatanács alá rendelte.

Három tanitóval szervezte az iskolát, fizetés és lakáspénze tett 1090 frtot, 134 frt tűzifa és vegyes kiadások szükségletére irányoztatott {25.} elő. Azon községek gyermekei, melyek fenntartásához nem járultak, tandíjba 2 frt 10 és 4 frt 20 krt kötelesek fizetni.

A községek azonban a hozzájárulást megtudták s Alexi szamosujvári püspök 1858 julius havában a szomszédos községeket bejárva, sikerült hiveit az iskola ügyének megnyerni és lecsendesiteni.

Julius 25-én szentelte fel alapkövét a püspök. A községek munkaerejével épült fel a község főterén a ma is meglévő iskola.

A tanitás 1856-ban vette kezdetét egy e végre bérelt házban s 1859-ben költözött mai állandó helyére s 3 tanitó kezdette meg benne a tanitást. Egyik igazgatója Várna Demeter, ki 1877-ben bocsátotta közre: „Geografia tieriolu de sub Corona Unguriei” czimü tankönyvét. Jelenlegi tanitója Gergely Teofil.*

Az izraelita vallás hivei imaházukat 1848-ban épitették fából; a {26.} mostani nagy kőtemploma 1893–94 közt épült fel a Macskamező felé vezető utczában.

Állami iskolája 1873-ban nyilt meg 4 tanitóval az ev. ref. egyház iskolahelyiségeiben. 1886-ban a kir. kincstár egy házastelket adott az iskola czéljaira.

Alapitványok: Sipos Anna özvegy Séra Györgyné férjének szóbeli végrendelete alapján jutalmazásokra 1883-ban száz forint alapitványt tett.

Sántha Mária elhunyt leánya „Técsi Róza emlékére” 1844-ben jutalmakra kétszáz forintot tett le alapitványul.

1889-ben gyakorló orvos „Dr. Smied Adolf emlékére” Varga György és neje Ercsey Julia ötven forint alapitványt tettek.

1889-ben Besenczky János, Breuer Zsiga és Gajzágó Vilmos „A magyar-láposi fiatalság” nevében segélyezésekre száznyolcz forint kilenczvenhárom krajczárt tevő összeget tesznek le alapitványul.

1891-ben Gáspár Gyuri János ötven forintos alapitványával örökitette meg emlékét.

Igazgatója kezdet óta Lebedy János. Tanitók 1898-ban Szeremley Eszter, Magyarosi János, Kerekes Dániel.

Állami kisdedóvó 1893-ban nyilt meg a község által adományozott és épitett házastelken,* Vass Imre szolgabiró, Szász Dániel jegyző buzgolkodtak létrehozásán, óvónő Erdődi Ilona.*

Itt született Kisbaczoni Benkő Ferencz ev. ref. lelkész és tanár 1745-ben. Iskoláit N.-Enyeden végezte. 1776-ban Jenában, Göttingában a természterajzi tudományokat tanulmányozta. Haza jövén, n.-szebeni ev. ref. lelkész, 1790-ben természetrajz, földrajz, német nyelv tanára N.-Enyeden. Meghalt 1816. decz. 16. Müveiért a jenai természetvizsgáló társaság tagjává választotta. Ő létesitette a n.-enyedi természettudományi múzeumot. Több munkát írt: A köveknek és érczeknek külső megismertető jegyeikről. Ford. Werner Ábrahám német munkája után. Göttinga 1782. és Kolozsvár 1784. Magyar mineralogia. Kv. 1786. Keresztény szeretetnek eml. oszlopja, templ. Szent beszéd. Kolozsv. 1787. Esztendőnként kiadott parnassusi időtöltés. N.-Szeben (1793–1800). Magyar geografia. Kolozsv. 1801–2. Számos műve maradt kéziratban.*

Kovács Dezső kolozsvári ref. főgymn. tanár. K. János s. szolgabiró és Bárdy Zsuzsánna fia 1866 decz. 29-én itt született. Tanulását Kolozsvárt folytatta és végezte. Oklevelét 1896-ban szerezte. 1897-ben {27.} r. tanár. Kolozsvártt megjelenő lapok mindenikébe írt czikkeket. Munkái: Trifolium. 1891 Kolozsv. Dráma és regény határai. U. o. 1894. Szerkeszti 1899-ben a Kolozsvári Lapokat.

Éghajlata hüvös, éles. A tavasz és nyár szép, tele zord, szélnek ki van téve. Jég ritkán bántja.

1730-ban* Szaszár (tán Szászmező) határa felett per folytatván, ekkor különitették el s állapitották meg erről felől határát.

1750-ben* határának téren lévő része termékeny, a hegyi rész terméketlen. Keresetforrásuk Deésaknáról a 20 mföldre fekvő Sz.-Somlyóra való sóhordás és földjük terméke, melyet 
Felső-Bánya s más városok vásárain árusitanak el. Két fordulós határa csak hat ökörrel szántható, évenként trágyázást kiván, de nem trágyázzák, mert a záporok lemossák a hegyekről. A téren egy köb. őszi gabona 6 kalangyát s szemül egy vékát, a hegyi rész 5 kalangyát s másfél véka szemet ad. Legelője elegendő, kaszálója fordulónként; birnak azonban Dragia határán is. Van ekkor 1091 köb. vetésre való szántója s elvetettek 394 3/4 köböl őszi, 412 köböl tavaszi gabonát, tengerije termett 33 1/4 köböl, rétje 713 1/2 szekérre való; malmok jövedelme 10 frt. Van 437 jármas ökre, lova, 241 tehén, 46 tulok, 407 juh, kecske, 307 disznó, 255 méhköpű. Főző üstök jövedelme 40 frt. Iparosai: 1. kádár, 12 fazekas, 1 mészáros, 2 molnár, 2 szekrénykészitő, 1 kovács és 1 csizmadia.

1759 előtt* a korcsmákon karácsonytól Szt-Mihály napig az uradalom árultatott. Határát*
ez időben állapitották meg Domokos, Rohi, Disznópatak, Dánpatak, Macskamező, Kőpatak, 
Lápos-Debrek és Kupsafalva községekkel, melyekkel szomszédos volt s ekkor határa soványnak iratik.

Harminczadának zsarolásaért 1736-ban az akkori főispán panaszolt.*

1822-ben* határa 2-od osztályú; adó alatt van 1077 1/2 köb. szántó, 1951 1/2 szekérnyi kaszáló, 157 ökör, ló, 116 tehén, 10 bornyu, 21 disznó és 4 méhköpű.

Jelenelg határa eléggé termő, terményei: búza, tengeri, rozs, zab; állatai: magyar fajta szarvasmarha, ló, juh, kecske és sertés. Talaja a gyümölcstermelésre állitólag nem alkalmas, szórványosan itt-ott van nemesitett alma-, körtve- és szilvafája. Van jó épületköve és márványa. Itatója a Lápos vize, Debrek-, Koh-, Retteg-, Nyires- és Kerekmezei patak, a Nagy- és Kis-csorgó.

{28.} Egyletei 1898-ban: takarékpénztára 1888-ban alakult, elnöke Csizér Mihály. Gazdasági hitelszövetkezete 1894-ben keletkezett, elnöke Létay László. Önsegélyző egylet 1884-ben alakult, elnöke s igazgatója Moldován Tivadar, Lebedi János. Temetkezési ipartársulat 1893-ban, elnöke Szilvási Pál. Talmud thora 1866-ban keletkezett, elnöke Zeith Herman, Olvasó-egylet 1830-ban, 1848-ban s újabban 1883-ban alakult, elnök Létay László. Fuvó zenekara, gyógyszertára 1854-ben állittatott fel a „Szarvashoz” czím alatt, a sztojkai fürdőben idényfiókkal.

Van 1871 óta körjegyzősége, 1850 óta postája, mely 1887-ben* táviróval bővittetett ki. Csendőrsége 1854 óta s ekkor Deés törvényhatóságnak 22 ide tartozó helységével együtt M.-
Lápos volt egyik kerületének székhelye. Járásbirósága 1868-ban állittatott fel, melyet 1885-ben a telekkönvyi osztálylyal bővitettek ki. Adóhivatala 1862, pénzügyőrsége pedig 1854. óta. 1895 óta egy csendőrszakasz állomáshelye. Szolgabirósága már a XVII-ik század első felében emlittetik. 1860-ban állittatott fel újra.

1759 előtt* a régi naptár szerint négy országos vására van, az egyik jan. 6-ika körül, Filep Jakab napján, Nat. B. Joannis bapt. és szept. 14-én, jövedelmét a fiskus huzza, úgy a Debrek 
folyón lévő hidvámját. Négy országos vására ma is meg van, 1885-ben szabályoztatott, hetivására csütörtökön.

Országos vásárai híresek. Nyáron az ide vezető utakon nagy mozgással, messze húzódó porfellegekkel, szekérsorokkal, ökör, sertés, juhcsoportokkal, dézsákkal megterhelt lovakkal, mindenféle gyalognép, mintha népvándorlás lenne, siet Lápos felé. A Lápos hidjától szerteszét egész csordákat, nyájakat, csürhéket láthat a szemlélő. Vevők, eladók Bukovinából, Galicziából, Magyarországból járnak ide.


Itt láthatjuk a morva gyolcsosokat, megyénkbeli minden iparosait készitményeikkel, a magyar és oláh nép házi iparának sokféle termékét. Egy utczasarkon béna koldus csodálatos énekével hivja fel magára a figyelmet, egy másik a földön kuporogva, csengetyüt ráz balkezével, jobbját alamizsnára nagy rimánkodással nyujtja. Jellemző koldusalakok, kiknél a koldulás életczél, betanult mesterség, vásárról-vásárra vándorolnak. {29.} Egy kis korcsma kecskelábu asztalánál falusi atyafiak ülnek, köztük a pópa is, előtte egy hosszunyaku pálinkás flaskó. Megismerkedünk vele, megtudjuk tőle, hogy a görög keleti papok e vidéken milyen viszonyok közt élnek. A legkisebb jövedelmü gör. kel. pópa fizetése 60, a nagyobbaké 120 frtra megy fel. Bemutat egy libatoni kis oláh menyecskét, még csak 13 éves s már egy év óta van férjnél.

A vásár magyar szintársulatot is hozott Láposra. Az iskolaterem szinházzá alakitva. Lápos és vidéke magyarsága szorongásig megtölti a termet. A szegényes társaság nagy buzgalommal játszik; 12–13 személyü darabot 6–7 tag adja elő kihagyásokkal, gyors átöltözködésekkel, a kulisszák mellől való beleszólásokkal, már a hogy tudnak magukon segiteni. A közönség lelkesen tapsol. Magyar szó magyar szinpadon a megye északi központján, a magyarság végvárában.

Van jelenleg 6 malma, három a nemeseké. Iparosai: asztalos, kovács, kötélverő, szijgyártó, fazekas, bádogos, könyvkötő, timár, kalapos, órás-ékszerész, fodrász, kerékgyártó, csizmadia, szücs, üveges, kőmives, mészáros, czukrász, pogácsás és pék.

1802-ben* fogtak itt a Láposon való hid épitéséhez, melyre a vasat az oláhláposi bányahivatal szolgáltatta.

1812-ben* itt állandóan katonaság tartózkodott s volt magasabb rangú tiszti szállás.

Határhelyek: 1679-ben* Csikostohát, Debrekmező feneke, szántóföldek; Kommező, Sátoralja, Kecskés, Szűzbegj? (Zuzbegy), Nyirespataka, erdők.

1759-ben* erdők: Sátoralja, Kecskés, Kis- és Nagy-Zuzbegy, Liget.

1769-ben* Sármás oldal, Szilvás, Perestető, Somahidja, Csatornapatak, Porond, Bokormező pataka, Nyirespataka, Nagy-Berek, Debrekmező, Debrektó, Rohiszeg, Kecskés, Zuzbegy, 
Kis Lunka, Rettegh pataka, Mészáros mezeji, Mezővég, Kis Debrek, Kis Debrekpataka, Kecskés Konmező, Rekettyés, Kis Zuzbegy, Nagy Zuzbegy, Ligeth Lápos, erdők; Közbérzc, Kisebb Ága, Leó mezeje, Gáspár mezeje, Sárospataka, Somosbércz, Erős teteje, Rohi pataka, oldala.

1828-ban* Méhpatak, Bokormező Boronás, Köves Rüh, Zugó pataka, Szilak, Holt berek feneke, Málnás mezeje, Feketepatak, Pólya pataka, Porcsostere, Gális pataka, Barlang, 
Zuzbegy, Fövény, Alsó mart, Malom rüh, Kis Debrek nevü hely, Poczdomb útja, Bokor mezeje {30.} lágyasa, Nyirespataka, Tábor helye, Kanda irtoványa, Sármás oldal, Perestető, Tóbükke, Erős fele, Kétágú, Erős, Egeres, Sárospatak, Cziripataka, Borzbércz, Kopatakahely, Kohpataka felől.

1864-ben* a Lágyas részei: Temetőpataka, Boronás, Dellő oldal. A Sátor részei: Kisdebrek pataka, Sátorhegye, Borzbércze, Sárospatak, Fehérút. A Szakadás részei: Mezővég, 
Mélypatak, Lápospatak. Zugó patak, részei: Debrekbércze, Antokpataka, Szakadásorma, Perestető, Varga András branyistyaja (kertje), Szász Miklós pataka, Rogozi út, Hidegkút. Csere Sármas, részei: Laczka hágó, Bálintak pataka, Vártető, Kendertó, Kőkereszt, Biró dombja, Csere oldal, Vigyázó, Fodor gödre, Berek, Sós, Szilvás, Sarmás, Határpatak. Domokosi határszéltől a Nászta pusztáig terjedő határrészen: Somahidja, Kerekmező, Lamota pataka, Egeres, Cserepataka, Nyáras bércze, Déllő, Szederbokor, Hányásárka, Akasztófa helye, Ványolánál, Porond. Nyirespataka, részei: Ördögök temploma, Vargák gödre, Nagy csorgó, Gyalogút elé, Imrék gödre, Barták mezeje, Bálintnak mezeje, Marcziak mezeje, Borzlyuk, Mészáros mezeje, Nagy liget, Gabris árka, Sánták árka, Bába pataka, Kupás nyirese, Sári juka, Rogozsán mezeje, Közbércz orma. Kisebbága, részei: Kisebbága pataka, Csukarás mezeje, Papmezeje, Sárospataka, Fundetura, Restás gödre, Rettegpataka, Bartabükke, Diófa, Somosbércze, Szánpataka. Alsó forduló részei: A nagy martok, malomrév. Rohipataka, részei: Marcziak mezeje, Kőszikla, Imrék árka, az erős oldal. Zuzbegy, részei: az erős teteje, a nagy mező, Hosszumező, Kis Zúzbegy, a házak (egykor erdészházak helye). Csukástó, részei: a berek, Veresmart, Csepegős, Kétágú, Rohiszeg, Téglaszin, Nászta pusztája. A kecskés és borkuti hidig terjedő területen, részek: Kecskés, Koópatak, Kongólyuk, Nyerges, Határkő, Porcsostere, Veres fűzfa, Fekete patak, Táborhelye, Reketyés.*

Jelenleg 1898-ban: Boronás, Lágyas, Sátor, Szakadás, Csere oldal, Ligeth, Fundetura, Rettegpataka, Diófánál, Nagymart, Rohipataka, Zuzbegy, Csukástó, Kecskés, Mészáros mezeje, Vargamező, Somosbércze, dülők, határrészek.

Lakossága: 1553-ban* van benne 32 kapu, 20 szegény lakossal és 3 puszta ház.

1603-ban* összesen 34 lélek lakik benne.

{31.} 1630-ban* fiaikkal együtt 195 jobbágy, 10 szabados nemes lakosa van, házainak összes száma 83.

1679-ben* fiaikkal együtt 55 jobbágy, 6 szegény, 21 szabados lakosa van, összes ház 47, el van pusztulva 70.

1685-ben* fiaikkal együtt 56 jobbágy, 5 szegény, 19 szabados nemes lakik benne 46 házban, el van pusztulva 48 ház.

1692-ben* van 40 lakó, 50 elpusztult ház; fiaikkal együtt 39 jobbágy, 25 nemes lakik benne.

1703* körül 15 jobbágy, 7 szegény, 23 szabados nemes lakója van, összes lakóház 38, elpusztult ház 36.

1750-ben* 58 egy telkes nemes lakik 25 telken 55 házban, 6 szabados 4 telken 6 házban, 18 jobbágy 15 telkesházban, 19 telkes zsellér 18 telken és házban, külsőség nélkül való zsellér 
28 lakik 23 telken 26 házban s ezeken kivül 8 kóborló, egy ily özvegy, 2 czigány családfő lakosa van, együtt 85 telken 120 házban. El van pusztulva 30 házastelek, melynek lakói ezelőtt 50 évvel kihaltak s ezeket a fiskus foglalta el.

1831-ben* 1158 lakossal.

1857-ben* házak száma 400, a lakosoké 1638, melyből 248 róm. kath., 327 gör. kath., 11 gör. keleti, 5 evang. luth., 909 evang. helvét, 138 zsidó.

1886-ban 2070 lakossal, ebből 149 róm. kath., 295 gör. kath. 1086 helv. hitv., 540 zsidó.

1891-ben 2014 lakosból 293 róm. kath., 452 gör. kath., 15 gör. kel., 816 ev. ref., 10 lutheranus, 3 unitárius, 425 izraelita.

Adója: 1703 körül* az adózó nemesek fizettek adóba 40 frt 50 kr., 10 1/2 köb. búzát s ugyanennyi zabot, három szekér szénát s az egész község gyalogpuskásokkal együtt egy 
vágómarhát. A darabontok 43 frt 10 krt, 13 köb. búzát s ugyanennyi zabot, 3 1/2 szekér szénát, a slopetariusok vagy paizsosok 31 frt 75 krt, 8 köb. zabot s ugyanennyi búzát, 2 1/2 szekér szénát. 1748-ban* 533 frt 28 1/4 kr., 1749-ben*
557 frt 10 1/2 kr. 1755-ben*
624 frt 37 kr. 1775-ben*
1310 frt 33 kr. 1822-ben*
1136 frt 32 kr. és 1898-ban 12 frt házalási 
adóval együtt 10553 frt 57 kr.
 
 

1603-ban*Urb. et conscr. fasc. 65. nr. 87. a szamosújvári uradalom 6 járásra volt osztva.

1. Láposi járásba tartoztak: Magyar-Lápos, Rogoz, Libaton, Ungurfalva, Kupsafalva, (Lápos)-Debrek, Sztojkafalva, Debreczen, Borkút, Kohpatak, Macskamező (1608), Dánpatak, Karulyfalva, Disznópatak, Alsó-Szőcs, (Torda)-Vilma, Rohi, Ünőmező, Boérfalva, Dragja, Pegyeritye, Kosztafalva. (Domokos és Oláh-Lápos*1602-ben (N. R. A. fasc. 1717. nr. 27). eladományoztattak.) ( celelante 5 n-au legatura cu Lapusul , deci nu le-am copiat ! )

1618-ban*Lustrakönyv eredetije Rettegi Sámuelnél. a fejedelemnek Szamosújvárához tartozó falui Belső-Szolnokmegyéből: Retteg, Lábfalva, Váralja, Rogoz, Oláh- és Magyar-Lápos, Ördöngös-Fűzes, Vilma, Macskamező, Torda-Vilma, Kaczkó, Karulyfalva, Györgyfalva.

1650-ben*Erd. Országgy. Eml. XI. 105–112. Szamosújvárhoz kétségtelenül tartozó birtokok: Gerla, Ujvár-Németi, Fűzes, Bálványos-Várallya, Péter-Háza, Kápolna, Nikola, Vasas-Szent-Ivány, Ormány, Kérő, Koh-Pataka, Negerfalva, Rettegh, Olah-Nyires, Poján, Oláh-Györgyfalva, Josip-Magyar-Lápos, Domokosfalva, Debreczen, Diszno-Pataka, Libaton, Oláh-Lápos, Tökés, Matska-Mező, Torda-Vilma, Rohi, Karulyfalva, Szent-Márton, Szék, Kentelke, Szász-Nyires, Somkút, Csicso-Ujfalu, Mező-Szilvás, Kötke, Szász-Kerles, Arokallya, Szekely-Ajj, Csop-Telke, Debrek, Gancz, Lalfalva, Rogoz, Also-Szöcs, Felsö-Szöcs, Ünö-Mezö, Kupsalfalva, Dánpataka, Ungurfalva, Sztojkafalva
 
 
Szolgabirák, segédszolgabirák, irnokok

7. Magyar-Láposi járás: 1867 jul. 16-án Molnár Sándor. 1876 szept. 4-én Rácz Miklós. 1868 jan. 23-án Kovács János s. sz., lakása Rogoz. 1876 szept. 4-én Préda Gyula írnok.

 

Járási orvosok:

Magyarláposi járás: 1877 decz. 28-án dr. Simai Tivadar. 1880-ban május 28-án dr. Bihari Gyula. 1876-ban br. Besenczky Antal.

 
Adókivető bizottság

4. Magyarláposi kerület. Rendes tagok: Bulbuk Antal, Moldován Gergely. Póttagok: Hollósi Kajetán, Kovács Gyula.

 
Borellenőrző bizottságok
 
Magyarláposi járás. Választottak: Ifj. Szabó Lajos, Birle István. Kinevezettek: Bárdy Károly elnök, Bulbuk Antal, Csizér Mihály.
 
 
Járási mezőgazdasági bizottságok
 
Magyarláposi járás: Bulbuk Antal, Bárdy Károly, Birle István, Csizér Mihály, Szabó Imre, Szabó Lajos (felsőszőcsi). Póttagok: Barabás Samu, Székely Sándor.
 
Szolgabirák, segédszolgabirák, irnokok
 Magyar-Láposi járás: 1867 jul. 16-án Molnár Sándor. 1876 szept. 4-én Rácz Miklós. 1868 jan. 23-án Kovács János s. sz., lakása Rogoz. 1876 szept. 4-én Préda Gyula írnok

1877. évi október 20-án tartott vármegyei közgyülésen osztatott be az újonnan kikerekitett vármegye 7 szolgabirói járásra. Ugyanekkor állapitották meg az egyes járásokban a körjegyzői és orvosi köröket. 152. jk. szám alatt és 1878–35. jk. sz. határozattal 85 körjegyzői csoportba osztották be a községeket. A szolgabirák 1878-ban egy-egy díjnokot kapnak.*3. 130. jkvi sz. 1882. évi január 31-én pedig 10 szolgabirói járás felállitása hozatott javaslatba a miniszter által 6 járásra való beosztási rendeletével szemben, az országgyüléshez írnak fel*4. 6. jkvi sz. 1886. XXI. t.-cz. értelmében 1890-ben 2-od írnoki állás engedélyezéseért kérelmez a megye,*5. 25. jkvi sz. ismétli 1892 okt. 14-én is.*6. 108. jkvi sz.

 Láposi járás. Főszolgabiró: 1877 decz. 29-én Gyárfás Ferencz. 1881 május 12-én Vékony Ferencz, ezelőtt polgármester Deésen. 1888 május 16-tól Vass Imre. Munkája: „A tervezett szamosvölgyi vasút létesitése érdekében történt munkálatokról.” Vass Imre, titkár. Deés, 1878. Bánffy és Kovács ny. – Segéd- és szolgabirák: 1877 decz. 29-én Korpodeán Simon. 1881 május 12-én Nagy Lajos. 1883 decz. 28-án Marillai Károly. 1885 május 11-én Gajzágó Vilmos. 1890 január 1-én Pókafalvi Becsky Bálint. 1895-ben Técsy Kálmán. 1896-ban Simon Viktor. 1899 május 25-től Bárdi József és Szabó Gusztáv.

Rectificatores comissarii. Adó rectificator. Adóbiztos.

1772-ben Czegöldi László, láposi járásban

Járási orvosok:

Magyarláposi járás: 1877 decz. 28-án dr. Simai Tivadar. 1880-ban május 28-án dr. Bihari Gyula. 1876-ban br. Besenczky Antal.

Borellenőrző bizottságok

 Magyarláposi járás. Választottak: Ifj. Szabó Lajos, Birle István. Kinevezettek: Bárdy Károly elnök, Bulbuk Antal, Csizér Mihály.

Járási mezőgazdasági bizottságok. E szervezetről szóló szabályrendelet

Magyarláposi járás: Bulbuk Antal, Bárdy Károly, Birle István, Csizér Mihály, Szabó Imre, Szabó Lajos (felsőszőcsi). Póttagok: Barabás Samu, Székely Sándor.

A nemesek összeirása.

FEJEZETEK

Anno 1618 die 10 Agti. Belső-Szolnokvármegyében az két-két kapuszám után való darabantok mustrálásáról való regestum.

Urunk őnagysága kapuszám után való Szamosújvárhoz tartozó jószágairól való darabantoknak nevek: Rettegről Nagy László dárdás. Lábfalvi Buksa Miklós László zászlótartó. Váraljai Sipos István, Rogozi Kupsa János, Oláh-Láposi Koztin Gergely, Magyar-Láposi Ferencz Tamás, Fűzesi Borbély Tamás, Magyar-Láposi Antal Márton, Vilmai István Tivadar, Macskamezei Drava Gergely, Tordavilmai Bonta János, Kaczkói Nicola János, Karulyfalvi Csi Péter, Györgyfalvi Duma Gergely, Györgyfalvi Kakas Alexa puskások.

 

 

Láposi járás.

Magyar-lápos. Nemesek 1-1 lovassal: Novák Márton, Benkő József, Balázs Miklós, Csonka József, Szilágyi Ferencz, Daroczi M. László, Szél Dániel, Csonka Mihály, Márton és Márton Junior Con., Bányai Mihály és Sámuel Con., összesen 12.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Deési Sámuel Con., Gáspár József Con., Gáspár Gáspár Junior, János, Márton, András Senior és András Junior, Gáspár Med., István, János Senior és Gáspár Katona Gáspár, Szász {408.} András Senior, András ifj., Sándor, György a Miklósé, Mihály a Miklósé, András a Miklósé, Mihály a Jánosé, Antal, József, György a Györgyé, György Junior, György András, Péter, Szász Kádár János, Szász Kádár András, Szász Kovács József, Szász Kovács Márton, Szász Kovács Mihály; Szász András a Mihályé, József a Mihályé, Mihály a Mihályé, Sámuel, Péter a Ferenczé, László, Sámuel az Istváné, József a Ferenczé, János a Jánosé, János a Mártoné, András a Mártoné, Mihály a Mártoné, András a Jánosé, István a Jánosé, János a Jánosé, Urszuj, Alexa, István a Józsefé, Mihály a Gávrisé, Mihály a Miklósé, és Mihály a Györgyé; Sánta András, József a Ferenczé, Mihály a Mártoné, András a Mártoné, János a Jánosé, Mihály Condráté, József a Condráté, András a Condráté, Mihály a Mihályé, András a Ferenczé, Ferencz, József, József Senior; Molnár István, Sánta Vila János, Sánta Marczi Balogé; Csonka István, Mihály a Jánosé és Mihály az Istváné, Molnár János, Gyurka és András; Balázs János Sen., Mihály, András, és János Sen., Salai János, András ifj. és András Senior, Imre Péter, András Sen., András Junior, Mihály a Mártoné, Mihály a Péteré, Miklós a Mártoné és József, Szél Mihály és István, Szénási József, Bányai Márton és György, Lőrincz András, Mihály, József és Márton, Toma Tanászia, Vlád Kohán Toma és Vonuj, Hegedüs Bálint Mihály Libt., János Junior, Mihály és Márton, Kardos Marczi, összesen 103.

Domokos. Nemesek 1-1 lovassal: Bodon József és Ádám im., összesen 2.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Totfalusi János im., Molnár György, János, József, Márton Sen., Márton Jun., Mihály, Péter és György e., Szigyártó Mihály és István Lib., Szigyártó Istvánné András Lib., Szigyártó Andrási József, összesen 13.

Rogoz. Nemes 1 lovassal: Novák János im., összesen 1.

N. B. Innen elmaradt a Cont. nemesség, kifelejtetvén a szolgabiró laistromából.

Petyeritye. Nemes 1 lovassal: Rácz István im., összesen 1.

F.-Szőcs. Nemesek 1-1 gyalogossal: Burzó Giraszin, Mihál l. Mihály, Juon l. Kosztán, Szávin, Nyekita, Andre l. Mihály, Pável l. Kosztán, Györgyi l. Györgyicza, Danyila, Mihály a Muri, Juon l. Lár Juon, Vaszilia l. Irimia, Juon l. Jákob, Doroftyé l. Kozma, Juon l. Togyer, Togyer, Miron, Alexucza, Juonyel, Jovuly, Juon l. Györgyitza, Tanászia, Juon Alexi, Doroftye Urszuluj, Vaszilika, Jákób l. Dorftye, Partyenia, Alexa l. Mihály, Togyer a Györgyicza, Irimia, Györgyika l. Mihály, Pántyilika, Makove, Gavrilla, Juon a Sztánki, Pável l. Doroftye és Todor {409.} l. Doroftye; Bizo Juon l. Geraszin, Geraszin, Logyin, Pavél, Ilontyia, Tirnován Vaszilia, Grigoria és Juon l. Grigorie; Roppán Stefán, Tyimok, Alexa, Urszuj, Nyisztor, Juon l. Szimion, Vaszilika l. Nyisztor, Vaszilika l. Popi, Tanászia, Vaszilika Lupi, Juon l. Ilontye, Mihok, Kosztán, Flora, Lup és Grigorás; Buda Lár Juon, Juon l. Kosztán, Juon a Márii, Mihály l. Kosztán és Doroftyé; György Logyin, Opris Togyes, Oliszim, és Nyikulaj, Bud Ursz, Doroftye és Juon; Pap Juon Kucsánu és Juon l. Vonyika, Pop Todor a Gretyimi, Pintye, Juon Rohianu, Pintye a Lupuluj, Girászin, Antonia l. Pável, Pahonie, Alexa Gavrilészi, Danyila, Petra Sziridon, pável, Logyin l. Sziridon és Jákob; Demián Juon és Grigoria, Bartis Vaszilia, Szima Maftye, Mán Grigorás, Petrucz Todor, Marosán Petre, Vaszilika, Makové, Urszuj, Juon és Ilontyia Lib. Molduván Miron Lib., Moldován Juon Lib., Mihály, Györgyi és Pahonia, összesen 105.

N. B. Kihagyta innen a Méltóságos udvart.

Tőkés. Nemesek 1-1 gyalogossal: Bud Maftye, Togyer, Juon a Alexi, Petre l. Ravasz, Vaszilika l. Dávid, Lupuj l. Kosztán, Togyer l. Dávid, Virtolomej l. Dávid, Petre, Vonuku Pintyi, Vaszilika Pintyi, Alexa l. Dávid, Tyirilla, Virtolomej és Juon l. Nyikuláj; Pop Saxon, Pável, Sziminyak, Silip, Kosztantyim, Lup, Pamfilimon, Grigorás, Gavrilla, Petre, Pártyemia, Maftye, Györgyi, Maftye Irinyi, Grigovia, Stefán, Juon, Maftye, Juon l. Grigori, Juon Petrán, Nyikuláj Petrán, Szima Petrán, Vaszilika l. Juon és Vaszi; Marosán Grigorás, Pop Juon Deaku és Grigoria, Zsurs Virtolomej és Togyer, Márkis Györgyi és Silip, összesen 46.

N. B. Itt is kimaradt az udvar.

O.-Lápos. Nemes 1 lovassal: Miskolczi Sámuel im., összesen 1.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Páska Juon, Togyer, Vonucz a Nyezti, Vaszi Huszár, Vonucz l. Grigori, Szimion, Györgyi és Pintye im., Györgyi Vaszi im., Páska Gyurka, Gábor, Ursz, Togyer és Dumitru im., Pop András, Szimion, Lajos és Vonucz a Popi im., Pap Todor a Petri im., Benedek Lajos im., Pap Praekup c., Buda Gavrilla c., Pop Pável, Grigoria, Grigoria a Petri, Dumitru Togyika, Juon l. Vaszi, Dumitru Brindung, Juon a Irinyi, Todor, Tyira és Vaszilika Brindusán, György Gábor, Dumitru és Petre, Borogyi Vaszilia, Pop Györgyi, Ilie Luka, Pop Gavrilla l. Tyimok, Opris Kosztán, Juon és Isztratyia, Mánn Andre és Buda Juon c., Páska Szimion a Bumbi, Havril Juon, Mann Pável, összesen 47.

A kir. fiskus kimaradt.

{410.} Ungurfalva. Nemesek 1-1 gyalogossal: Buda Györgyi, Mihály, Jovul, Jakob, Andre, Kosztán, Prekup, Tyimok, Györgyi, Juon l. Dumitrú, Ursz Akszinyi, Iszáj, Vaszilia Virtol, Gligoria l. Andre, Szimion, Vaszilia l. Todor, Von a Birtokuluj, Stefán a Popi, Vaszilika l. Stefán, Togyer l. Jákob, Juon l. Andre, Gavrilla l. Szindon, Szimion l. Kosztán, Togyer a Bizuluj, Vonucz l. Jákob, Tyimok l. Gavrilla, Györgyi a Petri, Maftye a Urszuluj, Grigori l. Juon, Vaszilika l. Andre, Andre l. Vaszi, Stefán l. Tyimok, Juon a Nyikiti, Vaszi l. Andre, Vonucz Gavrila, Grigori l. Juon, Vaszij l. Joszip, Vonucz l. Dávid, Vaszi a Anyi, Mihály, Vonucz l. Stefán, Lázár, Ursz l. Gregoria, Dányila, Gavrila l. Andre, Markuj, Vaszilia l. Andre, Danyila Anyiszi, Kozma, Grigoria a Urszuluj, Kosztán, Alexa Nyikiti, Kosztán l. Gyermán, Todor l. Grigoria, Vaszij l. Juon, Maftye l. Lupsás, Mojszin, Petra a Fetuluj, Györgyi a Petri, Györgyi l. Stefan, Doroftye l. Jákob, Gavrilla és Ilia a Urszuluj con.; Buda Majsze, Nyisztor, Pántyilimon, Nyikita, Togyer l. Dumitru, Silip, Ursz a Alexi, Gavrilla, Maftye l. Prekup, Vaszilia a Todori, Jakob a Todori, Vonucz, Zaharia, Togyer l. Maftye, Szimion, Ursz l. Maftye, Pável a Kozmi, Togyer l. Kosztán, Andre a Szavuly, Andre l. Juon, Ilia, Ilontyia, Petre, Grigoras, Jakob l. Juon, Todor, Lupuj l. Virtol, Grigor a Alexa, Doroftye a Alexa, Grigori l. Gereszin, Mojszin, Tanászia, Stefan, Nyikita l. Vaszilia, Vonucz l. Togyer, Togyer l. Makszin, Juon l. Makszin és Nyikita; Buta Ursz, Buda Vonucz l. Andre, Togyer l. Karuly, Ursz l. Karuly, Andre l. Vaszil, Borodi Ilia, Györgyi és Juon, Buda Ursz a Kozmi, Pop Juon, Flora, Silip, Tyirilla, Stefan Rogozanu és Gligoria, Zsursze Vonucz, Gradovits Márton, Mán Togyer és Pintye, Csicsó Kozma és Maris Kosztán Lib., összesen 123.

Macskamező. Nemesek 1-1 gyalogossal: Pap Vaszilia, Györgyi, Maftye és Grigoria, Vasuz Gavrilla, Mann Pintye, Florián Nyikuluj, Pap Vonucz, Demián és Logyin, Pop Togyer Grigorás és Alexa, Pap Tyirilla, Danyila és Todor Görgészi, Pop Dumitru és Tanaszia, Pap Grigoria l. Vaszi és Partyemie, Nyikora Pintye, Vonucz és Juon és Szusze Juon con., Marosán Nyekita, Karujan Grigoria Lib., összesen 25.

Disznópatak. Nemesek 1-1 lovassal: Krizbai Sámuel, Deési Gábor im., Haragos Maftye con., összesen 3.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Mann Juonuluj, Mánn Juon l. Grigorie, Györgyi Andreka, Grigor, Von l. Vaszilia con. és Ursz. l. Vaszilia, Mán Danyila, Vonucz l. Kosztán, Petre, Pálonia, Nyikita, Tanászia, Vaszi, Dumitru, Juon a Szavalinyi, Togyer Alexi, Togyer Andreki, {411.} Alexa, Vaszilia l. Pável, Avrám, Pántya, Ilia a Petri, Vaszilia Zahuluj, Dumitru l. Zaharia, Petre, Logyin, Toma, Györgyi a Kozmi, Togyer a Zahuluj, Lup, Tyira, Vaszilia a Urszuluj, Mihály, Kosztán, Ignát és Vaszilia l. Dumitru, Mánn Urszú l. Szimion, Mán Ursz l. Togyer és Jakob, Pop Maftye Magozsán, Haragos Vaszilia, Grigor, Onucz, Mihály, Alexa, Stefán l. Juon, Dumitru, Luka, Stefán l. Szalevesztr, Stefán, Doroftye, Juon l. Ignat, Ursz, Lup, Vaszilika a Todor, Gyorgye, Jákob, Von, Vonucz, Szaler szbiró, Gavrila és Todor, Kina Vonucz l. Nyikulaj, Márk, Jákob, György l. Jakob, Stefán, Togyer l. Virtol, György l. Silip, Dávid, Von, Juon a Irinyi, Togyer l. Juon, Nyikita, Ilia, Togyer Junior, Vaszij és Gavrilla; Zaharia Szimion és Lup, Bogye Juon Junior, Logyin, Urszuj, Juon Junior, Györgyi, Vaszij és Ursz l. Zahar, Farkas Irimia és Bumb, Páska Kosztán és Onucz Lib., Tamás Lup és Juon Lib., Lung Szimion és Mik Juon Lib., összesen 96.

Rohi. Nemesek 1-1 lovassal: Karuly György és Páska Györgyi im., Pap Jovuj, Slen Vonuj és Pap Maftye con., összesen 5.

Manny család czímere.

Manny család czímere.*1. Siebm. Wb. IV. B. 12. Abt. 128. T.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Páska György és Mihály c., Gyerman Gavrilla, Gavrilla a Popi, Patyika, Maftye c., Szimion l. Andre, Irimia c., Irimia l. Vaszi, Juon, Gavrilla l. Jakab, Ilia Senior, Györgyi l. Nyk, Juon l. Gavrilla c., Von l. Andre, Tanászia, Silip c., Ilia a Prentyeszi, Márk, Ilia l. Dumitru és Voncsuluj; Haragos Nyikuláj, Dumitru, Demián, Kozma és Maftye; Mán Juon l. Maftye, Mánn Kozma, Mán Kifor, Györgyi Rogozán, Ilontyia, Györgyi l. Szávin, Györgyi l. Togyer, Alexa és Grigoria és Butuza Györgyi c., Kupsa Kosztán, Vasutz Tyifor, Sarte Petre, Kupsa Flora, Buda Gligoria, Florián Pásk, Pap Luka és Vonucz c., Pap Jákob l. Akszima, Pop Kosztán l. Vaszilia, Grigoria l. Vaszilia, Dumitru l. Togyer, Akszintye, Juon l. Togyer, Toma, Togyer a Monyi, Ilia l. Togyer, Nyisztor, Györgyi l. Kosztán, Bumb, Ilia l. Silip, Krecsun l. Silip, Simion a Sofronyi, Ariton; Petrucz Grigoria c.; Csicsó Stefán, Bordás Von, Rusz Nyisztor és Szávin, Pop Nyikuláj, Sztocsán Páhonia, Lák Nyikuláj, Rusz Tanászia, Marosán Petre, Blenke Páskuj, Gligoria és Makszin Lib., összesen 74.

{412.} Boérfalva. Nemesek 1-1 lovassal: Kindris Mihály és Pap Vonuk a Popi im., összesen 2.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Pap Danyila és Juon l. Jakab c., Pop Mihály, Vaszilika, Nyikulaj, Vaszilia l. Jákob, Nukutza, Von l. Krecsun, Ilontya, Von l. Grigoria, Joszif, Trefin, Petre a Negyi, Von Tanászia, Alexa, Todor, Maftye, Toma, Kosztán, Grigoria Vaszilik, Juon l. Dumitru, Nyikita és Márkuj; Pap Nyikuláj l. Juon. Von a Sofronyi, Pasztuk, Vonuk, Sándor, Ilia, Jákob, Györgyi, Stefan és Vonuk a Tanaszia, Buda Stefán és Nyisztor c.; Mán Pétre, Román Alexa; Perucz Von és Juon, Román Togyer és Bogdán Todor c.; Bud Ursz, Todor, Nyisztor és Pável; Bud Gavrilla és Nyikita c.; Bud Juon, Ilia, Juon l. Gligor, Juon l. Pável, Paskuj, Szávin, Alexa c. és Logyin; Bud Virtolomej, Grigoria, Von és Danyila; Bud Giraszin és Vonuk; Bud Stefán c.; Bud Jakob és Juon Ungurenos; Boér Vaszilia és Györgyi c.; Atyimi, Vaszilia l. Demián, Mihalia, Stefán és Zaharia; Szártó Ilia és Mán Petre c., Mán Von a Petki, Márk, Vonuk, Silip, Kosztán, Jákob, Jószip, Györgyi, Nyekita és Nuczuj; Todorán Luka, Nyisztor, Vaszij, Ursz és Kosztán c., Opris Alexa, Pahonia és Lázár c., Vosucz Von, Vasutz Lázár, Mán Toma, Tyifor és Vonuk; Rusz Szimion és Györgyi, Székely Juon, Csupej Alexa c., összesen 107.

Bankok és takarékpénztárak.

 Magyar-Láposi takarékpénztár részvénytársaság. (1887–1917). Alaptőke 20,000 frt névre szóló 400 db. részvény 50 frt befizetéssel. Összforgalom 1.972,631 forint. Betétek 166,782 frt, 1895. évi mérleg 238,691 frt. Tiszta nyereség 10,983 frt.

Szövetkezetek.

Magyar-Láposi első segély-egylet, mint szövetkezet (1890–1895). Törzstőke 54,805 frt. 1028 db. üzletrészben. Az intézet a kitüzött időtartam lejártával megszünt.

5. Magyar-Láposi önsegélyző-egylet, mint szövetkezet. (1894–). Törzstőkéje 5 éves évtársulatokban heti 20 kros befizetéssel. Összforgalom 135,542 frt. Évi mérleg 12,358 frt.

A 15 megyei hitelszövetkezet összforgalma 1895-ben 42 1/2 millió frt, évi mérlege 4 millió 700 ezer frt. Tiszta nyeresége 112 ezer frt.

 

 Törvényhatósági bizottsági tagok 1905-ben.

Legtöbb adót fizetők.

Folyó
szám
Név Foglalkozás Lakhely Az egyszeresen vagy kétszeresen számitott adóösszeg Az 1886. évi XXI. t.-cz. 26. §-a értelmében eszközölt kétszeres adóbeszámitás jogczíme

148 Muszte Gábor birtokos Karulyfalva 339 59  
168 Moldován Gergely birtokos Magyarlápos 309 10
169 Bulbuk Antal birtokos Oláhlápos 308 39  
170 Uray Ádám birtokos Magyarlápos 308 36  
 
 Választottak.
 
Sorszám A választókerület
megnevezése
A bizottsági tag neve Foglalkozása Lakhelye
 
1 Magyarlápos Gothárd József kincst. főerdész Horgospataka
2 Magyarlápos Vass Imre főszolgabiró Magyarlápos
3 Magyarlápos Máncz Albert postamester Magyarlápos
4 Magyarlápos Barabás Sámuel ev. ref. lelkész Magyarlápos
5 Magyarlápos Ifj. Bárdy Károly birtokos Magyarlápos
6 Magyarlápos Muszte László gör. kath. lelkész Magyarlápos
1 Horgospataka Bárdy Géza főszolgabiró Betlen
2 Horgospataka Becsky Bálint árvsz. ülnök Dés
3 Horgospataka Debreczeny József ny. bányatiszt Oláhlápos
4 Horgospataka Szarvady Pál ny. alispán Dés
5 Horgospataka Szabó Imre birtokos Oláhlápos
6 Horgospataka Bárdy Zsigmond körjegyző Sajószentandrás
7 Horgospataka Bene Ferencz ügyvédjelölt Dés
8 Horgospataka Dr. Horváth Árpád főispáni titkár Dés
9 Horgospataka Dr. Intze Béla bányaorvos Oláhláposbánya
10 Horgospataka Szellemi László kincst. bányah. Horgospataka
1 Rohi Dr. Csizér Ákos t. főügyész Dés
2 Rohi Bárdy József szolgabiró Magyarlápos
3 Rohi Szabó Lajos birtokos Désakna
4 Rohi Oltyán János gör. kath. lelkész Alsószőcs
5 Rohi Benke Elek adótárnok Magyarlápos
6 Rohi Márk Mór körjegyző Rohi
7 Rohi Kozma Miklós ny. körjegyző Rohi
8 Rohi Csizér Mihály közgyám Magyarlápos
9 Rohi Wiesner Adolf bányafőnök Désakna
10 Rohi Almay Ferencz törvsz. biró Dés
11 Rohi Székely Sándor körjegyző Domokos
12 Rohi Csizér Frigyes birtokos Rohi
1 Macskamező Kozma Miklós körjegyző Macskamező
2 Macskamező Sombory Zsombor iktató Dés
3 Macskamező Papp Ágoston ügyvéd Magyarlápos
4 Macskamező Kupsa Sámuel g. kath. esperes Kupsafalva
5 Macskamező Bodor Sándor körjegyző Kisdevecser
6 Macskamező Látis Elek körjegyző Kov.-kápolnok
7 Macskamező Hartmann János adótárnok Dés
8 Macskamező Dr. Parádi Ferencz kórházi főorv.-ig. Dés
1 K.-monostor Birle István körjegyző Nagyhegy
2 K.-monostor Dragomir János gör. kath. lelkész Rózsapataka
3 K.-monostor Petrován György gör. kath. lelkész Rózsapataka
4 K.-monostor Sztupár Elek birtokos Káp.-monostor
5 K.-monostor Róth Ábrahám ny. körjegyző Káp.-monostor
6 K.-monostor László József útmester Magyarlápos
7 K.-monostor Davodovics Viktor körjegyző Káp.-monostor
8 K.-monostor Dr. Anka Gy. György körorvos Káp.-monostor
9 K.-monostor Ávrám Miklós gör. kath. lelkész Káp.-monostor
10 K.-monostor Bene László körjegyző Kupsafalva
11 K.-monostor Kászonyi Jenő számvizsgáló Dés
12 K.-monostor Petrován János körjegyző Káp.-monostor
13 K.-monostor Placsintár Ödön várm. főjegyző Dés
14 K.-monostor Róth Sámuel körjegyző Felsőszőcs
1 K.-Kápolnok Anka Sándor ny. körjegyző Káp.-monostor
2 K.-Kápolnok Páska Bertalan ny. tanitó Laczháza
3 K.-Kápolnok Sovre Tivadar gör. kath. lelkész Fonácz
4 K.-Kápolnok Dr. Kolcser Viktor orvos Magyarlápos
5 K.-Kápolnok Lebedy János áll. isk. igazg. Magyarlápos
6 K.-Kápolnok Zsorzs János g. kath. kanonok Szamosújvár
7 K.-Kápolnok Greble Aurél g. kel. lelkész Kov.-kápolnok
8 K.-Kápolnok Dr. Besenszky Antal járási orvos Magyarlápos
9 K.-Kápolnok Fülep János körjegyző Csernefalva
10 K.-Kápolnok Hermann Tivadar g. kel. esperes Dés
11 K.-Kápolnok Szabó Gusztáv t. főszolgabiró Magyarlápos
12 K.-Kápolnok Szabó A. Sándor közs. jegyző Magyarlápos
 
 
                       A nemesek összeirása.

Láposi járás.

Magyar-lápos. Nemesek 1-1 lovassal: Novák Márton, Benkő József, Balázs Miklós, Csonka József, Szilágyi Ferencz, Daroczi M. László, Szél Dániel, Csonka Mihály, Márton és Márton Junior Con., Bányai Mihály és Sámuel Con., összesen 12.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Deési Sámuel Con., Gáspár József Con., Gáspár Gáspár Junior, János, Márton, András Senior és András Junior, Gáspár Med., István, János Senior és Gáspár Katona Gáspár, Szász {408.} András Senior, András ifj., Sándor, György a Miklósé, Mihály a Miklósé, András a Miklósé, Mihály a Jánosé, Antal, József, György a Györgyé, György Junior, György András, Péter, Szász Kádár János, Szász Kádár András, Szász Kovács József, Szász Kovács Márton, Szász Kovács Mihály; Szász András a Mihályé, József a Mihályé, Mihály a Mihályé, Sámuel, Péter a Ferenczé, László, Sámuel az Istváné, József a Ferenczé, János a Jánosé, János a Mártoné, András a Mártoné, Mihály a Mártoné, András a Jánosé, István a Jánosé, János a Jánosé, Urszuj, Alexa, István a Józsefé, Mihály a Gávrisé, Mihály a Miklósé, és Mihály a Györgyé; Sánta András, József a Ferenczé, Mihály a Mártoné, András a Mártoné, János a Jánosé, Mihály Condráté, József a Condráté, András a Condráté, Mihály a Mihályé, András a Ferenczé, Ferencz, József, József Senior; Molnár István, Sánta Vila János, Sánta Marczi Balogé; Csonka István, Mihály a Jánosé és Mihály az Istváné, Molnár János, Gyurka és András; Balázs János Sen., Mihály, András, és János Sen., Salai János, András ifj. és András Senior, Imre Péter, András Sen., András Junior, Mihály a Mártoné, Mihály a Péteré, Miklós a Mártoné és József, Szél Mihály és István, Szénási József, Bányai Márton és György, Lőrincz András, Mihály, József és Márton, Toma Tanászia, Vlád Kohán Toma és Vonuj, Hegedüs Bálint Mihály Libt., János Junior, Mihály és Márton, Kardos Marczi, összesen 103.

Domokos. Nemesek 1-1 lovassal: Bodon József és Ádám im., összesen 2.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Totfalusi János im., Molnár György, János, József, Márton Sen., Márton Jun., Mihály, Péter és György e., Szigyártó Mihály és István Lib., Szigyártó Istvánné András Lib., Szigyártó Andrási József, összesen 13.

Rogoz. Nemes 1 lovassal: Novák János im., összesen 1.

N. B. Innen elmaradt a Cont. nemesség, kifelejtetvén a szolgabiró laistromából.

Petyeritye. Nemes 1 lovassal: Rácz István im., összesen 1.

F.-Szőcs. Nemesek 1-1 gyalogossal: Burzó Giraszin, Mihál l. Mihály, Juon l. Kosztán, Szávin, Nyekita, Andre l. Mihály, Pável l. Kosztán, Györgyi l. Györgyicza, Danyila, Mihály a Muri, Juon l. Lár Juon, Vaszilia l. Irimia, Juon l. Jákob, Doroftyé l. Kozma, Juon l. Togyer, Togyer, Miron, Alexucza, Juonyel, Jovuly, Juon l. Györgyitza, Tanászia, Juon Alexi, Doroftye Urszuluj, Vaszilika, Jákób l. Dorftye, Partyenia, Alexa l. Mihály, Togyer a Györgyicza, Irimia, Györgyika l. Mihály, Pántyilika, Makove, Gavrilla, Juon a Sztánki, Pável l. Doroftye és Todor {409.} l. Doroftye; Bizo Juon l. Geraszin, Geraszin, Logyin, Pavél, Ilontyia, Tirnován Vaszilia, Grigoria és Juon l. Grigorie; Roppán Stefán, Tyimok, Alexa, Urszuj, Nyisztor, Juon l. Szimion, Vaszilika l. Nyisztor, Vaszilika l. Popi, Tanászia, Vaszilika Lupi, Juon l. Ilontye, Mihok, Kosztán, Flora, Lup és Grigorás; Buda Lár Juon, Juon l. Kosztán, Juon a Márii, Mihály l. Kosztán és Doroftyé; György Logyin, Opris Togyes, Oliszim, és Nyikulaj, Bud Ursz, Doroftye és Juon; Pap Juon Kucsánu és Juon l. Vonyika, Pop Todor a Gretyimi, Pintye, Juon Rohianu, Pintye a Lupuluj, Girászin, Antonia l. Pável, Pahonie, Alexa Gavrilészi, Danyila, Petra Sziridon, pável, Logyin l. Sziridon és Jákob; Demián Juon és Grigoria, Bartis Vaszilia, Szima Maftye, Mán Grigorás, Petrucz Todor, Marosán Petre, Vaszilika, Makové, Urszuj, Juon és Ilontyia Lib. Molduván Miron Lib., Moldován Juon Lib., Mihály, Györgyi és Pahonia, összesen 105.

N. B. Kihagyta innen a Méltóságos udvart.

Tőkés. Nemesek 1-1 gyalogossal: Bud Maftye, Togyer, Juon a Alexi, Petre l. Ravasz, Vaszilika l. Dávid, Lupuj l. Kosztán, Togyer l. Dávid, Virtolomej l. Dávid, Petre, Vonuku Pintyi, Vaszilika Pintyi, Alexa l. Dávid, Tyirilla, Virtolomej és Juon l. Nyikuláj; Pop Saxon, Pável, Sziminyak, Silip, Kosztantyim, Lup, Pamfilimon, Grigorás, Gavrilla, Petre, Pártyemia, Maftye, Györgyi, Maftye Irinyi, Grigovia, Stefán, Juon, Maftye, Juon l. Grigori, Juon Petrán, Nyikuláj Petrán, Szima Petrán, Vaszilika l. Juon és Vaszi; Marosán Grigorás, Pop Juon Deaku és Grigoria, Zsurs Virtolomej és Togyer, Márkis Györgyi és Silip, összesen 46.

N. B. Itt is kimaradt az udvar.

O.-Lápos. Nemes 1 lovassal: Miskolczi Sámuel im., összesen 1.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Páska Juon, Togyer, Vonucz a Nyezti, Vaszi Huszár, Vonucz l. Grigori, Szimion, Györgyi és Pintye im., Györgyi Vaszi im., Páska Gyurka, Gábor, Ursz, Togyer és Dumitru im., Pop András, Szimion, Lajos és Vonucz a Popi im., Pap Todor a Petri im., Benedek Lajos im., Pap Praekup c., Buda Gavrilla c., Pop Pável, Grigoria, Grigoria a Petri, Dumitru Togyika, Juon l. Vaszi, Dumitru Brindung, Juon a Irinyi, Todor, Tyira és Vaszilika Brindusán, György Gábor, Dumitru és Petre, Borogyi Vaszilia, Pop Györgyi, Ilie Luka, Pop Gavrilla l. Tyimok, Opris Kosztán, Juon és Isztratyia, Mánn Andre és Buda Juon c., Páska Szimion a Bumbi, Havril Juon, Mann Pável, összesen 47.

A kir. fiskus kimaradt.

{410.} Ungurfalva. Nemesek 1-1 gyalogossal: Buda Györgyi, Mihály, Jovul, Jakob, Andre, Kosztán, Prekup, Tyimok, Györgyi, Juon l. Dumitrú, Ursz Akszinyi, Iszáj, Vaszilia Virtol, Gligoria l. Andre, Szimion, Vaszilia l. Todor, Von a Birtokuluj, Stefán a Popi, Vaszilika l. Stefán, Togyer l. Jákob, Juon l. Andre, Gavrilla l. Szindon, Szimion l. Kosztán, Togyer a Bizuluj, Vonucz l. Jákob, Tyimok l. Gavrilla, Györgyi a Petri, Maftye a Urszuluj, Grigori l. Juon, Vaszilika l. Andre, Andre l. Vaszi, Stefán l. Tyimok, Juon a Nyikiti, Vaszi l. Andre, Vonucz Gavrila, Grigori l. Juon, Vaszij l. Joszip, Vonucz l. Dávid, Vaszi a Anyi, Mihály, Vonucz l. Stefán, Lázár, Ursz l. Gregoria, Dányila, Gavrila l. Andre, Markuj, Vaszilia l. Andre, Danyila Anyiszi, Kozma, Grigoria a Urszuluj, Kosztán, Alexa Nyikiti, Kosztán l. Gyermán, Todor l. Grigoria, Vaszij l. Juon, Maftye l. Lupsás, Mojszin, Petra a Fetuluj, Györgyi a Petri, Györgyi l. Stefan, Doroftye l. Jákob, Gavrilla és Ilia a Urszuluj con.; Buda Majsze, Nyisztor, Pántyilimon, Nyikita, Togyer l. Dumitru, Silip, Ursz a Alexi, Gavrilla, Maftye l. Prekup, Vaszilia a Todori, Jakob a Todori, Vonucz, Zaharia, Togyer l. Maftye, Szimion, Ursz l. Maftye, Pável a Kozmi, Togyer l. Kosztán, Andre a Szavuly, Andre l. Juon, Ilia, Ilontyia, Petre, Grigoras, Jakob l. Juon, Todor, Lupuj l. Virtol, Grigor a Alexa, Doroftye a Alexa, Grigori l. Gereszin, Mojszin, Tanászia, Stefan, Nyikita l. Vaszilia, Vonucz l. Togyer, Togyer l. Makszin, Juon l. Makszin és Nyikita; Buta Ursz, Buda Vonucz l. Andre, Togyer l. Karuly, Ursz l. Karuly, Andre l. Vaszil, Borodi Ilia, Györgyi és Juon, Buda Ursz a Kozmi, Pop Juon, Flora, Silip, Tyirilla, Stefan Rogozanu és Gligoria, Zsursze Vonucz, Gradovits Márton, Mán Togyer és Pintye, Csicsó Kozma és Maris Kosztán Lib., összesen 123.

Macskamező. Nemesek 1-1 gyalogossal: Pap Vaszilia, Györgyi, Maftye és Grigoria, Vasuz Gavrilla, Mann Pintye, Florián Nyikuluj, Pap Vonucz, Demián és Logyin, Pop Togyer Grigorás és Alexa, Pap Tyirilla, Danyila és Todor Görgészi, Pop Dumitru és Tanaszia, Pap Grigoria l. Vaszi és Partyemie, Nyikora Pintye, Vonucz és Juon és Szusze Juon con., Marosán Nyekita, Karujan Grigoria Lib., összesen 25.

Disznópatak. Nemesek 1-1 lovassal: Krizbai Sámuel, Deési Gábor im., Haragos Maftye con., összesen 3.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Mann Juonuluj, Mánn Juon l. Grigorie, Györgyi Andreka, Grigor, Von l. Vaszilia con. és Ursz. l. Vaszilia, Mán Danyila, Vonucz l. Kosztán, Petre, Pálonia, Nyikita, Tanászia, Vaszi, Dumitru, Juon a Szavalinyi, Togyer Alexi, Togyer Andreki, {411.} Alexa, Vaszilia l. Pável, Avrám, Pántya, Ilia a Petri, Vaszilia Zahuluj, Dumitru l. Zaharia, Petre, Logyin, Toma, Györgyi a Kozmi, Togyer a Zahuluj, Lup, Tyira, Vaszilia a Urszuluj, Mihály, Kosztán, Ignát és Vaszilia l. Dumitru, Mánn Urszú l. Szimion, Mán Ursz l. Togyer és Jakob, Pop Maftye Magozsán, Haragos Vaszilia, Grigor, Onucz, Mihály, Alexa, Stefán l. Juon, Dumitru, Luka, Stefán l. Szalevesztr, Stefán, Doroftye, Juon l. Ignat, Ursz, Lup, Vaszilika a Todor, Gyorgye, Jákob, Von, Vonucz, Szaler szbiró, Gavrila és Todor, Kina Vonucz l. Nyikulaj, Márk, Jákob, György l. Jakob, Stefán, Togyer l. Virtol, György l. Silip, Dávid, Von, Juon a Irinyi, Togyer l. Juon, Nyikita, Ilia, Togyer Junior, Vaszij és Gavrilla; Zaharia Szimion és Lup, Bogye Juon Junior, Logyin, Urszuj, Juon Junior, Györgyi, Vaszij és Ursz l. Zahar, Farkas Irimia és Bumb, Páska Kosztán és Onucz Lib., Tamás Lup és Juon Lib., Lung Szimion és Mik Juon Lib., összesen 96.

Rohi. Nemesek 1-1 lovassal: Karuly György és Páska Györgyi im., Pap Jovuj, Slen Vonuj és Pap Maftye con., összesen 5.

Manny család czímere.

Manny család czímere.*1. Siebm. Wb. IV. B. 12. Abt. 128. T.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Páska György és Mihály c., Gyerman Gavrilla, Gavrilla a Popi, Patyika, Maftye c., Szimion l. Andre, Irimia c., Irimia l. Vaszi, Juon, Gavrilla l. Jakab, Ilia Senior, Györgyi l. Nyk, Juon l. Gavrilla c., Von l. Andre, Tanászia, Silip c., Ilia a Prentyeszi, Márk, Ilia l. Dumitru és Voncsuluj; Haragos Nyikuláj, Dumitru, Demián, Kozma és Maftye; Mán Juon l. Maftye, Mánn Kozma, Mán Kifor, Györgyi Rogozán, Ilontyia, Györgyi l. Szávin, Györgyi l. Togyer, Alexa és Grigoria és Butuza Györgyi c., Kupsa Kosztán, Vasutz Tyifor, Sarte Petre, Kupsa Flora, Buda Gligoria, Florián Pásk, Pap Luka és Vonucz c., Pap Jákob l. Akszima, Pop Kosztán l. Vaszilia, Grigoria l. Vaszilia, Dumitru l. Togyer, Akszintye, Juon l. Togyer, Toma, Togyer a Monyi, Ilia l. Togyer, Nyisztor, Györgyi l. Kosztán, Bumb, Ilia l. Silip, Krecsun l. Silip, Simion a Sofronyi, Ariton; Petrucz Grigoria c.; Csicsó Stefán, Bordás Von, Rusz Nyisztor és Szávin, Pop Nyikuláj, Sztocsán Páhonia, Lák Nyikuláj, Rusz Tanászia, Marosán Petre, Blenke Páskuj, Gligoria és Makszin Lib., összesen 74.

{412.} Boérfalva. Nemesek 1-1 lovassal: Kindris Mihály és Pap Vonuk a Popi im., összesen 2.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Pap Danyila és Juon l. Jakab c., Pop Mihály, Vaszilika, Nyikulaj, Vaszilia l. Jákob, Nukutza, Von l. Krecsun, Ilontya, Von l. Grigoria, Joszif, Trefin, Petre a Negyi, Von Tanászia, Alexa, Todor, Maftye, Toma, Kosztán, Grigoria Vaszilik, Juon l. Dumitru, Nyikita és Márkuj; Pap Nyikuláj l. Juon. Von a Sofronyi, Pasztuk, Vonuk, Sándor, Ilia, Jákob, Györgyi, Stefan és Vonuk a Tanaszia, Buda Stefán és Nyisztor c.; Mán Pétre, Román Alexa; Perucz Von és Juon, Román Togyer és Bogdán Todor c.; Bud Ursz, Todor, Nyisztor és Pável; Bud Gavrilla és Nyikita c.; Bud Juon, Ilia, Juon l. Gligor, Juon l. Pável, Paskuj, Szávin, Alexa c. és Logyin; Bud Virtolomej, Grigoria, Von és Danyila; Bud Giraszin és Vonuk; Bud Stefán c.; Bud Jakob és Juon Ungurenos; Boér Vaszilia és Györgyi c.; Atyimi, Vaszilia l. Demián, Mihalia, Stefán és Zaharia; Szártó Ilia és Mán Petre c., Mán Von a Petki, Márk, Vonuk, Silip, Kosztán, Jákob, Jószip, Györgyi, Nyekita és Nuczuj; Todorán Luka, Nyisztor, Vaszij, Ursz és Kosztán c., Opris Alexa, Pahonia és Lázár c., Vosucz Von, Vasutz Lázár, Mán Toma, Tyifor és Vonuk; Rusz Szimion és Györgyi, Székely Juon, Csupej Alexa c., összesen 107.

Poate ma repet in copierile mele de pe internet , dar nu-mi pasă . Nu vreu sa pierd o frîntură de istorie . Cei ce știu sî citească pe magiară vor putea vede diferențele .

Lápos (Magyar-) Forrás:
Nevének változatai: 1291-ben* Lapus. 1325-ben*
és 1500-ban*
Yosyplapos. 1506-ban*
Lapos. 1553-ban*
Magyarlapos. 1584-ben*
Lapos. 1598-ban*
Magyar-Lapos (oppidum).
1602-ben* Unger-Lapos. 1607-ben*
Joseph-Lapos. 1608-ban*
Josip-Lapos (oppidum). 1612-ben*
Magiar-Lapos. 1612-ben*
Josip-Lápos. 1615-ben*
Josziplápos (oppidum).
1659-ben* Magyar-Jósip-Lápos. 1721-ben*
Magyar-Jósip-Lápos. 1750-ben*
Magyar-Lápos. Oláhul Lapusu. 1857-ben*
Magyar-Lápos mezőváros.

Magyar-Lápos előnevét magyar lakosaitól, utónevét Lápos vize után kapta. 1727-ben* Jószip, Josep neve a jó és szép összetételéből alakult.

Sík téren, az oldalokra is kiterjedőleg fekszik, keresztül foly rajta a Lápos folyó. Deéstől 42.1 kilométernyire a magyarláposi járásban.

A hagyomány szerint egy Jószip nevü oláh lakta volna e községet, kinek sok kecskéje volt. A mai Budafalván (előbb Ungurfalva) pedig magyar ember lakott, kinek vagyona lovakból állott. A kecskének hegyes, erdős hely, a lónak térség, lapály kellett; ez okból Joszip az ungurfalvi magyarral cserélt, ezen egy magyar család lett volna alapitója Magyar-Lápos nagyközségnek. Ezt a mesét úgy látszik, azért költötték, hogy Jószip- és Josep-Lápos nevét kimagyarázhassák, holott ez alatt, mint láttuk, jó és szép értendő.

Magyar-Lápos 1291-ig Szolnokvárához tartozó föld volt, azon évben azonban III. Endre király, mivel vele Albert osztrák herczeg ellen viselt {6.} hadjárataiban részt vett,* azt a Losonczi
Bánffyak ősének Dénes nádor fia: Dénes ispánnak adományozta Ezen Dénes fiaitól Lápost a XIV. század elején uralkodó zavaros időben a hatalmas László erdélyi vajda jogtalanul elfoglalta, kik birtokukat újra csakis 1315-ben* Róbert Károly parancsára nyerték vissza.

A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben* megejtett osztály szerint Lápos Bánffy Tamásnak jutott, később ott vám is emeltetett.*


1381-ben* a Régeni Bánffy István fiai közti osztály szerint Lápos felerésze László, István, György és Albert közt négy részre osztatott.

1500-ban* Bánffy János fia János, Bánffy Mihály fiai: Imre, Péter, András és Mihály a birtokukban lévő Magyar-Lápos egyik felét Bánffy László s fiai Miklós és Ferencz, Bánffy György
fiai Ferencz, István és Zsigmond, ezen Ferencznek fiai Kristóf s azon Istvánnak fia László pedig a birtokukban lévő másik felerészt Csicsó urának, István moldvai vajdának és fiának Bogdánnak eladják.

1553-ban* Csicsóvár tartozéka a Lápos vidékén, az ottani vámmal és két kövü malommal. Birái: Biró Osvát és Fekete Imre.

1566-ban Lápos egy része Kővárhoz is tartozott, melynek itt egy két kövü malma van,* de a melynek nem tudják biztosan a jövedelmét.*


1584-ben* Báthory Kristóf, utóbb Zsigmond fejedelem lakóit szűk s terméketlen területük miatt a 30-ad fizetése alól felmenti.

1590-ben* nemes a láposi Horváth család.

1590-ben* itt a szamosujvári várnak 10 puskása volt. Névleg: Horváth Ferencz, Balázs és Miklós, Nagy Bálint, Láposi Boldizsár, Barla Balázs, Hegedüs Bálint, Kozma Péter, Láposi
Tamás, Pap János.*

1594-ben* Magyar-Láposi Boér István és Deési Margjus Péter Magyar-Lápos és hozzátartozó községek tiszttartója emlittetik.

1598-ban* Báthory Zsigmond e mezővárost Bellő, másként Balássi György fejedelmi tárnokmesternek és nejének Bagdi Margitnak adományozta oda Kis-Debreczen és Tordavilmával
együtt, de az igtatásnál az itteni Szamosujvárhoz tartozó gyalogpuskások nevében Olajos Bálint (providus) ellentmondott.

1598-ban* Boér István emlittetik.

{7.} 1602-ben* Beli György birja.

Egy 1603-ik évi* feljegyzés szerint e falu Básta Györgynek adományoztatott.

1606 nov. 2-án* Rákóczy Zsigmond Joszipláposi Gáspár Mihály szolgabirót újolag megnemesiti, itteni házát, a Kozma Márton darabont és az országút között, minden közteher alól kiveszi.

1607-ben* Rákóczy Zsigmond fejedelem birtoka. Ekkori birája Balázs Márton, ezen kivül Bartha és Ilyés családok emlittetnek.

1608-ban* Báthory Gábor e birtokot, mely eddig Szamosujvárhoz tartozott és Domokost 15 ezer frtért Deregnyői Daróczy Ferencznek adományozta oda, de az igtatásnak Varga, máskép
Joszipláposi Gáspár Mihály az itteni gyalogpuskások és szabadosok nevében ellene mondott.

1612-ben* birtokosai Szilágyi János, Putnoky János, (kinek itteni tisztje nemes Farkas György), Jancsó Pál, Bálint, Csik és Gál családok emlittetnek.

1612-ben* a szamosujvári várnak itt a következő hat nemes puskása van: Kozma Márton, Hegedüs Mihály, Imre János, Abrugyi János, Biró Tamás és Fábián István. Kiskoruak: Horváth
Ferencz, Balog Bálint és Boldizsár, Horváth Dénes és Dienes Balázs.


Hegedüs Bálint Mihály és Sánta Borbála örökösei Bálint Zsuzsa, Szász Varga Józsefné Bálint György, Tamás Mária József, Szél Éva Bálint Kriska, Nt. Pávai Józsefné. Bálint Samu, Gáspár Zuszsa Bálint Borbála, Leó Mártonné József, Szász Borbála Julianna, Bányai Mihályné*


1613-ban* Jancsó Pál Magyar-Lápos felét, melyet a fejedelemtől kapott adományban, Putnoki Jánosnak eladja.

1615-ben* Joszipláposi Gáspár, máskép Varga Mihály itteni nems.

1616-ban* Bethlen Gábor fejedelem ezen birtokát Daróczy Ferencz császári tanácsos, szepesi kamara-praefektus és Beregvármegye főispánjának adja hűséges szolgálataiért, de Daróczy
ezen adományozott birtokot a fejedelemmel elcseréli.

{8.} 1618-ban* a fejedelemnek Szamosujvárhoz tartozó itteni része után a mustrára két-két kapu után Ferencz Tamás és Antal Márton*
gyalogpuskásokat állitották ki.

1620-ban* Varga Andrást a fejedelem szabadossá tevén, itteni házát megnemesiti s 1622-ben*
itteni nemes telkébe ellenmondás nélkül beigtatják.

1648-ban* Rákóczy György fejedelem szigoruan megparancsolja annak megvizsgálását, hogy az itteni nemesek, szabadosok és darabontok, kiktől és mely jogon kapták most élvezett
jogaikat.

1650-ben* nemes puskás darabont a magyar-joszipláposi Bálint család, melyet II. Rákóczy György fejedelem emelt armalis nemességre itteni lakóházával együtt.

1653. és 1658-ban* a szamosujvári uradalomnak itt 40 adózó jobbágya van.

1658-ban* magyar-joszipláposi Csonka András, Imre András, Antal Miklós*
Szamosujvárhoz tartozó zöld vagy tessenyi puskásokat II. Rákóczy György fejedelem megnemesiti itteni
telkeikkel együtt.*

1659-ben* febr. 19-én Deésen kelt adománylevele szerint Barcsai Ákos fejedelem e birtokot Csicsókereszturi Torma Istvánnak és nejének Czeczeliczki Szilvássy Juditnak adja zálogba
1500 tallérba, kivéve az itteni gyalogpuskások telkeit s ezért zálogositja el, hogy a porta követelésének eleget tehessen. Még ugyanez évben Deésen, február 22-én,* az itteni hidvámot 300
frtba Torma Kristófnak, az István fiának, adja zálogba, midőn ez fiát Kristófot megkereszteltette.

1660-ban* okt. 3-án a radnóthi táborból Barcsay Ákos fejedelem e birtokot uzoni Pünkösti Györgynek adja zálogba.

1663-ban* Simon Andrást, Imre Andrást, Molnár Andrást és Mihályt Apaffy fejedelem itteni telkeikkel együtt megnemesiti.

1667-ben* tanuk vallják, hogy Torma István Magyar-Láposba beigtattatta magát.

{9.} 1667 ápr. 4-én Ebesfalván kelt adománylevelénél fogva* Apaffy fejedelem Váradi Horváth Andrásnak, deési és máramarosi harminczadosának és neje Csoma Erzsébetnek adja (Gál
Márton kertje és Szombati Miklós puszta telke közt) Joszipláposi Boér István magvaszakadtával ennek itt levő katonai egy telkét.*

1668-ban* Szász Andrást itteni nemesi telkébe beigtatják.

1671-ben* márcz. 13-án kelt adománylevelénél fogva Apaffy fejedelem a magvaszakadt Boér István nemesi udvarházának egy részét Láposi Bessenyei Györgynek adja zálogba.

1675-ben* egyik birtokos Joszipláposi Kis Ferencz deák és Csicsó-Kereszturi Torma István, ennek itt több Mihály és kupás nevü jobbágyai vannak.

1676-ban* Varga, Szász, Szabó György és Molnár családbeli nemesek emlittetnek.

1677-ben* a fejedelem Boér István magvaszakadtával itt levő birtokának egy részét Horváth András és neje Kozma Erzsébetnek adta, kiket a következő évben beigtattak.

1679 dec. 28-án* kelt fejedelmi parancs folytán Apaffy Mihály fejedelemné kihirdettette Váraljai István szolgabiró által, hogy minden idevaló nems, puskás-darabont birtokához való jogát
és kiváltságát igazolja. Ugyanezen évben készült urbárium szerint itt ekkor 5 nemesi telek volt, u. m. Gáspár, máskép Varga Gáspáré és Mihályé, ifj. Gáspár Mihályé, Szász Andrásé, Kis Ferenczé és Szász Györgyé.

1679-beli* urbárium szerint a Gáspár családnak itt két nemesi telke van.

1679-ben* Apaffy Mihály e birtokot vámjával együtt nejének Bornemisza Annának adja zálogba, ki azt Torma István árváitól 689 drb aranyon (4 frt 35 denárjával) 1680 május 22-én kelt
nyugtatvány szerint kiváltván, Deési Gáspár fejérvári requisitortól Joszip-Lápos zálogösszegébe Jósika Gábor az árvák gyámja vette fel.* Ezen idő után a fejedelmné itteni jobbágyai
Katonába (Kolozsmegye) tettek szolgálatot.

1694-ben* birtokosa ifj. Apaffy Mihály.

1700-ban* első Leopold király Hegedüs Bálint, Marczi Mihály, Antal, máskép Domokos Mihály itteni gyalogpuskás darabontokat jogaikban megerősiti.

{10.} 1702-ben* birtokosa ifj. Apaffy Mihály, Kolozsvári János, egy telkes nemesek a Varga, Bányai és Szász családok.

1712-ben* itteni nemes darabontok a Hegedüs, Marczi és Domokos családok.

1713-ban* nemes a Varga és Szász család, ötön laknak öt házban vagy két örökségen.

1714-ben* a magbanszakadt II. Apaffy Mihály itteni részét a fiskus elfoglalta.

1721-ben* egy telkes nemes Kolozsvári János és Bessenyei Judit.

1751-ben* nemes az itteni Szász, Varga, Hegedüs, Csonka, Sánta, Szél, Gáspár, Bányai, Toma, Balázs és Szalai, puskások Balázs és Csonka családbeliek, fizetéses tisztviselők a
viceprovisor vagy algondviselő és a mercenarius.

1754-ben* Boér-Horváth-féle rész Fántya Demeter és Jánosra szállott, kik ez évben Vizi Dávidnak adják el, a mely telket Muszka vagy Fántya Demeter Vizi Andrással kétfelé osztott.

1756-ban* id. Gáspár András, István és János, Bányai Mihály és István, Csonka Miklós, Hegedüs György, Mihály, ifj. György és István, Balázs János, Sallai Mihály, ifj. Szász István és
Borbála Csonka Jánosné, Szász Klára Balázs Jánosné, Szász Zsuzsa Sánta Ferenczné, Molnár Erzsébet Sánta Mihályné közösen fizetik a fiskus által ellenök idevaló birtokaikért folytatott perbeli költségeket.

1759-ben* az itteni fiskusi részt vétel folytán Barcsay Gergelyné Naláczi Sára birja.

1762-ben* Mária Terézia királynő e birtok felét, vagyis az Apaffy fejedelem féle részt gr. Bethlen Gábor és Mihálynak adományozta cserébe Katonáért.*


1763-ban id. Szász István örökösei János, def., Mária, def. 1791 István Sámuel András Szász Kata Rettegi Litt. Farkasné Szász Ilona Sánta Józsefné Szász Sára Sánta József Mária, Miskolczi Józsefné*


{11.} 1769-ben* gr. Bethlen Gábor itteni részét Naláczi Sárának Barcsay György özvegyének átengedte, kitől Barcsay Ágnesre Bánffy Dénesnére szállott, kinek leánya gr. Bánffy Ágnes gr.
Eszterházy Jánosné volt.

1770–73-ban* összeírt birtokosok Micskei Cseh János apai-anyai jogon, M.-Láposi Csonka Sámuel apai, Martonosi Gyujtó Miklós anyai adomány jogon. (Kolozsvári Kolosvári Mihály
itteni kir. harminczados).

1744-ben* Hegedüs András gyermekei: Mihály, András, Judit Varga Mihályné és Anna Szász Mártonné. Egyik birtokosa Balázs András, fia Miklós, fiai András és Miklós 1775-ben.*

Varga Ilona 1-ör Sallai Mihályné Sallai Mihály János István András 1775. 2-or Szász Samuné örökösei* Szász István Klára, Balázs Jánosné Sára, Sánta Ferenczné Sánta János, Ferencz, András,
Mihály György, István Gáspár (Varga) Mihály * Gáspár Gáspár Gáspár V. Dorottya Borkuti Bessenyei Györgyné 1671 Bessenyei Erzsébet Hegedüs Mihályné Hegedüs Mihály Borbála micskei Cseh
Andrásné M. Cseh Mihály 7176.

1786-ban* birtokosai : gr. Eszterházy Jánosnak van 37 jobbágya, 5 zsellére, 4 szegénye, Szamosujvár városának 11 zsellére.

1812-ben* Szász András és Mihály testvérek s ez utóbbinak gyermekei: Ágnes Hegedüs Bálint Andrásné s fiok h. Bálint Sándor egyik birtokos.

1820-ban* birtokosai: gr. Eszterházy Jánosnak van 40 telke, Szamosujvár városának 12 telke. Több szabad és adózó nemes telkesek, puskások és darabontok.


Zöld puskás Balázs András és neje Csonka Katától 2 telek örököse Dorottya Leo Mihályné Puskás Balázs András Leo Ilona Szász Mihályné János 1820. Szász Mária Csonka Istvánné Szász Borbála Molnár Györgyné Szász János Csonka Borbála Szász Mihályné 1820 Molnár György János


1824-ben* a Boér és Horváth-féle telkek tulajdonosai: Benkő József, Balázs János, Muszka László nemesek. Benkő József gyermekei: Juliánna Kerekes Samuné, Márta Mester Károlyné,
Anna Kádár Ferenczné és Sándor.

{12.} 1824-ben* Gáspár, máskép Varga Mihály, István, János, Miklós, Salai János és Mihály nemesek.

1824-ben* Szász Zsigmond fiai János és Ferencz, az István fia Samu, a Mihály fia András, a Miklós fia Miklós és Mihály fia György nemesek.

1829-ben* az ev. ref. egyháznak van 3 telke, melyet Hegedüs István gondnok cserélt a fiskustól. Darabontok: Gáspár, Varga, Iszlai, Hegedüs, Balázs családok és Sallai László, Bányai
Mihály, Szász István és Balázs, Mihály András.

A Szász, Csonka, Sánta családnak és Molnár Lőrincznek együtt van 8 telke, a Szász, Csonka, Sánta, Lőrincz, Szél, Pap családnak újra 8 telke. Vizi Dávidnak, Muszka Demeternek 3 telke.*

1829-ben* a Bethlen-féle részt a Bánffy Dénes utódai birják.

1838-ban* van 43 nem adózó, 156 adózó nemes lakosa, írni, olvasni tud 22, magyar ajku 186, oláh 13.

1843-ban* 164 magyar, 19 oláh ajku nemes lakosa van.

1863-ban* úrbéri kárpótlásban részesült innen gr. Eszterházy István és Szamosujvár város.

1866-ban* nemesi jogú birtokosai: gr. Eszterházy István s az Albisi, Bak, Balás, Bálint, Balla, Baló, Bányai, Barta, Becsi, Benkő,*
Beregszászi, Bernárdi, Bese, Biró, Bogya, Breuer,
Csató, Cseh, Csonka, Deési, Dragomir, Erdélyi, Fejér, Fejérvári, Gáspár, Gergely, Göcze, Gyermán, Haragos, Hegedüs, Horváthi, Imreh, Joó, Kádár, Kapolnicsán, Kalacsi, Katona, Kerekes, Kis, Kohán, Koncz, Kovács, Lémon, Lőcsei, Lőrincz, Megyaszai, Miskolczi, Molnár, Nagy, Olosz, Onicza, Opris, Pál, Pap, Pásztor, Pávai, Rácz, Rohián, Sánta, Sallai, Sebők, Séra, Sram, Szász, Szabó, Szénási, Székely, Szél, Szepesi, Szilágyi, Tamás, Toma, Trif, Técsi családok, összesen 271 fővel.

A Técsői Técsi család őseit, Istvánt testvéreivel Györgygyel (1671) és Annával 1649 február 4-én III. Ferdinánd nemességre emeli s ezt {13.} Szathmárvármegyében Batizon 1652 jul. 9-én kihirdetik Laknak Nagy-Bányán, hová Istvánt papnak választották meg, de nem fogadta el.* Ez Istvántól származik le a család (1649–1675), kinek fia Samu (1695–21722), ennek Samu
(1722–1760), ennek fia Samu (1752–1802), neje Poroszlói Tóth Julia (A Tóth család utódai Kolozsvártt laktak a Magyar-utczában, nemeslevele Técsy Kálmánnal Deés),* fiok Sámuel
(1790–1862. Ez telepedett M.-Láposra), szolgabiró, neje Bernádi Károlina, gyermekeik: 1. Sámuel (1830), neje Sántha Mária, leányuk Róza, 2. Kálmán (1834–1890), neje Sorger Amália, fiok az élő Kálmán, kinek Schilling Erzsébettől 2 leánya és egy fia van, 3. Károlina, férje Léczfalvi Gyárfás Ferencz szolgabiró s fiok Gerő.

Jelenlegi birtokosai (1898-ban): gr. Eszterházy István: 2116 h. Lőrinczrévei Bárdy Károly és neje öröklés és vásár. Kádár János 115 h. Técsy Kálmán 184 h. Magyar-Lápos községe 841 h. Ev. ref. egyház. Vásárolt birtokok: Hirsch Ignácz örökösei 376 h. Topán József 107 h. Szász Dániel és József öröklés és vásár, Kupás Samu öröklés és vásár.

Tartománya: 1500-ban* Alsó-Szőcs, Borkút, Macskamező, Dánpataka és Rohi.

1553-ban* Magyar-Lápos, Domokos, L.-Debrek, Libaton, Szászmező, Macskamező, Disznópataka, Dánpataka, Borkút, Drágyia, Rogoz, Alsó-Szőcs, Rohi.


1584-ben* M.-Lápos, Domokos, Rogoz, Alsó-Szőcs, Oláh-Lápos, Libaton,*
L.-Debrek, Borkút, Macskamező, Karulyfalva, Bojérfalva, Kohpataka, Dánpataka, Disznópataka, Rohi,
Ungurfalva, Kupsafalva, Debreczen, Boérpataka, Ünőmező, Rohmező.

1603-ban* 22 falu tartozik hozzá: M.-Lápos, Rogoz, Libaton, Ungurfalva, Kupsafalva, (Lápos)-Debrek, Sztojkafalva, Debreczen, Borkút, Kohpatak, Macskamező, Dánpatak,
Karulyfalva, Disznópatak, Alsó-Szőcs, {14.} (Torda)-Vilma, Rohi, Ünőmező, Boérfalva, Drágya, Petyeritye, Kosztafalva. Domokos és Oláh-Lápos eladományoztattak.

Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* Szent-Mártonnapon évente jobbágyaik egyik fele 16, másika 8 denárt fizetett.

1552-ben* adtak három ökröt, öt tehenet, 16 bárányt, csirkéket, libákat, tojást, vajat, sajtot és még többfélét, melyeknek se szerit, se számát nem tudják, mindazonáltal értéke 25 frt és 31
denár, a törvényes kellékeken kivül Rettegre a tisztnek 72 köböl zabot adtak, a mi 24 frt és 34 denárt ért meg, a falunak felét erőszakkal Apahidára hajtották szolgálattételre s ott kaszáltak, csépeltek, arattak s az erdőkből épületfákat, gerendákat vittek a Bank malma számára. Fekete Imre idevaló birótól 2 farkasbőrt a tiszt részére erővel elvittek, a mi megért 2 frtot.* Ezeket a Bank Pál emberei vették fel rajtuk.

Harminczadosok: 1593-ban* Deési Margius Péter udvarbiró. 1713-ban*
Turkulecz Miklós. 1756-ban*
Csomortányi Vizi Dávid. 1770-ben*
Kolozsvári Mihály. 1782-ben*
Hoffer
Ferdinánd.

Magyar-Lápos nagyközség a vidék központja. Szabályos utczái, kereskedései s főleg újabb épületei által kellemes benyomást tesz az utazóra. Lakossága jobbára magyar. Az oláhok a múlt század második felében kezdenek megtelepedni, midőn a község fele a fiskus birtokába került s ugyanekkor jelennek meg örmény lakosai is; az izraeliták a jelen század 3-ik évtizedében huzódnak meg. Jobbára földmiveléssel, baromtenyésztéssel foglalkoznak, de köztük több kereskedő és iparos is van.

Épületei fából, kőből és téglából valók zsendelytető alatt, legtöbb a két szoba és konyhából álló lakás. Gazdasági épületei a lakóháztól távol vannak épitve.

A láposi magyar népviseletben a férfiaké tünik ki. Világoskék spenczert hordanak apró gombokkal, fekete zsinórzattal, vörös kihajtókkal. Nyáron az idősebbek is bő gyolcslábravalót viselnek.

A községtől északra lankás oldalon az ebből kiemelkedő ormon látható egykori várának helye, melynek egyik dombját „Vártetőnek” nevezik. Ettől keletre a „Vigyáztető” az előbbihez hasonlóan kiemelkedő ormon, melyről az egész vidék látható. Itt ügyelt rendesen vezetőnk szerint, a tatárjáráskor az őrség, hogy ébren van, kezében zászlót kellett tartani. Erre figyelt a vidék népe, ha a zászlót nem látta, sietett menekülni.

Többször érte e községet pusztulás. 1070-ben* a Nagyváradig pusztitó rabló kunok N.-Bánya felől e vidéken keltek át s huzódtak a {15.} közelgő magyar sereg elől Kerlés felé. A
legnagyobb pusztulás 1602–1603. év között* a Básta idejében érte.

Brandenburgi Kata Bethlen Gábor fejedelemné itt járt.*

1643 ápr. 28-án* erre volt egyik főút Huszt vára felé.

1646-ban deczember és 1647 január havában itt és a vidékén a pestis nagyban dühöngött.*

1657 junius havában II. Rákóczy György szomoru kimenetelü lengyelországi hadjárata alatt a lengyelek országunkba beütvén, Szinyérváraljáig, Nagybányáig kegyetlenül égetni, pusztitani, rabolni kezdék, Barcsay Ákos helytartó nehány ezerből álló csapatot küldött, Szalárdi szerint* Jozsef-Láposáig, nehány zászlót küldtek a lengyel hirnek tudására. Enyedi István Rákóczy
György veszedelméről* azt írja, hogy Barcsay rákháton küldé hadát a lengyelek ellen, „de az sietség miatt egy hétig is három vagy négy mérföldnél többet nem jönnek vala el; sokára Jozip-
Láposára és Domokos vidékire érkezvén, a lengyelek helyett ott tartottak vala erős harczot, mint gunyosan irja, a disznodi, tyukodi és ludaméri ellenséggel, ugy annyira, hogy ott a táján csak éjfél s hajnal jelentő kakas is elvétve találtatnék”.

1661-ben* a Kemény Jánost üldöző tatár sereg pusztitotta.


{16.} 1803-ban* a „Ptyetris”–nagybányai út itt veszélyes lévén, őrök állittattak fel.

1848-ban* 160 főből álló nemzetőrsége volt. Tisztjei: Técsi Samu százados, Bak Ferencz fő-, Misz Lajos, Csonka Samu alhadnagyok, Séra György és Voich Jakab őrmesterek, Gáspár
József zászlótartón kivül 13 tizedes, 13 altizedes, egy dobos.

Ez év szeptemberében az idevaló tanuló-ifjuság honvédnek csapott föl, köztük volt a szabadságharczban vitézségi érdemrenddel kitüntetett Benkő József és a nagylaki s főleg a szeghegyi csata hőse és társaiért magát feláldozni akaró historiai alak: Szász Dániel.*

1848 november elején Dimbul fenyegette e községet oláhjaival, melynek dühétől a Katona Miklós-féle sereg egy erre huzódó csapata mentette meg, de Sziebert János sebészt, Moldován Ferenczet, Sánta Józsit s még többeket a Dimbul vezette lándzsás oláhság elfogta s F.-Szőcsön kegyetlenül lemészárolta.*

Katona Miklós hadseregének, a deési szerencsétlen csatája következtében, az itt elhelyezett őrségre visszavonulván, Mihalás mintegy 600 határőrrel s 10000-re tehető oláh lándzsás csapattal, mely számos elfogott, halálra kinzott magyart hurczolt magával, Rohiból felszólitotta Lápost a fegyver letevésére, 2000 frt hadi sarcz lefizetésére, különben az egész községet hamuvá égeti. Kezesekül Técsi Samu szolgabirót, Bak Ferenczet, Kádár Ferenczet és Lajost letartóztatván, a Bartabikk dombon az akasztófa alatt hálatta, kivánságának a község eleget tévén, miután Técsy is lefizette az 1200 tallér fejváltságot, a rablástól, gyilkolástól megkimélte. Az oláhság megjelenése a lakosságot oly rémületbe ejtette, hogy papjukat, Albisit kérték, lássa el őket úrvacsorával, mielőtt mindnyájukat legyilkolnák.*

Técsy szolgabirót azonban 1849 év végén újra elfogták, a szamosujvári börtönbe vetették s ez alatt a szabadságharczban szolgált fiát Kálmánt besorozták, a honnan herczeg Schwarzenberg szabaditota ki, a ki egy a Cziblesen történt szerencsés medvevadászat rendezéséért Técsyt megkedvelte, ezen felül egy aranyozott ezüst serleggel is megajándékozá.

Peres ügyeit az 1679-beli* urbarium szerint a következőképen intézték el: „Mikor a jobbágy embernek a darabont emberrel van peri, olykor az ő tizedesek alatt perlettek ugy
mindazonáltal, hogy mind a két részről {17.} hütös emberek voltak a törvénytevők, ha pedig a darabont embernek volt dolga a jobbágy ellen, olykor a f. birótól kért törvényt és a darabont emberek közül is szoktak jelen lenni a törvényen; az puskások is azelőtt az f. birótól kértenek törvényt és onnan is hallgattatnak, de már két esztendőtől fogvást azon forumon nem akarnak törvényt állani és velek egyetérteni, noha a határt együtt birják, hanem az ő magok kapitányukra, hadnagyukra adnak.

A vérbirság 12 frt, mely a földesúré. A paraszt emberek 20 frtig, sőt ezen felül is perelhetnek egymás közt. Mind a nemes, mind a darabont a törvényt apellálhatják más fogadott emberek elé, onnan ismét az udvarbiró elé. A halált érdemlő bünöst itt maguk itélték el, esketést pedig ezelőtt a szolgabiró szokta végezni.

Mivel itt vám van és sokadalmak, vásárok szoktak esni, innen a nyomot ki nem adják, hanem a nyomkereső vagy káros mellé két hütöst adjanak, kikkel együtt az egész faluban és határán szabad keresni a lopott vagy elveszett marhát. Ezelőtt, mikor bármit hoztak az itt való bányáról, sem a mikor oda vitték innen, harminczadot nem fizettek, de most megveszik ugy a majorság mint a marhákért is.”

1759 előtt* az alsófokú biróság tagjai voltak: a biró, esküdtek és a vének, kik a parasztok dologi ügyében 3 magyar forintig, személyt illető ügyekben pedig egy rhénes frtig birságolhattak.
A nemesek ügyeit a hadnagy és az assessorok igazitották. Birságuk 1 frt. Vegyes ügyekben az Appr. Cons. Par. 3. Tit. 47. art. 2. szerint; az ezen felül lévő ügyek a provisor és assessorok hatáskörébe tartozott, kik „jus gladii” vagy élet-halál felett is itélhettek.

Már 1291-ben volt róm. kath. parochiája,* midőn III. Endre király Lápos községét Dénes ispánnak ajándékozá.*


1752-ben Mária Terézia M.-Láposon alkalmazandó káplánnak évi 200 frtot rendelt.

1768-ban* Belső-Szolnokvármegyének a kormányhoz intézett válasza az egyház részére kiszakitandó telket gr. Bánffy Dénesné bizonyos jobbágyának szántóföldjében jelölte ki, melynek
megvételére a kormányzóság a praepost kezeibe 250 frtot fizetett ki a vallásalapból s a vételt 1777-ben megsürgette.* A dolog sokáig huzódván, Novák Tódor, gróf Eszterházy János
javainak gondozója, a teleknek rövid időn való megszerezhetése reményében, 1783-ban egy szent Ferencz-rendü atyát vitt Magyar-Láposra, ki előbb a megyei katonai számvevő és harminczad {18.} hivatal házában tartott isteni tiszteletet, később az épület más czélra fordittatván, 1787-ben a püspökhöz intézett panaszok után, egy kis ház rendeztetett be isteni tisztelet tartására. A hivek számának növekedésével a káplánság administraturára, majd valóságos plébániaságra emeltetett. Az egyházat 1813-ban épitette fából a főtéren Novák Márton özvegy Novák Kristófné Balta Juliával, a gr. Eszterházy J. javainak igazgatója. A templom ez év advent első vasárnapján a Nept. Szent János tiszteletére felszenteltetett s ugyan ők szerelték fel s ellátták orgonával.*

A főtér nyugati felében, az ev. ref. templommal szemben levő mai díszes kőtornyos templomának alapját a gr. Eszterházy János által adott területen 1831. év julius 14-én tették le. 1836 jul. 18-án az itt bérmáló Kovács Miklós püspök 300 frt adománya s Voith Simon algondnok buzgalma folytán 1839-ben vakolatlan ugyan, de fedél alá került. Ekkor bontották el az ev. ref. hivek a reformácziót megelőző időben épült, de rombadült templomukat s kérésükre, míg felépithetnék, az egyház megengedte, hogy itt tartsák isteni tiszteletüket. 1841 november 28-án szentelték fel, tornyát 1846-ban épitették s erre V. Ferdinánd {19.} király 755 frtot adott. Mostani nagy oltára Voith Jakab kezdeményezésére és gyüjtése folytán 1863-ban készült, oltárképe a kereszten függő Jézust ábrázolja. Voith Jakab készittette a Paduai Szent Antal oltárát, a Mária oltár a lurdi szoborral 1888. év folyamán épült Voith Irma, Gajzágó Vilmos, Breuer Zsigmond, Besenczki János, Antal és Miklós Albert lelkész buzgóságából.

Ereklyéi közül legbecsesebb egy a Krisztus keresztfájából való rész, melyet 1858-ban gr. Eszterházy István Rómából szerezve, az egyháznak ajándékozta.

1860-ban gr. Eszterházy Antal a misemondó ruhákon kivül több adománynyal járult az egyház oltárára s őt követte ekkor Kodorban lakó Voith Jakab.

1865-ben Voith József és János vállalkozók a templomot megújitották s a megmaradt összegből 500 frtot az egyháznak ajándékozták, hogy „Voith-alap” czímen kezelve, az egyház szükségeire forditsák kamatját, ha az ezer frtot eléri.

1896-ban épitették sugár tornyát bádog tető alá, Karácsonyi Endre kir. épitő mérnök terve szerint, melyre gróf Eszterházy István 540, Fogarassy Mihály püspök még 1868-ban 1000 frtot adott.

{20.} 1884-ben a Felség jóváhagyásával a Benkő-féle fiskalis házastelekből egy részt a pénzügyminiszterium Lönhárd püspök közbenjárására az egyháznak adományozta papi lakásul.

Három harangja van, feliratai. „Ex industria sp. D. Martini Novák qua administratoris dominii. Prima junii Ao. MDCCCXVIII. M.-Lápos et senat. L. R. CIV. Szamosujvár fusa.” Ezt Szt-Márton tiszteletére 1819 julius 2-án Rudnai Sándor püspök, később herczegprimás szentelte fel. A második 50 fontos, oláh-fodorházi Eperjessy János és Károly adta zálogba Novák Mártonnak 100 frtért, ki ezt az egyháznak ajándékozta, felirata: „Ao. 1793 fudit. Joh. Andraschowszky Claudiopoli O.-Fodorházy F. Z. H. A. Eperjesi jos. Ur és élete párja Te. Kászoni Ther. ön. I. S. DITS.” A kisebb csengő 1897. évből való, Szt-István tiszteletére szentelve.

Lelkészek fizetése. Kezdetben a Lusitania-alapból vették, 1786 óta 150 frt 1836-ig, s ekkor az erdélyi róm. kath. vallás-alapból. 1834. évtől gr. Eszterházy János évenként 150 frttal járult a papi fizetéshez, de utódai 1855-ben elvonták, valamint az általa adott tűzifa adást is megszüntették. Tamási Péter 1883-ban a Voith József-féle itt lévő fekvőségeit misealapitványra ajánlotta fel. Mai fizetése 631 frt 92 kr.

Lelkek száma 1841-ben: helyben 73 fi, 52 nő, a belsőszolnoki filiákban 9 férfi, 14 nő, külső hatóságokban 3 férfi, 8 nő, együtt 85 fi, 74 nő. Ebből magyar 35 fi, 39 nő, örmény 46 fi, 31 nő, német 2, sváb 1, lengyel 1, oláh 5.*

Az egyházközség és templom vagyona 1898-ban: mise-alap 1655 frt 25 kr. Templom-alap 1099 frt 39 kr. Templomi kegyes alapitvány 150 frt. (Gáspár János, Deák József, Kozma Teréz 50-50 frtja.) Borkuti regáléváltság 388 frt 72 kr. Voith-alap 1000 frt. Kántor és iskolaépitési alap 3617 frt 1 kr. Fogarassy és Dr. Torma Miklós-alap 1000 és 700 = 1700 frt.

Iskolája 1821-ben keletkezett a Voith-család áldozatkészségéből, a telket gr. Eszterházy Antal adta. Tanitói a papok voltak 1856-ig, saját lakásukban tanitottak. 1873-ban az állami iskola felállitásával szünt meg.*

Lelkészei. 1782 előtt a katonai harminczad hivatalfőnöke Hoffer Ferdinánd hozatott ide nagyobb ünnepek alkalmával papokat. 1782 után a szent Ferencz-rendü szerzetesek lelkészkedtek, kevés kivétellel, napjainkig, időközben plébánosai is voltak: Gyepesi Didacus 1782–. {21.} Oláh-Láposról ide helyezett pap. Gál Absolon 1786–. Dániel Lukács világi pap 1788–. Tamási Kelemen 1789–. Salamon Marczel 1792–. Domokos Leó 1795–. Ferenczi Dániel 1798–99., utánna két évig az oláh-áposi róm. kath. és a helybeli gör. kath. plébános teljesitette a lelkészi teendőket. Helblink József világi pap 1801–. Fülöp Márton világi pap 1808. és 1811. között Dániel József oláh-láposi plébános és Bogya Menyhért idevaló gör. kath. pap szolgáltak. Végh József világi pap 1812–. Dániel József oláh-láposi plébános 1816. Magner Ignácz világi 1817–. Kovács Hillarius 1818–1847-ig,* az egyházának megalapitója. Zoltán Sándor 1847. Nagy
Lukács 1847–81. Sas Konstantin 1881–86. Miklós Albert plébános 1886 óta. Született Tusnádon 1859-ben. Kovás Miklós püspök rokona, kinek alapitványán tanult Gyulafehérvártt, egyházának buzgó lelkésze, egyházi irodalom terén hirlapokban számos czikke jelent meg, megírta egyházának s leányegyházközségeinek történetét nagy szakértelemmel s ide vonatkozó adataimat nagy részt az ő buzgolkodásának köszönhetem.

A XVI. század második felében unitárius egyházközség a nagybányai unitár. esperességhez tartozott.* 1622-ben a lakosok egy része még unitárius volt.*
Valószinüleg e tájt és a deési
complanatio alkalmával, I. Rákóczy György fejedelemsége alatt, térhettek az ev. ref. egyház kebelébe.

Almási Sámuel* 1639-ben virágzó ev. ref. egyházközségnek írja, mely „A ref. valláson levő Barcsaiak birtoka lévén, akkor az egyház is ezeknek pártfogása alatt szépen virágzott és a
lelkésznek a lenen és kenderen kivül mindenből dézmája járt”.*

1822-ig* a nagybányai esperességhez s ezzel együtt a debreczeni ev. ref. püspökség alá tartozott, ekkor az erdélyi püspök hatósága alá csatoltatott.*
1643-ig ez egyházhoz tartozott
Domokos, mint leányegyház.*

Csúcsíves régi kőtemploma a főtér keleti részén, romladozásnak indulván. 1784-ben* a templomépitésre engedélyt kérnek s kapnak, úgy látszik azonban, hogy csak javitották, mert 1838-
ban alapjából újat {22.} kezde épiteni s gyüjtögetés és rovatal folytán 1860-ban készült el, de felszerelve nem volt. Ekkor Biró Sándor főgondnok „minden erőket összpontositott, minden forrásokat megnyitott, minden kedélyt fellángolt e czélra s így bevégezhette izlésesen templomát s ellátta székekkel, kipadoztatta faragott kövekkel, emelték a díszes szószéket, szerezték az orgonát s 1863-ban nagy ünnepélyeséggel felszentelték”.* 1898 nyarán díszes kőkeritéssel vették körül.

Urasztali készleteket adományoztak: egy aranyozott ezüst poharat és egy ily tányért, mindkettő feliratos, Szászczegői Balog György és neje Szacsvai Éva 1777-ben; ez utóbbira van vésve az adományozók nevén kivül: I. kor. 11. r. 23, 24. verse. Egy más fedeles ónkancsót ugyancsak ők készittettek s adtak 1773-ban. 1780-ban egy óntányért, reá vésve az adakozók neve s Máté ev. 18. r. 26. verse. Ugyancsak ők adtak egy lángszin aranycsipkés abroszt nevük feliratával 1772-ben.

Egy aranyozott nagy ezüst tányért fenekén levő felirat szerint 1779-ben T. N. s Nztes K. S. készittette az ekklézsia számára: „Ély keresztény ember alkalmatos időben erről azon lelkieledellel, melyről szól idvezitő Urunk Szent Mark evang. 14 r. 22. vers. Lukács ev. 22 r. 19 versében”.

Egy óntányér felirata: „Szász Miklós egyházfiságában csináltatott ez óntányér a Jószipláposi eccla költségével 1712.”

Egy nagy fedeles ónkanna ily körirattal: „Dedit in honorem domini Aedis Stephanus Radnothi 1667”.

Étfalvi Rákosi László, K. Bodosi Judht ajándéka 1761-ben egy himzett abrosz.

Egy zöld selyem keszkenőn kihimezve: „Maria Marianna” olvasható.

Van egy régi és egy újabb pecsétnyomója. Három harangja felirat nélkül valók, az egyiket 1764-ben, a másikat 1797-ben öntették újra, a harmadikat ns. Muszka Demeter s neje Onicza Vanka ajándékozták 1777-ben decz. 7-én.*

Anyakönyve 1749. év óta vezettetik, jegyzőkönyve 1759. évvel kezdődik.

1679-beli* urbárium szerint Magyar-Lápossal szomszédos falvak, mint: Macskamező, Dánpataka, Disznópataka, Rohi, Boérfalva, Sztojkafalva, Kis-Debreczen, melyek Magyar-Lápos
határában vannak, továbbá a szomszédos falvak: Ünőmező, Borkút, Kohpataka és Magura minden dézmájukat az idevaló predikátornak tartoztak fizetni.

{23.} A dézmát békességesen birta papja 1769-ig, ekkor a fiskus perbe fogta s hosszú per folyama alatt a produtionale forum okmányait bekérvén, oda vesztek* s dézmája is megszünt.

A pap fizetése: mindenféle gabonának tizede, a ki dézmát nem adhatott, fizetett 25 denárt, az özvegyek 9 denárt, minden házas ember 1 szekér fát s infradecimában 2 denárt, kapta a szombati vámot, de ebből 40 kal. búza, 7 kal zab a rektoré. Továbbá a rozs, köles, árpa, méh, fa s a szombati vámtized harmada a rektort illete. Miután a fiskus perbe fogta s perét az egyház elvesztette, a papi fizetés változáson ment át. 1867-ben* a kepézők száma 255. Birtoka: szántó, kaszáló, kertek, erdők, terméketlen, együtt 66 h. 134 öl. Pap, iskolamesteri lakáson
kivül van 5 zsellértelke és 2 ház nélkül való lehetősége, temetője.

Lelkészei: Szentmártoni György 1643. Bogáthi Gergely 1645. Szakácsi Mihály 1646. Vásárhelyi Mihály 1694. Küküllővári Mihály 1702. Tarpai András 1705. Kézdivásárhelyi Mihály 1712. Bethleni Érsek János 1733. Benkő Sámuel 1745. Dobai Ferencz 1762. Ajtai Szép Mihály 1765. Csengeri István 1794. Elekes István 1796. Verestói József 1799. Técsi Dániel 1801. Pásztor Dániel 1829. Csobádi Nagy Sándor, Dohi János 1816. Albisi Sámuel 1835. Mátyás Zsigmond 1874–1890 jun. Jeles szónok, beszédei az olvasó és gondolkozó férfit jellemzik. Több lapnak s köztük a „Szolnok-Doboká”-nak levelezője volt s társadalmi irányu czikkeket közölt az „Ellenzék”-be. Munkája: Egyházi beszédek, kiadva Deés, 1879. Az első rész templomi, a második rész temetési s alkalmi beszédeket tartalmaz. Jövedelmét az egyház épitkezés czéljaira ajánlotta. Jelenlegi papja Barabás Samu 1890-től. Társadalmi irányu czikkeket ír és írt az „Ellenzék”-be, „Szolnok-Doboká”-ba.

Felekezeti iskolája egyike a legrégibbeknek, melyet Biró Sándor buzgólkodása folytán 1863-ban hozott jobb karba s külön leányiskola és tanitói állomás szerveztetett. Jóltevői Fóris Ferencz, egykor esperes 1800 előtt 100, 1863-ban gr. Teleki György 1000, gr. Teleki Miksáné Szoók Gemina 50 frtot adtak alapitványul a tanitók fizetésére, iskolája az állami iskola felállitásával szünt meg.

Tanitói közül Zalányi Séra György 1837. év óta, az állami iskolában is tanitott, 1833-ban 46 éves tanitóskodás emlékére a megyei tanitótestület díszes ezüst serleggel tüntette ki.

{24.} Albisi Ferencz leánytanitó 1862–67-ig tanitott. Irásban kiadott Földrajzát több iskolában használták.*

Gör. kath. román egyház lakossága 1798-ban lépett az unióra, de 16 család még ezután 1830-as években* is megtartotta keleti vallását. Két temploma volt a román ajkuaknak, az egyik
1798-ban épült fából. A jelenlegi görög. kath. templom szintén fából épült a község északi részén, a római kath. temetőben 1848-ban, 1850-ben szentelték föl Mihály és Gábor archangyalok tiszteletére. Anyakönyveit 1832 óta vezeti. Három harangja közül az egyiken: „1779. Lapus-unguresc,” a más 1798, a harmadikon „1895” évszám olvasható.

Papjai: Bogya Melentye, Nucz, Pap Nucz, Kába Varna, Codeszku, Moldován Juon, Zsorzs János után a jelenlegi Muszte László.

Magyar-Láposvidéki gör. egyesült elemi főtanoda czímen iskoláját az itt levő járási hivatalfőnök kezdeményezése folytán létesitette. 1857 április havában a községek előljáróit maga elé rendelte s meghagyta, hogy minden község járuljon felállitásához és fenntartásához.

Kijelentette, hogy a tanitás nyelve az alsó két osztályban magyar-román, a felső két osztályban pedig német lesz. S így birta reá a községeket, de munkálkodott felállitásán Hajnald Lajos róm. kath. püspök is.

A láposi és kápolnokmonostori járás községei járultak évenként fenntartásához, e szerint: Batiz-Polyán 20, Boérfalva 45, Dalmár 36, Dragia 35, F.-Szőcs 65, Horgospataka 50, Kohpataka 30, Lárga 40, O.-Lápos 110, Oláh-Láposbánya 40, Strimbuj 30, Tőkés 35, Magyar-Lápos 100, A.-Szőcs 24, Disznópataka 10, Karulyfalva 13, Kupsafalva 57, Lápos-Debrek 25, Libaton 10, Macskamező 15, Pecsétszeg 25, Rohi 22, Ungurfalva 15, Brébfalva 25, Csernefalva és Bolosa (Blozsa) 40, Zsugásztra 4, Frinkfalva 10, Groppa 2, Ilondapataka 8, Kápolnok-Monostor 25, Karula 24, Kis-Borszó 5, Kovács 40, Kőfrinkfalva 5, Magura 26, Mályán 1, Preluka 50, Románfalva 8, Rusor 25, Sásza 10, Vaád 20, Berencze 15, Drága-Vilma 6, Szelnicze 12, Szurduk-Kápolnok 26, Tordavilma 18 forinttal.

Miután az aláírás folytán 1224 frt összeget biztositották, a hivatalfőnök: „Katholikus német kerületi főiskola” czímet adott s tantervéül az 1855 márcz. 20-án kiadott tantervet fogadtatta el, az iskola felügyeletét a szamosujvári gör. kath. püspökség és iskolatanács alá rendelte.

Három tanitóval szervezte az iskolát, fizetés és lakáspénze tett 1090 frtot, 134 frt tűzifa és vegyes kiadások szükségletére irányoztatott {25.} elő. Azon községek gyermekei, melyek fenntartásához nem járultak, tandíjba 2 frt 10 és 4 frt 20 krt kötelesek fizetni.

A községek azonban a hozzájárulást megtudták s Alexi szamosujvári püspök 1858 julius havában a szomszédos községeket bejárva, sikerült hiveit az iskola ügyének megnyerni és lecsendesiteni.

Julius 25-én szentelte fel alapkövét a püspök. A községek munkaerejével épült fel a község főterén a ma is meglévő iskola.

A tanitás 1856-ban vette kezdetét egy e végre bérelt házban s 1859-ben költözött mai állandó helyére s 3 tanitó kezdette meg benne a tanitást. Egyik igazgatója Várna Demeter, ki 1877-ben bocsátotta közre: „Geografia tieriolu de sub Corona Unguriei” czimü tankönyvét. Jelenlegi tanitója Gergely Teofil.*

Az izraelita vallás hivei imaházukat 1848-ban épitették fából; a {26.} mostani nagy kőtemploma 1893–94 közt épült fel a Macskamező felé vezető utczában.

Állami iskolája 1873-ban nyilt meg 4 tanitóval az ev. ref. egyház iskolahelyiségeiben. 1886-ban a kir. kincstár egy házastelket adott az iskola czéljaira.

Alapitványok: Sipos Anna özvegy Séra Györgyné férjének szóbeli végrendelete alapján jutalmazásokra 1883-ban száz forint alapitványt tett.

Sántha Mária elhunyt leánya „Técsi Róza emlékére” 1844-ben jutalmakra kétszáz forintot tett le alapitványul.

1889-ben gyakorló orvos „Dr. Smied Adolf emlékére” Varga György és neje Ercsey Julia ötven forint alapitványt tettek.

1889-ben Besenczky János, Breuer Zsiga és Gajzágó Vilmos „A magyar-láposi fiatalság” nevében segélyezésekre száznyolcz forint kilenczvenhárom krajczárt tevő összeget tesznek le alapitványul.

1891-ben Gáspár Gyuri János ötven forintos alapitványával örökitette meg emlékét.

Igazgatója kezdet óta Lebedy János. Tanitók 1898-ban Szeremley Eszter, Magyarosi János, Kerekes Dániel.

Állami kisdedóvó 1893-ban nyilt meg a község által adományozott és épitett házastelken,* Vass Imre szolgabiró, Szász Dániel jegyző buzgolkodtak létrehozásán, óvónő Erdődi Ilona.*

Itt született Kisbaczoni Benkő Ferencz ev. ref. lelkész és tanár 1745-ben. Iskoláit N.-Enyeden végezte. 1776-ban Jenában, Göttingában a természterajzi tudományokat tanulmányozta. Haza jövén, n.-szebeni ev. ref. lelkész, 1790-ben természetrajz, földrajz, német nyelv tanára N.-Enyeden. Meghalt 1816. decz. 16. Müveiért a jenai természetvizsgáló társaság tagjává választotta. Ő létesitette a n.-enyedi természettudományi múzeumot. Több munkát írt: A köveknek és érczeknek külső megismertető jegyeikről. Ford. Werner Ábrahám német munkája után. Göttinga 1782. és Kolozsvár 1784. Magyar mineralogia. Kv. 1786. Keresztény szeretetnek eml. oszlopja, templ. Szent beszéd. Kolozsv. 1787. Esztendőnként kiadott parnassusi időtöltés. N.-Szeben (1793–1800). Magyar geografia. Kolozsv. 1801–2. Számos műve maradt kéziratban.*

Kovács Dezső kolozsvári ref. főgymn. tanár. K. János s. szolgabiró és Bárdy Zsuzsánna fia 1866 decz. 29-én itt született. Tanulását Kolozsvárt folytatta és végezte. Oklevelét 1896-ban szerezte. 1897-ben {27.} r. tanár. Kolozsvártt megjelenő lapok mindenikébe írt czikkeket. Munkái: Trifolium. 1891 Kolozsv. Dráma és regény határai. U. o. 1894. Szerkeszti 1899-ben a Kolozsvári Lapokat.

Éghajlata hüvös, éles. A tavasz és nyár szép, tele zord, szélnek ki van téve. Jég ritkán bántja.

1730-ban* Szaszár (tán Szászmező) határa felett per folytatván, ekkor különitették el s állapitották meg erről felől határát.

1750-ben* határának téren lévő része termékeny, a hegyi rész terméketlen. Keresetforrásuk Deésaknáról a 20 mföldre fekvő Sz.-Somlyóra való sóhordás és földjük terméke, melyet
Felső-Bánya s más városok vásárain árusitanak el. Két fordulós határa csak hat ökörrel szántható, évenként trágyázást kiván, de nem trágyázzák, mert a záporok lemossák a hegyekről. A téren egy köb. őszi gabona 6 kalangyát s szemül egy vékát, a hegyi rész 5 kalangyát s másfél véka szemet ad. Legelője elegendő, kaszálója fordulónként; birnak azonban Dragia határán is. Van ekkor 1091 köb. vetésre való szántója s elvetettek 394 3/4 köböl őszi, 412 köböl tavaszi gabonát, tengerije termett 33 1/4 köböl, rétje 713 1/2 szekérre való; malmok jövedelme 10 frt. Van 437 jármas ökre, lova, 241 tehén, 46 tulok, 407 juh, kecske, 307 disznó, 255 méhköpű. Főző üstök jövedelme 40 frt. Iparosai: 1. kádár, 12 fazekas, 1 mészáros, 2 molnár, 2 szekrénykészitő, 1 kovács és 1 csizmadia.

1759 előtt* a korcsmákon karácsonytól Szt-Mihály napig az uradalom árultatott. Határát*
ez időben állapitották meg Domokos, Rohi, Disznópatak, Dánpatak, Macskamező, Kőpatak,
Lápos-Debrek és Kupsafalva községekkel, melyekkel szomszédos volt s ekkor határa soványnak iratik.

Harminczadának zsarolásaért 1736-ban az akkori főispán panaszolt.*

1822-ben* határa 2-od osztályú; adó alatt van 1077 1/2 köb. szántó, 1951 1/2 szekérnyi kaszáló, 157 ökör, ló, 116 tehén, 10 bornyu, 21 disznó és 4 méhköpű.

Jelenelg határa eléggé termő, terményei: búza, tengeri, rozs, zab; állatai: magyar fajta szarvasmarha, ló, juh, kecske és sertés. Talaja a gyümölcstermelésre állitólag nem alkalmas, szórványosan itt-ott van nemesitett alma-, körtve- és szilvafája. Van jó épületköve és márványa. Itatója a Lápos vize, Debrek-, Koh-, Retteg-, Nyires- és Kerekmezei patak, a Nagy- és Kis-csorgó.

{28.} Egyletei 1898-ban: takarékpénztára 1888-ban alakult, elnöke Csizér Mihály. Gazdasági hitelszövetkezete 1894-ben keletkezett, elnöke Létay László. Önsegélyző egylet 1884-ben alakult, elnöke s igazgatója Moldován Tivadar, Lebedi János. Temetkezési ipartársulat 1893-ban, elnöke Szilvási Pál. Talmud thora 1866-ban keletkezett, elnöke Zeith Herman, Olvasó-egylet 1830-ban, 1848-ban s újabban 1883-ban alakult, elnök Létay László. Fuvó zenekara, gyógyszertára 1854-ben állittatott fel a „Szarvashoz” czím alatt, a sztojkai fürdőben idényfiókkal.

Van 1871 óta körjegyzősége, 1850 óta postája, mely 1887-ben* táviróval bővittetett ki. Csendőrsége 1854 óta s ekkor Deés törvényhatóságnak 22 ide tartozó helységével együtt M.-
Lápos volt egyik kerületének székhelye. Járásbirósága 1868-ban állittatott fel, melyet 1885-ben a telekkönvyi osztálylyal bővitettek ki. Adóhivatala 1862, pénzügyőrsége pedig 1854. óta. 1895 óta egy csendőrszakasz állomáshelye. Szolgabirósága már a XVII-ik század első felében emlittetik. 1860-ban állittatott fel újra.

1759 előtt* a régi naptár szerint négy országos vására van, az egyik jan. 6-ika körül, Filep Jakab napján, Nat. B. Joannis bapt. és szept. 14-én, jövedelmét a fiskus huzza, úgy a Debrek
folyón lévő hidvámját. Négy országos vására ma is meg van, 1885-ben szabályoztatott, hetivására csütörtökön.

Országos vásárai híresek. Nyáron az ide vezető utakon nagy mozgással, messze húzódó porfellegekkel, szekérsorokkal, ökör, sertés, juhcsoportokkal, dézsákkal megterhelt lovakkal, mindenféle gyalognép, mintha népvándorlás lenne, siet Lápos felé. A Lápos hidjától szerteszét egész csordákat, nyájakat, csürhéket láthat a szemlélő. Vevők, eladók Bukovinából, Galicziából, Magyarországból járnak ide.


Itt láthatjuk a morva gyolcsosokat, megyénkbeli minden iparosait készitményeikkel, a magyar és oláh nép házi iparának sokféle termékét. Egy utczasarkon béna koldus csodálatos énekével hivja fel magára a figyelmet, egy másik a földön kuporogva, csengetyüt ráz balkezével, jobbját alamizsnára nagy rimánkodással nyujtja. Jellemző koldusalakok, kiknél a koldulás életczél, betanult mesterség, vásárról-vásárra vándorolnak. {29.} Egy kis korcsma kecskelábu asztalánál falusi atyafiak ülnek, köztük a pópa is, előtte egy hosszunyaku pálinkás flaskó. Megismerkedünk vele, megtudjuk tőle, hogy a görög keleti papok e vidéken milyen viszonyok közt élnek. A legkisebb jövedelmü gör. kel. pópa fizetése 60, a nagyobbaké 120 frtra megy fel. Bemutat egy libatoni kis oláh menyecskét, még csak 13 éves s már egy év óta van férjnél.

A vásár magyar szintársulatot is hozott Láposra. Az iskolaterem szinházzá alakitva. Lápos és vidéke magyarsága szorongásig megtölti a termet. A szegényes társaság nagy buzgalommal játszik; 12–13 személyü darabot 6–7 tag adja elő kihagyásokkal, gyors átöltözködésekkel, a kulisszák mellől való beleszólásokkal, már a hogy tudnak magukon segiteni. A közönség lelkesen tapsol. Magyar szó magyar szinpadon a megye északi központján, a magyarság végvárában.

Van jelenleg 6 malma, három a nemeseké. Iparosai: asztalos, kovács, kötélverő, szijgyártó, fazekas, bádogos, könyvkötő, timár, kalapos, órás-ékszerész, fodrász, kerékgyártó, csizmadia, szücs, üveges, kőmives, mészáros, czukrász, pogácsás és pék.

1802-ben* fogtak itt a Láposon való hid épitéséhez, melyre a vasat az oláhláposi bányahivatal szolgáltatta.

1812-ben* itt állandóan katonaság tartózkodott s volt magasabb rangú tiszti szállás.

Határhelyek: 1679-ben* Csikostohát, Debrekmező feneke, szántóföldek; Kommező, Sátoralja, Kecskés, Szűzbegj? (Zuzbegy), Nyirespataka, erdők.

1759-ben* erdők: Sátoralja, Kecskés, Kis- és Nagy-Zuzbegy, Liget.

1769-ben* Sármás oldal, Szilvás, Perestető, Somahidja, Csatornapatak, Porond, Bokormező pataka, Nyirespataka, Nagy-Berek, Debrekmező, Debrektó, Rohiszeg, Kecskés, Zuzbegy,
Kis Lunka, Rettegh pataka, Mészáros mezeji, Mezővég, Kis Debrek, Kis Debrekpataka, Kecskés Konmező, Rekettyés, Kis Zuzbegy, Nagy Zuzbegy, Ligeth Lápos, erdők; Közbérzc, Kisebb Ága, Leó mezeje, Gáspár mezeje, Sárospataka, Somosbércz, Erős teteje, Rohi pataka, oldala.

1828-ban* Méhpatak, Bokormező Boronás, Köves Rüh, Zugó pataka, Szilak, Holt berek feneke, Málnás mezeje, Feketepatak, Pólya pataka, Porcsostere, Gális pataka, Barlang,
Zuzbegy, Fövény, Alsó mart, Malom rüh, Kis Debrek nevü hely, Poczdomb útja, Bokor mezeje {30.} lágyasa, Nyirespataka, Tábor helye, Kanda irtoványa, Sármás oldal, Perestető, Tóbükke, Erős fele, Kétágú, Erős, Egeres, Sárospatak, Cziripataka, Borzbércz, Kopatakahely, Kohpataka felől.

1864-ben* a Lágyas részei: Temetőpataka, Boronás, Dellő oldal. A Sátor részei: Kisdebrek pataka, Sátorhegye, Borzbércze, Sárospatak, Fehérút. A Szakadás részei: Mezővég,
Mélypatak, Lápospatak. Zugó patak, részei: Debrekbércze, Antokpataka, Szakadásorma, Perestető, Varga András branyistyaja (kertje), Szász Miklós pataka, Rogozi út, Hidegkút. Csere Sármas, részei: Laczka hágó, Bálintak pataka, Vártető, Kendertó, Kőkereszt, Biró dombja, Csere oldal, Vigyázó, Fodor gödre, Berek, Sós, Szilvás, Sarmás, Határpatak. Domokosi határszéltől a Nászta pusztáig terjedő határrészen: Somahidja, Kerekmező, Lamota pataka, Egeres, Cserepataka, Nyáras bércze, Déllő, Szederbokor, Hányásárka, Akasztófa helye, Ványolánál, Porond. Nyirespataka, részei: Ördögök temploma, Vargák gödre, Nagy csorgó, Gyalogút elé, Imrék gödre, Barták mezeje, Bálintnak mezeje, Marcziak mezeje, Borzlyuk, Mészáros mezeje, Nagy liget, Gabris árka, Sánták árka, Bába pataka, Kupás nyirese, Sári juka, Rogozsán mezeje, Közbércz orma. Kisebbága, részei: Kisebbága pataka, Csukarás mezeje, Papmezeje, Sárospataka, Fundetura, Restás gödre, Rettegpataka, Bartabükke, Diófa, Somosbércze, Szánpataka. Alsó forduló részei: A nagy martok, malomrév. Rohipataka, részei: Marcziak mezeje, Kőszikla, Imrék árka, az erős oldal. Zuzbegy, részei: az erős teteje, a nagy mező, Hosszumező, Kis Zúzbegy, a házak (egykor erdészházak helye). Csukástó, részei: a berek, Veresmart, Csepegős, Kétágú, Rohiszeg, Téglaszin, Nászta pusztája. A kecskés és borkuti hidig terjedő területen, részek: Kecskés, Koópatak, Kongólyuk, Nyerges, Határkő, Porcsostere, Veres fűzfa, Fekete patak, Táborhelye, Reketyés.*

Jelenleg 1898-ban: Boronás, Lágyas, Sátor, Szakadás, Csere oldal, Ligeth, Fundetura, Rettegpataka, Diófánál, Nagymart, Rohipataka, Zuzbegy, Csukástó, Kecskés, Mészáros mezeje, Vargamező, Somosbércze, dülők, határrészek.

Lakossága: 1553-ban* van benne 32 kapu, 20 szegény lakossal és 3 puszta ház.

1603-ban* összesen 34 lélek lakik benne.

{31.} 1630-ban* fiaikkal együtt 195 jobbágy, 10 szabados nemes lakosa van, házainak összes száma 83.

1679-ben* fiaikkal együtt 55 jobbágy, 6 szegény, 21 szabados lakosa van, összes ház 47, el van pusztulva 70.

1685-ben* fiaikkal együtt 56 jobbágy, 5 szegény, 19 szabados nemes lakik benne 46 házban, el van pusztulva 48 ház.

1692-ben* van 40 lakó, 50 elpusztult ház; fiaikkal együtt 39 jobbágy, 25 nemes lakik benne.

1703* körül 15 jobbágy, 7 szegény, 23 szabados nemes lakója van, összes lakóház 38, elpusztult ház 36.

1750-ben* 58 egy telkes nemes lakik 25 telken 55 házban, 6 szabados 4 telken 6 házban, 18 jobbágy 15 telkesházban, 19 telkes zsellér 18 telken és házban, külsőség nélkül való zsellér
28 lakik 23 telken 26 házban s ezeken kivül 8 kóborló, egy ily özvegy, 2 czigány családfő lakosa van, együtt 85 telken 120 házban. El van pusztulva 30 házastelek, melynek lakói ezelőtt 50 évvel kihaltak s ezeket a fiskus foglalta el.

1831-ben* 1158 lakossal.

1857-ben* házak száma 400, a lakosoké 1638, melyből 248 róm. kath., 327 gör. kath., 11 gör. keleti, 5 evang. luth., 909 evang. helvét, 138 zsidó.

1886-ban 2070 lakossal, ebből 149 róm. kath., 295 gör. kath. 1086 helv. hitv., 540 zsidó.

1891-ben 2014 lakosból 293 róm. kath., 452 gör. kath., 15 gör. kel., 816 ev. ref., 10 lutheranus, 3 unitárius, 425 izraelita.

Adója: 1703 körül* az adózó nemesek fizettek adóba 40 frt 50 kr., 10 1/2 köb. búzát s ugyanennyi zabot, három szekér szénát s az egész község gyalogpuskásokkal együtt egy
vágómarhát. A darabontok 43 frt 10 krt, 13 köb. búzát s ugyanennyi zabot, 3 1/2 szekér szénát, a slopetariusok vagy paizsosok 31 frt 75 krt, 8 köb. zabot s ugyanennyi búzát, 2 1/2 szekér szénát. 1748-ban* 533 frt 28 1/4 kr., 1749-ben*
557 frt 10 1/2 kr. 1755-ben*
624 frt 37 kr. 1775-ben*
1310 frt 33 kr. 1822-ben*
1136 frt 32 kr. és 1898-ban 12 frt házalási
adóval együtt 10553 frt 57 kr.

                                     #

Láposi járás.

Magyar-lápos. Nemesek 1-1 lovassal: Novák Márton, Benkő József, Balázs Miklós, Csonka József, Szilágyi Ferencz, Daroczi M. László, Szél Dániel, Csonka Mihály, Márton és Márton Junior Con., Bányai Mihály és Sámuel Con., összesen 12.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Deési Sámuel Con., Gáspár József Con., Gáspár Gáspár Junior, János, Márton, András Senior és András Junior, Gáspár Med., István, János Senior és Gáspár Katona Gáspár, Szász {408.} András Senior, András ifj., Sándor, György a Miklósé, Mihály a Miklósé, András a Miklósé, Mihály a Jánosé, Antal, József, György a Györgyé, György Junior, György András, Péter, Szász Kádár János, Szász Kádár András, Szász Kovács József, Szász Kovács Márton, Szász Kovács Mihály; Szász András a Mihályé, József a Mihályé, Mihály a Mihályé, Sámuel, Péter a Ferenczé, László, Sámuel az Istváné, József a Ferenczé, János a Jánosé, János a Mártoné, András a Mártoné, Mihály a Mártoné, András a Jánosé, István a Jánosé, János a Jánosé, Urszuj, Alexa, István a Józsefé, Mihály a Gávrisé, Mihály a Miklósé, és Mihály a Györgyé; Sánta András, József a Ferenczé, Mihály a Mártoné, András a Mártoné, János a Jánosé, Mihály Condráté, József a Condráté, András a Condráté, Mihály a Mihályé, András a Ferenczé, Ferencz, József, József Senior; Molnár István, Sánta Vila János, Sánta Marczi Balogé; Csonka István, Mihály a Jánosé és Mihály az Istváné, Molnár János, Gyurka és András; Balázs János Sen., Mihály, András, és János Sen., Salai János, András ifj. és András Senior, Imre Péter, András Sen., András Junior, Mihály a Mártoné, Mihály a Péteré, Miklós a Mártoné és József, Szél Mihály és István, Szénási József, Bányai Márton és György, Lőrincz András, Mihály, József és Márton, Toma Tanászia, Vlád Kohán Toma és Vonuj, Hegedüs Bálint Mihály Libt., János Junior, Mihály és Márton, Kardos Marczi, összesen 103.

Domokos. Nemesek 1-1 lovassal: Bodon József és Ádám im., összesen 2.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Totfalusi János im., Molnár György, János, József, Márton Sen., Márton Jun., Mihály, Péter és György e., Szigyártó Mihály és István Lib., Szigyártó Istvánné András Lib., Szigyártó Andrási József, összesen 13.

Rogoz. Nemes 1 lovassal: Novák János im., összesen 1.

N. B. Innen elmaradt a Cont. nemesség, kifelejtetvén a szolgabiró laistromából.

Petyeritye. Nemes 1 lovassal: Rácz István im., összesen 1.

F.-Szőcs. Nemesek 1-1 gyalogossal: Burzó Giraszin, Mihál l. Mihály, Juon l. Kosztán, Szávin, Nyekita, Andre l. Mihály, Pável l. Kosztán, Györgyi l. Györgyicza, Danyila, Mihály a Muri, Juon l. Lár Juon, Vaszilia l. Irimia, Juon l. Jákob, Doroftyé l. Kozma, Juon l. Togyer, Togyer, Miron, Alexucza, Juonyel, Jovuly, Juon l. Györgyitza, Tanászia, Juon Alexi, Doroftye Urszuluj, Vaszilika, Jákób l. Dorftye, Partyenia, Alexa l. Mihály, Togyer a Györgyicza, Irimia, Györgyika l. Mihály, Pántyilika, Makove, Gavrilla, Juon a Sztánki, Pável l. Doroftye és Todor {409.} l. Doroftye; Bizo Juon l. Geraszin, Geraszin, Logyin, Pavél, Ilontyia, Tirnován Vaszilia, Grigoria és Juon l. Grigorie; Roppán Stefán, Tyimok, Alexa, Urszuj, Nyisztor, Juon l. Szimion, Vaszilika l. Nyisztor, Vaszilika l. Popi, Tanászia, Vaszilika Lupi, Juon l. Ilontye, Mihok, Kosztán, Flora, Lup és Grigorás; Buda Lár Juon, Juon l. Kosztán, Juon a Márii, Mihály l. Kosztán és Doroftyé; György Logyin, Opris Togyes, Oliszim, és Nyikulaj, Bud Ursz, Doroftye és Juon; Pap Juon Kucsánu és Juon l. Vonyika, Pop Todor a Gretyimi, Pintye, Juon Rohianu, Pintye a Lupuluj, Girászin, Antonia l. Pável, Pahonie, Alexa Gavrilészi, Danyila, Petra Sziridon, pável, Logyin l. Sziridon és Jákob; Demián Juon és Grigoria, Bartis Vaszilia, Szima Maftye, Mán Grigorás, Petrucz Todor, Marosán Petre, Vaszilika, Makové, Urszuj, Juon és Ilontyia Lib. Molduván Miron Lib., Moldován Juon Lib., Mihály, Györgyi és Pahonia, összesen 105.

N. B. Kihagyta innen a Méltóságos udvart.

Tőkés. Nemesek 1-1 gyalogossal: Bud Maftye, Togyer, Juon a Alexi, Petre l. Ravasz, Vaszilika l. Dávid, Lupuj l. Kosztán, Togyer l. Dávid, Virtolomej l. Dávid, Petre, Vonuku Pintyi, Vaszilika Pintyi, Alexa l. Dávid, Tyirilla, Virtolomej és Juon l. Nyikuláj; Pop Saxon, Pável, Sziminyak, Silip, Kosztantyim, Lup, Pamfilimon, Grigorás, Gavrilla, Petre, Pártyemia, Maftye, Györgyi, Maftye Irinyi, Grigovia, Stefán, Juon, Maftye, Juon l. Grigori, Juon Petrán, Nyikuláj Petrán, Szima Petrán, Vaszilika l. Juon és Vaszi; Marosán Grigorás, Pop Juon Deaku és Grigoria, Zsurs Virtolomej és Togyer, Márkis Györgyi és Silip, összesen 46.

N. B. Itt is kimaradt az udvar.

O.-Lápos. Nemes 1 lovassal: Miskolczi Sámuel im., összesen 1.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Páska Juon, Togyer, Vonucz a Nyezti, Vaszi Huszár, Vonucz l. Grigori, Szimion, Györgyi és Pintye im., Györgyi Vaszi im., Páska Gyurka, Gábor, Ursz, Togyer és Dumitru im., Pop András, Szimion, Lajos és Vonucz a Popi im., Pap Todor a Petri im., Benedek Lajos im., Pap Praekup c., Buda Gavrilla c., Pop Pável, Grigoria, Grigoria a Petri, Dumitru Togyika, Juon l. Vaszi, Dumitru Brindung, Juon a Irinyi, Todor, Tyira és Vaszilika Brindusán, György Gábor, Dumitru és Petre, Borogyi Vaszilia, Pop Györgyi, Ilie Luka, Pop Gavrilla l. Tyimok, Opris Kosztán, Juon és Isztratyia, Mánn Andre és Buda Juon c., Páska Szimion a Bumbi, Havril Juon, Mann Pável, összesen 47.

A kir. fiskus kimaradt.

{410.} Ungurfalva. Nemesek 1-1 gyalogossal: Buda Györgyi, Mihály, Jovul, Jakob, Andre, Kosztán, Prekup, Tyimok, Györgyi, Juon l. Dumitrú, Ursz Akszinyi, Iszáj, Vaszilia Virtol, Gligoria l. Andre, Szimion, Vaszilia l. Todor, Von a Birtokuluj, Stefán a Popi, Vaszilika l. Stefán, Togyer l. Jákob, Juon l. Andre, Gavrilla l. Szindon, Szimion l. Kosztán, Togyer a Bizuluj, Vonucz l. Jákob, Tyimok l. Gavrilla, Györgyi a Petri, Maftye a Urszuluj, Grigori l. Juon, Vaszilika l. Andre, Andre l. Vaszi, Stefán l. Tyimok, Juon a Nyikiti, Vaszi l. Andre, Vonucz Gavrila, Grigori l. Juon, Vaszij l. Joszip, Vonucz l. Dávid, Vaszi a Anyi, Mihály, Vonucz l. Stefán, Lázár, Ursz l. Gregoria, Dányila, Gavrila l. Andre, Markuj, Vaszilia l. Andre, Danyila Anyiszi, Kozma, Grigoria a Urszuluj, Kosztán, Alexa Nyikiti, Kosztán l. Gyermán, Todor l. Grigoria, Vaszij l. Juon, Maftye l. Lupsás, Mojszin, Petra a Fetuluj, Györgyi a Petri, Györgyi l. Stefan, Doroftye l. Jákob, Gavrilla és Ilia a Urszuluj con.; Buda Majsze, Nyisztor, Pántyilimon, Nyikita, Togyer l. Dumitru, Silip, Ursz a Alexi, Gavrilla, Maftye l. Prekup, Vaszilia a Todori, Jakob a Todori, Vonucz, Zaharia, Togyer l. Maftye, Szimion, Ursz l. Maftye, Pável a Kozmi, Togyer l. Kosztán, Andre a Szavuly, Andre l. Juon, Ilia, Ilontyia, Petre, Grigoras, Jakob l. Juon, Todor, Lupuj l. Virtol, Grigor a Alexa, Doroftye a Alexa, Grigori l. Gereszin, Mojszin, Tanászia, Stefan, Nyikita l. Vaszilia, Vonucz l. Togyer, Togyer l. Makszin, Juon l. Makszin és Nyikita; Buta Ursz, Buda Vonucz l. Andre, Togyer l. Karuly, Ursz l. Karuly, Andre l. Vaszil, Borodi Ilia, Györgyi és Juon, Buda Ursz a Kozmi, Pop Juon, Flora, Silip, Tyirilla, Stefan Rogozanu és Gligoria, Zsursze Vonucz, Gradovits Márton, Mán Togyer és Pintye, Csicsó Kozma és Maris Kosztán Lib., összesen 123.

Macskamező. Nemesek 1-1 gyalogossal: Pap Vaszilia, Györgyi, Maftye és Grigoria, Vasuz Gavrilla, Mann Pintye, Florián Nyikuluj, Pap Vonucz, Demián és Logyin, Pop Togyer Grigorás és Alexa, Pap Tyirilla, Danyila és Todor Görgészi, Pop Dumitru és Tanaszia, Pap Grigoria l. Vaszi és Partyemie, Nyikora Pintye, Vonucz és Juon és Szusze Juon con., Marosán Nyekita, Karujan Grigoria Lib., összesen 25.

Disznópatak. Nemesek 1-1 lovassal: Krizbai Sámuel, Deési Gábor im., Haragos Maftye con., összesen 3.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Mann Juonuluj, Mánn Juon l. Grigorie, Györgyi Andreka, Grigor, Von l. Vaszilia con. és Ursz. l. Vaszilia, Mán Danyila, Vonucz l. Kosztán, Petre, Pálonia, Nyikita, Tanászia, Vaszi, Dumitru, Juon a Szavalinyi, Togyer Alexi, Togyer Andreki, {411.} Alexa, Vaszilia l. Pável, Avrám, Pántya, Ilia a Petri, Vaszilia Zahuluj, Dumitru l. Zaharia, Petre, Logyin, Toma, Györgyi a Kozmi, Togyer a Zahuluj, Lup, Tyira, Vaszilia a Urszuluj, Mihály, Kosztán, Ignát és Vaszilia l. Dumitru, Mánn Urszú l. Szimion, Mán Ursz l. Togyer és Jakob, Pop Maftye Magozsán, Haragos Vaszilia, Grigor, Onucz, Mihály, Alexa, Stefán l. Juon, Dumitru, Luka, Stefán l. Szalevesztr, Stefán, Doroftye, Juon l. Ignat, Ursz, Lup, Vaszilika a Todor, Gyorgye, Jákob, Von, Vonucz, Szaler szbiró, Gavrila és Todor, Kina Vonucz l. Nyikulaj, Márk, Jákob, György l. Jakob, Stefán, Togyer l. Virtol, György l. Silip, Dávid, Von, Juon a Irinyi, Togyer l. Juon, Nyikita, Ilia, Togyer Junior, Vaszij és Gavrilla; Zaharia Szimion és Lup, Bogye Juon Junior, Logyin, Urszuj, Juon Junior, Györgyi, Vaszij és Ursz l. Zahar, Farkas Irimia és Bumb, Páska Kosztán és Onucz Lib., Tamás Lup és Juon Lib., Lung Szimion és Mik Juon Lib., összesen 96.

Rohi. Nemesek 1-1 lovassal: Karuly György és Páska Györgyi im., Pap Jovuj, Slen Vonuj és Pap Maftye con., összesen 5.

Manny család czímere.

Manny család czímere.*1. Siebm. Wb. IV. B. 12. Abt. 128. T.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Páska György és Mihály c., Gyerman Gavrilla, Gavrilla a Popi, Patyika, Maftye c., Szimion l. Andre, Irimia c., Irimia l. Vaszi, Juon, Gavrilla l. Jakab, Ilia Senior, Györgyi l. Nyk, Juon l. Gavrilla c., Von l. Andre, Tanászia, Silip c., Ilia a Prentyeszi, Márk, Ilia l. Dumitru és Voncsuluj; Haragos Nyikuláj, Dumitru, Demián, Kozma és Maftye; Mán Juon l. Maftye, Mánn Kozma, Mán Kifor, Györgyi Rogozán, Ilontyia, Györgyi l. Szávin, Györgyi l. Togyer, Alexa és Grigoria és Butuza Györgyi c., Kupsa Kosztán, Vasutz Tyifor, Sarte Petre, Kupsa Flora, Buda Gligoria, Florián Pásk, Pap Luka és Vonucz c., Pap Jákob l. Akszima, Pop Kosztán l. Vaszilia, Grigoria l. Vaszilia, Dumitru l. Togyer, Akszintye, Juon l. Togyer, Toma, Togyer a Monyi, Ilia l. Togyer, Nyisztor, Györgyi l. Kosztán, Bumb, Ilia l. Silip, Krecsun l. Silip, Simion a Sofronyi, Ariton; Petrucz Grigoria c.; Csicsó Stefán, Bordás Von, Rusz Nyisztor és Szávin, Pop Nyikuláj, Sztocsán Páhonia, Lák Nyikuláj, Rusz Tanászia, Marosán Petre, Blenke Páskuj, Gligoria és Makszin Lib., összesen 74.

{412.} Boérfalva. Nemesek 1-1 lovassal: Kindris Mihály és Pap Vonuk a Popi im., összesen 2.

Nemesek 1-1 gyalogossal: Pap Danyila és Juon l. Jakab c., Pop Mihály, Vaszilika, Nyikulaj, Vaszilia l. Jákob, Nukutza, Von l. Krecsun, Ilontya, Von l. Grigoria, Joszif, Trefin, Petre a Negyi, Von Tanászia, Alexa, Todor, Maftye, Toma, Kosztán, Grigoria Vaszilik, Juon l. Dumitru, Nyikita és Márkuj; Pap Nyikuláj l. Juon. Von a Sofronyi, Pasztuk, Vonuk, Sándor, Ilia, Jákob, Györgyi, Stefan és Vonuk a Tanaszia, Buda Stefán és Nyisztor c.; Mán Pétre, Román Alexa; Perucz Von és Juon, Román Togyer és Bogdán Todor c.; Bud Ursz, Todor, Nyisztor és Pável; Bud Gavrilla és Nyikita c.; Bud Juon, Ilia, Juon l. Gligor, Juon l. Pável, Paskuj, Szávin, Alexa c. és Logyin; Bud Virtolomej, Grigoria, Von és Danyila; Bud Giraszin és Vonuk; Bud Stefán c.; Bud Jakob és Juon Ungurenos; Boér Vaszilia és Györgyi c.; Atyimi, Vaszilia l. Demián, Mihalia, Stefán és Zaharia; Szártó Ilia és Mán Petre c., Mán Von a Petki, Márk, Vonuk, Silip, Kosztán, Jákob, Jószip, Györgyi, Nyekita és Nuczuj; Todorán Luka, Nyisztor, Vaszij, Ursz és Kosztán c., Opris Alexa, Pahonia és Lázár c., Vosucz Von, Vasutz Lázár, Mán Toma, Tyifor és Vonuk; Rusz Szimion és Györgyi, Székely Juon, Csupej Alexa c., összesen 107.

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
   Pentru prima oară am găsit un articol care aminteşte de un VOIEVOD LĂPUŞAN . Acesta pe numele de AMBROZIE DE LĂPUŞ din maramureş ce s-a convertit la catolicism .
E adevărat că ŢARA MOŢILOR se mindreşte cu el , dar din cîte se scrie in articolulde jos , e vorba de un Maramureşan . 
   Aici e timpul să fac o paranteză , cu cîteva întrebări retorice , cîteva constatări , și citeva date istorice și geografice .
        Care este originea (etimologia) numelui LĂPUȘ ?
        Dacă e de origine româna sau maghiară ?
        De ce apare acest nume în cîteva zone a României ( Transilvania , Moldova ) 
        Care este adevărata ortografie a numelui LĂPUȘ la origini ?
         Cum putem explica prezența numelui LĂPUȘ  în Filipine , precum și prezența numelui LĂPUȘ ca nume de familie în multe țări ale globului ?
         Nu sunt istoric , n-am acces la surse academice de prima mînă , n-am cu cine să schimb idei . Cu toate acestea ipoteza mea este legată de istoria COSTOBOCILOR ce au locuit în nordul DACIEI MARI din timpul lui Burebista și Decebal .
   Soarta a vrut ca această populație să se destreme , și să fie împrăștiată ” în cele patru vînturi . 
Costobocii au stăpînit nordul Daciei , lucru ce-ar explica prezența toponimelor și numelor de localități din Țara Maramureșulu a Țării Lăpușului și acelorlante țări adiacente la fel cu cele din Moldova , Basarabia , Bucovina , Moldova de peste Prut .
   Cît despre Transilvania , încă înaintea venirii maghiarilor , zeci de mi de locuitori din nordul daciei mari au fost transpferati de catre Imperiul Roman în zona Daciei Romane .
Asta ar explica poate toponomia si numele unor locuri din Transilvania , asemanatoare cu cele de la noi .
    Imprăstierea costobocilor , după înfrîngera lor de către romani , în urma incursiuni costobocilor în balkani , și în urma cuceriri teritoriilor lor de catre  dacii-carpi , ar explica migrarea lor în întreaga lume de atunci , intrarea lor ca luptători in leginile romane poate asta  ar explica prezența numelui de famile LĂPUȘ în lumea largă .
      Posibilitatea originii maghiare a numelui LĂPUȘ  după parerea mea este mai mică , dar trebuie să avem în vedere și această posibilitate , avănd în vedereca din anul 1000 unguri au cucerit o mare parte din teritoriile Transilvaniei și partii de nord vest a vechii Dacii Romane . Popularea unei parți a viitoarei Moldove  cu grupe etnice ( SECUIl)legate de Regatul Maghiar ca limbă chiar dacă nu de origine maghiară ( CIANGĂII ) .
    =  În zona centrală a viitoarei Moldove , a fost o perioadă formațiuni CUMANE , care au avut legături ( cel puțin unele din aceste triburile cumane ) cu maghiarii care au trecut prin vechiul REGAT CUMAN .
( Cumanii au luat în stăpânire (1057) teritorii conduse pânâ atunci de pecenegii dintre Nistru şi Carpaţi, unde resturile pecenegilor s-au contopit cu ei. Au făcut o incursiune şi în Transilvania în 1092. Totuşi, centrul puterii le-a rămas în continuare între Don şi Nipru (Cumania albă) până când mongolii, după bătălia de la Kalka (1223) au silit populaţia cumană care a supravieţuit să se retragă în apus. În acel moment cumanii s-au aşezat (1239-1240) în număr mai mare, la vest de Nipru până la Dunăre (Cumania Neagră), părţi stăpânite de ei încă din a doua jumătate a secolului al XI-lea. Cu această ocazie unii dintre cumani s-au strecurat printre români, alţii au fost acceptati în Ungaria sub şeful lor Kuten (Kuthen sau Kotian) cu condiţia convertirii la catolicism, în timp ce altă parte a trecut peste Dunăre sub Jonas. Deja în secolul al XI-lea au avut lupte cu bizantinii şi cu ungurii, vecinii lor, conflicte care continuă mai ales cu bizantinii şi în secolul următor. În timpul vlahilor Asăneşti, cumanii au luat parte, ca aliaţi ai românilor şi bulgarilor, la luptele acestora împotriva bizantinilor. În cele din urmă, după ce au fost înfrânţi si decimati de mongoli în bătălia de la Kalka, cumanii s-au apropiat mai mult de unguri, de la care o parte din ei primesc creştinismul catolic (1227) ceilalti rămânand păgâni . Pentru cumanii creştinaţi catolic, în Moldova activa episcopatul cuman, înfiinţat mai înainte (prima menţiune 1217) pentru propagarea catolicismului în acele locuri, dar acţiunea are loc în mod organizat abia la creştinarea cumanilor şi pus în 1227 sub protectorarul Ungariei. Au existat încercări de implantare a catolicismului si la răsărit şi miazăzi de Carpaţi. Una dintre acestea a constituit-o Episcopia de Milcovia, a cumanilor, înfiinţată la 13 septembrie 1229 din iniţiativa regelui Ungariei Albert al II-lea (1205-1235) şi a papei Grigore al IX-lea (1228-1241), distrusă din temelie de invazia din 1241 a mongolilor. Încercările ulterioare de a o reînfiinţa au eşuat.
    Regele Ungariei şi-a luat din 1233 şi titlu de rege al Cumaniei. După cum s-a precizat anterior, invazia tătarilor i-a silit pe cumani să se retragă, o parte peste Dunăre, iar o alta în Ungaria, unde regele Béla al IV-lea, i-a colonizat lângă Tisa (1239). Risipit în toate direcţiile, în scurt timp poporul cuman a dispărut. O mare parte dintre cumanii din Ungaria s-au reîntors după 1290 (anul morţii „mentorului” lor, regele Ungariei Ladislau „Cumanul”) în nordul Mării Negre unde s-au contopit cu populaţia turcică (tătară) din hanatul mongol Hoarda de Aur.)
 
       Avînd în vedere faptele de mai sus nu putem acradita apariția numelui Lăpuș în teritoriul vechii Dacii , populatiilor strămutate aici de regii maghiari . Limba vorbita de aceste popoare era diferita , chiar dacă la bază aveau ceva comun .
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ovidiu PECICAN
Românii catolici, papa şi Ludovic cel Mare
Culori transilvănene 
Scrisoarea lui Clement al VI-lea către regele Ungariei
La 17 octombrie 1345, papa Clement al VI-lea îi scria din Avignon regelui Ludovic de Anjou al Ungariei o "scrisoare”. Din cuprinsul ei rezultă mai multe lucruri importante pentru înţelegerea circumstanţelor istorice din acel moment. Întîi de toate, sînt menţionaţi mulţi români care au îmbrăţişat religia catolică. Ei sînt identificabili atît în Transilvania, cît şi în Ţara Românească şi Banat.

Aflînd despre acest rezultat notabil al prozelitismului catolic - datorat, fără îndoială, activităţii franciscanilor (se pomenesc "fraţii din ordinul minoriţilor aşezaţi pe acele meleaguri”) -, papa Clement al VI-lea a trimis doi emisari ai săi în regiune. Sînt doi franciscani italieni şi misiunea lor este să ducă scrisorile papei atît nobililor, cît şi unora dintre oamenii de rînd convertiţi de curînd. Printre destinatari se numărau voievodul Ţării Româneşti, Alexandru, fiul lui Basarab Întemeietorul (cel care, după adoptarea ortodoxiei, va fi cunoscut cu numele de Nicolae), apoi "mai marele de Remetea” şi voievodul Ladislau de Bivini - ambii feudali bihoreni -, voievodul Ambrozie de Lăpuş, în Maramureş. Papa viza, aşadar, după cum rezultă din document, Ţara Românească, Banatul, Bihorul şi Maramureşul, adresîndu-se unor conducători români din aceste zone, care trecuseră de curînd la catolicism.

Dintr-un alt unghi de vedere, se cere ţinut seama şi de faptul că enumerarea destinatarilor ţinea cont şi de importanţa fiecăruia dintre cei cărora li se scria, ordinea fiind, după toate probabilităţile, una descrescătoare, în raport cu rangul nobiliar.

Aşadar, după menţionarea în capul listei a lui Alexandru, domnitorul care stăpînea teritoriul cel mai întins ca un soi de "guvernator” al regelui maghiar înzestrat cu o largă autonomie (probabil mai largă decît îi convenea suveranului), sînt înşiraţi ceilalţi nobili. Chiar dacă "mai marele” de Remetea va fi fost tot un voievod, la fel cu Ladislau de Bivini sau cu Ambrozie, este probabil că jurisdicţia sa ori poziţia ocupată de el în regat îl îndreptăţeau să apară doar după Alexandru pe lista papei.

 
 
Anul 1920 aduce schimbarea numelui din LĂPUŞUL UNGURESC  în  TIRGUL LĂPUS .

 

Surse de cautat pentru Istoria Lapusului

*Butian, Floare, Ţara Lăpuşului, Editura Galaxia Gutenberg, Târgu Lăpuş, 2004, 294 p + XXXII (ilustraţii). Cuvânt înainte de prof. Vasile Latiş, prefaţă de dr. Aurel Vaida. I. Coordonate geografice; II. Coordonate istorice; III. Populaţia Ţării Lăpuşului; IV. Organizarea politico-administrativ (Oraşul Târgu Lăpuş, Satele aparţinătoare oraşului Târgu Lăpuş, Comunele Ţării Lăpuşului), V. Activitatea economică (Industria ţărănească, Ocupaţii şi meşteşuguri populare...); VI. Viaţa spirituală; VII. Elemente specifice de etnografie, 43 p. (Agricultura, Creşterea animalelor, Gospodăria ţărănească, Arhitectura bisericilor, Portul popular, Obiceiuri din ciclul vieţii, Obiceiuri din cursul anului, Obiceiuri de iarnă, Obiceiuri de primăvară, Obiceiuri de toamnă, Descântece şi leacuri băbeşti); VIII. Particularităţi de grai şi folclor. Cântece populare şi alte texte (13 p.); IX. Oameni de seamă ai zonei; X. Ţara Lăpuşului în viziunea contemporanilor.
 

*Posea, Grigore, Ţara Lăpuşului, Editura Ştiinţifică, Bucureşti, 1962.

*Rus, Dumitru, Bolţ, Rozica, Ţara Lăpuşului, Editura Corvin, Deva, 2000


 
*Miholca, Liviu, Monografia istorică a localităţii Târgu Lăpuş până la 1918. (Manuscris. Lucrare pentru obţinerea gradului didactic I, aflată în posesia familiei).
 
                        #
 O altă parte de istorie a ȚĂRII LĂPUȘULI , despre  care nu am știut, este participaeea lor la răscoala lui Gheorghe Doja . Am gasit fraza se mai jos într-o monografie a comunei ODOREU
 
Nu putem să trecem la repezeală nici peste răscoala condusă de Gheoghe Doja din 1514. Documentele vremii spun că trupele de răsculaţi din Maramureş şi Lăpuş s-au organizat la Odoreu înainte de a intra în cetatea Sătmarului, în ziua de 10 mai 1514, conduşi de un călugăr, Grigorie Darvado.
 
                                                           #
       DOAMNE MAREI GRADINA DOMNULUI !
 
      Credința in Dumnezeu , în acel UNIC DUMNEZEU , a reușit de-a lungul timpului să despartă în loc să înfrățească .
       Acum mă refer la religia CREȘTINĂ , care de la începuturi s-a despărțit în două ramuri ale aceluiași copac . Două ramuri puternice care la rîndul lor s-au despărțin în rămușoare după dorințele și interesele politice a conducătorilor politici sau religioși din perioade diferite .
    Cu timpul alte ramuri puternice au crescut din acel trunchi vechi , și dacă aș dori să le numar mi-ar fi foarte greu .
Această ”DIFERENȚIERE” a dus la războaie , la ură , la destrămare , și nu la iubirea aproapelui  tau și a primirii celui străin așa cum este el ca fiu a aceluiaș DUMNEZEU .
       Istoria religioasă de-a lungul anilor in Lăpuș , nu a fost simplă , dar a avut dupa cît știu  5 religii : CATOLICĂ -REFORMATĂ -GRECOCATOLICĂ-ORTODOXĂ-MOZAICĂ .
În Lăpuș au fost dupa ceea ce țin minte 4 biserici .
         Vremea a trecut , dorința de slujire a DOMNULUI s-a diversificat , și astfel avem în Lapuș :
 
 
 Biserici
  • Biserica Ortodoxă veche cu hramul Sf.Arh. Mihail si Gavril din 1906-1912
  • Biserica Romano-Catolică cu hramul Inălţarea Sf.Cruci din 1752
  • Biserica Greco-Catolică cu hramul Buna vestire
  • Biserica Reformată din 1839-1863
  • Biserica Penticostală "Betel" din 1979
  • Biserica Baptistă "Sf.Treime"
  • Biserica Ortodoxă nouă cu hranul Înălţarea Domnului
  • Sala regatului Martorilor lui Iehova
  • SINGURA CE NU MAI ESTE -SINAGOGA DIN LĂPUȘ- DARÎMATĂ IN URMA CU ANI .

A középkori, csúcsíves templom a város keleti szélén állott. A reformációkor a többségi unitáriusok kapták meg, és 1622 után a reformátusok birtokába került.

Magyarláposon a katolikus egyházat 1752-ben kezdték újjászervezni. Ekkor Mária Terézia segélyt utaltatott ki egy káplán költségeire. A város 1783-ban kapott állandó lelkipásztort. Ő eleinte imaházban misézett, majd 1787-ben saját kápolnát és lakást szereztek. A plébánia 1783 óta működik. A templomot gróf Eszterházi János adminisztrátora, Novák Márton buzgóságából építették 1813-ban. Mellette 1904-ben katolikus iskolát is alapítottak

Inainte cu cîteva zile am avut o discuție cu fratele meu ce mi-a povestit ca fostul cinematograf s-a transformat in Biserică , de care , de ce religie n-a știut să-mi spună ,

Spre fericirea mea am găsit pe YOU TUBE , un filmuleț    pe care-l vedeți mai jos cu interiorul acestei biserici .

Oastea Domnului - Prezenta Ta - Cantare

Un lăpușan , de care nu s-a vorbit și nu se va vorbi . Vă întrebati de ce ?
Așa , că la nimeni nu-i pasă de personalitățile nascute în Lăpuș !

Benkő Ferenc (Magyarlápos, 1745 - Nagyenyed, 1816)

Kollégiumi tanár, természettudós. A nagyenyedi kollégiumban tanult, 1764-ben lépett a felső tagozatra. Iskolái befejeztével néhány évig Erdélyben dolgozott, majd 1776-ban Jénában és Göttingában hallgatott teológiai, de különösen természettudományi stúdiumokat.
Előszeretettel az ásványtant és földrajzot tanulmányozta. Hazatérve előbb nagyszebeni lelkészként működött, majd 179o-től Nagyenyeden a természethistória, földrajz és német nyelv professzora. Kitűnő nevelő. Az anyanyelvi és természettudományi oktatás híveként Apáczai Csere János nyomdokain haladt. Feltűnést keltett, hogy nagyenyedi kollégiumi tanszéke elfoglalásakor magyar nyelvű előadással mutatkozott be. Az ő érdeme a nagyenyedi kollégium természettudományi múzeumának megalapítása. Beható szakirodalmi munkássága elismerése jeléül a jénai Természetvizsgáló Társulat tagjává választották. Még Göttingenben lefordította és jegyzetektel látta el Werner Ábrahám A köveknek és értzeknek külső jegyeiről szóló művét (Göttingen1782). Később megjelenttette Magyar mineralógiáját (Kolozsvár 1786). Irodalmi és művelődéstörténeti érdeklődésére vall esztendőnként kiadott Parnassusi időtöltése (-VII.kötet, Nagyszeben 1793-18oo). Ő írta az első Magyar geográfiát (I-II.kötet, Nagyszeben 18ol-2.). – Benkő a természethistória és német nyelv mellett földrajzot is tanított Nagyenyeden és sokban gyarapította Csoma idevágó ismereteit. Az akkoriban megjelent Parnassusi időtöltés III.kötete Napkeleti utazók címen fontos útleírásokat közölt, melynek adatait keleti utja során Csoma eredményesen hasznosithatta. Különösen hasznos lehetett számára Nibur 176l-ben kezdődő északafrikai és ázsiai expedíciójának története, mert a dán kutató útvonala részben egybeesett azzal a területtel, amelyen Csoma is haladt. Ugyanúgy értékes információkat nyújthatott Benkő Magyar geográfiájának II. kötete a Csoma által is érintett területek tálalásával, az itt élő népek nyelvének, műveltségének,vallásának és történelmének leírásával.

 
Gyulay Károly
Actor
nascut 30.12.1934 la TIRGU LAPUS .

Show Actor (20 titles)
1980Indul a bakterház (TV movie)
Marhakereskedő
1979Képviselö úr (TV movie) (as Gyulay Károly)
1974Pókháló
Shop Owner
1973Csínom Palkó
Koháry szakácsa
1973Egy srác fehér lovon
Brigádtag
1971Végre, hétfö!(as Gyulay Károly)
1971A halhatatlan légiós
Író/az igazi Trebich (as Gyulay Károly)
1971Derzhis za oblaka
Józsi, waiter
1971Egy óra múlva itt vagyok (TV mini-series)
Főhadnagy
Megfordult a szél(1971)… Főhadnagy
1970Csak egy telefon
A főmérnök (as Gyulay Károly)
1970Der schwarze Graf (TV series)
Cheri-Bibi
1969Imposztorok
Lajtabánság kormányzó tanácsosa (as Gyulay Károly)
1969Those Who Wear Glasses
Valkó munkatársa
1969Krebsz, az isten
A stáb tagja
1968Bondage
1968Bors (TV series)
Lukács Ödön
A futár(1968)… Lukács Ödön (as Gyulay Károly)
A gyöztesek(1968)… Lukács Ödön
A különleges osztag(1968)… Lukács Ödön
A papagáj akció(1968)… Lukács Ödön
Az attasé(1968)… Lukács Ödön
1967Fiúk a térröl(as Gyulay Károly)
 
 
Ferenczy Annamária
színművész

Születési helye, ideje: Magyarlápos, 1926. május 13.

„Színházi pályafutását karénekesként kezdte 1949-ben Kolozsvárott az Állami Magyar Operában. Közben 1951-ben elvégezte a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetet. 1952-ben megvált az operától és Nagyváradra szerződött. Tizenkét évig játszott operettekben, zenés és prózai darabokban, tragédiákban, társalgási drámákban és vígjátékokban. 1965-ben társulatot cserélt, Temesvárra szerződött, ahol nyugdíjazásáig az együttes tagja volt. Szerepeinek skálája széles, legjobb alakításait drámai erő és jellemformáló készség jellemzi.”

Ferenczy Annamária színművész a Temesvári Csiky Gergely színház örökös tagja.

(In.: Magyar Színházművészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994)

FERENCZY, Annamaria

Actriţă

Locul şi data naşterii: Târgu Lăpuş, 13 mai 1926.

Studii:

1945 -1949 -Conservator, Academia de Muzică şi Artă teatrală, anul absolvirii:

1951.

Carieră:

1952 -1966 – Teatrul Oradea;

1966 -prezent – Teatrul de Stat Csiky Gergely din Timişoara;

2003 -prezent -Teatrul de Stat Csiky Gergely din Timişoara – Marionete;

1998 – membru onorific al Teatrului de Stat Csiky Gergely din Timişoara.

Roluri jucate la Teatrul de la Oradea:

Nadejda -Gorkij: Ultimii, 1954, r. Anatol Constantin;

Luiza -Bartha Lajos: Iubirea sau fetele Szalay, 1955, r. Szombati Gille Ottó;

Lady Milford -F. Schiller: Intrigă şi iubire, 1956, r. Szombati Gille Ottó;

Bocikova -Tolsztoj: Învierea, 1957, r. Szombati Gille Ottó;

Gertrudisz -Katona József: Bánk bán, 1958, r. Gróf László;

Femeia-comisar -Vsevolod Vişnevski: Tragedia Optimistă, 1958, r. I.

Alexandrescu; Yvette -Bertolt Brecht: Mama curaj şi fiii săi, 1961, r. Borbáth Magda;

Antigona -Sofocle: Antigona, 1962, r. Szombati Gille Ottó;

Cipra -Strauss: Voievodul ţiganilor, 1962, r. Gróf László;

Melitta -Hubay-Ránki: Trei nopţi ale iubirii, 1963, r. Szombati Gille Ottó;

Rédey Eszter -Móricz Zsigmond: Úri muri, 1964, r. Szabó József;

Claudi Roxan -H. Lovinescu: Moartea unui artist, 1964. , r. Szombati Gille

Ottó.

Roluri jucate la Teatrul Maghiar de Stat „Csiky Gergely“:

Canina -Ben Jonson: Volpone, 1966, r. Anatol Constantin;

Borika -Méhes György: 33 de scrisori anonime, 1967, r. Sinka Károly;

Lida Petrusova -Pavel Kohout: Aşa mare iubire, 1968, r. , Kóra Ilona;

Soţia lui Bakos Béla -Németh László: La lumina fulgerului, 1969, r. Cseresnyés

Gyula;

Doamna Carlier -Claude Magnier: Zâmbetul Mona Mariei, 1971, r. Sinka

Károly;

Szederváry Kamilla -Csiky Gergely: Paraziţii, 1972, r. Cseresnyés Gyula;

Velkovicsné -Mikszáth Kálmán: Păţania băiatului Noszty cu Tóth Mari,

1975, r. Sinka Károly;

Kabanova -Osztrovszkij: Furtuna, 1977, r. Mátray László;

Sütő András: Mama promite somn uşor, 1978, r. Cseresnyés Gyula;

Domnişoara Katica -Vörösmarty Mihály-Görgey: Secretele voalului, 1980, r.

Farkas István;

Zoitica -I. L. Caragiale: O scrisoare pierdută, 1980, r. Dan Radu Ionescu;

Pernellné -Moliére: Tartuffe, 1983, r. Dan Radu Ionescu;

Doamna Somosi -Sütő András: Bocet vesel pentru un fir de praf rătăcitor,

1984, r. Klein Magdalene;

Szidonia -Csiky Gergely: Bule de aer, 1991, r. Miszlay István;

Bunica Eugenia -Sl. Mrožek: Tango, 1993, r. Laurian Oniga;

Carlotta -Jean Anouilh: Chér Antoine, 1993, r. Alexandra Gandi;

Bruchner Adelaida -Örkény István: Joc de pisici, 1994, r. Kovács Ferenc;

Fermina -Wasserman-Leigh-Darion: Cavalerul de la Mancha, 1995, r. Vas

Zoltán Iván;

Marcellina -Beaumarchais: Nunta lui Figaro, 1996, r. Merő Béla;

Lidera femeilor, lup, maimuţă -Dés-Geszti-Békés: Cartea junglei, 1997, r.

Vas Zoltán Iván;

Estelle -J. P. Sartre: Uşi închise, 1997, r. Alexandra Gandi;

Kleontisz -Moliére: Amphitryon, 2004, r. Csáki Csilla;

Apariţie -Bernard Marie Koltes: În singurătatea lanurilor de bumbac, 2004,

r. Ionut Totu Anghelescu;

Lola Csornája -Gorkij-Csemer-Sicoe: Şatra, 2004, r. Beatrice Rancea;

Mama Maria -Salinger Richárd: Scrisul, 2005, r. Salinger Richárd;

Miu -Szép Ernő: Salcâmul mov, 2005, r. Verebes István;

Diva -Zalán Tibor: Gogol: Revizorul, 2007, r. Szabó K. István;

Domnişoară -Szörényi Levente -Bródy János: István, regele, 2007, r. Vas-

Zoltán Iván;

Cea Tăcută -Szép Ernő: Apoteca, 2007, r. Patkó Éva m. v.;

Sărbătoare zurlie, 2007, r. Trupa;

Cumpărător -Howard Ashman-Alan Menken: Prăvălia ororilor, 2008, r. Vas-

Zoltán Iván;

Dulcinea -Vadas László-Gálovits Zoltán (după Cervantes) -Don Quijote,

2008, r. Vadas László;

Soţia lui Bakos Béla -Németh László: La lumina fulgerului, 1969, r. Cseresnyés

Gyula;

Doamna Carlier -Claude Magnier: Zâmbetul Mona Mariei, 1971, r. Sinka

Károly;

Szederváry Kamilla -Csiky Gergely: Paraziţii, 1972, r. Cseresnyés Gyula;

Velkovicsné -Mikszáth Kálmán: Păţania băiatului Noszty cu Tóth Mari,

1975, r. Sinka Károly;

Kabanova -Osztrovszkij: Furtuna, 1977, r. Mátray László;

Sütő András: Mama promite somn uşor, 1978, r. Cseresnyés Gyula;

Domnişoara Katica -Vörösmarty Mihály-Görgey: Secretele voalului, 1980, r.

Farkas István;

Zoitica -I. L. Caragiale: O scrisoare pierdută, 1980, r. Dan Radu Ionescu;

Pernellné -Moliére: Tartuffe, 1983, r. Dan Radu Ionescu;

Doamna Somosi -Sütő András: Bocet vesel pentru un fir de praf rătăcitor,

1984, r. Klein Magdalene;

Szidonia -Csiky Gergely: Bule de aer, 1991, r. Miszlay István;

Bunica Eugenia -Sl. Mrožek: Tango, 1993, r. Laurian Oniga;

Carlotta -Jean Anouilh: Chér Antoine, 1993, r. Alexandra Gandi;

Bruchner Adelaida -Örkény István: Joc de pisici, 1994, r. Kovács Ferenc;

Fermina -Wasserman-Leigh-Darion: Cavalerul de la Mancha, 1995, r. Vas

Zoltán Iván;

Marcellina -Beaumarchais: Nunta lui Figaro, 1996, r. Merő Béla;

Lidera femeilor, lup, maimuţă -Dés-Geszti-Békés: Cartea junglei, 1997, r.

Vas Zoltán Iván;

Estelle -J. P. Sartre: Uşi închise, 1997, r. Alexandra Gandi;

Kleontisz -Moliére: Amphitryon, 2004, r. Csáki Csilla;

Apariţie -Bernard Marie Koltes: În singurătatea lanurilor de bumbac, 2004,

r. Ionut Totu Anghelescu;

Lola Csornája -Gorkij-Csemer-Sicoe: Şatra, 2004, r. Beatrice Rancea;

Mama Maria -Salinger Richárd: Scrisul, 2005, r. Salinger Richárd;

Miu -Szép Ernő: Salcâmul mov, 2005, r. Verebes István;

Diva -Zalán Tibor: Gogol: Revizorul, 2007, r. Szabó K. István;

Domnişoară -Szörényi Levente -Bródy János: István, regele, 2007, r. Vas-

Zoltán Iván;

Cea Tăcută -Szép Ernő: Apoteca, 2007, r. Patkó Éva m. v.;

Sărbătoare zurlie, 2007, r. Trupa;

Cumpărător -Howard Ashman-Alan Menken: Prăvălia ororilor, 2008, r. Vas-

Zoltán Iván;

Dulcinea -Vadas László-Gálovits Zoltán (după Cervantes) -Don Quijote,

2008, r. Vadas László;

 

 
Jékey Dániel és Jékey Vilma hagyatéka

1895-1945

A hagyaték valamikor 1945 után az Imre-családhoz került letétbe. Imre Magda azzal a kéréssel adta át Vincze Zoltánnak a fekete cipősdobozban tárolt iratokat, hogy majd adja át a Református Levéltárnak.

2004 áprilisában Vincze Zoltán átadta a hagyatékot és közölte a fentieket. Az iratok rendezésére és dobozolására 2004. augusztus 30-án került sor. A rendezéskor állapíthattuk meg az örökhagyók személyi viszonyait.

Dr. Jékey Dániel (Magyarlápos, 1866-Budapest, 1939) ítélőtáblai, majd kúriai bíró, az Erdélyi Kárpát Egyesület alelnöke Kolozsvárott élt, 1918-ban nevezték ki a Kúriához, akkor költözött Budapestre. Első feleségével, Kirchner Margittal 1899-ben kötött házasságot, 1918-ban elváltak. Második felesége Kabos Mária, 1938-ban elhunyt. Számos jogi szakcikket írt, Házassági vagyonjog címen pedig könyvet jelentetett meg.

Gyermekei: Jékey Vilma (1900- ) magyarnóta-szövegíró, a Pásztortűz folyóirat egyik szerzője, Jékey Dániel (1904-1914), dr. Jékey István (1906- ) jogász, felesége Borszéky Margit.

Jékeyné Kirchner Margit a válás után Kolozsvárott élt, apja halála után talán Vilma is ide költözött.

1. Jékey Dániel hagyatéka: családtörténet, EKE-kirándulások leírása (fényképekkel), válóper iratai, levelek, végrendelet.

2. Jékey Vilma hagyatéka: iskolai bizonyítványok, nótaszövegek, előadások programjai, levelezés, anyagi ügyek iratai, kórházi kezelések, fényképek,

A hagyatékból 5 gyászjelentés (Jékey, Fogarassy) a gyűjteménybe került.

                             #

Arthur Rudolf Graf Alberti von Enno (1860 - d.)

Birthdate: April 13, 1860
Birthplace: Magyar-Lapos
Death: (Date and location unknown)

Albine Gräfin Alberti von Enno (von Rainer zu Harbach) (1860 - d.)

Birthdate: November 10, 1860
Birthplace: Klagenfurt
Death: (Date and location unknown)
Managed by: ELENA RAINER HARBACH

Arthur Rudolf, Graf Alberti von Enno

* Magyar-Lapos 13.04.1860 + Amstetten 20.10.1929
Parents
Father: Hannibal Graf Alberi von Enno * 27.06.1828
Mother:Ludovica Reitmayer * 19.04.1830
Marriages

Albina von Rainer zu Harbach
* 10.11.1860

Children
  • Albrecht August Viktor Graf Alberti von Enno
  • 17.11.1889
  • Berta Ontl
  • Arthur Alberti von Enno
  • Albina Alberti von Enno
  • * 16.02.1895 N

                            #

Mitkiewicz Emanuel, Magyar Lapos, Siebenbürgen, deutsch, römisch-katholisch, Rechtsstudien, 17, bestanden mit Auszeichnung ...

Mitkiewicz Emanuel Magyar Lapos, Siebenbürgen deutsch römisch-katholisch Rechtsstudien 17 bestanden mit Auszeichnung
1871 1874 1875 1876 1877
IIB V VI VII VIII

                                                     #

O alta familie nobiliara din TIRGU LAPUS

Ajtai de Magyarlapos

Și inca una :

Varga de Magyarlapoș

Aceste familii sunt inscrise în documentele despre  familiile  nobiliare din Ungaria și Transilvania .  

 

                                    #

Anna maria Schoenpflug von Gambsenberg: Re: csaladfakutatas
Czimier/Wappen Antal de Sztojkafalva. 1700 geadelt. Kaiser Leopold.
Anna Maria Schoenpflug von Gambsenberg

Az üzenethez ez a kép is kapcsolódik.
Az eredeti méretben történő megtekintéshez kattintson a képre!

 
 
ANTAL DE ( JOSIP LAPOS )-TIRGU LAPUS
ANTAL DE ( SZTOJKAFALVA )-STOICENI

                              #

 

1434 Sándor Biró Haberdasher and drapery product traders Magyar-Lápos Târgu Lăpuş (ro) Alexander Rőfös- és kézműárú-kereskedők

 

Donogány Jakab (Magyarlapos, 1829Borszek,1877. augusz tue 2.) orvos
Tanult szülővárosában és Kassan, azután a pesti egyetemen az orvosi tudományokat hallgatta, hol 1852-ben orvosdoktor lett, mire Aslo feher varmegye és Nagyenyed főorvosa volt.
Vegytani készítmények. Schulek Sándor után magyarra fordította, némely készítményekkel és vegytani szótárral bővítette. Pest, 1851. (Ism. Orvosi Hetilap 1857. 447. l.)
 
 
Kovács Dezső (Magyarlápos, 1866. dec. 29. – 1935. jún. 17. Kolozsvár) – író, kritikus, szerkesztő. A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett (1887), magyar-latin szakos tanulmányait a Ferenc József Tudományegyetemen végezte (1891). Egykori iskolájában kezdte pedagógusi pályáját, hat év után választják meg rendes tanárrá (1897), majd a Református Kollégium igazgatója (1910-33). Nemzedékek egész sorát nevelte, tanítványai voltak: Áprily Lajos, Kós Károly, Szabó Dezső. Közben lankadatlanul végezte irodalomszervező munkáját. 1899-től az EIT tagja, 1908-tól titkára, 1922-től alelnöke. 1910-től a KZST tagja.

Már egyetemi hallgató korában feltűnnek elbeszélései, karcolatai a kolozsvári és budapesti lapokban. Thury Zoltán és Petelei István bátorítja írásra, Kiss József személyesen keresi fel bécsi katonáskodása idején s kér tőle írást A Hét számára. Két diákkori barátjával, Bede Jóbbal és Fekete Nagy Bélával együtt Trifólium (Kv. 1891) c. közös elbeszéléskötetben jelentkezik, majd Kolozsvári Lapok címen szépirodalmi és társadalmi lapot indít (1898-99), kiforrott íróként mutatkozva be novelláival. Első önálló elbeszéléskötete, a bányász-tárgyú Apró komédiák (Kv. 1900) drámaiságával és mindenen átderengő humorával egyaránt a kritika elismerését váltja ki, a Szabó Samu kollégiumi tanártársával együtt szerkesztett Mátyás király emlékkönyv (Kv. 1902) keretében pedig anekdota-feldolgozásaival aratott sikert. Mégis majd csak negyedszázad múlva lép újabb gyűjteményekkel az olvasók elé az Apostolok és csavargók (Kv. 1924) és az ugyanekkor megjelenő Ballag már a vén diák c. köteteivel. A halálát követő esztendőben az ESZC ad ki válogatást írásaiból Kollégiumi történetek és egyéb elbeszélések c. alatt (Kv. 1936) Maksay Albert gondos, az író szociális érzékét előtérbe állító bevezető tanulmányával. Újabb válogatás elbeszéléseiből és anekdotáiból 1970-ben jelenik meg a Kriterion gondozásában, Nagy Géza bevezetőjével (A kísértő).

Írói eszközeit tekintve a magyar próza realista hagyományait követi, tematikában, társadalombírálatban viszont az útkeresők közé tartozik. Az élet peremére szorítottak, földéhes mezőségi parasztok, napi gondokkal küszködő kispolgárok, hivatalnokok, meghasonlott művészlelkek, kétes egzisztenciájú kisemberek a hősei. Az írói szenvedély olykor lázító indulattá fokozza a szegények fölé hajló együttérzését. Determinisztikusan felfogott helyzetei némiképp Petelei István tragikus történeteire emlékeztetnek, ugyanígy a lélekrajzban is érezzük a jeles erdélyi novellista példaadását. Az ő elbeszélései azonban epikusabbak, párbeszédei nem olyan tömörek, mint a Peteleié, hiányzik belőlük Thury Zoltán drámaisága is. Maksay Albert így közelíti meg egyéniségét: "...élettartalma a teljességre törekvő látás volt, s ez nem elégedett meg a befelé szemlélődéssel, hanem utakat fürkészett a részletektől az egészhez, a kicsi dolgoktól az egyetemességhez, a saját szempontoktól a közösséghez, a lélek magányától a lelkek egyetértéséhez."

Említésre méltó pályakezdő irodalomesztétikai értekezése, A dráma és regény határa (Kv. 1894), mint ahogyan érdemesek a számbavételre korabeli lapokban eltemetett színikritikái s még inkább nagy színészegyéniségekről – Szentgyörgyi Istvánról, Blaha Lujzáról, Laczkó Arankáról, Poór Liliről – készült portréi. Utolsó éveiben egy erdélyi irodalmi lexikonhoz gyűjtött anyagot; jegyzetei a készülő munkához hagyatékában találhatók.

 

Hungary stamp `MAGYAR-LÁPOS` Romania 1889 WS40505

Hungary stamp `MAGYAR-LÁPOS` Romania 1889

 

 

    1850 9kr 'MAGYAR LAPOS' (Gudlin 350p)

    Description:
    1873.01.05. 5 kr (oxidált) levélen 'MAGYAR LAPOS' (Gudlin 400 p) - Kolozsvár / 5 kr (oxidiert) auf Brief

      

     

     Dovadă că Lapușu a avut o BANCĂ (LĂPUȘANA) ! 

     

          1881 10kr 'MAGYAR - LÁPOS' (Erdély)                         

    Ștampila postei din Magyarlapos 1881   

    1881 10kr 'MAGYAR - LÁPOS'
     
     
     
     
    Magyarlápos, Przemysl-be címzett levél tartalommal, „Wegen Kriegslage unbestellbar, zurück” bélyegzéssel hadihelyzet miatt visszaküldve (megviselt állapotban)  
     
    MAGYARLÁPOS Község pecsétje
     
    [ceram_3_M.jpg]
     
    Olăritul din Tara Lăpusului s-a pierdut . A rămas doar în amintirile oamenilor si aici în seria de timbre !
     
    CP90-29 -Jud. Maramures -Tg.Lapus -Hotel -stampile 1979 CP90-29 -Jud. Maramures -Tg.Lapus -Hotel -stampile 1979 foto mare
     
     
     

     

                  Istoria omenirii este plină de suprize . Dacă căutăm în statisticile Lăpușului , vom vedea că în cadrul populației lăpușene sunt înregistrați și ARMENI .
        Cine știe asta în afara de o mică parte a populației .
         Cine sunt acesti armeni , cînd , și cum au ajuns aici .
          Ceea ce stiu eu din istorie , este că turcii au omorît un milion si jumatate de armeni , și din cauza acestui genocid , armenii s-au răspindit în întraga lume , fugind de acest prăpăd ce s-a abătut aspra nației lor .
       Domna Tulici , ce stătea lîngă rîu , la nunta mea a făcut un tort deosebit , dar am mîncat la ei cu alte ocazii și prăjituri extraordinare , care  ne arată poate tradițiile culinare a acestui popor ???!!!!!
        În articolul de mai jos , citeva informați ce le-am găsit pe internet cu privir la mica comunitate armeană din Lăpuș , iar mai jos o hartă a Lăpușuli cu legenda ei .
    Se vede ,  că de cînd cu noua democrație , se poate vorbi deschis anumite probleme istorice și de apartenență națională .

    Erdélyi Örmény Gyökerek 2008. április 13

    Bálintné Kovács Júlia

    Adatok a magyarláposi örménymagyarokról

    21. rész

    A Dr. Gábriel András Magyarlápost bemutató írása után visszatérek „adatközlőimhez”, akiknek tulajdonképpen köszönhetjük, hogy példát mutatnak mindenkinek:íme ha összeszedjük magunkat és az emlékeinket, megírhatjuk – ha töredékesen is- a valamikor Erdélyben élt, és azután szétszóródott örménymagyar családok részleges történetét. Eddigi „munkatársaim” mellé olyan valaki jelentkezett, aki mintha a magyarláposi örmények enciklopédiája lenne, mindenkiről tud, sőt, nemcsak a láposiakról, hanem a Lápos völgyiekről is. Nagyon bízom benne, hogy mi hárman, a láposi triász – Böske, Lajos és Júlia –, eléggé teljes, megbízható adatokkal tudunk szolgálni a Magyarláposon valaha élt örménymagyar közösségről, de szívesen látunk új munkatársakat is!

    És most átadom a szót szerzőtársamnak , Moldován Lajosnak aki mint írta, már a nyár folyamán értesült keresztlányától, aki egyben az unokahúga, a Nagybányán élő Moldován Györgyitől, hogy érdeklődöm a magyarláposi örmény családok múltjáról, jelenéről.

    „Őszintén be kell vallanom, hogy én mit sem tudtam eddig arról, hogy létezik az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, azt még kevésbé, hogy havi rendszerességgel füzeteket is megjelentet.

    (…) Nagy érdeklődéssel kezdtem olvasni, tanulmányozni a Füzetek tartalmát. A Fischer Jóska unokaöcsém tollából származó „EMLÉKEKRE” is rátaláltam, amelyek kissé hiányosak, de hát érthető, mert egy generációnyi idő van közöttünk, hiszen amikor Ő Désről Magyarláposra költözött 1962-ben, a Nagy Moldován Generációból már senki sem élt, legidősebb másod generációs unokabátyáim tőle távol, Egerben és Baróton

    éltek, – akkor még.

    És most hadd mutatkozzam be: Moldován Lajos vagyok, 1927. Jan. 27-én születtem Erzsébetbányán. Szüleim, sőt nagyszüleim is kereskedők voltak. Négyen voltunk testvérek, de már csak én vagyok az élők sorában.

    Az elemi iskolát Magyarláposon végeztem a Róm. Kat. Elemi iskolában, a középiskolát Kolozsváron a Piarista Gimnáziumban, ez családi hagyomány volt a láposi Moldovánoknál.(…)

    Ígéretemhez híven szürkeállományomat mozgósítva, igyekszem rendezni szükséges közlendőimet, egyben vigyázva arra, hogy a másoktól hallott adatokkal csínján bánjak: nem szeretnék ugyanis sem Pósa Lajos, sem Benedek Elek vagy Andersen babérjaira pályázni.

    Azokról a családokról szándékozom írni, akiket személyesen ismertem, jártam házaikban, beszéltem velük, már ahogy egy 8-10 éves gyermek beszélgethet a felnőttekkel. (…)

    Szándékaim szerint adataim vannak a Voith, Bárdi, Tulics, Nánási, Besenszki és természetesen a szép számú Moldovánokról. De írni fogok az erzsébetbányai Incze, Bulbuk, Frátai, Baritz családról, az oláhláposi Kissékről, valamint a különc Rojahidai Burjákról is.”

    Ennek rendkívül örvendek és meggyőződésem, hogy Böske új emlékeivel kiegészítve, és hozzátéve a magam forrásaiból szemelgetett adatokkal, gazdag anyaggal ismertetjük meg a Füzetek olvasóit.

    „Talán érdemes volna írni Lápos földrajzi fekvéséről, a lakosság ös�- szetételéről, foglalkozásáról, szóval mindarról miért lett Magyarlápos mezőváros, és hogy mi indította őseinket, hogy erre a vidékre jöjjenek új otthont keresni.

    A sorozatban szereplő és még nem szerepelt családok neve a 40-es számot is eléri, és ezekre a mai láposi polgárok is még mindig tisztelettel gondolnak, hiszen Magyarlápos központját nagy részben örmények lakták. (Lásd a mellékelt térképet.)

    (Folytatás a 15. oldalon)

    2008. május Erdélyi Örmény Gyökerek

    12

    Moldován Lajos:A magyarláposi Moldovánok Nagyapámnak Moldovan Janosnak (1826-1901) születési és származási helyét nem ismerem. Szászrégenben, vagy annak környékén volt fűszer és szeszesital kereskedése. Egyik borbeszerzési útján került kapcsoltba Szászlekencén a Kovács családdal, és annak leányával, Juliannával (1842– ?) akit rövidesen feleségül vesz. Már mint a Kovács család tagja megy Magyarláposra piacot keresni apósa borának, ahol a keresett piacot meg is találja, és így rövidesen feleségével Láposra költöznek, házat vásárolnak, ami 3 helyiségből áll: egy kis üzlethelység, egy szoba és egy konyha. Ebben a házban nyitja meg első üzletét. Fűszer- és vaskereskedését.

    Pár év múlva megvásárolja a kis ház melletti telket, ahol megépíti a nagy családi házat, 4 szoba, konyha és egy üzlethelyiség. A teljes lakterületet alápincézték a Lekencéről érkező bor tárolására. A telken építtetett egy gabonaraktárt is.

    Még kis házban megszületik az első gyermek, Moldován Tivadar (1866–1944), a következő gyermekek már az új házban születnek sorban: József, Ferenc, János az apám, Anna és Péter.

    Tivadar apja nyomdokaiba lép, kereskedő lesz, majd később átveszi apjától az üzletet. Bálintné Kovács Júlia Adatok magyarláposi örménymagyarokról 22. rész

    Mint már legutóbb jeleztem, a következő részletek elsőszámú szerzője új „munkatársunk” Moldován Lajos. Jómagam esetleg hozzáfűzhetek egyet-mást saját kutatásaimból, vagy egyéb forrásokból. Tehát szeretettel üdvözölve új munkatársunkat, kezdjük! Feleségül veszi Papp Annát, egyetlen fiúk születik, ifj. Moldován Tivadar (Dadi).

    A második fiú Jozsef (1873–1956) Kereskedelmi Akadémiát végez Kolozsváron, pár évig ott is dolgozik egyik bankban. Megnősül, feleségül veszi krasznai Szabó Vilmát. Négy gyermekük születik: Vilma, József, Margit (Gili) és Marianna. Hitel Bankot alapít „Magyarlápos és vidéke” névvel, aminek fő részvényese és igazgatója lesz.

    A harmadik fiú Ferenc (1877–1950) Budapesten végzi a Kereskedelmi Akadémiát, és M. Kir. Nemzeti Bankban kap állást. Pár év múlva Pécsre helyezik igazgatói minőségben, később, mint pécsi bankár a Központi Nemzeti Bank Főtanácsosi címet is megkapja. Nyugdíjazásáig, 1946-ig Pécsen él, majd Egerve megy húgához.

    A negyedik fiú, Janos (1881–1952) az apám Besztercén szerez kereskedősegédi képesítést, innen Kolozsvárra megy, ahol egy Gámentzi nevű örmény kereskedőnél kap állást, mint segéd. Némi tőkét összegyűjtve hazatér Magyarláposra, és itt nyitja meg fűszer és gyarmatáru kereskedését, amit később kibővít egy 20. századi „Expresszóvá”, ahol már asztalok, székek szolgálják a kedves vevő és fogyasztó kényelmét. Itt már rövid italt, törökkávét, teát, sőt „Fogarasi Desszertet” is lehet fogyasztani.

    Hamarosan megnősül, feleségül veszi Dr. Bogdán Elek elvált feleségét, kinek leánykori neve Baritz Oktavia. Felesége édesapja ma gyartanár volt Naszódon, nagybátyja pedig neves egyénisége a román kultúrának, Gheorghe Baritiu néven választják meg a Román Tudományos Akadémia elnökévé.

    A házasság rövid ideig tart. Apám az elsők között kap behívót 1914-ben a világháború kitörésekor. Az üzletet Oktávi néni (ahogy a családban nevezték) vezeti rövid ideig, amíg meg nem betegszik. Ferenc, apám bátyja végig járja vele a Monarchia valamennyi szanatóriumát, de a beteg 1917 elején meghal.

    Apám csak 1918 elején tér haza a háborúból, itthon, mint megbízhatatlan személyt 3 hónapra internálják Brassóba, József bátyjával együtt.

    Hazatérése után apám újra indítaná az üzletet, de hitel kéne hozzá. Egyik jó- ismerőséhez fordul hitelért, az erzsébetbányai Babula Lajoshoz, akitől kap is kedvezményes kamatra hitelt, azzal a megjegyzéssel, hogy „Ha majd újra nősülsz, a hozományodból megadod!”

    1920-ban apám újranősül, elveszi Babula Lajos lányát, a 18 évvel fiatalabb Ilonkát, az anyámat.

    Először nagyapám üzletében segít, majd a falu alsó végén házat épít és üzletet és korcsmát nyit. A házasságot követő első évben megszületik az első gyermek János, őt követi Ilona, majd én következem Lajos, és 10 év múlva engem követ László öcsém.

    Nagyapám ötödik gyermeke Anna (1883–1977). Nagynéném későn ment férjhez Dr. Bárdi Károlyhoz, de a házasság rövid ideig tartott a férj kicsapongó életvitele miatt.

    A hatodik gyermek Péter (1886–1900) 14 éves korában meghalt.

    A nagy Moldován családból már alig vagyunk azok, akik a Moldován nevet viseljük.

    A második generációból már csak én élek a 81 évemmel, fiam Németországban él családjával, 53 éves, egy leánygyermeke van, Eszter, valamint János bátyám leánya Moldován Györgyi Nagybányán.

    A fiam az utolsó Moldován nevet viselő férfi, vele végleg megszűnik a magyarláposi örmény eredetű Moldován családnév.

    Folytatjuk

     

    Erdélyi Örmény Gyökerek 2008. március

    Balintne Kovacs Julia

    Adatok a magyarláposi örménymagyarokról

    20. rész

    Folytatjuk Dr. Gábriel András írását, mely a Honismeret című folyóirat 2001/1. számában jelent meg, és előző részét a februári füzetünkben olvashatták

    Magyar sziget a Lápos felső medencéjében

    A Lápos az egyesült Szamos legnagyobb mellékfolyója. Az egykori Szatmár, Szolnok-Doboka és Máramaros megyék határvidékén emelkedő vulkáni hegyekben ered. Völgye északra forduló, kanyarja és a Békás szorosra emlékeztető meredek sziklafalakkal kísért hosszú szorosa felett széles medencévé tágul. Ebben román falvakkal körülvéve fekszik az egykor erős magyar többségű régi járási székhely Magyarlápos (Tîrgu Lapuş) és a szinte teljesen magyar Domokos (Damacuşeni).

    Magyarlápos református iskolája egyike volt Erdélyben a legrégibb felekezeti iskoláknak, 1873-ig működött. A katolikus gyerekeket 1821-ben lakásán kezdte tanítani a plébános. Mindkét felekezet gyerekei az 1873-ban létesült állami iskolában tanultak tovább.

    Nem szólva a láposi vásárokon játszott színielőadásokról, a műkedvelő színjátszásról. Láposon és Domokoson régebben és a közelmúltban is az énekkartette színesebbé a magyarok életét. Ott jártamkor, 1997-ben, működésük meg volt szakadva. A fiatal papok – mint egyikük mondta – a pedagógusokkal együtt remélhetőleg feltámasztják őket. A karácsonyi kántálás, húsvéti, Szent György napi locsolkodás szokása ma is él. Húsvétkor bárányt is szokás vágni. A láposi nők viseletéről Kádár József 1901-ben nem írt, szerinte “a férfiaké tűnik ki”. A közölt képen a nők egyszerű népviseletben vannak. A domokosinőkről azt írta, hogy bolti kelmét visel- nek, csak fehérneműjük házi szövésű. A férfiak akkor Láposon zsinóros világoskék spencert viseltek vörös kihajtókkal, Domokoson zsinóros fekete szokmányt. Mindkettő zekeszerű kabát volt.

    A Lápos medencéjében, feljebb a Szőcs-patak völgyének legfelső falujában az erős román többségű Tőkésen (Groşii) 244 magyart talált az 1941. évi népszámlálás. Ezek túlnyomó része a Tőkéshez tartozó Gereblén lakott. Ők már románul beszélnek, de megtartották római katolikus vallásukat. A magyarláposi plébános gondozza őket.

    A Lápos forrásvidékén a Domokos felett sorakozó Rogozon és Oláhláposon (Lapuş) túl erdős környezetben fekszik Erzsébetbánya (Baiuţ). Útközben a magas rudakra rakott kalangyákban száradó széna, a legelő bivalycsordák mutatják, hogy igazi erdélyi tájon járunk. Erzsébetbányán 1769-ben indult meg a rendszeres bányászat, miután pásztorok 30 évvel korábban arany- és ezüsttar- talmú köveket találtak. Mivel területe Oláhláposhoz tartozott, neve előbb Oláhláposbánya volt. Lakosaik többsége ma is magyarul beszél, és római katolikus, önálló plébániájuk van mintegy 1200 hívővel. Közülük sokan német és szláv származásúak.

    Az Erzsébetbánya feletti erdős környezet üdülőket is vonz a völgy alsóbb részéről.

    Oláhláposon és Rogozon jellegzetes román házakat, székely kapukhoz hasonló, de egyszerűbb kapukat, szép fatemplomot láthatunk. Rogoz temploma bélyegre is rákerült. Oláhlápos felett Rojahídja településen vasgyár működött, de 1892-ben a vasérckészlet kimerülése miatt megszűnt. A gyárat Máramarosba, Kabolapolyánára (később Gyertyánliget) telepítették át, ami a munkalehetőség elvesztése miatt érzékenyen érintette a Lápos-völgy népét. A Magyarlápos és Domokos között 1950 után létesült bútorgyárban a legutóbbi években szűnt meg a munka, fokozva a munkahelyeken amúgy sem bővelkedő völgyben a munkanélküliséget. Magyarlápos közelében még folyik bányászat.

    A régi paraszti mezőgazdaságot szerény eszközökkel újították fel. Bivalyt inkább románok tartanak. Az igénytelen, erős bivalyokkal könnyebb a nehéz talajt művelni, amiről 1901-ben 1750-re vonatkozóan Kádár József azt írta, hogy a „téren” 4, a hegyes részen 6 ökörrel lehet szántani. Ma kevés szamárfogatot is tartanak, a szamár tejét, zsírját, húsát fogyasztják is.

    A jövőn az is segíthetne, ha fellendülne a turistaforgalom. Erre Cholnoky Jenő, az 1920–1930-as évek kiváló geográfusa is alkalmasnak tartotta. Magyarláposról lehetne kajaktúrára indulni a Lápos magas sziklafalak közé zárt szorosát át. Láposon a medence déli lejtőjén sűrű fenyvessel körülvett hidegebb vizű és egy másik, fákkal nem körülvett, ezért jobban felmelegedő, duzzasztott tó kínál üdülési lehetőséget. Az utóbbi alatt is, felette is forrás fakad. Ennél a tónál kempinget terveztek kialakítani, de az elkészült építmény teteje kétszer is eltűnt. A környező hegyek bejárása, a Cibles – nem nehéz – megmászása nagy élmény. Gerebléről indulva 4-5 óra alatt lehet rá feljutni. Támaszpontul szolgálat a közvetlenül a csúcs alatt, a pusztuló régi mellett álló új kis menedékkunyhó. A Ciblesről jó időben csodálatos kilátás nyílik a máramarosi havasokra és a történelmi Magyarország északkeleti tájának legmagasabb helységére, a Radnai havasokrais.

    Folytatjuk

    Irodalom:

    Cholnoky Jenő: Magyarország földrajza, Bp. 1936.; Gunda Béla: Magyarország néprajzi csoportjai. In: A magyar nép. A művelődés könyvtára 9. kötet. Bp. 1943. 91–113. old.; Köpeczi Béla (szerk.): Erdély története. 1987. I. k. 28. térkép.; Makkai László: Szolnok- Doboka megye magyarságának pusztulása a XVIII. század végén. Kolozsvár, 1942.; Rubinek György (szerk.): Magyarországi gazdacímtár. Bp., 1911. 1057. old.; Szentgyörgyi Mária: Kővár vidékének társadalma. Bp. 1972.; Tagányi Károly–Réthy László: Szolnok- Doboka vármegye monographiája. I–VII. kötet. Dés, 1901. (Benne a különböző falvakról szóló részt Kádár József írta.); Tamás Lajos: Az erdélyi oláhság. In: A történeti Erdély. Bp. 1936. 417–475. old.

    Bálintné Kovács Júlia

    Adatok a magyarláposi örménymagyarokról

     

    A Moldován család története még jó néhány oldalon olvasható lesz, de nem tudok szó nélkül elmenni a tény mellett, hogy a családalapító Moldován János kedves feleségét ugyanúgy hívták, ahogyan engem is kereszteltek, vagyis Kovács Juliannának. (Erdélyi Örmény Gyökerek 06.2008)

     

    Az igazság az, hogy mivel „romantikusabb” hangzású volt számomra a Júlia –már csak Rómeó és Petőfi Júliája miattis –, önhatalmúlag megrövidítettem a nevem, alkalmat teremtve családtagjaim és barátaim számára, hogy ne csakfebruár 16-án köszöntsenek fel, hanem május 21-én is.

    Így legalább többször beszélgethetünk, énekelhetünk egy egy pohár itóka mellett...

    A Moldován Lajos javaslatára a Magyarláposról szóló, ismertető dolgozatnak kedvező a fogadtatása.

    „Bennem is felmerült a kérdés – írja régi munkatársam és barátom Böske tanító néni –, vajon a magyarországi, erdélyi, stb.olvasók tudják-e merre van ez a Magyarlápos? Egy nagyon fontos kérdésre kaptunk választ. Ismeretlenül is gratulálok a felvetéshez, és köszönet érte!”– Szerény tudásommal kiegészítem az ott olvasottakat.

    Magyarlápos monográfiájából másolom a következőket: 1848-ban 160 főből nemzetőrsége volt a községnek. Tisztjei Técsi Samu százados, Bak Ferenc főhadnagy, Misz Lajos és Csonka Samu alhadnagyok, Séra György és Voith Jakab őrmesterek, Gáspár József zászlótartón kívül 13 tizedes, 13 altizedes, egy dobos.

    Ez év szeptemberében az idevaló ifjúság honvédnek csapott fel, köztük volt a szabadságharcban vitézségi érdemrenddel kitüntetett Benkő József és a nagylaki s főleg a szeghegyi csata hőse és társaiért magát feláldozni akaró históriai alak: Szász Dániel. 1848. november elején Dimbul fenyegette a községet oláhjaival, melynek dühétől a Katona Miklós féle sereg egy erre húzódó csapata mentette meg, de Sziebert János sebészt, Moldován Ferenc jegyzőt, Sánta Józsit s még többeket a Dimbu vezette lándzsás oláhság elfogta, és Felső Szőcsön kegyetlenül lemészárolta…

    A Moldován Ferenc jegyző sírja és keresztje megtalálható a római katolikus sírkertben. Láttam.”

    Ez a közlés arra is rávilágít, hogy nem Moldován János volt az első Magyarláposon otthonra talált e nevet viselő örmény, hanem esetleg éppen azért ment oda piacot keresni, mert oda már voltak kapcsolatai.

    Nem lehetetlen, hogy a Voith család volt az összekötő kapocs, hiszen Szászrégenben volt pap Vojth Simon, aki ott keresztelte meg dédnagyanyámat, Kolozsvári Karolinát, majd valószínűleg ő ajánlotta be „nevelőnőnek” Voith gyógyszerészékhez a kislány mellé.

    A meggyilkolt, néhai Moldován Ferenccel való esetleges rokonságra vall az is, hogy Moldován János harmadik fiát Ferencnek keresztelteti. Böske az első világháború bizonyos láposi eseményeiről is beszámol, hogy kiegészítse ismereteinket. „Ezeket az eseményeket Kalmár János: Ködön át a mármarosi bércek című regényéből idézem” – írja.

    (Kalmárék is a magyarláposi örménymagyarok sorát gyarapították. Ez évi áprilisi számunkban Moldován Lajos az általa készített gyönyörű térképen 9-es számmal jelölte lakóházukat. B.K.J.

    Sajnos a regényben leírtak hitelesek. Anyai nagybátyám az 1900-ban született Duna Sándor is a vásárban volt nagyapámmal, aki tímár lévén a feldolgozott bőrből bocskorokat árult a környék lakosságának.

    „1918. december 3-a. A tőkési erdészeti hivatalt, az uradalmat, a paplakot és jó néhány polgári házat a környező falvakból felsereglett, éhező és kétségbeesett tömeg feldúlta.(…) Erzsébetbánya Tőkéstől 20 km-re van bent a hegyek között. A bánya a mindenkori kincstár tulajdona. A bányavároska vonzó célpontja lehet a fosztogatóknak. A polgárok féltek, és segítséget kértek.

    Nagybányán állomásozott a csatarendben visszavonuló Székely hadosztály. Az éj folyamán átjött egy szakasz a Rotundán, és állást foglalt Erzsébetbánya bejáratánál. Harminc katona, két altiszt és a parancsnokuk hadnagyi ranggal.

    A katonák láttára a fosztogatók hada megtorpant.(…) Másnap december 4. csütörtök. Magyarláposon hetivásár és a vásár alkalmával népgyűlés, amelyen a Gyulafehérváron résztvevő küldöttség tart majd beszámolót, az ott elhangzottakról, Erdély hovatartozásával kapcsolatban. Több ezer ember várható a környék falvaiból. Alapos a polgárok félelme! Megismétlődhet, ami Tőkésen történt és Erzsébetbányán nem sikerült. Kérik a parancsnokságtól a fegyveres védelmet. A parancsnokság Láposra irányítja az Erzsébetbányán állomásozó különítményt. Meg is érkeznek úgy 10 óra körül.

    A nagygyűlés a piactéren már javában folyik. A rendezők, a helyi románság prominens képviselői rendfenntartó karszalagos embereket állítanak, megtiltanak mindenfajta provokációt. Biztosítják a község módos polgárait, hogy nem történik semmi bántódásuk… de a piactér fölé magasodó községháza padlásáról egy lövés dörren, az első szekéren ülő őrmestert halálos találat éri. (…)

    Az egész pillanatok alatt történt. A négyévi gyilkos háborút túlélő katonákban már az ösztönök automatizmusa dolgozik. A két gépfegyver elkezd kelepelni. Egyenest bele a tömegbe, aztán szuronyt fel, az épületet megrohamozni, a benntlévőket felkoncolni!... Összesen 170 halott, számtalan sebesült, abszolút többségük ártatlan ember.” Amit még az emberektől hallottam, ami szintén hiteles. Az akkori bíró Szász Antal odament a parancsnokhoz, aki a kivégző osztagot vezényelte, mert már fel voltak sorakoztatva a halálra ítéltek.

    Azt mondta, és kigombolta az ingét:? Parancsnok úr! Előbb ide lövessen, mert maguk elmennek, de itt vérfürdő lesz! Belátva az igazságot felfüggesztették a kivégzést, és elvonultak, magukkal vivén a halottaikat, és a sebesülteket. A Szász Anti bácsi házának falán lévő márványtábla előtt ma is tisztelettel állnak meg az életben maradottak utódai, és nemcsak ők. Ezt az eseményt a pécsi unokbátyám Dr. Breuer birtokában levő történelemkönyvben is olvastam. Ez a véres történet megrendítette akkoregész Európát! A történetnek sajnos volt folytatása. A véres csütörtökre 1920-ban következett a megtorlás.

     

    Bálintné Kovács Júlia

    Adatok a magyarláposi örménymagyarokról

    5. rész

     

    Segíts magadon, az Isten is megsegít! Bizony ez így van. Eszembe jutott, hogy 2000-ben a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Történettudományi Tanszéke pályázati felhívására Kerekesek, Kovácsok és sokan mások címmel család- és helytörténeti dolgozatot állítottam össze, s akkor nagy segítségemre volt az akkor 73 éves nyugalmazott tanítónő Csornai Erzsébet - Breuer Böske. Nagy örömömre szolgál, hogy most is jelentkezett, s ezúttal új adatokkal is szolgált.

        „Kellemes meglepetést okozott a Füzetek szeptemberi száma. Örömmel olvastam, és felolvastam barátnőimnek templomunk történetét. Türelmetlenül várjuk a folytatást! A családokról szóló beszámoló abc-s sorrendben fog történni? Ha igen, úgy egy kevés tájékoztatással én is szolgálhatok. (...)A forrás az 194l-es kiadású Magyar Városok című könyv, VI. részében olvasható. Személyi adattár.

        Édesapámról a következőket írja a könyv: Breuer Gyula nemes, sóelosztó, Magyarlápos. Született Hadadon, 1897-ben Gölnicbányai eredetű családból. Édesapja József, kereskedő, nagyapja Pál (akit a mong-ráfia tévesen Zsigmondnak ír) gyógyszerész volt Magyarláposon, hitvese Voith Mária, akivel hét gyermeküket példásan nevelték. Breuer Gyula középiskoláját Zilahon végezte, azután kereskedelmi pályára lépett. 1940 óta mint sóelosztó működik. A róm. kat. Egyházközség képv. Test. tagja. 1915-ben hadba vonult a 23. vadász-zászlóaljhoz, az orosz és olasz frontokon harcolt, ahol megsebesült és mint 33%-os hadirokkant szerelt le. Tizedes volt. Neje Duna Erzsébet. Gyermekei: Sándor és Erzsébet (vagyis én).(...).Megtiszteltetés, hogy a mi kis városunkról, s azok örmény gyökerű családjairól a Füzetekben is szó esett. Pécsett letelepedett unokabátyámnak Dr. Breuer Pálnak is írtam ezzel kapcsolatban.

    Szerény szolgálataimat felajánlva maradok kívánva jó erőt, egészséget úgy Julikának, mint a szerkesztőség minden tagjának, hogy még sokáig olvashassuk az E.Ö.Gy. havi Füzeteit. Sok szeretettel öleli Erzsébet."

    A Breuer, illetve a Voith családra még többször visszatérünk, most azonban két képet közlünk. Voith Mária gyászjelentését, aki az utolsó terhességét meg akarta szüntetni, és belehalt.

    Az alábbi kép az Alsókosályi (Szolnok-Doboka megye) hídőrség öregbakáinak csoportképe, ahol Breuer Gyula a parancsnok látható négy bajtársával. A kép 1944-ben készült.

     

    Magyarláposon vagyunk 1940-ben

    Ezt a lapot édesanyám, Kovács Mártonné, szül. Kerekes Julianna 1940 augusztus 10-én írta. A címzett anyai barátnője, a gyermektelen özvegy, Mamus, aki bennünket 1945-ben, mikor a kommunisták orosz

    segédlettel édesapámat elhurcolták, a „dolgozóházba" zárták, és minket kilakoltattak a Dermata telepi szolgálati lakásból (Kolozsvár) - magához vett, saját otthonába. Valószínű, hogy míg nála laktunk, édesanyám visszavette a veszélyes szövegűnek tartott üdvözlőlapot, kicsit változtatott, törölt, kaparászott rajta, hogy egy esetleges ismétlődő házkutatás alkalmával nehogy bajt hozzon reánk. Megsemmisíteni nem volt lelke, legalább e képen akarta, továbbra is szeretett temploma mellett látni az Országzászlót. Álljon itt a kiegészített szöveg: „A jó Isten kegyelméből az ismét magyarrá lett szülőfalucskámból boldogan köszöntöm a mindig anyai (?) jó Kálvinista Zugh nénit. Kézcsók és csók Julika és Árpád. Sok szívélyes (?) szeretettel Etus és Juliska." A vidám hangulatú üdvözlet nem is sejteti, hogy négy hónappal előbb temették el nagymamámat. A nyugalmazott tanító néni segítségével idézzük meg a közelmúltat.

        Ezt a képet a római katolikus templom uralja. Az örmény magyarok, Novákok, Gajzágók, Voithok, Patrubánok és mások hathatós anyagi és erkölcsi támogatásával, közreműködésével épült. Mögötte volt az 1868-ban felállított járásbíróság, melyet 1885-ben telekkönyvi osztállyal bővítettek ki. Majd a levéltár is ott kapott helyet, és néhány szolgálati lakás a befelé elnyúló telken. Ma kisegítő iskola működik benne.

    A sarkon van a Tulics-ház (örménymagyarok). Tulics György kereskedő hat gyermekkel hagyta özvegyen feleségét, Irma nénit, aki a legkisebbet, Nusikát még szoptatta, mikor a férjét eltemette. Irma néni vezette aztán az üzletet, és szépen felnevelte a gyermekeket. Jóska gyógyszerész lett, Laci asztalos, Irénkével nem tudom, mi lett, Feri kereskedő maradt, az ő leszármazottja, Ferike, itt él Láposon, autószerelő, de román felesége van - Gyurka taxator volt Fülöp Dani mellett a buszon, Nusika pedig ifj. Dragomán Gusztikához ment feleségül. Id. Dragomán közjegyző volt, telekkönyvvezető. A Borkúti út másik sarkán a Tulics Pista bácsi péksége volt, azelőtt sörgyár és nagykereskedés. Felesége Uray Ilonka is örmény asszony volt. Ott is hat gyermek született. Mellette ifj. Dragomán Gusztikának volt a vendéglője, szép bálteremmel, moziteremmel. Az uradalmi intéző a Macskamezei utca elején lakott (a képtől balra nyíló utca) Breuer Ödön, valamikor sokat mulatott abban a házban, s nagy pocakját simogatva mondogatta: ez a csirketemető! Meghagyta, hogy halála után barátja, Farkas Jóska, Ödön napkor locsoljon a sírjára egy-egy liter bort. A templom mögötti házsor egy része, és a saroképület is áll még. A többiből már semmi sincs így.

        A kép bal sarkában a római katolikus templom, kerítése, majd mögötte a görög katolikus templom látható, amelyet az ortodoxok elvettek, és nem is adják vissza. Annak idején ortodox istentiszteletet az iskola legkisebb termében, a földszinten tartottak. Kis harangláb állt mellette. Látható még a Voith-féle kúria és gyógyszertár, Rosenfeld Ármin vegyeskereskedő nagykereskedése, az emeleten pedig zsidó szabóság volt. Utána a református parókia, majd a kántortanítói lakás következik. (Egyik sem áll már.) A református templomtól jobbra lévő kissé kiugró épületben volt a Bozga-féle italkimérés, majd a sort Breuer Gyula vegyeskereskedése zárja.

    (Adatközlő: Csornai Erzsébet, Breuer Böske;

    73 éves nyugdíjazott tanítónő)

    Folytatjuk

     

    Folytatjuk

    O altă versiune a istoriei LĂPUȘULUI

    Magyar sziget a Lápos felső medencéjében

    A Lápos az egyesült Szamos legnagyobb mellékfolyója. Az egykori Szatmár, Szolnok-Doboka és Máramaros megyék határvidékén emelkedő vulkáni hegyekben ered. Völgye északra forduló, kanyarja és a Békás szorosra emlékeztető meredek sziklafalakkal kísért hosszú szorosa felett széles medencévé tágul. Ebben román falvakkal körülvéve fekszik az egykor erős magyar többségű régi járási székhely Magyarlápos (Tîrgu Lapuş) és a szinte teljesen magyar Domokos (Damacuşeni).

    A medencét keleten a Kárpátok legbüszkébb vulkáni hegye, a Cibles (1842 m) zárja le, az északon emelkedők közül a Sátor (1041 m) a legjelesebb, a déliek alacsonyabbak, de több csúcsuk magasabb 600 méternél. A hegyek bányakincset, aranyat, ezüstöt, rezet rejtenek, fogyó mennyiségben. A Láposvölgyének ez a felső szakasza Szolnok-Doboka, korábban a sóbányászatról ismert Belső-Szolnok (sol=só) megyéhez tartozott. Az újabb romániai megyebeosztás szerint ez Máramaros megye, amely a Trianonnal Romániához került Dél-Máramarosból, Kelet-Szatmárból és a szolnok-dobokai területből áll. Székhelye Nagybánya (Baia Mare) lett, ahonnan tájunk autóbusszal is elérhető. Autóbusz még a Szamos-völgyi Galgó-Gilgauról jár Magyarláposra, onnan pedig más járatok indulnak a Lápos-völgy felső szakaszára és a Láposba Domokos felett befolyó Szőcs-patak völgyébe, a Cibles alá.

    Ezt a két falut Gunda Béla akadémikus, etnográfiánk nemrég elhunyt nagy öregje, a magyarság külön csoportjaként sorolja fel. Máramaros egy távolabbi városának magyar plébánosa néhány éve már nem is tartotta valószínűnek, hogy megőrizhették volna magyarságukat. Tőlük aránylag távol van néhány, az 1941. évi népszámlálás szerint még magyar többségű falu. Ilyen a Lápos mentén feljebb Erzsébetbánya és jóval lejjebb az északra forduló folyó kanyarján és Kőváron túl Magyarberkesz, tovább a Petőfi mézesheteiről ismert Koltó.

    Magyarláposon szálláshelyről való tudakozódásomra azt a választ kaptam, hogy szálloda van Láposon, de nem üzemel. Helyette azt javasolták, hogy szállás ügyben forduljak a református kurátorhoz, az pedig tovább küldött a katolikus kurátorhoz, Péter Istvánhoz. Ő népes családjával befogadott, patrónám erdőmérnök lánya Anna lett, aki éppen Magyarországra készült. Péter István autóvillamossági szerelőként ment nyugdíjba. Bányatulajdonos is volt. Naponta jár templomba. Főleg bivalytejen él. Amíg nem fordul igazán hűvösre az idő, naponta megfürdik a Lápos hidegvízű üdülőtavában. 82 évesen is vállalkozott a Cibles megmászására. 1941–42-ben életével játszva megtagadta a katonai szolgálatot azzal, hogy nem vesz részt támadó háborúban. Öt lánya közül három mérnök, egyik lánya hittanár Szászrégenben, egy másik pedig Béldy gróf-utód férjével bolthálózatot üzemeltet. Három fia iparos Láposon.

    Magyarlápos és Domokos már a korai Árpád-korban is létezett, amit az is mutat, hogy az első nagy pusztítás 1070-ben egy kun betöréstől érte őket. Magyarlápos neve az 1600-as években még Jószép- (Yosep- Magyar-, Josip) Lápos volt. A monda szerint egy Joszip nevű román alapította, akinek kecskéi voltak, és helyet cserélt egy hegyes tájon lakó magyarral, akinek lovai voltak, hogy állataik alkalmasabb helyen legyenek. A faluban vár is lehetett, amit a Vártető helynév valószínűsít. A Vigyázótetőről feltehetően tatárok betörését figyelték. Domokos eredetéről is van hasonló monda. Eszerint egy Kővárból egy románnal együtt szökött Domokos nevű rab alapította. Ő először magas helyen telepedett le, a román völgyben, de cseréltek. Egy ideig Tolvaj Domokosnak hívták (a falut talán később is), mert semmije sem lévén tolvajkodott. Domokos neve 1325-ben Szőcstő volt, mert ott fekszik, ahol a Szőcs patak befolyik a Láposba, 1393-ban már Damunkusfalva.

    Mindkét faluban éltek nemesek, jobbágyok, szabadosok, zsellérek, “kóborlók”. 1750-ből való adatok szerint Láposon 58, Domokoson 7 egytelkes nemes család, 6, illetve 9 szabados, 18, illetve 20 jobbágy, 47, illetve 7 zsellér és 8-8 kóborló lakott. Láposon a XVIII. sz.-ban a nemesek egytizede román volt. A sok láposi nemes család közül a Benkő, Kádár és Técsi család a nevezetesebb. Láposon született Benkő Ferenc, többek közt az első magyar ásványtani könyv, a Magyar mineralógia (Kolozsvár, 1786.) szerzője.

    A két falu tulajdonosa – többször is váltakozva – egy vagy több távoli földesúr vagy vár (Domokosé Csicsóvár) volt. Domokos 1503-ban több évre a moldvai vajdáé lett. Nagy bajokról az 1500-as évekből kezdődnek tudósítások. Láposról 1552-ben a “falu felét” Apahidára hajtották hosszú mezei munkára.

    A legnagyobb pusztítást azután szenvedték, amikor 1599-ben Mihály havasalföldi vajda a német császár helytartójaként Erdély ura lett. A vajda zsoldosai, mivel nem kapták meg a császártól az ígért zsoldot, raboltak, gyilkoltak az után is, hogy Basta császári biztos megölette Mihály vajdát. Makkai László adatokon alapuló számítása szerint a későbbi Szolnok-Doboka megyében akkor a magyarok 85, a szászok 88, a többnyire félreeső falvakban lakó románok 45 %-át irtották ki. Ezután kerültek a megyében is többségbe a románok. Utána 1603-ban Láposon csak 34 lakost vettek számba az 50 évvel korábbi 200-hoz képest. A közeli Nagy-Szamos völgyében jóval nagyobb arányú volt a magyarság pusztulása. 1661-ben Ali basa, hogy a szultán megbízásából megtorolja II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi trónszerző hadjáratát, Erdélyt egy Kádár József által idézett szemtanú szerint “semmivé tevé”, és Láposon, Domokoson is nagy pusztítást végzett, ahonnan tatárjai sok magyart hurcoltak el rabszolgának. Miután a törökök 1660-ban elfoglalták Nagyváradot, a Lápos-völgyiek is nagyon megsínylették martalócaik garázdálkodását.

    A helyi és a környező falvak románjai – Tamás Lajos szerint – az Anjou-korban települtek ide, Szentgyörgyi Mária szerint később is, főleg Máramarosból. Velük a magyarláposi és domokosi magyaroknak régebben nem voltak jelentős ellentéteik. Ezek csak a XVIII. század végén kezdtek kialakulni. 1848-ban a magyarok közül sokan beálltak nemzetőrnek, Láposról 160-an, Domokosról 120-an. Parancsnokuk századosként – Técsi Samu szolgabíró lett. Domokost 1848 őszén a völgyben felette fekvő Rogoz románjai felgyújtották, később a domokosiak pedig Rogozt. A láposiak akkor megvédték magukat, de a közülük elfogottakat a támadók kivégezték. A Magyarlápossal délen szomszédos Rohiba, ahol ortodox kolostor állt és áll, ide hajtották akkor a Nagy-Szamos völgyéből akasztani a magyarokat. A szabadságharc bukása után a két falu 2000 frt sarc kifizetése árán menekült meg az elpusztítástól, de Técsi Samut bebörtönözték, aki előbb kifizette az 1200 tallér fejváltságot. 1918 végén pedig, amint Láposon elmondták, a helybeli románok fel akarták koncolni a magyarokat, de ezt nem tették meg, mert akkor feljebb a Lápos-völgyben magyar katonaság állomásozott.

    A XVIII. században mindkét faluban kétfordulós gazdálkodás folyt, amelyről a XIX. században álltak át háromfordulósra. A XVIII–XIX. században abból is éltek, hogy sót fuvaroztak Désaknáról Szilágysomlyóra. Lápos határából 1863-ban úrbéri kárpótlást kapott gróf Esterházy István és Szamosújvár városa. Az előbbi utóda 1910 táján még Láposon (is) lakott és 2146 holdja volt, benne 313 kh szántóföld és 1358 kh erdő. Rajta kívül még egy család gazdálkodott nagyobb szántóföldön, 240 holdon, a többi öt “birtokos” 100 holdnál kisebb szántóterületen. A többi 509 gazdára átlagosan 4,2 kh, Domokoson 4,6 kh jutott, tehát túlnyomó részük törpebirtokon élt, amiből csak nyomorogni lehetett. Más munka után kellett nézni, el- vagy kivándorolni. A szegények a nagyobb gazdáknál lehettek napszámosok, részes aratók, harmadosok, kaphattak munkát a közeli erdőkben, bányákban. Láposon sok iparos dolgozott, ahol az 1720-i összeírás is 12 iparost, kereskedőt talált.

    Magyarláposon 1850-ben létesült postahivatal, a múlt század végén pedig már működött tej- és hitelszövetkezet, gazdakör Domokoson is. Akkor az 1901-ben közöltek szerint Domokoson a kukorica volt a fő táplálék, de búza és rozskenyeret is ettek. A földet egyszerű eszközökkel művelték, sokat tehénfogattal, Domokoson az 1895. évi mezőgazdasági összeírás szerint 90 tehénfogatot vettek száma 77 ló-, illetve ökör- és egy bivalyfogat mellett.

    Láposon hetipiacot, híres várásokat tartottak, évente négyet. A vásárokra legtöbbször színtársulat is jött. Az iskolában játszottak, nagyon lelkesen 6-7-en, 11-12 szerepes darabokat gyakori szünetekkel, átöltözésekkel. Ilyenkor zsúfolásig megtelt az iskola és nagyon megtapsolták őket. “Magyar szó színpadon a magyarság végvárában!” – írta róluk Kádár József 1901-ben.

    Magyarlápost egy 1553. és 1615. évi oklevél oppidumnak, mezővárosnak írja. Városi rangot újabban kapott, de csak főutcájának egymással szembenéző katolikus és református temploma táján kiszélesedő része városias jellegű. Mind a két templom a múlt század közepén épült. A régebbi, gótikus református templomot omladozó állapota miatt le kellett bontani. Az utcára néz az új kupolás kéttornyú román ortodox templom. Előtte van “A felszabadító román katona” szobra. Itt áll a nem üzemelő szálloda és egy másik kétemeletes épület, amelyben vendéglő is működik.

    Láposon a románok már erős többségben vannak, csaknem háromszor annyian mint 1941-ben. Közülük mintegy 1300-an ortodoxok (görögkeletiek) és 150-en görög katolikusok, akik istentiszteletüket a volt moziépületben tartják. Fatemplomuk a falu északi végén a temetőben állt. A láposi románok többsége felsőbb akaratból 1798-ban tért át ortodoxról görög katolikus vallásra, 1945 után szintén felsőbb akaratból ismét ortodoxok lettek. Az 1941. évi népszámlálás Láposon 1517 magyar anyanyelvűt vett számba. Közülük 436-an zsidók voltak, akik – mint a 271 jiddis nyelvű – nem tértek vissza a deportálásból, vagy ha haza is tértek, elköltöztek. A magyarok száma ma kevesebb mint 1941-ben, mintegy 1050-en vannak, akárcsak az 1850. évi katonai összeíráskor; kétharmaduk református, egyharmaduk római katolikus.

    Láposnak 1271-ben már volt római katolikus plébániája, Domokosnak a XIV. század elején temploma. A hitújításkor a magyarok túlnyomó része református lett, néhányan unitáriusok. Lápost 1639-ben virágzó református egyházközségnek írják, amelynek 1643-ig Domokos filiája volt. Katolikus misét újra 1737-ben tartottak Láposon, 1783-ban ferencesek költöztek a faluba, akik a harmincadházban miséztek. 1813-ban római katolikus fatemplom épült. Láposon a reformátusoknak évekig nem volt papjuk, ma már van fiatal lelkészük. Zokon vették, hogy régi papjukat Tőkés László Nagyváradra vitte helyettesének. Fiatal a katolikus plébános is, akárcsak Domokos református lelkésze.

    Domokoson kedvezőbb a magyarság helyzete, mint Láposon. Az 1941. évi 777-nél több, 950 magyar él a faluban, és szinte mind református. Az összesen 20 itteni románból 15-en áttértek a magyarok református vallására. A helyzet azonban nem ilyen kedvező, mert több magyar vegyes házasságban él, gyermekeik magyarságának megmaradása bizonytalan. Domokos új temploma magas tornyával messze uralja a táj képét. A régi 1910 táján leégett, az újat holland segítséggel tartják karban. Még régebbi templomuk Ali basa tatárjainak garázdálkodásakor égett le.

    Domokoson csak magyar iskola van, éspedig 8 osztályos, Láposon viszont csak 4 osztályos. A nagyobb gyerekek Domokosra járhatnának, de azt nem sokan vállalják, hanem a láposi román iskolába járnak. És ha már az iskolában román beszédre szoktak, többen ezen maradnak, és bonyolultabb magyar szöveget már alig értenek meg, alig tudnak magyarul fogalmazni. Láposon újabban román középiskola is épült.

    Magyarlápos református iskolája egyike volt Erdélyben a legrégibb felekezeti iskoláknak, 1873-ig működött. A katolikus gyerekeket 1821-ben lakásán kezdte tanítani a plébános. Mindkét felekezet gyerekei az 1873-ban létesült állami iskolában tanultak tovább.

    Nem szólva a láposi vásárokon játszott színielőadásokról, a műkedvelő színjátszásról. Láposon és Domokoson régebben és a közelmúltban is az énekkar tette színesebbé a magyarok életét. Ott jártamkor, 1997-ben, működésük meg volt szakadva. A fiatal papok – mint egyikük mondta – a pedagógusokkal együtt remélhetőleg feltámasztják őket. A karácsonyi kántálás, húsvéti, Szent György napi locsolkodás szokása ma is él. Húsvétkor bárányt is szokás vágni. A láposi nők viseletéről Kádár József 1901-ben nem írt, szerinte “a férfiaké tűnik ki”. A közölt képen a nők egyszerű népviseletben vannak. A domokosi nőkről azt írta, hogy bolti kelmét viselnek, csak fehérneműjük házi szövésű. A férfiak akkor Láposon zsinóros világoskék spencert viseltek vörös kihajtókkal, Domokoson zsinóros fekete szokmányt. Mindkettő zekeszerű kabát volt.

    A Lápos medencéjében, feljebb a Szőcs-patak völgyének legfelső falujában az erős román többségű Tőkésen (Groşii) 244 magyart talált az 1941. évi népszámlálás. Ezek túlnyomó része a Tőkéshez tartozó Gereblén lakott. Ők már románul beszélnek, de megtartották római katolikus vallásukat. A magyarláposi plébános gondozza őket.

    A Lápos forrásvidékén a Domokos felett sorakozó Rogozon és Oláhláposon (Lapuş) túl erdős környezetben fekszik Erzsébetbánya (Baiuţ). Útközben a magas rudakra rakott kalangyákban száradó széna, a legelő bivalycsordák mutatják, hogy igazi erdélyi tájon járunk. Erzsébetbányán 1769-ben indult meg a rendszeres bányászat, miután pásztorok 30 évvel korábban arany- és ezüsttartalmú köveket találtak. Mivel területe Oláhláposhoz tartozott, neve előbb Oláhláposbánya volt. Lakosaik többsége ma is magyarul beszél, és római katolikus, önálló plébániájuk van mintegy 1200 hívővel. Közülük sokan német és szláv származásúak.

    Az Erzsébetbánya feletti erdős környezet üdülőket is vonz a völgy alsóbb részéről. Oláhláposon és Rogozon jellegzetes román házakat, székely kapukhoz hasonló, de egyszerűbb kapukat, szép fatemplomot láthatunk. Rogoz temploma bélyegre is rákerült.

    Oláhlápos felett Rojahídja településen vasgyár működött, de 1892-ben a vasérckészlet kimerülése miatt megszűnt. A gyárat Máramarosba, Kabolapolyánára (később Gyertyánliget) telepítették át, ami a munkalehetőség elvesztése miatt érzékenyen érintette a Lápos-völgy népét. A Magyarlápos és Domokos között 1950 után létesült bútorgyárban a legutóbbi években szűnt meg a munka, fokozva a munkahelyeken amúgy sem bővelkedő völgyben a munkanélküliséget. Magyarlápos közelében még folyik bányászat.

    A régi paraszti mezőgazdaságot szerény eszközökkel újították fel. Bivalyt inkább románok tartanak. Az igénytelen, erős bivalyokkal könnyebb a nehéz talajt művelni, amiről 1901-ben 1750-re vonatkozóan Kádár József azt írta, hogy a “téren” 4, a hegyes részen 6 ökörrel lehet szántani. Ma kevés szamárfogatot is tartanak, a szamár tejét, zsírját, húsát fogyasztják is.

    A jövőn az is segíthetne, ha fellendülne a turistaforgalom. Erre Cholnoky Jenő, az 1920–1930-as évek kiváló geográfusa is alkalmasnak tartotta. Magyarláposról lehetne kajaktúrára indulni a Lápos magas sziklafalak közé zárt szorosát át. Láposon a medence déli lejtőjén sűrű fenyvessel körülvett hidegebb vizű és egy másik, fákkal nem körülvett, ezért jobban felmelegedő, duzzasztott tó kínál üdülési lehetőséget. Az utóbbi alatt is, felette is forrás fakad. Ennél a tónál kempinget terveztek kialakítani, de az elkészült építmény teteje kétszer is eltűnt. A környező hegyek bejárása, a Cibles – nem nehéz – megmászása nagy élmény. Gerebléről indulva 4-5 óra alatt lehet rá feljutni. Támaszpontul szolgálat a közvetlenül a csúcs alatt, a pusztuló régi mellett álló új kis menedékkunyhó. A Ciblesről jó időben csodálatos kilátás nyílik a máramarosi havasokra és a történelmi Magyarország északkeleti tájának legmagasabb helységére, a Radnai havasokra is.

    Dr. Gábriel András

     

    URME ARHEOLOGICE

    Târgu Lăpuş, com./oraş Târgu Lăpuş (denumire repertoriu: Târgu Lăpuş sau Lăpuş, Lăpuşul Unguresc, Magyarlápos, jud. Someş)

    Punct 1. Neprecizat
    Tip sit: neprecizat
    Descoperiri:
    1.0.0.1 topor - din piatră, în formă de calapod; datare repertoriu: neolitic; MAC
    1.0.0.2 sapă - în formă de calapod pe jumătate perforată; datare repertoriu: neolitic; MAC
    Bibliografie:
    1. Roska, M., AÉ, 1936, p.77
    2. Roska, M., Közl. Debr., 1, 1939, p.4 - 5
    3. Roska, M., Rep., 1942, p.153, nr. 44

    Punct 2. Neprecizat
    Tip sit: neprecizat

    Observatii: Trei depozite de bronzuri.
    Descoperiri:
    2.0.1 depozit - Depozit de bronzuri.; datare repertoriu: bronz final; colecţia F. Floth, Beclean
    2.0.1.1 topor de luptă - 3 piese, între care două au un tub cilindric de înmănuşare şi capul în formă de ciupercă, iar celălalt are ceafa prelungită; datare repertoriu: bronz final; colecţia F. Floth, Beclean
    2.0.1.2 topor de luptă - unul cu capul în formă de disc ţuguiat şi un celt; datare repertoriu: bronz final; colecţia F. Floth, Beclean
    2.0.1.3 seceră - una întreagă şi alta fragmentară; datare repertoriu: bronz final; colecţia F. Floth, Beclean
    2.0.1.4 celt; datare repertoriu: bronz final; colecţia F. Floth, Beclean
    2.0.1.5 brăţară - netedă, deschisă şi cu capetele subţiate; datare repertoriu: bronz final; coelcţia F. Floth, Beclean
    2.0.2 depozit - Depozit de bronzuri.; datare repertoriu: bronz final; coelcţia F. Floth, Beclean
    2.0.2.1 topor de luptă - 3 piese, între care două au un tub cilindric de înmănuşare şi capul în formă de ciupercă, iar celălalt are ceafa prelungită; datare repertoriu: bronz final; colecţia F. Floth, Beclean
    2.0.2.2 topor de luptă - unul cu capul în formă de disc ţuguiat şi un celt; datare repertoriu: bronz final; colecţia F. Floth, Beclean
    2.0.2.3 seceră - una întreagă şi alta fragmentară; datare repertoriu: bronz final; colecţia F. Floth, Beclean
    2.0.2.4 celt; datare repertoriu: bronz final; colecţia F. Floth, Beclean
    2.0.2.5 brăţară - netedă, deschisă şi cu capetele subţiate; datare repertoriu: bronz final; coelcţia F. Floth, Beclean
    2.0.3 depozit - Depozit de bronzuri; datare repertoriu: bronz final; coelcţia F. Floth, Beclean
    2.0.3.1 topor de luptă - 3 piese, între care două au un tub cilindric de înmănuşare şi capul în formă de ciupercă, iar celălalt are ceafa prelungită; datare repertoriu: bronz final; colecţia F. Floth, Beclean
    2.0.3.2 topor de luptă - unul cu capul în formă de disc ţuguiat şi un celt; datare repertoriu: bronz final; colecţia F. Floth, Beclean
    2.0.3.3 seceră - una întreagă şi alta fragmentară; datare repertoriu: bronz final; colecţia F. Floth, Beclean
    2.0.3.4 celt; datare repertoriu: bronz final; colecţia F. Floth, Beclean
    2.0.3.5 brăţară - netedă, deschisă şi cu capetele subţiate; datare repertoriu: bronz final; coelcţia F. Floth, Beclean
    Bibliografie:
    1. , AÉ, XV, 1895, p.284 - 285
    2. Hampel, J., Bronzkor, II, 1892, pl. 248, nr. 1 - 2 éi 3
    3. Téglás, G., AÉ, XXXIII, 1913, p.313
    4. Orosz, E., SzDÉ, I, 1900, p.29 - 30
    5. Marţian, I., Rep., 1920, p.24, nr. 387
    6. Pósta, B., Útmutató, 1903, p.17

    Punct 3. Neprecizat
    Tip sit: neprecizat
    Descoperiri:
    3.0.0.1 seceră - fragmentară din bronz; datare repertoriu: bronz final; colecţia F. Floth
    3.0.0.2 topor de luptă - 3 piese fragmentare de bronz; datare repertoriu: bronz final; colecţia F. Floth
    Bibliografie:
    1. , AÉ, XV, 1895, p.284 - 285, p. 192
    2. Hampel, J., Bronzkor, II, 1892, pl. 248, nr. 1 - 2 şi 3
    3. Téglás, G., AÉ, XXXIII, 1913, p.313
    4. Orosz, E., SzDÉ, I, 1900, p.29 - 30
    5. Marţian, I., Rep., 1920, p.24, nr. 387
    6. Pósta, B., Útmutató, 1903, p.17

    Punct 4. Neprecizat
    Tip sit: neprecizat
    Descoperiri:
    4.0.0.1 celt - din bronz; datare repertoriu: bronz final; MAC
    Bibliografie:
    1. Informaţie M. Petrescu-Dâmboviţa

    Punct 5. Neprecizat
    Tip sit: neprecizat
    Descoperiri:

    5.0.0.1

    neprecizat - din bronz şi de dimensiuni mici; datare repertoriu: epoca romană; MAC, nr inventar: I, 1355

    8. Magyar-Lápos. 2 drb bronz tokos véső, 1 drb lapos bronz karika, 2 drb bronz sarló. Mindkettő nyeletlen, csak az alsó végükön van egy-egy gomb, mely nyélbe erősitésükre szolgált, az egyik egyszerű körív, a másik kérdőjel alakban hajlott. 3 drb bronz korongos csákány. Kettő egyforma. Mindkettőnek fokát gombaalakú tüskétlen korong fejezi be s köpöjük nyilásait domború perém szegélyzi. Az egyiknek köpüje egyik oldalon letört. A harmadik példánynak lapos korongja van, melynek közepéből rövid peczek ugrik ki. 1 drb bronz balta, vagy amint Hampel legutóbb e fajt elnevezte (Újabb tanulmányok a rézkorról 15 a) fejsze. Pengéjének hossztengelye a vésők pengéjéhez hasonlít, de kissé körszelvényüen lefelé hajlott, a köpü tengelye e tengelyre függélyesen áll s a köpü széle bár peremes, nem áll {117.} ki a szerszám testéből. A köpü háta fölül kevésbé, alul erősebben kihajló nyúlványokkal bir, melyek a szerszám nyelének hátán feküdve, ékítették azt.

     

    Őskori bronz fejsze és csákány Magyar-Láposról, Floth Ferencz úr gyüjteményében. 3/5 nagyság
     
     

    LA VANGUARDIA ESPAŃOLA

    DOMINGO 8 SEPTIEMBRE 1940

    LA OCUPACIÓN DE TRANSILVANIA

    EL AVANCE PROSIGUE NORMALMENTE

    Bucarest, 7. — Dn comunicado oficial dice que ayer, viernes, fue ocupada sin incidentes y ordenadamente la segunda zona de los territorios cedidos a Hungría -EFE.,.

    Comunicado Hungaro

    Badiapest 7 — El jefe del Estado Mayor comunica :

    «Das tropas húngaras han alcanzado el 6 die septiembre, los fines previstos, sin ningún incidente. Han llegado a la línea general situada a unos quince kilómetros al Este de las localidadles siguientes: Nagyszialenta. Fugywasarhiely, Hagymadíalva, Margita, Magy. Ilesaholy, Erszakachi, Rrabznebeltk, Cota iBuekk, Erdoeszada, Mlszztotiailu, Lapesbenya, Felseebanya Olahlapes, Cota de Radnei y Borsa .

    Las tropas se pondrán en camino a las siete horas del día 7 para ocupaír las siguientes localidades de importancia: Mejoetelegd, Elesd, Sńlagysonlyo, SzidagyeSch. Nagyhanyia, Magyarlapos, Naszod. y Regio Superior -del Reino Magyszanos»

     

     

     

    Pe malul Lăpușului pe în drum spre Șoșba era o clădire mare impozantă  ridicata ce deal , și o casș mai mica la poalele dealului la drum. O curte mare și dacă-mi amintesc bine un copac mare în curte .

    Tîrziu am aflat că această casă a aparținut lui HAȚEGANU unul din marii lideri politici ai Transilvaniei interbelice .

    Emil Haţieganu, liderul românilor din Ardealul ocupat, putea să acţioneze pentru ameliorarea situaţiei lor?
    El era preşedintele nostru. A scăpat mulţi români persecutaţi. Împreună cu un prieten de-al meu un avocat foarte bogat, Axente, cu peste 1000 de jugăre de pământ, am mers la el să intervenim să-i scape pe mai mulţi români care dezertaseră din armata maghiară sau din detaşamentele de muncă forţată. Ungurii îi arestaseră şi voiau să-i împuşte. Haţieganu stătea la Târgu Lăpuş era căsătorit, culmea, cu o unguroaică. Haţieganu i-a scăpat imediat, era în 1944, a negociat cu ungurii.
    (Viaţa spectaculoasă a părintelui Alexandru Nicula din Dej-:
    Toma Roman Jr

     

     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     

     

     

     

     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     

    Lápos (Magyar-).

    Nevének változatai: 1291-ben*Hazai Okmtár VI. 361. Dl. 30132. Lapus. 1325-ben*Erdődy ltár Galgóczon. és 1500-ban*Km. prot. Michael 17. és Neoreg. D. 4. Yosyplapos. 1506-ban*Dl. 30911. Lapos. 1553-ban*Transilv. fasc. 9. nr. 69. Magyarlapos. 1584-ben*Lib. Reg. I. Sigism. Báthory 251. Lapos. 1598-ban*Km. Szolnok int. B. 15. Magyar-Lapos (oppidum). 1602-ben*Orsz. ltár. Unger-Lapos. 1607-ben*Torma cs. ltára. Joseph-Lapos. 1608-ban*5. Lib. Reg. 72. Josip-Lapos (oppidum). 1612-ben*Torma cs. ltára. Magiar-Lapos. 1612-ben*Erd. kanczell. 1700. 147. sz. Josip-Lápos. 1615-ben*Km. Szolnok int. D. 11. Josziplápos (oppidum). 1659-ben*27. L. Reg. 78. és 86. Magyar-Jósip-Lápos. 1721-ben*E. F. L. XII 1/2. Magyar-Jósip-Lápos. 1750-ben*Erd. főkormsz. ltár. Magyar-Lápos. Oláhul Lapusu. 1857-ben*Orsz. ism. tábla 22. lap. Magyar-Lápos mezőváros.

    Magyar-Lápos előnevét magyar lakosaitól, utónevét Lápos vize után kapta. 1727-ben*Megyei ltár. Jószip, Josep neve a és szép összetételéből alakult.

    Sík téren, az oldalokra is kiterjedőleg fekszik, keresztül foly rajta a Lápos folyó. Deéstől 42.1 kilométernyire a magyarláposi járásban.

    A hagyomány szerint egy Jószip nevü oláh lakta volna e községet, kinek sok kecskéje volt. A mai Budafalván (előbb Ungurfalva) pedig magyar ember lakott, kinek vagyona lovakból állott. A kecskének hegyes, erdős hely, a lónak térség, lapály kellett; ez okból Joszip az ungurfalvi magyarral cserélt, ezen egy magyar család lett volna alapitója Magyar-Lápos nagyközségnek. Ezt a mesét úgy látszik, azért költötték, hogy Jószip- és Josep-Lápos nevét kimagyarázhassák, holott ez alatt, mint láttuk, jó és szép értendő.

    Magyar-Lápos 1291-ig Szolnokvárához tartozó föld volt, azon évben azonban III. Endre király, mivel vele Albert osztrák herczeg ellen viselt {6.} hadjárataiban részt vett,*Hazai Okmtár VI. 361. Dl. 30132. azt a Losonczi Bánffyak ősének Dénes nádor fia: Dénes ispánnak adományozta Ezen Dénes fiaitól Lápost a XIV. század elején uralkodó zavaros időben a hatalmas László erdélyi vajda jogtalanul elfoglalta, kik birtokukat újra csakis 1315-ben*Dl. 29995. és Bánffy ltár. Fejér Cod. Dipl. Tom. VIII. vol. 1. 556. Róbert Károly parancsára nyerték vissza.

    A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben*Gr. Erdődy ltár Galgóczon. megejtett osztály szerint Lápos Bánffy Tamásnak jutott, később ott vám is emeltetett.*Gr. Bánffy ltár S. 13.

    1381-ben*Dl. 28357, 28585. a Régeni Bánffy István fiai közti osztály szerint Lápos felerésze László, István, György és Albert közt négy részre osztatott.

    1500-ban*Km. prot. Michael. 17. és Neoreg. D. 4. Bánffy János fia János, Bánffy Mihály fiai: Imre, Péter, András és Mihály a birtokukban lévő Magyar-Lápos egyik felét Bánffy László s fiai Miklós és Ferencz, Bánffy György fiai Ferencz, István és Zsigmond, ezen Ferencznek fiai Kristóf s azon Istvánnak fia László pedig a birtokukban lévő másik felerészt Csicsó urának, István moldvai vajdának és fiának Bogdánnak eladják.

    1553-ban*Transilv. fasc. 9. nr. 69. Csicsóvár tartozéka a Lápos vidékén, az ottani vámmal és két kövü malommal. Birái: Biró Osvát és Fekete Imre.

    1566-ban Lápos egy része Kővárhoz is tartozott, melynek itt egy két kövü malma van,*Urb. et conscr. fasc. 101. nr. 45. de a melynek nem tudják biztosan a jövedelmét.*Ebből az látszik, hogy nem régen csatoltatott Kővárához.

    1584-ben*I. L. Reg. Sig. Báthory. 251. Báthory Kristóf, utóbb Zsigmond fejedelem lakóit szűk s terméketlen területük miatt a 30-ad fizetése alól felmenti.

    1590-ben*Erd. főkormsz. 1804; 122. nemes a láposi Horváth család.

    1590-ben*Km. Lib. Reg. Sig. Báthory 20. itt a szamosujvári várnak 10 puskása volt. Névleg: Horváth Ferencz, Balázs és Miklós, Nagy Bálint, Láposi Boldizsár, Barla Balázs, Hegedüs Bálint, Kozma Péter, Láposi Tamás, Pap János.*Erd. főkormányszék 1804:122.

    1594-ben*Km. Arm. Diversae. Magyar-Láposi Boér István és Deési Margjus Péter Magyar-Lápos és hozzátartozó községek tiszttartója emlittetik.

    1598-ban*Km. Szolnok int. B. 15. Báthory Zsigmond e mezővárost Bellő, másként Balássi György fejedelmi tárnokmesternek és nejének Bagdi Margitnak adományozta oda Kis-Debreczen és Tordavilmával együtt, de az igtatásnál az itteni Szamosujvárhoz tartozó gyalogpuskások nevében Olajos Bálint (providus) ellentmondott.

    1598-ban*4. Lib. Reg. 102–105. Boér István emlittetik.

    {7.} 1602-ben*Orsz. ltár. Beli György birja.

    Egy 1603-ik évi*Urb. et conscr. fasc. 65. nr. 87. B. feljegyzés szerint e falu Básta Györgynek adományoztatott.

    1606 nov. 2-án*Torma cs. ltára. Rákóczy Zsigmond Joszipláposi Gáspár Mihály szolgabirót újolag megnemesiti, itteni házát, a Kozma Márton darabont és az országút között, minden közteher alól kiveszi.

    1607-ben*Torma gyüjt. Rákóczy Zsigmond fejedelem birtoka. Ekkori birája Balázs Márton, ezen kivül Bartha és Ilyés családok emlittetnek.

    1608-ban*Km. Szolnok int. D. 8, 12. k. 11. Báthory Gábor e birtokot, mely eddig Szamosujvárhoz tartozott és Domokost 15 ezer frtért Deregnyői Daróczy Ferencznek adományozta oda, de az igtatásnak Varga, máskép Joszipláposi Gáspár Mihály az itteni gyalogpuskások és szabadosok nevében ellene mondott.

    1612-ben*Torma cs. ltára. birtokosai Szilágyi János, Putnoky János, (kinek itteni tisztje nemes Farkas György), Jancsó Pál, Bálint, Csik és Gál családok emlittetnek.

    1612-ben*Erd. kanczellária 1700: 147. sz. a szamosujvári várnak itt a következő hat nemes puskása van: Kozma Márton, Hegedüs Mihály, Imre János, Abrugyi János, Biró Tamás és Fábián István. Kiskoruak: Horváth Ferencz, Balog Bálint és Boldizsár, Horváth Dénes és Dienes Balázs.

    Hegedüs Bálint Mihály és Sánta Borbála örökösei Bálint Zsuzsa, Szász Varga Józsefné Bálint György, Tamás Mária József, Szél Éva Bálint Kriska, Nt. Pávai Józsefné. Bálint Samu, Gáspár Zuszsa Bálint Borbála, Leó Mártonné József, Szász Borbála Julianna, Bányai Mihályné

    Hegedüs Bálint Mihály és Sánta Borbála örökösei Bálint Zsuzsa, Szász Varga Józsefné Bálint György, Tamás Mária József, Szél Éva Bálint Kriska, Nt. Pávai Józsefné. Bálint Samu, Gáspár Zuszsa Bálint Borbála, Leó Mártonné József, Szász Borbála Julianna, Bányai Mihályné*Torma gy.

    1613-ban*Km. prot. E. 158. Jancsó Pál Magyar-Lápos felét, melyet a fejedelemtől kapott adományban, Putnoki Jánosnak eladja.

    1615-ben*Km. Szolnok int. D. 11. Joszipláposi Gáspár, máskép Varga Mihály itteni nems.

    1616-ban*Km. prot. K. 13. és Szolnok Med. D. 31. Bethlen Gábor fejedelem ezen birtokát Daróczy Ferencz császári tanácsos, szepesi kamara-praefektus és Beregvármegye főispánjának adja hűséges szolgálataiért, de Daróczy ezen adományozott birtokot a fejedelemmel elcseréli.

    {8.} 1618-ban*Rettegi S. gyüjt. a fejedelemnek Szamosujvárhoz tartozó itteni része után a mustrára két-két kapu után Ferencz Tamás és Antal Márton*Czímerét lásd Siebm. Wb. IV. B. 15. Abth. Taf. 10. gyalogpuskásokat állitották ki.

    1620-ban*Gáspár és ltára. Torm. Gyüjt. Varga Andrást a fejedelem szabadossá tevén, itteni házát megnemesiti s 1622-ben*U. o. itteni nemes telkébe ellenmondás nélkül beigtatják.

    1648-ban*Torma gyüjt. Rákóczy György fejedelem szigoruan megparancsolja annak megvizsgálását, hogy az itteni nemesek, szabadosok és darabontok, kiktől és mely jogon kapták most élvezett jogaikat.

    1650-ben*Erd. főkormsz. ltár. nemes puskás darabont a magyar-joszipláposi Bálint család, melyet II. Rákóczy György fejedelem emelt armalis nemességre itteni lakóházával együtt.

    Joszipláposi Csonka család czímere.

    Joszipláposi Csonka család czímere.*Siebm. Wb. IV. B. 15. Abth. 90. Taf.

    1653. és 1658-ban*Torma cs. ltára. a szamosujvári uradalomnak itt 40 adózó jobbágya van.

    1658-ban*Km. Conv. Arm. V. 20. magyar-joszipláposi Csonka András, Imre András, Antal Miklós*U. o. B. 17. Szamosujvárhoz tartozó zöld vagy tessenyi puskásokat II. Rákóczy György fejedelem megnemesiti itteni telkeikkel együtt.*Kihirdetve 1703 márcz. 2-án a bethleni megyei gyülésen. Megyei jkv.

    1659-ben*27. Lib. Reg. 78. febr. 19-én Deésen kelt adománylevele szerint Barcsai Ákos fejedelem e birtokot Csicsókereszturi Torma Istvánnak és nejének Czeczeliczki Szilvássy Juditnak adja zálogba 1500 tallérba, kivéve az itteni gyalogpuskások telkeit s ezért zálogositja el, hogy a porta követelésének eleget tehessen. Még ugyanez évben Deésen, február 22-én,*27. Lib. Reg. 86. Cs. ltár. az itteni hidvámot 300 frtba Torma Kristófnak, az István fiának, adja zálogba, midőn ez fiát Kristófot megkereszteltette.

    1660-ban*27. Lib. Reg. 292. okt. 3-án a radnóthi táborból Barcsay Ákos fejedelem e birtokot uzoni Pünkösti Györgynek adja zálogba.

    1663-ban*Torma gyüjt. Simon Andrást, Imre Andrást, Molnár Andrást és Mihályt Apaffy fejedelem itteni telkeikkel együtt megnemesiti.

    1667-ben*E. F. L. III. 204. C. tanuk vallják, hogy Torma István Magyar-Láposba beigtattatta magát.

    {9.} 1667 ápr. 4-én Ebesfalván kelt adománylevelénél fogva*Torma gyüjt. Apaffy fejedelem Váradi Horváth Andrásnak, deési és máramarosi harminczadosának és neje Csoma Erzsébetnek adja (Gál Márton kertje és Szombati Miklós puszta telke közt) Joszipláposi Boér István magvaszakadtával ennek itt levő katonai egy telkét.*Fisc. ltár nr. 577. 1829. év.

    1668-ban*Torma gyüjt. Szász Andrást itteni nemesi telkébe beigtatják.

    1671-ben*U. o. márcz. 13-án kelt adománylevelénél fogva Apaffy fejedelem a magvaszakadt Boér István nemesi udvarházának egy részét Láposi Bessenyei Györgynek adja zálogba.

    1675-ben*Torma cs. ltára. egyik birtokos Joszipláposi Kis Ferencz deák és Csicsó-Kereszturi Torma István, ennek itt több Mihály és kupás nevü jobbágyai vannak.

    1676-ban*U. o. Varga, Szász, Szabó György és Molnár családbeli nemesek emlittetnek.

    1677-ben*Benkő cs. ltára. a fejedelem Boér István magvaszakadtával itt levő birtokának egy részét Horváth András és neje Kozma Erzsébetnek adta, kiket a következő évben beigtattak.

    1679 decz. 28-án*Torma gyüjt. kelt fejedelmi parancs folytán Apaffy Mihály fejedelemné kihirdettette Váraljai István szolgabiró által, hogy minden idevaló nems, puskás-darabont birtokához való jogát és kiváltságát igazolja. Ugyanezen évben készült urbárium szerint itt ekkor 5 nemesi telek volt, u. m. Gáspár, máskép Varga Gáspáré és Mihályé, ifj. Gáspár Mihályé, Szász Andrásé, Kis Ferenczé és Szász Györgyé.

    1679-beli*Erd. főkormsz. ltár. urbárium szerint a Gáspár családnak itt két nemesi telke van.

    1679-ben*E. F. L. III. 264. G. J. 205. L. Apaffy Mihály e birtokot vámjával együtt nejének Bornemisza Annának adja zálogba, ki azt Torma István árváitól 689 drb aranyon (4 frt 35 denárjával) 1680 május 22-én kelt nyugtatvány szerint kiváltván, Deési Gáspár fejérvári requisitortól Joszip-Lápos zálogösszegébe Jósika Gábor az árvák gyámja vette fel.*Torma cs. ltára. Ezen idő után a fejedelmné itteni jobbágyai Katonába (Kolozsmegye) tettek szolgálatot.

    1694-ben*Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35–56. birtokosa ifj. Apaffy Mihály.

    1700-ban*Erdélyi kanczellária 1700: 147. sz. első Leopold király Hegedüs Bálint, Marczi Mihály, Antal, máskép Domokos Mihály itteni gyalogpuskás darabontokat jogaikban megerősiti.

    {10.} 1702-ben*Erd. főkormsz. ltár. birtokosa ifj. Apaffy Mihály, Kolozsvári János, egy telkes nemesek a Varga, Bányai és Szász családok.

    1712-ben*Km. Neor D. 28. itteni nemes darabontok a Hegedüs, Marczi és Domokos családok.

    1713-ban*Erd. főkormsz. ltár. Nemes Prod. J. 1. nemes a Varga és Szász család, ötön laknak öt házban vagy két örökségen.

    1714-ben*E. F. L. IV. 256. g. a magbanszakadt II. Apaffy Mihály itteni részét a fiskus elfoglalta.

    1721-ben*E. F. L. XII 1/3 44. C. egy telkes nemes Kolozsvári János és Bessenyei Judit.

    1751-ben*Megyei ltár. nemes az itteni Szász, Varga, Hegedüs, Csonka, Sánta, Szél, Gáspár, Bányai, Toma, Balázs és Szalai, puskások Balázs és Csonka családbeliek, fizetéses tisztviselők a viceprovisor vagy algondviselő és a mercenarius.

    1754-ben*Benkő cs. ltára. Boér-Horváth-féle rész Fántya Demeter és Jánosra szállott, kik ez évben Vizi Dávidnak adják el, a mely telket Muszka vagy Fántya Demeter Vizi Andrással kétfelé osztott.

    1756-ban*Torma gyüjt. id. Gáspár András, István és János, Bányai Mihály és István, Csonka Miklós, Hegedüs György, Mihály, ifj. György és István, Balázs János, Sallai Mihály, ifj. Szász István és Borbála Csonka Jánosné, Szász Klára Balázs Jánosné, Szász Zsuzsa Sánta Ferenczné, Molnár Erzsébet Sánta Mihályné közösen fizetik a fiskus által ellenök idevaló birtokaikért folytatott perbeli költségeket.

    1759-ben*Torma cs. ltára. az itteni fiskusi részt vétel folytán Barcsay Gergelyné Naláczi Sára birja.

    1762-ben*Erd. L. Reg. XI. 118. Mária Terézia királynő e birtok felét, vagyis az Apaffy fejedelem féle részt gr. Bethlen Gábor és Mihálynak adományozta cserébe Katonáért.*E. F. L. XII 1/2.

    1763-ban Id. Szász István örökösei János, def., Mária, def. 1791 István Sámuel András Szász Kata Rettegi Litt. Farkasné Szász Ilona Sánta Józsefné Szász Sára Sánta József Mária, Miskolczi Józsefné

    1763-ban Id. Szász István örökösei János, def., Mária, def. 1791 István Sámuel András Szász Kata Rettegi Litt. Farkasné Szász Ilona Sánta Józsefné Szász Sára Sánta József Mária, Miskolczi Józsefné*Torma gyüjt.

    {11.} 1769-ben*E. F. L. III. 215. H. G. gr. Bethlen Gábor itteni részét Naláczi Sárának Barcsay György özvegyének átengedte, kitől Barcsay Ágnesre Bánffy Dénesnére szállott, kinek leánya gr. Bánffy Ágnes gr. Eszterházy Jánosné volt.

    1770–73-ban*Erd. főkormsz. ltár. összeírt birtokosok Micskei Cseh János apai-anyai jogon, M.-Láposi Csonka Sámuel apai, Martonosi Gyujtó Miklós anyai adomány jogon. (Kolozsvári Kolosvári Mihály itteni kir. harminczados).

    1744-ben*Erd. főkormsz. ltár. Hegedüs András gyermekei: Mihály, András, Judit Varga Mihályné és Anna Szász Mártonné. Egyik birtokosa Balázs András, fia Miklós, fiai András és Miklós 1775-ben.*U. o.

    Varga Ilona 1-ör Sallai Mihályné Sallai Mihály János István András 1775. 2-or Szász Samuné örökösei

    Varga Ilona 1-ör Sallai Mihályné Sallai Mihály János István András 1775. 2-or Szász Samuné örökösei*Torma gyüjt. Szász István Klára, Balázs Jánosné Sára, Sánta Ferenczné Sánta János, Ferencz, András, Mihály György, István Gáspár (Varga) Mihály *Erd. főkormsz. ltár. Gáspár Gáspár Gáspár V. Dorottya Borkuti Bessenyei Györgyné 1671 Bessenyei Erzsébet Hegedüs Mihályné Hegedüs Mihály Borbála micskei Cseh Andrásné M. Cseh Mihály 7176.

    1786-ban*U. o. birtokosai : gr. Eszterházy Jánosnak van 37 jobbágya, 5 zsellére, 4 szegénye, Szamosujvár városának 11 zsellére.

    1812-ben*Megyei ltár. Szász András és Mihály testvérek s ez utóbbinak gyermekei: Ágnes Hegedüs Bálint Andrásné s fiok h. Bálint Sándor egyik birtokos.

    1820-ban*Erd. kanczellária ltára. birtokosai: gr. Eszterházy Jánosnak van 40 telke, Szamosujvár városának 12 telke. Több szabad és adózó nemes telkesek, puskások és darabontok.

    Zöld puskás Balázs András és neje Csonka Katától 2 telek örököse Dorottya Leo Mihályné Puskás Balázs András Leo Ilona Szász Mihályné János 1820. Szász Mária Csonka Istvánné Szász Borbála Molnár Györgyné Szász János Csonka Borbála Szász Mihályné 1820 Molnár György János

    Zöld puskás Balázs András és neje Csonka Katától 2 telek örököse Dorottya Leo Mihályné Puskás Balázs András Leo Ilona Szász Mihályné János 1820. Szász Mária Csonka Istvánné Szász Borbála Molnár Györgyné Szász János Csonka Borbála Szász Mihályné 1820 Molnár György János

    1824-ben*Benkő cs. ltára. a Boér és Horváth-féle telkek tulajdonosai: Benkő József, Balázs János, Muszka László nemesek. Benkő József gyermekei: Juliánna Kerekes Samuné, Márta Mester Károlyné, Anna Kádár Ferenczné és Sándor.

    {12.} 1824-ben*Erd. főkormsz. ltár. Gáspár, máskép Varga Mihály, István, János, Miklós, Salai János és Mihály nemesek.

    1824-ben*Megyei ltár. Szász Zsigmond fiai János és Ferencz, az István fia Samu, a Mihály fia András, a Miklós fia Miklós és Mihály fia György nemesek.

    1829-ben*Ev. ref. egyh. ltára. az ev. ref. egyháznak van 3 telke, melyet Hegedüs István gondnok cserélt a fiskustól. Darabontok: Gáspár, Varga, Iszlai, Hegedüs, Balázs családok és Sallai László, Bányai Mihály, Szász István és Balázs, Mihály András.

    A Szász, Csonka, Sánta családnak és Molnár Lőrincznek együtt van 8 telke, a Szász, Csonka, Sánta, Lőrincz, Szél, Pap családnak újra 8 telke. Vizi Dávidnak, Muszka Demeternek 3 telke.*Erd. főkormsz. ltár.

    1829-ben*E. F. L. XII 1/2. a Bethlen-féle részt a Bánffy Dénes utódai birják.

    1838-ban*Megyei ltár. van 43 nem adózó, 156 adózó nemes lakosa, írni, olvasni tud 22, magyar ajku 186, oláh 13.

    1843-ban*U. o. 164 magyar, 19 oláh ajku nemes lakosa van.

    1863-ban*Urb. Wes. 93. és 173. l. úrbéri kárpótlásban részesült innen gr. Eszterházy István és Szamosujvár város.

    1866-ban*Erd. főkormsz. ltár. nemesi jogú birtokosai: gr. Eszterházy István s az Albisi, Bak, Balás, Bálint, Balla, Baló, Bányai, Barta, Becsi, Benkő,*Árkosi Benkő János és Ádám nemeslevelét 1803-ban hirdették ki (Megyei ltár selejt. 333. sz.) Beregszászi, Bernárdi, Bese, Biró, Bogya, Breuer, Csató, Cseh, Csonka, Deési, Dragomir, Erdélyi, Fejér, Fejérvári, Gáspár, Gergely, Göcze, Gyermán, Haragos, Hegedüs, Horváthi, Imreh, Joó, Kádár, Kapolnicsán, Kalacsi, Katona, Kerekes, Kis, Kohán, Koncz, Kovács, Lémon, Lőcsei, Lőrincz, Megyaszai, Miskolczi, Molnár, Nagy, Olosz, Onicza, Opris, Pál, Pap, Pásztor, Pávai, Rácz, Rohián, Sánta, Sallai, Sebők, Séra, Sram, Szász, Szabó, Szénási, Székely, Szél, Szepesi, Szilágyi, Tamás, Toma, Trif, Técsi családok, összesen 271 fővel.

    Técsői Técsy család czímere.

    Técsői Técsy család czímere.

    A Técsői Técsi család őseit, Istvánt testvéreivel Györgygyel (1671) és Annával 1649 február 4-én III. Ferdinánd nemességre emeli s ezt {13.} Szathmárvármegyében Batizon 1652 jul. 9-én kihirdetik Laknak Nagy-Bányán, hová Istvánt papnak választották meg, de nem fogadta el.*Szathmárvármegye ltára. Igt. Sz. 2766. köt. 44. Oromány 28. sz. Ez Istvántól származik le a család (1649–1675), kinek fia Samu (1695–21722), ennek Samu (1722–1760), ennek fia Samu (1752–1802), neje Poroszlói Tóth Julia (A Tóth család utódai Kolozsvártt laktak a Magyar-utczában, nemeslevele Técsy Kálmánnal Deés),*E családnak 1606 aug. 29-én Bocskay Istvántól nyert eredeti armális levele a főegyházi Szabó, máskép Técsi család 1672. jun. 9-én Apaffy Mihálytól szerzett eredeti armálisával együtt, valamint az I. Lipót által 1688. okt. 25-én nemességre emelt (técsői) Kató család armálisának hiteles másolata Técsy Kálmán birtokában van Deésen. fiok Sámuel (1790–1862. Ez telepedett M.-Láposra), szolgabiró, neje Bernádi Károlina, gyermekeik: 1. Sámuel (1830), neje Sántha Mária, leányuk Róza, 2. Kálmán (1834–1890), neje Sorger Amália, fiok az élő Kálmán, kinek Schilling Erzsébettől 2 leánya és egy fia van, 3. Károlina, férje Léczfalvi Gyárfás Ferencz szolgabiró s fiok Gerő.

    Jelenlegi birtokosai (1898-ban): gr. Eszterházy István: 2116 h. Lőrinczrévei Bárdy Károly és neje öröklés és vásár. Kádár János 115 h. Técsy Kálmán 184 h. Magyar-Lápos községe 841 h. Ev. ref. egyház. Vásárolt birtokok: Hirsch Ignácz örökösei 376 h. Topán József 107 h. Szász Dániel és József öröklés és vásár, Kupás Samu öröklés és vásár.

    Tartománya: 1500-ban*Km.prot.Michael 17. Alsó-Szőcs, Borkút, Macskamező, Dánpataka és Rohi.

    1553-ban*Transilv. fasc. 9. nr. 69. Magyar-Lápos, Domokos, L.-Debrek, Libaton, Szászmező, Macskamező, Disznópataka, Dánpataka, Borkút, Drágyia, Rogoz, Alsó-Szőcs, Rohi.

    Lőrinczrévi Bárdy cs. czímere.

    Lőrinczrévi Bárdy cs. czímere.*Első ismert őse Bárdi Péter fia István, a tanuló, kit Apaffy Mihály fejedelem, miután Lőrinczével Koncz Gábor és neje Jósika Judit s fiok József, Ferencz és Éva felszabaditottak – czímeres nemességre emelt Fogarason 1682-ben, nemeslevele kihirdetve a fogarasi országgyülésen 1684 márczius hó 21-én, Zabolai Mikes Kelemen protonotar aláirása alatt.

    1584-ben*I. Lib. Reg. Sigism. Báthory 251. M.-Lápos, Domokos, Rogoz, Alsó-Szőcs, Oláh-Lápos, Libaton,*Eladományoztatott 1598-ban (4. Lib. Reg. 102–105.) Székely Mózesnek, a későbbi fejedelemnek. L.-Debrek, Borkút, Macskamező, Karulyfalva, Bojérfalva, Kohpataka, Dánpataka, Disznópataka, Rohi, Ungurfalva, Kupsafalva, Debreczen, Boérpataka, Ünőmező, Rohmező.

    1603-ban*Urb. et conscr. fasc. 65. nr. 87. 22 falu tartozik hozzá: M.-Lápos, Rogoz, Libaton, Ungurfalva, Kupsafalva, (Lápos)-Debrek, Sztojkafalva, Debreczen, Borkút, Kohpatak, Macskamező, Dánpatak, Karulyfalva, Disznópatak, Alsó-Szőcs, {14.} (Torda)-Vilma, Rohi, Ünőmező, Boérfalva, Drágya, Petyeritye, Kosztafalva. Domokos és Oláh-Lápos eladományoztattak.

    Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban*Transilv. fasc. 9. nr. 69. Szent-Mártonnapon évente jobbágyaik egyik fele 16, másika 8 denárt fizetett.

    1552-ben*U. o. adtak három ökröt, öt tehenet, 16 bárányt, csirkéket, libákat, tojást, vajat, sajtot és még többfélét, melyeknek se szerit, se számát nem tudják, mindazonáltal értéke 25 frt és 31 denár, a törvényes kellékeken kivül Rettegre a tisztnek 72 köböl zabot adtak, a mi 24 frt és 34 denárt ért meg, a falunak felét erőszakkal Apahidára hajtották szolgálattételre s ott kaszáltak, csépeltek, arattak s az erdőkből épületfákat, gerendákat vittek a Bank malma számára. Fekete Imre idevaló birótól 2 farkasbőrt a tiszt részére erővel elvittek, a mi megért 2 frtot.*Bővebben Csicsóváránál. Ezeket a Bank Pál emberei vették fel rajtuk.

    Harminczadosok: 1593-ban*Torma gyüjt. Deési Margius Péter udvarbiró. 1713-ban*Torma gyüjt. Turkulecz Miklós. 1756-ban*Torma gyüjt. Csomortányi Vizi Dávid. 1770-ben*Torma gyüjt. Kolozsvári Mihály. 1782-ben*Torma gyüjt. Hoffer Ferdinánd.

    Magyar-Lápos nagyközség a vidék központja. Szabályos utczái, kereskedései s főleg újabb épületei által kellemes benyomást tesz az utazóra. Lakossága jobbára magyar. Az oláhok a múlt század második felében kezdenek megtelepedni, midőn a község fele a fiskus birtokába került s ugyanekkor jelennek meg örmény lakosai is; az izraeliták a jelen század 3-ik évtizedében huzódnak meg. Jobbára földmiveléssel, baromtenyésztéssel foglalkoznak, de köztük több kereskedő és iparos is van.

    Épületei fából, kőből és téglából valók zsendelytető alatt, legtöbb a két szoba és konyhából álló lakás. Gazdasági épületei a lakóháztól távol vannak épitve.

    A láposi magyar népviseletben a férfiaké tünik ki. Világoskék spenczert hordanak apró gombokkal, fekete zsinórzattal, vörös kihajtókkal. Nyáron az idősebbek is bő gyolcslábravalót viselnek.

    A községtől északra lankás oldalon az ebből kiemelkedő ormon látható egykori várának helye, melynek egyik dombját „Vártetőnek” nevezik. Ettől keletre a „Vigyáztető” az előbbihez hasonlóan kiemelkedő ormon, melyről az egész vidék látható. Itt ügyelt rendesen vezetőnk szerint, a tatárjáráskor az őrség, hogy ébren van, kezében zászlót kellett tartani. Erre figyelt a vidék népe, ha a zászlót nem látta, sietett menekülni.

    Többször érte e községet pusztulás. 1070-ben*Thuróczi. Cronica Hung. Bud. II. rész 127. és Erd. Muz. Évk. Kovács István. 92. l. 1860. évf. a Nagyváradig pusztitó rabló kunok N.-Bánya felől e vidéken keltek át s huzódtak a {15.} közelgő magyar sereg elől Kerlés felé. A legnagyobb pusztulás 1602–1603. év között*1603 Urb. et conscr. 65–67. a Básta idejében érte.

    Brandenburgi Kata Bethlen Gábor fejedelemné itt járt.*Rumi Hist.

    1643 ápr. 28-án*Deés város ltára. erre volt egyik főút Huszt vára felé.

    1646-ban deczember és 1647 január havában itt és a vidékén a pestis nagyban dühöngött.*K. Papp Miklós. Történeti Lapok III. k. 663. l.

    1657 junius havában II. Rákóczy György szomoru kimenetelü lengyelországi hadjárata alatt a lengyelek országunkba beütvén, Szinyérváraljáig, Nagybányáig kegyetlenül égetni, pusztitani, rabolni kezdék, Barcsay Ákos helytartó nehány ezerből álló csapatot küldött, Szalárdi szerint*Siralmas Magyar Kronika. Nemzeti könyvtár 314. l. Jozsef-Láposáig, nehány zászlót küldtek a lengyel hirnek tudására. Enyedi István Rákóczy György veszedelméről*Rákóczy György veszedelméről. Erd. Tört. Ad. Segesvári B. Naplója. IV. k. 237. l. azt írja, hogy Barcsay rákháton küldé hadát a lengyelek ellen, „de az sietség miatt egy hétig is három vagy négy mérföldnél többet nem jönnek vala el; sokára Jozip-Láposára és Domokos vidékire érkezvén, a lengyelek helyett ott tartottak vala erős harczot, mint gunyosan irja, a disznodi, tyukodi és ludaméri ellenséggel, ugy annyira, hogy ott a táján csak éjfél s hajnal jelentő kakas is elvétve találtatnék”.

    1661-ben*Katona T. 33. p. 252–3. l. a Kemény Jánost üldöző tatár sereg pusztitotta.

    Magyar-Lápos nagyközség.

    Magyar-Lápos nagyközség.

    {16.} 1803-ban*Megyei ltár selejt. 104. sz. a „Ptyetris”–nagybányai út itt veszélyes lévén, őrök állittattak fel.

    1848-ban*Kádár. Belső-Szolnok-Dobokam. Tört. 1848–49-ben. 49. l. 160 főből álló nemzetőrsége volt. Tisztjei: Técsi Samu százados, Bak Ferencz fő-, Misz Lajos, Csonka Samu alhadnagyok, Séra György és Voich Jakab őrmesterek, Gáspár József zászlótartón kivül 13 tizedes, 13 altizedes, egy dobos.

    Ez év szeptemberében az idevaló tanuló-ifjuság honvédnek csapott föl, köztük volt a szabadságharczban vitézségi érdemrenddel kitüntetett Benkő József és a nagylaki s főleg a szeghegyi csata hőse és társaiért magát feláldozni akaró historiai alak: Szász Dániel.*U. o. 225–226. l. Magyar Polgár Nagy naptára. 1873. év.

    1848 november elején Dimbul fenyegette e községet oláhjaival, melynek dühétől a Katona Miklós-féle sereg egy erre huzódó csapata mentette meg, de Sziebert János sebészt, Moldován Ferenczet, Sánta Józsit s még többeket a Dimbul vezette lándzsás oláhság elfogta s F.-Szőcsön kegyetlenül lemészárolta.*K. J. Dob. Tört. 121.

    Katona Miklós hadseregének, a deési szerencsétlen csatája következtében, az itt elhelyezett őrségre visszavonulván, Mihalás mintegy 600 határőrrel s 10000-re tehető oláh lándzsás csapattal, mely számos elfogott, halálra kinzott magyart hurczolt magával, Rohiból felszólitotta Lápost a fegyver letevésére, 2000 frt hadi sarcz lefizetésére, különben az egész községet hamuvá égeti. Kezesekül Técsi Samu szolgabirót, Bak Ferenczet, Kádár Ferenczet és Lajost letartóztatván, a Bartabikk dombon az akasztófa alatt hálatta, kivánságának a község eleget tévén, miután Técsy is lefizette az 1200 tallér fejváltságot, a rablástól, gyilkolástól megkimélte. Az oláhság megjelenése a lakosságot oly rémületbe ejtette, hogy papjukat, Albisit kérték, lássa el őket úrvacsorával, mielőtt mindnyájukat legyilkolnák.*U. o. 144. lap.

    Técsy szolgabirót azonban 1849 év végén újra elfogták, a szamosujvári börtönbe vetették s ez alatt a szabadságharczban szolgált fiát Kálmánt besorozták, a honnan herczeg Schwarzenberg szabaditota ki, a ki egy a Cziblesen történt szerencsés medvevadászat rendezéséért Técsyt megkedvelte, ezen felül egy aranyozott ezüst serleggel is megajándékozá.

    Peres ügyeit az 1679-beli*Torma gyüjt. urbarium szerint a következőképen intézték el: „Mikor a jobbágy embernek a darabont emberrel van peri, olykor az ő tizedesek alatt perlettek ugy mindazonáltal, hogy mind a két részről {17.} hütös emberek voltak a törvénytevők, ha pedig a darabont embernek volt dolga a jobbágy ellen, olykor a f. birótól kért törvényt és a darabont emberek közül is szoktak jelen lenni a törvényen; az puskások is azelőtt az f. birótól kértenek törvényt és onnan is hallgattatnak, de már két esztendőtől fogvást azon forumon nem akarnak törvényt állani és velek egyetérteni, noha a határt együtt birják, hanem az ő magok kapitányukra, hadnagyukra adnak.

    A vérbirság 12 frt, mely a földesúré. A paraszt emberek 20 frtig, sőt ezen felül is perelhetnek egymás közt. Mind a nemes, mind a darabont a törvényt apellálhatják más fogadott emberek elé, onnan ismét az udvarbiró elé. A halált érdemlő bünöst itt maguk itélték el, esketést pedig ezelőtt a szolgabiró szokta végezni.

    Mivel itt vám van és sokadalmak, vásárok szoktak esni, innen a nyomot ki nem adják, hanem a nyomkereső vagy káros mellé két hütöst adjanak, kikkel együtt az egész faluban és határán szabad keresni a lopott vagy elveszett marhát. Ezelőtt, mikor bármit hoztak az itt való bányáról, sem a mikor oda vitték innen, harminczadot nem fizettek, de most megveszik ugy a majorság mint a marhákért is.”

    1759 előtt*A régi urbariumból kiírta Torma J. az alsófokú biróság tagjai voltak: a biró, esküdtek és a vének, kik a parasztok dologi ügyében 3 magyar forintig, személyt illető ügyekben pedig egy rhénes frtig birságolhattak. A nemesek ügyeit a hadnagy és az assessorok igazitották. Birságuk 1 frt. Vegyes ügyekben az Appr. Cons. Par. 3. Tit. 47. art. 2. szerint; az ezen felül lévő ügyek a provisor és assessorok hatáskörébe tartozott, kik „jus gladii” vagy élet-halál felett is itélhettek.

    Már 1291-ben volt róm. kath. parochiája,*Erd. róm. kath. Schem. 1882. midőn III. Endre király Lápos községét Dénes ispánnak ajándékozá.*Fejér. Cod. Dipl. VII. 2. 167.

    1752-ben Mária Terézia M.-Láposon alkalmazandó káplánnak évi 200 frtot rendelt.

    1768-ban*Megyei ltár selejt. 56. Belső-Szolnokvármegyének a kormányhoz intézett válasza az egyház részére kiszakitandó telket gr. Bánffy Dénesné bizonyos jobbágyának szántóföldjében jelölte ki, melynek megvételére a kormányzóság a praepost kezeibe 250 frtot fizetett ki a vallásalapból s a vételt 1777-ben megsürgette.*N. Epp. 1060, 1784. n. 424, 874, 1787. A dolog sokáig huzódván, Novák Tódor, gróf Eszterházy János javainak gondozója, a teleknek rövid időn való megszerezhetése reményében, 1783-ban egy szent Ferencz-rendü atyát vitt Magyar-Láposra, ki előbb a megyei katonai számvevő és harminczad {18.} hivatal házában tartott isteni tiszteletet, később az épület más czélra fordittatván, 1787-ben a püspökhöz intézett panaszok után, egy kis ház rendeztetett be isteni tisztelet tartására. A hivek számának növekedésével a káplánság administraturára, majd valóságos plébániaságra emeltetett. Az egyházat 1813-ban épitette fából a főtéren Novák Márton özvegy Novák Kristófné Balta Juliával, a gr. Eszterházy J. javainak igazgatója. A templom ez év advent első vasárnapján a Nept. Szent János tiszteletére felszenteltetett s ugyan ők szerelték fel s ellátták orgonával.*Kovács Hillár pap Hist. Domusából.

    Magyar-láposi népviselet.

    Magyar-láposi népviselet.

    A főtér nyugati felében, az ev. ref. templommal szemben levő mai díszes kőtornyos templomának alapját a gr. Eszterházy János által adott területen 1831. év julius 14-én tették le. 1836 jul. 18-án az itt bérmáló Kovács Miklós püspök 300 frt adománya s Voith Simon algondnok buzgalma folytán 1839-ben vakolatlan ugyan, de fedél alá került. Ekkor bontották el az ev. ref. hivek a reformácziót megelőző időben épült, de rombadült templomukat s kérésükre, míg felépithetnék, az egyház megengedte, hogy itt tartsák isteni tiszteletüket. 1841 november 28-án szentelték fel, tornyát 1846-ban épitették s erre V. Ferdinánd {19.} király 755 frtot adott. Mostani nagy oltára Voith Jakab kezdeményezésére és gyüjtése folytán 1863-ban készült, oltárképe a kereszten függő Jézust ábrázolja. Voith Jakab készittette a Paduai Szent Antal oltárát, a Mária oltár a lurdi szoborral 1888. év folyamán épült Voith Irma, Gajzágó Vilmos, Breuer Zsigmond, Besenczki János, Antal és Miklós Albert lelkész buzgóságából.

    Magyar-láposi népviselet.

    Magyar-láposi népviselet.

    Ereklyéi közül legbecsesebb egy a Krisztus keresztfájából való rész, melyet 1858-ban gr. Eszterházy István Rómából szerezve, az egyháznak ajándékozta.

    1860-ban gr. Eszterházy Antal a misemondó ruhákon kivül több adománynyal járult az egyház oltárára s őt követte ekkor Kodorban lakó Voith Jakab.

    1865-ben Voith József és János vállalkozók a templomot megújitották s a megmaradt összegből 500 frtot az egyháznak ajándékozták, hogy „Voith-alap” czímen kezelve, az egyház szükségeire forditsák kamatját, ha az ezer frtot eléri.

    1896-ban épitették sugár tornyát bádog tető alá, Karácsonyi Endre kir. épitő mérnök terve szerint, melyre gróf Eszterházy István 540, Fogarassy Mihály püspök még 1868-ban 1000 frtot adott.

    {20.} 1884-ben a Felség jóváhagyásával a Benkő-féle fiskalis házastelekből egy részt a pénzügyminiszterium Lönhárd püspök közbenjárására az egyháznak adományozta papi lakásul.

    Három harangja van, feliratai. „Ex industria sp. D. Martini Novák qua administratoris dominii. Prima junii Ao. MDCCCXVIII. M.-Lápos et senat. L. R. CIV. Szamosujvár fusa.” Ezt Szt-Márton tiszteletére 1819 julius 2-án Rudnai Sándor püspök, később herczegprimás szentelte fel. A második 50 fontos, oláh-fodorházi Eperjessy János és Károly adta zálogba Novák Mártonnak 100 frtért, ki ezt az egyháznak ajándékozta, felirata: „Ao. 1793 fudit. Joh. Andraschowszky Claudiopoli O.-Fodorházy F. Z. H. A. Eperjesi jos. Ur és élete párja Te. Kászoni Ther. ön. I. S. DITS.” A kisebb csengő 1897. évből való, Szt-István tiszteletére szentelve.

    Lelkészek fizetése. Kezdetben a Lusitania-alapból vették, 1786 óta 150 frt 1836-ig, s ekkor az erdélyi róm. kath. vallás-alapból. 1834. évtől gr. Eszterházy János évenként 150 frttal járult a papi fizetéshez, de utódai 1855-ben elvonták, valamint az általa adott tűzifa adást is megszüntették. Tamási Péter 1883-ban a Voith József-féle itt lévő fekvőségeit misealapitványra ajánlotta fel. Mai fizetése 631 frt 92 kr.

    Lelkek száma 1841-ben: helyben 73 fi, 52 nő, a belsőszolnoki filiákban 9 férfi, 14 nő, külső hatóságokban 3 férfi, 8 nő, együtt 85 fi, 74 nő. Ebből magyar 35 fi, 39 nő, örmény 46 fi, 31 nő, német 2, sváb 1, lengyel 1, oláh 5.*Kovács lelkész értesitése Tormához.

    Az egyházközség és templom vagyona 1898-ban: mise-alap 1655 frt 25 kr. Templom-alap 1099 frt 39 kr. Templomi kegyes alapitvány 150 frt. (Gáspár János, Deák József, Kozma Teréz 50-50 frtja.) Borkuti regáléváltság 388 frt 72 kr. Voith-alap 1000 frt. Kántor és iskolaépitési alap 3617 frt 1 kr. Fogarassy és Dr. Torma Miklós-alap 1000 és 700 = 1700 frt.

    Iskolája 1821-ben keletkezett a Voith-család áldozatkészségéből, a telket gr. Eszterházy Antal adta. Tanitói a papok voltak 1856-ig, saját lakásukban tanitottak. 1873-ban az állami iskola felállitásával szünt meg.*Kádár. Nev. Okt. Tört. 357. l.

    Lelkészei. 1782 előtt a katonai harminczad hivatalfőnöke Hoffer Ferdinánd hozatott ide nagyobb ünnepek alkalmával papokat. 1782 után a szent Ferencz-rendü szerzetesek lelkészkedtek, kevés kivétellel, napjainkig, időközben plébánosai is voltak: Gyepesi Didacus 1782–. {21.} Oláh-Láposról ide helyezett pap. Gál Absolon 1786–. Dániel Lukács világi pap 1788–. Tamási Kelemen 1789–. Salamon Marczel 1792–. Domokos Leó 1795–. Ferenczi Dániel 1798–99., utánna két évig az oláh-áposi róm. kath. és a helybeli gör. kath. plébános teljesitette a lelkészi teendőket. Helblink József világi pap 1801–. Fülöp Márton világi pap 1808. és 1811. között Dániel József oláh-láposi plébános és Bogya Menyhért idevaló gör. kath. pap szolgáltak. Végh József világi pap 1812–. Dániel József oláh-láposi plébános 1816. Magner Ignácz világi 1817–. Kovács Hillarius 1818–1847-ig,*Általam is használt adatokat az egyházközség alakulásáról ő írta meg 1841-ben Torma Józsefnek az egyházának megalapitója. Zoltán Sándor 1847. Nagy Lukács 1847–81. Sas Konstantin 1881–86. Miklós Albert plébános 1886 óta. Született Tusnádon 1859-ben. Kovás Miklós püspök rokona, kinek alapitványán tanult Gyulafehérvártt, egyházának buzgó lelkésze, egyházi irodalom terén hirlapokban számos czikke jelent meg, megírta egyházának s leányegyházközségeinek történetét nagy szakértelemmel s ide vonatkozó adataimat nagy részt az ő buzgolkodásának köszönhetem.

    A XVI. század második felében unitárius egyházközség a nagybányai unitár. esperességhez tartozott.*Ker. Magy. 1888. évf. 229. s 232. l. Uzoni. Hist. Eccl. unitár. II. 235, 237. 1622-ben a lakosok egy része még unitárius volt.*U. o. 233. l. és Uzoni II. 251, 252. l. Valószinüleg e tájt és a deési complanatio alkalmával, I. Rákóczy György fejedelemsége alatt, térhettek az ev. ref. egyház kebelébe.

    Almási Sámuel*Deési ev. ref. esp. ker. egyh. története statistikai leírás. Kézirat az esp. lt. Deés, 385 s köv. l. 1639-ben virágzó ev. ref. egyházközségnek írja, mely „A ref. valláson levő Barcsaiak birtoka lévén, akkor az egyház is ezeknek pártfogása alatt szépen virágzott és a lelkésznek a lenen és kenderen kivül mindenből dézmája járt”.*Hogy honnan vette Almási erre vonatkozó adatait, nem tudjuk. A Barcsayak M.-Lápos birtokosai nem voltak. Ez Szamosujvárhoz tartozó fiskusi birtok volt s Barcsay Ákos fejedelem eladományozta. Teleki ez állitása tévedésen alapul. Apaffy fejedelemsége idejét tévesztette össze a Barcsayéval; a dézmát, mint látni fogjuk annak idejében, élvezte ref. papja.

    1822-ig*Deési esp. ltár. a nagybányai esperességhez s ezzel együtt a debreczeni ev. ref. püspökség alá tartozott, ekkor az erdélyi püspök hatósága alá csatoltatott.*1823. évi generalis visitatió jkv. 1643-ig ez egyházhoz tartozott Domokos, mint leányegyház.*L. Domokosnál.

    Csúcsíves régi kőtemploma a főtér keleti részén, romladozásnak indulván. 1784-ben*Megyei ltár selejt. 96. sz. a templomépitésre engedélyt kérnek s kapnak, úgy látszik azonban, hogy csak javitották, mert 1838-ban alapjából újat {22.} kezde épiteni s gyüjtögetés és rovatal folytán 1860-ban készült el, de felszerelve nem volt. Ekkor Biró Sándor főgondnok „minden erőket összpontositott, minden forrásokat megnyitott, minden kedélyt fellángolt e czélra s így bevégezhette izlésesen templomát s ellátta székekkel, kipadoztatta faragott kövekkel, emelték a díszes szószéket, szerezték az orgonát s 1863-ban nagy ünnepélyeséggel felszentelték”.*Almási u. o. 1898 nyarán díszes kőkeritéssel vették körül.

    Urasztali készleteket adományoztak: egy aranyozott ezüst poharat és egy ily tányért, mindkettő feliratos, Szászczegői Balog György és neje Szacsvai Éva 1777-ben; ez utóbbira van vésve az adományozók nevén kivül: I. kor. 11. r. 23, 24. verse. Egy más fedeles ónkancsót ugyancsak ők készittettek s adtak 1773-ban. 1780-ban egy óntányért, reá vésve az adakozók neve s Máté ev. 18. r. 26. verse. Ugyancsak ők adtak egy lángszin aranycsipkés abroszt nevük feliratával 1772-ben.

    Egy aranyozott nagy ezüst tányért fenekén levő felirat szerint 1779-ben T. N. s Nztes K. S. készittette az ekklézsia számára: „Ély keresztény ember alkalmatos időben erről azon lelkieledellel, melyről szól idvezitő Urunk Szent Mark evang. 14 r. 22. vers. Lukács ev. 22 r. 19 versében”.

    Egy óntányér felirata: „Szász Miklós egyházfiságában csináltatott ez óntányér a Jószipláposi eccla költségével 1712.”

    Egy nagy fedeles ónkanna ily körirattal: „Dedit in honorem domini Aedis Stephanus Radnothi 1667”.

    Étfalvi Rákosi László, K. Bodosi Judht ajándéka 1761-ben egy himzett abrosz.

    Egy zöld selyem keszkenőn kihimezve: „Maria Marianna” olvasható.

    Van egy régi és egy újabb pecsétnyomója. Három harangja felirat nélkül valók, az egyiket 1764-ben, a másikat 1797-ben öntették újra, a harmadikat ns. Muszka Demeter s neje Onicza Vanka ajándékozták 1777-ben decz. 7-én.*Egyh. ltár.

    Anyakönyve 1749. év óta vezettetik, jegyzőkönyve 1759. évvel kezdődik.

    1679-beli*Torma gyüjt. urbárium szerint Magyar-Lápossal szomszédos falvak, mint: Macskamező, Dánpataka, Disznópataka, Rohi, Boérfalva, Sztojkafalva, Kis-Debreczen, melyek Magyar-Lápos határában vannak, továbbá a szomszédos falvak: Ünőmező, Borkút, Kohpataka és Magura minden dézmájukat az idevaló predikátornak tartoztak fizetni.

    {23.} A dézmát békességesen birta papja 1769-ig, ekkor a fiskus perbe fogta s hosszú per folyama alatt a produtionale forum okmányait bekérvén, oda vesztek*Torma gyüjtemény és Almási Sámuel. Tört. Munkája 389. lap. s dézmája is megszünt.

    A pap fizetése: mindenféle gabonának tizede, a ki dézmát nem adhatott, fizetett 25 denárt, az özvegyek 9 denárt, minden házas ember 1 szekér fát s infradecimában 2 denárt, kapta a szombati vámot, de ebből 40 kal. búza, 7 kal zab a rektoré. Továbbá a rozs, köles, árpa, méh, fa s a szombati vámtized harmada a rektort illete. Miután a fiskus perbe fogta s perét az egyház elvesztette, a papi fizetés változáson ment át. 1867-ben*Almási Sámuel Tört. Munkája. a kepézők száma 255. Birtoka: szántó, kaszáló, kertek, erdők, terméketlen, együtt 66 h. 134 öl. Pap, iskolamesteri lakáson kivül van 5 zsellértelke és 2 ház nélkül való lehetősége, temetője.

    Lelkészei: Szentmártoni György 1643. Bogáthi Gergely 1645. Szakácsi Mihály 1646. Vásárhelyi Mihály 1694. Küküllővári Mihály 1702. Tarpai András 1705. Kézdivásárhelyi Mihály 1712. Bethleni Érsek János 1733. Benkő Sámuel 1745. Dobai Ferencz 1762. Ajtai Szép Mihály 1765. Csengeri István 1794. Elekes István 1796. Verestói József 1799. Técsi Dániel 1801. Pásztor Dániel 1829. Csobádi Nagy Sándor, Dohi János 1816. Albisi Sámuel 1835. Mátyás Zsigmond 1874–1890 jun. Jeles szónok, beszédei az olvasó és gondolkozó férfit jellemzik. Több lapnak s köztük a „Szolnok-Doboká”-nak levelezője volt s társadalmi irányu czikkeket közölt az „Ellenzék”-be. Munkája: Egyházi beszédek, kiadva Deés, 1879. Az első rész templomi, a második rész temetési s alkalmi beszédeket tartalmaz. Jövedelmét az egyház épitkezés czéljaira ajánlotta. Jelenlegi papja Barabás Samu 1890-től. Társadalmi irányu czikkeket ír és írt az „Ellenzék”-be, „Szolnok-Doboká”-ba.

    Felekezeti iskolája egyike a legrégibbeknek, melyet Biró Sándor buzgólkodása folytán 1863-ban hozott jobb karba s külön leányiskola és tanitói állomás szerveztetett. Jóltevői Fóris Ferencz, egykor esperes 1800 előtt 100, 1863-ban gr. Teleki György 1000, gr. Teleki Miksáné Szoók Gemina 50 frtot adtak alapitványul a tanitók fizetésére, iskolája az állami iskola felállitásával szünt meg.

    Tanitói közül Zalányi Séra György 1837. év óta, az állami iskolában is tanitott, 1833-ban 46 éves tanitóskodás emlékére a megyei tanitótestület díszes ezüst serleggel tüntette ki.

    {24.} Albisi Ferencz leánytanitó 1862–67-ig tanitott. Irásban kiadott Földrajzát több iskolában használták.*Kádár J. Szolnok-Dobokavárm. Nevelés- és Okt. tört. 354–357. l.

    Gör. kath. román egyház lakossága 1798-ban lépett az unióra, de 16 család még ezután 1830-as években*Megyei ltár. is megtartotta keleti vallását. Két temploma volt a román ajkuaknak, az egyik 1798-ban épült fából. A jelenlegi görög. kath. templom szintén fából épült a község északi részén, a római kath. temetőben 1848-ban, 1850-ben szentelték föl Mihály és Gábor archangyalok tiszteletére. Anyakönyveit 1832 óta vezeti. Három harangja közül az egyiken: „1779. Lapus-unguresc,” a más 1798, a harmadikon „1895” évszám olvasható.

    Papjai: Bogya Melentye, Nucz, Pap Nucz, Kába Varna, Codeszku, Moldován Juon, Zsorzs János után a jelenlegi Muszte László.

    Magyar-Láposvidéki gör. egyesült elemi főtanoda czímen iskoláját az itt levő járási hivatalfőnök kezdeményezése folytán létesitette. 1857 április havában a községek előljáróit maga elé rendelte s meghagyta, hogy minden község járuljon felállitásához és fenntartásához.

    Kijelentette, hogy a tanitás nyelve az alsó két osztályban magyar-román, a felső két osztályban pedig német lesz. S így birta reá a községeket, de munkálkodott felállitásán Hajnald Lajos róm. kath. püspök is.

    A láposi és kápolnokmonostori járás községei járultak évenként fenntartásához, e szerint: Batiz-Polyán 20, Boérfalva 45, Dalmár 36, Dragia 35, F.-Szőcs 65, Horgospataka 50, Kohpataka 30, Lárga 40, O.-Lápos 110, Oláh-Láposbánya 40, Strimbuj 30, Tőkés 35, Magyar-Lápos 100, A.-Szőcs 24, Disznópataka 10, Karulyfalva 13, Kupsafalva 57, Lápos-Debrek 25, Libaton 10, Macskamező 15, Pecsétszeg 25, Rohi 22, Ungurfalva 15, Brébfalva 25, Csernefalva és Bolosa (Blozsa) 40, Zsugásztra 4, Frinkfalva 10, Groppa 2, Ilondapataka 8, Kápolnok-Monostor 25, Karula 24, Kis-Borszó 5, Kovács 40, Kőfrinkfalva 5, Magura 26, Mályán 1, Preluka 50, Románfalva 8, Rusor 25, Sásza 10, Vaád 20, Berencze 15, Drága-Vilma 6, Szelnicze 12, Szurduk-Kápolnok 26, Tordavilma 18 forinttal.

    Miután az aláírás folytán 1224 frt összeget biztositották, a hivatalfőnök: „Katholikus német kerületi főiskola” czímet adott s tantervéül az 1855 márcz. 20-án kiadott tantervet fogadtatta el, az iskola felügyeletét a szamosujvári gör. kath. püspökség és iskolatanács alá rendelte.

    Három tanitóval szervezte az iskolát, fizetés és lakáspénze tett 1090 frtot, 134 frt tűzifa és vegyes kiadások szükségletére irányoztatott {25.} elő. Azon községek gyermekei, melyek fenntartásához nem járultak, tandíjba 2 frt 10 és 4 frt 20 krt kötelesek fizetni.

    A községek azonban a hozzájárulást megtudták s Alexi szamosujvári püspök 1858 julius havában a szomszédos községeket bejárva, sikerült hiveit az iskola ügyének megnyerni és lecsendesiteni.

    Julius 25-én szentelte fel alapkövét a püspök. A községek munkaerejével épült fel a község főterén a ma is meglévő iskola.

    Oláhláposi gör. kath. templom.

    Oláhláposi gör. kath. templom.

    A tanitás 1856-ban vette kezdetét egy e végre bérelt házban s 1859-ben költözött mai állandó helyére s 3 tanitó kezdette meg benne a tanitást. Egyik igazgatója Várna Demeter, ki 1877-ben bocsátotta közre: „Geografia tieriolu de sub Corona Unguriei” czimü tankönyvét. Jelenlegi tanitója Gergely Teofil.*Lásd az iskolára vonatkozó adatokat Kádár. J. Nev. és Okt. tört. 358–363. l.

    Az izraelita vallás hivei imaházukat 1848-ban épitették fából; a {26.} mostani nagy kőtemploma 1893–94 közt épült fel a Macskamező felé vezető utczában.

    Állami iskolája 1873-ban nyilt meg 4 tanitóval az ev. ref. egyház iskolahelyiségeiben. 1886-ban a kir. kincstár egy házastelket adott az iskola czéljaira.

    Alapitványok: Sipos Anna özvegy Séra Györgyné férjének szóbeli végrendelete alapján jutalmazásokra 1883-ban száz forint alapitványt tett.

    Sántha Mária elhunyt leánya „Técsi Róza emlékére” 1844-ben jutalmakra kétszáz forintot tett le alapitványul.

    1889-ben gyakorló orvos „Dr. Smied Adolf emlékére” Varga György és neje Ercsey Julia ötven forint alapitványt tettek.

    1889-ben Besenczky János, Breuer Zsiga és Gajzágó Vilmos „A magyar-láposi fiatalság” nevében segélyezésekre száznyolcz forint kilenczvenhárom krajczárt tevő összeget tesznek le alapitványul.

    1891-ben Gáspár Gyuri János ötven forintos alapitványával örökitette meg emlékét.

    Igazgatója kezdet óta Lebedy János. Tanitók 1898-ban Szeremley Eszter, Magyarosi János, Kerekes Dániel.

    Állami kisdedóvó 1893-ban nyilt meg a község által adományozott és épitett házastelken,*Vallás és közokt. 24180. sz. r. Vass Imre szolgabiró, Szász Dániel jegyző buzgolkodtak létrehozásán, óvónő Erdődi Ilona.*Kádár József. Szolnok-Dob. Nevelés és Okt. Tört. 363–368. l.

    Itt született Kisbaczoni Benkő Ferencz ev. ref. lelkész és tanár 1745-ben. Iskoláit N.-Enyeden végezte. 1776-ban Jenában, Göttingában a természterajzi tudományokat tanulmányozta. Haza jövén, n.-szebeni ev. ref. lelkész, 1790-ben természetrajz, földrajz, német nyelv tanára N.-Enyeden. Meghalt 1816. decz. 16. Müveiért a jenai természetvizsgáló társaság tagjává választotta. Ő létesitette a n.-enyedi természettudományi múzeumot. Több munkát írt: A köveknek és érczeknek külső megismertető jegyeikről. Ford. Werner Ábrahám német munkája után. Göttinga 1782. és Kolozsvár 1784. Magyar mineralogia. Kv. 1786. Keresztény szeretetnek eml. oszlopja, templ. Szent beszéd. Kolozsv. 1787. Esztendőnként kiadott parnassusi időtöltés. N.-Szeben (1793–1800). Magyar geografia. Kolozsv. 1801–2. Számos műve maradt kéziratban.*Tud. gyüjt. 1817. XII. Ferenczi és Danielik. M. Irók I. Kiss. Uj magyar Athenas. Torma. Repertorium 178. l. Szinyei. M. Irók I. 859. l. stb.

    Kovács Dezső kolozsvári ref. főgymn. tanár. K. János s. szolgabiró és Bárdy Zsuzsánna fia 1866 decz. 29-én itt született. Tanulását Kolozsvárt folytatta és végezte. Oklevelét 1896-ban szerezte. 1897-ben {27.} r. tanár. Kolozsvártt megjelenő lapok mindenikébe írt czikkeket. Munkái: Trifolium. 1891 Kolozsv. Dráma és regény határai. U. o. 1894. Szerkeszti 1899-ben a Kolozsvári Lapokat.

    Éghajlata hüvös, éles. A tavasz és nyár szép, tele zord, szélnek ki van téve. Jég ritkán bántja.

    1730-ban*Erd. főkormsz. ltár. Szaszár (tán Szászmező) határa felett per folytatván, ekkor különitették el s állapitották meg erről felől határát.

    1750-ben*U. o. határának téren lévő része termékeny, a hegyi rész terméketlen. Keresetforrásuk Deésaknáról a 20 mföldre fekvő Sz.-Somlyóra való sóhordás és földjük terméke, melyet Felső-Bánya s más városok vásárain árusitanak el. Két fordulós határa csak hat ökörrel szántható, évenként trágyázást kiván, de nem trágyázzák, mert a záporok lemossák a hegyekről. A téren egy köb. őszi gabona 6 kalangyát s szemül egy vékát, a hegyi rész 5 kalangyát s másfél véka szemet ad. Legelője elegendő, kaszálója fordulónként; birnak azonban Dragia határán is. Van ekkor 1091 köb. vetésre való szántója s elvetettek 394 3/4 köböl őszi, 412 köböl tavaszi gabonát, tengerije termett 33 1/4 köböl, rétje 713 1/2 szekérre való; malmok jövedelme 10 frt. Van 437 jármas ökre, lova, 241 tehén, 46 tulok, 407 juh, kecske, 307 disznó, 255 méhköpű. Főző üstök jövedelme 40 frt. Iparosai: 1. kádár, 12 fazekas, 1 mészáros, 2 molnár, 2 szekrénykészitő, 1 kovács és 1 csizmadia.

    1759 előtt*Régi urbariumból kiírta Torma. a korcsmákon karácsonytól Szt-Mihály napig az uradalom árultatott. Határát*U. o. ez időben állapitották meg Domokos, Rohi, Disznópatak, Dánpatak, Macskamező, Kőpatak, Lápos-Debrek és Kupsafalva községekkel, melyekkel szomszédos volt s ekkor határa soványnak iratik.

    Harminczadának zsarolásaért 1736-ban az akkori főispán panaszolt.*Erd. főrkormsz. ltár.

    1822-ben*Cziráky urb. oszt. határa 2-od osztályú; adó alatt van 1077 1/2 köb. szántó, 1951 1/2 szekérnyi kaszáló, 157 ökör, ló, 116 tehén, 10 bornyu, 21 disznó és 4 méhköpű.

    Jelenelg határa eléggé termő, terményei: búza, tengeri, rozs, zab; állatai: magyar fajta szarvasmarha, ló, juh, kecske és sertés. Talaja a gyümölcstermelésre állitólag nem alkalmas, szórványosan itt-ott van nemesitett alma-, körtve- és szilvafája. Van jó épületköve és márványa. Itatója a Lápos vize, Debrek-, Koh-, Retteg-, Nyires- és Kerekmezei patak, a Nagy- és Kis-csorgó.

    {28.} Egyletei 1898-ban: takarékpénztára 1888-ban alakult, elnöke Csizér Mihály. Gazdasági hitelszövetkezete 1894-ben keletkezett, elnöke Létay László. Önsegélyző egylet 1884-ben alakult, elnöke s igazgatója Moldován Tivadar, Lebedi János. Temetkezési ipartársulat 1893-ban, elnöke Szilvási Pál. Talmud thora 1866-ban keletkezett, elnöke Zeith Herman, Olvasó-egylet 1830-ban, 1848-ban s újabban 1883-ban alakult, elnök Létay László. Fuvó zenekara, gyógyszertára 1854-ben állittatott fel a „Szarvashoz” czím alatt, a sztojkai fürdőben idényfiókkal.

    Van 1871 óta körjegyzősége, 1850 óta postája, mely 1887-ben*Megyei ltár. táviróval bővittetett ki. Csendőrsége 1854 óta s ekkor Deés törvényhatóságnak 22 ide tartozó helységével együtt M.-Lápos volt egyik kerületének székhelye. Járásbirósága 1868-ban állittatott fel, melyet 1885-ben a telekkönvyi osztálylyal bővitettek ki. Adóhivatala 1862, pénzügyőrsége pedig 1854. óta. 1895 óta egy csendőrszakasz állomáshelye. Szolgabirósága már a XVII-ik század első felében emlittetik. 1860-ban állittatott fel újra.

    1759 előtt*Urb. conscript. a régi naptár szerint négy országos vására van, az egyik jan. 6-ika körül, Filep Jakab napján, Nat. B. Joannis bapt. és szept. 14-én, jövedelmét a fiskus huzza, úgy a Debrek folyón lévő hidvámját. Négy országos vására ma is meg van, 1885-ben szabályoztatott, hetivására csütörtökön.

    Országos vásárai híresek. Nyáron az ide vezető utakon nagy mozgással, messze húzódó porfellegekkel, szekérsorokkal, ökör, sertés, juhcsoportokkal, dézsákkal megterhelt lovakkal, mindenféle gyalognép, mintha népvándorlás lenne, siet Lápos felé. A Lápos hidjától szerteszét egész csordákat, nyájakat, csürhéket láthat a szemlélő. Vevők, eladók Bukovinából, Galicziából, Magyarországból járnak ide.

    Párnahajak Magyar-Láposon.

    Párnahajak Magyar-Láposon.

    Itt láthatjuk a morva gyolcsosokat, megyénkbeli minden iparosait készitményeikkel, a magyar és oláh nép házi iparának sokféle termékét. Egy utczasarkon béna koldus csodálatos énekével hivja fel magára a figyelmet, egy másik a földön kuporogva, csengetyüt ráz balkezével, jobbját alamizsnára nagy rimánkodással nyujtja. Jellemző koldusalakok, kiknél a koldulás életczél, betanult mesterség, vásárról-vásárra vándorolnak. {29.} Egy kis korcsma kecskelábu asztalánál falusi atyafiak ülnek, köztük a pópa is, előtte egy hosszunyaku pálinkás flaskó. Megismerkedünk vele, megtudjuk tőle, hogy a görög keleti papok e vidéken milyen viszonyok közt élnek. A legkisebb jövedelmü gör. kel. pópa fizetése 60, a nagyobbaké 120 frtra megy fel. Bemutat egy libatoni kis oláh menyecskét, még csak 13 éves s már egy év óta van férjnél.

    A vásár magyar szintársulatot is hozott Láposra. Az iskolaterem szinházzá alakitva. Lápos és vidéke magyarsága szorongásig megtölti a termet. A szegényes társaság nagy buzgalommal játszik; 12–13 személyü darabot 6–7 tag adja elő kihagyásokkal, gyors átöltözködésekkel, a kulisszák mellől való beleszólásokkal, már a hogy tudnak magukon segiteni. A közönség lelkesen tapsol. Magyar szó magyar szinpadon a megye északi központján, a magyarság végvárában.

    Van jelenleg 6 malma, három a nemeseké. Iparosai: asztalos, kovács, kötélverő, szijgyártó, fazekas, bádogos, könyvkötő, timár, kalapos, órás-ékszerész, fodrász, kerékgyártó, csizmadia, szücs, üveges, kőmives, mészáros, czukrász, pogácsás és pék.

    1802-ben*Megyei ltár selejt 370. sz. fogtak itt a Láposon való hid épitéséhez, melyre a vasat az oláhláposi bányahivatal szolgáltatta.

    1812-ben*Megyei ltár selejt. itt állandóan katonaság tartózkodott s volt magasabb rangú tiszti szállás.

    Határhelyek: 1679-ben*E. F. L. III. 204. H. Csikostohát, Debrekmező feneke, szántóföldek; Kommező, Sátoralja, Kecskés, Szűzbegj? (Zuzbegy), Nyirespataka, erdők.

    1759-ben*Régi urbariumból kiírta Torma. erdők: Sátoralja, Kecskés, Kis- és Nagy-Zuzbegy, Liget.

    1769-ben*E. F. L. 205. G. Sármás oldal, Szilvás, Perestető, Somahidja, Csatornapatak, Porond, Bokormező pataka, Nyirespataka, Nagy-Berek, Debrekmező, Debrektó, Rohiszeg, Kecskés, Zuzbegy, Kis Lunka, Rettegh pataka, Mészáros mezeji, Mezővég, Kis Debrek, Kis Debrekpataka, Kecskés Konmező, Rekettyés, Kis Zuzbegy, Nagy Zuzbegy, Ligeth Lápos, erdők; Közbérzc, Kisebb Ága, Leó mezeje, Gáspár mezeje, Sárospataka, Somosbércz, Erős teteje, Rohi pataka, oldala.

    1828-ban*U. o. XII 1/2 44. D. Méhpatak, Bokormező Boronás, Köves Rüh, Zugó pataka, Szilak, Holt berek feneke, Málnás mezeje, Feketepatak, Pólya pataka, Porcsostere, Gális pataka, Barlang, Zuzbegy, Fövény, Alsó mart, Malom rüh, Kis Debrek nevü hely, Poczdomb útja, Bokor mezeje {30.} lágyasa, Nyirespataka, Tábor helye, Kanda irtoványa, Sármás oldal, Perestető, Tóbükke, Erős fele, Kétágú, Erős, Egeres, Sárospatak, Cziripataka, Borzbércz, Kopatakahely, Kohpataka felől.

    1864-ben*Pesty Frigyes gyüjt. a Lágyas részei: Temetőpataka, Boronás, Dellő oldal. A Sátor részei: Kisdebrek pataka, Sátorhegye, Borzbércze, Sárospatak, Fehérút. A Szakadás részei: Mezővég, Mélypatak, Lápospatak. Zugó patak, részei: Debrekbércze, Antokpataka, Szakadásorma, Perestető, Varga András branyistyaja (kertje), Szász Miklós pataka, Rogozi út, Hidegkút. Csere Sármas, részei: Laczka hágó, Bálintak pataka, Vártető, Kendertó, Kőkereszt, Biró dombja, Csere oldal, Vigyázó, Fodor gödre, Berek, Sós, Szilvás, Sarmás, Határpatak. Domokosi határszéltől a Nászta pusztáig terjedő határrészen: Somahidja, Kerekmező, Lamota pataka, Egeres, Cserepataka, Nyáras bércze, Déllő, Szederbokor, Hányásárka, Akasztófa helye, Ványolánál, Porond. Nyirespataka, részei: Ördögök temploma, Vargák gödre, Nagy csorgó, Gyalogút elé, Imrék gödre, Barták mezeje, Bálintnak mezeje, Marcziak mezeje, Borzlyuk, Mészáros mezeje, Nagy liget, Gabris árka, Sánták árka, Bába pataka, Kupás nyirese, Sári juka, Rogozsán mezeje, Közbércz orma. Kisebbága, részei: Kisebbága pataka, Csukarás mezeje, Papmezeje, Sárospataka, Fundetura, Restás gödre, Rettegpataka, Bartabükke, Diófa, Somosbércze, Szánpataka. Alsó forduló részei: A nagy martok, malomrév. Rohipataka, részei: Marcziak mezeje, Kőszikla, Imrék árka, az erős oldal. Zuzbegy, részei: az erős teteje, a nagy mező, Hosszumező, Kis Zúzbegy, a házak (egykor erdészházak helye). Csukástó, részei: a berek, Veresmart, Csepegős, Kétágú, Rohiszeg, Téglaszin, Nászta pusztája. A kecskés és borkuti hidig terjedő területen, részek: Kecskés, Koópatak, Kongólyuk, Nyerges, Határkő, Porcsostere, Veres fűzfa, Fekete patak, Táborhelye, Reketyés.*A Tálas kútban, a mint a községbeliek mondják, Szász János, marti, arany ekét, ökröt, arany lánczot, Molnár Sándor a sztojkai út mellett rézdarabokat, kalapácsokat, Florián László a Kecskés aljában egy harangba rejtett pénzt talált, de elkallódtak. Az ev. ref. templom alapjának ásásakor malomzsilipre s nagy embercsontokra akadtak.

    Jelenleg 1898-ban: Boronás, Lágyas, Sátor, Szakadás, Csere oldal, Ligeth, Fundetura, Rettegpataka, Diófánál, Nagymart, Rohipataka, Zuzbegy, Csukástó, Kecskés, Mészáros mezeje, Vargamező, Somosbércze, dülők, határrészek.

    Lakossága: 1553-ban*Transilv. fasc. 9. nr. 69. van benne 32 kapu, 20 szegény lakossal és 3 puszta ház.

    1603-ban*Urb. et conscr. 65–87. összesen 34 lélek lakik benne.

    {31.} 1630-ban*Km. Lymbus. fiaikkal együtt 195 jobbágy, 10 szabados nemes lakosa van, házainak összes száma 83.

    1679-ben*U. o. fiaikkal együtt 55 jobbágy, 6 szegény, 21 szabados lakosa van, összes ház 47, el van pusztulva 70.

    1685-ben*E. F. L. IV. 255. T. fiaikkal együtt 56 jobbágy, 5 szegény, 19 szabados nemes lakik benne 46 házban, el van pusztulva 48 ház.

    1692-ben*U. o. X. b. 24. B. van 40 lakó, 50 elpusztult ház; fiaikkal együtt 39 jobbágy, 25 nemes lakik benne.

    1703*Erd. főkormányszéki ltár. körül 15 jobbágy, 7 szegény, 23 szabados nemes lakója van, összes lakóház 38, elpusztult ház 36.

    1750-ben*U. o. 58 egy telkes nemes lakik 25 telken 55 házban, 6 szabados 4 telken 6 házban, 18 jobbágy 15 telkesházban, 19 telkes zsellér 18 telken és házban, külsőség nélkül való zsellér 28 lakik 23 telken 26 házban s ezeken kivül 8 kóborló, egy ily özvegy, 2 czigány családfő lakosa van, együtt 85 telken 120 házban. El van pusztulva 30 házastelek, melynek lakói ezelőtt 50 évvel kihaltak s ezeket a fiskus foglalta el.

    1831-ben*Cons. statist. topogr. 109. l. 1158 lakossal.

    1857-ben*Orsz. ism. tábl. 22. l. házak száma 400, a lakosoké 1638, melyből 248 róm. kath., 327 gör. kath., 11 gör. keleti, 5 evang. luth., 909 evang. helvét, 138 zsidó.

    1886-ban 2070 lakossal, ebből 149 róm. kath., 295 gör. kath. 1086 helv. hitv., 540 zsidó.

    1891-ben 2014 lakosból 293 róm. kath., 452 gör. kath., 15 gör. kel., 816 ev. ref., 10 lutheranus, 3 unitárius, 425 izraelita.

    Adója: 1703 körül*E. F. K. ltár. az adózó nemesek fizettek adóba 40 frt 50 kr., 10 1/2 köb. búzát s ugyanennyi zabot, három szekér szénát s az egész község gyalogpuskásokkal együtt egy vágómarhát. A darabontok 43 frt 10 krt, 13 köb. búzát s ugyanennyi zabot, 3 1/2 szekér szénát, a slopetariusok vagy paizsosok 31 frt 75 krt, 8 köb. zabot s ugyanennyi búzát, 2 1/2 szekér szénát. 1748-ban*U. o.. 533 frt 28 1/4 kr., 1749-ben*U. o. 557 frt 10 1/2 kr. 1755-ben*U. o. 624 frt 37 kr. 1775-ben*U. o. 1310 frt 33 kr. 1822-ben*Megyei ltár. 1136 frt 32 kr. és 1898-ban 12 frt házalási adóval együtt 10553 frt 57 kr.

     

    {277.} Brassenfalva.

    Nevének változatai: 1393-ban*Dl. 7898. Brassenfalva válachorum.

    Először emlittetik 1393-ban*U. o. Brassenfalva néven,

    Magyar-Lápos körül feküdt s valószinüleg ennek határába olvadt.

    Ez több láposvidéki falvak társaságában fordul elő a Bánffyak közt 1393-ban*U. o. megejtett osztályról szóló oklevélben, mely szerint az (Mánya, Domokos, Drágyia s Orbóval együtt) Bánffy István fiainak: László és Istvánnak és néh. Dénes bán fiainak: Péter, György és Lászlónak jutott s ekkor oláh lakosai voltak.

     

    További sorsa adatainkból nem tudható

           O altă monografie a Lăpuşului . Ce păcat că nu e pe româneste .

    O parte din această monografie este o copiere acelei de mai sus , cu adaose si este "proaspătă " publicată pe internet în octombrie 2009 . 

     

     
     
    
    SZOLNOK-DOBOKAVÁRMEGYE MONOGRAPHIÁJA- Lápos      
    Írta: Administrator   
    2009. október 30. péntek, 12:49
    Lápos (Magyar-) Forrás: MEK

    Nevének változatai: 1291-ben* Lapus. 1325-ben*
    és 1500-ban*
    Yosyplapos. 1506-ban*
    Lapos. 1553-ban*
    Magyarlapos. 1584-ben*
    Lapos. 1598-ban*
    Magyar-Lapos (oppidum). 
    1602-ben* Unger-Lapos. 1607-ben*
    Joseph-Lapos. 1608-ban*
    Josip-Lapos (oppidum). 1612-ben*
    Magiar-Lapos. 1612-ben*
    Josip-Lápos. 1615-ben*
    Josziplápos (oppidum). 
    1659-ben* Magyar-Jósip-Lápos. 1721-ben*
    Magyar-Jósip-Lápos. 1750-ben*
    Magyar-Lápos. Oláhul Lapusu. 1857-ben*
    Magyar-Lápos mezőváros.

    Magyar-Lápos előnevét magyar lakosaitól, utónevét Lápos vize után kapta. 1727-ben* Jószip, Josep neve a jó és szép összetételéből alakult.

    Sík téren, az oldalokra is kiterjedőleg fekszik, keresztül foly rajta a Lápos folyó. Deéstől 42.1 kilométernyire a magyarláposi járásban.

    A hagyomány szerint egy Jószip nevü oláh lakta volna e községet, kinek sok kecskéje volt. A mai Budafalván (előbb Ungurfalva) pedig magyar ember lakott, kinek vagyona lovakból állott. A kecskének hegyes, erdős hely, a lónak térség, lapály kellett; ez okból Joszip az ungurfalvi magyarral cserélt, ezen egy magyar család lett volna alapitója Magyar-Lápos nagyközségnek. Ezt a mesét úgy látszik, azért költötték, hogy Jószip- és Josep-Lápos nevét kimagyarázhassák, holott ez alatt, mint láttuk, jó és szép értendő.

    Magyar-Lápos 1291-ig Szolnokvárához tartozó föld volt, azon évben azonban III. Endre király, mivel vele Albert osztrák herczeg ellen viselt {6.} hadjárataiban részt vett,* azt a Losonczi 
    Bánffyak ősének Dénes nádor fia: Dénes ispánnak adományozta Ezen Dénes fiaitól Lápost a XIV. század elején uralkodó zavaros időben a hatalmas László erdélyi vajda jogtalanul elfoglalta, kik birtokukat újra csakis 1315-ben* Róbert Károly parancsára nyerték vissza.

    A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben* megejtett osztály szerint Lápos Bánffy Tamásnak jutott, később ott vám is emeltetett.*


    1381-ben* a Régeni Bánffy István fiai közti osztály szerint Lápos felerésze László, István, György és Albert közt négy részre osztatott.

    1500-ban* Bánffy János fia János, Bánffy Mihály fiai: Imre, Péter, András és Mihály a birtokukban lévő Magyar-Lápos egyik felét Bánffy László s fiai Miklós és Ferencz, Bánffy György 
    fiai Ferencz, István és Zsigmond, ezen Ferencznek fiai Kristóf s azon Istvánnak fia László pedig a birtokukban lévő másik felerészt Csicsó urának, István moldvai vajdának és fiának Bogdánnak eladják.

    1553-ban* Csicsóvár tartozéka a Lápos vidékén, az ottani vámmal és két kövü malommal. Birái: Biró Osvát és Fekete Imre.

    1566-ban Lápos egy része Kővárhoz is tartozott, melynek itt egy két kövü malma van,* de a melynek nem tudják biztosan a jövedelmét.*


    1584-ben* Báthory Kristóf, utóbb Zsigmond fejedelem lakóit szűk s terméketlen területük miatt a 30-ad fizetése alól felmenti.

    1590-ben* nemes a láposi Horváth család.

    1590-ben* itt a szamosujvári várnak 10 puskása volt. Névleg: Horváth Ferencz, Balázs és Miklós, Nagy Bálint, Láposi Boldizsár, Barla Balázs, Hegedüs Bálint, Kozma Péter, Láposi 
    Tamás, Pap János.*

    1594-ben* Magyar-Láposi Boér István és Deési Margjus Péter Magyar-Lápos és hozzátartozó községek tiszttartója emlittetik.

    1598-ban* Báthory Zsigmond e mezővárost Bellő, másként Balássi György fejedelmi tárnokmesternek és nejének Bagdi Margitnak adományozta oda Kis-Debreczen és Tordavilmával 
    együtt, de az igtatásnál az itteni Szamosujvárhoz tartozó gyalogpuskások nevében Olajos Bálint (providus) ellentmondott.

    1598-ban* Boér István emlittetik.

    {7.} 1602-ben* Beli György birja.

    Egy 1603-ik évi* feljegyzés szerint e falu Básta Györgynek adományoztatott.

    1606 nov. 2-án* Rákóczy Zsigmond Joszipláposi Gáspár Mihály szolgabirót újolag megnemesiti, itteni házát, a Kozma Márton darabont és az országút között, minden közteher alól kiveszi.

    1607-ben* Rákóczy Zsigmond fejedelem birtoka. Ekkori birája Balázs Márton, ezen kivül Bartha és Ilyés családok emlittetnek.

    1608-ban* Báthory Gábor e birtokot, mely eddig Szamosujvárhoz tartozott és Domokost 15 ezer frtért Deregnyői Daróczy Ferencznek adományozta oda, de az igtatásnak Varga, máskép 
    Joszipláposi Gáspár Mihály az itteni gyalogpuskások és szabadosok nevében ellene mondott.

    1612-ben* birtokosai Szilágyi János, Putnoky János, (kinek itteni tisztje nemes Farkas György), Jancsó Pál, Bálint, Csik és Gál családok emlittetnek.

    1612-ben* a szamosujvári várnak itt a következő hat nemes puskása van: Kozma Márton, Hegedüs Mihály, Imre János, Abrugyi János, Biró Tamás és Fábián István. Kiskoruak: Horváth 
    Ferencz, Balog Bálint és Boldizsár, Horváth Dénes és Dienes Balázs.


    Hegedüs Bálint Mihály és Sánta Borbála örökösei Bálint Zsuzsa, Szász Varga Józsefné Bálint György, Tamás Mária József, Szél Éva Bálint Kriska, Nt. Pávai Józsefné. Bálint Samu, Gáspár Zuszsa Bálint Borbála, Leó Mártonné József, Szász Borbála Julianna, Bányai Mihályné*


    1613-ban* Jancsó Pál Magyar-Lápos felét, melyet a fejedelemtől kapott adományban, Putnoki Jánosnak eladja.

    1615-ben* Joszipláposi Gáspár, máskép Varga Mihály itteni nems.

    1616-ban* Bethlen Gábor fejedelem ezen birtokát Daróczy Ferencz császári tanácsos, szepesi kamara-praefektus és Beregvármegye főispánjának adja hűséges szolgálataiért, de Daróczy 
    ezen adományozott birtokot a fejedelemmel elcseréli.

    {8.} 1618-ban* a fejedelemnek Szamosujvárhoz tartozó itteni része után a mustrára két-két kapu után Ferencz Tamás és Antal Márton*
    gyalogpuskásokat állitották ki.

    1620-ban* Varga Andrást a fejedelem szabadossá tevén, itteni házát megnemesiti s 1622-ben*
    itteni nemes telkébe ellenmondás nélkül beigtatják.

    1648-ban* Rákóczy György fejedelem szigoruan megparancsolja annak megvizsgálását, hogy az itteni nemesek, szabadosok és darabontok, kiktől és mely jogon kapták most élvezett 
    jogaikat.

    1650-ben* nemes puskás darabont a magyar-joszipláposi Bálint család, melyet II. Rákóczy György fejedelem emelt armalis nemességre itteni lakóházával együtt.

    1653. és 1658-ban* a szamosujvári uradalomnak itt 40 adózó jobbágya van.

    1658-ban* magyar-joszipláposi Csonka András, Imre András, Antal Miklós*
    Szamosujvárhoz tartozó zöld vagy tessenyi puskásokat II. Rákóczy György fejedelem megnemesiti itteni 
    telkeikkel együtt.*

    1659-ben* febr. 19-én Deésen kelt adománylevele szerint Barcsai Ákos fejedelem e birtokot Csicsókereszturi Torma Istvánnak és nejének Czeczeliczki Szilvássy Juditnak adja zálogba 
    1500 tallérba, kivéve az itteni gyalogpuskások telkeit s ezért zálogositja el, hogy a porta követelésének eleget tehessen. Még ugyanez évben Deésen, február 22-én,* az itteni hidvámot 300 
    frtba Torma Kristófnak, az István fiának, adja zálogba, midőn ez fiát Kristófot megkereszteltette.

    1660-ban* okt. 3-án a radnóthi táborból Barcsay Ákos fejedelem e birtokot uzoni Pünkösti Györgynek adja zálogba.

    1663-ban* Simon Andrást, Imre Andrást, Molnár Andrást és Mihályt Apaffy fejedelem itteni telkeikkel együtt megnemesiti.

    1667-ben* tanuk vallják, hogy Torma István Magyar-Láposba beigtattatta magát.

    {9.} 1667 ápr. 4-én Ebesfalván kelt adománylevelénél fogva* Apaffy fejedelem Váradi Horváth Andrásnak, deési és máramarosi harminczadosának és neje Csoma Erzsébetnek adja (Gál 
    Márton kertje és Szombati Miklós puszta telke közt) Joszipláposi Boér István magvaszakadtával ennek itt levő katonai egy telkét.*

    1668-ban* Szász Andrást itteni nemesi telkébe beigtatják.

    1671-ben* márcz. 13-án kelt adománylevelénél fogva Apaffy fejedelem a magvaszakadt Boér István nemesi udvarházának egy részét Láposi Bessenyei Györgynek adja zálogba.

    1675-ben* egyik birtokos Joszipláposi Kis Ferencz deák és Csicsó-Kereszturi Torma István, ennek itt több Mihály és kupás nevü jobbágyai vannak.

    1676-ban* Varga, Szász, Szabó György és Molnár családbeli nemesek emlittetnek.

    1677-ben* a fejedelem Boér István magvaszakadtával itt levő birtokának egy részét Horváth András és neje Kozma Erzsébetnek adta, kiket a következő évben beigtattak.

    1679 decz. 28-án* kelt fejedelmi parancs folytán Apaffy Mihály fejedelemné kihirdettette Váraljai István szolgabiró által, hogy minden idevaló nems, puskás-darabont birtokához való jogát 
    és kiváltságát igazolja. Ugyanezen évben készült urbárium szerint itt ekkor 5 nemesi telek volt, u. m. Gáspár, máskép Varga Gáspáré és Mihályé, ifj. Gáspár Mihályé, Szász Andrásé, Kis Ferenczé és Szász Györgyé.

    1679-beli* urbárium szerint a Gáspár családnak itt két nemesi telke van.

    1679-ben* Apaffy Mihály e birtokot vámjával együtt nejének Bornemisza Annának adja zálogba, ki azt Torma István árváitól 689 drb aranyon (4 frt 35 denárjával) 1680 május 22-én kelt 
    nyugtatvány szerint kiváltván, Deési Gáspár fejérvári requisitortól Joszip-Lápos zálogösszegébe Jósika Gábor az árvák gyámja vette fel.* Ezen idő után a fejedelmné itteni jobbágyai 
    Katonába (Kolozsmegye) tettek szolgálatot.

    1694-ben* birtokosa ifj. Apaffy Mihály.

    1700-ban* első Leopold király Hegedüs Bálint, Marczi Mihály, Antal, máskép Domokos Mihály itteni gyalogpuskás darabontokat jogaikban megerősiti.

    {10.} 1702-ben* birtokosa ifj. Apaffy Mihály, Kolozsvári János, egy telkes nemesek a Varga, Bányai és Szász családok.

    1712-ben* itteni nemes darabontok a Hegedüs, Marczi és Domokos családok.

    1713-ban* nemes a Varga és Szász család, ötön laknak öt házban vagy két örökségen.

    1714-ben* a magbanszakadt II. Apaffy Mihály itteni részét a fiskus elfoglalta.

    1721-ben* egy telkes nemes Kolozsvári János és Bessenyei Judit.

    1751-ben* nemes az itteni Szász, Varga, Hegedüs, Csonka, Sánta, Szél, Gáspár, Bányai, Toma, Balázs és Szalai, puskások Balázs és Csonka családbeliek, fizetéses tisztviselők a 
    viceprovisor vagy algondviselő és a mercenarius.

    1754-ben* Boér-Horváth-féle rész Fántya Demeter és Jánosra szállott, kik ez évben Vizi Dávidnak adják el, a mely telket Muszka vagy Fántya Demeter Vizi Andrással kétfelé osztott.

    1756-ban* id. Gáspár András, István és János, Bányai Mihály és István, Csonka Miklós, Hegedüs György, Mihály, ifj. György és István, Balázs János, Sallai Mihály, ifj. Szász István és 
    Borbála Csonka Jánosné, Szász Klára Balázs Jánosné, Szász Zsuzsa Sánta Ferenczné, Molnár Erzsébet Sánta Mihályné közösen fizetik a fiskus által ellenök idevaló birtokaikért folytatott perbeli költségeket.

    1759-ben* az itteni fiskusi részt vétel folytán Barcsay Gergelyné Naláczi Sára birja.

    1762-ben* Mária Terézia királynő e birtok felét, vagyis az Apaffy fejedelem féle részt gr. Bethlen Gábor és Mihálynak adományozta cserébe Katonáért.*


    1763-ban Id. Szász István örökösei János, def., Mária, def. 1791 István Sámuel András Szász Kata Rettegi Litt. Farkasné Szász Ilona Sánta Józsefné Szász Sára Sánta József Mária, Miskolczi Józsefné*


    {11.} 1769-ben* gr. Bethlen Gábor itteni részét Naláczi Sárának Barcsay György özvegyének átengedte, kitől Barcsay Ágnesre Bánffy Dénesnére szállott, kinek leánya gr. Bánffy Ágnes gr. 
    Eszterházy Jánosné volt.

    1770–73-ban* összeírt birtokosok Micskei Cseh János apai-anyai jogon, M.-Láposi Csonka Sámuel apai, Martonosi Gyujtó Miklós anyai adomány jogon. (Kolozsvári Kolosvári Mihály 
    itteni kir. harminczados).

    1744-ben* Hegedüs András gyermekei: Mihály, András, Judit Varga Mihályné és Anna Szász Mártonné. Egyik birtokosa Balázs András, fia Miklós, fiai András és Miklós 1775-ben.*

    Varga Ilona 1-ör Sallai Mihályné Sallai Mihály János István András 1775. 2-or Szász Samuné örökösei* Szász István Klára, Balázs Jánosné Sára, Sánta Ferenczné Sánta János, Ferencz, András, 
    Mihály György, István Gáspár (Varga) Mihály * Gáspár Gáspár Gáspár V. Dorottya Borkuti Bessenyei Györgyné 1671 Bessenyei Erzsébet Hegedüs Mihályné Hegedüs Mihály Borbála micskei Cseh 
    Andrásné M. Cseh Mihály 7176.

    1786-ban* birtokosai : gr. Eszterházy Jánosnak van 37 jobbágya, 5 zsellére, 4 szegénye, Szamosujvár városának 11 zsellére.

    1812-ben* Szász András és Mihály testvérek s ez utóbbinak gyermekei: Ágnes Hegedüs Bálint Andrásné s fiok h. Bálint Sándor egyik birtokos.

    1820-ban* birtokosai: gr. Eszterházy Jánosnak van 40 telke, Szamosujvár városának 12 telke. Több szabad és adózó nemes telkesek, puskások és darabontok.


    Zöld puskás Balázs András és neje Csonka Katától 2 telek örököse Dorottya Leo Mihályné Puskás Balázs András Leo Ilona Szász Mihályné János 1820. Szász Mária Csonka Istvánné Szász Borbála Molnár Györgyné Szász János Csonka Borbála Szász Mihályné 1820 Molnár György János


    1824-ben* a Boér és Horváth-féle telkek tulajdonosai: Benkő József, Balázs János, Muszka László nemesek. Benkő József gyermekei: Juliánna Kerekes Samuné, Márta Mester Károlyné, 
    Anna Kádár Ferenczné és Sándor.

    {12.} 1824-ben* Gáspár, máskép Varga Mihály, István, János, Miklós, Salai János és Mihály nemesek.

    1824-ben* Szász Zsigmond fiai János és Ferencz, az István fia Samu, a Mihály fia András, a Miklós fia Miklós és Mihály fia György nemesek.

    1829-ben* az ev. ref. egyháznak van 3 telke, melyet Hegedüs István gondnok cserélt a fiskustól. Darabontok: Gáspár, Varga, Iszlai, Hegedüs, Balázs családok és Sallai László, Bányai 
    Mihály, Szász István és Balázs, Mihály András.

    A Szász, Csonka, Sánta családnak és Molnár Lőrincznek együtt van 8 telke, a Szász, Csonka, Sánta, Lőrincz, Szél, Pap családnak újra 8 telke. Vizi Dávidnak, Muszka Demeternek 3 telke.*

    1829-ben* a Bethlen-féle részt a Bánffy Dénes utódai birják.

    1838-ban* van 43 nem adózó, 156 adózó nemes lakosa, írni, olvasni tud 22, magyar ajku 186, oláh 13.

    1843-ban* 164 magyar, 19 oláh ajku nemes lakosa van.

    1863-ban* úrbéri kárpótlásban részesült innen gr. Eszterházy István és Szamosujvár város.

    1866-ban* nemesi jogú birtokosai: gr. Eszterházy István s az Albisi, Bak, Balás, Bálint, Balla, Baló, Bányai, Barta, Becsi, Benkő,*
    Beregszászi, Bernárdi, Bese, Biró, Bogya, Breuer, 
    Csató, Cseh, Csonka, Deési, Dragomir, Erdélyi, Fejér, Fejérvári, Gáspár, Gergely, Göcze, Gyermán, Haragos, Hegedüs, Horváthi, Imreh, Joó, Kádár, Kapolnicsán, Kalacsi, Katona, Kerekes, Kis, Kohán, Koncz, Kovács, Lémon, Lőcsei, Lőrincz, Megyaszai, Miskolczi, Molnár, Nagy, Olosz, Onicza, Opris, Pál, Pap, Pásztor, Pávai, Rácz, Rohián, Sánta, Sallai, Sebők, Séra, Sram, Szász, Szabó, Szénási, Székely, Szél, Szepesi, Szilágyi, Tamás, Toma, Trif, Técsi családok, összesen 271 fővel.

    A Técsői Técsi család őseit, Istvánt testvéreivel Györgygyel (1671) és Annával 1649 február 4-én III. Ferdinánd nemességre emeli s ezt {13.} Szathmárvármegyében Batizon 1652 jul. 9-én kihirdetik Laknak Nagy-Bányán, hová Istvánt papnak választották meg, de nem fogadta el.* Ez Istvántól származik le a család (1649–1675), kinek fia Samu (1695–21722), ennek Samu 
    (1722–1760), ennek fia Samu (1752–1802), neje Poroszlói Tóth Julia (A Tóth család utódai Kolozsvártt laktak a Magyar-utczában, nemeslevele Técsy Kálmánnal Deés),* fiok Sámuel 
    (1790–1862. Ez telepedett M.-Láposra), szolgabiró, neje Bernádi Károlina, gyermekeik: 1. Sámuel (1830), neje Sántha Mária, leányuk Róza, 2. Kálmán (1834–1890), neje Sorger Amália, fiok az élő Kálmán, kinek Schilling Erzsébettől 2 leánya és egy fia van, 3. Károlina, férje Léczfalvi Gyárfás Ferencz szolgabiró s fiok Gerő.

    Jelenlegi birtokosai (1898-ban): gr. Eszterházy István: 2116 h. Lőrinczrévei Bárdy Károly és neje öröklés és vásár. Kádár János 115 h. Técsy Kálmán 184 h. Magyar-Lápos községe 841 h. Ev. ref. egyház. Vásárolt birtokok: Hirsch Ignácz örökösei 376 h. Topán József 107 h. Szász Dániel és József öröklés és vásár, Kupás Samu öröklés és vásár.

    Tartománya: 1500-ban* Alsó-Szőcs, Borkút, Macskamező, Dánpataka és Rohi.

    1553-ban* Magyar-Lápos, Domokos, L.-Debrek, Libaton, Szászmező, Macskamező, Disznópataka, Dánpataka, Borkút, Drágyia, Rogoz, Alsó-Szőcs, Rohi.


    1584-ben* M.-Lápos, Domokos, Rogoz, Alsó-Szőcs, Oláh-Lápos, Libaton,*
    L.-Debrek, Borkút, Macskamező, Karulyfalva, Bojérfalva, Kohpataka, Dánpataka, Disznópataka, Rohi, 
    Ungurfalva, Kupsafalva, Debreczen, Boérpataka, Ünőmező, Rohmező.

    1603-ban* 22 falu tartozik hozzá: M.-Lápos, Rogoz, Libaton, Ungurfalva, Kupsafalva, (Lápos)-Debrek, Sztojkafalva, Debreczen, Borkút, Kohpatak, Macskamező, Dánpatak, 
    Karulyfalva, Disznópatak, Alsó-Szőcs, {14.} (Torda)-Vilma, Rohi, Ünőmező, Boérfalva, Drágya, Petyeritye, Kosztafalva. Domokos és Oláh-Lápos eladományoztattak.

    Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* Szent-Mártonnapon évente jobbágyaik egyik fele 16, másika 8 denárt fizetett.

    1552-ben* adtak három ökröt, öt tehenet, 16 bárányt, csirkéket, libákat, tojást, vajat, sajtot és még többfélét, melyeknek se szerit, se számát nem tudják, mindazonáltal értéke 25 frt és 31 
    denár, a törvényes kellékeken kivül Rettegre a tisztnek 72 köböl zabot adtak, a mi 24 frt és 34 denárt ért meg, a falunak felét erőszakkal Apahidára hajtották szolgálattételre s ott kaszáltak, csépeltek, arattak s az erdőkből épületfákat, gerendákat vittek a Bank malma számára. Fekete Imre idevaló birótól 2 farkasbőrt a tiszt részére erővel elvittek, a mi megért 2 frtot.* Ezeket a Bank Pál emberei vették fel rajtuk.

    Harminczadosok: 1593-ban* Deési Margius Péter udvarbiró. 1713-ban*
    Turkulecz Miklós. 1756-ban*
    Csomortányi Vizi Dávid. 1770-ben*
    Kolozsvári Mihály. 1782-ben*
    Hoffer 
    Ferdinánd.

    Magyar-Lápos nagyközség a vidék központja. Szabályos utczái, kereskedései s főleg újabb épületei által kellemes benyomást tesz az utazóra. Lakossága jobbára magyar. Az oláhok a múlt század második felében kezdenek megtelepedni, midőn a község fele a fiskus birtokába került s ugyanekkor jelennek meg örmény lakosai is; az izraeliták a jelen század 3-ik évtizedében huzódnak meg. Jobbára földmiveléssel, baromtenyésztéssel foglalkoznak, de köztük több kereskedő és iparos is van.

    Épületei fából, kőből és téglából valók zsendelytető alatt, legtöbb a két szoba és konyhából álló lakás. Gazdasági épületei a lakóháztól távol vannak épitve.

    A láposi magyar népviseletben a férfiaké tünik ki. Világoskék spenczert hordanak apró gombokkal, fekete zsinórzattal, vörös kihajtókkal. Nyáron az idősebbek is bő gyolcslábravalót viselnek.

    A községtől északra lankás oldalon az ebből kiemelkedő ormon látható egykori várának helye, melynek egyik dombját „Vártetőnek” nevezik. Ettől keletre a „Vigyáztető” az előbbihez hasonlóan kiemelkedő ormon, melyről az egész vidék látható. Itt ügyelt rendesen vezetőnk szerint, a tatárjáráskor az őrség, hogy ébren van, kezében zászlót kellett tartani. Erre figyelt a vidék népe, ha a zászlót nem látta, sietett menekülni.

    Többször érte e községet pusztulás. 1070-ben* a Nagyváradig pusztitó rabló kunok N.-Bánya felől e vidéken keltek át s huzódtak a {15.} közelgő magyar sereg elől Kerlés felé. A 
    legnagyobb pusztulás 1602–1603. év között* a Básta idejében érte.

    Brandenburgi Kata Bethlen Gábor fejedelemné itt járt.*

    1643 ápr. 28-án* erre volt egyik főút Huszt vára felé.

    1646-ban deczember és 1647 január havában itt és a vidékén a pestis nagyban dühöngött.*

    1657 junius havában II. Rákóczy György szomoru kimenetelü lengyelországi hadjárata alatt a lengyelek országunkba beütvén, Szinyérváraljáig, Nagybányáig kegyetlenül égetni, pusztitani, rabolni kezdék, Barcsay Ákos helytartó nehány ezerből álló csapatot küldött, Szalárdi szerint* Jozsef-Láposáig, nehány zászlót küldtek a lengyel hirnek tudására. Enyedi István Rákóczy 
    György veszedelméről* azt írja, hogy Barcsay rákháton küldé hadát a lengyelek ellen, „de az sietség miatt egy hétig is három vagy négy mérföldnél többet nem jönnek vala el; sokára Jozip-
    Láposára és Domokos vidékire érkezvén, a lengyelek helyett ott tartottak vala erős harczot, mint gunyosan irja, a disznodi, tyukodi és ludaméri ellenséggel, ugy annyira, hogy ott a táján csak éjfél s hajnal jelentő kakas is elvétve találtatnék”.

    1661-ben* a Kemény Jánost üldöző tatár sereg pusztitotta.


    {16.} 1803-ban* a „Ptyetris”–nagybányai út itt veszélyes lévén, őrök állittattak fel.

    1848-ban* 160 főből álló nemzetőrsége volt. Tisztjei: Técsi Samu százados, Bak Ferencz fő-, Misz Lajos, Csonka Samu alhadnagyok, Séra György és Voich Jakab őrmesterek, Gáspár 
    József zászlótartón kivül 13 tizedes, 13 altizedes, egy dobos.

    Ez év szeptemberében az idevaló tanuló-ifjuság honvédnek csapott föl, köztük volt a szabadságharczban vitézségi érdemrenddel kitüntetett Benkő József és a nagylaki s főleg a szeghegyi csata hőse és társaiért magát feláldozni akaró historiai alak: Szász Dániel.*

    1848 november elején Dimbul fenyegette e községet oláhjaival, melynek dühétől a Katona Miklós-féle sereg egy erre huzódó csapata mentette meg, de Sziebert János sebészt, Moldován Ferenczet, Sánta Józsit s még többeket a Dimbul vezette lándzsás oláhság elfogta s F.-Szőcsön kegyetlenül lemészárolta.*

    Katona Miklós hadseregének, a deési szerencsétlen csatája következtében, az itt elhelyezett őrségre visszavonulván, Mihalás mintegy 600 határőrrel s 10000-re tehető oláh lándzsás csapattal, mely számos elfogott, halálra kinzott magyart hurczolt magával, Rohiból felszólitotta Lápost a fegyver letevésére, 2000 frt hadi sarcz lefizetésére, különben az egész községet hamuvá égeti. Kezesekül Técsi Samu szolgabirót, Bak Ferenczet, Kádár Ferenczet és Lajost letartóztatván, a Bartabikk dombon az akasztófa alatt hálatta, kivánságának a község eleget tévén, miután Técsy is lefizette az 1200 tallér fejváltságot, a rablástól, gyilkolástól megkimélte. Az oláhság megjelenése a lakosságot oly rémületbe ejtette, hogy papjukat, Albisit kérték, lássa el őket úrvacsorával, mielőtt mindnyájukat legyilkolnák.*

    Técsy szolgabirót azonban 1849 év végén újra elfogták, a szamosujvári börtönbe vetették s ez alatt a szabadságharczban szolgált fiát Kálmánt besorozták, a honnan herczeg Schwarzenberg szabaditota ki, a ki egy a Cziblesen történt szerencsés medvevadászat rendezéséért Técsyt megkedvelte, ezen felül egy aranyozott ezüst serleggel is megajándékozá.

    Peres ügyeit az 1679-beli* urbarium szerint a következőképen intézték el: „Mikor a jobbágy embernek a darabont emberrel van peri, olykor az ő tizedesek alatt perlettek ugy 
    mindazonáltal, hogy mind a két részről {17.} hütös emberek voltak a törvénytevők, ha pedig a darabont embernek volt dolga a jobbágy ellen, olykor a f. birótól kért törvényt és a darabont emberek közül is szoktak jelen lenni a törvényen; az puskások is azelőtt az f. birótól kértenek törvényt és onnan is hallgattatnak, de már két esztendőtől fogvást azon forumon nem akarnak törvényt állani és velek egyetérteni, noha a határt együtt birják, hanem az ő magok kapitányukra, hadnagyukra adnak.

    A vérbirság 12 frt, mely a földesúré. A paraszt emberek 20 frtig, sőt ezen felül is perelhetnek egymás közt. Mind a nemes, mind a darabont a törvényt apellálhatják más fogadott emberek elé, onnan ismét az udvarbiró elé. A halált érdemlő bünöst itt maguk itélték el, esketést pedig ezelőtt a szolgabiró szokta végezni.

    Mivel itt vám van és sokadalmak, vásárok szoktak esni, innen a nyomot ki nem adják, hanem a nyomkereső vagy káros mellé két hütöst adjanak, kikkel együtt az egész faluban és határán szabad keresni a lopott vagy elveszett marhát. Ezelőtt, mikor bármit hoztak az itt való bányáról, sem a mikor oda vitték innen, harminczadot nem fizettek, de most megveszik ugy a majorság mint a marhákért is.”

    1759 előtt* az alsófokú biróság tagjai voltak: a biró, esküdtek és a vének, kik a parasztok dologi ügyében 3 magyar forintig, személyt illető ügyekben pedig egy rhénes frtig birságolhattak. 
    A nemesek ügyeit a hadnagy és az assessorok igazitották. Birságuk 1 frt. Vegyes ügyekben az Appr. Cons. Par. 3. Tit. 47. art. 2. szerint; az ezen felül lévő ügyek a provisor és assessorok hatáskörébe tartozott, kik „jus gladii” vagy élet-halál felett is itélhettek.

    Már 1291-ben volt róm. kath. parochiája,* midőn III. Endre király Lápos községét Dénes ispánnak ajándékozá.*


    1752-ben Mária Terézia M.-Láposon alkalmazandó káplánnak évi 200 frtot rendelt.

    1768-ban* Belső-Szolnokvármegyének a kormányhoz intézett válasza az egyház részére kiszakitandó telket gr. Bánffy Dénesné bizonyos jobbágyának szántóföldjében jelölte ki, melynek 
    megvételére a kormányzóság a praepost kezeibe 250 frtot fizetett ki a vallásalapból s a vételt 1777-ben megsürgette.* A dolog sokáig huzódván, Novák Tódor, gróf Eszterházy János 
    javainak gondozója, a teleknek rövid időn való megszerezhetése reményében, 1783-ban egy szent Ferencz-rendü atyát vitt Magyar-Láposra, ki előbb a megyei katonai számvevő és harminczad {18.} hivatal házában tartott isteni tiszteletet, később az épület más czélra fordittatván, 1787-ben a püspökhöz intézett panaszok után, egy kis ház rendeztetett be isteni tisztelet tartására. A hivek számának növekedésével a káplánság administraturára, majd valóságos plébániaságra emeltetett. Az egyházat 1813-ban épitette fából a főtéren Novák Márton özvegy Novák Kristófné Balta Juliával, a gr. Eszterházy J. javainak igazgatója. A templom ez év advent első vasárnapján a Nept. Szent János tiszteletére felszenteltetett s ugyan ők szerelték fel s ellátták orgonával.*

    A főtér nyugati felében, az ev. ref. templommal szemben levő mai díszes kőtornyos templomának alapját a gr. Eszterházy János által adott területen 1831. év julius 14-én tették le. 1836 jul. 18-án az itt bérmáló Kovács Miklós püspök 300 frt adománya s Voith Simon algondnok buzgalma folytán 1839-ben vakolatlan ugyan, de fedél alá került. Ekkor bontották el az ev. ref. hivek a reformácziót megelőző időben épült, de rombadült templomukat s kérésükre, míg felépithetnék, az egyház megengedte, hogy itt tartsák isteni tiszteletüket. 1841 november 28-án szentelték fel, tornyát 1846-ban épitették s erre V. Ferdinánd {19.} király 755 frtot adott. Mostani nagy oltára Voith Jakab kezdeményezésére és gyüjtése folytán 1863-ban készült, oltárképe a kereszten függő Jézust ábrázolja. Voith Jakab készittette a Paduai Szent Antal oltárát, a Mária oltár a lurdi szoborral 1888. év folyamán épült Voith Irma, Gajzágó Vilmos, Breuer Zsigmond, Besenczki János, Antal és Miklós Albert lelkész buzgóságából.

    Ereklyéi közül legbecsesebb egy a Krisztus keresztfájából való rész, melyet 1858-ban gr. Eszterházy István Rómából szerezve, az egyháznak ajándékozta.

    1860-ban gr. Eszterházy Antal a misemondó ruhákon kivül több adománynyal járult az egyház oltárára s őt követte ekkor Kodorban lakó Voith Jakab.

    1865-ben Voith József és János vállalkozók a templomot megújitották s a megmaradt összegből 500 frtot az egyháznak ajándékozták, hogy „Voith-alap” czímen kezelve, az egyház szükségeire forditsák kamatját, ha az ezer frtot eléri.

    1896-ban épitették sugár tornyát bádog tető alá, Karácsonyi Endre kir. épitő mérnök terve szerint, melyre gróf Eszterházy István 540, Fogarassy Mihály püspök még 1868-ban 1000 frtot adott.

    {20.} 1884-ben a Felség jóváhagyásával a Benkő-féle fiskalis házastelekből egy részt a pénzügyminiszterium Lönhárd püspök közbenjárására az egyháznak adományozta papi lakásul.

    Három harangja van, feliratai. „Ex industria sp. D. Martini Novák qua administratoris dominii. Prima junii Ao. MDCCCXVIII. M.-Lápos et senat. L. R. CIV. Szamosujvár fusa.” Ezt Szt-Márton tiszteletére 1819 julius 2-án Rudnai Sándor püspök, később herczegprimás szentelte fel. A második 50 fontos, oláh-fodorházi Eperjessy János és Károly adta zálogba Novák Mártonnak 100 frtért, ki ezt az egyháznak ajándékozta, felirata: „Ao. 1793 fudit. Joh. Andraschowszky Claudiopoli O.-Fodorházy F. Z. H. A. Eperjesi jos. Ur és élete párja Te. Kászoni Ther. ön. I. S. DITS.” A kisebb csengő 1897. évből való, Szt-István tiszteletére szentelve.

    Lelkészek fizetése. Kezdetben a Lusitania-alapból vették, 1786 óta 150 frt 1836-ig, s ekkor az erdélyi róm. kath. vallás-alapból. 1834. évtől gr. Eszterházy János évenként 150 frttal járult a papi fizetéshez, de utódai 1855-ben elvonták, valamint az általa adott tűzifa adást is megszüntették. Tamási Péter 1883-ban a Voith József-féle itt lévő fekvőségeit misealapitványra ajánlotta fel. Mai fizetése 631 frt 92 kr.

    Lelkek száma 1841-ben: helyben 73 fi, 52 nő, a belsőszolnoki filiákban 9 férfi, 14 nő, külső hatóságokban 3 férfi, 8 nő, együtt 85 fi, 74 nő. Ebből magyar 35 fi, 39 nő, örmény 46 fi, 31 nő, német 2, sváb 1, lengyel 1, oláh 5.*

    Az egyházközség és templom vagyona 1898-ban: mise-alap 1655 frt 25 kr. Templom-alap 1099 frt 39 kr. Templomi kegyes alapitvány 150 frt. (Gáspár János, Deák József, Kozma Teréz 50-50 frtja.) Borkuti regáléváltság 388 frt 72 kr. Voith-alap 1000 frt. Kántor és iskolaépitési alap 3617 frt 1 kr. Fogarassy és Dr. Torma Miklós-alap 1000 és 700 = 1700 frt.

    Iskolája 1821-ben keletkezett a Voith-család áldozatkészségéből, a telket gr. Eszterházy Antal adta. Tanitói a papok voltak 1856-ig, saját lakásukban tanitottak. 1873-ban az állami iskola felállitásával szünt meg.*

    Lelkészei. 1782 előtt a katonai harminczad hivatalfőnöke Hoffer Ferdinánd hozatott ide nagyobb ünnepek alkalmával papokat. 1782 után a szent Ferencz-rendü szerzetesek lelkészkedtek, kevés kivétellel, napjainkig, időközben plébánosai is voltak: Gyepesi Didacus 1782–. {21.} Oláh-Láposról ide helyezett pap. Gál Absolon 1786–. Dániel Lukács világi pap 1788–. Tamási Kelemen 1789–. Salamon Marczel 1792–. Domokos Leó 1795–. Ferenczi Dániel 1798–99., utánna két évig az oláh-áposi róm. kath. és a helybeli gör. kath. plébános teljesitette a lelkészi teendőket. Helblink József világi pap 1801–. Fülöp Márton világi pap 1808. és 1811. között Dániel József oláh-láposi plébános és Bogya Menyhért idevaló gör. kath. pap szolgáltak. Végh József világi pap 1812–. Dániel József oláh-láposi plébános 1816. Magner Ignácz világi 1817–. Kovács Hillarius 1818–1847-ig,* az egyházának megalapitója. Zoltán Sándor 1847. Nagy 
    Lukács 1847–81. Sas Konstantin 1881–86. Miklós Albert plébános 1886 óta. Született Tusnádon 1859-ben. Kovás Miklós püspök rokona, kinek alapitványán tanult Gyulafehérvártt, egyházának buzgó lelkésze, egyházi irodalom terén hirlapokban számos czikke jelent meg, megírta egyházának s leányegyházközségeinek történetét nagy szakértelemmel s ide vonatkozó adataimat nagy részt az ő buzgolkodásának köszönhetem.

    A XVI. század második felében unitárius egyházközség a nagybányai unitár. esperességhez tartozott.* 1622-ben a lakosok egy része még unitárius volt.*
    Valószinüleg e tájt és a deési 
    complanatio alkalmával, I. Rákóczy György fejedelemsége alatt, térhettek az ev. ref. egyház kebelébe.

    Almási Sámuel* 1639-ben virágzó ev. ref. egyházközségnek írja, mely „A ref. valláson levő Barcsaiak birtoka lévén, akkor az egyház is ezeknek pártfogása alatt szépen virágzott és a 
    lelkésznek a lenen és kenderen kivül mindenből dézmája járt”.*

    1822-ig* a nagybányai esperességhez s ezzel együtt a debreczeni ev. ref. püspökség alá tartozott, ekkor az erdélyi püspök hatósága alá csatoltatott.*
    1643-ig ez egyházhoz tartozott 
    Domokos, mint leányegyház.*

    Csúcsíves régi kőtemploma a főtér keleti részén, romladozásnak indulván. 1784-ben* a templomépitésre engedélyt kérnek s kapnak, úgy látszik azonban, hogy csak javitották, mert 1838-
    ban alapjából újat {22.} kezde épiteni s gyüjtögetés és rovatal folytán 1860-ban készült el, de felszerelve nem volt. Ekkor Biró Sándor főgondnok „minden erőket összpontositott, minden forrásokat megnyitott, minden kedélyt fellángolt e czélra s így bevégezhette izlésesen templomát s ellátta székekkel, kipadoztatta faragott kövekkel, emelték a díszes szószéket, szerezték az orgonát s 1863-ban nagy ünnepélyeséggel felszentelték”.* 1898 nyarán díszes kőkeritéssel vették körül.

    Urasztali készleteket adományoztak: egy aranyozott ezüst poharat és egy ily tányért, mindkettő feliratos, Szászczegői Balog György és neje Szacsvai Éva 1777-ben; ez utóbbira van vésve az adományozók nevén kivül: I. kor. 11. r. 23, 24. verse. Egy más fedeles ónkancsót ugyancsak ők készittettek s adtak 1773-ban. 1780-ban egy óntányért, reá vésve az adakozók neve s Máté ev. 18. r. 26. verse. Ugyancsak ők adtak egy lángszin aranycsipkés abroszt nevük feliratával 1772-ben.

    Egy aranyozott nagy ezüst tányért fenekén levő felirat szerint 1779-ben T. N. s Nztes K. S. készittette az ekklézsia számára: „Ély keresztény ember alkalmatos időben erről azon lelkieledellel, melyről szól idvezitő Urunk Szent Mark evang. 14 r. 22. vers. Lukács ev. 22 r. 19 versében”.

    Egy óntányér felirata: „Szász Miklós egyházfiságában csináltatott ez óntányér a Jószipláposi eccla költségével 1712.”

    Egy nagy fedeles ónkanna ily körirattal: „Dedit in honorem domini Aedis Stephanus Radnothi 1667”.

    Étfalvi Rákosi László, K. Bodosi Judht ajándéka 1761-ben egy himzett abrosz.

    Egy zöld selyem keszkenőn kihimezve: „Maria Marianna” olvasható.

    Van egy régi és egy újabb pecsétnyomója. Három harangja felirat nélkül valók, az egyiket 1764-ben, a másikat 1797-ben öntették újra, a harmadikat ns. Muszka Demeter s neje Onicza Vanka ajándékozták 1777-ben decz. 7-én.*

    Anyakönyve 1749. év óta vezettetik, jegyzőkönyve 1759. évvel kezdődik.

    1679-beli* urbárium szerint Magyar-Lápossal szomszédos falvak, mint: Macskamező, Dánpataka, Disznópataka, Rohi, Boérfalva, Sztojkafalva, Kis-Debreczen, melyek Magyar-Lápos 
    határában vannak, továbbá a szomszédos falvak: Ünőmező, Borkút, Kohpataka és Magura minden dézmájukat az idevaló predikátornak tartoztak fizetni.

    {23.} A dézmát békességesen birta papja 1769-ig, ekkor a fiskus perbe fogta s hosszú per folyama alatt a produtionale forum okmányait bekérvén, oda vesztek* s dézmája is megszünt.

    A pap fizetése: mindenféle gabonának tizede, a ki dézmát nem adhatott, fizetett 25 denárt, az özvegyek 9 denárt, minden házas ember 1 szekér fát s infradecimában 2 denárt, kapta a szombati vámot, de ebből 40 kal. búza, 7 kal zab a rektoré. Továbbá a rozs, köles, árpa, méh, fa s a szombati vámtized harmada a rektort illete. Miután a fiskus perbe fogta s perét az egyház elvesztette, a papi fizetés változáson ment át. 1867-ben* a kepézők száma 255. Birtoka: szántó, kaszáló, kertek, erdők, terméketlen, együtt 66 h. 134 öl. Pap, iskolamesteri lakáson 
    kivül van 5 zsellértelke és 2 ház nélkül való lehetősége, temetője.

    Lelkészei: Szentmártoni György 1643. Bogáthi Gergely 1645. Szakácsi Mihály 1646. Vásárhelyi Mihály 1694. Küküllővári Mihály 1702. Tarpai András 1705. Kézdivásárhelyi Mihály 1712. Bethleni Érsek János 1733. Benkő Sámuel 1745. Dobai Ferencz 1762. Ajtai Szép Mihály 1765. Csengeri István 1794. Elekes István 1796. Verestói József 1799. Técsi Dániel 1801. Pásztor Dániel 1829. Csobádi Nagy Sándor, Dohi János 1816. Albisi Sámuel 1835. Mátyás Zsigmond 1874–1890 jun. Jeles szónok, beszédei az olvasó és gondolkozó férfit jellemzik. Több lapnak s köztük a „Szolnok-Doboká”-nak levelezője volt s társadalmi irányu czikkeket közölt az „Ellenzék”-be. Munkája: Egyházi beszédek, kiadva Deés, 1879. Az első rész templomi, a második rész temetési s alkalmi beszédeket tartalmaz. Jövedelmét az egyház épitkezés czéljaira ajánlotta. Jelenlegi papja Barabás Samu 1890-től. Társadalmi irányu czikkeket ír és írt az „Ellenzék”-be, „Szolnok-Doboká”-ba.

    Felekezeti iskolája egyike a legrégibbeknek, melyet Biró Sándor buzgólkodása folytán 1863-ban hozott jobb karba s külön leányiskola és tanitói állomás szerveztetett. Jóltevői Fóris Ferencz, egykor esperes 1800 előtt 100, 1863-ban gr. Teleki György 1000, gr. Teleki Miksáné Szoók Gemina 50 frtot adtak alapitványul a tanitók fizetésére, iskolája az állami iskola felállitásával szünt meg.

    Tanitói közül Zalányi Séra György 1837. év óta, az állami iskolában is tanitott, 1833-ban 46 éves tanitóskodás emlékére a megyei tanitótestület díszes ezüst serleggel tüntette ki.

    {24.} Albisi Ferencz leánytanitó 1862–67-ig tanitott. Irásban kiadott Földrajzát több iskolában használták.*

    Gör. kath. román egyház lakossága 1798-ban lépett az unióra, de 16 család még ezután 1830-as években* is megtartotta keleti vallását. Két temploma volt a román ajkuaknak, az egyik 
    1798-ban épült fából. A jelenlegi görög. kath. templom szintén fából épült a község északi részén, a római kath. temetőben 1848-ban, 1850-ben szentelték föl Mihály és Gábor archangyalok tiszteletére. Anyakönyveit 1832 óta vezeti. Három harangja közül az egyiken: „1779. Lapus-unguresc,” a más 1798, a harmadikon „1895” évszám olvasható.

    Papjai: Bogya Melentye, Nucz, Pap Nucz, Kába Varna, Codeszku, Moldován Juon, Zsorzs János után a jelenlegi Muszte László.

    Magyar-Láposvidéki gör. egyesült elemi főtanoda czímen iskoláját az itt levő járási hivatalfőnök kezdemén